Mikroszint - attrakciók és indikátorok

A turisztikai attrakciók adott desztináció fejlesztésének nélkülözhetetlen eszközei, amelyek jelentős vonzerőt képviselve járulnak hozzá a turizmus fejlődéséhez. Hatásuk méréséhez kapcsolódó indikátorok alapvetően függnek az attrakció típusától. Az alábbiakban néhány attrakció és a kapcsolódó indikátorok kerülnek bemutatásra.

„Velencei tó kapuja”

A projekt fő célja az volt, hogy a Velencei tó a térség meghatározó turisztikai desztinációjává emelkedjen, a természeti vonzerő minőségi szolgáltatásokkal és attrakciókkal való összekapcsolásával. A projekt fő indikátorként a turisztikai attrakciók látogatottságát, kapcsolódó indikátorként pedig az átlagos tartózkodási időt, a vendégéjszakák számát határozta meg.

A balatoni térség turisztikai vonzerejének növelése (DDOP-2009-2.1.1.D, KDOP-2009-2.1.1.D, NYDOP-2009-2.1.1.F)

„A pályázati felhívás fő célja turisták igényeinek megfelelő színvonalú turisztikai termékek kialakítása, ennek eredményeként az attrakciók látogatottságának és jövedelemtermelő képességének növelése, valamint a szezonalitás mérséklése. A régiók adottságait ismerve és a jövőbeli fejlődési lehetőségeket mérlegelve meghatározásra kerültek azok a fő termékcsoportok, amelyek segítik a pályázati felhívás céljainak elérését.”

- Támogatható tevékenységek: egészségturizmus, történelmi és kulturális örökség turisztikai hasznosítása, rendezvényturizmus, természeti és környezeti értékek ökoturisztikai célú fejlesztése, látogatóközpontok, tematikus parkok, túraútvonalak, tanösvények kialakítása, fejlesztése, állatkertek, vadasparkok turisztikai célú fejlesztése, lovasturisztikai fejlesztések, turisztikai célú kerékpárutak kialakítása és fejlesztése, vitorláskikötők és kapcsolódó szolgáltató létesítmények turisztikai célú fejlesztése és kiépítése, borturizmus, konferenciaturizmus, turisztikai szolgáltatások kialakítása, fejlesztése.

A támogatható tevékenységek heterogenitása jelentős mennyiségű indikátor alkalmazását jelenti, pl. látogatók száma, vendégek száma, túraútvonalak hosza, kerékpérutak hossza, konferenciákon résztvevők száma, állatfajták száma, egyedek száma, stb.

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

4.3. Összegzés

A turisztikai teljesítmény mérése elengedhetetlen feladat, amelynek módszerei változatosak. Az indikátorok munltifunkcionális szerepet töltenek be, egyrészt számszerűen jelenítik meg az elérendő célokat, ösztönözve a célok megvalósítását, másrészt értékelő szerepet betöltve járulnak hozzá a teljesítmény elemzéséhez, a turisztikai tevékenység minősítéséhez. A turisztikai indikátorok egy része közvetlenül méri a teljesítményt (pl.

vendégek száma, látogatók száma, vendégéjszakák száma, bevételek értéke, stb.), míg más részük közvetett módon és nehezen beszerezhető információként támogatja a teljesítmény mérését (pl. ismertség, elégedettség, stb).

9. fejezet - Kóródi Márta:

Összefoglalás

Megszámlálni a megszámlálhatatlant – szinte ilyen teljesíthetetlen feladatra vállalkozott a Turisztikai kutatások módszertana digitális tankönyv szerzői csapata. Hol vegyük számításba azt a vendéget, aki délelőtt még a Dunántúlon, délután már a Hortobágyon van, végül Szegeden tölti az éjszakát? Hogy mérhető a költés a vendéglátásban, hogyan tudja elkülöníteni a vendéglős a turistát a helyi lakostól? Hogyan határolható el, hogy melyik turista érkezett a megvalósult fejlesztés hatására és kit nem befolyásolt a fejlesztés, hanem egész más motivációtól hajtva érkezett a desztinációba? Hogyan magyarázható, ha a monitoring mutató mégsem teljesült, a tervezésben, vagy a megvalósításban volt a hiba? Ugyan sok kérdésre választ adnak a példák, segítenek a felvonultatott módszerek, de kétségtelen, maradtak a könyv lezárása után is megválaszolatlan kérdések. Ezek a turisztikai elemzések olyan alapproblémái, amelyek megoldása a jövő kutatóira várnak és előrevetítik, hogy újabb és újabb módszertani kiadványokra van szükség.

Közel kétszáz oldalon és a hozzá kapcsolódó többszörös mennyiségű példaanyagban és hivatkozásként közölt információtárban rendkívül széles spektrumát vonultatták fel a szerzők a turisztikai elemzési lehetőségeknek. A területi elemzések, a közgazdasági teljesítménymérés, a marketingkutatási módszerek és az indikátorok képezték a fő, gyakorlatban is alkalmazható gondolatmenetet.

A szerzőket mindvégig az vezérelte, hogy adjon segítséget könyvünk annak a hallgatónak is, aki egy témát szeretne több módszer alkalmazásával vizsgálni és annak a kutatónak is, aki egy módszer alkalmazhatóságát elemezi, hasonlítja a többi eljáráshoz. Bízunk benne, hogy mindkét cél beteljesül, hasznosan forgatják a turisztikai képzés minden szintjén a módszertani gyűjteményt.

A hangsúly egyre inkább áttolódik a technikáról az eredmények értelmezésére. Az egyes szoftverek a bevitt adatokból eredmények özönét produkálják a különböző módszerek, algoritmusok alapján. Az elemző feladata az értelmezés és a magyarázás, a nem számszerűsíthető összefüggések feltárása és összekapcsolása a számszaki eredményekkel. Amiatt, mert a turizmusban nem mérhető egzakt módon minden jelenség, szinte korlátlan a gondolkodás, a kutatás lehetősége. Ezt a folyamatot támogatja módszertani jegyzetünk.

A több intézmény konzorciális együttműködésében létrejött tankönyv elkészítésében résztvevő valamennyi nem nevesített munkatársunknak köszönetet mondunk.

Bibliográfia

1. A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja. LT Consorg Kft., Balatonfüred, 2005 2. A Budapest–közép-dunavidéki régió turisztikai stratégiája. Xellum Kft., Budapest, 2006

3. A Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja. KPMG Tanácsadó Kft., 2006.

4. A Dél-Dunántúli Turisztikai Régió turizmusfejlesztési stratégiája.

5. A Magyar Turizmus Zrt. Kongresszusi Irodájának Tájékoztatója 2010. Budapest, 9 p.

6. Alasuutari, P. 1995: Researching culture. Qualitative method and cultural studies. Sage, London 7. Andorka R. 2006: Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó Kft. 786 p.

8. Aramberri, J. 2001: The Host should get lost, Paradigms in the Tourism Theory. Annals of Tourism Research.

Vol. 28, No. 3, pp. 738–761.

9. Aubert A. (szerk.) 2007: A térségi turizmus kutatás módszerei és eredményei, PTE TTK FI, Bornus Kft., Pécs 10. Az Észak-alföldi régió turizmusfejlesztési stratégiája 2007-2013. Szolnoki Főiskola, 2006

11. Babbie, E. 2003: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest

12. Becker H. 2001: Social Impact Assessment. European Journal of Operational Research. 128.2. pp. 311-321.

13. Brunt, P - Courtney, P. 1999: Host Perceptions of Sociocultural Impacts; Annals of Tourism Research 26(3), pp. 493-515

14. Bukodi E. 2001: Társadalmi jelzőszámok. Elméletek és megközelítések, Szociológiai Szemle, 2, pp. 35-57 15. Bukodi E. 2001: Társadalmi jelzőszámok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

16. Burdge, R.; Vanclay, F.: Social Impact Assessment: a contriution to the state of the art series http://www.hardystevenson.com/Articles/SOCIAL%20IMPACT%20ASSESSMENT%20A%20CONT RIBUTION%20TO%20THE%20STATE%20OF%20THE%20ART%20SERIES.pdf [2011.04.23.] 59 p

17. Burdge, R.J. 1994: The Social Impact Assessment Model and the Planning Process; In: R.J. Burdge: A Conceptual Approach to Social Impact Assessment. Collection of Writings by Rabel J. Burdge and Colleagues; Social Ecology Press, Middleton, Wisconsin, USA, pp.41-49

18. Chikán A. 2006: Bevezetés a vállalatgazdaságtanba, Aula Kiadó

19. Decrop, A. (1999) Tourist decision making and behaviour processes. in A. Pizam and Y. Mansfeld:

Consumer Behaviour. p. 103-133. Haworth Press, New York

20. Dél-alföldi turizmusfejlesztési stratégia 2007-2013. EuroSpa Hungary Kft., 2006

21. Detrekői Á.–Szabó Gy. 2002: Bevezetés a térinformatikába, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 252 p.

22. Dul, J. és Hak, T. 2008: Case Study Methodology in Business Research. Butterworth-Heinemann, Oxford 23. Edwards, A. és Skinner. J. 2009: Qualitative Research in Sport Management. Butterworth-Heinemann,

Oxford

24. Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési stratégiája 2007-13. RMC Regionális Marketing Centrum Kft. Miskolc, 2006

25. European Commission 1999: Indicators for Monitoring and Evaluation. An indicative methodology