3. A szegedi jegyzőség hivatala a 18. század elején
3.2. A névhez nem társított iratok kezekhez rendelése
A magyar nyelvű iratok aláírásainak áttekintése és a nevekhez társítható iratok csoportosítása után a következő lépés az volt, hogy megkíséreljem azokat az iratokat is osztályozni, amelyekben semmilyen utalás nem található a lejegyző személyére vonatkozóan. Ezeket a lejegyzőket az előző számozást folytatva osztottam kezekre.
A 8. kéz esetében két iratot tüntettem fel, a Tanúkihallgatási jegyzőkönyvtöredék Dóka Panna és Kökény Andrásné Nagy Anna ügyében és a Tanúkihallgatási jegyzőkönyv Dóka Panna és Kökény Andrásné Nagy Anna ügyében címűt. Ezek az iratok Reizner közlésében még nem szerepelnek, ezért nem is kaphattak CCVII. kezdetű számozást sem, először Oltvai (1957, 1976), majd Brandl–Tóth G. (2016) tette közzé az iratokat. Brandl–Tóth G. (2016: 52–53) a jegyzőkönyvtöredéket piszkozati példánynak, a jegyzőkönyvet pedig tisztázatnak tünteti fel. A két irat kézírása nagyon hasonló, kivéve a jegyzőkönyvtöredék végén szereplő Kocsis Panna kezdetű mondatot, illetve a lap hátulján szereplő Fazikas Ferenczné kezdetű rövid szöveget, ezt a 9. kézhez társítottam. Ugyanezen a hátoldalon fejjel lefelé is szerepel egy bejegyzés (Dancso János. Kuldus alsȯ Varosᶀan Tot péternél), ez viszont a kézírás alapján szintén a 8. kézhez tartozik. A két irat 1726-os keltezésű, 1724 és 1726 között Podhradszky György volt a főjegyző.
Az 1726-os tisztújítás során csak főbírót választottak, a többi tisztségviselők megmaradtak állásukban. 1724-ben Dany János volt az aljegyző. Az 1725-ös tisztújítás „leginkább az időközben beállt hézagok kiegészítésére szorítkozott” (Ruszoly 1995: 9), így vélhetően 1725-ben és 1726-ban is Dany lehetett az aljegyző. Hogy a 8. és 9. kéz pontosan kihez tartozhat, nem derül ki, annyi bizonyos, hogy a 3. kézhez (Podhradszky vagy Nagy Pál levele) társított irat kézírásával semmiképpen sem hozható kapcsolatba.
A 10. kéz esetében kezdetben úgy tűnt, könnyű dolgom lesz az egy csoportba sorolást illetően, hiszen ennek a lejegyzőnek a kézírása nagyon jellegzetes: a betűk formái gyors írásra utalnak, sok a törölt betű és szó, és olykor a szavak olvasata sem egyértelmű, gyakran éppen a javítások miatt. Két esetben azonban bizonytalanság merült fel (Tanúkihallgatási jegyzőkönyv Pálfy Jánosné Köre Ilona ügyében, CCVII. 32. és Név nélküli magyar nyelvű halálos ítélet mágia bűncselekménye és az isteni felség megsértésének vétsége miatt, CCVII. 34.), hiszen ezek az iratok nem ezt a jellegzetes írást tükrözik: az irat lejegyzője megfontoltabbnak tűnik, lassabb kézírást mutat a betűvezetés – bár törlések, javítások e dokumentumokban is szerepelnek. A szókezdő a, e, g, gy, f és t majuszkulák és a szóbelseji z, sz minuszkulák nagyon hasonlóak a 10. kéz többi iratában találhatókhoz, bár a szókezdő és szóbelseji k-k formája hasonló a 11. kézhez is. Emiatt ezen két iratot kérdőjellel tüntettem fel a csoportosításban a 10.
37
kéz alatt. Az ide sorolt iratok mind 1728-as évben keletkeztek, ekkoriban Nagy Pál volt a jegyző, Podhradszky pedig a főjegyző (Ruszoly 1995: 28–9). Az iratok itt is élesen elkülönülnek a 3. kézhez társított irattól.
A 11. kézhez társított iratok többsége 1728-ban, egy vélhetően 1729-ben, egy pedig 1735-ben keletkezett. A már eddig említett neveken kívül az 1730-as évek1735-ben Lábadi Ádám neve merül fel: aljegyzőként 1731-32-ben, jegyzőként 1734-ben, főjegyző-helyettesként 1735-ben, főjegyzőként 1736-ban (Ruszoly 1995: 27). Annyi bizonyos, hogy 1729-ben és 1730-ban nem volt tisztújítás, ám ebből nem következik automatikusan, hogy egyes pozíciókban ne történhettek volna változások. Továbbá azt is tudjuk, hogy az 1734-es tisztújításkor Lábadi maradt a jegyző (Ruszoly 1995: 17), vagyis vélhetően 1733-ban is ő töltötte be a posztot.
Brandl–Tóth G. (2016: 247–8) közzétett egy 1728-as, a szegedi tanácsnak Udvardról küldött levelet, amelyben a post scriptumban Lábadit nótáriusnak tüntetik fel, valamint Horváth Mátyásné végrendelében (2016: 219) is felbukkan a neve, amely 1729-ben íródott, és az aláírók között szerepel Lábadi neve mellett a iur[atus] notar[ius] m[anu] p[ropria] bejegyzés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban ő volt az iratok lejegyzője is, csupán lehetséges személyként merül fel a neve.
A 12. kéznél két irat esetében szintén bizonytalanság merült fel. A Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében tett tanúvallomási jegyzőkönyv (CCVII. 51.) és a Csuka Péterné Ergelőczi Ilona vallomási jegyzőkönyvének töredéke (CCVII. 52.) hasonlóak a szókezdő a, f, l, m, sz majuszkulák és a szóbelseji sz, d minuszkulák a többi irattal összevetve, ám az összkép mégis bizonytalanná teszi az egy csoportba való sorolásukat. Ennek okán ezeket a dokumentumokat a táblázatban kérdőjellel láttam el. Az iratok 1728-ban, 1730-ban és 1731-ben keletkeztek, a fentebb már látott neveken kívül más a jegyzőség tekinteté1731-ben nem merült fel, noha a kézírás egyértelműen másik személyre utal.
Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében felvett vallomások (CCVII. 53.) 7-9. oldalán a 12. kéz munkája, a 3-4. oldalon a 14. lejegyző kézírása (a többi oldalon latin szöveg található), Kovács Zsófia Molnár Istvánné ügyének ítéletre bocsájtása alkalmából tett feljegyzésen (CCVII. 59.) egy-egy mondat erejéig a 12. és 14. kéz bejegyzése található (az irat többi része latin). Az iratok 1731-ben keletkeztek, a kézírás alapján biztosan elkülöníthető a 11. és 12.
kéztől is.
A következő táblázat összefoglalja a különböző kezeket és a hozzájuk társított iratokat.
38
Lejegyző kéz Irat Lehetséges név
8. kéz
2. Tanúkihallgatási jegyzőkönyvtöredék Dóka Panna és Kökény Andrásné Nagy Anna ügyében;
3. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv Dóka Panna és Kökény Andrásné Nagy Anna ügyében
Dany János?
9. kéz 2. Tanúkihallgatási jegyzőkönyvtöredék Dóka Panna és Kökény Andrásné
Nagy Anna ügyében ?
35. Perfelvétel Kökényné Nagy Anna, Jancsó Pálné Szanda Katalin, Katona Ferenc és Kovács Pál ügyében, Kökényné Nagy Anna vallomásával (CCVII. 3.);
10. Kökény Andrásné Nagy Anna pontonkénti önkéntesen felvett vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 4.);
11. Kökény Andrásné Nagy Anna tortúra alatt felvett hitelesítő vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 5.);
12. Kökény Andrásné Nagy Anna tortúra alatt felvett hitelesítő vallomási jegyzőkönyvének folytatása (CCVII. 6.);
17. Dancsó Jánosné Hisen Borbála önkéntesen felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve és annak folytatása (CCVII. 7.);
15. Kovács Pál tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 8.);
23. Szánthó Mihály tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 9.);
28. Végh Istvánné Koncz Sára tortúra alatt felvett pontonkénti vallomásának jegyzőkönyve (CCVII. 11.);
18. Dancsó János tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 12.);
20. Danyi Jánosné Tóth Erzsébet tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 13/A.);
22. Rósa Dániel tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 14.);
24. Rósa Dánielné Széll Zsuzsanna tortúra alatt felvett pontonkénti vallomásának jegyzőkönyve (CCVII. 15.);
14. Rósa Dánielné Széll Zsuzsanna tortúra alatt felvett pontonkénti vallomásának jegyzőkönyve és hitelesítő vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 16.);
26. Borbola Ferenc tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII 17.);
29. Csikós Jánosné Emre Erzsébet tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 18.);
32. Kivonat a vádlottak feltételezett rontásairól (CCVII. 19.);
34. A feltételezett nem szegedi tettestársak jegyzéke (CCVII. 21.);
19. Légrádi Jánosné Malmos Katalin tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve (CCVII. 22.);
33. Jegyzék a vádlottak testén található stigmákról (CCVII. 30.);
9. [?] Tanúkihallgatási jegyzőkönyv Pálfy Jánosné Köre Ilona ügyében (CCVII. 32.);
36. [?] Név nélküli magyar nyelvű halálos ítélet mágia bűncselekménye és az isteni felség megsértésének vétsége miatt (CCVII. 34.)
25. Dugonics Mihályné Barak Margit tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyve
13. Jancsó Pálné Szanda Katalin pontonkénti tortúra alatt felvett vallomási jegyzőkönyve
39
Lejegyző kéz Irat Lehetséges név
8. Széll Zsuzsanna, Borbola Ferenc, Dugonics Mihályné Barak Margit és Végh Istvánné Koncz Sára elleni vallomásokról (CCVII. 23.);
7. Tanúvallomási jegyzőkönyvek Kökény Andrásné Nagy Anna, Dancsó Jánosné Hisen Borbála és Katona Ferenc ügyében (CCVII. 25.);
16. Jegyzőkönyvtöredék Kovács Pál boszorkánysággal vádolt személy kínzásáról és kényszervallomásairól (CCVII. 27.);8
6. Tanúvallomási jegyzőkönyvmásolat töredéke Kökény Andrásné Nagy Anna és Jancsó Pálné Szanda Katalin ügyében;
38. Dancsó Jánosné Hisen Borbála, Dancsó János, Dugonics Mihályné Barak Margit, Légrádi Jánosné Malmos Kata ügyében mágia bűncselekménye és az isteni felség megsértésének vétsége miatt (CCVII. 37.);
39. Elkülönített halálos ítélet Horváth Mátyásné Bogadussáné Ilona Örzse és Végh Istvánné Koncz Sára ügyében mágia bűncselekménye és az isteni felség megsértésének vétsége miatt (CCVII. 46.);
55. Kisgörög Istvánné Sztána önvallomási jegyzőkönyve (CCVII. 68.);
67. Hiányos dokumentumokat tartalmazó mappa
12. kéz
21. Danyi Jánosné Tóth Erzsébet tortúra alatt felvett pontonkénti vallomási jegyzőkönyvének folytatása (CCVII. 13/B.);
48. Kazári Ádámné Lőrik Marianna vallomási jegyzőkönyvtöredéke (CCVII. 47.);
47. Kazári Ádámné Lőrik Marianna válaszai az ellene szóló tanúvallomások ügyében (CCVII. 48.);
46. Kazári Ádámné Lőrik Marianna ügyében felvett tanúvallomások (CCVII. 49.);
42. [?] Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében tett tanúvallomási jegyzőkönyv (CCVII. 51.);
43. [?] Csuka Péterné Ergelőczi Ilona vallomási jegyzőkönyvének töredéke (CCVII. 52.);
44. Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében felvett vallomások (CCVII. 53.);
49. Molnár Istvánné ellen tett tanúvallomási jegyzőkönyv (CCVII. 57.);
50. Molnár Istvánné Kovács Zsófia önvallomási jegyzőkönyve (CCVII.
58.);
51. Kovács Zsófia Molnár Istvánné ügyének ítéletre bocsájtása alkalmából tett feljegyzés (CCVII. 59.);
52. A talán boszorkánysággal vádolt Jámbor Katalin bűnügyében a tanácstagok szavazatairól készített jegyzék, melyben a tortúra hat fokozata mellett szavaznak (CCVII. 63.)
Lábadi Ádám?
13. kéz
37. Csoportos halálos ítélet Rósa Dániel, Rósa Dánielné Széll Zsuzsanna, Kökény Andrásné Nagy Anna, Jancsó Pálné Szanda Katalin, Kovács Pál, Katona Ferenc, Borbola Ferenc, Danyi Jánosné Tóth Erzsébet, Dancsó Jánosné Hisen Borbála, Dancsó János, Dugonics Mihályné Barak Margit, Légrádi Jánosné Malmos Kata ügyében mágia bűncselekménye és az isteni felség megsértésének vétsége miatt (CCVII. 37.[!])
?
14. kéz
44. Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében felvett vallomások (CCVII. 53.);
45. Csuka Péterné Ergelőczi Ilona ügyében született esküminta (CCVII.
56.);
51. Kovács Zsófia Molnár Istvánné ügyének ítéletre bocsájtása alkalmából tett feljegyzés (CCVII. 59.)
?
4. táblázat: Az ismeretlen nevű lejegyzőkhöz társított iratok
8 Reizner (1900: 439–40) a töredéket a CCVII. 27. jelzés alatt, Brandl–Tóth G. (2016: 106) az MNL OL-ben fellelhető irat átiratát közli.
40 4. A kezek jellemzési szempontjai
Ahogy Haader (1998: 64) rávilágít, paleográfiai szempontból nem lehet mindig biztosan eldönteni, hogy a kéziratok elkészítői azonosak vagy különbözőek-e. Egy kéz írása önmagán belül sem mindig azonos, és két különböző kéz is hasonlíthat a megtévesztésig egymásra. Ezért Haader szükségesnek tartja a paleográfiai vizsgálat mellé a nyelvi szempontok bevonását is.
Idetartozik a hangjelölés, helyesírás, sorvégi elválasztás, szövegek tagolása (főleg központozás), nyelvjárási kép, esetleges hibák jellegzetességei. S noha ez a szempontrendszer főleg eltérő kódexkezek azonosításában nyújtott segítséget számára, néhány megkötéssel a misszilisek kezeinek elkülönítésében (Terbe 2015, Kocsis 2020) is rendkívül hasznosnak bizonyult. Kocsis (2018: 149, 160–2) szerint a misszilisek elemzésében a paleográfiai és nyelvi sajátosságok közül azok játszottak nagyobb szerepet, amelyek bármilyen szempontból egyedítő tulajdonságnak tekinthetők. A fentebb felsorolt nyelvi szempontok közül az elválasztás, valamint a kis- és nagybetűhasználaton kívül minden kritérium szerepet játszott valamilyen mértékben egy-egy kéz azonosításában és a levelek elkülönítésében. Erősebb azonosító tulajdonságok mutatkoztak a helyesírásban – mind a hangjelölést, mind a rövidítéseket tekintve –, a nyelvjárási elemzésben és a Kocsis által felhasznált stilisztikai szempontú megközelítésben.
Kisebb szerepet játszottak az identifikálásban a hibajavítások, a szövegtagolás, illetve a Kocsis által beemelt pragmatikai szempont. A helyesírás egyéb területei ingadozóak voltak, de ez alól kivételt képezett az egybe- és különírás gyakorlata a felhasznált korpusz egyes részeiben.
Jelen dolgozat a jogi-közigazgatási szegedi iratcsoport részletes vizsgálatával arra vállalkozik, hogy képet adjon a szegedi jegyzők iratainak rendszerezéséről, az írnokok, esetleg a tanúk anyanyelvjárásáról, nyelvhasználatáról. Ehhez kívánom a fenti szempontokat némi módosítással felhasználni, hiszen közülük nem mindegyik rendelkezik elegendő bizonyító erővel. Először ezeket a jellemzőket taglalom.
A szövegek tagolására nem térek ki részletesen, hiszen a szövegek felépítése a dokumentumtípustól függően vizuálisan többféleképpen valósulhat meg. A tanúvallomások, vallomások néhol hasábos formát mutatnak (bal oldalon a kérdések, jobb oldalon a válaszok), máshol az ítéletekhez hasonlóan „folyószövegben” íródtak. Utóbbi esetben a tanúvallomások mindig új bekezdésben kaptak helyet; a vallomás elején latin nyelven a tanú legfontosabb adatai kezdődnek. A szövegtagoláson belül a központozás is érdekes lehet, ám erre csak azoknál a kezeknél utalok, leginkább azokra a jegyekre rávilágítva, amelyek a ma használatos jelöléseknek nem felelnek meg, pl. a rövidítésnél használt kettőspont, nem várt helyen feltüntett pont, a közbeszúrások elején és végén alkalmazott /: :/ jelölés, stb. Utóbbi kapcsán azért
41
érdemes megjegyezni, hogy valószínűleg kevésbé tekinthető egyedítőnek a korszak más tanúvallomásaihoz képest, hiszen ezekben is használt jelölésről van szó.9 Összességében az mondható ezzel a szemponttal kapcsolatban, hogy az általam vizsgált irategyüttes nem mutat kirívó eseteket. Varga (2019: 70) is említi, hogy a központozás (a rövidítés mellett) nem mutat jellegzetes mintázatokat, következetes különbségeket, így ez a szempont kevésbé tekinthető hatékonynak.
A szövegtagolás vizsgálata helyett talán inkább az iratokban sokszor előforduló rövidítések vizsgálatát érdemes felvenni a fentebbi pontok közé, hiszen egyes határozóragok (-bV, -bVn, -nVk), és szavak (Kgldet̅, Nag̾ha, Sz: ’szent’ stb.) különböző módokon való rövidítése is szolgálhat adalékokkal a kezek elkülönítéséhez. Ezek közül is azonban csak azok szolgáltatnak információt a lejegyzőről, amelyek valamilyen szempontból egyedítőnek hatnak.
Ilyen lehet pl. amikor a graféma fölötti rövidítésjel a megszokott vízszintes vonal helyett egy aprócska s-re hasonlít.
Ami a javításokat illeti, a korpuszban nem annyira a javítások minősége, módja (általános jelenség a lejegyzőknél a szavak átírása, az utólagos betoldások szavak fölé vagy sorok elé), hanem sokkal inkább ezek megléte vagy hiánya az érdekes. Ha például a javítások száma kicsi, vagy éppen ellenkezőleg, kirívóan sok szerepel, a kézhez tartozó iratokat ez is összekapcsolhatja. Természetesen a javítások számát az is befolyásolhatja, hogy tisztázatról, fogalmazványról vagy másolatról van-e szó – ezekre minden irat esetében utalni fogok.
Ugyanakkor egyes esetekben az adatok értékelésénél utalni fogok arra, ha javítás eredményéről van szó. A javítások szempontjából érdemes a különböző irattípusokat is összehasonlítani, erre 6. fejezetben térek ki.
A sorvégi elválasztások a forrásomban is különféle módokon, jelekkel valósultak meg: a ma használt elválasztójel, pont, kettőspont, egyenlőségjel vagy ezek kombinációi is megtalálhatóak az iratokban, így ez mindenképpen hasznos lehet az írnokok elkülönítésében.
Ez a szempont leginkább azoknál az iratoknál szolgáltathat információt, amelyen több kéz is dolgozott, és eltérő megoldásokkal éltek a lejegyzők, illetve azoknál a dokumentumoknál is hasznos szempont lehet, ahol az iratok bizonytalan besorolással szerepelnek. Akár az is összeköthet egyes iratokat, hogy az elválasztás nem jelölése mekkora mértékben jelentkezik.
Ugyanakkor úgy vélem, nemcsak a különlegesebb jelölést mutató elválasztásra érdemes kitérni, hanem az egyéb esetekre is, mert ez adalékul szolgálhat a lejegyző kéz tudatosságával
9 Schram (1983: 12) az 1529 és 1768 közötti iratok kapcsán említi, hogy a betűhű kiadásban (: :) zárójel a szövegben is zárójelben szereplő részeket jelöli.
42
kapcsolatban is. Ennél a pontnál érdekes lehet, ha nem a szótagolás szabályai történik az elválasztás.
A fentebb felsorolt szempontok közül azonban előreláthatólag a hangjelölés, helyesírás és a nyelvjárási kép az, amelyek igazi jelentősséggel bírnak. Az egyes hangok különböző grafémákkal jelölése, illetve ezek csoportosítása segítségemre lehetnek a jegyzők elkülönítésében és/vagy a bizonytalan besorolású iratok csoportosításában. A hangjelölés esetében a forrásadottságoknak megfelelően utalok arra, hogy a lejegyző a különböző hangokat milyen grafémákkal jelölte, mindig a leggyakoribb használatúval kezdve, a kevésbé jellemzők felé haladva. A fővariánsokat félkövér betűstílussal emelem ki, de szövegesen kitérek az esetleges bizonytalanságokra vagy arra is, ha egy-egy betű csak latin nyelvű szavakban mutatható ki.10 A táblázatban a következő hangok jelölési módjait mindig feltüntetem: a, á, c, cs, e, é, gy, i/í, j, o/ó, ö/ő, s, sz, u, ú, ü/ű, zs. A j esetében a táblázatos adatokat egyszerűsítettem, tehát a ȷ̄ és յ́ is egységesen a j graféma alatt szerepel. Ha a táblázatos elemeken kívül olyan jelöléssel találkozom, amely különlegesebbnek számít, arra is kitérek. Utóbbinak különösen akkor van jelentősége, ha az iratokat egybekapcsolja vagy éppen elkülöníti egymástól.
Kocsissal (2020: 118) egyetértve, a néma h identifikáló ereje változó, egyes lejegyzőknél lehet meghatározó, így megléte vagy éppen hiánya segíthet a jegyzők elkülönítésében is, ezért ezekre is ki fogok térni. A vizsgált iratokban gyakran előfordul, hogy a mai helyesírással ellentétesen rövidülnek a mássalhangzók mind a szó belsejében (pl. Fatensel, tōbször, ilyen kepen, viradóra stb.), mind szó végén (pl. fris, meg betegedet, továb stb.). Ugyanakkor az is jellemző, hogy a mai helyesírásnak ellentmondva kettőzött mássalhangzók szerepelnek mind a szó belsejében (pl. Cziffra, gyōttre'ni, Pallkó stb.), mind a szó végén (pl. ke'zétt, mind Kétt, Világbúll stb.). Ez a jelölésmód, amely a kódexirodalomban többnyire a „sovány” betűket (többnyire l és t) érinti, az én forrásomban is e grafémák esetén tekinthető jellemzőnek. Az intervokális mássalhangzó-nyúlás nyelvjárási szempontból lehet érdekes jelenség, hiszen leginkább a Dunántúlon jellemző, de sűrűn előfordul a nyelvterület keleti részén is (Juhász 2003: 339), a mássalhangzó rövidülése pedig az északkeleti nyelvjárási régióban jellegzetes (Fodor 2003: 293). Mindezek nyomán úgy vélem azonban, a boszorkányperekben mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók időtartamát érintő kérdések inkább helyesírási, semmint hangtani
10 Noha a teljes egészében latin nyelvű iratok kimaradtak a vizsgálatból, a magyar nyelvű tanúvallomások latin bevezetői bekerültek az átiratba, hiszen ezek fontos információval szolgálnak a tanúkról. Továbbá magukban a szövegekben is előfordulnak latinból átvett szavak vagy latinul lejegyzett nevek.
43
vonatkozásúak, ezek alapján a nyelvjárásra való következtetések kevésbé tekinthetők megbízhatónak.
A nyelvjárási jelenségek kapcsán az 1.3. Vizsgálati módszer, vizsgálandó jelenségek, adatbemutatás alfejezetben feltüntetett jegyek tekinthetőek irányadónak, természetesen itt is figyelembe véve a szövegek adottságait. A magánhangzók közül az illabiális-labiális esetekkel kezdve az ë ~ ö, i ~ ü, í ~ ű, a labiális-illabiálisok köréből az ö ~ ë, ő ~ e/é, ü ~ i és ű ~ í váltakozásra térek ki. A zártság tekintetében az i ~ ë, í ~ é, u ~ o, ú ~ ó, ü ~ ö, ű ~ ő, o ~ a, majd az ë ~ i, é ~ í, o ~ u, ó ~ ú, ö ~ ü, ő ~ ű, a ~ o váltakozás adatait veszem sorba. A mássalhangzók köréből a palatalizációt (l ~ ly, n ~ ny), illetve a főnévi igenév képzőjének -nyi/-nya változatát, a depalatalizációt (ly ~ l, ny ~ n), az affrikálódást (rj ~ rgy, pj ~ pty), az l kiesést, az l betoldást, a hiátus betöltését, és egyéb, mássalhangzókat érintő váltakozásokat mutatok be. Ahogy korábban már utaltam rá, a lehetséges nyelvjárási régió meghatározásában a tájszavak is segítséget nyújthatnak, így ezekre is ki fogok térni.