I. rész A gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozó választójogi szabályozás
4. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa és Hivatalának releváns instrumentumai
4.3. Tematikus tanulmány a Fogyatékossággal élő személyek politikai és a közéletben
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala 2011-ben újabb releváns tematikus tanulmányt készített az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa számára, amely a CRPD egyetlen cikkét, a politikai és a közéletben való részvételről szóló 29. cikket tette vizsgálatának tárgyává.240
A Főbiztos Hivatala hangsúlyozza, hogy az aktív és passzív választójog gyakorlása által a fogyatékossággal élő személyek az egyéni autonómiájukat érvényesítik, mely magában foglalja a saját döntések meghozatalának szabadságát241 és a jogot, hogy a törvény előtt személyként ismerjék el őket.242
A Főbiztos Hivatala az Emberi Jogi Bizottság 25. Általános Kommentárjával összefüggésben megjegyzi, hogy „a jogi környezet drámaian megváltozott” 1996 óta, és Manfred Nowak-ot idézve rámutat, hogy „érveket lehet felsorakoztatni amellett, hogy a választási korlátozások többsége ’már nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló 2(1) és a 25 cikkeknek vagy a demokrácia jelenkori értelmezésének.’243” Majd a tanulmány hozzáteszi,
237 Ezzel kapcsolatosan lásd az értekezés I. részének 3.2. fejezetét.
238 OHCHR (2009) i. m. 38. bekezdés.
239 Uo. 46. bekezdés.
240 OHCHR: Thematic study on participation in political and public life by persons with disabilities. (Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának tematikus tanulmánya a Fogyatékossággal élő személyek politikai és a közéletben való részvételéről) Közzétéve: 2011. december 21. A/HRC/19/36. [a továbbiakban: OHCHR (2011)].
241 Ld. CRPD 3(a) cikk.
242 Ld. CRPD 12. cikk. Vö. OHCHR (2011) i. m. 14. bekezdés.
243 NOWAK i. m. 577. Idézi: OHCHR i. m. 28. bekezdés.
45
hogy „ez a megállapítás különösen is igaz az intellektuális fogyatékosságon és a pszicho-szociális fogyatékosságon alapuló korlátozásokra a választás és a választhatóság jogát illetően.”244
Tovább vizsgálva az Egyezmény 29. cikkének hátrányos megkülönböztetést tiltó természetét, a Főbiztos Hivatala utal a PPJNE 25. cikkére, hangsúlyozva, hogy a CRPD nem számol
’ésszerű korlátozásokkal’, és nem tartalmaz lehetőséget azzal kapcsolatosan, hogy a választójog bármely fogyatékosság alapján megvonható lehessen.245 A tanulmány ebben a tekintetben arra a következtetésre jut, hogy „a választójog vélt vagy valós pszicho-szociális vagy intellektuális fogyatékosság alapján történő kizárása vagy korlátozása, az Egyezmény 2.
cikke értelmében ’fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést’ eredményez.”246 Itt tehát a Főbiztos Hivatal azon korábbi tanulmányára támaszkodik, melyet a CRPD ismertségének növeléséről és ismeretének mélyítéséről készített,247 és amelyben rámutatott, hogy az 5. cikk hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseinek a választójog vonatkozásában is érvényesülniük kell.248
Az értekezés vizsgálódásai szempontjából azonban ennél is relevánsabb az, hogy a tanulmány reflektál azon érvre is, miszerint a választójog korlátozása sok esetben nem a ’fogyatékosság okán’ történik, hanem a cselekvőképesség hiánya miatt.249 A Főbiztos Hivatalának álláspontja szerint ez az érv a 12(2) cikk250 sérelmét vonná maga után, sőt, a tanulmány rámutat, hogy
„vélt vagy valós mentális betegség vagy pszicho-szociális fogyatékosság alapján történő megvonása a cselekvőképességnek a 12. cikkben foglalt kötelezettségek sérelmét eredményezi.”251
A cselekvőképesség korlátozása és kizárása, és a gondnokság alá helyezés, valamint mind az aktív, mind pedig a passzív választójog ezzel összefüggő korlátozása közötti szoros kapcsolat természetére mutat rá az OHCHR, amikor kiemeli, hogy
i) számos országban mind a választójog, mind pedig a választásokon jelöltként való indulás joga továbbra is a személy cselekvőképességéhez kapcsolódik; és ebből következően
ii) a korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt álló személyek elveszítik jogukat mind a választás, mind pedig a választhatóság tekintetében.
Bár a választójog korlátozása sok esetben a cselekvőképesség korlátozásával vagy kizárásával és az ezt követő gondnokság alá helyezéssel automatikusan együtt járó következmény,252 az OHCHR tanulmánya úgy fogalmaz, hogy a választójog korlátozása „általában bírósági döntésen alapul, amelynek során az érintett személyt képtelennek nyilvánítják arra, hogy mentális állapota következtében, tetteinek természetét és jelentőségét felfogja.”253 A
244 OHCHR (2011) i. m. 28. bekezdés.
245 Uo. 29. és 43. bekezdés. Ezzel kapcsolatosan lásd még Navanethem PILLAY, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának 2012. március 1-jén megtartott előadását az Emberi Jogi Tanács 19. ülésszakán a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló panelbeszélgetés keretében, 10:55 perctől.[a továbbiakban: PILLAY (2012)].
246 OHCHR (2011) i. m. 29. bekezdés.
247 OHCHR (2009) i. m. 38. bekezdés.
248 Ezzel kapcsolatosan lásd az értekezés I. részének 4.2. fejezetét.
249 : PILLAY (2012) i. m. 14:00 perctől.
250 12(2) cikk: A részes államok elismerik, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség.
251 OHCHR (2011) i. m. 30. bekezdés.
252 Ezzel kapcsolatosan lásd az értekezés III. részének 3.3.2. fejezetét.
253 OHCHR (2011) i. m. 42. bekezdés.
46
tanulmány rámutat, hogy bizonyos esetekben a gondnokság alá helyezett személyek akkor sem indulhatnak jelöltként a választásokon, ha aktív választójogukat korlátozás nélkül gyakorolhatják.254
A cselekvőképesség megvonásához és a gondnokság alá helyezéshez kötődő választójog-korlátozások okait kutatva a tanulmány rámutat, hogy „ezek a választójog-korlátozások a fogyatékossággal élő emberek és társadalmi szerepük idejétmúlt és diszkriminatív felfogását tükrözik, melyek nem felelnek meg a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményből fakadó kötelezettségeknek.”255
Összefoglalva az OHCHR álláspontját azon fogyatékossággal élő emberek választójogának korlátozhatósága tekintetében, akik esetében erre a korlátozásra a cselekvőképességük korlátozása vagy kizárása, valamint gondnokság alá helyezésük okán kerül sor, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a Főbiztos Hivatalának értelmezésében:
i) az ilyen jellegű korlátozások a CRPD 2., 12. és 29. cikkének sérelmét jelentik;256
ii) az ilyen jellegű korlátozásokat meg kell szüntetni;257 és – mivel nem elegendő pusztán tartózkodni a diszkrimináció ezen típusú megnyilvánulásától258 – ezért, iii) be kell vezetni a fogyatékossággal élő emberek szükséglet-alapú támogatását, amely magában foglalja, hogy a szavazás során egy általuk választott személy legyen a segítségükre.259
A tanulmánynak a ’konklúziók és ajánlások’ címet viselő fejezete alatt a Főbiztos Hivatala azt a megállapítást teszi, hogy “[a] Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkét a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak területén történt fejlemények figyelembevételével kell értelmezni és alkalmazni;” majd pedig egy ajánlás keretében rámutat, hogy „[e]zen fejlemények fényében, az Emberi Jogi Bizottságnak meg kell fontolnia a közügyekben való részvételhez való jogról, a választójogról és a közhivatali tisztség viseléséhez való egyenlő hozzáférés jogáról szóló 25. számú Általános Kommentárjának (1996) felülvizsgálatát annak érdekében, hogy visszatükrözze a nemzetközi emberi jognak ezen a téren történő progresszív fejlődését.”260
254 Például Franciországban a Code électoral L200. cikke. Részletesebben lásd az értekezés III. részének 1.10.
fejezetét.
255 OHCHR (2011) i. m. 43. bekezdés.
256 Uo. 29, 43, 70. bekezdés.
257 Uo. 70. bekezdés. Ezzel kapcsolatosan lásd a CRPD 4(1) (a) és (b) cikkét, továbbá az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának véleményét: „Az államoknak igazán elő kell segíteniük az általános választójogot, többek között a fogyatékossággal élő emberek számára. Minden olyan törvényt, rendelkezést, szokást és gyakorlatot módosítani kell vagy el kell törölni, amely a politikai jogokat a cselekvőképességhez köti.” A new era for the political participation of persons with disabilities. Interview with the High Commissioner for Human Rights, Navanethem Pillay. In: IDA i. m. 9.
258 OHCHR (2011) i. m. 46. bekezdés. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az OHCHR a tanulmány ezen bekezdésében úgy fogalmaz, hogy „[…]States parties are also required to adopt positive measures, including reasonable accommodation…” (Kiemelés tőlem: G.S.), amely helytelen, hiszen az ésszerű alkalmazkodás megtagadása a diszkrimináció egyik formája (CRPD 2. cikk) és nem a pozitív diszkrimináció egyik esete.
259 Uo. 14, 70. bekezdés. V. ö. CRPD 12(3) és a 29. (a) (iii) cikk.
260 Uo. 71. bekezdés.
47
4.4. A Fogyatékossággal élő személyek politikai és a közéletben való részvételéről