A tizenegyedik kéz jellemzése - A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején

3. A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején

4.11. A tizenegyedik kéz jellemzése

A 11. kézhez kilenc iratot társítottam a kézírás alapján, igaz, ebbe beletartozik a Hiányos elnevezésű dokumentum is (67.), amely csupán egyetlenegy kérdést tartalmaz. A 39. és 55.

esetében a grafémák és az összkép hasonlósága ellenére, kissé bizonytalan voltam a csoportosítást illetően, így a különböző tulajdonságok összegzése megerősítheti vagy akár meg is cáfolhatja ennek helyességét.

4.11.1. Hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások

A 11. kéznél olyan hangjelölési megoldások is születtek, amelyek más lejegyzőknél nem vagy csak elvétve fedezhetőek fel. A cs’ jelölés a 8. és 16-os iratban található meg (pl. Cs'irkétt, sincs'), a k’ az 55-ösben (Mark'ovity), az s’ az egyetlen kérdést tartalmazó iraton kívül mindegyikben megjelenik (pl. 8.: más'ra, 38.: bübájos') az s’z pedig a 8. (pl. egés'z), 16.

(Bos'zorkányok), 38. (meg fos'ztani) és 55-ösben (Annæ Csis'zár) adatolható. Jellemző erre a kézre, hogy az ö, ő és ü, ű esetében az ő és ű jelölés egyáltalán nem jelenik meg. Az e két ponttal való jelölése – ë – más jegyzőknél csak ritkán kap szerepet, itt viszont hat iratban is megtalálható (6., 7., 8., 27., 38., 55.), de kizárólag a Daniël és Michaël keresztnevekhez kapcsolódóan. Az é’ jelölés szintén nem tekinthető általános jelölési módnak a jegyzők esetében, ebben szintén hat irat érintett: 6. (pl. é'czaka), 7. (é'rzi), 16. (té'rt), 38. (é's), 39.

(Azé'rtis), 55. (ké'rte). A gy helyén jelentkező dgy, dgj és dgȷ̄ az egy, együtt, özvegy szavakban gyakran előfordul, ez a 67. dokumentum kivételével minden iratban felfedezhető. A néma h a g után 267-szer az összes iratból kimutatható, a t után pedig 59-szer fordul elő a 67. kivételével, ez tehát ennél a lejegyzőnél markáns hangjelölési sajátságnak számít. Az ū jelölés egy latin szóban is előfordul (8.: minūs), az ÿ latinul jegyzett szavakhoz köthető (8.: Georgÿ Ujházi, Gre'gorÿ Masa; 55.: 29.^a Martÿ).

128

Hang Graféma Hang Graféma

a a, ā, á, ȧ j j

á á, a, ȧ o o, ó, ō, ȯ, e’o

c cz ö, ő ō, ö, eō, e’ō, o, eö

cs cs, cs’ s s, s’

e e, e’, ë, é, ē, ė sz sz, s’z, s, z

é é, e, é’, e’, ė u, ú u, ú, ū

gy gy, gj, dgj, dgy ü, ű ū, ü

i i, j, í, ī zs s, s’, z

37. táblázat: A 11. kézre jellemző hangjelölési sajátosságok

A magánhangzóközi mássalhangzó-kettőzés nyolc iratban, a 67. kivételével mindegyikben szerepel, a gyakori l (pl. 8.: Szollott) és t (6.: gyógjéttani) mellett néhány példa az ly, n, s és sz esetében is feltűnik: pl. ollyan, (27.), bénnáva (38.), ōrōkōsse'n, Gonoszszaknak (39.). Az l és t grafémák főként a szó végén szerepelnek kettőzve – de nem kizárólagosan. A mássalhangzók rövidülése (szó belsejében, szó végén) szintén minden iratban felbukkant, a 67-es azonban itt is kivétel.

Ami a rövidítéseket illeti, a - bV, -bVn csak öt esetben (7., 27., 39., 55.) rövidítve, 130 alkalommal kiírva; a -nVk 11-szer (7., 8., 16., 27., 39., 55.) rövidítve, 106-szor kiírva szerepel.

Egyéb rövidített magyar szavak csak a 38., 39. és 55. iratban találhatók: Felg̅ he, Fe'lghe̅s, Kglm̅ es, Mgr̅tushoz, Sátán̅all, Tett̅es stb. Mindemellett latin szavak (legtöbbször az annorum és circiter) természetesen majdnem mindegyik iratban szerepelnek rövidítve, de összességében véve a rövidítések általános jellegük okán, az iratok egymáshoz kapcsolásában nem játszanak nagyobb szerepet.

Az elválasztás a 11. kéznél is többféleképpen valósult meg, legtöbbször a ma használatos elválasztójelet alkalmazza, elvétve pedig pontos és kettő vesszőt. Az elválasztás nem jelölése ritkán fordul elő nála, a lejegyző ebben tudatosnak tűnik. Néhány esetben előfordul, hogy nem a szótagolás szabályának megfelelően választ el: Ladislaus Pe-sti, Circumspe-cti (6.);

Circumspe-cti (7.); A-zután (8.); Azo-kra, s-Lelke'-stül, megh fo-sztani, Szen-tséges (38.).

Utólagos beszúrások hét iratban (7., 8., 16., 27., 38., 39., 55.) szerepelnek. Többnyire egy-egy szó kihúzása, törlése utáni javításról van szó, amikor a javítandó szó fölé, ritkán a sor vagy szó elé írja a helyes szót. Gyakori az is, hogy az eltévesztett betűket ráírással javítja az írnok.

Közbevetett információkat a /: :/ közé helyezi el négy alkalommal, egyszer a salva venia rövidítést is (8.), amely arra utal, hogy a jegyző „mentegetőzik” a tanú lejegyzett szavai miatt,

129

amiket az írnok maga illetlennek tart. A 27. irat 2014-ben, kutatásaim kezdetén még nem volt elérhető, Brandl–Tóth G. (2016: 152) is elpusztult/lappangó dokumentumként jelöli, ám a jelenlegi vizsgálat idején már újra megtalálható volt a levéltárban – így ezt is be tudtam vonni a kéziratos dokumentumok elemzésébe. Az irat tisztázatnak tűnik. A 8-as esetében későbbi másolatról vagy ezek kombinációiról lehet szó (Brandl–Tóth G. 2016: 74), a másolattöredék (6.) egykorú tartalmi kivonat (Brandl–Tóth G. 2016: 69), a többi irat pedig tisztázat (Brandl–

Tóth G. 2016: 71, 178, 212, 216, 329).

4.11.2. Nyelvjárási kép 4.11.2.1. Magánhangzók

A nyelvjárási jegyekre rátérve, először a magánhangzók eseteit veszem át. Az illabiális-labiális megfelelések kapcsán először az ö-ző szavakat emelném ki, méghozzá az ellenpéldák számadatainak bemutatásával együtt. Először a hangsúlyos szótagban, majd a hangsúlytalanban, illetve a toldalék előtt megjelenő magánhangzók minőségére vonatkozó számadatok olvashatók.

Hangsúlyos ë ö

becs- 0 1

Felföldi 0 1

fertelmeskedik 1 1

kereszt 5 1

lel 0 2

per- 0 2

seprű 0 1

Összesen 6 9

38. táblázat: A 11. kéz hangsúlyos szótagbeli ë ~ ö váltakozásának számadatai

ë ~ ö: bōcsūletes, lōlte' vólna, lölte vólna (6.); pōrōlt (7.); Pe'tri Fōlfōldi, pōrōlt (8.);

Kōrōstségrūlis[!], sōprōt (27.); fōrtelme'skedni (38.)

Az ö-ző adatok hat iratban fedezhetőek fel: 6., 7., 8., 27., 38., 39. A táblázatban feltüntetett Fölföldi vezetéknév egyszer fordul elő, illabiális magánhangzóval nem található meg. A 10.

kéznél szintén kétszer szerepel ez a név, a hangsúlytalan szótagi pozícióban labiálissal – így a név esetén a váltakozás nem tűnik bizonyítottnak. Ugyanakkor érdemes ebből kiindulva a fel igekötőt és a feljebb határozószót is megvizsgálnunk: előbbi illabiális hangzóval 18-szor szerepel a 6., 7., 8., 27., 38. iratban, utóbbi pedig öt alkalommal adatolható a 8., 27. és 38.

130

dokumentumból. Ezek esetében tehát szintén nincs váltakozás ennél a lejegyzőnél. Illabiális ellenpéldák csak a fertelmeskedik (38.) és a kereszt (8., 16., 27., 38., 39.) szavak kapcsán fordulnak elő.

Hangsúlytalan ë ö

messzely 0 1

kereszt 5 1

Összesen 5 2

39. táblázat: A 11. kéz hangsúlytalan szótagbeli ë ~ ö váltakozásának számadatai

A hangsúlytalan szótagi ö-zésre csak két példát találunk: Kōrōstségrūlis[!] (27.); meszszōll (6.), amelyek ellenében csak a kereszt mutat öt illabiális adatot.

Toldalék/Toldalék előtt ë ö

-kezik 5 1

-(e)l 10 6

-(e)tt 88 1

Összesen 101 8

40. táblázat: A 11. kéz toldalékbeli/toldalék előtti ë ~ ö váltakozásának bemutatása

A toldalékbeli vagy toldalék előtt megvalósuló ö-zés szintén nem fordul elő nagy számban:

pōrōlt (7.); pōrōlt (8.); mérészōlt, mérészōlt (kétszer), mérészölt (38.), erkōzōtt (39.). A -kezik képző 5 másik példában is megtalálható: ne'm emlékezik, vétkezett (27.); SzōvetKe'zvén (38.);

érkezett, vétke'zni (39.). A merészel és perel illabiális magánhangzóval nem fordult elő, ám az -l igeképző előtti e/ë más szavak esetén adatolható (felel, kevesel, neheztel, pecsétel, tisztel – a független ö-zés szerint ezek közül azonban a felel két példája nem ö-zhető. Az erkōzōtt ellenében egy érkezett példa áll ugyanabban a dokumentumban (39.), de a múlt idő jele előtti illabiális az érkezett és vétkezett példáin túl 70 alkalommal adatolható. Itt említeném meg, hogy a befejezett melléknévi igenév képzőjével ellátott szavak (pl. említett, nevezett) 14-szer, a helyett és a végett névutó 6-szor szerepelt illabiális hangzóval.

Az illabiális-labiális megfelelések közé tartozó i ~ ü labializálódás csak az idő szóhoz kapcsolódik, összesen 15 alkalommal: üdōtūll (6.); azūdōtūll, ūdō, ūdōtis, ūdōtūl (kétszer, 7.);

azūdōtūl, ūdō (háromszor); ūdōtūl, üdōt, üdōtūl (háromszor, 8.). Az egyetlen ellenpélda szintén a 8-as iratban található.

A labiális-illabiális ellentétpárokról, ezen belül az ö ~ ë, ő ~ ë eseteiről is szót ejtve, csupán két példát találhatunk: erdōken (6.), Cs'ipejére (8.). Az erdōken ellenében csak egy

131

olyan adat szerepel, ahol az -ön határozórag szerepel: Küszōbōn (8.), ezen kívül csak a felszólító módú esküdgȷ̄ön (6.) ige szerepel labiálissal. A labiális helyén jelentkező illabiális nyelvjárási jelenségként, vagy az ö-zés kerüléséből fakadó túlkompenzációként is értékelhető. Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy az erdōken példa másolás eredményeként is értelmezhető, hiszen a 4-es számú dokumentumban található vallomásban (Masa Gergely, szegedi lakos) szintén megtalálható a szó kis eltéréssel: erdōke’n. Természetesen a másolástól függetlenül továbbra is lehet nyelvjárásias szónak vagy túlkompenzáció eredményének tekinteni, ha például a 11. kéz is arról a területről származik, mint a 10. kéz, vagy ha hasonló a két írnok normafelfogása – ezek azonban a bizonytalanságok figyelembevételével szintén óvatosan kezelendők.

A nyíltabb magánhangzót tartalmazó adatok közül először az i ~ é, és í ~ é megfeleléseket veszem górcső alá. Az i ~ é kapcsán a szerint névutó érintett, hét nyíltabb magánhangzós adat a 38., hat a 39., egy pedig az 55. dokumentumban található meg, ellenpélda pedig nem található. Az é-zés jelensége szintén nem fordul elő túl nagy számban, ha a hangsúlyos pozíciókat vesszük alapul: a sínylődik ige különböző toldalékolt formái: sénlōdik (7.); Sénlett, sénlett benne', Sénlōdése', Sénlōdik (8.) szerepelnek nyíltabb magánhangzóval, ellenpéldát nem találtam. A hangsúlytalan szótag esetében szintén nem adatolható példa.

Külön kiemelném azonban az -ít képzőt, amely 49 példában é-vel szerepel,⁶⁷ és mindösszesen három alkalommal látható zártabb formában (16.: fel Simitotta; 27.: Soha sem tanitot; 55.: meghevítette').

ít ~ ét: emlétet, gyógjéttani, kénszerétették, Kénszerétették, Kénszerétte'ni, meg fogja gyógjéttani, nem Segéthetett, verétték (6.); emlétet, gyogjéttattasa, gyogyéthattya me'gh, ne'is gȷ̄ógȷ̄ettassa, nem is segétet (7.); emlétet (négyszer), emletet, emlétett (háromszor), fell eleve'nyétette', fordétották, gyógjéttatni, gyogyéthattya meg, gyógyéthattya megh, gyógyétotta me'gh, gyógyéttás, gyógyéttása, gyógyéttatása, gyógyéttsa me'gh, Ki fordétották (kétszer), Kōnnye'bbétett, meg sántétottak, megh Szóllétotta, ne'is gyógyéttassa, ne'm se'géte't, Segétet, Segéte't, segéttene', se'm téréthette (8.); meg Káros'éttani, me'g károséttani, még Károséttani (38.); emlétet (39.); nem segéthete'k, Segécs, Segethe'cz (55.)

Az ú ~ ó kapcsán a gyanósága emelhető ki, amely kétszer fordult elő a 8-as iratban, az ü

~ ö megfelelésre a förösztenék me'gh példa hozható a másolattöredékből. Az o ~ a kapcsán a-zó példát négy esetben találunk: Várasi (6.); Várasban (8.); Kárakatt, Várasában (38.). A többes szám előtti o csak a Kárakatt esetében látható nyíltabb hangzóval, 59 esetben zártabb

67 Két esetben (7.: gjogjéttás, kōnnyebbétet) bizonytalan olvasatú a képző, így ezeket nem vettem számításba.

132

hangzó adatolható. A város ugyan nem fordul elő, de érdemes az -s melléknévképzővel ellátott egyéb szavakat is megvizsgálni: összesen 22 esetben található meg a képző (bájos, bizonyos, bokros, boldogságos, boros, boszorkányos, hibanos, súlyos, szorgalmatos, valóságos), az előtte lévő o magánhangzó azonban egyszer sem vált nyíltabbá.

Egyes írnokoknál már láthattuk, hogy a zártabb í hang sok példában megjelenhet, a 11.

kéz azonban kivétel ez alól. Az 55. iratban található egy ighet adat,⁶⁸ amely ellenében csak a megégetésre (38.) példa adatolható. Az E/3. -(j)e birtokos személyjel i-s változata a hiti négy példájában (7., 8. 27.), illetve a T/3. személyű közikbe tíz esetében (6., 16., 27.) fedezhető fel.

Az elejben (8.), ele’jben (39.) kapcsán megemlítendő, hogy a j jelölheti az i-t, amely ennél a kéznél nem tekinthető szokatlan hangjelölési módnak. Ugyanakkor az elébe nyelvjárásias alakváltozata az elejbe (TESz. 1967: 738), és az elejébe is hatással lehet az alakra, így az olvasat kissé bizonytalan. Az E/3. birtokos személyjel mai sztenderdnek megfelelő formája 92 nyíltabb hangzót tartalmazó szó kapcsán mutatható ki. A következő négy példában a többes számú birtok és a birtokos személyjel i-vel való jelölése látható: sok pirongatási⁶⁹ (6.); cselekedetinek, Isten [...] Parancsolatitt (38.), Istennek parancsolatit (39.). Két főnév esetén az i birtoktöbbesítő szerepel a -k többes szám jele helyett, a jelenség pedig csak ennél a jegyzőnél fordult elő: 3 holnapi múlva (7.), más Országhi (39.). Fontos utalnom rá, hogy a 7. dokumentum a 8-asról készült másolat – mindkettőt a 11. kéz készítette –, hiszen több tanú vallomása, ha nem is teljesen, de megegyezik (erre ld. még a 6. fejezetet). Kotogány Ferenc vallomásában a három holnapok (8.) kifejezés szerepel, ez a 7.-ben birtoktöbbesítővel jelenik meg. A más Országhi példa pedig azért fontos, mert megerősíti a 39. irat besorolását is.

A zártabbá ű csak a reá dūlt (6.) kapcsán látható, amely egyszeri előfordulású.

Természetesen az ablatívuszi irányú határozóragok zártabb formában is megtalálhatóak a 11.

kéznél, ez összesen 82 példában. Ebből azonban egy alkalommal az elativusi toldalékra javított a lejegyző, így szándéka szerint a kérdéses helyen a rag nélküli szó szerepel: Decre'tumábúl helyett Decre'tumá (39.). Az alábbi példák azonban nemcsak az ablatívuszi határozóragok, hanem a sociativus előfordulásait is tartalmazzák, összesen 8 példát.

álmábúl, Fatenstūl, Feleségétūll, Iste'ntūll, lábaibúll, Szárazságrúll, üdōtūll (6.); azūdōtūll, babonásághtull, Fatenstūl (kétszer), fōldrūlis, lábairúll, lovarúll, malombúll, ūdōtūl (kétszer, 7.);

azūdōtūl, babonás vóltátúll, életétūl, elméjétūlis, e'szétūlis, eszétūllis, Fatenstūll, Fate'nstūll, Felesé-gestūl, jajgatásátúl, lábairúl, lábairúll, malombúl, parancsolattyábúl, Szegedrūl, ūdōtūl, üdōtūl

68 Ezen kívül csak a 6. iratban található Kénszerétették esetében merül fel az í-zés lehetősége, ám az első magánhangzó olvasata bizonytalan, így ezt nem veszem figyelembe.

69 „Sántha Mihály mellé ūlt, és sok pirongatási után Sántha Mihály ve'rni kezdette Ke'relátt,”

133

(kétszer), üdōtūl, Világátúl (8.); Boszorkányságbúll, Magárúl, Tōrōktūll (16.); abbúl, Feleségestūl (kétszer), Képmutatásbúl, Kōrōstségrūlis[!], Magárúl, Szájábúl, Urastúl (27.); Eletektūlis, éle'tétūlis', Eszte'ndōktūl, Esztendōktūll (négyszer), Eszte'ndōktūll (ötször), Eszte'ndōktüll, forgásátúl, s-Lelke'stül, Szájábúl, Szájábúll, Teste'stūl, Világbúlis (38.), Bécsbūl, Elete'ktūlis, Esztendōktūl, Esztendōktūl, Hitrūl, Keresztséghrūl, Lelkestūl, Szájokbúl, Szōve'tségbūl, te'stestūl, Világbúl (39.), abbúl, hordóbúll, Jerusalembūl (55.)

Ezeken kívül az a ~ o kapcsán megemlíthető a lábomatt (6.); lábocskája, láboddal (8.), illetve a megholt (7., 8., 27.) különböző hangjelölési, helyesírási módokon lejegyzett formái. A halt zártabb magánhangzós változata 11-szer, a nyíltabb hangzós egyszer fordult elő (7.). Az o-zás, á utáni o-zás ennél az írnoknál egyáltalán nem tekinthető jellemzőnek, hiszen olyan szavakban jelenik meg a zártabb hangzó, amelyek több nyelvjárási területen is jellemzőek. Az MNyA. 1118. térképlapja – lábam – szerint a zártabb hangzó a dunántúli területeken, a palóc nyugati végén, a dél-alföldi régióban, Tisza-Körös vidéki és a székely nyelvjárási régió egyes kutatópontjain is megjelenik.

Labiális-illabiális szempontból vagy zártsági fok szerint is tárgyalhatók a -(j)uk, -(j)ük T/3. birtokos személyű birtokos személyjel adatai, ám célszerűbbnek tartom inkább külön egy rövid összefoglalást adni e toldalékkal kapcsolatban. A -(j)ük illabiálissal való előfordulása kilenc alkalommal látható a büntetésekett, élete'kbe'n, Eletektūlis, testekbe'n, Teste'kbe'n, Te'ste'kbe'n, Testekbe'n (38.); egésségekben, Elete'ktūlis, Testek, Testekben (39.) szavak kapcsán; a zártság tekintetében pedig az állapítható meg, hogy kétszer szerepel nyíltabb formában a 27-es és 39-es iratban: nevōkre' és fejōk. Nem található azonban olyan példa, amelyben illabiális vagy nyíltabb magánhangzó szerepelne a közöttük, tőlük, velük esetében, amely összesen 13 alkalommal lett volna lehetséges a 6., 16., 27., 38. és 39. iratban. A -(j)uk nyíltabb formája jelentkezik a re'ájok (6.); jószágokban (háromszor), jutalmokatt (38.);

Maghokat, magokatt, Magokatt, megh maradásokra, Példájokra, Szájokbúl (39.); Jószágok (55.) szavakban. Ugyanakkor a jószágokban⁷⁰ és jószágok⁷¹ példák kapcsán felmerül a többes számú főnevek értelmezési lehetőségének helyessége is. Ez azonban a jószágokban három esetében szövegkörnyezet és a mondaton belül szerepelő -(j)ük illabializálódó példái miatt kevéssé valószínű. A -(j)uk zártabb formája egyszer sem jeletkezett.

70 „Sokakat testekbe'n megh rontani, és éle'tétūlis' megh fosztani, jószágokban me'g károséttani,”, „Sokakatt Teste'kbe'n me'g rontani, Némellyėket Eletektūlis meg fos'ztani, jószágokban meg Káros'éttani mérészölt;”,

„Sokártatlant Személyt Te'ste'kbe'n me'gh rontani, jószágokban még Károséttani mérészōlt.” (38.)

71 „Vásárheliekneᶄis' varáslot babon el veszet Jószágok véghe't,” (55.)

134 4.11.2.2. Mássalhangzók

A mássalhangzókat érintő váltakozásokat áttekintve az l esetében palatalizálódó példa nem fedezhető fel, az n és a főnévi igenév -ni képzője azonban érintett. Az n ~ ny esetei között a forghó csonytyában (6.); fell eleve'nyétette' (8.); Számtalanyon, számtalanyszor, tehenyek (27.);

Elevenyen, elevenyen, e'levenye'n, Sátány, Sátannyal (38.); Sátány (39.) példái említhetők. Az eleven n-es változata négyszer a 38-asban, kétszer a 39-esben, egyszer pedig a 55-ösben is felfedezhető, a sátán depalatális változata a 38. iratban háromszor, a 39-ben egyszer adatolható.

A számtalan szó egyszer n-nel is előfordult a 39. dokumentumban. A 6. irat csonytyában adata a kiejtés szerinti írásmódnak felel meg, de ugyanezen iratban a csont depalatális változata is megtalálható. Ugyanakkor érdemes rá utalnom, hogy a 10. kéz 5. iratáról – amelyben a forgó csontyban adat található –, készült a tanúvallomás másolata, tehát a téves másolás lehetősége is felmerül a szó kapcsán. Ezeken kívül érdemes a nevekre is kitérni, hiszen ezekben is megjelent az n palatális változata (igaz, a váltakozás ennél a lejegyzőnél nem valósult meg, hiszen n-es változatban e tulajdonnevek nem fordultak elő): Michaël Simony (kétszer: 7., 8.);

Kása Mártonynét (27.); Martonyoson (38.); Végh Istvány (39.).

A főnévi igenév -ni képzője szintén többféleképpen megtalálható: el akart mennyi (7.);

e'l akarván mennyi (8.); el hánnyi, ennyi, innya (38.), a legtöbb példa, összesen 135 azonban a mai sztenderd nyelvváltozatnak megfelelő -ni formához kapcsolódik.

A depalatalizáció az ly, illetve az l + j hangkapcsolat és az ny kapcsán is kimutatható.

Először az l-ező példákat vegyük sorba!

meszszōll (6.); felleb (kétszer) nyavala, nyavalájátt (8.); felleb (27.); felleb (kétszer), helett (kétszer), he'lett (kétszer), Ipolkeszin (38.); Erdél országᶀan, heleken, helett (39.);

hele'n, Vásárheliekneᶄis' (55.)

Ahogy látható, a kilenc iratból hatban jelentkezett az l-ezés, a fentebbi szavak közül ly-el csak a Helységbe'n toldalékolt szó szerepelt. Ugyanakkor érdemes olyan szavakat is keresnünk, amelyekben az l-ezés nem jelentkezett: Gergely, király, mely, Mihály, olyan, súlyos, személy, Verebély szavak és különböző toldalékolt változataik mindig palatális mássalhangzóval szerepelnek, összesen 44 alkalommal. Az l + j teljes hasonulásának példái mutathatók ki a Segéllye, vallya, Tellyes, re-cognoscállya stb. eseteiben, összesen 37 alkalommal 8 iratból (egy további esetben a mai helyesírásnak megfelelő adat látható: vallja, 7.).

Itt jegyezném meg, hogy a paszuly ’bab’ tájnyelvi alakja, a paszúr kétszer található meg a 55. iratban, Lalosovity Mihály vallomásában, aki egy Szegeden élő szerb lakos volt (vö. Heka

135

2009: 80). A szó r-es változata a SzegSz. (II. 1957: 295–6.) és az ÚMTSz. (2002: 400) közlései szerint Szegeden és a környező településeken (Algyő, Apátfalva, Hódmezővásárhely, Makó stb.), Törökkanizsán (Vajdaság) és Bogdándban (Szatmár m.) is használatos, a pacúr Komárom megyében jellemző (MTSz. 1897–1901: 94), továbbá a TMK is Csongrád megyéből hoz adatot a paszul alakváltozatra. Elképzelhető, hogy a szó a tanú nyelvhasználatának képezte a részét.

Az ny depalatalizált változatai hat iratból adatolhatók: kénszerétették, Kénszerétették, Kénszerétte'ni (6.); sénlōdik (7.); Sénlett, sénlett, Sénlōdése', Sénlōdik (8.); reménlette (16.); el hánni (39.); hánta (55.). Az el hánnyi példát már láthattuk a főnévi igenév ny-es változatai között, most pedig az n-ezés ellenpéldájaként is fel lehet tüntetni. Ezen kívül az ednehány mutatható be, igaz, a hány számnévi kérdő névmási utótag csupán homonim a hány igével. A más jegyzőknél adatolt asszony, boszorkány, bizony, Kökényné stb. – a fentebbi példáktól eltekintve – mindig ny-es formában szerepelnek.

A gy depalatalizációja egy adatban található meg: ednehány (7.), ellenpéldát nem találtam: az edgȷ̄ szersmind (6.) esetében csupán a gy hang sajátos jelölési módjáról van szó (ld.

még 8.: e'dgyik, 38.: Eözvedgye, 55.: edgjmással stb.).

Az egyéb mássalhangzókat érintő jelenségek közül megemlíthető a j ~ gy kapcsán a gȷ̄ önne' (6.), amely öt ellenpéldával is rendelkezik ugyanabból az iratból. A mássalhangzók kiesése szintén csak néhány példát érint: a t kiesés⁷² a tüstén szó végén (kétszer: 6.); az l kiesés a ne'm Szōrnyūkōdōtt, ne'm szörnyüködte'k (38.), ne'm Szōrnyūkōdte'k (39.), ellenpélda esetükben nem található. Ezzel szemben a mássalhangzó-betoldás néhány példája is adatolható:

az l betoldása az elōl hozakodván, elōl Számlálá, holnapban (6.), 3 holnapi (7.); holnapok (kétszer: 8.); ā miolta (27.), a hiátus kitöltése j-vel a gonoszságájért (38.) példában, és csak az utóbbi rendelkezik öt ellenpéldával.

4.11.2.3. Lehetséges nyelvjárási régió

Összefoglalva a 11. kézre jellemző sajátosságokat, az látszik, hogy többnyire olyan hangjelölési, nyelvjárási jegyek találhatóak meg nála is, amelyek más írnokokra is jellemzők.

Ugyanakkor vannak olyan jelenségek is, amelyek a hozzá kissé bizonytalanul társított iratok pozícióját megerősítik: ilyen pl. a különböző mássalhangzók mellett elhelyezett aposztróf vagy az e ~ ë jelölés, a határozóragok rövidítésének kis számú előfordulása, az elválasztójelek egyöntetűsége. A többes szám jelének nem megszokott használata csak két példában látható,

72 A Szerén[t] névutó (39.) t kiesése bizonytalan adat, ugyanis a lejegyző kihúzta: nem tudni, hogy a szó befejezett-e vagy sbefejezett-em.

136

de az egyik a biztosan e kézhez sorolt 7. iratban, a másik pedig a kissé bizonytalan 39-esben található meg. Az eddigi adatok figyelembevételével úgy tűnik, helyes volt a kézírás alapján történt besorolás.

A nyelvjárási jegyek közül az ö-zés, l-ezés, n-ezés, ny-ezés, a főnévi igenév képzőjének palatalizált változata számít markánsabbnak ennél az írnoknál, a többi jegy ugyanis nem szerepel kimagasló számban. Az adatok alapján nehéz megbízható következtetést levonni, de vagy valamely dunántúli nyelvjárást, vagy a dél-alföldi régiót feltételezhetjük a jegyző anyanyelvjárását illetően. A tájszavakat tekintve az arsag, billeg, messzely, paszuly különböző formái, illetve a hibanos⁷³ adatolható ennél a jegyzőnél. Az arsag Tóth Ádámné Korcsek Zsuzsanna (60 éves) vallomásában található, aki korábban Nagykátán (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) lakott, a szó arzsag formája pedig leginkább a Csallóköz településein jellemző (ÚMTsz.

1979: 285). A billeg a halálos ítéletben (39.) fordul elő a megh billegeztetni ige kapcsán, itt tanúvallomások már fel sem merülnek, a jegyző nyelvváltozatára, esetleg magára az írnoki nyelvhasználatra utaló lexémáról lehet szó. A bélyeg szó ezen formáját mai szlovák, Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém megyei, illetve alföldi településekről, területekről (Cegléd, Nagykőrös, Kiskunhalas, Hódmezővásárhely, Szeged és a Kiskunság) gyűjtötték (ÚMTsz.

1979: 428). A paszúr, ahogy fentebb már utaltam rá, leginkább Szegeden és a környező településeken tekinthető jellemzőnek, és amely talán a tanú nyelvváltozatára utalhat. A meszszōll és a hibanos a másolattöredékben találhatóak meg, amely a 10. kéz 4. és 5. iratának egyes tanúvallomásaival mutat részleges egyezést. A szavak tehát másolás következtében

In document A SZEGEDI BOSZORKÁNYPEREK (1726–1744) JEGYZŐI (Pldal 128-137)