A negyedik kéz jellemzése - A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején

3. A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején

4.4. A negyedik kéz jellemzése

A negyedik kézzel korábban már részletesebben is foglalkoztam (Berente 2017a, 2017b). A negyedik kéz Barcza Jánost takarja, akinek az aláírása egy 1737 májusában keletkezett tanúvallomásban (60.) található meg másik két aláírással egyetemben: Joannes Széplaky MP.

Senator, Josephus' Pállfī MPria. Senator, Joannes Barcza Plibata Civitatis Jur Vnotarius MPria.

19 http://tmk.nytud.hu/3/

Barcza Jánoshoz – az előzőekkel ellentétben – több irat társítható. Több lejegyzés teljes egészében az ő kezéhez rendelhető (31., 56., 57., 58., 59., 60., 63., 64.), illetve a 61. hatodik oldalán a margón található függőleges bejegyzés és a nyolcadik oldalon lévő 16. és 17. tanú vallomása, a 62. irat első oldalán szereplő kérdések-válaszok. Korábbi vizsgálatomban egy különálló kisebb papírlapon lévő tanúvallomás miatt a 65. számú dokumentumot is feltüntettem Barczánál, természetesen jelezve, hogy csak a dokumentum egy része tartozik hozzá (Berente 2016, 2017a, 2017b). Utóbbi, vagyis a 18. tanú vallomása azóta visszakerült az eredeti helyére, azaz a 61. irathoz, így a 65. dokumentumra itt már szükségtelen utalnom.²⁰ Noha a kézírás hasonló képe miatt viszonylag könnyű volt az iratok egy kézhez társítása, mindenképpen szükséges más jellemzőkkel ezt megerősíteni.

4.4.1. Hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások

A negyedik kézre jellemző, hogy a magánhangzókat többnyire ékezet nélkül tünteti fel, a rövid magánhangzóknak hosszú ékezettel való jelölése ehhez képest nem szembeötlő, szemben például a második vagy harmadik kézzel. Az ö hangot jelölő o mindegyik iratban előfordul, az ő helyett látható o hét iratban (31., 56., 57., 58., 60., 63., 64.) szerepel, az ű ékezetek nélkül a 57., 58., 59., 60., 61., 62., 64. iratban látható. Az ő, ők személyes névmások jelölésére az eō, eōk is használatos, ez a 31., 58., 59., 60., 63., 64. iratban jelenik meg. Az é esetében megjelenő e’ csak a ben nem szerepel, ugyanakkor az é hang é’-vel való feltüntetése a 56., 58., és 62-ben is megtalálható. Az i hang j-vel való jelölése a 62-es iraton kívül mindenütt megtalálható, de az ī már csak három dokumentumban (58., 61., 63.) szerepel. A gy helyén a dgy a 59., 60. és 62. kivételével mindenütt megtalálható (pl. edgyūt, edgyék), a gy hang g-vel való jelölése viszont csak a 60., 61-ben fordult elő (pl. megh Gyogitottade', Germek Szōrūvel). A más lejegyzőknél jellemző jelölési mód, a gj betűkapcsolat (hogj) ennél az írnoknál csak egyetlen egyszer fordult elő, az 56. dokumentumban. Az ë, ė (pl. Foënima, p̅viė) ÿ (Julÿ), az ō (pl.

depositō, de egy kihúzott magyar szó is: fōlt ’folyt’) szinte csak latin szavakban fordultak elő;

az y (Pataky, Szaloky), az s’ (Josephus'), a th (Elésabetha) csak latinul írt nevekben szerepel. A j helyett az y (tagadya), az n helyett az m (imnya), az ö helyett az ā (Tejfālbe'n) elírás lehet, amelyek csak egyszer fordultak elő. A g-t követő néma h mindegyik iratban megtalálható.

20 A Függelékben ennek a rövid tanúvallomásnak az átirata is az eredeti helyén szerepel.

Hang Graféma Hang Graféma

a a, ā, á, ȧ j j, i

á á, a, ȧ, ā o, ó o, ó, ō, ȯ

c cz, c ö, ő ō, o, eō, ö, ő, ȯ, eo, ó

cs cs, cz, ċs s s, sz, s’

e e, e’, ē, é sz sz, s, z

é é, e, e’, é’, ė, ē u, ú u, ú, u̇, u͂

gy gy, dgy, g, gj ü, ű ū, u, ű, ü

i i, j, ī, í, ii zs s, z, zs

8. táblázat: A 4. kézre jellemző hangjelölési sajátosságok

A mássalhangzókat tekintve a magánhangzóközi kettőzés (pl. utanna) a 61-es kivételével mindegyik iratban fellelhető. Az írássajátságként értékelhető megoldások, vagyis a szóvégi mássalhangzó-kettőzés (pl. melly), illetve a szóvégi (pl. alat) és szóbelseji rövidülés (pl. Szokal, othon) csak a 62-es iratban nem szerepel. Mindezek alapján úgy tűnik, az iratok összekapcsolásának helyességét megtámogatja a hangjelölés, bár az adatok alapján a 62-es számú kissé kilóg a sorból. Ehhez érdemes az egyéb jellemzőket is számba venni.

Az illetlen szavakra, kifejezésekre figyelmeztető salvo respectu rövidítése – SR – kétszer (58., 63.) bukkant fel ennél a lejegyzőnél, de négy iratban – 31., 58., 61., 64. – egyéb rövidítési megoldások is megfigyelhetőek: ak̅or, aszo̅ ny, Fen̅s ’fatens’, In̅ ’Isten’, Sem̅ i. A -bV, -bVn összesen 143 esetben fordul elő, ebből nyolcvanszor szerepel rövidítve. Ebben nem érintett az 56. és a 59. irat. A -nVk rövidített változata csupán hatszor fordult elő az összes 126 lehetséges helyből. A hat eset az 58., 59. és 64. iratban található meg.

Az elválasztást tekintve többféle megoldással is élt a lejegyző. Leggyakrabban – 38-szor – kettős vesszőt alkalmaz a sor végén, és ez hét iratban (31., 56., 57., 58., 59., 63., 64.) mutatható ki. Jóval kevesebb alkalommal, de az elválasztás megoldásaként megtalálható még a vessző négyszer (56., 60., 64.), a gondolatjel háromszor (56., 58., 59.), az egyenlőségjel is kétszer (56., 57.).²¹ Egy helyütt (60.) szerepel két pont is, ami vélhetően az elválasztást jelöli. Három helyen két vessző (56., 57.),²² öt helyen (56., 58., 60.) pedig gondolatjel szerepel ott, ahol nem lenne indokolt az elválasztás, illetve annak jelölése – ezek minden bizonnyal tévesztésből kerültek a lejegyzésbe. Jóval többször, összesen 79 alkalommal azonban nem szerepel semmilyen jelölés,

21 A fogalmazványban és a tisztázatban nem ugyanazt a szót érinti az elválasztás, és az egyenlőségjellel való jelölés.

22 A fogalmazványban és a tisztázatban nem ugyanazoknál a szavaknál jelent meg a nem várt elválasztójel.

és ez mindegyik iratból kimutatható. Egy esetben nem a szótagolás szabályai szerint történik az elválasztás: Te,,stebe'n (58.). A kezek elkülönítésében játszhat még az is szerepet, hogy a 61-es dokumentum másik szerzője (6. kéz) a legtöbbször egyenlőségjelet használ, a 4. kéz viszont a hozzá tartozó szövegrészben egyszer sem használ elválasztójelet.

A központozás egyéb megoldásaira rátérve, a pont helyett kettőspontot is alkalmaz a rövidítendő szó mellett (58.: Sz: Gergōll, 63.: T N: Tanács, Farkasné elleni vallomások: Sz:

Peter), illetve pont is helyet kap ott, ahol nem várnánk: mondat közben (57.). Néhány alkalommal pontosvesszőt használ vessző helyett (56., 58.; 64.), de alapvetően az jellemző a kézre, hogy következetesen pontot és vesszőt alkalmaz. A tanúvallomásokban található beszúrások jelölésére két alkalommal (57., 58.) láthatunk egy perjel és kettőspont kombinációt:

/: a közbeékelés elején, majd :/ a beszúrt gondolat végén.

A javításokat röviden áttekintve az állapítható meg, hogy a lejegyző írás közben és utólag is sokat javított az iratokon. Gyakran előfordul, hogy egy szót „ráírással” javít, ez esetben többnyire néhány betű javításáról van szó, de természetesen az is jellemzőnek tekinthető, amikor a törölni kívánt szó mellett vagy fölött jegyzi le a javítottat. A 64. iratban egy tanúvallomást félig kihúzott, ez azonban nem befolyásolta a szöveg olvashatóságát – vélhetően nem szövegalkotási hibáról van szó, hiszen a tanú főbb adataira vonatkozik a törlési szándék.

Ugyanebben a dokumentumban egy esetben nyelvjárási adatot is érintett a javítás: haromszor tortint helyett haromszor tōrtént szerepel a tanúvallomásban. Ez az í-zés és a sztenderdizálódás kapcsán is fontosnak tekinthető – erre a későbbiekben még kitérek. Mindegyik Barcza kezéhez társított iratban előfordul, hogy utólag kihagyott, kifelejtett szavakat, tagmondatokat, vagy egész mondatokat is betold a szövegbe: ezeket többnyire a szó/mondat fölötti üres helyre vagy bal margóra írja be. Néhány alkalommal nem jelzi, hogy hova szánja a beszúrást, így az átiratban mindig a lejegyzett szöveg értelméhez igazodva tüntettem fel a betoldást. A CCVII.

70. jelzésű irat két példánya közül az egyik piszkozati (inkább: fogalmazvány) (57. sorszámú), amelyre Brandl Gergely bukkant egy másik iratcsomó vizsgálatakor. A szerkesztők magát a CCVII. 70-es számú dokumentumot a másolati jelöléssel látták el, mivel a tisztázat/másolat és a „piszkozati példánya részben eltér” (Brandl–Tóth G. 2016: 335), itt a tisztázat/másolat az 56.

sorszámot kapta. A törlések, javítások száma, ahogy várható, az 56. iratban jóval kevesebb, mint az 57.-ben. Izgalmas kérdés, hogy a nyelvjárási jegyek szempontjából van-e eltérés a két irat között. Egyrészt arra is látható példa, hogy a fogalmazványban szereplő, ma nyelvjárásinak tartott szavakat a tisztázatban már a sztenderdnek megfelelő alakkal helyettesíti a lejegyző, ugyanakkor ennek a folyamatnak az ellentéte is megtalálható, pl. amikor a képző sztenderd

változata helyett a nyelvjárásit jegyzi le a tisztázatban. Erre azonban részletesebben majd a 6.

alfejezetben fogok kitérni.

4.4.2. Nyelvjárási kép 4.4.2.1. Magánhangzók

A magánhangzók közül az illabiális-labiális megfeleléseket emelem ki először; ezekre viszonylag sok példát találtam.

Hangsúlyos ë ö

csecs 0 2

fel 0 6

feljebb 2 3

felett 0 1

kell 1 5

lelk- 0 1

lesz 7 7

per- 0 5

tesz²³ 4 3

vörös* 0 1

Összesen 14 34

9. táblázat: A 4. kéz hangsúlyos szótagbeli ö-zésének megoszlása

ë ~ ö: akasza fōl, fōl akasza, fōl Kelt volna, vōrōs (31.), le is Kōllott, lōtt (56.); Lōtt, tōttō (57.);

Csōcseit, Csocsibūl, Ebalōlkōd ’eb a lelked’, fōltōtte', Kōll, Lōtt, megh Kōllōtt Cselekedni, Pōllekedésᶀe, Pōllekedésbe'n, tōblōtt ’több lett’ (58.); fōlōtt, Kolletik, lōtt (kétszer, 59.); Főlleb, lōtt, Pōrlekedéseket (60); Pōrlekedésᶀe, Pōrlekedett (61.); fōll is irattamagat, fōlleb, Legh fōlleb (63.);

Kōlletik, se'm vehettik föl, tōttō (64.)

Ahogy a fentebbi táblázat mutatja, a labiális magánhangzót tartalmazó adatok többségben vannak, különösen jól látszik ez a fel, kell és a per- kezdetű szavak esetében. A lesz és múlt idejű alakja, a lett azonos mértékben szerepelt labiálissal és illabiálissal is, igaz, ö-ző formában csak a múlt idejű alakokat találjuk, csakúgy, mint a tett esetében. Érdekes még, hogy a mai sztenderdben is váltakozó szavak (vö. ÉKSz.²) esetében (fel, feljebb, felett, per) is inkább a labiális felé történik eltolódás.

23 A 61. dokumentumban szerepel egy tott adat, amelynek magánhangzója nem egyértelmű: a-nak is olvasható, így ez az összesítésben nem szerepel. A lesz és tesz igék múlt idejű alakjai fordultak elő labiálissal.

A következő táblázatban azokat a szavakat tüntettem fel, amelyek hangsúlytalan szótagjában mutatható ki az ë ~ ö váltakozás.

Hangsúlytalan ë ö

Gergely 5 1

tejfel 4 3

Összesen 9 4

10. táblázat: A 4. kéz hangsúlytalan szótagbeli ö-zésének megoszlása

ë ~ ö: Sz: Gergōll, Tefōl, Tefōlbe'n (58.); Tefōlᶀe (59.)

Itt az látható, hogy a megoszlási adatok már inkább az illabiális felé tolódnak el. A tejföl ~ tejfel a mai sztenderdben váltakozó párnak tekinthető (ÉKSz.²), s úgy tűnik az adatok alapján, hogy már a 18. század elején mindkettő használatos volt. Az 59. iratban szereplő Tejfālbe'n adatot természetesen itt nem vettem számításba az elírás miatt.

Végül következzen még egy táblázat a toldalék előtti illabiális-labiális elfordulások számadataival is.

Toldalék előtt ë ö

-s melléknévképző 11 1

-t tárgyrag 36 3

-t locativusrag 0 1

-tt múlt idő jele 93 2

-d birtokos sz. jel 8 1

-l igeképző 3 1

Összesen 151 7

11. táblázat: A 4. kéz toldalék előtti ö-zésének megoszlása

ë ~ ö: le is Kōllott, Szentōlt (56.); Ebalōlkōd, megh Kōllōtt Cselekedni, ungott, Ūngōtt, ūngōtt (58.)

Az -s melléknévképzővel ellátott adat alatt a vörös (31.) szó értendő, amely „a vér főnévből jött létre valamivel való ellátottságra utaló -s melléknévképzővel”, valamint „egyszersmind a véres melléknévnek szóhasadásos párja” (TESz. 1976: 1178). A szó labiális változatában a hangsúlyos szótag eredete és a melléknévképző is már kissé elhomályosult, így a szó akár a hangsúlytalan szótagban ö-ző adatok között is tárgyalható lenne. A veres ugyan nem fordul elő, de az -s melléknévképző 11 esetben illabiális magánhangzóval előfordul más szavakban. A tárgyrag előtti ö-zésre három üngöt (58.) példa található. A szó nem fordul elő illabiális hangzóval (ing), és a toldalék előtt sem fordul elő illabiális hangzó. Más szavak esetében

azonban kimutatható a tárgyrag előtt az e, összesen 36 példában. A fōlōtt sztenderdben is váltakozó névutó a fel-hez kapcsolódó -t locativusraggal keletkezett, amely megtalálható még például a mellett névutóban is (TESz. 1967: 881, 1970: 883). A felett nem fordult elő ennél a lejegyzőnél, a mellett pedig nem ö-zhető (ÚMTsz. 1992: 1217). Ezen a ponton fontos utalnom az ö-zhető szótag terminus technicusra, amely a Szögedi Szociolingvisztikai Interjúhoz köthető.

Azt a szótagot értették alatta a kutatók, „amelyet egy kortárs született szegedi tájnyelvi beszélő ma ö-vel ejt vagy ö-vel is ejthetőnek tart, és amelyet a köznyelvben e-vel, ë-vel vagy azzal is ejtenek” (Németh–Bagi–Molnár 2015: 227). Vizsgálatomban ez a meghatározás némiképp módosítandó, hiszen – ahogy fentebb már utaltam rá – számomra azok az ö-zhető szótagok is relevánsak, melyeket ma már nem ejtenek vagy tartanak ejthetőnek a mai – és nemcsak a szegedi – nyelvjárási beszélők. A -tt múlt idő jele előtti ö-zés két köllött (56., 58.) példában bukkan fel, illabiális formával nem fordul elő – más szavakban azonban sokszor kimutatható.

A -d birtokos személyjel előtti labiális hangzóra az Ebalōlkōd ’eb a lelked’ (58.) hozható példának, ellenében pedig csak nyolc másik szó E/2. birtokos személyjellel ellátott formái hozhatók. Az -l igeképző előtti labiális magánhangzóra a Szentōlt (56.) adat hozható, ellenében csak három neheztel ige szerepel illabiális magánhangzóval. Összességében jól látható, hogy ha csak a fentebb bemutatott szavak illabiális párjait keresem, akkor a hét ö-ző ellenében egyet sem találok, ám ha a toldalékok alapján gyűjtöm az adatokat, már jóval többet mutathatok be, így információval szolgálva a váltakozás arányairól is.

A 4. kéz esetében az ö-zés egyéb eseteitől külön kezeltem az abszolút szóvégen jelentkező hasonulásos, más néven illeszkedéses ö-zést. Első elemzésem (Berente 2014) alkalmával csak általánosságban vizsgálódtam különféle nyelvjárási jegyek után kutatva, s így jutottam el az illeszkedéses ö-zés adataihoz. Ez a jegy Szegeden, vagyis a dokumentumok keletkezési helyén egyáltalán nem jellemző – a Nyugat-Dunántúlon azonban használatos. A következő adatokat találtam ö-ző formában a lejegyző kézhez társított tíz iratban:

bele ūtōttō, elōttō, ūtūlō (31.); ellōttō, elōttō (háromszor), házafelō, ōszvō vonyattattak, tūlō (kétszer, 56.); ellottō, elōttō, haza felō, ōcsō, ōszvō vanyattattak[!], tōttō, tūlō (kétszer, 57.);

be' Ōntōttō, belōlō (kétszer), elōttō, Ennekelōttō, Kōpūjō, Ōszvō (hatszor), ōszvō, Sūrtō, tūlō (58.); elōttō, megh sutotto (60.); elōttō (kétszer), megh fōrōsztōttō (kétszer, 61.);

belōlō, elōttō, felolo (63.); belōlo, elōttō (háromszor), elōtto, Kōzō, ōszvō (kétszer), tōttō, tūlō (64.)

A fentebbi példák közül kettő esetében illabiális magánhangzó után következik a labiális: haza felō, házafelō. E. Abaffy (1965: 149) említi, hogy a Sopron megyei területeken az illeszkedéses

ö-zés olyan szavakban is előfordult, ahol a toldalékot megelőzően nem szerepelt labiális hang, pl. fizetésö. Az ilyen alakok létrejöttében feltehetőleg az analógia játszott szerepet, így a fele esetében is érthetővé válik a labializálódás. Így annak ellenére, hogy nem „klasszikus”

illeszkedéses ö-zésről van szó az esetükben, a példákat itt mutatom be. A szavak ellenpéldáit kutatva az is jól kirajzolódott, mennyire jellemző jelenség volt ez a 4. kéznél! Egy-egy példa szerepel illabiálissal az előtte és a fele esetében, míg a tette három alkalommal fordul elő.

Mindezekből az is következik, hogy az illeszkedéses ö-zés olyan különleges jegy, amely egyértelműen alkalmas a lejegyző kezek elkülönítésére.

Az ö-ző adatokon kívül más illabiális-labiális megfelelések is kimutathatóak, igaz, kisebb számban. Az i ~ ü kapcsán a ūdobe'n (56.); megh fūzetni, Ūdōᶀen (57.); Ūdō, Ūdōben, Ūngét, ūngét, Ungit, Ūngit, ūngit, ungitt, ungott, Ūngōtt, ūngōtt (58.); ūmōgh, ūngbūl (59.); ūdōkᶀen (60.); ūdōᶀen (64.) adatok szerepelnek,²⁴ melyek illabiális megfelelővel nem rendelkeznek. A füzet az ÚMTSz. (1988: 460.) szerint leginkább a Nyugat-Dunántúlon és a Balaton-felvidék környékén jellemző szó, a SzegSz. (I.: 458.) is csak illabiálissal említi, ezzel szemben azonban az üdő, üng és ümög általánosabb nyelvjárási szavaknak tekinthetők, hiszen nagyon sok előfordulással számos területhez, településhez köthetők (ÚMTsz. 1988: 1057–61, 1082–4).

A labiális-illabiális megfelelésekre rátérve, szintén kevesebb példában látható ez a váltakozás. Az ő ~ é esetén a Fejkōteit, fejkōteivel (58.), lévetūl (60.) mutatható ki, amelyeknek nincs ebben a formában párja, csak fejkōtōvel (58.) és lévō (56.: kétszer) adatok. Az ü ~ i váltakozás szintén három példában szerepel: izeni, izenetit, Levesticon fiet[?] (58.). Az utóbbi adat különböző ragozott alakjai labiális formában nyolc alkalommal fordultak elő. Az -(j)ük T/3. birtokos személyjel illabiális alakváltozata két példában fordult elő: Pōrlekedéseket, veszekediseket (60.), és csak -ök formával szerepel további két adat (ld. nyíltabb magánhangzós példák).

A magánhangzók zártságát szemügyre véve, szintén sok példát találhatunk a negyedik kéznél. A nyíltabb magánhangzós adatok közül az i ~ ë/e megfelelés két példában látható:

Verradoro (31.); mende'n (63.), az i ~ é kapcsán pedig a Gyanakszék, ménemō, ménimō, vétt volna ’vitt’ (56.); Séncz 'sincs' (57.); Ménémō, Szélaj (58.); méképpe'n (60.); Gyélkos (61.); haza vétték 'vitték' (63.); edgyék ’egyik’, hoza vévén 'vivén', Ménémō (64.) említhetők. A Gyanakszék kapcsán megjegyzendő, hogy az -ik rag összesen tizenkilenc alkalommal szerepelt zártabb formával, illetve az edgyék ’egyik’ ellenében az -ik/-adik/-edik/-ödik számnévképző nyolc

24 Ezeken kívül van egy minden valószínűség szerint elírásnak tekinthető Kūvūl[!] (í ~ ü[?]) példa is.

további szó esetében egyszer sem szerepelt nyíltabb magánhangzóval. A miképpen, virradóra csak egy-egy adatot szolgáltat, a minden pedig kétszer szerepel zártabb hangzóval (a mind és az ebből létrejövő összetételek egyszer sem szerepelnek e-vel). A minémű 9 alkalommal fordul elő hangsúlyos szótagbeli zártabb magánhangzóval. A fentebbi szavak között nem szerepelnek az ít ~ ét képző váltakozó adatai. Nyíltabb változatban összesen tizenhét példában mutatható ki: Gyogyetta megh, Kinszeretette, megh Gyogyetotta (31.); emlétet, kintelenéttetek, megh Gyogyétotta, megh nyomorétotta, megh Szédétette volna (56.); Segetve'n (57.); el Kereketette', Tūzesécse'n megh (58.); Kerétette el (59.); Gyogyetotta megh, megh Gyogyetottade' (60.);

Segétséghre (61.); Gyogyécsam, ne'm Gyōgyétotta megh (64.). A mai sztenderdnek megfelelő formák azonban többször, 27-szer láthatóak.

Az u/ú ~ o/ó kapcsán a gyanosága (56.), gyanobul (60.), Gyanosagago[!] (64.), Sacramentomot (63.) példák sorakoztathatók fel. A hangsúlytalan szótagokban zártabb magánhangzó nem fordult elő e szavak kapcsán. Több adatot láthatunk az ü/ű ~ ö/ő esetében, amelyeket azonban már érdemesebb táblázatos formában áttekinteni. A hangsúlyos szótagban egyedül csupán az üveg szó esetében fordult elő zártabb magánhangzó (60.), a toldalékok közül pedig csak az -ű képzős Gyermekszőrű megnevezés látható zártabb magánhangzóval, összesen 16-szor (60., 61.). A minémű 13, a nevű egyetlen esete csupán nyíltabb magánhangzóval szerepel. Az -ül igeképző alakváltozata csak az el Szédōltek szóban szerepel. Az -ük T/3.

birtokos személyjel nyíltabb formája kétszer szerepel a Kōzōttōk példában (58., 63.) Úgy tűnik, ez a jelenség is összeköti az iratok kezeit, hiszen mind a tíz dokumentum esetében kimutatható.

Szó ü/ű ö/ő

csütörtök 0 1

für- 0 15

üveg 1 2

süveg 0 1

tű 0 1

Részösszesen 1 20

-ű melléknévképző 16 15

-ül igeképző 0 1

-ük T/3. birt. sz. jel 0 2

Részösszesen 16 18

Összesen 17 38

12. táblázat: A 4. kéz ü/ű ~ ö/ő váltakozás adatai

ü/ű ~ ö/ő: tōtt ’tűt’ (31.); el Szédōltek, ménemō, ménimō, minémō, minimōtt (56.); minimō, Minimō (kétszer), minimōtt (57.), Kōzōttōk, Ménémō, Minimō (58.); minemō (59.); fōrdōnek, fōrdōtt,névō (60.); Fōrdésbe'n, fōrdōᶀen (háromszor), fōrdōben, fōrdōnek, fōrdōtt (kétszer), fōrdōzōtt, Gyermek Szōrō, megh fōrōsztōttō (kétszer), ōvegbūl, Ovegecskebul (61.); fōrdōtt (62.); Kōzōttōk, sōveghlettek (63.); Csōtōrtōkōn, fōrdōtt,Ménémō, minimō (64.)

Az a-zás megjelenése sem a dél-alföldi (szegedi keletkezés), sem az illeszkedéses ö-zés kapcsán említett nyugat-dunántúli nyelvjárási régióban nem tekinthető jellemzőnek a Mdial.

szerint. Ennél a lejegyzőnél mégis viszonylag sok adat gyűjthető, így ezeket is táblázatos formában teszem közzé.

Hangsúlyos o a

fokhagyma 0 1

most 11 1

von 1 1

volna 47 2

Összesen 59 5

13. táblázat: A 4. kéz hangsúlyos szótagbeli o ~ a váltakozásának számadatai

o ~ a: mastani (31.); ōszvō vanyattattak[!] (56.); vollatta (59.); faghajmát (60.); mondatta valna (62.); rea olvasatt valna (64.)

A mastani egyetlen adatával szemben három mostani áll, de ezen kívül még nyolc most és mostanában is szerepel (31., 56., 57., 58., 59., 63., 64.). A von kezdetű ige zártabb formája az 56., a nyíltabb pedig az 57.-ben fordul elő. A volna zártabb változata a 60. irat kivételével mindegyikben megtalálható.

Az a-zás néhány példa erejéig a hangsúlytalan szótagpozíciót is érintette.

Hangsúlytalan o a

akkor 49 1

árestom 3 1

szalonna 0 6

Összesen 52 8

14. táblázat: A 4. kéz hangsúlytalan szótagbeli o ~ a váltakozásának számadatai

o ~ a: Szalannát, Szalannát (kétszer, 56.); Arestamᶀan, Szalannát, Szalannat (kétszer, 57.); el tavaznak, akar 'akkor' (64.)

Az akkor eredetileg az az és -kor összetételével keletkezett (TESz. 1967: 204), amely megszilárdult, s mára el is homályosult – ezért tüntetem fel a hangsúlytalan szótagi a-zás

körében. Az akar ellenében az akkor, akkoron forma a 62-es kivételével mindegyik iratban előfordul.²⁵ A szalanna az 56. tisztázatban és az 57. fogalmazványban fordul elő – a másolás során a szó az a-zás tekintetében nem mutat váltakozást.

Toldalék

15. táblázat: A 4. kézhez kapcsolódó o ~ a váltakozásának számadatai toldalék előtt és toldalékban

o ~ a: mondatta (kétszer, 31.); Álmat, álmat, Babonaságat, Būbájoságat, Falában, falában (56.);

adatt volna, almat, Babonaságatt, fa labokan, megh mondatta, mondatta (57.); Boszorkȧnyakat, deakat, farodozatt volt, mondatta, ropogatt, Szilva magat (58.); babonáságatt, Varázalás (60.);

adatt, atkozatt, mondatta (háromszor, 61.); mondatta e, mondatta valna, mondatta volna, nem adatt (62.); adatt, azan, bele hágatt volna, bubájasságott, megh halálozat, mondatta, nem adatt, okádatt, rea olvasatt valna (64.)

A 4. kéz esetében nem mindig volt azonban egyszerű eldönteni, hogy a-zásról van-e szó, ugyanis az o és az a megformáltsága néhány helyen hasonló, öt helyen bizonytalan adatot találtam.²⁶ Egy további esetben szintén nem egyértelmű, hogy a-zásról van-e szó:

Būbajosságátt. A szó egy kérdésben szerepel, a tanú azon ismeretére kíváncsi, hogy valamely bűbűjosságot vagy babonaságot elkövetett-e a nevezett személy. Itt a babonaságot tárgyrag előtti magánhangzója is a-val szerepel – s noha az ékezet hiánya miatt itt is lehetséges a

’babonaságát’ olvasat, ezt a kérdés szerkezete miatt nem tartom valószínűnek. Tehát a kérdéses szó tárgyragja előtt vélhetően a-zás szerepel, ékezettel ellátva, de ugyanakkor az sem zárható ki teljesen, hogy tévesztésről van szó. A különböző képzők és ragok közül a tárgyrag és a -tt múlt idő jele előtti a-zás fordul elő a legtöbbször, igaz, a zártabb hangzós példák száma is magas. A távozik ige eredetileg egy -z(ik) igeképzővel jött létre, ugyanezen szó ugyan nem

25 A határozószó magánhangzóközi mássalhangzó-rövidülése a 62. és 63. dokumentum kivételével szintén megtalálható mindegyik lejegyzésben. Utóbbi írássajátosság szintén összekötheti a szövegeket.

26 Bizonytalan adatok: asott, deákott, tanitotta re'a (59.); Kiáltotta (61.); adott (64.).

fordul elő többször, de a halálozik igen, összesen háromszor szerepel az igeképző előtt zártabb hangzó. Az -on helyhatározóragra rátérve a négy a-zó adattal szemben 33 o-zó áll, de megjegyzendő, hogy szerepel még 26 akkoron, 4 azonnal, 2 azonban, 2 nagyon, 4 felszólító módjelű ige és hét E/3. személyű vagyon létige is zártabb hangzóval.

A negyedik kéznél feltüntetett tíz irat a zártabb hangzós előfordulásokra is bőségesen ad példát. Az ë/e ~ i kapcsán a megh ismirvin (58.) emelendő ki, amely a toldalékban í-zést is tartalmaz. A további í-ző példák száma magasnak tekinthető, ezért itt is a táblázatos bemutatás

In document A SZEGEDI BOSZORKÁNYPEREK (1726–1744) JEGYZŐI (Pldal 54-79)