A hatodik kéz jellemzése

A hatodik kéz esetében Kerny János nevét tüntettem fel három hozzá kapcsolható irattal. Ahogy korábban már említettem (3.1. A magyar nyelvű iratokban található aláírások), a Hódi Györgyné Kovács Róza ellen tett tanúvallomási jegyzőkönyvének (61.) első hét oldalát, valamint Hódi Györgyné Kovács Róza autentikációs vallomási jegyzőkönyvének (62.) második és harmadik oldalát, illetve a Fóris Gergelyné Dóka Ágnes és Albert Jánosné Lantos Margit ügyében felvett vallomási jegyzőkönyvének (65.) utolsó oldalán szereplő utolsó tanúvallomást a kézírás alapján Kerny jegyezhette le. Az utóbbi irat szövegrészletében található egyes grafémák (r és z minuszkulák, q majuszkula) nagyon hasonlóak a 6. kéz megfelelő betűihez, de a bejegyzés rövidsége miatt kérdőjelesen soroltam a 6. kézhez. Korábbi elemzésemben (Berente 2017b) a 65. dokumentum utolsó tanúvallomásának adatait még nem a 6. kéznél tárgyaltam, csupán utaltam rá, hogy biztosan nem a 7. kézhez tartozó sorokról van szó. Így a hivatkozott tanulmányban bemutatott, Kerny Jánoshoz tartozó számadatokban eltérésekkel kell számolni.

4.6.1. Hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások

A hangjelölés áttekintése során érdekességeket is találtam. Az a esetében feltüntetett ā (61.) a legtöbb esetben az az névelőt rövidíti, egy példában az ȧ (61.) is ezt szolgálja. Az ā két esetben egyébként az á helyett is szerepel (61.). A 62. és 65. dokumentumban az az névelő mindig kiírva szerepel, rövidítés nélkül. A magánhangzók jelölései közül az ö, ő esetében az ő, az ü, ű kapcsán pedig az ű tekinthető a fővariánsnak – előbbi a 61. és 65., utóbbi a 61. és 62. iratot köti össze. A néma h a g mellett mindhárom iratban fellelhető, a th csak a 61-es iratban. Érdekesség viszont, hogy utóbbi nemcsak latinul jegyzett nevekben (ld. 4. és 5. kéz) fordul elő: Fodor Eőrsébeth, isméth, Németh, de: Catharina Laos. A 61-esben a gy hangot öt alkalommal depalatális formában jelöli a lejegyző, pl. Germek, de a vagh ’vagy’ tévesztés eredménye is lehet. A cz jelöléshez kapcsolódva érdemes az éjszaka különböző lejegyzési módjait is megemlíteni, hiszen egy kézen, de akár egy iraton belül is eltérő megoldások születtek: pl.

88

étczakanak, eczakán, étsakákan (61.), ejczakanak (65.). A cs kapcsán egy példa aposztróffal szerepel: Kovȧcs' Rosa, egy esetben pedig s graféma látható: Sepegetett. A tudja, mondja, adj stb. szavak esetében a kiejtésben érvényesülő, összeolvadásra utaló lejegyzés látható a 61. és 62. iratban (tudgya, mondgya, agy ’adj’ stb.), egy-egy alkalommal pedig a 61. és a 65.

dokumentumban a Tudgja és nem tudgja formában található meg az ige – utóbbi megerősítheti a csoportosítás helyességét. Ezen adatok is a gy-ként való ejtésre utalhatnak, de a hangjelölési táblázatba ezek nem kerültek bele. További egy példában található még gj: mingjárt (törölt szó, 65.). Az ō graféma csak latin szavakban fordult elő (pl. Primō, Juramentō), az i hang értékében j graféma (Petri Muhj), az lÿ (pl. Helena Sávolÿ), az nÿ (Michaelis Csanÿ ’Csányi’), az s’

(Josephus' Pállfi) pedig csak latinul írt nevekben találhatóak meg. Az e hang esetében az eö betűkapcsolat csak egyetlen alkalommal fordul elő (Joannis Eörős), és ez másik jegyzőnél sem található meg. Az u, ú kapcsán utalnék rá, hogy az ű-vel való jelölés tévesztés lehet, ezért ez nem került be a táblázatba (me'gh gyogyűlt). Az intervokális mássalhangzó-kettőzés 26 alkalommal valósult meg (pl. fertelmessen, mellyek), bár három példa nem felel meg a kiejtésnek: allat ’alatt’ (61.), esset ’esett’ (kétszer, 65.). Egyéb helyeken (szó belsejében, szó végén) az l és t betűket érinti a kettőzés, de egy esetben a d is érintett: Lattoddē. A mássalhangzók rövidülése mindhárom iratban előfordult, pl. Szalonát, Szedet, elSivalkodot.

Hang Graféma Hang Graféma

a a, ā, á, ȧ j j, i

á á, a, ȧ, ā o, ó o, ó, ō

c cz ö, ő ő, eő, ö, ó, ō, eö, e’ő, o, ȯ

cs cs, cs’ s s, sz, s’

e e, e’, ē, é, ė, eö sz sz, s, z

é é, e, ē, ė, é’, e’ u, ú u, ú

gy gy, gj, g, gh ü, ű ű, ü, u

i, í i, ī, j, ӱ, í, y, ӯ zs s, z

29. táblázat: A 6. kézre jellemző hangjelölési sajátosságok

A -nVk rag rövidítése 18-szor látható a 61-es dokumentumban (a három iratban összesen 77 lehetséges hely szerepel), a más jegyzőknél jellemző -ban, -ben rövidítés azonban itt nem fordul elő egyszer sem (összesen 33 lehetséges helyből). A többi jegyzőnél jellemző betű(k) fölött elhelyezett vízszintes vonal csak egy esetben látható rövidítésre utalva: Gazda Aszōnyátul, esetleg még: Semīt. Latin szavak néhány esetben (annorum, circiter, vidua stb.) rövidítve szerepelnek, itt csak a betűk (r, t, d stb.) végződése utal a szó kurtítására.

89

Az elválasztásban ez a lejegyző háromfajta megoldással élt: a ma használatos elválasztójellel (összesen hat alkalommal), az egyenlőségjellel (összesen harminchétszer), és a kettősponttal (egy esetben). A 65. iratban háromszor a mai elválasztójel szerepel, amely nem cáfolja a besorolás helyességét. Az egyenlőségjel két helyütt talán az együvé tartozás megerősítéseként szerepelhet: DE=eo=Utrum?, Szent= Győrgy Napja (76.). Az elválasztás jelölésének hiánya 36-szor fordult elő. Egy esetben nem a szótagolás szabályainak megfelelő az elválasztás: Mo=dra Margit (61.).

A kettőspont négyszer fordul elő a szövegben az új tagmondat előtt, egyszer pedig rövidítés jelölését szolgálja: Sz: Győrgy Nap (76.). A tanúvallomások egyéb magyarázó gondolatait vagy a jegyző megjegyzéseit két /: /: jel közé szúrja be, de ez csak a 76-os iratban fordul elő. Itt most álljon csak két példa: „Magha Saját Szajábul hallotta elmult bojti Napokban Kovács Rosának /: Nappal lévén az Fatensnél :/ midőn Kérte Kovács Rosát, Kérlek Szegics ezen az Szegeny Gyermeke'n /: tudni illik az Menye Gyermekėn :/ ne' nyomorogjon már anyit, [...]”

A tévesztés miatti törlés 17-szer fordult elő, és mindig csak egy-egy szót, szótagot vagy betűt érintett, tehát egész mondatok vagy tanúvallomások kihúzása egyáltalán nem jellemző erre az írnokra. Kihagyott betűk, szavak beszúrása is előfordult összesen 32-szer, bár ebből 13 eset latin szóhoz köthető. Tagmondatok, mondatok utólagos beszúrása ezekben az iratokban nem jelent meg, a törlési mód és a beszúrások jellege pedig mindhárom iratban jellemző. A dokumentumok tisztázatok (Brandl–Tóth G. 2016: 349, 356, 367).

4.6.2. Nyelvjárási kép 4.6.2.1. Magánhangzók

Az illabiális-labiális párok közül az ë ~ ö esetében több példát találunk a mai sztenderdben is váltakozó alakok közül a labiális változatra: fȯl me'nvén, föl keltél, fől kőltem, föl Sivalkodván, fől Sóval[!] (61.), főletéb, fől kōlt (65.) A főletéb a bizonytalan szerzőségű iratban szerepel, csakúgy, mint a fől kōlt példa. Ezen adatokon kívül csak a felleb fordult elő, amely labiális ellenpéldával nem rendelkezik. A hangsúlyos szótagbeli ö-zés ezeken kívül a következőkben látható: kőlletett, Lőlkődbe'n, Lőlködőt, lőlte, Sőrtélesseinek (61.). A kell és lel igék különböző toldalékolt változatai kétszer fordulnak elő illabiálissal. Megjegyzendő, hogy a két lel a kérdőjellel ellátott iratban szerepel. A toldalék előtti ö-zés már kevesebb példában érhető tetten:

Lőlkődbe'n, Lőlködőt, őrőmőst (61.). Az E/2. birtokos személyjel előtt egy példában, a tárgyrag előtt (ahol a független ö-zés alapján is lehetséges) 10 esetben szerepel illabiális. Ezeken kívül

90

érdemes a keresztnevekre is egy pillantást vetni, hiszen valószínű, hogy az Eő jelölés itt is ö-t rögzít: fodor Eőrsebet, fodor Eőrsebeth, Fodor Eőrsébeth, Keleme'n Eőrse't, Rab Eőrzét (61.).

A keresztnevek más módon nem fordultak elő.

A labiális-illabiális megfelelések közül öt példa található meg ennél az írnoknál. A 61-esben három példa: el Sinlődet volna, el űte'tte, Hódÿ Győrgyet; kettő adat pedig a nem biztos besorolású iratban: bé kőtette, főletéb (65.) található. Utóbbi példában a mai sztenderd ö helyén (fölöttébb) jelentkező illabiálisról is beszélhetünk, másrészt viszont az illabiális helyén jelentkező ö-zésként (felettébb) is értékelhetjük az adatot. A fentebbiek ellenében egyetlen adatot sem találtam.

Az i ~ ü szembenállásra csupán három példa mutatkozik: hűtvese, űdő, űdőbe’n (61.), az -(j)ük ~ -(j)ek birtokos személyjel esetében pedig csak a vélek (61.). Utóbbira nem találtam ellenpéldát, csak a hasonló alakú igei személyrag labiális formája: el szedgyűk (61.) fordul elő, amely azonban a zártabb-nyíltabb oppozíció szempontjából lehetne csak érdekes. A labiális ü/ű ellenében illabiális i/í nem adatolható.

A magánhangzókat érintő egyéb jelenségek közül több példa is nyíltabb magánhangzót mutat. Az i ~ é kapcsán az nem csele'ksétek, Sze'rént (61.) édejn (65.), gyűjthető az iratokból.

Az édejn a 65. iratban szerepel, négy ellenpéldája viszont a 61-es dokumentumban található. A hangsúlyos szótagi í nyíltabb változata csak a kérdőjellel ellátott szövegrészletben fordul elő:

héta, Sérna (65.). A sirva-réva Göcsejben, a sirt-rént Bodán (Baranya m.) adatolt (ÚMTsz.

2002: 908), a sír főnév viszont előfordul vel Veszprém megyében (i.m.: 904). Így a sír ige é-s változata ié-s magyarázható. Két méghlen ’míglen’ ugyan található a 61-eé-s iratban ié-s, ám a é-szó változatai egymás mellett élhettek (vö. TESz. II.: 918), így nem feltétlenül nyelvjárási adatról van szó. Az -ít képző nyíltabb formája szintén csak a 61-es iratban bukkan fel: be Szorétotta, e'mlete't, Emlétett, gyogyetanā megh, gyogyétok, gyogyétona, gyogyétona me'gh, kéntelené'tetűnk, kéntele'nétetett, me'gh fogom gyogyétani, megh gyogyétottam, megh gyogyétotta, megh gyogyétotta volna, megh nehezétette', me'gh ne'm Szolétotta, Szegétek, Szorétván. A tizenhét -ét képzőt tartalmazó példa ellenében hat í-ző áll. A 62-es és 65-ös irat szövegrészlete nem tartalmaz olyan igét, amelyben előfordul a képző.

Az u ~ o esetén csak egy példa található meg: Laponak (61.), amely egyedüli példaként szerepel. A lapu szó nyíltabb formáját az általam átnézett tájszótáraink és nyelvjárási

91

gyűjteményeink (MTsz., ŐHA., SzamSz., SzegSz., ÚMTsz., Viski 1906) nem is adatolják,⁴⁰ így felmerül a lehetősége, hogy itt elírásról lehet szó. Több adattal szolgál az ü/ű ~ ö/ő szembenállás: főrdőt (négyszer), főrdőtt (háromszor), főrdő vīzbűl, megh főrősztvén (hangsúlyos), eletőnek, Ke'serő (toldalékbeli), de csak a 76. iratban találhatóak ilyen adatok. A fürdő és füröszt szavak esetén zártabb magánhangzós példa nem fordul elő, az -ű képző viszont három szó esetén mutat zártabb formát. A fürdő és füröszt nyíltabb magánhangzós alakja nyolc írnoknál is megjelent, így felmerülhet a gyanú, hogy ezek is olyan szavak lehetnek, amelyek az írnokok szociolektusának részét képezhették. A szó végén szereplő ú, ű nyíltabb változata (eletőnek, Ke'serő) lehet még informatív, hiszen a palóc régión kívül szórványosan a közép-dunántúli–kisalföldi és a dél-alföldi nyelvjárási régióban is megjelenhet (Juhász 2003: 272, 279).

A 4. kézhez hasonlóan, itt is találunk az o ellenében jelentkező a-zást, de ez is csak a 61-es dokumentumban fordul elő: a hangsúlyos szótagban a hazája me'nvén, mast (hatszor), a toldalékban és a toldalék előtt az étsakákan, ihassan, Petákatt példák hozhatók. A hazája ellenében kétszer, a most ellenében háromszor szerepelnek a szavak zártabb formában, az -on határozórag, és a -jon felszólító módú, E/3. igei személyrag 25 o-zó találatot mutat, a tárgyrag előtti o magánhangzó pedig öt példában szerepel.

Az e ~ i váltakozás kapcsán a fodorminta (62.) zártabb hangzós példáját lehet hozni, amely egyszeri előfordulású. A szó előfordulása Vas, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, erdélyi és kárpátaljai településeken adatolható (vö. ÚMTsz. 1988: 463–4), a TMK Sopron megyei (Bosz. 282.) adatot hozott. A -(j)e/é E/3. birtokos személyjel öt példában i-vel szerepel: bőri, idein, tővit (61.), édejn (65.). Egy esetben az -é birtokjel vált zártabbá: Enyim (61.). Egy esetben (kezéhez) az é magánhangzó olvasata bizonytalan, 25 példában pedig a nyíltabb hangzó szerepel (61., 65.).

Az o/ó ~ u/ú kapcsán az előző írnokoknál már látott az utatul, az utátul, miulta (kétszer), valamint a templom ajtu (61.) adatolható ellenpélda nélkül. Az ajtó zártabb változata Moldvából, Őriszentpéterből és Göcsejből adatolt (ÚMTsz. 1979: 177, 461, 797). Az ö/ő ~ ü/ű esetén szintén kevesebb példát sorakoztathatunk: jűt ide, megh jűtt, Szűvén, tűle (kétszer, 61.).

A jön ige különböző toldalékos változatai (61., 65.) és a tőle (61.) három-három esetben a

40 A TESz. (1970: 727) említ egy nyíltabb formát 1533-ból: Lappo leuel, de amint az eredeti forrás, A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból előszavában (1896: 22) Szamota István írja, „[a] magyar részben feltűnően sok a helyesírási és sajtóhiba, az egyes latin szók gyakran igen rosszul vannak leforditva”, illetve a TMK is csak zártabb magánhangzós adatokat mutat: lapu, laput.Így kétséges az adat nyelvjárási adatként való értékelése.

92

nyíltabb magánhangzót mutatják. Az ablatívuszi irányú határozóragok 24-szer adatolhatók, nyíltabb magánhangzós példák nélkül:

abbul, álmábul, az utatul, az utátul, barombul, Divo fa Levélbűl, Divo Levélbul, Fatenstűl, főrdő vīzbűl, fűvekbűl, Gazda Aszōnyátul, Gyermekektűl, īzrűl, Kutyatul esset, mibül, okbul, Pallásrul, Sajábul, Sájábul[!], Szajábul, Szájábul (61.); kitül, mástul, Vén Aszonyoktul (62.).

A zártabb magánhangzóval rendelkező szavak közül a legtöbb adatot az o-záshoz kapcsolhatjuk. A hangsúlyos szótag kapcsán a gyonakodtanak, osztán (61.) említhető, a legtöbb adat azonban toldalék előtti o-záshoz kapcsolódik: ganajlonak (62.), gyogyétona, gyogyétona me'gh, megh gyogitottom, Rossossághban, ujobban (61.). A hangsúlyos szótagban jelentkező o-zás ellenpélda nélkül szerepel, az -s képző, a T/3. -nak igei személyrag, a -(ná) feltételes módjel előtt egyszer-egyszer, a múlt idejű ige végén szereplő E/1. -m személyrag előtt hatszor szerepel a köznyelvinek megfelelő magánhangzó. Az a ~ o megfelelések közül itt is külön kiemelném az á utáni o-zást, amely különböző szótagpozíciókban bukkan fel: ássotok, Gye'rmek ágyos, Leánkájanok, Pallásro, Szerszámo, szoba agost, tarsolkodni (61.). A T/2.

felszólító módú, igei személyragot tartalmazó -jatok kapcsán egy csinálatok, a -nak részeshatározóragnál 13, a -ra határozóragnál 12, az -(j)a birtokos személyragnál 13 a-s változat található, az -s és az -l képző előtti kötőhang viszont egyszer sem szerepel a-val.

Megjegyzendő azonban, hogy ennél az írnoknál is előfordult az a ~ o kapcsán olvasati nehézség. Nem tekinthető egyértelműnek a hangsúlyos szótagbeli magánhangzó a Morkában, Morkomban, Morkában, Morkokban (61.) példákban, illetve a Szőlő barázdának (61.) toldalékbeli magánhangzója is olvasható a-nak és o-nak is. Ezeket az adatokat fentebb nem is tüntettem fel, de ennek ellenére a példák száma így is jelentős.

4.6.2.2. Mássalhangzók

A magánhangzók után rátérnék a mássalhangzókat érintő váltakozásokra is. A korábbiakhoz hasonlóan itt is találunk palatalizációt, az l, n és a -ni főnnévi igenévképző esetében is. A mively, mivelly (kétszer) és a Simony vezetéknév a 61-es iratban lelhetőek fel. A vezetéknévben szereplő ny két későbbi kéznél, a 10. és 11. írnoknál olvasható kétszer-kétszer, így a név esetében váltakozás nem feltételezhető. A főnévi igenév -nya formája két példában látható, szintén csak a 61-es számú dokumentumban: innya, innyais.

A depalatalizált mássalhangzók közül az l-ező szavak már nemcsak a fentebb hivatkozott iratban találhatóak meg. Az ly ~ l, l + j ~ ll kapcsán a csinálatok, felleb, gombolaghba, megh gyogulan ’meggyógyuljon’, ne busul, Sőrtélesseinek, utolán (61.); negálla, valla (62.); Tőke Golója (65.: kétszer) adatok emelhetőek ki. Noha a fentebbi szavak közül csak a Vallya (62.)

93

tekinthető tényleges ellenpéldának, mindhárom iratot érintve 21 olyan adat is kimutatható, ahol nem valósult meg az l-ezés (pl. Gerge'lly, Krīstally, mely, Mihálly, ollyatin, Személly stb.).

Az ny ~ n kapcsán azonban ismét csak a 61-es dokumentum szolgáltat adatokat: el Sinlődet volna, kéntelené'tetűnk, kéntele'nétetett, ki hánná, kis Leánkája, Leánkával, Leánka (kétszer), Leánkáját, Leánkája (kétszer), Leánkájanok, Leánkáját, Leónka, termekenséghnek.

Ellenpéldákat csak a leány szó kapcsán találtam, összesen tíz esetben.

Az egyéb mássalhangzókat érintő jelenségek között megemlíteném az explozív ty-zést, amely két példában valósult meg: Gyaptyuban (61.: kétszer). A jelenség a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régióban jellemző (Juhász 2003: 268, 272).

Az egyéb jelenségek között utalni szeretnék még a mássalhangzók kiesésére is, amely egy-egy példában valósult meg. A 61-es iratban: éfél (j kiesés), el hortad (d kiesés), fele't (l kiesés), a 65-ösben: Gyertyátgjutván (j kiesés).

Az s ~ sz megfelelés csupán a 4. és 6. kéznél fedezhető fel. A 6. kéz két adata Szegics, Szegétek Kelemen Györgyné Rab Erzsébet, a tűsztént pedig Losoncz Jánosné Szalóky Zsuzsanna vallomásában található (61.). Rab Erzsébet egy városi polgár felesége (Brandl–Tóth G. 2016: 391), Szalóky Zsuzsannáról azonban a férje tisztségén kívül (ld. Jurisdictionis Militaris Consors) más nem derül ki. A tanúvallomásokban ezeken kívül több példában a zs ~ z megfelelés is megtalálható: Rab Eőrzét (Kelemen Ferencné Savoly Zsuzsanna), Zellérjének (Ződy Györgyné Modra Margit), Zuska Néném (Losoncz Jánosné Szalóky Zsuzsanna), Zellérnéjē, Zellérnének, Zellér Aszony (Fodor Ignácné Pobory Judit). Savoly Zsuzsannáról és Modra Margitról szintén csak annyi derül ki, hogy szegedi polgár a férjük (Brandl–Tóth G.

2016: 391, 395.). Mindezen adatok a moldvai nyelvjárási régióra is utalhatnak, de nem lehet egyértelműen elkülöníteni, hogy a lejegyző vagy a tanúk nyelvhasználatára mutatnak-e.

Az l betoldása valósult meg a miulta (kétszer) és holnapigh ’hónapig’ (61.) esetében, a v pedig a dió szó esetén fordul elő háromszor (61.: Divo Levélbul, Divo fa Levélbűl, 62.: Divó fa Levelet). Az egyszeri előfordulású Zellérnéjē ’Zsellérnéé’ (61.) szintén a hiátustöltés egyik példája.

4.6.2.3. Lehetséges nyelvjárási régió

A 6. kéz esetében két irat biztos, egy pedig bizonytalan besorolású. A hangjelölést tekintve az ö/ő hosszabb jelölése megerősíti, az az névelő jelölése bizonytalanítja a kérdéses szövegrészlet másik két irathoz társítását. A rövidítések, elválasztások jelölése, a tévesztések jellege szintén nem cáfolta az iratok együvé tartozását. A nyelvjárási adatok közül néhány é-ző, ö-ző, l-ező és

94

a sztenderd ö helyén jelentkező illabiálist tartalmazó példa a bizonytalan besorolású iratból is kimutatható. Mivel maga a tanúvallomás rendkívül rövid, ez is magyarázza, miért találtam csupán ilyen kevés adatot. Összességében úgy gondolom a kézírás hasonlósága és egyéb azonosságok miatt, hogy a kérdéses bejegyzést is a 6. kéz készíthette.

Az ö-ző, o-zó, l-ező adatok nagyobb, az explozív ty-ző példák kisebb száma, illetve egyes lexémák, mint az eletőnek, Ke'serő, fodorminta, héta, sérna, innya arra utalhatnak, hogy a lejegyző kéz szintén nem a szegedi, hanem a nyugat-dunántúli vagy inkább a közép-dunántúli–

kisalföldi nyelvjárási régió szülötte lehetett, esetleg ott nevelkedhetett (vö. Berente 2017b). Ezt megerősítheti a divó előfordulása is, amely az ÚMTsz. (1979: 982–3) szerint több Győr-Moson-Sopron és Vas megyei, néhány Zala és Fejér megyei, illetve ma Romániához tartozó több településen is jellemző alakváltozat. A divó három előfordulását tekintve a tanúvallomást tevő személyekről két esetben csupán a nevük derül ki (a korábban már említett Modra Margit és Pobory Judit), születési helyük nem; a harmadik előfordulás Hódi Györgyné Kovács Róza vádlott vallomásához köthető. A divó és az s ~ sz, zs ~ z megfelelések együttesen a moldvai régió felé is nyitnak. Teljes bizonyossággal nem jelenthető ki, hogy valóban a tanúk anyanyelvjárására utal a szó és a hangtani jelenségek megléte, mindenesetre érdemes ezt a lehetőséget is figyelembe venni.