Valamennyi negatív előjelű tanügyi jelenség mélyen megbúvó gyökerét még a régi rendszerben és az előző Jugoszláviában kell keresni, amely sohasem vitte következetesen végig és nem való-sította meg a magyar tannyelvű oktatást és annak iskolarend-szerét sem az általános, sem a középiskola szintjén. Olyan lát-szatmegoldásokat alkalmazott, amelyeket ugyan szívesen
1 A tanulmány a tanácskozáson A magyar tannyelvű iskolahálózat és oktatásügy helyzete Kis-Jugoszláviában címmel hangzott el (szerk. megjegy.)
Az óvodától az egyetemig – anyanyelven
1MIRNICS KÁROLY
A magyar tannyelvű oktatás lehetőségei Kis-Jugoszláviában gyorsan csökkennek, és úgy tűnik, megállíthatatlanul és vissza-fordíthatatlanul tovább szűkülnek. Az általános iskolai rendszer a magyar iskolaköteles gyermekek egyre kisebb részét részesít magyar tannyelvű oktatásban. Ennek következményeként állan-dósultak a magyar fiatalokban a továbbtanulás félelmei és a szakmai igénytelenség. Az általános iskolát befejezett fiataloknak nagy része beéri a szakképzetlen munkás státuszával. A három éves szakmunkásképző iskolákba iratkozás aránya magas szin-ten állandósult. Tapasztalható a négyéves középfokú szakisko-lákból való kiszorulás, aminek további következménye az amúgy is kevés magyar nemzetiségű főiskolai hallgatók és egyetemisták számának csökkenése.
Tanügyi politika 1990 után
Valamennyi negatív előjelű tanügyi jelenség mélyen megbúvó gyökerét még a régi rendszerben és az előző Jugoszláviában kell keresni, amely sohasem vitte következetesen végig és nem való-sította meg a magyar tannyelvű oktatást és annak iskolarend-szerét sem az általános, sem a középiskola szintjén. Olyan lát-szatmegoldásokat alkalmazott, amelyeket ugyan szívesen
1 A tanulmány a tanácskozáson A magyar tannyelvű iskolahálózat és oktatásügy helyzete Kis-Jugoszláviában címmel hangzott el (szerk. megjegy.)
mutogattak a nemzetközi színtéren, mint az áldozatkész kisebb-ségi politika vívmányait, de általuk voltaképpen gyorsították a magyar nemzetiségű szülők tartózkodását a magyar tannyelven megszervezett oktatással szemben, és ösztönözték a tanulók át-özönlését szerb tagozatokra. A közvélemény mindig szükséges nyűgként kezelte a nemzetiségi tannyelvű oktatást. Eluralkodott a közvéleményben az nézet, hogy mindnyájan beszélünk szer-bül, azaz hogy jobban kell tudni szerszer-bül, mint anyanyelven.
Ez a kétszínű megoldás kapóra jött a jelenlegi Jugoszlávia tanügyi politikája szélsőséges és vad nacionalizmussal áthatott irányítói számára, akik szorgalmazták valamennyi tanügyi döntés köztársasági szinten történő központosítását.
Kihasználva most már az objektív tényezők negatív hatását is (vagyis azt, hogy valóban gyorsan csökken a magyar nemzetisé-gű tanulók száma), a tanügyi politikában számos olyan közpon-tosított intézkedést foganaközpon-tosítottak, amelyek megkérdőjelezik hosszú távon a magyar tannyelvű oktatás jövőjét Kis-Jugoszlá-viában. A magyar tannyelvű iskoláztatás és oktatás teljes kérdés-komplexuma köztársasági testületek és minisztériumi szervek hatáskörébe került. Többé semmilyen községi vagy helyi jószándéknak nem adtak helyet, semmilyen községi vagy helyi kezdeményezésnek többé nem volt befolyása az oktatáspolitiká-ra. Ellenkezőleg, az alsó szintű végrehajtóktól következetesen el-várják és megkövetelik, hogy tétlenül szemléljék az amúgy is hi-ányos magyar tannyelvű oktatás leépülését és azoknak az intézkedéseknek a bevezetését, amelyek kitűzték célul a magyar tanítóképzés visszafejlesztését, a magyar tanítók szétszóródá-sát, a nemzetiségi tannyelv kiszorítását egyre több tantárgyból, az iskolai szabad tevékenységekből, a tankönyvekből, a választ-ható tantárgyakból, nem utolsósorban a közéletből. A magyar tannyelvű oktatás kérdéskomplexumát teljes egészében megol-datlanul hagyták.
Vajdaságnak az 1974-es alkotmánya alapján meghozott törvé-nyei, így az oktatásra vonatkozó törvénye megszűnésével hatály-ba léptek 1992-ben a Szerbia egész területére vonatkozó köz-pontosító intézkedésű törvények. Ez megtörtént 1992-től a nemzetiségi oktatás területén is. Megszüntették a Tartományi
Közoktatási (vagy Tanügyi) Tanácsot, amelynek addig hatásköré-be tartozott a nemzetiségi tannyelvű iskolákban alkalmazott tan-tervek, tanmenetek és más tanügyi jogszabályok meghozatala, előkészítése és végrehajtása a törvényes és pedagógiai szak-munka ellenőrzése. Megszüntették a Tartományi Tankönyvkiadó Intézetet, amely a nemzetiségi nyelvű tankönyveket kiadta és terjesztette, használatukat pedig a Tanügyi Tanács engedélyezte.
A Vajdasági Oktatási és Művelődési Titkárságnak többé nincs semmilyen törvényhozási, rendelkezési vagy intézkedési hatás-köre a nemzetiségi iskolahálózat, a középiskolai beiratkozási politika, a tanárképzés, a tanterv kidolgozása stb. területén. Ha-tásköre csupán véleményező-javasoló a belgrádi szakminisztéri-um felé.
Az 1992-ben elfogadott és többször módosított, központosító elvek alapján kidolgozott szerbiai oktatási törvények vészjósló próbatételei elé állítják a nemzetiségi, így a magyar tannyelvű ok-tatást is. Ugyanis a magyar tannyelvű tagozatok megnyitását mind az általános, mind a középiskolákban 15 gyermek számá-hoz kötik, és megnyitásuk is minisztériumi engedélytől függ. Ez az intézkedés céltudatosságra utal. A magyar (és a szerb is) né-pesség születési ezreléke 10 körül mozog. Ez azt jelenti, hogy törvényes akadályokba ütközik és többé már nem lehet megszer-vezni a magyar anyanyelvű oktatást olyan településeken, ahol a magyarság száma 1500 fő alatt van. Figyelembe véve más té-nyezőket is, veszélyben van a magyar általános iskolák megszer-vezése azokon a vegyes nemzetiségű településeken is, ahol a magyarság száma 2000 főt tesz ki, hiszen számos magyar szü-lő, hivatkozva a vegyes házasságra vagy más okra, szerb tago-zatra íratja a gyermekét.
Ugyanakkor habár azonos a születésszám, illetve ezrelék a szerbeknél is, ilyen intézkedést rájuk vonatkozóan az oktatási tör-vény nem ír elő.
Középiskolai szinten az anyanyelvű oktatás lehetőségét, illet-ve tagozat megnyitását 15, azonos szakirány tanulásában érde-kelt tanuló létszámához kötik, amit nehéz elérni még a közepes nagyságú települések esetében is.
mutogattak a nemzetközi színtéren, mint az áldozatkész kisebb-ségi politika vívmányait, de általuk voltaképpen gyorsították a magyar nemzetiségű szülők tartózkodását a magyar tannyelven megszervezett oktatással szemben, és ösztönözték a tanulók át-özönlését szerb tagozatokra. A közvélemény mindig szükséges nyűgként kezelte a nemzetiségi tannyelvű oktatást. Eluralkodott a közvéleményben az nézet, hogy mindnyájan beszélünk szer-bül, azaz hogy jobban kell tudni szerszer-bül, mint anyanyelven.
Ez a kétszínű megoldás kapóra jött a jelenlegi Jugoszlávia tanügyi politikája szélsőséges és vad nacionalizmussal áthatott irányítói számára, akik szorgalmazták valamennyi tanügyi döntés köztársasági szinten történő központosítását.
Kihasználva most már az objektív tényezők negatív hatását is (vagyis azt, hogy valóban gyorsan csökken a magyar nemzetisé-gű tanulók száma), a tanügyi politikában számos olyan közpon-tosított intézkedést foganaközpon-tosítottak, amelyek megkérdőjelezik hosszú távon a magyar tannyelvű oktatás jövőjét Kis-Jugoszlá-viában. A magyar tannyelvű iskoláztatás és oktatás teljes kérdés-komplexuma köztársasági testületek és minisztériumi szervek hatáskörébe került. Többé semmilyen községi vagy helyi jószándéknak nem adtak helyet, semmilyen községi vagy helyi kezdeményezésnek többé nem volt befolyása az oktatáspolitiká-ra. Ellenkezőleg, az alsó szintű végrehajtóktól következetesen el-várják és megkövetelik, hogy tétlenül szemléljék az amúgy is hi-ányos magyar tannyelvű oktatás leépülését és azoknak az intézkedéseknek a bevezetését, amelyek kitűzték célul a magyar tanítóképzés visszafejlesztését, a magyar tanítók szétszóródá-sát, a nemzetiségi tannyelv kiszorítását egyre több tantárgyból, az iskolai szabad tevékenységekből, a tankönyvekből, a választ-ható tantárgyakból, nem utolsósorban a közéletből. A magyar tannyelvű oktatás kérdéskomplexumát teljes egészében megol-datlanul hagyták.
Vajdaságnak az 1974-es alkotmánya alapján meghozott törvé-nyei, így az oktatásra vonatkozó törvénye megszűnésével hatály-ba léptek 1992-ben a Szerbia egész területére vonatkozó köz-pontosító intézkedésű törvények. Ez megtörtént 1992-től a nemzetiségi oktatás területén is. Megszüntették a Tartományi
Közoktatási (vagy Tanügyi) Tanácsot, amelynek addig hatásköré-be tartozott a nemzetiségi tannyelvű iskolákban alkalmazott tan-tervek, tanmenetek és más tanügyi jogszabályok meghozatala, előkészítése és végrehajtása a törvényes és pedagógiai szak-munka ellenőrzése. Megszüntették a Tartományi Tankönyvkiadó Intézetet, amely a nemzetiségi nyelvű tankönyveket kiadta és terjesztette, használatukat pedig a Tanügyi Tanács engedélyezte.
A Vajdasági Oktatási és Művelődési Titkárságnak többé nincs semmilyen törvényhozási, rendelkezési vagy intézkedési hatás-köre a nemzetiségi iskolahálózat, a középiskolai beiratkozási politika, a tanárképzés, a tanterv kidolgozása stb. területén. Ha-tásköre csupán véleményező-javasoló a belgrádi szakminisztéri-um felé.
Az 1992-ben elfogadott és többször módosított, központosító elvek alapján kidolgozott szerbiai oktatási törvények vészjósló próbatételei elé állítják a nemzetiségi, így a magyar tannyelvű ok-tatást is. Ugyanis a magyar tannyelvű tagozatok megnyitását mind az általános, mind a középiskolákban 15 gyermek számá-hoz kötik, és megnyitásuk is minisztériumi engedélytől függ. Ez az intézkedés céltudatosságra utal. A magyar (és a szerb is) né-pesség születési ezreléke 10 körül mozog. Ez azt jelenti, hogy törvényes akadályokba ütközik és többé már nem lehet megszer-vezni a magyar anyanyelvű oktatást olyan településeken, ahol a magyarság száma 1500 fő alatt van. Figyelembe véve más té-nyezőket is, veszélyben van a magyar általános iskolák megszer-vezése azokon a vegyes nemzetiségű településeken is, ahol a magyarság száma 2000 főt tesz ki, hiszen számos magyar szü-lő, hivatkozva a vegyes házasságra vagy más okra, szerb tago-zatra íratja a gyermekét.
Ugyanakkor habár azonos a születésszám, illetve ezrelék a szerbeknél is, ilyen intézkedést rájuk vonatkozóan az oktatási tör-vény nem ír elő.
Középiskolai szinten az anyanyelvű oktatás lehetőségét, illet-ve tagozat megnyitását 15, azonos szakirány tanulásában érde-kelt tanuló létszámához kötik, amit nehéz elérni még a közepes nagyságú települések esetében is.
A tanítóképzést 1994-ben egyetemi szintre emelték. Teljesen értelmetlen és felfoghatatlan azonban az a szándék, amellyel a magyar tanítóképzést, amely évtizedeken keresztül Szabadkán folyt, áthelyezték Zomborba, ahol a képzésnek semmilyen szak-mai feltétele nincs meg. A magyar tannyelvű általános iskolák magyar nyelvű tankönyvellátása öt év múltán sem oldódott meg teljesen. Több tantárgyból és több osztály számára is hiányoz-nak a tankönyvek. Ugyahiányoz-nakkor a magyar tannyelvű középiskolá-kat 1990-től 1995-ig magyar nyelvű tankönyvek nélkül hagyták valamennyi tantárgyból: az általános műveltséget nyújtó, az álta-lános és speciális szaktárgyakból is valamennyi osztályban. A korábbi vajdasági gyakorlattal ellentétben minden tankönyvet szerb nyelvből fordítanak magyarra, és a szerzők is most már kö-telezően szerbek. Kivételt képeznek a magyar irodalmi olvasó-könyvek, melyekben sok a fordított anyag és a nyelvtankönyvek.
A középiskolákba iratkozók számát a köztársasági oktatási mi-nisztérium engedélyezi. Azokban a helységekben vagy környé-kükön, ahol a legtöbb magyar tanuló fejezi be az általános isko-lát, kevesebb helyet biztosít a középiskolákban, mint azokban a helyiségekben vagy azok közelségében, ahol a magyarok száma jelentéktelen, és kevesebb magyar tanuló fejezi be az általános iskolát. Nyilvánvaló, hogy arányaiban rosszul méretezett a beirat-kozási és középiskolai-oktatási rendszer, illetve a szakirányok kí-nálata helyi szinten rossz. A magyar többségű településekben a kelleténél sokkal kevesebb a középfokú szakiskola, sokkal több viszont a szakmunkásképző iskola. Mindezek következtében az anyanyelvű oktatáshoz kínált kvóta kihasználatlan marad (példá-ul a Tisza menti községekben már hosszabb idő óta).
A minisztérium részéről folyamatos a még meglevő magyar nemzetiségű iskolaigazgatók és helyettesigazgatók lecserélése szerb vagy Crna Gora-i nemzetiségűekkel. Az iskolaszékek ösz-szetételének elszerbesítése úgy történik, hogy ezekbe minden újabb kinevezés vagy választás alkalmával kevesebb magyar nemzetiségű kerül.
Az erős központosítás a tanügyi szférában teljesen érdekte-lenné tette a helyi önkormányzatokat, hogy bármilyen megoldást kezdeményezzenek a nemzetiségi iskolarendszer vagy -hálózat
módosításában. Az ilyen kezdeményezések ugyanis rendre si-kertelenek maradtak, mint ahogyan eredménytelenek voltak a magyar civil szervezetek javaslatai is az iskolarendszerrel kap-csolatban. Ha az önkormányzatok szeretnék is bővíteni vagy mó-dosítani a magyar iskolahálózatot, a megoldás a minisztériumnál van, hiszen az iskolák pénzelése ennek a szervnek a kizárólagos joga. A legtávolabbi falusi iskola igazgatóját is a minisztériumból nevezik ki, és a tanító a fizetését közvetlenül a minisztériumból kapja.