Az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal

I. rész A gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozó választójogi szabályozás

1. Az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal

megfosztására vonatkozó törvényes célokról

Egy 2001-es tanulmány, mely 63 demokratikus berendezkedésű ország választójog-korlátozását tette vizsgálat tárgyává, rámutatott, hogy mindössze két olyan korlátozás mutatható ki, amelyek tekintetében jelentős a konszenzus, ezek pedig a következők:

 a választási korhatár a betöltött 18. életév; és

 a mentális fogyatékossággal élő emberekre jellemző korlátozás.¹¹⁴¹

Mielőtt az egyéni bírói döntés alapján történő választójog-megvonás lehetősége felmerült, illetve elfogadott lett volna, az volt a társadalom meggyőződése, pontosabban kifejezve prekoncepciója – mutat rá Nicholas F. Brescia –, hogy az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyektől meg kell vonni a választójogot, mert

 fogyatékosságuk megakadályozza őket abban, hogy a társadalom teljes jogú tagjai legyenek;

 mentális képességeik hiánya megakadályozza őket a politikai részvételben;

 gondnokuk úgyis megfelelő módon képviseli érdekeiket.¹¹⁴²

1140 Nina A. KOHN: Cognitive Impairment and the Right to Vote: Rethinking the Meaning of Accessible Elections. Canadian Journal of Elder Law, Vol. 1:1. Fall 2008. 46. [a továbbiakban: KOHN (2008)].

1141 André BLAIS, Louis MASSICOTTE & Antoine YOSHINAKA: Deciding who has the right to vote: a comparative analysis of election laws. Electoral Studies, vol. 20, no. 1. 2001. 41–62. [a továbbiakban: BLAIS, MASSICOTTE & YOSHINAKA (2001)].

172

A legutóbbi pont kapcsán, Martha Nussbaum azt az álláspontot képviseli egy 2009-ben publikált írásában, hogy azon kognitív fogyatékossággal élő személyek, akik politikai ügyek kapcsán nem képesek a véleményformálásra és döntéseiket nem tudják kommunikálni, úgy részesíthetőek méltóságuk egyenlő tiszteletben tartásában, hogy gondnokaik számára lehetővé kell tenni a nevükben történő választójog-gyakorlást.¹¹⁴³ Ez a megoldás olyan kompromisszum felvázolására törekszik, amely el is vonná az érintett gondnokság alá helyezett személy választójogát és egyben meg is tartaná azt. Mindemellett ez a felvetés a helyettes döntéshozatalt részesíti előnyben a támogatott döntéshozatallal szemben, mellyel kapcsolatosan a CRPD Bizottság konzekvensen azt álláspontot képviseli, hogy a helyettes-döntéshozatali rendszereket fel kell váltani a támogatott-döntéshozatalon alapuló rendszerekkel.¹¹⁴⁴ Amita Dhanda is rámutat, hogy „a támogatott döntés paradigmája előnyösebb a helyettes döntésénél, mivel lehetővé teszi a fogyatékossággal élő személy képességeinek fejlődését. […] A támogatott modell félresöpri a helyettes döntéshozatal modelljét, mert az utóbbi teljesen kirekeszti a fogyatékossággal élő személyt a társadalmi diskurzusból.”¹¹⁴⁵ Ez utóbbi megállapítást akkor is igaznak gondolhatjuk, ha a gondnokság alá helyezett személy látszólag a társadalmi diskurzus alanya marad a gondnok által gyakorolt választójog okán. A gondnok általi jognyilatkozattételek elfogadhatósága egyértelműen megkérdőjeleződik akkor, ha a kérdéshez a relációs autonómia, az interdependencia és a fogyatékosság szociális és emberi jogi modelljei felől közelítünk.¹¹⁴⁶

Továbbá, a választójog tipikusan azon legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik, amellyel kapcsolatosan a jog gyakorlásának átruházása egy másik személyre egyértelműen kritika tárgyát képezheti.¹¹⁴⁷ Ezeken túlmenően, az elemzett nemzeti szintű jogi szabályozások alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy a választójog megvonásának esetére szóló, a gondnok általi választójog-gyakorlás egyáltalán nem jellemzi az európai országok jogi szabályozását és gyakorlatát.¹¹⁴⁸

1142 Vö. Nicholas F. BRESCIA: Modernizing State Voting laws that Disenfranchise the Mentally Disabled with the Aid of Past Suffrage Movements. Saint Louis University Law Journal, Vol. 54:943. 2010. 956-957. [a továbbiakban: BRESCIA (2010)].

1143 Martha C. NUSSBAUM: The Capabilities of People with Cognitive Disabilities. Metaphilosophy, Vol. 40.

2009. 331-351. [a továbbiakban: NUSSBAUM (2009)].

1144 Ld. például. CRPD Bizottság (2014b) i. m. 3. bekezdés.

1145 DHANDA (2009) i. m. 262-263. Hasonló állásponttal kapcsolatosan: Elionóir FLYNN - Anna ARSTEIN-KERSLAKE: The Support Model of Legal Capacity: Fact, Fiction, or Fantasy? Berkeley Journal of International Law, 32(1) 2014. 124-143.

1146 GURBAI (2014) i. m.

1147 A magánjog területén is találunk olyan jognyilatkozatokat, amelyeket a gondnok semmilyen körülmények között nem tehet meg a gondnokoltja helyett. Ilyen jognyilatkozat például a házasságkötés. A közjog területén a választójog gyakorlása tűnhet olyan területnek, ahol a jog gyakorlásának átruházása ilyen ’átruházhatatlan’

kategóriát képez. Ezzel kapcsolatosan lásd pl. Joshua A. DOUGLAS: Is the Right to Vote Really Fundamental?

Cornell Journal of Law and Public Policy, Vol. 18:143. 2008. 176-178.

1148 Rá kell azonban mutatni arra, hogy a gyermekek választójogának a törvényes képviselőjük általi gyakorolhatósága felmerült például Magyarországon is az Alaptörvény megszövegezése kapcsán. Magyarország Alkotmánya/Alaptörvénye (2011. április 25.) (tervezet) XXI. cikk (2) bekezdés: „A jövő nemzedékek érdekében nem tekinthető az egyenlő választójog sérelmének, ha sarkalatos törvény azokban a családokban, ahol van kiskorú gyermek, az anyának – illetőleg helyette törvényben meghatározott esetben más személynek - további egy szavazati jogot biztosít.” Korábban, 1996-ban Mécs Imre is felszólalt Magyarország Parlamentjében a választójog hasonló irányú kiterjesztése mellett. A gyermekek választójoga kérdésként merült fel Németországban is. Ld. Harry de QUETTEVILLE: Germany plans to give vote to babies. Dozens of German politicians have tabled a new law to extend voting rights to babies, toddlers, children and teenagers. The Telegraph, 09 July 2008. A gyermekek választójogának a törvényes képviselőkre történő átruházásával kapcsolatosan Ld. a ‘Demeny voting’ elméletet, melyet Demény Pálról, magyar származású demográfusról neveztek el.

173

Az értekezésben egyértelműen rámutattunk arra, hogy a nemzeti és nemzetközi jogi eszközök szabályozása, valamint a jogreformok iránya elmozdult az explicite fogyatékosságon alapuló választójog-megvonástól. A fenti érvek azonban, mint prekoncepciók még manapság is jelen vannak a közgondolkodásban a mentális fogyatékossághoz tapadt előítéletek miatt,¹¹⁴⁹ és hatást gyakorolnak a választójog korlátozását alátámasztó törvényes célok elfogadottságára.

Hangsúlyoztuk, hogy az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének a szabad választásokhoz való jogot deklaráló 3. cikke nem tartalmaz a korlátozásokra irányuló rendelkezéseket, vagyis az EJEE többi rendelkezésétől eltérően ez nem határozza meg és nem is szűkíti azokat a célokat, amelyeket a korlátozásnak szolgálnia kell, így számos cél összeegyeztethető lehet az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkével.¹¹⁵⁰ Erre mutatott rá az Emberi Jogok Európai Bírósága a Mathieu-Mohin és Clerfayt kontra Belgium ügyben hozott ítéletében, amikor hangsúlyozta, hogy az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikke által biztosított jogok nem abszolútak, és az Államok mérlegelési jogköre a korlátozások területén széles.¹¹⁵¹

A Kiss Alajos kontra Magyarország ügyben a Bíróság a mérlegelési jogkör tekintetében hangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha nemcsak a választójog, de bármely más alapvető jog korlátozása a társadalomnak egy olyan csoportját érinti, amely

 különösen sérülékeny és

 a múltban jelentős hátrányos megkülönböztetést szenvedett,

akkor az állam mérlegelési jogköre lényegesen szűkebb. Az intellektuális és pszicho-szociális fogyatékossággal élő személyek pedig a Bíróság állásfoglalása szerint ebbe a csoportba tartoznak. Ilyen esetekben – mutat rá a Bíróság – „nagyon súlyos indokoknak kell fennállniuk a szóban forgó korlátozások alátámasztására.”¹¹⁵²

Ebben az ügyben a Magyar Kormány azt az álláspontot képviselte, hogy a választójog korlátozásának törvényes célja annak biztosítása, hogy csak azok a választópolgárok vehessenek részt a közügyek intézésében, akik döntéseik következményeit képesek mérlegelni, és tudatos, megfontolt döntést képesek hozni.¹¹⁵³ Másképpen fogalmazva, a magyar kormány azt a törvényes célt használta a korlátozás alátámasztására, melyről Pamela S. Karlan megállapította, hogy azok az államok, melyek a fogyatékossággal élő személyek választójogi korlátozása mellett döntöttek, ezt azon az alapon tették, hogy védelemben részesítsék demokratikus folyamataik törvényességét.¹¹⁵⁴

1149 Ld: Paul S. APPELBAUM: „’I Vote. I Count’: Mental Disability and the Right to Vote. Psychiatric Services, Vol. 51 No 7, July 2000. 850. [a továbbiakban: APPELBAUM (2000)]. „Valószínűnek tűnik, hogy a mentális fogyatékossággal élő személyek irányában tanúsított népszerű attitűdök – melyek alapján úgy tekintünk rájuk, mint akik egyértelműen irracionálisak és képtelenek részt venni a polgári feladatok ellátásában – fontos szerepet játszanak.”

1150 Az Egyezmény egyéb cikkeiben explicite megnevezett jogkorlátozási okok az alábbi kategóriákra terjednek ki: nemzetbiztonság, területi integritás, bűnmegelőzés, közegészség, közerkölcs, az ország gazdasági jóléte, közrend, közbiztonság, kiskorúak védelme, magánélet védelme, jó hírnév védelme, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme. Ezzel kapcsolatos elemzés pl.: Yutaka ARAI: The System of Restrictions. In: Pieter van DIJK, Fried van HOOF, Arjen van RIJN, and Leo ZWAAK (eds.): Theory and Practice of the European Convention on Human Rights Fourth Edition,Antwerpen – Oxford, Intersentia, 2006. 333-350.

1151 Mathieu-Mohin és Clerfayt kontra Belgium ügy. No. 9267/81. Ítélet: 1987. március 2. 52. bekezdés.

Részletes elemzést lásd az értekezés II. rész 1.1.1. fejezete alatt.

1152 Kiss Alajos kontra Magyarország ügy 42. bekezdés. Részletes elemzést lásd az értekezés II. rész 1.1.2.

fejezete alatt.

1153 Uo. 25. és 26. bekezdés.

1154 Pamela S. KARLAN: Framing the Voting Rights Claims of Cognitively Impaired Individuals. McGeorge Law Review, 38. 2007. 924-925.

174

A Bíróság – elfogadva a magyar kormány érvelését – egyetértett azzal, hogy a választási rendszer integritásának, valamint a választások tisztaságának megőrzésére irányuló védelmi intézkedés kiterjedhet a választójog korlátozására abban az esetben, ha a választásokból kizárt személy nem képes döntéseit mérlegelni, valamint tudatos és megfontolt döntést hozni.¹¹⁵⁵ Másképpen fogalmazva, azon választójogi korlátozás, mely a cselekvőképesség korlátozásán, illetve egyéni bírói mérlegelésen alapul, gyakran arra az érvre vezethető vissza, hogy ezáltal az államok ’irracionális,’ ’inkompetens’ és ’manipulált’ szavazat leadását előzik meg.¹¹⁵⁶ Az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyeket olyan embereknek tartjuk, akik az életük majd minden területén ’irracionális’

döntéseket hoznak. Miért lenne ez másképp a szavazófülkében?- kérdezhetjük.¹¹⁵⁷ A racionalitás és az intelligencia viszonyával számos kutatás és publikáció foglalkozik, Stanovich például arra a következtetésre jut, hogy a racionalitás egy átfogóbb konstrukció, mint az intelligencia.¹¹⁵⁸ A Dunn v. Blumstein ügyben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága pedig az ’intelligens szavazattal’ összefüggésben hangsúlyozta, hogy annak kritériuma nehezen meghatározható és könnyen visszaélés tárgya lehet.¹¹⁵⁹ Stanovich, West, és Toplak az intelligenciával kapcsolatosan rámutatott, hogy az elég gyengén kapcsolódik a racionális gondolkodás több-kevesebb aspektusához.¹¹⁶⁰

Miután megállapítottuk tehát, hogy a racionális, illetve irracionális gondolkodás kevéssé függ az illető személy intelligenciájától, rá kell mutatnunk arra is, hogy a racionális gondolkodást több jelentős aspektus határozza meg, így például a ’megerősítési torzítás’, melynek azonban az intelligenciához semmi köze nincs.¹¹⁶¹ „A megerősítési torzítás az embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek igazolják saját prekoncepciójukat vagy hipotézisüket, tekintet nélkül az információ igaz vagy nem igaz voltára. Ennek eredményeképpen, az emberek szelektíven gyűjtenek bizonyítékokat, és hívják elő emlékeiket a memóriából, nemkülönben torzított módon interpretálják az információkat.

A torzítások különösen az emocionálisan jelentős kérdéseknél jelennek meg, és a már megerősödött, igaznak tartott kognitív tartalmak esetén.”¹¹⁶²

Itt fontos rámutatni a döntéselméletek közül a Herbert A. Simon által bevezett korlátozott racionalitás elvére,¹¹⁶³ mellyel összefüggésben Simon kritika tárgyává teszi az objektív racionalitást, vagyis az optimális döntések elméletét, azt állítva, hogy

 a döntéshozó nem rendelkezik minden információval döntéseinek meghozatalához;

 a döntéshozó nem ismer minden cselekvési lehetőséget;

 a döntéshozó nem ismeri döntéseinek lehetséges eredményeit;

1155 Kiss Alajos kontra Magyarország ügy 38. bekezdés.

1156 Erről részletesen lásd: MDAC (2010) i. m. 39-46. bekezdés.

1157 Sándor GURBAI: Le droit de vote des personnes déficientes intellectuelles ou ayant des troubles d’origine psychosociale. In: Ève Gardien (ed.): Des innovations sociales par et pour les personnes en situation de handicap. Érès, Toulouse, 2012. 71-87. [a továbbiakban: GURBAI (2012c)]

1158 Keith E. STANOVICH: What intelligence tests miss: The psychology of rational thought. New Haven, CT:

Yale University Press,2009.

1159 Dunn v Blumstein, 405 US 330 (1972). Idézi: APPELBAUM (2000) i. m. 850.

1160 Keith E. STANOVICH, Richard F. WEST, and Maggie E. TOPLAK: Myside Bias, Rational Thinking, and Intelligence. Current Directions in Psychological Science 22(4), 2013. 259 –264. DOI:

10.1177/0963721413480174.

1161 Uo. 263.

1162 Wikipédia: Megerősítési torzítás.

1163 ’principle of bounded rationality.’

175

 a döntéshozó nem tudja biztosan és következetesen rangsorolni a preferenciáit, céljait.¹¹⁶⁴

Más szavakkal, Simon elveti

 az optimális informáltság és

 a maximálizált megoldás lehetőségeit.

Simon tehát úgy látja, hogy „[m]ég ha ismeri is a döntéshozó az optimális cselekvési lehetőséget, akkor sem biztos, hogy azt fogja cselekdni, mert egyéb szubjektív tényezők is befolyásolják döntését,”¹¹⁶⁵ és olyan – pusztán – kielégítő megoldásokra törekszik, amelyek nem tökéletesek, azonban elegendően jók.¹¹⁶⁶ Ezen álláspont kiindulópontja az, hogy az emberi elme kapacitása igen korlátozott.¹¹⁶⁷

A racionális szavazatok tehát nem pusztán jól átgondolt döntések eredményeként születnek meg, hanem azt többek között mások véleménye, prekoncepcióink, emócióink és a már megerősödött, igaznak tartott kognitív tartalmak is befolyásolják. Megalapozhatja tehát a racionális szavazatot az a tény például, hogy az 1992. évi elnökválasztási kampány alatt az amerikaiak 86%-a volt tisztában azzal, hogy George Bush kutyáját Millie-nek hívják, míg mindössze 15% tudott arról, hogy Bill Clinton támogatta a halálbüntetést.¹¹⁶⁸

Jason Brennan felhívja a figyelmet a választás két olyan aspektusára, melyet gyakran nem veszünk figyelembe, ezek pedig:

 a választáshoz való jog (right to vote); és

 a választás helyessége (rightness of voting).

Írásában Brennan amellett érvel, hogy bizonyos állampolgároknak nem kellene választaniuk, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene választójoggal rendelkezniük. Ezt az állítását arra építi, hogy:

 azt állítani, hogy jogod van valamit megtenni, de nem kellene megtenned, tökéletesen következetes állítás;

 a választójog és a választás helyessége két különböző dolog.

Brennan tehát annak ellenére nem amellett érvel, hogy bárkit is meg kellene fosztani a választójogtól, úgy gondolja, hogy sokan rosszul teszik, hogy választanak.¹¹⁶⁹

Brennan azzal közelít ehhez az állításához, hogy felhívja a figyelmünket: Gyakran feltételezzük, hogy amennyiben morálisan rossz X dolgot tenni, akkor morálisan megengedett, hogy megakadályozzunk embereket abban, hogy X dolgot tegyék. Itt pedig az irracionális szavazók is helyet kapnak a gondolatmenetben, hiszen Brennan az alábbi érvelést tárja elénk a rossz szavazók választójogtól való megfosztásának igazolására:

1. Helytelen, hogy a politikát illetően tudatlan és irracionális személyek szavazzanak.

2. Ha helytelen, hogy az emberek X-et tegyék, akkor jogi eszközökkel meg kell őket akadályozni, hogy X-et tegyék.

1164 SIMON, Herbert A.: Administrative behavior: A Study of Decision-making Processes in Administrative Organization. 1st ed., New York: The Macmillan Company. 1947. 80-81.

1165 HORVÁTH Jenőné: A racionalitás problémája és a játékelmélet legújabb eredményei. Szakmai Füzetek.

Budapest gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar. 9. 2001. 98.

1166 SIMON, Herbert A.: Models of Man, Social and Rational: Mathematical Essays on Rational Human Behavior in a Social Setting. New York: John Wiley and Sons. 1957. 204-205.

1167 Uo. 198.

1168 APPELBAUM (2000) i. m. 850.

1169 Jason BRENNAN: The Ethics of Voting. Princeton - New Jersey, Princeton University Press. 2011. 5.

176

3. Ebből következően, azokat a személyeket, akik a politikát illetően tudatlanok és irracionálisak, meg kell fosztani a választójoguktól.

Ez az érvelés nem helyes, állítja Brennan, mert a 2. premissza hamis, majd kifejti, hogy néha helytelen, hogy megtegyünk valamit, de a jognak és a társadalom többi tagjának mégis meg kell engednie, hogy megtegyük, vagyis: Néha jogunk van megtenni olyat is, ami morálisan rossz. Ugyanakkor, ha jogunk van valamit megtenni, akkor az nem jelenti azt, hogy morálisan helyes is, hogy megtegyük.¹¹⁷⁰

Brennannak több bírálója is akadt,¹¹⁷¹ és az is igaz, hogy nem csupán a moralitás lehet oka a választójog megvonásának,¹¹⁷² azonban érvelése segít megvilágítani, hogy a legtöbb leadott szavazat racionális és irracionális elemekből tevődik össze és lehetetlen lenne – meg sem említve, hogy megengedhetetlen is – hogy a választók elméjében olvassunk és vizsgáljuk, hogy a szavazatok részben vagy egészben épültek-e irracionális alapokra.¹¹⁷³

A gondnokság alá helyezett személyek választójogi korlátozása mellett felhozott érv, hogy a demokratikus folyamatokat ’kompetens’ döntésekre kívánjuk építeni, azonban az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyekkel összefüggésben az a közhiedelem él, hogy nemcsak például munkaszerződés megkötésére vagy házasságkötésre képtelenek, de arra is, hogy választójogukkal éljenek.

Általánosságban véve az a feltételezés él bennünk, hogy a gondnokság alá helyezett személyek csökkent döntéshozatali képességgel bírnak.

A kompetencia kérdéskörénél maradva észre kell vennünk, hogy kutatások – bár igen kevés ismeretes ezen a területen – arra mutattak rá, hogy a fogyatékossággal élő személyek és az

’átlag választópolgárok’ között nincs lényeges eltérés, és valószínűtlen, hogy a választójog kiterjesztése a mentális fogyatékossággal élő személyekre eltérést eredményezne a választások többsége tekintetében.¹¹⁷⁴ Az egyik ilyen kutatást a hatvanas években végezték az Egyesült Államokban, ahol egy New York állambeli kórház elmeosztályának betegeit arra kérték, hogy vegyenek részt egy szimulált polgármester-választáson. Az eredmény értelmében a ’mentális betegek’, vagyis pszicho-szociális fogyatékossággal élő személyek szavazatai igen hasonlóak voltak a kórház vonzáskörzetének szavazati mintáihoz, ahol hasonló szimulációt végeztek.¹¹⁷⁵ Ezen kutatáshoz hasonlóan, három Maryland állambeli pszichiátriai kórházban is kutatásokat folytattak, azonban ez esetben elnökválasztással összefüggésben. A kutatás eredményeként megállapították, hogy a kórházi betegek és a környező városok lakosságának – ahonnan a kórházi betegek is származtak – eredményei igen közel álltak egymáshoz.¹¹⁷⁶ Raad, Karlawish, és Appelbaum egy 2009-es tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatásuk alapján a súlyosan mentálisan beteg személyek, azaz súlyos pszicho-szociális fogyatékossággal élő személyek más egyénekhez képest nem mutatnak jelentős

1170 Uo. 5-6.

1171 Például: Bryan CAPLAN: Thoughts on Jason Brennan’s The Ethics of Voting. Reason Papers Vol. 35, no. 1.

July 2013. 11-16. Caplan úgy látja, hogy Brennan nem megy elég messzire, amikor megkérdőjelezi a helytelen választás moralitását, azonban nem kérdőjelezi meg magát a jogot, hogy valaki hyelytelenül válasszon (p.15).

1172 Ld. 1150. lábjegyzet.

1173 MDAC (2010) i. m. 40. bekezdés.

1174 Vö. APPELBAUM (2000) i. m. 850.

1175 Morris M. KLEIN & Saul A. GROSSMAN: Voting pattern of mental patients in a community state hospital.

Community Mental Health Journal, Volume 3, Issue 2, 1967. 149-152.

1176 AMWELLNER & LS GAINES: Patients’ right to vote. Hospital and Community Psychiatry, Vol. 21. 1970.

163-164. Idézi: APPELBAUM (2000) i. m. 850.

177

eltérést a választási képesség tekintetében. Ez – véleményük szerint – számos alkotmányos és törvényi szintű rendelkezést megkérdőjelez.¹¹⁷⁷

A fogyatékossággal élő személyekkel és elsősorban az intellektuális fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatosan gyakran úgy gondoljuk, hogy mások által könnyen

’manipulálhatóak.’ Megkérdőjelezhetetlen azonban, hogy mindannyiunkra hatással vannak mások, és szükségünk van mások segítségére, tanácsaira annak érdekében, hogy döntéseinket meghozzuk.¹¹⁷⁸ A kérdés tehát az, hogy hol kell meghúzni a vonalat a megengedett befolyásolás és az indokolatlan befolyásolás között.

A választással kapcsolatos döntéseinket többféle forrásból származó információ, befolyásolás alapján hozzuk meg, így például:

 politikai ígéretek és programok alapján,

 a család tradicionális politikai hovatartozása alapján,

 családtagok, barátok vagy más személyek tanácsai alapján,

 a jelölt valamely tulajdonsága alapján vagy

 a választási hirdetés művészi minősége alapján.

Ezek a források mind a megengedett befolyásolások kategóriájába tartoznak, melyet az állam nem tud kontrollálni és nem is kell kontrollálnia, hiszen bármely olyan erőfeszítés, amely a befolyásolás ezen formáit ellenőrzés alá vonná, az információszabadsághoz való jog sérelmét jelentené.¹¹⁷⁹

Habár a jog felállíthat védelmi intézkedéseket annak érdekében, hogy az indokolatlan befolyástól védelmet nyújtson, azonban a szavazatokat mindig befolyásolják az egyéni, kulturális, tradicionális etc. tényezők.¹¹⁸⁰ Mindezeken túl, a fogyatékossággal élő személyek ellen irányuló választási manipulációval vagy ehhez szorosan kapcsolódó választási csalással kapcsolatosan elenyésző bizonyíték létezik, és ezek is inkább idős emberek számára fenntartott otthonokból származnak és többségükben ’anekdotákba’ illőek.¹¹⁸¹ Nina A. Kohn megjegyzi, hogy az ilyen jellegű tanulmányok hiánya egyáltalán nem meglepő, hiszen egészen kicsi statisztikai bizonyíték van általánosságban is a választási csalásokkal

In document A GONDNOKSÁG ALÁ HELYEZETT SZEMÉLYEK VÁLASZTÓJOGA A NEMZETKÖZI JOG, AZ EURÓPAI REGIONÁLIS JOG ÉS A KOMPARATÍV KÖZJOG TÜKRÉBEN (Pldal 171-178)