Támogatás, segítségnyújtás a szavazatleadás helyszínén

A CRPD 29. cikk a) bekezdése előírja, hogy „[a] részes államok másokkal azonos alapon garantálják a fogyatékossággal élő személyek számára politikai jogaik élvezetét, és vállalják, hogy

a) biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon, hatékonyan és teljes körűen vehessenek részt a politikai életben és a közéletben, közvetlenül vagy szabadon választott képviselőkön keresztül, beleértve a fogyatékossággal élő személyek jogát és lehetőségét a szavazásra és választhatóságra, többek között:

(i) annak biztosítása révén, hogy a szavazási eljárások, létesítmények és anyagok megfelelőek, hozzáférhetők és könnyen érthetők,

(ii) azáltal, hogy védik a fogyatékossággal élő személyeknek azon jogát, hogy a választásokon és népszavazásokon megfélemlítés nélkül, titkosan szavazhassanak, és hogy szabadon megválaszthatók legyenek, hogy ténylegesen tisztséget, kormányszintű közhivatalt viselhessenek, és hogy szükség esetén lehetővé teszik a segítő és új technológiák igénybevételét,

(iii) azáltal, hogy garantálják a fogyatékossággal élő személyek, mint választók, szabad akaratnyilvánítását, továbbá e célból szükség esetén - saját kérésükre - lehetővé teszik, hogy a szavazás során egy általuk választott személy legyen segítségükre.”

Habár egyértelmű, hogy a szavazatleadás alternatív módjai jelentősen segíthetik a fogyatékossággal élő személyeket a választások során,¹¹³⁹ a doktori munka keretében végzett kutatás a CRPD 29. cikk a) (iii) pontjának implementációját vizsgálta annak okán, hogy a fogyatékossággal élő személy által választott személyi segítő igénybevétele rendkívüli fontossággal bírhat az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek választójogának gyakorlása terén.

Az Európai Unió tagállamai közül 20 lehetővé teszi fizikai fogyatékossággal élő személyek, vakok és gyengénlátók, valamint intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek számára is segítő személy igénybevételét.

Ezek az országok: Ausztria, Horvátország, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Málta, Írország, Lengyelország, Luxembourg, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság.

Az Európa Tanács tagállamai közül 3 tagállam tekintetében nincs releváns elérhető adat, ezek Andorra, Monaco és San Marino. Az Európa Tanács 47 tagállamából 31 lehetővé teszi fizikai fogyatékossággal élő személyek, vakok és gyengénlátók, valamint intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek számára is segítő személy igénybevételét. Azon Európa Tanács tagállamok, melyek nem EU tagállamok és ezt lehetővé teszik: Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Kirgizisztán, Macedónia, Moldova, Montenegró, Norvégia, Oroszország, Örményország és Szerbia.

Ezen országok legtöbbjében a segítő igénybevételének alapja az, ha az illető személy nem tud egyedül olvasni vagy írni. Fontos azonban rámutatni arra, hogy ez a rendelkezés számos olyan írni és olvasni tudó intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyt zár ki a választási folyamatokból, akiknek más jellegű segítségre van szükségük a szavazófülkében, például az olvasott szöveg megértésében. Mindemellett,

1139 Ld. FRA (2014) i. m. 42-43.

169

mivel számos országban az írni vagy olvasni tudás hiánya jelent alapot a segítő személy igénybevételére, azzal a feltevéssel éltünk, hogy ezekben az országokban a választójogukkal élő intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek igénybe vehetik segítő személy támogatását.

A vizsgált EU tagállamoknak másik csoportjába 8 tagállam tartozik: Belgium, Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Hollandia és Spanyolország. Ezekben az országokban ez a támogatás csak azon fogyatékossággal élő személyek számára elérhető, akik fizikai vagy érzékszervi károsodással élnek, így az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek nem vehetik igénybe személyi segítő támogatását a választások során. Hollandiában a kormány és a Választási Tanács aggodalmát fejezte ki a segítségnyújtásnak az intellektuális fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó kiterjesztésével kapcsolatosan, melynek okaként azt jelölték meg, hogy az intellektuális fogyatékossággal élő választópolgárokat megfélemlíthetik vagy befolyásolhatják a számukra segítséget nyújtó támogatóik. Fogyatékossággal élő személyek érdekérvényesítő szervezetei élesen kritizálták ezt az álláspontot, és arra hívták fel a kormányt, hogy ezen kockázati tényezők kiküszöbölésére olyan megoldást keressenek, amely nem akadályozza meg az intellektuális fogyatékossággal élő személyeket választójoguk gyakorlásában.

Az Európa Tanács 47 tagállamából 13 ország kizárólag fizikai és érzékszervi fogyatékossággal élő személyek számára teszi lehetővé segítő személy igénybevételét. Azon Európa Tanács tagállamok, melyek nem EU tagállamok, és csak fizikai és érzékszervi fogyatékossággal élő személyek számára teszik ezt lehetővé: Albánia, Izland, Liechtenstein, Törökország és Ukrajna.

Azokban az országokban, ahol a jogszabályok lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy segítséget vegyenek igénybe a választások során, ott általában a fogyatékossággal élő személyek szabadon megválaszthatják a nekik segítséget nyújtó támogató személyt. Ez alól kivétel például Málta, ahol ilyen jellegű segítséget csak választási tisztviselők nyújthatnak, és ehhez alapul szolgál a Málta által a CRPD 29. cikkével összefüggésben tett fenntartás. A máltai rendelkezéssel ellentétes szabályozás érvényesül Horvátországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában, ahol jogszabály kifejezetten megtiltja, hogy választási tisztviselő segítséget nyújtson. Az Európa Tanács nem EUs tagállamai közül ezt a tilalmat számos ország jogi szabályozása tartalmazza, így: Albánia, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Kirgizisztán, Macedónia, Moldova, Montenegró, Oroszország, Örményország és Ukrajna.

Dánia esete egyedülálló az egész Európa Tanácsban és ennél fogva az Európai Unióban is azzal a szabályozással, hogy amennyiben a fogyatékossággal élő személy nem a két szavazatszámláló bizottsági tag vagy választási tisztviselő segítségét veszi igénybe, hanem egy saját maga által választott személy segítségét, akkor erre egy szavazatszámláló bizottsági tag vagy választási tisztviselő felügyelete mellett kerülhet sor.

Mindezek alapján, arra a következtetésre juthatunk, hogy mind az EU tagállamok, mind pedig az Európa Tanács tagállamok többségében biztosított az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek számára a segítő személy igénybevétele abban az esetben, ha az illető személyt nem fosztották meg a választójogától.

Azokban az országokban azonban, ahol

 nem minden fogyatékossággal élő személy választhatja meg szabadon, hogy igénybe veszi-e támogató személy segítségét; és

170

 a fogyatékossággal élő személy nem választhatja meg szabadon, hogy ki nyújtson számára segítséget a szavazatleadás során,

jogreform szükséges annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozások megfeleljenek a CRPD rendelkezéseinek.

4. Összegzés

Az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő és gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozó választójogi szabályozás vizsgálata során az Európai Unió és az Európa Tanács tagállamainak vizsgálata elengedhetetlennek bizonyult annak érdekében, hogy feltérképezhessük a szabályozások közötti hasonlóságokat és különbözőségeket, az anomáliákat és a fejlődési trendeket. Az értekezés III. részének főbb megállapításai az alábbiakban foglalhatóak össze:

 a CRPD ratifikációjának hiánya és a gondnokság alá helyezett személyek választójogának megvonhatósága között nem állapíthatunk meg szignifikáns relációt sem az Európai Unió tagállamai, sem pedig az Európa Tanács tagállamai körében;

 a CRPD 12. és a 29. cikkét érintő értelmező nyilatkozatok és fenntartások egyértelműen hatással vannak a gondnokság alá helyezett személyek választójogának megvonhatósága tekintetében;

 mind az Európai Unió, mind pedig az Európa Tanács tagállamai tekintetében érvényesül az a megállapítás, hogy a legtöbb tagállam a gondnokság alá helyezéssel automatikusan együtt járó választójog-megvonást alkalmazza, míg és a legkevésbé használt megoldás mind az Európai Unió, mind pedig az Európa Tanács tagállamai vonatkozásában a gondnokság alá helyezéshez kapcsolódó, egyéni bírói mérlegelésen alapuló választójog-megvonás. A tagállamok harmadik csoportja minden fogyatékossággal élő személy számára biztosítja a választójogot a cselekvőképességi státusztól függetlenül.

 a gondnokság alá helyezéssel automatikusan együtt járó választójog-megvonást alkalmazó Európai Uniós és Európa Tanács tagállamokban a jogmegvonást jellemzően az Alkotmány írja elő, és ezáltal ezen korlátozások módosítása, illetve eltörlése komoly akadályokba ütközik szemben azon tagállami rendelkezésekkel, ahol ezt az automatikus választójog-megvonást törvényi szabályozás tartalmazza;

 az Európai Unió tagállamaiban végbement poszt-CRPD jogreformok következtében az intellektuális és/vagy pszicho-szociális fogyatékosságon, autizmuson és gondnokság alá helyezésen alapuló automatikus választójog-megvonást jellemzően olyan szabályozás váltotta fel, amely alapján minden intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő nagykorú személy – ideértve a gondnokság alá helyezett személyeket is – szabadon gyakorolhatja a választójogát. A jogreformok mindössze az esetek 1/3-ában eredményezték a gondnoksággal összefüggő automatikus választójog-megvonástól az egyéni bírói mérlegelésen alapuló megvonásra való áttérést;

 mind az EU tagállamok, mind pedig az Európa Tanács tagállamainak többségében az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő személyek igénybe vehetik segítő személy támogatását amennyiben az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és autizmussal élő választópolgárt nem fosztották meg a választójogától.

171

IV. rész A gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozó választójogi szabályozás potenciális irányainak elemzése de lege

lata és de lege ferenda

„Habár valóban kívánatos, hogy a szavazók képesek legyenek intelligensen és racionálisan értékelni a jelölteket és a kérdéseket, ebből nem szükségszerűen következik az, hogy meg kellene konstruálni a választópolgárok képességének jogi szabályozás által meghatározott küszöbértékét.”¹¹⁴⁰

Nina A. Kohn

Az értekezés ezen részében olyan kérdésekre keressük a választ, amely kérdések komprehenzív módon történő megválaszolása az előző fejezetek tükrében elengedhetetlennek tűnik. A fejezetcímek azon opciókat tükrözik, melyekre a kutatás során – a kormányzati, nem-kormányzati és akadémiai dokumentumokban – felmerült és relevanciával bíró kijelentésekre, felvetésekre, kétségekre tekintettel egy rövid, ám lényegre törő reflexiót tartunk szükségesnek. A különböző opciókra adható válaszok szintézise, minden, a fogyatékossággal élő gondnokság alá helyezett személyek választójogát érintő jogreform és annak implementációja során diszkusszió tárgyát képezheti.

1. Az intellektuális fogyatékossággal, pszicho-szociális fogyatékossággal és