Sem Guoth, sem Tóth nem foglalkozik az önálló szövegrészek lehetséges erede-tével, forrásvidékével. A Scriptores Rerum Hungaricarumban Bartoniek Emma54 a Zsoltárok könyvének 37. részéből eredezteti az idézetet: „Vidi impium super-exaltatum et elevatum sicut cedros Libani”55 – írja a zsoltár. Az Érszegi Géza által szerkesztett forrásgyűjtemény,56 illetve Madas Edit szöveggyűjteménye57 a 91. zsoltár vonatkozó sorához kapcsolja a legenda hasonlatát: „Justus ut palma florebit; sicut cedrus Libani multiplicabitur.”58
Hajnal István kutatásaiból tudjuk, hogy a középkori alsófokú oktatás legfonto-sabb eszköze az általa „Európa első ábécés könyvének” nevezett zsoltároskönyv volt. A klerikussá válás első állomása tehát az a szövegcsoport volt, melyhez szöveghelyünket is köthetjük.59Érdemes tehát megvizsgálnunk azt, hogy az Imre-legendával térben és időben azonos környezetben megjelenik-e trópus valahol, és ha igen, milyen formában, milyen kontextusban és jelentésben.
Elsőként tehát áttekintésre érdemes a kora Árpád-kori szentek legendáinak szövegkorpusza. Átvizsgálva az SRH-ban olvasható latin nyelvű legendaszöve-geket, a szentek életét taglaló irodalmi alkotások nem tartalmazzák ezt a költői képet. Van azonban még egy releváns szöveghalmaz, melyet érdemes megvizs-gálni.
Sághy Marianne 2014-es tanulmányában a hagiográfia vizsgálati körébe sorolja a szent személydossziéját is: ez a legenda szövegén túl minden olyan liturgikus kalendáriumot, misekönyvet, feliratot, életrajzot, himnuszt, levelet, beszédet stb.
jelent, amely a kultusz alakjához kapcsolható és a szent személyének ábrázolását, valamint megjelenítését tartalmazza.60Ezen szövegek megismerése hatástörténeti szempontból is fontos.
Török József felhívja a figyelmet arra is, hogy liturgikus kódexeink közül rengeteg elveszett és a meglevő forrásanyag igen komoly szórást mutat, így a messzemenő következtetésekkel óvatosan kell bánni. A forrásanyagok vizsgá-latának hasznát Török mindenekelőtt történelmi ismereteink bővülésében látja, az egyéb szövegekkel fennálló kapcsolatokat viszont nehezen feltárhatónak ítéli.
54 SRH², II, 449.
55 Zsolt 36(37):35. „Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa.” (Károli Gáspár fordítása.)
56 Áli,i. m.,65.
57 Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez (1000–1530),szerk. Madas Edit, Bp., Tankönyvkiadó, 1991, 55. (A továbbiakban: Madas.)
58 Zsolt 91(92):13. „Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.”
(Károli Gáspár fordítása.)
59 Hajnal István,L’enseignement de Vêcriture aux universités médiévales,Bp., 1954 (Studia histori-ca, 7), 14–32.
60 Sághy Marianne,A Biblia újratöltve: A keresztény életrajz a késő antikvitásban,Aetas, 2014/1, 5–25, 7.
„A hatalmas mennyiségű, kisebb terjedelmű szövegegységek a Szentírás és a pat-risztikus, hagiográfikus irodalom szövegeiből bőségesen merítenek gondolatokat, kifejezéseket, néhány szó vagy mondat erejéig” – véli Török.61
Adivinum officiuma liturgikus tisztelet legfontosabb eszköze: tágabb értelem-ben mind a misét, mind a zsolozsmát jelenti. A liturgikus szövegek célja a szent általános vonásainak kiemelése; Török József megfogalmazása alapján „az, amit a kortársak fontosnak tartottak az adott személyről.”62A liturgia a rendelkezésre álló ismeretekből válogat: az életrajzi információkból kiemel, általánosít, ezáltal rövid és tömör, de önálló irodalmi alkotásokat hoz létre. A misében megjelenő könyörgések, illetve énekek (általában szekvenciák) lehetőséget adnak arra, hogy a hívek felelevenítsék a szent életének eseményeit. A zsolozsmában az éjszakai virrasztáskor (matutinum) a szent életrajza részben vagy egészben megjelenik:
a himnuszok, antifónák, responzóriumok általában a legendákból táplálkoznak, vagy a szent tiszteletére íródnak életeseményeinek felhasználásával. Az Imréről szóló himnuszok a kultusz központi helyén, Székesfehérvárott készülhettek, az antifonáriumokban ránk maradt dallamok vizsgálata alapján legkorábban a 13.
század folyamán.63
AStirps regalis proles regis…kezdetű szekvencia hasonlataiban a legenda szö-vegéből táplálkozik. Magasi szerint a 14. század első feléből származó szekvencia inkább lírikus jellegű: ószövetségi utalásokkal ismerteti a herceg életét, „gyors, rövid és lendületes”.64 Három kéziratos és két nyomtatott missale tartalmazza.
Takács László a Kosztolányi-féle Szent Imre himnuszfordítások kritikai kiadásá-ban a szekvencia 4–6. sorát a legenda VM típusú prológusának elején olvasható bibliai hasonlathoz kapcsolja.65
Stirps regalis proles regis:
Imitator verae legis:
Vera dedit gaudia:
Hic dilectus par est malis In silvarum lignis qualis Arbor non est alia.66
61 Török József,Szentté avatás és liturgikus tisztelet=Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról,szerk. Fügedi Erik, Bp., Gondolat, 1986, 33–48, 33–34.
62 Uo.,33.
63 Szent Imre-himnuszok(ford. Kosztolányi Dezső) = Kosztolányi Dezsőösszes művei,szerk.
Takács László, Bp., Pesti Kalligram, 2015, 87.
64 Magasi Artúr,Szent Imre alakja a magyar költészetben,Pannonhalmi Szemle, 1930, 144–152, 147.
65 Kosztolányi,i. m.,119.
66 Madas,i. m.,263. „A királynak ifjú sarja / Az igaz törvény akarja / S nékünk vigasságot ad: / Árbóc ő, magasba szállva, / Nincs is erdőn semmi szálfa / Délcegebb és magosabb.” Kosztolányi, i. m.,37.
Az itt szemünk elé kerülő fa tehát összekapcsolható a VM bevezető kezdősorának képével. Takács észrevétele fontos, valóban lehet kapcsolat a két szöveghely között; elengedhetetlen azonban további liturgikus énekek elemzése is.
Szent Imre verses zsolozsmájának keletkezése a 13. század végére tehető, Török József szerint a tatárjárás utáni évtizedekben keletkezett, valószínűleg az István-zsolozsmával egy időben.67Ezen liturgikus szövegkorpusszal együtt a 14. század-ban gyorsan terjed Magyarországon, amint ezt Szendrei Janka megállapítja.68 Me-zey László szerint a szerző fehérvári klerikus lehetett, aki Becket Tamás, valamint a Domonkos-officium szerkesztési szabályait követte műve megalkotásakor.69 A zsolozsmamatutinumában az elsőnocturnuselső responzóriuma így hangzik:
R1 Ex regali prosapia dux Emmricus oritur, de radice pius pia surculus progreditur et in patris proles via recta calle graditur.
V. Sidus sole gignitur et odor ex Libano, dum de rege nascitur dux Emmricus Stephano.70
A verzusban már a bevezetőnkhöz egyre hasonlatosabb trópusok közelébe ke-rülünk: feltűnik a Libano-Stephano rímpár, a cédrusfa pedig metonimikus kap-csolattal, illatként jelenik meg. Az illatos-jóillatú cédrus képe már az Odüsszeia ötödik énekének 30–33. sorában is megjelenik, de Szent Jeromos 91. zsoltárértel-mezése,71valamint Sevillai Szent Izidor fő műve, azEtymologiarum sive originum libri XX(Etimológiák vagy eredetek 20 könyve) is említi.72Érdekes továbbá, hogy Imrére az István fia hivatkozás utal: fontos tehát származása, apjával történő azonosítása.
67 Török,i. m.,41.
68 Szendrei Janka,Az István- és Imre-offícium zenei rétegei=Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról,szerk. Fügedi Erik, Bp., Gondolat, 1986, 48–54, 52.
69 Mezey László,Deákság és Európa: Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata,Bp., Akadémiai, 1979, 210.
70 Madas,i. m.,279.
71 „lignum bene olens, lignum unde templi tecta contecta sunt, lignum imputribile.” PL 22. 1105.
Patrologiae cursus completus, series Latina prior, szerk. Jacques Paul Migne, 1841–1855. (A to-vábbiakban: PL.) ’Jó illatú fa, tartóssága, romolhatatlansága miatt templomépítésnél használják.’
(Saját fordítás: K. P.)
72 „Lignum vero iucundi odoris est et diu durans, nec a tinea umquam exterminatur.” PL 82. 615–
616.(ETYM. 17 7 33.) ’Illata nagyon kellemes, anyaga nagyon tartós, szú soha sem bántja.’ (Saját fordítás: K. P.)
Az Imre-officium anyagának végére értünk: mindössze két kapcsolódási pontot találtunk a legenda és a liturgikus énekek között. Ez annak fényében különösen kevés, hogy ezen alkotások általában a legendákból merítkeznek. István nevének előkerülése kapcsán érdemes azonban megvizsgálni az ő officiumát is. Az Imre-officiumnál jóval korábban keletkezett versanyagban a cédrusfa több helyen is előkerül majd.
A népszerűCorde voce mente pura…kezdetű szekvencia keletkezési idejét 1280 előttre helyezi a szakirodalom.73 A költemény tehát az eddig vizsgált officium-anyag legkorábbra datálható darabja. A szekvencia harmadik strófa-antistrófa párjában érdekes dologra figyelhetünk fel:
3a. Hic est Geisae ducis natus, visione praesignatus
ante ortum est vocatus Stephanus a Stephano.
3b. Credit pater et miratur, parit mater et laetatur, infans crescens exaltatur, ut cedrus in Lybano.74
Két Imre-officiumbeli metonimikus találatunk után tehát a cédrus az István-korpuszból kerül elő. A szekvenciában megtaláljuk a libanoni cédrus trópusát;
a cédrus a gyermek növekedéséhez, neveltetéséhez kapcsolódik, azonban a gyer-mek itt István. A hasonlat használata az államalapító uralkodó officiumában nem egyedi, már korábbról is találunk erre példát.
A 13. század elején íródott Gaude mater Hungaria…kezdetű himnuszban fel-fedezhetjük a legenda VM típusú prológusának konkrét forrásvidékét: a 4 kólon első két tagja szó szerint megjelenik:
Puer crescens progreditur sicut cedrus in Libano, praedictum nomen inditur huic a beato Stephano.75
73 Mezey,i. m.,207; valamint Dér Terézia,Gondolatok egy Szent István-szekvencia kapcsán,Aetas, 2003/2, 109–117, 109.
74 Madas,i. m.,259. „Géza vezér volt az atyja / látomásban hírül kapta / nevét István mártír adta, / mielőtt megszületett. / Hisz az atyja, s csodálkozik, / szül az anyja, vigadozik, / nő a gyermek, magasodik, / cédrus Libanon felett.” Csanád Béla fordítása.Uo.,259.
75 Madas, i. m., 266. „Mint libanoni cédrusok / a gyermek úgy növekedett, / s miként előre mondatott, / Szent Istvántól kapott nevet.” Csanád Béla fordítása.Uo.,267.
A cédrushasonlat immáron asicut állapothatározós szerkezet része: a gyermek, aki itt értelemszerűen még mindig István, libanoni cédrusként növekedett. Dér Terézia hívja fel figyelmünket Clichtoveusra, aki a 16. században tudós kom-mentárokkal látta el az István-officium egyes darabjait. Clichtoveus szerint a kifejezés István erényeinek magasztosságát és fenségességét materiális képpel, azaz a magasba törő, illatozó, a korhadásnak ellenálló cédrusfával szemlélteti.
Megjegyzi továbbá, hogy a kiválóság ily módon történő kifejezése aSzentírásban igen gyakori.76
A költeményben a legendaprológushoz hasonlóan a Libano-Stephano rímpár olvasható. Míg a legendában a Stephano értelemszerűen Szent Istvánt, a him-nuszban a protomártír Istvánt jelöli, akitől az uralkodó nevét nyerte.77 Feltűnő továbbá, hogy az in prepozíció a prológusban ex-re módosul. Az Imre-legenda bécsi és müncheni szövegváltozataiban azonban ez tendenciózusnak mondható:
a főszövegben is számos helyen találunk példát ezen prepozíció-változásokra.78 A VM típusú prológusban önálló 4 kólon ebben a kontextusban érthető meg igazán. A cédrushasonlat a liturgikus szöveg gyakori díszítőeleme, de elsősorban az István-officium anyagában keletkezik, és innen terjed tovább a későbbi, akár Imre köré összpontosuló szöveganyagokra is.
Értelmezésemben a hagyományozódásnak két útja maradt: vagy igaz Tóth Sarolta állítása, és a VM típusú bevezető azImre-legendalegkorábbi része, ahon-nan azIstván-officium,majd jóval később az Imre-officium is átveszi ezt a képet, vagy Tóth állítása ellenében fordított hagyományozódási egyenest írhatunk le: a cédrus toposza először a Szent Istvánhoz köthető alkotásokban tűnik fel, majd ezt felhasználja azImre-legendakésőbbi prológusát alkotó szerzőnk.
Dolgozatom az utóbbi álláspontot tartja elképzelhetőnek. Találhatunk ugyanis példát arra, hogy liturgikus szövegből kerül be egy kifejezés legendába. Török József fedezi fel Gellért kislegendájában a peregrinus ’zarándok’ ésadvena ’jö-vevény’ kifejezések antifónikus eredetét.79 A bővítés folyamata továbbá nem idegen a legenda főszövegétől sem, ahogy ezt több kutató is kiemelte a legendák keletkezési ideje körüli vitákban is.80A keletkezés időpontját természetesen nem tudom meghatározni, de Guoth korábban idézett megállapítását részben kiegé-szíthetjük: az új bevezetést megalkotó személy Szent László legendája, valamint Hartvik püspök munkájának azIntelmekre vonatkozó része mellett aGaude mater Hungaria…incipitű himnuszt is használta munkája során. Az általam rekonstruált szöveghagyományozódás tovább erősíti Bartoniek és Csóka J. állításait.
76 Dér Terézia,Gondolatok egy Szent István-szekvencia kapcsán,Aetas, 2003/2, 109–117, 12. láb-jegyzet.
77 István nevéről lásd még: Tarnai Andor, „A magyar nyelvet írni kezdik”: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon,Bp., Akadémiai, 1984, 20.
78 SRH², II, 449–460.
79 Török,i. m.,43–44.
80 Például Thoroczkay,i. m.,82.
Konklúzió
Imre herceg legendája tehát számos izgalmas kérdést vet fel. Mivel a legendák
„toposzok halmazaiból”81 épülnek fel, ezért vizsgálódásom során az egyik ilyen toposz, a cédrusfa hasonlat forrásvidékének feltárására törekedtem. A Tóth Sa-rolta által felállított prológus-sorrend (VM-Ru) helyett a már Bartoniek Emma által is elfogadott sorrendet (Ru-VM) tartom elképzelhetőnek. A Ru prológus szerénykedő formulája a korai hagiografikus irodalommal mutat rokonságot.
Feltételezhető, hogy a legendaszerző szándékosan nem utal más alkotásra: cél-ja egy önálló kultusz megteremtése, valamint a cölibátus eszményének hiteles képviselete. Fontos érv továbbá, hogy Imre neve a 13. századi forrásokig csakis aHeinricus, Henricusformában fordul elő. Az eltérő, ismert alakok a 13. század elejétől jelennek meg, de csak a 15. századtól lesznek dominánsak. Általában a név négyszótagosra bővül (Hemericus), majd a kezdő H lekopásával létrejön az Emericusváltozat. Ebben is állításunk megerősítését látjuk: a 13. századi Ru típusú bevezető aHenricialakot hozza, míg az általunk későbbinek tartott VM-prológus csak aHemericusváltozatot alkalmazza.
Thoroczkay Gábor nyomán elfogadtam, hogy a főszöveg biztosan csak 1131 után keletkezhetett, így Tóth stilisztikai érvelése mellőzhető: hiszen mindegyik variáns csak a Hartvik-legenda után keletkezhetett. Mivel a szövegközi kap-csolatok az egész VM-prológust meghatározzák, megvizsgáltam az önálló része-ket, azaz az első sort, és megpróbáltam felvázolni az abban megjelenő cédrusfa-hasonlat lehetséges eredetét. A cédrusfa-hasonlat forrásvidékének az István-officium anya-gát tartom, ahonnan szimbolikus jelentése miatt kerülhetett át az Imre-korpusz szövegeibe.