Ahhoz, hogy megértsük, a prológusok milyen viszonyban állnak a legenda szö-vegével, érdemes áttekintenünk a szakirodalom eddigi álláspontját az utóbbi ke-letkezési idejéről. A legendában található egy utalás, amelynek segítségével kez-detben több kutató próbálta meghatározni a mű keletkezési idejét. Itt a szerző
19 Csóka J. Lajos,A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI–XIV. század-ban,Bp., Akadémiai, 1967 (Irodalomtörténeti Könyvtár, 20), 215.
20 Tóth,i. m.,31.
21 Guoth,i. m.,34.
22 SRH², II, 443–448.
23 Guoth,i. m.,34.
Álmos konstantinápolyi útjáról értekezik: „Nec hoc pretereundum esse puto, quod aliquando, Constantinopoli cum domino Almo duce commoranti…”24Álmos herceg és testvére, Könyves Kálmán király kapcsolata a források alapján zaklatott-nak mondható.25 A hercegnek két bizánci útjáról tudunk, az egyikre 1108-ban, a másikra 1125–1127 között kerülhetett sor.26A szakirodalomban mindkét datálásra találunk példát.
A keletkezési időpont kérdéséről legutóbb Thoroczkay Gábor fejtette ki vélemé-nyét. Tanulmányában szintetizálta az eddigi kutatók álláspontját, akik a Hartvik-féle István-legendával összefüggésben próbálták meg datálni az Imre-legendát.
Madzsar Imre,27Bartoniek Emma,28Horváth János,29Richard Pražak30és Bollók János31 az utóbbi szövegét tartják korábbinak, és a konstantinápolyi útból kiin-dulva úgy gondolják, hogy a legenda 1107, illetve 1108, 1109 után keletkezett.
Kiindulópontként az 1112-es évet, a II. esztergomi zsinat feltételezhető időpontját jelölik meg, mivel a gregoriánus reformpápaság által hirdetett papi nőtlenség e zsinatot követően kezdett el terjedni a Magyar Királyság területén. Ez alapján a szöveget vizsgáló történészek Hartvik püspök művét azImre-legenda kivona-taként értékelik, keletkezési idejét pedig Kálmán király uralkodásának utolsó szakaszára helyezik.32
A másik nézet képviselői – Erdélyi László,33 Tóth Sarolta,34 Csóka J. Lajos,35 Klaniczay Gábor,36valamint Thoroczkay is – úgy gondolták, hogy a Hartvik püs-pök által írt legenda keletkezett előbb. AzImre-legendaelsőségét megkérdőjelező érvek jórészt arra hívják fel a figyelmet, hogy Szent Imre életrajzírója a hartviki
24 SRH², II, 456. „Úgy gondolom, azt sem kell mellőzni, hogy mikor egyszer urammal, Álmos herceggel Konstantinápolyban időztem…” Csóka J. Gáspár fordítása (Árpád-kori legendák és intelmek: Szentek a magyar középkorból, I,összeáll., szerk. Érszegi Géza, Bp., 1999 [a továb-biakban: ÁLI], 65.
25 Bővebben: Bagi Dániel,Egy barátság vége: Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasz-tikus konfliktusai,Századok, 2003/2, 381–411.
26 Madzsar Imre,Szent Imre herceg legendája,Századok, 1931, 35–61, 53.
27 Uo., 42–43.
28 SRH², II, 443–448.
29 Horváth,i. m.,153.
30 Richard Pražák,A 11. századi legelső magyarországi szentekről szóló legendák datálásának és tipológiai besorolásának néhány kérdéséről,Történelmi Szemle, 1982/3, 444–457, 445–446.
31 Bollók János,A Szent Imre-legenda=Mons Sacer: 996–1996: Pannonhalma 1000 éve,I, szerk.
Takács Imre, Pannonhalma, 1996, 341–355, 349–350.
32 Thoroczkay Gábor,Megjegyzések a Hartvik-féle Szent István-legenda datálásának kérdéséhez= T. G.,Írások az Árpád-korról: Történeti és historiográfiai tanulmányok,Bp., L’Harmattan, 2009, 67–89, 81.
33 Erdélyi László,Szent Imre és kora,Bp., Atheneum, 1930, 45–46.
34 Tóth,i. m.,29–35.
35 Csóka J.,i. m.,182–185 és 214–217.
36 Klaniczay Gábor,Az uralkodók szentsége a középkorban: magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek,Bp., Balassi, 2000, 139–144.
mű tudósításaiból kiindulva alkotta meg saját mondanivalóját. E nézőpont szerint a szerző a bővítés módszerét alkalmazva mind aLegenda Maiort, mind Hartvik művét felhasználhatta, viszont a görög püspök látomásáról szóló részletet csak ez utóbbiból vehette át. Továbbá Thoroczkay állítása az, hogy Álmos neve a Kálmánnal fennálló rossz viszony miatt 1131 előtt meg sem jelenhetett volna a szövegben.37
A szakirodalom túlnyomórészt elfogadja azt, hogy a legenda főszövegének szer-zője klerikus személy, vélhetően pannonhalmi bencés szerzetes lehetett. Csóka J.
ezt a László-kori apátsági könyvkatalógus – azaz a szerző vélelmezett olvasott-ságából, műveltségéből és az ebből következően felismerhető szöveghelyekre – valamint azImre-legendastiláris készletének és előzményeinek vizsgálatára ala-pozza,38míg mások arra, hogy a szerző jól ismerhette a pannonhalmi helyszíneket leírásaiban.39Dolgozatom szempontjából a szerző kiléte nem lényeges, fontosabb a keletkezés ideje, tehát hogy már az Álmos-ági uralkodók alatt, de még az 1150-es évek előtt keletkezett a legenda. Ezt megerősíti az utazás idejének meghatározása mellett azaliquando szó is, amely annak régebbi bekövetkeztére utal,40 valamint az, hogy a 14. századi krónikakompozícióból visszakövetkeztetett (talán Kálmán-kori) Ősgeszta II. Géza- és III. István-kori folytatója, bár nem használta fel, de ismerte a legendát, tehát a legenda szerkesztésének még a 12. század közepe előtt be kellett fejeződnie.41
Problémafelvetés
A fentiekből következően a datálási vita a prológusok kérdéskörét sem kerülhette meg. Bartoniek Emma álláspontja alapján a reuni kódexben olvasható proló-gus a korábbi, ez tartozhatott akár eredetileg a legenda főszövegéhez is.42 Ezt kérdőjelezte meg Tóth tanulmányában, ahol a rímes prózai elemek vizsgálata, továbbá a Hartvik-legendával megfigyelt szövegközi kapcsolatok alapján arra a következtetésre jut, hogy a VM típusú bevezető, bár későbbről maradt fenn, mint a Ru típusú, mégis korábban keletkezett sőt, Tóth megállapítja, hogy a főszöveggel egy időben,43 és szorosabb kapcsolatban áll a többi fejezettel. Tóth a stiláris elemekből nem tudta bizonyítani állításának helyességét, így a legenda tartalmi vizsgálatával, azaz a Hartvik által szerzett István-legenda szövegközi
37 Thoroczkay,i. m., 83.
38 Csóka J.,i. m.,223.
39 Madzsar,i. m.,56.
40 Csóka J.,i. m.,200.
41 Bradács Gábor,Heinricus filius Stephani, qui tantis miraculis claruit: Szent Imre herceg a kö-zépkori európai történetírásban=Történeti Tanulmányok XVI. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa,Debrecen, 2008 (2009), 51–72, 55.
42 SRH², 443–448.
43 Tóth,i. m.,32.
kapcsolataival próbálta alátámasztani eredményeit. Thoroczkay észrevétele, hogy a főszöveg is csak 1131 után keletkezhetett, elvágja Tóth feltevésének legfőbb támaszát. Ha az egész szöveg 1131 után keletkezett, akkor nem biztos, hogy a VM típusú prológus az eredeti.
Tovább erősíti ezt az álláspontomat Kristó Gyula kutatása is.44Kristó sorra veszi a középkori forrásokat, ahol a herceg neve említésre kerül, és ez alapján foglal állást abban, hogy Imre nevét II. Henrik császár, azaz nagybátyja után nyerte el.
Ezen állítását nem is kívánjuk górcső alá venni, mivel Kristó meggyőzően érvel, számunkra érdekesebb az, hogy milyen egyéb következtetésre jut vizsgálódásai során.
Először is számba veszi a külföldi elbeszélő forrásokat, melyek a 11. században keletkeztek. A hildesheimi és altaichi évkönyvekben Imre Heinricusként kerül említésre. Kristó a továbbiakban a magyar területen és a 12. század második felében készült forrásokat elemzi: a nagyobbikIstván-legendaBudapesti (Ernst-féle) kódexe a Heinricust, a Hartvik- és Imre-legendák reuni kódexe a Henricus névalakot alkalmazza.45
A kezdőH-t tartalmazó, illetve négyszótagból álló változatok dominánsan a 15.
századi anyagoktól jelennek meg: általában a név négyszótagosra bővül (Hemeri-cus), majd lassan a kezdő H lekopásával beáll a közismert Emericus változat.46 Az Imre-legenda bécsi és müncheni kódexe (illetve a későbbi kiadások) már a Hemericus (Emericus) alakot alkalmazzák. Hogyan tudjuk ezt a megfigyelést kamatoztatni a bevezetések vizsgálatakor? A 13. századból fennmaradt Ru típusú bevezető a reuni kódexben aHenricinévalakot alkalmazza, a VM típusú prológust tartalmazó bécsi, illetve müncheni kódexekben azonban csak aHemericusalakot találjuk.47
Kristó megfigyeléseit implementálva tehát a prológusok vélt keletkezési sor-rendje, más forrásokkal összevetve, megerősítést nyert. Azonban a névalakokon túl fontos figyelmet fordítanunk még az intertextuális kapcsolatok vizsgálatára is.
A korábban ismertetett kutatások azt az álláspontot képviselik, hogy a VM-prológusnak mindössze az első mondata mentes a szövegközi kapcsolatoktól.
Ehhez a kérdéshez ismét érdemes a korábban már említett, ám a szakirodalomban kevés figyelmet kapó Guoth munkájához fordulnunk. Guoth lábjegyzetben rögzít egy igen fontos tényt, amely a datálás kérdéséhez is hozzászólhat.48 A bécsi és müncheni kéziratokban olvasható nagyobbikSzent László-legendaelső sora így hangzik (A szövegközi egyezéseket dőlttel jelzem): „Beatus rex Ladislausex illustri
44 Kristó Gyula,Imre herceg (és király) nevéről,Magyar Nyelv, 2000/3, 355–357.
45 Az Imre-legendában egyszer aHeinricusváltozat jelenik meg.Uo.,355.
46 Uo.,356–357.
47 SRH², II, 449–450.
48 Guoth,i. m.,35, 84. lábjegyzet.
prosapia regum Ungarie exortus elegantissime effulsit;”49azImre-legendabécsi és müncheni kéziratváltozatának prológusa pedig így: „Inclitus dux Hemericusex illustri prosapia,sicud cedrus ex Lybano, a beato Stephano, primo rege Ungarie exortus,virtutibus admodum exornatus,clarissime effulsit.”50 Jól látható, hogy a név (Beatus rex LadislaushelyettInclitus dux Hemericus) és a jelző (elegantissime helyettclarissime)változásán túl a két szövegrész megegyező, azaz a VM prológus
„önálló” alkotása mindössze négy sorra szorítkozik.
„Középkori latin nyelvű emlékeink stílusának vizsgálatára a legjobban bevált, legpontosabb eredményeket szolgáltató módszer a szövegnek mondatokra és ezen belül – mivel általában hosszú, többszörösen összetett mondatokkal találkozunk – kólonokra bontása.” – írja Tóth Horváth János nyomán.51 Guoth nem veszi szemügyre a két legendaszöveg közti különbséget, ahogy ezt Tóth sem teszi meg.
Jól látható azonban, hogy az Imre-legenda prológusa négy „önálló” kólonnal rendelkezik, melyek ráadásul illeszkednek a rímes prózai szövegbe:
sicud cedrus ex Lybano|
a beato Stephano|
primorege Ungarie exortus|
virtutibus admodum exornatus.52
Vizsgáljuk meg retorikai és stiláris szempontból ezt a négy kólont. A páros rí-meken túl megjelenik azadnominatioalakzata, azaz egy szójátékot láthatunk az exortus ’származik, ered’ illetve exornatus ’feldíszített, ékesített’ kifejezésekkel.
Továbbá a cédrus trópus, hasonlat mivoltából fakadóan az exemplum totum si-mileretorikai figura csoportjába sorolható.53Elsődleges jelentésében a cédrusfa-hasonlat a herceg nemesi származására, kiváló családi hátterére utal. Mindezek alapján egy retorikailag és stilisztikailag képzett, a kor elvárásainak megfelelően művelt szerző képe bontakozhat ki előttünk. Ezen négy kólon vizsgálata sokat segíthet abban, hogy kontextuálisan értelmezhessük a prológust, valamint a beve-zetők sorában megfelelő sorrendet állítsunk fel. A következő fejezetben a cédrus-hasonlat forrásvidékét próbáljuk meg feltárni, a későbbiekben pedig arra keressük a választ, miért a cédrusfa toposzát alkalmazta a szerző.
49 SRH², II, 515. „Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből.” Kurcz Ágnes fordítása (Áli,i. m.,95.)
50 SRH², II, 449. „A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből,mint a cédrus a Libanonról,Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt.” Csóka J. Gáspár fordítása, kiemelés tőlem. (Áli,i. m.,62.)
51 Tóth,i. m.,16.
52 SRH², II, 449. „[…]mint a cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt.” Csóka J. Gáspár fordítása, kiemelés tőlem. (Áli,i. m.,62.)
53 Szabó G. Zoltán, Szörényi László,Kis magyar retorika,Bp., Helikon, 1997, 88.