3.1. Területi csoportosítások
A települési és területi elemzések többsége egy választott területegység vizsgálatát, esetleg két vagy több területegység összevetését célozza. Az utóbbi esetben a kutatások általában erőteljesen fókuszálnak az egyenlőtlenségek mértékére, jellegére, illetve a körvonalazódó múltbeli tendenciákra, esetleg az egyenlőtlenségek jövőbeni alakulásának extrapolálására, feltéve, hogy ehhez elég hosszú idősorok állnak rendelkezésre.
A kutatásokhoz rendelkezésre álló területi statisztikák általában a következő tematikus egységeket tartalmazzák:
- Természeti ismérvek (környezeti jellemzők, fekvés, erőforrások, éghajlat, talajjellemzők stb.)
- Társadalmi jellemzők (demográfiai specifikumok, foglalkoztatási jellemzők, egészségi állapot, etnikai összetétel, a társadalmi tőke elemei stb.)
- Gazdasági indikátorok (infrastrukturális jellemzők, helyi ipari, szolgáltatási és agrárgazdasági jellemzők, önkormányzati adóbevételek stb.)
- Egyéb speciális településhálózati jellemzők, településrendszerbeli ismérvek, urbanizációs jellemzők stb.
A statisztikákban a települések és területek legfontosabb azonosító ismérvei között van a térségi szintrendszerekbe való besorolás (pl. NUTS szintek, megyék, kistérségek stb.) és a lakónépesség száma. Míg ez utóbbi alapján a települések adott időpontra vonatkozóan egyszerűen és egyértelműen rangsorolhatók, sorba rendezhetők, a települések csoportosítására, szintekbe való besorolására többféle gyakorlat is van.
A területi csoportosítások áttekintését kezdjük a településföldrajz lehetséges csoportosításával, majd a Területfejlesztési törvény ma érvényes kategóriái következnek. Ennek rendszerváltás előtti megfelelője, az OTK
(1971) besorolás következik. (Amennyiben 1990 előttre nyúlik vissza a kutatás, elkerülhetetlen a régebbi rendszer ismerete.) Ezt követően az EU regionális besorolási rendszerét mutatjuk be, végül egy olyan modellt ismertetünk, mely a területi elemzések leggyakoribb kategóriáit tartalmazza.
Településföldrajzi kategorizálás
A településföldrajz számos csoportosítási ismérvet használ a települések csoportosítására.
A legfontosabb csoportképző jellemzők:
- a hasznosítás módja (állandó és ideiglenes települések)
- a lakóépületek száma (szórványtelepülések és csoportos települések)
- a településhálózatban betöltött szerepkör (központi funkcióval rendelkezik vagy sem)
- gazdasági jelleg (mezőgazdasági, ipari, szolgáltató funkcióra szakosodott, lakófunkcióra épült)
- méret, népességszám (óriásváros, világváros, regionális központ, nagyváros, középváros, kisváros, óriásfalu, nagyfalu, kisfalu, aprófalu, törpefalu) stb.
A területfejlesztés hivatalos jogi kategóriái
Az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről az alábbi kategóriákat ismerteti:
„e) régió: tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló egy vagy több megyére (a fővárosra) kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával lehatárolt társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési egység;
f) kiemelt térség: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység, amely egységes tervezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek vagy más jogszabályban meghatározott célok is fűződnek (fővárosi agglomeráció, kiemelt üdülőkörzet, több megyét érintő nemzeti parkok, illetve tájvédelmi körzetek térsége, határmenti, illetve más sajátos térségek);
g) városkörnyék: városközpontú kistérség, a fejlesztések összehangolása érdekében kialakult önszerveződő területi egység;
h) kistérség: a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján lehatárolható területfejlesztési-statisztikai egység. A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét és illeszkedik a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz.
Minden település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozik;
i) térség: különböző területi egységek (a régió, a megye, a kiemelt térség és a kistérség) összefoglaló elnevezése;
j) vállalkozási övezet: a régió fejlődése érdekében létrehozott, a területén folytatott tevékenységhez sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, területileg lehatárolt termelési és szolgáltató terület;
k) elmaradott térség: ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál;
l) kedvezményezett térség: az érvényes területfejlesztési célok figyelembevételével, statisztikai jellemzők alapján meghatározott térségek köre, amelyek önkormányzatai, illetőleg azok közigazgatási területén tervezett programok és fejlesztések pénzügyi, gazdasági ösztönzőkkel támogathatók; …
p) mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (rurális térségek): azok a térségek, ahol jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkoztatási szerkezetben, illetve a községekben, továbbá a kisvárosokban élő népesség aránya;
r) innovációs központok: azon megfelelő termelési és szellemi háttérrel, illetve kapcsolatrendszerrel rendelkező települések, amelyek a gazdaság növekedését, szerkezetváltását és megújulását, illetve a társadalmi fejlődést nagyobb térségben segítik elő, vagy mindezek elérése érdekében tudatos fejlesztési politika érvényesül;
s) hátrányos helyzetű határmenti térségek: azon települések összessége, melyek fejlődését, működését a határhoz való kötődése egyoldalúan meghatározza és kedvezőtlenül befolyásolja.”
Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció csoportosítása (1971)
A koncepció a következő kategóriákat használta: országos központ, kiemelt felsőfokú központ, felsőfokú központ, részleges felsőfokú központ, középfokú központ, részleges középfokú központ, kiemelt alsófokú központ, alsófokú központ, részleges alsófokú központ, Budapesti agglomerációhoz tartozó település, egyéb település.
Az EU regionális szintrendszere
Az EU tagországok regionális politikai szintrendszere, az un. NUTS, a következő tagozódást tartalmazza. A NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics), azaz a Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája egy földrajzi alapú kódolási rendszer. A rendszert az országok adminisztratív egységeinek azonosítása miatt hozták létre 1988-ban, az Unió területén, valamint a tagjelöltekre és az EFTA-államokra használják. Jelenleg 3 szintje van definiálva – NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3 – ezeket egészítik ki a helyi adminisztratív egységek, a LAUs (Local Administrativ Units) szintjei.
NUTS 1-es szinten Magyarország három országrészre oszlik: Dunántúl, Közép-Magyarország, Alföld és É-Mo.
A NUTS 2 hét tervezési-statisztikai régióból áll: Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld. A NUTS 3-as szint (ez a legalacsonyabb) a megyéknek és Budapestnek felel meg. A LAU 1-es szint (korábbi nevén NUTS 4) 174 statisztikai kistérséget tartalmaz, LAU 2-es szinten (korábban NUTS 5 név alatt) pedig 3152 település található Magyarországon.
A társadalmi térszerveződés szintjei
A következő modell összegzi a társadalmi térszerveződés és a társadalomirányítás tagozódását, illetve a területi elemzések leggyakoribb kategóriáit:
- „makroterek (világ, országcsoport, ország)
- regionális terek (nagytérség, mezokörzet, kistérség) - lokális terek (település, lakókörzet, szomszédság) - mikroterek (család, egyén)” (Nemes Nagy, 1998, 83.old.)
Természetesen számos további csoportosítási lehetőség van – pl. jellemző földrajztudományi csoportosítási ismérv még a települések tengerszint feletti magassága, éghajlata, a politológia elemzései választókerületekre vonatkoznak, egyes adatbázisok a postai irányítószámok körzetei szerint csoportosítják a területegységeket – melyek alapján adatbázisok szerveződnek. Ezen adatbázisok speciális csoportosítási ismérveik segítségével többletinformációkat nyújthatnak a kutatóknak.
3.2. A területi egyenlőtlenségek számszerűsítése
A települési és területi statisztikák leggyakrabban az egyenlőtlenségek feltárását és elemzését szolgálják. Az egyenlőtlenség meglehetősen összetett kategória, melynek lényeges dimenzióit érdemes itt számba venni. Ide tartozik többek között a különbözőség, a tagoltság, a heterogenitás, a specializáltság, a koncentráció, a változatosság, a diverzitás, a diverzifikáció, vagy a multikulturalitás fogalma. A különböző kutatásokban természetesen e fogalmak eltérő hangsúllyal és részben eltérő jelentéstartalommal szerepelhetnek, de ha a kutatási témát holisztikus módon vizsgáljuk, az egyenlőtlenség több felsorolt aspektusára ki kell térni. A területi fejlődést hagyományosan meglévő vagy újonnan keletkező és ható tényezők befolyásolhatják. E tényezők feltárása mellett a kutatások kitérnek az egyenlőtlenségi állapot jellemzőire, és a tendenciákra, az esetleges kiegyenlítődésre vagy a további differenciálódásra.
A területi egyenlőtlenségeket tartalmuk alapján hét dimenzióra osztjuk:
- Elhelyezkedés. E dimenzióban csak azt vizsgáljuk, mi a vizsgált elem – pl. egy ásványkincs – térbeli eloszlása, véletlenszerűen vagy koncentráltan van-e jelen.
- Mennyiségek. Ezen a szinten mérőszámokat rendelünk a vizsgált ismérvhez, statikus szemléletben annak méretét, kiterjedését, dinamikus szemléletben növekedését vagy csökkenését is számba vesszük. A legtöbb adatbázist a statisztikailag értelmezhető mennyiségi dimenzió uralja.
- Minőségek. Az egyenlőtlenségnek vannak kevéssé kvantifikálható tényezői – pl. lakossági közérzet, jólét – melyek mögött társadalmi értékfogalmak állnak. A területi egyenlőtlenségek kutatási témái között ezek is szerepelhetnek, de tisztában kell lenni azzal, hogy ezekre vonatkozóan csak kevésbé egzakt megállapításokat tehetünk.
- Szerkezet. A regionális kutatásoknak sajátos fogalomtáruk van a szerkezeti egyenlőtlenségekre, melynek elemei a tagoltság, a homogenitás, a specializáltság, a diverzifikáció stb.
- Szerepkörök. E dimenzió a területekhez kapcsolt funkciókat elemzi. Dinamikus közelítésben azt vizsgálja, bekövetkezik-e funkcióbővülés egy adott téregységre vonatkozóan, vagy ennek ellentéte, funkciócsökkenés jelentkezik. Míg az előbbi a vizsgált terület szempontjából pozitív elmozdulást, de mellette a területi egyenlőtlenségek növekedését jelentheti, az utóbbi negatív folyamatot jelez.
- Kapcsolatok. A térségtípusokhoz a regionális tudomány sajátos kapcsolati hálót rendel, és e dimenzióban értelmezi a területek közti mozgásokat, a migrációt, az integrációt és más kapcsolatokat.
- Viszonyok. Az egyenlőtlenségi vizsgálatok a térelemek közötti függéseket, alá-fölérendeltségeket tárják fel a viszonyok kapcsán.
A területi egyenlőtlenségek dimenzióinak két szélső pólusára, a nagyvárosra és az aprófalura vonatkozóan ad néhány jellemző – egyszavas – minősítést a következő táblázat:
2.táblázat Két szélső pólus a területi egyenlőtlenségeknél
Forrás: Nemes Nagy (1998), 31. old.
Természetesen e hét dimenzió nem független egymástól, de kapcsolatuk nem is függvényszerű, sokkal inkább sztochasztikus. Fontos tehát, hogy ha területi kutatások során egyenlőtlenségeket vizsgálunk, minél több dimenzióban igyekezzünk feltárni a helyzetet, hogy átfogó képet kapjunk.
Az egyenlőtlenségi vizsgálatokban kiemelt szerepet kapnak a mennyiségi vizsgálatok, a mérések. A kutatások részben hagyományos statisztikai eszközöket, másrészt un. egyenlőtlenségi indexeket használnak. Az alábbiakban a legismertebb mutatókat listázzuk.
- A range-arány: a legkisebb és legnagyobb ismérvérték hányadosa, megmutatja, hogy hányszoros az eltérés a legkisebb és legnagyobb érték között. (Csak előjel azonos adatoknál használható.)
- A szóródás terjedelme: a legkisebb és legnagyobb ismérvérték különbsége.
- A relatív terjedelem: a legnagyobb és legkisebb ismérvérték különbségét az adatsor átlagához viszonyítja.
- Duál-mutató: a teljes megoszlás átlaga fölötti értékek átlagának és a teljes megoszlás átlaga alatti értékek átlagának hányadosa. (Számtani és súlyozott átlag is alkalmazható.)
- Szórás: az egyes ismérvértékek számtani átlagtól vett eltéréseinek a négyzetes átlaga.
- Relatív szórás: a szórás az átlag arányában kifejezve.
- Súlyozott relatív szórás: pl. az átlagtól való eltérések négyzetét súlyozzuk a népesség számával, ezek összegét osztjuk a népességgel és az 1 főre jutó jövedelem átlagával – minél nagyobb a szórás, annál nagyobb az átlagtól való eltérés, vagyis a regionális különbségek.
- Átlagos abszolút eltérés: az átlagolandó értékek és a számtani átlag közötti különbségek abszolút értékeinek számtani átlaga.
- Koncentrációs index: az értékösszeg jelentős részének vagy egészének egyetlen vagy kevés egységre történő összpontosulása.
- Hoover index: azt méri, hogy mekkora az eltérés a két változó térbeli eloszlása között, pl. a jövedelem mekkora hányadát kell átcsoportosítani ahhoz, hogy az eloszlás megegyezzen pl. a népesség eloszlásával.
- Entrópia: két mennyiségi ismérv területi megoszlásának összevetését szolgálja.
- Redundancia: a vizsgált dimenzió rendezetlenségét méri.
- Lorenz-görbe: a kumulált relatív értékösszegek ábrázolása a kumulált relatív gyakoriságok függvényében.
- Gini-együttható: a Lorenz-görbe és a négyzet átlója által bezárt terület nagyságának mérése, mely a koncentráció relatív nagyságát mutatja.
- Interakciós index és izolációs index: a szegregáció mértékét mérik.
A területi egyenlőtlenségek időbeni változásának kutatási eszközei az un. Markov láncok, a következő fejezet témáját alkotják.