Hogyan tovább?

13. A magyar nyelvű egyetemi oktatás jelenlegi struktúrája a Vajdaságban sem a szakmai profilok, sem az oktatási programok szempontjából nem kielégítő. A kisebbség nyelvén folyó egyete-mi oktatás az állaegyete-mi alapítású egyetemeken nem alanyi jogként szerepel, bevezetése a legfelsőbb adminisztráció diszkréciós hozzáállásától függ. Az oktatási program jóváhagyása is ugyan-ettől a szervtől függ, tekintet nélkül az alapítóra, azaz az egyetem tulajdonjogi formájára. Nincsenek (megszűntek) a kisebbség nyelvén folyó egyetemi oktatáshoz szükséges tudományos kuta-tóintézetek.

Pedig a tudományos kutatás ezeknek az oktatási formáknak éltető eleme kellene legyen. Megoldatlan az egyetemi tanköny-vek és egyéb tudományos publikációk kiadása, valamint az anya-országban készült tankönyvek és tudományos publikációk beho-zatala is. Az olvasóköri mozgalom, melyhez meglevő közkönyvtáraink könyvállományának bővítése, valamint új ma-gyar közkönyvtárak és szakkönyvtárak létesítése is tartozhatna, távolról sem tud eleget tenni szükségleteknek.

Az érvényben levő rendelkezések szépséghibái ellenére na-gyon fontos, hogy a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy egyete-met vagy egyetemi kart és kutatóintézetet külföldi vagy hazai jo-gi vagy természetes személy is létrehozzon egyedül, vagy más jogalannyal társulva.

iról való gondoskodást tűzték ki célul. (5. szak. 1. bek. 12. pont).

A törvény azonban e kedvező, széleskörű meghatározást, úgy tű-nik, szembetűnően azonnal le is szűkíti, miután egyenként meg-határozza azon intézményeket, amelyek megvalósítói lehetnek e programoknak, ezek pedig a Szerb Tudományos Akadémia, a Szerb Matica, az egyetem és az egyetemi karok valamint a tudo-mányos intézetek (6. szakasz). Az eddigi tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy az állam, törvényének kiterjesztő ígérete ellenére vagy egyáltalában nem, vagy csak jelképesen támogatta a ki-sebbségi tudományos társaságokat.

A törvény az intézeteken az olyan szervezeteket vagy azok ré-szeit érti, amelyek tudományos kutatásokkal foglalkoznak (10/1.

szakasz). Alapíthatók mint intézmény vagy mint vállalkozás, vagy valamely vállalkozás részlegeként. Alapítója lehet a köztár-saság, hazai vagy külföldi, jogivagy természetesszemély, a tör-vénnyel összhangban. Ha az intézetet több személy alapítja, az alapítók egymás közötti viszonyukat szerződéssel kötelesek sza-bályozni (11. szakasz). Ha az intézet intézmény, alapítására és működésére az intézményekre vonatkozó törvény alkalmazandó, ha vállalat, a vállalatokról szóló törvény szerint kell eljárni (14.

szakasz).

Témáink szempontjából releváns az a rendelkezés is, mely szerint az intézet megszervezheti a magiszteri és doktori (poszt-graduális) stúdiumokat az olyan tudományos területeken, melyek alaptevékenységüket képezik, összhangban az egyetemről szóló törvénnyel és az egyetem statútumával (15. szakasz).

Az intézet a törvény szerint általános érdekű tudományos ku-tatásokkal foglalkozhat (összhangban a törvény 5. szakaszával), ha rendelkezik tudományos kutatóprogrammal, ha kutatásával hozzájárul a tudomány fejlődéséhez, továbbá ha legalább 25 olyan kutatót foglalkoztat, akik az intézet tevékenységébe tartozó tudományág kompetens művelői; ha van megfelelő épülete, fel-szerelése és egyéb eszköze a program és projektumok megvaló-sításához, ha rendelkezik tudományos-információs dokumentáci-óval. A matematikai, humanisztikai, társadalmi és biotechnológiai tudományok intézete legkevesebb 15 állandó munkaviszonyban alkalmazott szakemberrel működtethető (16. szakasz). Azt, hogy

az alapítási feltételeknek az alapító eleget tesz-e, a köztársasági tudományügyi minisztérium állapítja meg (18. szakasz).

A vállalkozások keretében működő tudományos kutatóintéze-tek közérdekű tudományos kutatással is foglalkozhatnak, ha ele-get tesznek a törvény 5. és 16. szakaszában megfogalmazott fel-tételeknek, továbbá ha legalább 3, az adott szakterületekben kompetens tudományos kutatót, továbbá 5 kutató-munkatárs rangban levő foglalkoztatottat alkalmaz állandó munkaviszony-ban. Az általános érdek nyilván azt jelenti, hogy a közérdekű tu-dományos kutatóintézetek állami támogatással is működhetnek.

4. Hogyan tovább?

13. A magyar nyelvű egyetemi oktatás jelenlegi struktúrája a Vajdaságban sem a szakmai profilok, sem az oktatási programok szempontjából nem kielégítő. A kisebbség nyelvén folyó egyete-mi oktatás az állaegyete-mi alapítású egyetemeken nem alanyi jogként szerepel, bevezetése a legfelsőbb adminisztráció diszkréciós hozzáállásától függ. Az oktatási program jóváhagyása is ugyan-ettől a szervtől függ, tekintet nélkül az alapítóra, azaz az egyetem tulajdonjogi formájára. Nincsenek (megszűntek) a kisebbség nyelvén folyó egyetemi oktatáshoz szükséges tudományos kuta-tóintézetek.

Pedig a tudományos kutatás ezeknek az oktatási formáknak éltető eleme kellene legyen. Megoldatlan az egyetemi tanköny-vek és egyéb tudományos publikációk kiadása, valamint az anya-országban készült tankönyvek és tudományos publikációk beho-zatala is. Az olvasóköri mozgalom, melyhez meglevő közkönyvtáraink könyvállományának bővítése, valamint új ma-gyar közkönyvtárak és szakkönyvtárak létesítése is tartozhatna, távolról sem tud eleget tenni szükségleteknek.

Az érvényben levő rendelkezések szépséghibái ellenére na-gyon fontos, hogy a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy egyete-met vagy egyetemi kart és kutatóintézetet külföldi vagy hazai jo-gi vagy természetes személy is létrehozzon egyedül, vagy más jogalannyal társulva.

Oda kellene hatni, hogy a helyi önkormányzatok visszakapják korábbi pénzügyi önállóságukat, és ezáltal lehetőségeik szerint maguk is hozzájárulhassanak a kisebbségi különérdekek, így az oktatás pénzeléséhez is.

Egy esetleges magyar tannyelvű (szabadkai székhelyű) ma-gánegyetem vagy bizonyos egyetemi karok alapításnál különö-sen a hiányszakmákat és profilokat kellene tekintetbe venni.

(Ezek pl.: 1. vízgazdaság, vízvédelem, környezetvédelem – együtt: mezőgazdasági és környezetvédelmi tanszék; 2. gazda-ságtudomány, menedzserképzés; statisztika; állam- és jogelmé-let, jogtörténet, nemzetközi közjog, politológia, szociológia, filozó-fia, pszichológia, polgárjog, jogi komparativisztika, Európa-jog – együtt: Európa-jogi, komparatív politológiai és gazdaságtudomá-nyi tanszék – zsurnalisztikai, Európa-jogi, menedzseri, azaz ügy-viteli-gazdasági irányzatokkal; 3. tanár-, tanító- valamint óvónő-képzői kar – a szükséges pedagógiai és reáltudományi szakháttérrel, kutatói és oktatói struktúrával stb.; 4. építészeti és geodéziai kar.

Lehet, hogy más profilokra is szükség van. Ennek az egye-temnek vagy ezeknek a karoknak idővel lehetnének kihelyezett tagozatai a nagyobb vajdasági központokban (pl.: Újvidéken, Nagybecskereken, Becsén, stb.).

Bármilyen alapítású lenne azonban ez a jövendőbeli egyetem, tartósan nem maradhat fenn, ha nem támogatja az a társadalmi közösség, amely miatt létrejön. Figyelembe kell venni kisebbsé-günk anyagi teherbírását, melyet nemcsak egyéni, de önkor-mányzati szinten is nagyon megnyirbáltak, kifosztottak az elmúlt évek.

A magyar és nem magyar helyi önkormányzatokat az újabb ál-lamosítási törvényekkel megfosztották a korábbi tulajdonától (a szerbiai állami tulajdonról szóló törvény), az újrafelosztó adó-rendszer a központi kasszából mind kevesebb pénzt juttat az ön-kormányzatoknak (nemcsak a magyar önön-kormányzatoknak). A helyi önkormányzatok így az önállóságukat biztosító anyagi alap nélkül maradtak, miáltal kérdésessé válik jogi szubjektivitásuk is.

Egy közületi jogalany is csak akkor az, ha saját vagyonnal (sza-badon) rendelkezhet. Most a községek egyenként is, együtt is

kö-zönséges adminisztratív egységekké zsugorodtak, és többé saj-nos még helyi önkormányzatnak sem nevezhetők, s még az al-kotmánnyal meghatározott alapvető adminisztratív szerepüket sem tudják megfelelő szinten betölteni, nemhogy az azon túlme-nő, szintén alkotmányban megszabott önkormányzati (oktatás-ügyi, kulturális stb.) feladatokat ellátni. Ha a helyzet nem változik, egy ilyen egyetem létrehozása kisebbségi közszolgálati rendelte-téssel, önerőből, egyéb támogatás híján, lehetetlen lesz.

Felmerül a kérdés: van-e létjogosultsága egy kutatóintézet-nek, amely támogatná a reál- és a társadalomtudományi kutatá-sokat és a tudományos érdeklődésű tehetséges fiatalok anya-nyelven történő posztgraduális továbbképzését. Ez ugyan nyilván nem rendezné teljes egészében a rendszeres anyanyelvű egye-temi oktatást, de egy lehetne a sok közül, mely központilag támo-gathatná a fiatal, jövendő kutatók és oktatók továbbképzését.

Amíg ez az igen kedvezőtlen helyzet nem változik, szerintem oda kellene hatni, hogy az Újvidéki Egyetem azon karain vagy tanszékein (Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszéke, Művé-szeti Akadémia – színészképzés, Jogi Kar – magyar nyelvű okta-tás az univerzális és konvergens jogi tantárgyakból, másutt nyel-vi lektorátus), a szabadkai Közgazdasági Kar egyes évfolyamain vagy egyes tantárgyai esetében, melyeken korábban is rendsze-resen tartottak vagy jelenleg is tartanak teljes vagy részleges ma-gyar nyelvű előadásokat vagy gyakorlatokat, az anyanyelvű okta-tás megmaradjon, vagy ha megszűnt, újrainduljon. Lehet, hogy az újvidéki Orvostudományi Karon is szükség volna az anyanyel-vű oktatás valamilyen formájának bevezetésére. Végül is ezek a karok a vajdasági magyar adófizető polgárok pénzének is kö-szönhetik alapításukat és működésüket. Az anyanyelvű oktatás az állami alapítású egyetemen nyilván több tekintetben felemás megoldás lenne, hiszen itt az „állami program” szempontja még inkább kifejezésre jut.

Az anyanyelvű jogoktatás jelentőségét külön hangsúlyoznám annak ellenére, hogy jogrendszerünk az anyaország jogrendsze-rétől több vonatkozásban is eltér, hiszen e nélkül elképzelhetetlen a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának helyi önkor-mányzati vagy tartományi szintű érvényesítése.

Oda kellene hatni, hogy a helyi önkormányzatok visszakapják korábbi pénzügyi önállóságukat, és ezáltal lehetőségeik szerint maguk is hozzájárulhassanak a kisebbségi különérdekek, így az oktatás pénzeléséhez is.

Egy esetleges magyar tannyelvű (szabadkai székhelyű) ma-gánegyetem vagy bizonyos egyetemi karok alapításnál különö-sen a hiányszakmákat és profilokat kellene tekintetbe venni.

(Ezek pl.: 1. vízgazdaság, vízvédelem, környezetvédelem – együtt: mezőgazdasági és környezetvédelmi tanszék; 2. gazda-ságtudomány, menedzserképzés; statisztika; állam- és jogelmé-let, jogtörténet, nemzetközi közjog, politológia, szociológia, filozó-fia, pszichológia, polgárjog, jogi komparativisztika, Európa-jog – együtt: Európa-jogi, komparatív politológiai és gazdaságtudomá-nyi tanszék – zsurnalisztikai, Európa-jogi, menedzseri, azaz ügy-viteli-gazdasági irányzatokkal; 3. tanár-, tanító- valamint óvónő-képzői kar – a szükséges pedagógiai és reáltudományi szakháttérrel, kutatói és oktatói struktúrával stb.; 4. építészeti és geodéziai kar.

Lehet, hogy más profilokra is szükség van. Ennek az egye-temnek vagy ezeknek a karoknak idővel lehetnének kihelyezett tagozatai a nagyobb vajdasági központokban (pl.: Újvidéken, Nagybecskereken, Becsén, stb.).

Bármilyen alapítású lenne azonban ez a jövendőbeli egyetem, tartósan nem maradhat fenn, ha nem támogatja az a társadalmi közösség, amely miatt létrejön. Figyelembe kell venni kisebbsé-günk anyagi teherbírását, melyet nemcsak egyéni, de önkor-mányzati szinten is nagyon megnyirbáltak, kifosztottak az elmúlt évek.

A magyar és nem magyar helyi önkormányzatokat az újabb ál-lamosítási törvényekkel megfosztották a korábbi tulajdonától (a szerbiai állami tulajdonról szóló törvény), az újrafelosztó adó-rendszer a központi kasszából mind kevesebb pénzt juttat az ön-kormányzatoknak (nemcsak a magyar önön-kormányzatoknak). A helyi önkormányzatok így az önállóságukat biztosító anyagi alap nélkül maradtak, miáltal kérdésessé válik jogi szubjektivitásuk is.

Egy közületi jogalany is csak akkor az, ha saját vagyonnal (sza-badon) rendelkezhet. Most a községek egyenként is, együtt is

kö-zönséges adminisztratív egységekké zsugorodtak, és többé saj-nos még helyi önkormányzatnak sem nevezhetők, s még az al-kotmánnyal meghatározott alapvető adminisztratív szerepüket sem tudják megfelelő szinten betölteni, nemhogy az azon túlme-nő, szintén alkotmányban megszabott önkormányzati (oktatás-ügyi, kulturális stb.) feladatokat ellátni. Ha a helyzet nem változik, egy ilyen egyetem létrehozása kisebbségi közszolgálati rendelte-téssel, önerőből, egyéb támogatás híján, lehetetlen lesz.

Felmerül a kérdés: van-e létjogosultsága egy kutatóintézet-nek, amely támogatná a reál- és a társadalomtudományi kutatá-sokat és a tudományos érdeklődésű tehetséges fiatalok anya-nyelven történő posztgraduális továbbképzését. Ez ugyan nyilván nem rendezné teljes egészében a rendszeres anyanyelvű egye-temi oktatást, de egy lehetne a sok közül, mely központilag támo-gathatná a fiatal, jövendő kutatók és oktatók továbbképzését.

Amíg ez az igen kedvezőtlen helyzet nem változik, szerintem oda kellene hatni, hogy az Újvidéki Egyetem azon karain vagy tanszékein (Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszéke, Művé-szeti Akadémia – színészképzés, Jogi Kar – magyar nyelvű okta-tás az univerzális és konvergens jogi tantárgyakból, másutt nyel-vi lektorátus), a szabadkai Közgazdasági Kar egyes évfolyamain vagy egyes tantárgyai esetében, melyeken korábban is rendsze-resen tartottak vagy jelenleg is tartanak teljes vagy részleges ma-gyar nyelvű előadásokat vagy gyakorlatokat, az anyanyelvű okta-tás megmaradjon, vagy ha megszűnt, újrainduljon. Lehet, hogy az újvidéki Orvostudományi Karon is szükség volna az anyanyel-vű oktatás valamilyen formájának bevezetésére. Végül is ezek a karok a vajdasági magyar adófizető polgárok pénzének is kö-szönhetik alapításukat és működésüket. Az anyanyelvű oktatás az állami alapítású egyetemen nyilván több tekintetben felemás megoldás lenne, hiszen itt az „állami program” szempontja még inkább kifejezésre jut.

Az anyanyelvű jogoktatás jelentőségét külön hangsúlyoznám annak ellenére, hogy jogrendszerünk az anyaország jogrendsze-rétől több vonatkozásban is eltér, hiszen e nélkül elképzelhetetlen a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának helyi önkor-mányzati vagy tartományi szintű érvényesítése.

A meglévő, esetleg újabb anyaországi kihelyezett tagozatok hiányosságuk ellenére is elősegítik a fiatalok itthon maradását.

Ezért ezt Magyarságkutató Tudományos Társaságunknak is tá-mogatnia kell. A külföldi oklevelek honosításának kérdéseit nyil-ván (Szerbiában is) újra kell majd szabályozni.

A magyar tannyelvű egyetemi oktatásban a világnyelvek vala-mint a többségi nemzet (szak)nyelvének minél magasabb szintű oktatását is kötelezővé kellene tenni minden szakon; érdemes volna világnyelveken is előadni bizonyos tárgyakat, és elérni, hogy az idegen nyelvet az anyanyelv közvetítésével tanítsák.

A fiatalok anyaországi egyetemeken való továbbtanulása a hi-ányszakokon továbbra is elengedhetetlenül szükséges.

Lehetővé kellene tenni mindkét országban az oklevelek nyi-tottabb és a jelenleginél reálisabb, kedvezőbb (kevesebb forma-sággal és különbözeti vizsgával járó) honosítását. Ez megköny-nyítené az itthon végzett fiatalok anyaországi posztgraduális stúdiumát, de az anyaországi egyetemeken és főiskolákon vég-zett fiatalok visszatérését is. Lehetővé kellene tenni a kutatók és oktatók tanulmányi és kutató célú tartózkodását az anyaországi egyetemeken és kutatóintézményekben, valamint közös kutatási projektumokban való részvételüket.

Megoldásra vár az anyaországban megjelent tudományos publikációk (folyóiratok, könyvek) rendszeres behozatala, az itte-ni tudományos folyóiratok pénzelése, stb. és a kutatóintézetek-ben a profil szerinti tudományos dokumentáció (könyvtár stb.) biztosítása is.

Nem utolsósorban nagy gondot okoz a tehetséges hallgatók itthoni stúdiumokon való támogatása, továbbá az is, hogy ho-gyan járulhatunk hozzá a javaslattevéshez, amikor az anyaorszá-gi egyetemek stúdiumaira és ösztöndíjazásra kell ajánlani.