A szükséges kiindulóponthoz ismét vissza kell térni Almási Balogh idézetéhez.
Almási szerint a schellingi filozófia vonzerejét a természetvizsgálók körében leg-inkább az a panteista elképzelés jelenthette, hogy Schelling az ideákat a reali-tásokból levezetve tette elérhetővé a természetre vonatkozó tudás partikuláris részeinek magyarázatát. Hanák Tibor német nyelvű magyar filozófiatörténete egy rövid szakaszt szentelt a magyar schellingiánusoknak. Hanák Kecskés Pál ítéletét átvéve szintén a panteizmus hatását hangsúlyozva írta, hogy „Schelling révén a természet és a szellem együttállása összhangba került a magyarok va-lóságtudatával.”54 Emellett ő is kiemelte a Jénai Ásványtani Társaság hatását.
Gurka Dezső a schellingi természetfilozófia szaktudományos recepcióját fogalmi szinten vizsgáló könyvében megállapította, hogy Schelling már az 1797-esEszmék a természetfilozófiáról előszavában55 eljutott a természetfilozófia autonóm tudo-mányos igényű megfogalmazásáig, amelynek a tudás realitását rögzítő teoretikus
52 Szemben a pszichológiával, amely a lélek állapotának és működésének leírásával foglalkozott, az antropológia a test fizikájának és a lélek, elme kapcsolatának szisztémáját vizsgálta. Tágabb tudománytörténeti kontextusban lásd Jörn Garber,Von der „anthropologischen Geschichte des philosophierenden Geistes” zur Geschichte der Menschheit (Friedrich August Carus)=Zwischen Empirisierung und Konstruktionsleistung: Anthropologie im 18. Jahrhundert,Hrsg. Jörn Garber, Heinz Thoma, Tübingen, Max Niemeyer, 2004, 219–262.
53 A problémát felveti Mester Béla,A 19. századi nemzet mint filozófiai program=Nemzet, faj, kultúra a hosszú 19. században Magyarországon és Európában,szerk. Hörcher Ferenc, Lajtai Mátyás, Mester Béla. Bp., MTA BTK TTI, 2016, 86.
54 Hanák,i. m.,60–65. Az idézethez lásd:Uo.,60. „Die Gleichstellung von Natur und Geist (durch Schelling) vermochte auch den Wirklichkeitssinn der Ungarn zufriedenzustellen”.
55 A magyar szövegkiadáshoz lásd Friedrich Wilhelm Joseph SchellingFiatalkori írásai (1794–
1797),ford. Weiss János, Pécs, Jelenkor, 2003, 145–180.
filozófiával szemben a feladata, hogy „alkalmazott tudományként” működve az alapelvekből a tudás meghatározott rendszerét vezesse le.56Mint írja:
Schelling számára az alapkérdés az, hogy a természet „számunkra hogy válik valóságossá; hogyan találja meg a rendszer és e jelenség-összefüggés az utat szellemünkhöz”, s már itt felvetődik a tudás és a dolgok közötti távolság megszüntetésének igénye. Ez az átfogó fogalom a Világszellem, s ebből adódóan „a természet rendszer egyúttal szellemünk rendszere is lesz”. […] Schelling természetfilozófiája számára a realitásnak nem terri-tóriuma a természettudományok kísérleti eredményeiben megmutatkozó természet. […] A természet a műben a maga totalitásában, a Világlélektől átjárt organizmusként szerepel, a természetfilozófia feladata pedig az, hogy a természet jelenségeit a bennük meglévő dualizmusra, illetve polaritásra visszavezesse. Az itt még csupán rögzített alapelv lényegi kibontása a ké-sőbbiekben, az anyag konstrukciójának kidolgozása kapcsán történt meg.57 Schellingnél tehát érzékelhetően a természet fogalma lesz az, amely átvéve a kanti dinamikus természet-koncepció alaptézisét, majd azt kiterjesztve (és tulajdonkép-pen megfordítva azzal, hogy deduktív módon a reálist az ideálisból vezette le, míg a transzcendentális filozófia az ideálist képezte a reálisból) egy önmozgó organi-citás irányába indult el.58Azonban így sem elsősorban a szaktudományos isme-retekre irányult, mintsem azoknak – a természet fogalmában feloldva – egyfajta metafizikai keretet igyekezett biztosítani. Ezt a deduktív formulát követve lehetett aztán, hogy Schelling későbbi írásaiban az ember mint a természet törvényhozója lépett fel, és a kozmosz kicsinyített másaként beleláthatott a természet harmóniá-jába.59A természetfilozófiát végül maga Schelling mint „spekulatív fizikát” írta le,
„amelynek feladata az organikus és anorganikus természetproduktumainak közös alapra történő visszavezetése.”60
Mindezek tudatában az az állítás, hogy Aranka aforizmái talán Schelling gon-dolataihoz álltak a legközelebb, még ha a szerző adott esetben nem is ismerte a német filozófus nevét, felülvizsgálatra szorul. Az Ember esmérete kéziratban ugyanis ilyen hatás kevéssé volt jelen, a természet és az ember leírásának dialek-tikáját a már korábban felvezetett ismerettan szemszögéből fejtette ki a szerző.
Koncepcionális értelemben pedig érezhető, hogy Aranka a megfogalmazáskor még erősen a wolffi lélektanra támaszkodott.61 A szöveg mindamellett a 18.
56 Gurka Dezső,A schellingi természetfilozófia és a korabeli természettudományok kölcsönhatásai, Bp., Gondolat, 2006, 35.
57 Uo.,37.
58 Uo.,57.
59 Uo.,44, 46, 47.
60 Uo.,41.
61 A wolffi lélektan magját a test és a lélek együttműködésének kétszintű magyarázata alapozta meg. Az első értelmében a test és a lélek egymástól függetlenül látják el szerepüket, a második
századi (filozófiai) antropológia-irodalom témáin ment végig. Ezek sorban a kö-vetkezők: az ember és természet lényegi kapcsolata; az ember fizikai valójának, pszichológiai jegyeinek, tulajdonságainak kifejlődése a folyamatos tökéletese-dés során; az emberi megismerés fiziológiája és a lélek felépítése; az ember és ember közötti azonosságok, különbségek. A megismerés deduktív logikájának megfelelően kívülről befelé haladva elsőként az ember külső feltételeit ismertette, majd a wolffi lélekrészekhez érkezve tért rá a belső és a külső lélek nála már négy alaptulajdonságának (erejének) elemzésére. Ezek az élő, érző és „esmérő”
részek, valamint ezek aggregátuma, a személyiség.62Az egyes jelenségek leírása során Schellinghez hasonlóan ő is dualitáspárokat alkotott. Szembetűnő példaként lássuk az ember köztes létének antropológiai alátámasztását.
Aranka az emberi működést részben a bolygók mozgásának analógiájára, rész-ben az antik antropológiaképnek megfelelően a test és lélek dualitásában képzelte el. Magát az emberi létet azonban már éppen annyira a természet anyagszerűsége, mint a rá irányuló és a tőle eltávolító elemek feszültsége határozta meg. Mint írja:
„Az ember esméretének vonásait benneis találod az emberbenn, rajta kívülis. Ezek a’ fővebb (apróbb) vonások közérülis, távulrolis adattatnak az embernek: de a természet rendinn csak ugy esmérhetni őket mint Jelenéseket.”63
A továbbiakban két segédfogalomra reflektált. Elsőként a Nem fogalmára, ame-lyen a természet azon alapvető elemeit értette, amelyek szétszóródva léteznek, de saját lényegi központjukon túl nem bírnak középponti szereppel. Nem úgy, mint azt az analógiát adó Nap és a bolygók viszonya feltételezte. Felvethető a kérdés, hogy az ilyen szétszórt rendszert mégis mi tartotta össze. Aranka válasza az, hogy az összekötő kapocs a természetben mindenhol jelenlévő elemi részek atomista magyarázatában található. Ezek a híg, a folyó, a repülő és az érc, ame-lyeket a Tellyes Nem (önmagukban teljes alkotóelemek) fogalmával illetett. Az ember „nem csupa Nem mint azok: de a’ mennyiben Nem, a’ Nemek közönséges tulajdonságaival bír, vonszodik egyik a’ másikhoz; egymást szereti. Es ennyiben
értelmében a lélek befolyásolja az ember fizikai állapotát. Wolff a harmadik lehetőséget, amikor a fizikum uralkodik a lélek állapota fölött, (kevés kivételtől eltekintve) kizárta az opcionális magyarázatok közül. Lásd Christian Wolff,Vernünftige Gedancken von Gott, der Welt, und der Seele des Menschen,Halle, 1747, 323–328.
62 A wolffi pszichológiához lásd Laczházi Gyula,Pálóczi Horváth Ádám Psychologiája és a XVIII.
századi lélektani irodalom=Magyar Arión: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádám műveiről,szerk.
Csörsz Rumen István, Hegedűs Béla, Bp., reciti, 2011, 135–153; Laczházi Gyula,Társiasság és együttérzés a felvilágosodás magyar irodalmában,Bp., Ráció, 2015, 41–45; Jeongwoo Park, Erfahrung, Habitus und Freiheit: Christian Wolffs Neubestimmung des Habitusbegriffs in der rati-onalistischen Tradition=Die Psychologie Christian Wolffs: Systematische und historische Untersu-chungen,Hrsg. Olivier-Pierre Rudolph, Jean-François Goubet, Tübingen, Max Niemeyer, 2004, 119–142; Dieter Hüning,Christian Wolffs Begriff der natürlichen Verbindlichkeit als Bindeglied zwischen Psychologie und Moralphilosophie=Uo.,143–167.
63 Biró,i. m.,89.
fel találom a nagy Természetet az emberbenn, ’s megforditom az embert a’ tellyes világbann.”64
A másik reflektált fogalom az Alkotmány (nála alkotvány), amellyel az em-beri létezés konstrukciós voltára utalt. Vagyis a természet Nemei felől nézve az ember „közönséges egysége” a természet különböző alkotóelemeinek, miközben folyamatos interakcióban áll környezetével. Az ember formai (alkotmányi) jellege azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a közös származásnak köszönhetően az ember mégis egységet alkot a természet rendjében. Vagyis, ahogy Aranka fogalmazott: „függenek öszveis és egymástolis”.65
Aranka célja a szöveggel érezhetően az volt, hogy a címben is szereplő merés folyamatát állítsa az érdeklődés középpontjába. Számára az emberi megis-merés kérdésére a válasz per definitionem a wolffi pszichológia szerinti lélekerők feltérképezésében, az ismeretekre (ideák) és az érzetekre bontható megismerés részleteiben rejlett. Utóbbit a lélek érző és „esmérő” négy-négy (al)részeinek (kül-ső, bel(kül-ső, középalsó és középfelső) működése kapcsán a látás példáját felhasználva fejtette ki.66Aranka szerint a látás során valamennyi felsorolt lélekrész hozzájárul ahhoz, hogy a látott kép tudatilag és az érzetek tekintetében is megalapozott ismerethez vezesse az embert. A lélek felső, alsó és köztes részeinek szintjei a kint-ről befelé haladó megismerés irányának megfelelően lépnek működésbe. Vagyis a külső ingerek észleléséért a külső lélekrész, az érzetek belső közvetítéséért a belső a felelős. A köztes lélekrészek működése a külső ingerek érzelmi hatásait (pl. fájdalom, boldogság) továbbítja a belső lélekrészhez (alsó), másrészt attól elvonatkoztatva a letisztult gondolati megfogalmazást segíti elő.67
Az eddigiekkel szemben az 1805-ben publikált írásban visszaszorulni látszik a wolffi antropológia. A sok újabb olvasmány mellett ezt az is magyarázza, hogy nyomtatott szövegről lévén szó, a szerző – mint azt Mártonffy István bevezetője közölte – életében először szélesebb olvasóközönséghez intézte gondolatait, így nem engedhette meg magának a kéziratos változatra jellemző tisztázatlan, helyen-ként spekulatív okfejtéseket, implauzibilis gondolatmenetet és fogalmi pontat-lanságot. Érdemes figyelembe venni továbbá, hogy a Marosvásárhelyt megjelenő Ember, Világ, Isten. Egy philosophiai elmélkedés (a belső oldalon A’ Természet philosophiájának némely Elejialcímmel) az eddigi részproblémák összefoglalását végezte el, több helyen azonban újabb gondolatokkal egészítette ki az érvelést.
Ezek között például megjelent egy, a schellingi abszolút természet-fogalomhoz (ember, természet, Isten) hasonló interpretáció. Ennek lényege, hogy a kantiánus
64 Uo.,90.
65 Ua.
66 A látás problémáján túl láthatóan a többi érzékszerv filozófiai megismerésben betöltött szerepe is foglalkoztatta Arankát. Erről árulkodik a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található kézirat, amelynek címeHallás. Lásd Jászberényi, „Az Ember áll százmillio Én-ből”, i. m.,285.
67 Biró,i. m.,92–95.
Ding an sich-felfogástól eltérő módon Aranka megtartva az ember és természet dualitását, az ember oldalán egy háromosztatú antropológiai egységfogalmat (Én, Te, Ő) vezetett be (Schellingnél az Értelem [Vernunft] és az Én [Ich]68 egysége), amelyet rögtön kiegészített „az ember személyes határozásain túli” világot jelölő
„Az” természeti princípiummal. Ez a princípium magába foglalta ahistoria natura-lisrendjeit, így az állatok, növények és ércek országait. Állítása szerint a filozófiai analízis ezen a bázison eljuthat a teljesség (Abszolutum) dialektikájáig, az Egy-hez (Én) és a Sok-hoz (Az).69
Más területeken a szöveg párhuzamba állítható a korábbi gondolatmenettel, fő-leg amikor az ember (Egy, Én) és természet (Sokaság) dualizmusában értelmezi az egység, különbözőség, központ, középpontfogalmakat. Szembetűnő változás még, hogy Aranka a részek interakcióit már nem tiszta logikai (rész, egész, halmaz), hanem fizikai terminusokban (test, erő, forma) ragadja meg, ami a nehézségi (Nehézkedő), a vonzó (Vonszo) és a taszító (Futó) erők fogalmi bevezetését tette szükségessé. Következtetéseit aztán a természet működésének generális szervező-elveként ismertette. Ahogy írja, a különböző rendszerek, mint a Nap és a bolygók, Egy és Sok(aság), méhek és állatok rendjei közötti kapcsolat ontológiai vagy kozmológiai természetű.70Aranka ezzel a hannoveri csillagász, William Herschel (1738–1822) deduktív elméletét látta igazolódni, aki szerint az egy rendszerben megfigyelt mozgások a relatív helyzetükre ható erőhatások következtében meg-ismétlődhetnek tőlük független szituációkban is.71
A szöveg utolsó harmadát a szerző a korabelihistoria naturalisirodalmából jól ismertscala naturae(a természet négy országa) ismertetésére szánta. A rendszer lényege, hogy a természetben az ásványok, a növények, az állatok és az ember fejlettségük és tökéletességük tekintetében alkotnak hierarchiát, amely a lélekkel és lélekkel nem bíró teremtményeket a Teremtés rendjéhez mérten helyezi a megfelelő polca. Az újabb antropológiai definíció a föld, az ércek és növények felett álló állatok országához tartozó ember pozícionálása kapcsán került elő.
Arankánál is ennek legfelső fokára legésszerűbb és legtökéletesebb lényként az ember került, akiben az alsóbb szintek egy-egy tulajdonsága is felfedezhető volt.
Az igazi kérdés számára azonban a wolffi tételből következő isteni princípium megmagyarázása volt, amit Schelling szekuláris modellje nyomán nem Istenhez, hanem az abszolút anyatermészethez kellett volna utalnia. Aranka a dilemmára adott feleletében azonban nem tett mást, mint hangsúlyozta a két ellentmondó állítás előnyeit. Ennek érdekében megtartotta a gondviselés akaratának szerepét
68 Gurka,A schellingi természetfilozófia…, i. m.,57.
69 Aranka György,Ember, Világ, Isten: Egy philosophiai elmélkedés= Uő,Aranka György apró munkáji: I. Darab,Marosvásárhely, 1805, 7–9.
70 Uo.,14.
71 Ennek a következtetésnek az alapját Herschel két és többelemű csillagrendszerekkel (binary and multiple stars) kapcsolatos megfigyelései adták. A csillagász neve a szövegben is szerepel. Vö.
Uo.,17.
az emberi megismerésben, de úgy, hogy egy finom megkülönböztetést alkalmazva a „természeti érzés” szerepét korlátozta, ellenben annak eredetét már a lélek aján-dékaként értelmezte. Vagyis míg a rácsodálkozás lokusza és tárgya a természet harmonikus tökéletessége72 maradt, addig a belátás képességét az ember az érző és „esmérő” lélekrészeknek köszönheti, ezek pedig Isten ajándékai.73
Aranka ezzel a lépéssel ugyanazt az intellektuális döntést hozta meg, amely sok más kortársa esetében is megfigyelhető. Ennek oka elsősorban a magyar-országi iskolafilozófiára jellemző erkölcsi alapállás volt, amely minden érték-beli kérdést a protestáns és katolikus teológiai iránymutatásoknak megfelelően értelmezve a morál terrénumába utalt.74 A schellingi természetfilozófiával való párhuzam elsősorban abban ragadható meg, hogy Aranka az ember–természet dualitástól eljut a természeti princípium abszolutizálásának gondolatáig, azonban annak a posztkantiánus filozófiákra jellemző szekuláris, szintetikus mivoltát már csak megkötésekkel fogadta el. Ez ugyanis olyan kérdéseket érintett, amelyek az uralkodó gondolkodási hagyományokban erkölcsi problémaként értelmeződtek.75 Aranka ennek tudatában egyetértett azzal az állítással, hogy a bölcselet alapja
72 A természeti érzés: „Se én ötett tökélletesebbé nem tehetem: se ő engemet boldogobbá. De ugy tetszik nékem hogy mikor ezeket meggondolom; annál inkább a’ világ leg-nagyobb és engemet ostromló viszontagságai között, mikor fejemet fel-emelem, és hátra höjkölök: mintha érzenék hátom megett valakit, a’ kihez a’ bizodalommal meg-vethetem, a’ ki az én boldogságomnak kezesse. És ez magában még eddig, és elsőben nem okosság’ munkája; hanem a’ Természeté.
Természeti érzés. Ezt az Érzést, mikor az Értelem fel-vészi többre mégyen; és általa láttya; hogy a’ Tökélletesedés gráditsán fel-felé jövén, az utolsó vég központ nem én bennem; hanem az én hátom megett vagyon, mellyre én és az én Ember társaim sietünk természet szerént: és így, hogy egy nállomnál felsőbb Tökélletességnek lételét maga a’ Természet, és annak belső ösztönei belém sugarlják. És ez vólna az a’ Fő Ész az a’ Tökélletes Valóság; mellynek nálam le-tett ajándékait meg-gondolván, immár magamat-is, mint Embert, azt az: ollyan valoságot, melly az oktalan állatok, és a’ Fő valoság között közben áll, jobban meg-esmérhetem, meg-érthetem, s’ a’ Természet’ lajtorjáján meg-magyarázhatom ’s abban hogy Ember vagyok, meg-Elégedést, Boldogságot érzek.”Uo.,27–28.
73 „a’ gondolat; és dolog között; az emberi értelem, és az egészsz tellyes világ között ugyon azon egy egybe függés vagyon; Hogy az Emberi Értelembe az a’ bé-vehető Erő vagyon, hogy a’ Tellyesnek egybe függésit fel-veheti, magának pedig, a’ magánál felsőbb és tökélletesebb valosággal való egybe függésit meg-érzi, meg-vágygya; és némű, némű részben által-is láthattya. Ezt meg-nem tudom külömben fejteni; hanem azt gondolóm; hogy éppen ez az a’ részetske az a’ harmadik az Emberben, a’ mi benne a’ felette lévő fő Valoságból vagyon: a’ Lélek és ennek felsőbb felségesebb Tehettségeinek mennyei ajándékai.”Uo.,27–28.
74 Bővebben lásd Mészáros András,Iskolai filozófia Felső-Magyarországon a 19. században= Köze-lítések a magyar filozófia történetéhez…, i. m.,122–180; Uő,Iskolai filozófia Felső-Magyarországon a XVIII. és XIX. század fordulóján=Korszakok, irányzatok, életművek…, i. m.,137–145.
75 Tágabb kontextusban lásd a korszak vitáit a természetes vallás legitimitásáról, a lélek halha-tatlanságáról vagy Isten létezéséről. B. A. Gerrish,Natural and Revealed Religion=The Camb-ridge History of Eighteenth-Century Philosophy,ed. Knud Haakonssen, Cambridge, Cambridge University Press, 2006, 641–665; Maria Rosa Antognazza,Revealed Religion: The Continental European Debate = Uo., 666–682; Uő, Arguments for the Existence of God: The Continental European Debate=Uo.,731–748.
az ember és a természet abszolút mivoltának kölcsönös megismerése, még ha esetében a válaszadás morális konzekvenciái még az elméletalkotás részét is képezték.