A falusi turizmus indikátorai

A falusi turizmus olyan terméke a turisztikai szektornak, melyben a termék vonzereje, azaz a vidéki életmód, közvetlenül kapcsolódik a szálláshelyhez.

A szálláshelyek forgalmára a vendégfogadók adatot szolgáltatnak a KSH felé, ezért a falusi turizmus esetében megfelelő vendégforgalmi adatbázis áll rendelkezésünkre, melyet a mutatószám képzéskor fel tudunk használni.

A 2009. október 20-tól életbelépett 239/2009 (X.20.) Korm. rendelet a korábbi magánszálláshely kategóriát megszűntette, helyébe az egyéb szálláshelyet léptette.

A falusi szállásadás így most az egyéb szálláshelyek kategóriájába sorolandó, míg fogalma alapján a falusi lakóházban folytatott szállásadói tevékenység.

Output indikátorok

- falusi szálláshelyek száma (db) - falusi programok száma (db) Eredmény indikátorok

- a szálláshelyeket igénybe vevők száma (fő)

- belföldi/külföldi vendégkör aránya (%) és ennek változása (%) Hatásindikátorok

- a térség GDP-jének növekedése

- a turizmus arányának növekedése a régió GDP-jéből

- a térség községeiben élő lakosság jövedelmi színvonalának emelkedése

6. Összegzés

A fejezet a turisztikai indikátorokat tárgyalja, melyben kiemelt helyen és hangsúllyal szerepelnek a turisztikai termékekhez kapcsolódó indikátorok. Megállapítható, hogy az indikátorok használata segít rávilágítani az egyes jelenségek lényegi folyamataira. Előnyük, hogy mutatószámokat képezve megpróbálja összehasonlíthatóvá tenni a folyamatokat/termékeket. Amennyiben az indikátorok azonos algoritmus szerint készülnek, úgy alkalmasak a nemzetközi összehasonlításra. Használatukhoz azonban térségi/regionális/országos/nemzetközi adatbázisokra van szükség, mely nem minden esetben áll a készítők rendelkezésére. A nemzetközi turizmusban pár évtizede már megfigyelhető egy olyan törekvés, melynek célja nemzetközileg elfogadott sztenderdek alapján kialakítani a turizmus területén is adatbázisokat.

Jól kialakított indikátor-rendszer segíti a jelenséget összességében, átfogóan bemutatni. Lehetőséget biztosít térbeli, termékek közötti, időbeli összehasonlításra. A fejlődést mértékét, irányát is mutatja

Az indikátorok alkalmazásának azonban nem csak előnyei, hanem hátrányai, veszélyei is vannak. Az egyik legtöbbször elhangzó kritika, hogy „a mérhetővé tett valóság leegyszerűsített mutatói” (Havasi É. 679 p.).

Gyakran szubjektívek, annak ellenére, hogy megpróbálják objektívvé tenni a jelenséget. Szubjektív, mert a szükséges mutatókat az indikátor összeállítója válogatja ki, illetve mérésük módszertanát is amennyiben nincs rá elfogatott álláspont maga határozza meg.

Összességében elmondhatjuk, hogy a turisztikai indikátorok a fejlesztési irányok meghatározásához, a megvalósuló projektek monitoringjához feltétlenül szükségesek, ám az adatbázisok és mérési technikák hiányosságai még nem teszik lehetővé általános alkalmazásukat.

Kérdések:

Ismertesse az indikátorok fogalmát, csoportosításának lehetőségeit!

Tegyen különbséget a hozam-, az eredmény- és a hatásmutatók között turisztikai példák segítségével!

Mit jelent a minősített termék fogalma a turizmusban és milyen kapcsolatban áll a turisztikai indikátorokkal?

Mutassa be az egészség-, a hivatás, a kulturális, a falusi és az ökoturizmus indikátorait!

8. fejezet - Formádi Katalin - László

eredményeként az utazások számának növekedését tette lehetővé, megteremtve a (tömeg)turizmus szilárd alapjait. A fejlődéssel párhuzamosan a turizmussal kapcsolatos környezeti, társadalmi hatások, problémák is érzékelhetővé váltak. A turizmus a környezetével állandó kapcsolatban álló nyílt rendszer. Egyrészt, a turizmus jelentős mértékben függ a környezettől, mely függés egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a turizmus a környezet számos elemét hasznosítja. Ezek közül kiemelkednek a turisztikai attrakciók, melyek a turisztikai fogadóképesség alapját jelentik: ezek a környezet olyan elemei, melyek felkeltik a látogatók érdeklődését, és amelyek megismerése érdekében felkeresik, megtekintik az adott értéket. Másfelől pedig a turizmus működése, folyamatai számos ponton befolyásolják a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai és ökológiai környezetet.

A környezeti problémák reflektorfénybe kerülésének hatására, a nyolcvanas évektől a környezettudatos szemléletváltás nyilvánvalóvá válik nemcsak a turizmusban, hanem az élet minden területén. A környezeti erőforrások korlátai a turisztikai piacot is környezettudatosságra intették: új környezettudatos turisztikai termékek (pl. ökoturizmus, örökségturizmus) jelentek meg, felértékelődött az érintetlen természeti környezet, az autentikus társadalmi környezet, a fenntartható szemlélet.

A turizmus környezeti hatásaival foglalkozó tanulmányok eleinte elsősorban a turizmus gazdasági hatásaira irányultak, melyek viszonylag könnyen mérhetőek voltak, másrészt pedig a kimutatott eredmények a kormányzati politikák igazolását szolgálták. A gazdasági hatások után irányult a figyelem a környezeti hatások fontosságára – világviszonylatban az 1992-es Rio de Janeiroban rendezett Earth Summit konferenciához köthetően. A Csúcson született eredmények, megállapítások az alábbi linken részletesen olvashatóak:

http://www.worldsummit2002.org/index.htm?http://www.worldsummit2002.org/guide/unced.htm.

(Tudta, hogy 2012-ben 20 évvel az első Earth Summit után Rio+20 névvel újabb konferenciát szerveznek a fenntartható fejlesztés érdekében. További részletek az alábbi linken: http://www.earthsummit2012.org/ ). A társadalmi környezet, társadalmi hatások fontosságára nemzetközi kutatások hívták fel a figyelmet.

„a turizmus hatásainak vizsgálata monitoring rendszer kiépítését igényli annak érdekében, hogy a helyi lakosok jóléte, életminősége fenntartható legyen és a turisztikai termék hosszú távon életképes legyen” (Faulkner, Tideswell, 1997).

„a helyi lakosság, a turisták vendéglátói, így a látogatók élményeinek szerves részét képezik és meghatározzák a turisztikai fejlesztések irányát, támogatottságát "(Pearce, 1998).

Egyrészt a helyi lakosok, szolgáltatók hozzáállása meghatározza a turisztikai kínálatot, a desztináció életképességét, másrészt a helyi lakosok képviselik azt a kulturális közeget, melyben a szolgáltatás létrejön, így a látogatók iránti attitűdjeik, a kinyilvánított vendégszeretet vagy éppen ennek hiánya a szolgáltatás minőségét is befolyásolja. Ha az „utca embere” barátságos, segítőkész, képes idegen nyelven kommunikálni, akkor a látogató nagyobb biztonságban, kellemesebben érzi magát, szívesebben vesz igénybe további szolgáltatásokat.

A társadalmi hatások mérésének fontosságát már felismerték a kormányok, nemzetközi kampányok, kezdeményezések (pl. GreenGlobe – http://www.greenglobe.com/ , Sustainable Tourism Development

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Strategies – http://www.sustainabletourismonline.com/ ) indultak el, de nem született konszenzus a megfelelő módszer kiválasztására, az indikátorok meghatározására. A következőkben a társadalmi hatások, hatásindikátorok meghatározását, csoportosítását elemzem, majd rátérek a hatások mérési módszerének gyakorlatára.

1.2. Társadalmi hatásindikátorok meghatározása

A turizmus társadalmi hatásának nevezzük „az érintettek (helyi lakosok, helyi szervezetek, vállalkozók) életminőségében bekövetkezett változásokat” (Boothroyd, 1978, idézi Rátz T., Puckó L. 2002 130p).

A turizmus társadalmi hatásai azok a változások, amelyek a turisztikai desztinációk lakosságának életminőségében következnek be a turisztikai szektor fejlődése és a turisták jelenléte következtében (Rátz T., Puckó L. 2002 130p). A turizmus társadalmi hatása lehet „valós” és „észlelt”. A valós hatások objektíven mérhetőek, az adott jelenség bekövetkezését bizonyítják (pl. a bűnözés mértéke mérhető következmény), míg az észlelt hatások pusztán szubjektív vélemények, benyomások, megérzések, melyek objektíven nem vagy nehezen mérhetőek. Mindamellett az észlelések, percepciók fontos szerepet játszanak a turizmus megítélésében, támogatottságában, ezért ezek mérése elengedhetetlenül fontos a hatásvizsgálatok során. Célszerű a helyi lakosság észleléseinek vizsgálata során kitérni arra, hogy milyen mértékben tulajdonítják a turizmus következményének a változást, továbbá a változások közül melyeket tekintenek pozitívnak és/vagy negatívnak.

Számos kutatás (Pearce, 1998, Mathieson & Wall 1982, Rácz, 1998, Faulkner, Tideswell 1997, et al) bizonyította, hogy az észlelt hatások megítélése több tényezőtől függ:

- ugyanazt a hatást, változást másként ítélik meg a fogadóterületek lakosai, társadalmi csoportjai: a turizmusban érintettek, érdekeltek jellemzően pozitívabban ítélik meg a hatásokat;

- beköltözöttek pozitívabban vélekednek a turizmusról, mint az őslakosok;

- a turisztikai zóna és a lakóterület egybeesése, közelsége negatívan befolyásolja a megítélést;

- helyiek és egy külső szemlélő/szakértő által értékelt hatások pozitív-negatív megítélésében különbség figyelhető meg;

- fejlődő országok lakosai pozitívabban vélekednek a turizmus hatásairól, mint a fejlett országok lakosai.

Ahhoz, hogy a társadalmi hatások mérhetőek legyen, indikátorok kialakítása szükséges.

Társadalmi indikátornak nevezhető (Horn 1980 428p) minden olyan terület, amely kapcsolatba hozható társadalmi aggodalomra okot adó jelenséggel, társadalmi problémákkal.

Társadalmi problémának tekinthető minden olyan helyzet, amely a társadalom jelentős része számára elfogadhatatlan és egyetértés fogalmazódik meg abban, hogy az adott helyzet megoldása érdekében cselekedni kell (Rácz T., Puczkó L. 2002 279p). McCool (2001 124p) szerint az indikátor olyan mennyiségi változó, mely rendszeres mérések eredményeként képet ad a társadalmilag fontos kérdések állapotáról, melyekre szükség esetén konkrét lépésekkel lehet reagálni.

Legnehezebb feladat a megfelelő indikátorok azonosítása, vagyis annak meghatározása, hogy mely indikátorok jellemzik, mérik leginkább a bekövetkezett változásokat. Problémát jelent, hogy az érintett fogadóközösség hogyan ítéli meg a változást, mit minősít elfogadhatónak és elfogadhatatlannak és milyen változást képes tolerálni. A mért hatások súlyának mérlegelése is eltérő lehet egyénenként és időben is, ezért az indikátorok súlyozása is problémát jelent.

1.3. Társadalmi hatások csoportosítása

Okozó szerinti csoportosítás

A turizmus társadalmi környezetre kifejtett hatásait az okozó szerint két csoportra oszthatjuk (Mayer, 2003):

- a turistákat kiszolgáló létesítmények működtetése,

gazdasági, környezeti hatásindikátorai - a turisták utazás alatti viselkedése, tevékenysége.

Az első csoportba sorolt hatás-típus egyik kritikus pontja, hogy a turisztikai létesítmény működése ne mindenáron a turisták igényeinek kiszolgálását célozza meg, hanem vegye figyelembe a helyi kulturális erőforrások korlátait és ne a rövidtávú üzleti érdekeket helyezze előtérbe. A turistákat kiszolgáló létesítmények hatásai koncentráltan jelentkeznek, jól körülhatárolhatóak és viszonylag könnyen mérhetőek, a hatás mértéke pedig nagyban függ a menedzsmenttől és a létesítmény méretétől.

A második csoportba tartozó hatástípus közvetlenül a látogatók tevékenységéből adódó hatás, melyek jellemzői az alábbiak:

- a hatások a fogadóterületen dekoncentráltan jelentkeznek, bár egyes attrakciók közelében erősebben koncentrálódnak;

- az emberek tevékenységéből, interakcióiból adódóan nagyon sokfélék lehetnek, ennek köszönhetően nehezen mérhetőek;

- a hatás mértéke függ a látogatószámtól és forgalom megoszlásától, a látogatók viselkedésétől és típusától.

Társadalmi szintek szerinti csoportosítás

A turizmus a társadalom különböző szintjein fejti ki hatását: egyéni, családi csoportos és közösségi vagy helyi, regionális és nemzeti szinten (Rácz T, Puczkó L. 2005 133p). Ugyanaz a változás egyéni szinten más hatásokat fejthet ki, mint például családi vagy közösségi szinten. A hatások érzékelése is eltérést mutathat egyéni-közösségi szinten.

A kutatások túlnyomórészt a látogatók viselkedésének következményeivel foglalkoznak a helyi társadalom szemszögéből vizsgálva, azt helyezik előtérbe, hogy a helyi lakosok a turizmus mely pozitív-negatív hatásait érzékelik az adott területen. Számos tanulmány ezek objektív mérésére tesz kísérletet (Lindberg, Andersson, Dellaert, 2001; Gursoy, 2002 et al).

A fogadóközösség életminőségében bekövetkező változásokat három tényező határozza meg (Puczkó L, Rácz T, 2002 134p):

- A desztinációba látogató turisták jellemzői – létszám, költés, tartózkodási idő, motiváció, viselkedés

- A fogadó lakosság jellemzői – létszám, demográfiai jellemzők, turizmustól való függés, turizmussal kapcsolatos attitűdök

- A turizmus szektor fejlődésének, fejlettségének jellemzői – attrakciók jellege, a turizmus gazdasági jelentősége, helyi lakosság bekapcsolódása, a turisták és a helyiek közötti kapcsolat mértéke, interakciója, gazdasági és kulturális távolsága

A turizmus minden esetben hatással van a tágabb – természeti, társadalmi, gazdasági stb. – környezetre, a területen bekövetkezett változás okozójának tekinthető. Mindamellett a fejlesztéseknek a turizmus sok esetben nem közvetlen célja, hanem eszköze, azaz a turisztikai fejlesztések általános gazdasági és társadalmi célok (pl.

munkahelyteremtés, népességmegtartás, helyi gazdaság diverzifikálása) elérését teszik lehetővé. A hatások vizsgálatánál különbséget kell tenni a turizmus fejlődése által okozott hatások és a turizmus fejlődésével együtt járó hatások között, valamint az egyéb külső hatótényezők hatásával, amelyet a gazdasági, technikai környezet fejlődése okoz.

A turizmus által bekövetkező hatások nem egyirányúak, a hatások következményei visszahatnak a turizmus fejlődésére. Mivel az összes hatótényező időben változó, így a turizmus társadalmi hatásai is dinamikusan változnak. (Puczkó L, Rátz, T. 2002, 127-136 p)

17.ábra A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak modellje

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Forrás: A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak modellje, Puckó L, Rácz T. 2002, 135p Pozitív-negatív társadalmi hatások és hatásindikátorok

A turizmus hatására bekövetkező társadalmi hatások egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak. Több kutatás kísérletet tett a hatások elkülönítésére (Burdge, 1994, Rácz, Puczkó, 2002, Palancsa, 2007). A különbségek okai részben a fogadóközösség eltérő jellegében keresendőek, részben a többi környezeti elem sajátosságaiban.

13. táblázat A turizmus társadalmi-kulturális hatásai

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Forrás: A turizmus társadalmi-kulturális hatásai (Rácz, 1999; Süli-Zakar, 2003; Palancsa, 2007, kiegészítve Formádi, 2011)

A korábbiakban bemutatott táblázat hazai kutatások eredményeként megfogalmazott pozitív-negatív társadalmi hatásokat összegzi, a következő táblázat pedig a Green Globe 21 ausztrál kutatás eredményeként összegzett társadalmi hatásindikátorokat különíti el.

14. táblázat Társadalmi határindikátorok –I.

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

15. táblázat Társadalmi határindikátorok –II.

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

A hatások elkülönítésével meghatározhatóak a hatásindikátorok és a méréshez használható változók. Az alábbi táblázat szolgáljon példaként a hatások operacionalizálásához:

16. táblázat A határindikátorok jellemzői

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

Forrás: Fredline, Jago, Deery, 2006

1.4. A társadalmi hatások mérésének módszerei

Társadalmi hatások mérésére általában kutatási projektek, fejlesztési tervek keretében kerül sor. A következőkben röviden bemutatom a leggyakrabban hivatkozott módszerek rövid leírását.

Társadalmi Hatáselemzés (Social Impact Assessment – SIA módszer)

A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálatában hasznos segítséget nyújthatna a szélesebb körben alkalmazható Társadalmi Hatáselemzés (Social Impact Assessment - SIA) már kialakult módszertana, modelljei, megközelítései. Jelenleg a két kutatási terület, a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálata és a Társadalmi Hatáselemzés (SIA), szinte teljesen elkülönül egymástól, néhány olyan kutatás született csak, amely a turizmus hatásait az SIA eszközrendszerének felhasználásával közelítette meg (például Garland 1984, Herwijnen, Janssen & Nijkamp 1993, Peters 1994, Wolf 1997).

A SIA magában foglalja a szándékolt és nem szándékolt társadalmi hatások elemzését, monitoringját és kezelését. A SIA módszerről további gyakorlati ismeretek letölthetőek az alábbi linken:

http://www.socialimpactassessment.net/

Irridex modell

Amint korábbi kutatások is bizonyítják, a turizmus társadalmi hatásainak mérésénél az egyik kulcs a helyi lakosság turizmussal kapcsolatos attitűdjeinek és viselkedésének megismerése. A legismertebb és leggyakrabban hivatkozott modell a Doxey által kialakított (1975) irritációs index, az ún. „IRRIDEX” modell, mely a turizmus fejlődése és a fogadóközösségek attitűdjei közötti kapcsolatot méri. Doxey feltételezése szerint a turisták fokozott jelenléte feszültségforrást jelent a helyiek számára és a turistaforgalom növekedésével a helyi lakosok negatív attitűdje fokozódik. Doxey felállított egy általános modellt, mely a helyiek attitűdváltozásainak négy szakaszát határozza meg:

gazdasági, környezeti hatásindikátorai

- Eufória szintje a turizmus kezdeti stádiumában jelentkezik. Jellemzője, hogy a helyi lakosok nyitottak a turisták és turisztikai befektetők iránt, szívesen fogadják őket. A turistaforgalom alacsony volumentű, a turista-helyi lakos kapcsolat a hagyományos vendégszereteten alapul. Ebben a szakaszban nem jellemző a tudatos turisztikai fejlesztés, tervezés, spontán a környezeti korlátok figyelembe vétele nélkül történik a kis létszámú turisták igényeinek kielégítése.

- Apátia szintjén a turistaforgalom megnő, a turista-helyi lakosok kapcsolata üzleti alapokra helyeződik át. A turisztikai vállalkozások a turistaforgalom növekedésére törekednek, melynek érdekében tudatos marketingtevékenységet folytatnak. A turisták-helyiek kapcsolatában megjelennek kisebb súrlódások.

- Irritáció szintjén a turisták száma megközelíti vagy meghaladja a tűréshatárt, a desztináció eljut a telítettségi pont felé. A turisták minden igényeinek kiszolgálása elsődlegessé válik, miközben a helyi lakosok másodlagos szereplőkké válnak lakóhelyükön. A helyi lakosok a turizmus hatásait egyre negatívabbnak látják, de a döntéshozók további infrastruktúrabővítést (boltok, utak, szórakozóhelyek stb.) terveznek az igények kielégítése érdekében.

- Antagonisztikus szinten a legmagasabb a vendégforgalom és a helyi lakosok a turizmus iránt teljes elégedetlenségüket nyíltan kifejezik (pl. teljes elutasítás a külföldiekkel szemben).

Az egyes szintek között az átmenet egyirányú, tehát a helyi lakosok attitűdjei az „eufória” állapotától az

„apátián” és az „irritáción” keresztül jutnak el az „antagonisztikus” állapotig, a vendégforgalom alakulásával.

Természetesen a toleranciaszint függ a fogadóközösségtől és az adott desztinációra jellemző turisztikai termék jellegétől. Az IRRIDEX modell célja, hogy felhívja a figyelmet a tervezés fontosságára, a helyi lakosok elvárásainak figyelembe vételére és a desztináció teherbíróképességének vizsgálatára, melynek segítségével elkerülhető az antagonisztikus állapot kialakulása. A Doxey-modell kiegészül az idő-attitűd beállítással, mely figyelembe veszi a turisták iránt mutatott attitűd pozitív-negatív hatásának változását a fejlődés idejével.

Gyakorlati kutatások bizonyítják, hogy a helyiek turistákkal szemben tanúsított attitűdje nem minden esetben negatív, lehet, hogy „csak” a semleges szintig jut el.

18. ábra Módosított Irridex-modell

1.5. A turizmus társadalmi hatásainak kezelési módszere

A turizmus társadalmi hatásainak kezelése az alábbi lépésekből épül fel (Mayer, Pénzes, 2003. pp 87-88):

gazdasági, környezeti hatásindikátorai - hatások vizsgálata

- a teherbíróképesség vizsgálata

- a fenntartható kezelés elveinek vizsgálata

Első lépésként a hatások vizsgálata konkrét esetben tartalmazza az alábbiakat:

- hatások körének meghatározása,

- az egyes hatások mérésére alkalmas mutatók meghatározása, - az egyes hatások térbeni és időbeli koncentrációjának vizsgálata, - a hatások által érintettek körének meghatározása és

- a hatások elháríthatóságának meghatározása.

A turizmus hatásainak kezelésében második lépés a teherbíróképesség vizsgálata és a teherbíróképességet meghaladó mértékű hatások kiválasztása. Szélesebb értelemben véve a turizmusban a teherbíróképesség „egy helyszín, üdülőhely vagy régió turizmust befogadó képessége minőségromlás nélkül” (Cooper et al, 1993).

Teherbíróképesség alatt a turizmusban azt a látogatószámot értjük, amelyet egy terület maximálisan a természeti és kulturális erőforrások sérülése nélkül képes fogadni és nem járhat elviselhetetlen következményekkel sem a természeti, sem a társadalmi, sem a gazdasági környezetre (Mayer, Pénzes, 2003., 87p).

A teherbíróképességnek négy csoportját lehet megkülönböztetni, melyek egymással is összefüggésben és kölcsönhatásban vannak:

- fizikai teherbíróképesség: a természeti és épített környezet fogadóképessége (pl. természeti erőforrás megújulási képessége, egy létesítmény kapacitása). A fizikai teherbíróképesség meghatározása az erőforrások terhelhetőségével és a létesítmények befogadóképességének számbavételével történik. Ehhez kapcsolódik az ökológiai teherbíróképesség mely azt jelenti, hogy egy desztináció hány turistát képes elviselni maradandó károsodás nélkül.

- pszichológiai vagy perceptuális teherbíróképesség alatt a látogatóknak a fogadóterület látogatottságára vonatkozó előfeltevései, várakozásai értendőek. A pszichológiai teherbíróképesség a látogatói elégedettségekre vonatkozó felmérések során mérhető. A pszichológiai teherbíróképességnek nincsen a területre negatív hatása, de a látogatók élményérzetét csökkenti. A látogatók toleranciája, pl. a zsúfoltság megítélése függ a turisztikai termék típusától (pl. ökoturizmus esetében alacsony a toleranciaszint, szemben a fesztiválokkal).

- társadalmi teherbíróképesség: a fogadóterület lakosságának toleranciaszintjét értjük, vagyis a turisták számának és viselkedésének elfogadható mértékét és módjait. Ennek mérésére alkalmazzák a „még elfogadható változás” vagy „legkisebb elfogadható változás” módszerét (Limit of Acceptable Change, LAC). A módszer keretében megkérdezik a helyi lakosokat arról, hogy a turizmus fejlődésével járó változások közül mit és milyen mértékben tart elfogadhatónak (pl. utca zajterhelése, tömegközlekedés telítettsége, zsúfoltság, bűnözés megnövekedése). Amennyiben a turizmusból származó társadalmi hátrányok magasabbak, mint az előnyök, a helyiek nem képesek tolerálni a látogatók jelenlétét.

- gazdasági teherbíróképesség alatt a helyi gazdaságnak azt a képességét értjük, hogy a turisták igényeit helyi termékekkel szolgálja ki. Gazdasági teherbíróképesség más megfogalmazásban a desztináció turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó felszívóképességét jelenti, anélkül, hogy a helyi tevékenységek, gazdálkodók kiszorulnának. A gazdasági teherbíróképesség vizsgálatára a turistáknak értékesített szolgáltatások és turistáknak értékesített termékek szerkezetének és a helyi munkaerőpiacnak az elemzése alkalmas. Mérhetővé tehető például a tulajdonviszonyok megoszlásával, a turisztikai vállalkozások helyi-külföldi részarányával.

- gazdasági teherbíróképesség alatt a helyi gazdaságnak azt a képességét értjük, hogy a turisták igényeit helyi termékekkel szolgálja ki. Gazdasági teherbíróképesség más megfogalmazásban a desztináció turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó felszívóképességét jelenti, anélkül, hogy a helyi tevékenységek, gazdálkodók kiszorulnának. A gazdasági teherbíróképesség vizsgálatára a turistáknak értékesített szolgáltatások és turistáknak értékesített termékek szerkezetének és a helyi munkaerőpiacnak az elemzése alkalmas. Mérhetővé tehető például a tulajdonviszonyok megoszlásával, a turisztikai vállalkozások helyi-külföldi részarányával.

In document Turizmus kutatások módszertana (Pldal 145-0)