Széchy Mária alakja Gyöngyösi Murányi Vénus ában és a 19. századi feldolgozásokban
19. század – a férfias nőalak létrejötte
A 19. századi feldolgozások azonban kivétel nélkül más típusú Széchy Máriát ábrázolnak: egy férfias alakot, sisakban és páncélban, Murány várának tényle-ges védőjét. A férfias nőalakkal Mednyánszky Alajos elbeszélésében találkozunk először, az ő nyomán vált a 19. századi feldolgozások meghatározó jegyévé. Med-nyánszky elbeszélésében Széchy Mária jelleme a férfi és a női természet különös keveréke: „A természet alighanem megtévedt, amikor erős, férfias lelket ojtott egy nőnemű testbe, minthogyha nem tudta volna eldönteni: engedjen-e kihalni egy ilyen vitézlő nemzetséget vagy sem? És mert felerészben idehajlott, felerészben oda – végül amolyan felemás teremtményt hozott létre!”12
Viszota Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy Kisfaludy Károly drámájának forrása ez a Mednyánszky-szöveg volt.13A Kisfaludy Társaság 1847-es pályázata szintén Mednyánszky elbeszélését adta meg a készülő pályamű lehetséges forrásául, így Arany, Petőfi és Tompa is felhasználták azt műveik kidolgozásakor.14
Mednyánszky elbeszélésében Széchy Máriát statikusan ábrázolja: tetteinek megértéséhez mindössze azt az információt kapja az olvasó, hogy a hősnő félig férfi és félig nő. A cselekmény szintjén Mednyánszkyt követő magyar nyelvű drámai és epikus feldolgozások lényege azonban épp a jellem változásának folyamatában ragadható meg: Széchy Mária átalakulása férfias várparancsnokból szerelmes nővé. Viszota Gyula hasonlóképp gondolkodva e művek (Kisfaludy,
11 AMurányi Vénusudvari-gáláns világképéről lásd: R. Várkonyi Ágnes,A rejtőzködő Murányi Vénus, Bp., Helikon, 1987, 118; Laczházi Gyula,Udvariság és etika Gyöngyösi István epikus költeményeiben = L. Gy., Hősi szenvedélyek: A heroizmus és a szenvedélyek megjelenítése a XVII. századi magyar epikus költészetben,Bp., ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék, 2009 (Arianna Könyvek, 1), 180–208; Fazekas Sándor, Labádi Gergely, „Sok festékkel kelle az dolgot színleni”: 1664: Meghal Zrínyi Miklós, színre lép Gyöngyösi=A magyar irodalom történetei, I:
A kezdetektől 1800-ig,szerk. Jankovits László, Orlovszky Géza, Bp., Gondolat, 2008, 514–521.
12 Mednyánszky Alajos,A leánykérés =M. A.,Regék és mondák,vál. Fried István, Hana Ferková, ford. Soltész Gáspár, Bp., Európa, 1983, 71–76.
13 Lásd a 3. lábjegyzetet.
14 Arany 1847. szeptember 7-én kelt levelében írja, hogy „csak Mednyánszkyból puskázott”. Arany JánosÖsszes művei,III,kiad. Voinovich Géza, Waldapfel Imre, Bp., Akadémiai, 1952, 294.
Arany, Jókai átdolgozásai) közös alapeszméjének azt tartja, hogy a férfiként viselkedő nőt a szerelem valódi nővé változtatja vissza.15
A történet elején Széchy Mária férfias alakban lép színre. Murány várának tényleges úrnőjeként és parancsolójaként a férfiakra tartozó ügyekben, vagyis a közéletben is elkötelezett, s harcos meggyőződésből áll az erdélyiek és Rákó-czi György oldalán. Átállása Wesselényi mellé így nem lehet zökkenőmentes:
a Gyöngyösi-féle, mindkét szereplő érdekének megfelelő titkos szövetkezéssel ellentétben a 19. századi műveknél az jelenti a konfliktust, hogy Mária saját eszméinek árulójává válik, mert politikai állásfoglalását feláldozza a szerelem oltárán. Ezen művekben Mária férfiassága felvett, ám le is vehető szerepként jelenik meg. Mária valódi identitása a női mivolt, a feldolgozások tanulsága pedig az, hogy a férfi álarc csupán átmeneti, kényszerből fakadó állapot lehet. A köz-és magánérdek konfliktusát, vagyis azt, hogy Mária ne politikai árulóként tűnjön fel, a 19. századi feldolgozások tehát azzal oldják meg, hogy Máriának neméből fakadóan kellett a Wesselényivel kötendő házasságot választania.
A kétféle Máriából fakadó különbségek
A fenti társadalomtörténeti változások fényében megállapítható, hogy Gyöngyösi Murányi Vénusának közege – Luhmann kifejezésével élve – a rétegzett társada-lom, értelmezési kerete ezen belül is a nemesi réteg. Waldapfel Imre Gyöngyösi kapcsán tanulmányában kifejti, hogy a 17. századi nemesi házasság más státuszú, mint a romantikus szerelem- és házasságfelfogás: „a házasság is a familia, a nemesi közösség életerejének fenntartását […] szolgálja.”16Hasonlót hangsúlyoz Széchy Máriáról írott monográfiájában Acsády Ignác: „[Wesselényi] Széchy Mári-át nem ismerte ugyan személyesen, de a házassági combinatiókban akkor a szemé-lyi mozzanatok még inkább háttérbe szorúltak, mint ma. […] A házasság az ország egyik legelső, legvagyonosabb főuri családjának ivadékával csak elősegíthette a carrièreben, melyről dicsvágya mindenkor álmodott.”17
A házasság motivációja a 17. századi nemesség körében tehát más, mint a 19. században. Gyöngyösi művében Széchy Mária alakja egységes: grófi csa-ládból származó özvegyasszony, akit érdeke egy hasonlóan nemes figurához, Wesselényi Ferenchez fűz. Nincs külön köz- és magánérdeke, amely egymásnak feszülne; adott társadalmi rétegén belül mozogva házassága magától értetődő lépés, amellyel a Habsburg uralkodóhoz hű nemesség érdekeit képviseli.
A 19. századi feldolgozásoknál azonban Máriának több szerepe, s ezért több érdeke is van: Murány várának Habsburg kézre játszását közéleti meggyőződése
15 Viszota Gyula,Széchy Mária a drámai költészetben,Bp., Heisler, 1892, 32.
16 Waldapfel Imre,Gyöngyösi István,Bp., 1936 (A Magyarságtudomány Tanulmányai), 116.
17 Acsády Ignácz,Széchy Mária, 1610–1679,Bp., Méhner Vilmos kiadása, 1885 (Magyar Történeti Életrajzok), 104.
miatt nem lenne célszerű támogatnia, magánérdeke, érzelmei szerint viszont engednie kellene Wesselényi hódító szándékának. Férfi és női szerep, a közügyek védelme és a magánérzések ellentétbe kerülnek egymással: ekképp értelmezte át a 17. századi tárgyat a 19. század megváltozott társadalmi berendezkedése.
Kisfaludy KárolySzécsi Mária, vagy Murányvár ostromlásacímű drámája – köz- és magánélet kérdései
Köz- és magánélet kérdései kapcsán a 19. század Murány-történetei közül leg-inkább Kisfaludy Károly drámájához fordulhatunk. A mű férfi és nő világban betöltött szerepéről alapvetően esszencialista felfogásban vélekedik: egyes szö-veghelyek szerint férfinak és nőnek egyaránt megvan a kijelölt helye, saját sze-repe a világban. „A férfiú vágya különböz nemednek csendes ösztönétől; ez magában él, annak létét a dicsőség intézi.”18 (377) – általánosít Budaházy, a murányi várkapitány Széchy Mária barátnőjével, Lórával beszélgetve. Szintén ez a felfogás jelenik meg a dráma kezdetén, amikor Wesselényi az akkor még sosem látott Máriát női mivoltából fakadóan tartja gyengének. A murányi várról és asszonyáról így beszél: „Engem fő őrje, nem birtokosa érdekel, a gyenge asszony szenvedő személyét ily állapotban számba se vehetem; sőt értékét mint lehet kíméljük. Nyilván engedni kellett neki a nagyobb erőnek és az erdélyieket befogadni.” (360.) Mária egyszerre férfias és nőies karaktere köz- és magánélet elkülönülését, kettősségét példázza: közéleti viselkedése a férfi nemhez rendeli, magánéletében viszont megmarad nőnek.
Fontos dramaturgiai megoldás a drámában, hogy Mária viszonylag későn je-lenik meg a színen, alakja a többi szereplő szavai nyomán körvonalazódik. Sze-mélyére vonatkozóan először neméből fakadó előítéletekkel találkozhatunk, ame-lyeket Wesselényi fogalmaz meg. Wesselényi előítéleteit a murányi vár emberei cáfolják, ilyen például Budaházy kiigazítása: „A harc után nevezd őt gyengének”
(363) vagy Vadászi jellemzése: „gyenge asszony kemény kézzel” (360). Széchy Má-riát legrészletesebben Kádas, Mária bizalmas embere mutatja be Wesselényinek.
Kádas jellemzése szövegszerűen egybevág Mednyánszky korábban már idézett leírásával, Kisfaludy a természet tévedésének motívumát és a férfias erényeket egyaránt szerepelteti:
Atyjának nagy tulajdoni reá is szállottak és a természet szinte hibázni látszott, midőn ily magas lelket egy asszonyi testbe zára, mintha nem akar-ta volna, hogy e bajnoki törzsök közönséges szülő asszonnyal végződjék.
Bátorság, eltökéltség, dönthetetlen hívség és forró szabadságkivánás: ezen erkölcsök díszesítik őtet. (367.)
18 A Kisfaludy-mű oldalszámait az alábbi kiadás alapján idézem: Kisfaludy Károly,Szécsi Mária vagy Murányvár ostromlása= K. K.minden munkái,s. a. r. Bánóczi József, II, Bp., Franklin-Társulat, 1893.
Külső megjelenésére vonatkozóan pedig a következő jellemzést adja Kádas: „Ércz sisak fején, súlyos kard oldalán, melle vaspánczél alá szorítva; így jelenik meg katonái közt, szép és rettentő, mint egy istenné hajdani időkből, a félénk szívében is bátorságot gerjeszt s tűzszavaival, bájtekintetével a közlelket is magas tettekre ingerli.” (367.)
Köz- és magánélet elkülönítése Széchy Máriánál és Wesselényi Ferencnél
Kádas jellemzése alapján tehát képet kaphatunk a közügyekben tüsténkedő és férfias Széchy Máriáról. Wesselényi azonban szemmel láthatóan nem elégszik meg a külső jellemzéssel; szavaiban szövegszerűen is tetten érhetjük a fent általános-ságban vázolt 19. századi különbségtételt köz- és magánélet között. „Külső életét rajzolád, de belső mivoltát mutasd szememnek” (368) – szólítja fel Kádast. Kádas válasza titokzatos: Széchy Mária belső életéről mindössze annyit mond, hogy
„Magában él, szíve csendes titkait senkivel sem közli; különben jó és házának malasztja” (368).
A „szív csendes titkai” tekintetében maga Mária sem nyilatkozik másképp, köz-életi szerepét ő is elválasztja magánéletétől, női mivoltától. Amikor Wesselényi személyesen próbálja feltérképezni belső életét, ugyanazt a hárító feleletet adja, mint amit korábban Kádas is előrevetített: „Világi éltemet bátran közre bocsátom, de nemem csendes titkát mértékre nem teszem” (382) – mondja.
Kisfaludy az egyes jelenetekben szerzői-rendezői utasításokkal is kifejezi a közéleti és magánéleti kettősséget Mária kapcsán: amikor Mária először lép színre a drámában, „tollas sisakkal, pánczélosan, kardosan” jelenik meg, míg egy későbbi jelenetben a vár egyik szobájában, házi ruhában beszélget bizalmas barátnőjével.
A különbség a tereknél is megjelenik: a férfias Mária színre lépése kültéren zajlik, a barátnővel való beszélgetés színhelye viszont belső tér, a murányi vár egyik szobája.
A drámában további szöveghelyek is fellelhetők köz- és magánélet különállása tekintetében, nemcsak Széchy Mária, de Wesselényi esetében is. Wesselényi külön kezeli például a közéletben való boldogulást és a magánélet boldogságát, amikor párhuzamot von a vitézi kinevezése miatti érzés és a Széchy Mária szerelme által elnyerhető boldogság között: hasonló érzéséről számol be, „Midőn az első harcz után győzedelmesen visszatértem és jó királyom aranysarkantyús vitéznek ütött;
és most midőn éltem belső javát keresem, hogy rettegve örülve várom mivoltát”
(394). A murányi küldetésről a következőt állapítja meg: „Nem személyes ra-gyogtatás, de hazám lángoló szeretete óhajtata velem győzödelmet” (372). Mielőtt pedig Széchy Mária kérésére Murányba indulna, kettős szándékát fogalmazza meg: „hazámnak hasznot, nekem boldogságot” kíván elérni (395).
Széchy Mária magánéletének szereplői: Lóra és Kürti Sándor
Mint láttuk, Széchy Mária esetében a magánszféra a rejtett nőiséget jelenti. Kisfa-ludy írói megoldása köz- és magánélet elkülönítésére az, hogy a drámában olyan alakokat is szerepeltet, akiknek közege egyedül a magánélet lehet. Széchy Mária magánéletéhez két szereplő kapcsolódik a műben: barátnője, Lóra, valamint Kürti Sándor, akit reménytelen ifjonti szerelem fűz Máriához. A két szereplő Kisfaludy saját leleménye; nem tűnnek fel sem Mednyánszkynál, sem más 19. századi feldol-gozásban. Saját egyéniséggel, önálló karakterrel a drámában nem rendelkeznek, szerepük egyértelműen az illusztrálás: Mária női oldalának láttatása.
Lóráról a drámában mindössze annyi derül ki, hogy régóta bizalmas barátnője Máriának. Lóra szerepe a darabban az, hogy teret engedjen Mária érzéseinek;
a főhősnő belső vívódásai a Lórával való beszélgetés során tárulnak fel. Lóra Máriával szemben a tiszta nőiséget példázza. Alakja kulcsfontosságú a drámában, mert Mária az ő biztatása nyomán ad esélyt Wesselényinek, a szerelemnek és saját nőiségének.
Mária ugyanis határozott álláspontot képvisel a férfiakkal kapcsolatban: a házasságot rabságnak látja (ezt a típusú házasságot a drámában Mária előző férje, Bethlen István példázza), a férfiakat pedig nemükből fakadóan elítéli. A következő férfiellenes kirohanás során már Wesselényiről beszél:
Őt gyűlölöm, mert férfiú. Jaj annak, ki ezen csalárd nemnek feláldozza legszebb érzését. Vak akarat, kérkedő uralkodás, mértékletlen kivánatok:
az nálok szerelem, az nálok imádás, az készteti őket szokatlan dolgokra, az kergeti őket a halál torkába. Csak az asszony ismeri a hívséget, az igaz szerelmet; annak keblében fakad tiszta forrása; a férfiak csak magukat szeretik és kényöket, szerelem nálok csak az erek játéka. (385–386.) Lóra válaszul racionalitásra inti barátnőjét: úgy gondolja, hogy Wesselényivel megérkezett Mária életébe az az érdemes férfiú, akinek vissza kell térítenie őt a helyes útra, a nőiség útjára: „Hiszem, sokba kerűl magadat megtagadni a világ előtt; de mi a dicsőség, ha a szerelem int? Mária! add meg magadat, látom eljött órád, félre ezen büszkeséggel, minek ez a szívbeli küzdés? […] térj vissza természetes rendeltetésünk szerény körébe; mert ezen pálya, melyen szédelgesz, állandó nem lehet” (386).
A Máriáért reménytelenül epedő Kürti Sándor szintén csak a magánélet terepén mozog: míg Lóra női volta miatt, addig Sándor fiatalsága miatt nem szólhat bele a közéleti ügyekbe. Egy jelenetben Lóra és Sándor beszélgetéséhez Budaházy, a murányi várkapitány csatlakozik, aki így érdeklődik: „Már a szabadban vagytok?
csak nem rég, midőn a fegyverek ropogtak, vastag falak között rejtőztetek”. Lóra válaszul szabadkozik: „Ment gyenge nemem, Sándort ifjúsága” (376). E párbeszéd világosan jelzi, hogy nőnek és ifjúnak nincs keresnivalója a harcban és a köz-életben. Lóra és Sándor hasonló státuszára a külső és belső tér szimbolikája is
utal: amíg a külső téren harc zajlik, addig nő és fiatal a falak között tartózkodik.
Alátámasztja ezt a gondolatot Budaházy is, aki katonaként a harcot s a közéletet képviseli: „Falak közé szorítva harczolni nincs kedvem; az ily győzelem nem is kedveltető. Künn, künn a szabadban, künn a mezőkön, hol a bajnoknak alkalma van magát kimutatni, ott kivánatos a harcz.” (376.)
Lóra a közügymentességet neme szerinti természetes állapotnak tekinti, Sándor azonban korlátként éli meg s lázadna ellene. „Hol férfiúnak tartom magam, hol gyermekké alacsonyítnak” (374) – fogalmazza meg zsenge korának gyötrő prob-lémáját. Mária iránti szerelme az éretlen ifjú első meggondolatlan lángolásaként jelenik meg a darabban. Érzéseivel kapcsolatban Lóra inti óvatosságra: „az ifjúság tulajdona gondatlan hevülni” (375) – figyelmezteti Sándort.
Sándor Mária iránti vonzalma azonban minden ésszerűtlensége ellenére is ki-emelten fontos szerepűvé válik. Az ifjú szerelmes hevülésének megkérdőjelezése ugyanis a drámában együtt jár Wesselényi érdemeinek növekedésével. A mű szerelemfelfogásával kapcsolatban több szöveghelyet is idézhetünk. „Az égiek ecsetével fest az első szerelem, de gyorsan homályos színre borúl, ha az ész nem kölcsönzi világát” (376) – tanítja Lóra Sándornak. Eszerint a szerelemhez raciona-litásnak is társulnia kell – egy jellemző, amely távol áll Sándortól, igaz viszont Wesselényire. Ugyanebben a beszélgetésben Lóra és Sándor között a szerelem egyéb kritériumaira is rábukkanhatunk. Sándor, hogy megindokolja szerelembe esését, Széchy Mária számos báját és erényét ecseteli Lórának, aki annak jegyében téríti jobb útra, hogy a tárgy méltó ugyan, de csak megérett elmének méltó (375).
Nem kétséges: ez a megérett elme Wesselényi lehet. Lóra mindezen kívül felhívja Sándor figyelmét a megszerzett tapasztalatok fontosságára is: „a tapasztalás a köz élet titkait jobban általlátja” (375). A háttérben pedig ismét körvonalazódni látszik Wesselényi alakja, a méltó szerelmesé, aki tapasztalatai fényében megfelelő partnert jelentene Széchy Máriának. Racionalitás, érettség, tapasztalat – a dráma alapján e három tényező elengedhetetlen tehát a házassághoz, vagyis Wesselényi az a férfi, aki érdemes Széchy Mária szerelmére.