A kivándorlások folytatódtak, menekültek érkeztek és Vörösmarton megnyílt a szerb tagozat.
Az újbezdáni iskolát a harmadik évben sem sikerült megnyitni.
Laskón, Várdarócon ebben az évben sem nyílt meg az óvoda.
Kopácsról az első két évben nem tudtak Laskóra járni a tanulók, ezért osztályvizsgát tettek. Évközben a tanító foglalkozott önszor-galomból a felsősökkel.
Baranyában a békefenntartók belgiumi alakulatai állomásoz-tak. Gyakran látogattak be az iskolába, sok mindent hoztak a gyerekeknek. A laskói diákok levelezni kezdtek egy belga iskola növendékeivel, ez egy kicsit felrázta őket fásultságukból.
Az 1994/95-ös tanév
E tanévben elhunyt Major István, az iskola pedagógusa. Halála után nem kapott az iskola másik szakembert. Az óvodák kikerültek a hatáskörünkből.
Már a háborús évek alatt valami egészen különös dolog történt:
nagy örömünkre szokatlanul sok gyerek született (3. áttekintés).
3. áttekintés
Az 1991-1996. között született laskói gyerekek:
1. Horvát Viktor, 2. Szabó Tibor, 3. Tórizs Veronika, 4. Déra Dávid, 5. Valkai Dániel, 6. Tomajer Timea ,7. Mikić Ivan, 8. Mikić Katarina, 9. Pécsi Nikola, 10. Pécsi Nikolina, 11. Molnár Ilonka, 12. Balog Anita, 13. Balog Rená-ta, 14. Skrbić Marika, 15. Skrbić Sandra, 16. Kell Klaudia, 17. Molnár Piroska, 18. Bicó Janika, 19. Kelemen Bettina, 20. József Judit, 21. Pozsár Endre, 22.
Hajnal Diana, 23. Tar Gyuszi, 24. Sümegi Martina, 25. Tót Tucák Krisztina, 26.
Fazekas Igor, 27. József Ibolyka, 28. Srempf Viktória, 29. Srempf ? Ugyanebben az időszakban Várdarócon születtek:
1. Lázár Giuseppe, 2. Lázár Szebasztián, 3. Tót Szilveszter, 4. Tót Nikolina, 5. Radović Dajana, 6. Király Sándor, 7. Stankics Tamara, 8. Kiss Dórián, 9. Pozsár Anikó, 10. Péter Cecília, 11. Bábity Dária.
Az 1994/95-ös tanévben Laskón is megnyílt a szerb tagozat, Vörösmarton pedig már két tagozat is volt ebben az évben (a ma-gyar tagozattal azonos számú). A negyedik háborús év folyamán kapcsolatba kerültünk a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetsé-gével. Ennek elnöke, Nagy Margit számos módot talált a bara-nyai tevékenykedésre. A jótékonykodás mellett a pedagógusokat szemináriumra, a gyerekeket táborba hívta meg: Erdélybe, Hertelendyfalvára, a Szabadka melletti honismereti táborba, s néhányan Sikondára is eljutottak az ott tevékenykedő kollégák segítségével.
A VMDK zombori (nyugat-bácskai) körzetének vezetői tovább-ra is látogatták a batovább-ranyai iskolákat, meghívták a mi tanulóinkat is a történelmi vetélkedőre, ahova el is jutottak a gyerekek, és igen jó eredményeket értek el.
A középiskolában már az előző tanévben megszüntették a magyar osztályokat. Ez úgy történt, hogy magyarórán az iskola vezetője bement az osztályba, s közölte, hogy a diákokat átirá-nyították a szerb osztályba. A diákok magyarországi iskolákba iratkoztak át, ahova menekült kollégáink, barátaink juttatták be őket. Mindenki alapítványi támogatásra szorult, mivel az e
térség-A háború második éve, az 1992/93-as tanév
Az amúgy is kisszámú csapatból ketten nyugdíjba mentek, ketten pedig kivándoroltak. Most még nehezebben osztottuk be a munkát, különösen a laskói iskolában. A közlekedési feltételek valamelyest javultak (addig csak gyalog vagy a katonasággal tud-tunk közlekedni). Ebben a tanévben minden szaktanár megkezd-te az utazást Vörösmartra és Laskóra. Laskón a felső tagozaton elsősorban a tanárhiány miatt csak kombinált tagozatot tudtunk nyitni. Az utazás nem volt egyszerű, nem javult a helyzet a fűtést és világítást illetően sem. Beköszöntött a teljes elszegényedés. A második tanév tavaszán megérkezett az ENSZ békemisszió és nemsokára kivonult a jugoszláv katonaság. Bizonyos idő múlva élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt hoztak az iskolába.
A háború harmadik éve, az 1993/94-es tanév
A kivándorlások folytatódtak, menekültek érkeztek és Vörösmarton megnyílt a szerb tagozat.
Az újbezdáni iskolát a harmadik évben sem sikerült megnyitni.
Laskón, Várdarócon ebben az évben sem nyílt meg az óvoda.
Kopácsról az első két évben nem tudtak Laskóra járni a tanulók, ezért osztályvizsgát tettek. Évközben a tanító foglalkozott önszor-galomból a felsősökkel.
Baranyában a békefenntartók belgiumi alakulatai állomásoz-tak. Gyakran látogattak be az iskolába, sok mindent hoztak a gyerekeknek. A laskói diákok levelezni kezdtek egy belga iskola növendékeivel, ez egy kicsit felrázta őket fásultságukból.
Az 1994/95-ös tanév
E tanévben elhunyt Major István, az iskola pedagógusa. Halála után nem kapott az iskola másik szakembert. Az óvodák kikerültek a hatáskörünkből.
Már a háborús évek alatt valami egészen különös dolog történt:
nagy örömünkre szokatlanul sok gyerek született (3. áttekintés).
3. áttekintés
Az 1991-1996. között született laskói gyerekek:
1. Horvát Viktor, 2. Szabó Tibor, 3. Tórizs Veronika, 4. Déra Dávid, 5. Valkai Dániel, 6. Tomajer Timea ,7. Mikić Ivan, 8. Mikić Katarina, 9. Pécsi Nikola, 10. Pécsi Nikolina, 11. Molnár Ilonka, 12. Balog Anita, 13. Balog Rená-ta, 14. Skrbić Marika, 15. Skrbić Sandra, 16. Kell Klaudia, 17. Molnár Piroska, 18. Bicó Janika, 19. Kelemen Bettina, 20. József Judit, 21. Pozsár Endre, 22.
Hajnal Diana, 23. Tar Gyuszi, 24. Sümegi Martina, 25. Tót Tucák Krisztina, 26.
Fazekas Igor, 27. József Ibolyka, 28. Srempf Viktória, 29. Srempf ? Ugyanebben az időszakban Várdarócon születtek:
1. Lázár Giuseppe, 2. Lázár Szebasztián, 3. Tót Szilveszter, 4. Tót Nikolina, 5. Radović Dajana, 6. Király Sándor, 7. Stankics Tamara, 8. Kiss Dórián, 9. Pozsár Anikó, 10. Péter Cecília, 11. Bábity Dária.
Az 1994/95-ös tanévben Laskón is megnyílt a szerb tagozat, Vörösmarton pedig már két tagozat is volt ebben az évben (a ma-gyar tagozattal azonos számú). A negyedik háborús év folyamán kapcsolatba kerültünk a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetsé-gével. Ennek elnöke, Nagy Margit számos módot talált a bara-nyai tevékenykedésre. A jótékonykodás mellett a pedagógusokat szemináriumra, a gyerekeket táborba hívta meg: Erdélybe, Hertelendyfalvára, a Szabadka melletti honismereti táborba, s néhányan Sikondára is eljutottak az ott tevékenykedő kollégák segítségével.
A VMDK zombori (nyugat-bácskai) körzetének vezetői tovább-ra is látogatták a batovább-ranyai iskolákat, meghívták a mi tanulóinkat is a történelmi vetélkedőre, ahova el is jutottak a gyerekek, és igen jó eredményeket értek el.
A középiskolában már az előző tanévben megszüntették a magyar osztályokat. Ez úgy történt, hogy magyarórán az iskola vezetője bement az osztályba, s közölte, hogy a diákokat átirá-nyították a szerb osztályba. A diákok magyarországi iskolákba iratkoztak át, ahova menekült kollégáink, barátaink juttatták be őket. Mindenki alapítványi támogatásra szorult, mivel az e
térség-ben élő magyarok közül senkinek sem volt pénze, mert teljesen lebénult a gazdaság. A tanárok is — tanítványaikat követve — tá-voztak az iskolából.
Az 1995/96-os tanév
A nyári vakáció újabb változásokat hozott: nyugdíjba vonult két tanító; egyikük Bocskoros Sándor, akire mindig lehetett szá-mítani, ha az utazó tanárok nem tudtak eljutni munkahelyükre.
Eltávozott — a nyomásnak engedve — a fiatal német szakos ta-nárnő is. Laskóról elment a gondnok házaspár is. A megürese-dett helyre megérkezett az új szerb tanítónk, hatodmagával.
Ebben az évben a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetség tevékenysége mind eredményesebben bontakozott ki. Zentán megszervezték a tankönyvgyűjtést, igen szép eredménnyel. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat nagyobb mennyiségű segélyt irányított a térségbe, munkatársaik majd minden magyarlakta faluban tevékenykedtek. Az akciót ezúttal is Nagy Margit irányí-totta Burány Erika segítségével, aki maga is volt Baranyában – Laskón – pedagógus. Most volt mód az óvodák felkarolására is, de a baranyai tanítók és lelkészek vállalták a betegek és öregek felkarolását is. Mikulásra érkezett meg – a háború óta első alka-lommal – a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium kül-deménye, amely tanszert tartalmazott. Ott, ahol nem képvisel-tethettük magunkat, Nagy Margit képviselt bennünket. Rádiós rovatában helyet kaptak a baranyai gyerekek írásai is. Kieszkö-zölte számunkra a Mocsáry Lajos Alapítvány támogatását is, ennek köszönhetően eljárhattunk táborokba, rendezvényekre, de jutott a rászorulók közvetlen megsegítésére is, akiket Bellyén és Újbezdánban kerestünk fel.
4. áttekintés
A magyar tannyelvű iskolák és óvodák száma az 1996/97-es tanévben
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
Kopács 2 1 1 1
Várdaróc 6 2 3
-Laskó 3 5 2 - 6 5 10 9
Sepse 1 2 2 4
Karancs 3 1
Csúza 4 5 3 1
Vörösmart 4 8 7 3 14 10 10 13
Újbezdán 1 2
Anyanyelvápolás
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
Hercegszőlős 5 2 2 4 3 3
Batina 4 3 5 4 5 2 6
Óvoda
Vörösmarton és Csúzán az óvodások létszáma mintegy 30. Laskón 16 óvo-dás várja a megnyitót türelmetlenül, de reménykedve.
Az 1996-os zombori történelmi vetélkedőn a baranyai ver-senyzők, a másodiktól a hatodik helyig minden helyezést elértek.
A versenyzők várdaróciak, laskóiak, Hercegszőlősiek és csúza-iak voltak, s a honfoglaláskori és a reformkori ismereteikről tettek tanúbizonyságot. A versenyre tanulóinkat a kérdéseket összeál-lító Kabók István hívta meg. A vetélkedőt magyarországi tanárok vezették és értékelték. Tanulóink hét vajdasági csoporttal mérték össze tudásukat.
1996 nyarán több gyerek ment nyári táborba; az alapítványi támogatásból fizetni tudtuk az útiköltséget. A kopácsi gyerekek Ürményházára, az újbezdániak Kishegyesre, a cserkészek
Hor-ben élő magyarok közül senkinek sem volt pénze, mert teljesen lebénult a gazdaság. A tanárok is — tanítványaikat követve — tá-voztak az iskolából.
Az 1995/96-os tanév
A nyári vakáció újabb változásokat hozott: nyugdíjba vonult két tanító; egyikük Bocskoros Sándor, akire mindig lehetett szá-mítani, ha az utazó tanárok nem tudtak eljutni munkahelyükre.
Eltávozott — a nyomásnak engedve — a fiatal német szakos ta-nárnő is. Laskóról elment a gondnok házaspár is. A megürese-dett helyre megérkezett az új szerb tanítónk, hatodmagával.
Ebben az évben a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetség tevékenysége mind eredményesebben bontakozott ki. Zentán megszervezték a tankönyvgyűjtést, igen szép eredménnyel. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat nagyobb mennyiségű segélyt irányított a térségbe, munkatársaik majd minden magyarlakta faluban tevékenykedtek. Az akciót ezúttal is Nagy Margit irányí-totta Burány Erika segítségével, aki maga is volt Baranyában – Laskón – pedagógus. Most volt mód az óvodák felkarolására is, de a baranyai tanítók és lelkészek vállalták a betegek és öregek felkarolását is. Mikulásra érkezett meg – a háború óta első alka-lommal – a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium kül-deménye, amely tanszert tartalmazott. Ott, ahol nem képvisel-tethettük magunkat, Nagy Margit képviselt bennünket. Rádiós rovatában helyet kaptak a baranyai gyerekek írásai is. Kieszkö-zölte számunkra a Mocsáry Lajos Alapítvány támogatását is, ennek köszönhetően eljárhattunk táborokba, rendezvényekre, de jutott a rászorulók közvetlen megsegítésére is, akiket Bellyén és Újbezdánban kerestünk fel.
4. áttekintés
A magyar tannyelvű iskolák és óvodák száma az 1996/97-es tanévben
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
Kopács 2 1 1 1
Várdaróc 6 2 3
-Laskó 3 5 2 - 6 5 10 9
Sepse 1 2 2 4
Karancs 3 1
Csúza 4 5 3 1
Vörösmart 4 8 7 3 14 10 10 13
Újbezdán 1 2
Anyanyelvápolás
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
Hercegszőlős 5 2 2 4 3 3
Batina 4 3 5 4 5 2 6
Óvoda
Vörösmarton és Csúzán az óvodások létszáma mintegy 30. Laskón 16 óvo-dás várja a megnyitót türelmetlenül, de reménykedve.
Az 1996-os zombori történelmi vetélkedőn a baranyai ver-senyzők, a másodiktól a hatodik helyig minden helyezést elértek.
A versenyzők várdaróciak, laskóiak, Hercegszőlősiek és csúza-iak voltak, s a honfoglaláskori és a reformkori ismereteikről tettek tanúbizonyságot. A versenyre tanulóinkat a kérdéseket összeál-lító Kabók István hívta meg. A vetélkedőt magyarországi tanárok vezették és értékelték. Tanulóink hét vajdasági csoporttal mérték össze tudásukat.
1996 nyarán több gyerek ment nyári táborba; az alapítványi támogatásból fizetni tudtuk az útiköltséget. A kopácsi gyerekek Ürményházára, az újbezdániak Kishegyesre, a cserkészek
Hor-gosra mentek nyári táborba. A most kibontakozó cserkészmoz-galmat a muzslyaiak karolták fel, s Sztoján atya megígérte a to-vábbi segítséget is.
Az 1995/96-os év említésekor érdemes szólni a háború kezde-te óta itt végzett tanulókról: hat laskói fiatal nehéz körülmények között, de tisztességgel elvégezte a szerb osztályokban tanulmá-nyait. Három lány a gimnáziumban érettségizett, három fiú pedig mezőgazdasági technikumot végzett.
Tavaly óta nagy segítséget nyújt a továbbtanuló baranyai diá-koknak a Pécsi Református Gimnázium. Heten tanulnak ott.
Az 1996/97-es tanév
E tanév kezdetén a baranyai pedagógusok a békefenntartók kíséretében Eszékre látogattak.
Kilátásaink itt-ott valamelyest javultak, Karancson az idén újra magyarul tanulhatnak majd az alsósok, s várjuk, hogy ismét meg-nyíljon a laskói óvoda. Reméljük, hogy végre az újbezdániak is megoldják problémáikat.
E tanévet a szabadkai Csodaszarvas vetélkedőn való részvé-tellel kezdtük, ahol Kasza József polgármester is nekünk szur-kolt, ahogy a záróünnepségen mondta.
A nyáron a baranyai pedagógusok egy része eredményesen kapcsolódott be a politikai életbe is. Ezekben a Baranya szem-pontjából sorsdöntő napokban részt vettek azokon a rendezvé-nyeken, amelyeket a végső rendezést irányító UNTAS szervez és közvetlenül J. Klein irányít. Dékány Zsuzsanna, Keresztes Irma és Pásztor Júlia a nyáron tizedmagával Hant asszonynál járt Bécsben.
A tanévet millecentenáriumi kis előadással kezdtük, az elsős kicsinyeket és a többieket a Csodaszarvas mondával és dalokkal köszöntöttük. Kiosztottuk azt a mintegy 1000 ceruzát, füzetet is, amit a VMDK zombori vezetőitől kaptunk.3