MGR.TÓTH-GLEMBA KLÁRA
A művelődéspolitika fogalmának meghatározása és magyará-zása ma már elengedhetetlen része minden olyan kutatásnak, amely a kulturális élet színvonalával foglalkozik, és hozzásegít a társadalom sokoldalú alkotó fejlődéséhez.
Az e témával kapcsolatos tárgyalások különböző utakon ha-ladtak, a kulturális élet és a művelődéspolitika területén mégis egyforma eredményeket nyújtottak, melyek megfelelnek a mai idők valóságos helyzetének. Ezek szerint az eredmények szerint a művelődéspolitika nem más, mint a művelődést irányító, szer-vező, fejlesztő ÁLLAMI tevékenység, amelyet az állam saját be-látása szerint folytat.
Az intézményes kultúra fogalmának meghatározásakor figye-lembe kell venni az intézmények megalakulásának körülményeit és gyökereit. A gyökerek a távoli múltba nyúlnak vissza, és egy a céljuk: a kulturális élet megszervezése egy adott területen. Az in-tézményes kultúra fogalmán azt a szervezési tevékenységet ért-jük, amely állandó munkahelyiségeken kívül szakkáderekkel is rendelkezik, és kielégíti egy adott környezet kulturális igényeit. Az intézményes kultúra az alkotói tevékenységgel áll szoros kapcso-latban. A tehetségekben gazdag környezetben szinte létkérdéssé válik a tehetségek irányítása, és ez csakis az intézményeken
ke-1A szakdolgozat teljes címe: A művelődéspolitika és az intézményes kultúra a magyar nemzeti kisebbség körében - különös tekintettel a könyvtárak helyére és jellegére Közép-Bánátban (szerk. megjegy.)
magán- és egyházi iskolákra egyaránt (nálunk iskolát csak az ál-lam alapíthat); az álál-lami iskolákat ne lehessen megszüntetni a község beleegyezése nélkül, a tanterveket a kisebbségi önkor-mányzat szervei dolgozzák ki és a miniszter hagyja jóvá (ez most nem így van); a tanulók létszáma egy osztályban ne lehessen harminc felett (most ez sokkal több); külföldiek is taníthassanak nálunk a miniszter jóváhagyásával (ez most nem lehetséges)!
Magyarország megengedte a szerb, illetve a jugoszláv állampol-gároknak az oktatási rendszerben való jelenlétet, Szerbia viszont nem engedi meg, hogy magyar vagy más idegen állampolgárok tanítsanak Szerbiában. Továbbá: kisebbségi iskolákban csak az taníthasson, akinek a kisebbségi nyelv az anyanyelve, illetve ha más nemzetiségű, akkor anyanyelvi szinten beszélje a tanítás nyelvét. Ez most nem így van. Az igazgató és a szakmunkatár-sak ismerjék a tanulók anyanyelvét. Az oktató a tanulók anya-nyelvén szakvizsgázzon, ez sem így van. (Kevés esetben teszik lehetővé, hogy a kisebbség nyelvén vizsgázhasson az oktató.) Az iskolaszékek összetételét a szülők tanácsa javasolja, és ne a minisztérium nevezze ki őket, a diákok nevét az illető kisebbség nyelvén kelljen kiírni, a bizonyítványok legyenek kétnyelvűek, a tanfelügyelők kinevezése legyen a kisebbségi önkormányzat ha-tásköre, az oktatásban csak a magyarul megírt tankönyvek hasz-nálatát engedélyezzék, az oktatási tanács létrehozása, a közép-iskolába iratkozók száma közelítse meg a nyolcadikosok számát.
(Most nem így van, mert akik anyanyelvükön fejezték be az álta-lános iskolát, azoknak mindössze 50 százaléka folytathatja anya-nyelvén tanulmányait.) Ha a szerbeknek meg van adva az a le-hetőség, hogy a nyolcadikosok 98 százaléka az anyanyelvén folytassa a továbbtanulást, akkor a nemzetiségiek, így a magya-rok esetében is meg kell ezt a jogot adni. (Szándékosan – pl.
Adán – kisebb létszámú osztályt terveznek magyar nyelven, mint amennyi a magyar nyolcadikosok száma.) Szükséges ezenkívül egy kisebbségi osztály létrehozása az oktatási minisztériumban;
magyar nyelvű kétszakos tanárképzésre és a szabadkai magyar tanítóképzés visszaállítására van szükségünk.
A könyvtárak helyzete Közép-Bánátban
1MGR.TÓTH-GLEMBA KLÁRA
A művelődéspolitika fogalmának meghatározása és magyará-zása ma már elengedhetetlen része minden olyan kutatásnak, amely a kulturális élet színvonalával foglalkozik, és hozzásegít a társadalom sokoldalú alkotó fejlődéséhez.
Az e témával kapcsolatos tárgyalások különböző utakon ha-ladtak, a kulturális élet és a művelődéspolitika területén mégis egyforma eredményeket nyújtottak, melyek megfelelnek a mai idők valóságos helyzetének. Ezek szerint az eredmények szerint a művelődéspolitika nem más, mint a művelődést irányító, szer-vező, fejlesztő ÁLLAMI tevékenység, amelyet az állam saját be-látása szerint folytat.
Az intézményes kultúra fogalmának meghatározásakor figye-lembe kell venni az intézmények megalakulásának körülményeit és gyökereit. A gyökerek a távoli múltba nyúlnak vissza, és egy a céljuk: a kulturális élet megszervezése egy adott területen. Az in-tézményes kultúra fogalmán azt a szervezési tevékenységet ért-jük, amely állandó munkahelyiségeken kívül szakkáderekkel is rendelkezik, és kielégíti egy adott környezet kulturális igényeit. Az intézményes kultúra az alkotói tevékenységgel áll szoros kapcso-latban. A tehetségekben gazdag környezetben szinte létkérdéssé válik a tehetségek irányítása, és ez csakis az intézményeken
ke-1A szakdolgozat teljes címe: A művelődéspolitika és az intézményes kultúra a magyar nemzeti kisebbség körében - különös tekintettel a könyvtárak helyére és jellegére Közép-Bánátban (szerk. megjegy.)
resztül történhet. Az állandó gondviselés, útbaigazítás és felkaro-lás elősegíti az ember alkotóképességének fejlődését. Nem is olyan régen még kulturális intézmények nem létezhettek állami tá-mogatás nélkül: az össz-társadalmi viszonyok változásával ez is megváltozott. Mind több és több magánkönyvesbolt, képtár nyílik Vajdaság-szerte, s ezek nagymértékben hozzájárulnak a kultúra terjesztéséhez. Sok esetben ezek a magánboltok jelentik az egyet-len lehetőséget, hogy könyv jusson a szórványmagyarság kezébe.
Becskereken (Zrenjaninban)2Közép-Bánát legnagyobb városában például, ahol összesen 17 264 magyar él (az 1991-es összeírás szerint) a Forum Holding Lap-, Könyvkiadó és Nyomdaipari Köz-vállalatnak nincs könyvesboltja.
Némely kutatók azon a véleményen vannak, hogy az állami művelődési intézmények válságba jutottak, mert nem tudták elfo-gadni az új piacgazdálkodást, vagy nehezen tudtak beleilleszked-ni. Egyesek szerint az intézmények szervezési formája az első vi-lágháború előtti szinten van, mások viszont a válságba jutott intézmények tehetetlenségét, merevségét okolják. Ilyen esetek-ben a belső feszültséget politikai mércékkel próbálják lecsillapíta-ni, amelyek nem az okokat küszöbölik ki, hanem csak egy fajta tűzoltó szerepet játszanak. Majdnem minden intézményt meg le-het menteni, ha a probléma orvoslásához az intézmények keretén belül, belső erők közreműködésével, kezdeményezésével, tudásá-val fogunk hozzá; szükség van az új eszmék behatolására ahhoz, hogy változzon a kultúra helyzete.
Amilyen kultúrintézményeink helyzete, olyan a kisebbségi ok-tatásé is. A súlyos anyagi helyzet és az életszínvonal zuhanása miatt mind nehezebb lett a könyv beszerzése. Ezért a diákok, egyetemisták és a lakosság többi része is, mindjobban rászorul-nak a könyvtárak szolgáltatásaira. A kisebbségi és minőséges ok-tatás elengedhetetlen része a könyvtár. Talán Közép-Bánát terüle-te van legrosszabb helyzetben (Vajdaságban), különösen ami a magyar nemzeti kisebbséget illeti (de a többi nemzeti kisebbség sincs irigylésre méltó helyzetben).
Közép-Bánát a következő községeket foglalja magába:
Begaszentgyörgy (Žitiste), Becskerek, Sečanj, Magyarcsernye (Nova Crnja), Törökbecse (Novi Bečej). A becskereki községet, a közép-bánáti körzet legnagyobb községét a Žarko Zrenjanin Nép-könyvtár látja el könyvekkel. A többi községben jobbára falusi könyvtár működik. Mivel az utóbbi 5-6 évben a Népkönyvtár ke-vés gondot fordított ezekre a könyvtárakra, színvonaluk mind a helyiségeket és könyvállományt, mind a szakkádert illetően ha-nyatlásnak indult. Korábban a falu lélekszámától függően egy-egy könyvtárban esetenként 300-800 könyv is volt.
A hanyatlás akkor kezdődött, amikor a községi önkormányzat nem találta érdemesnek a falusi könyvtárak működtetését, illetve anyagi okokra hivatkozva és az ésszerűsítés örve alatt bezáratta a falusi könyvtárakat, vagy jobbik esetben az iskolák könyvtárá-hoz csatolta őket.
Az öt község közül csak a Becskerek községhez tartozó falusi könyvtárak könyvállományáról találtam adatokat, de azok is a 80-as években készült felmérésből származnak.
Ezek szerint:
Aradacon 1590 könyv szerb nyelvű, 650 szlovák nyelvű volt;
Erzsébetlakon (Belo Blato) 2235 szerb, 719 magyar, 641 szlo-vák nyelvű; Écskán (Ečka) 2558 szerb, 69 magyar, 1107 román nyelvű;
Lukácsfalván (Lukino Selo) 742 szerb, 1472 magyar nyelvű (is-kolakönyvtár nincs);
Muzslyán: 751 szerb nyelvű és 2286 magyar nyelvű könyv volt.
Az 1992-es adatok szerint a környező falvakba 803 könyvet juttattak ki (691 szerb nyelvűt, 112 magyar nyelvűt). Pontosabb adatokkal sajnos nem rendelkezhetek, mivel az a könyvtárakról szóló 1994-es törvény szerint3a könyvtárak bejegyzésekor nem kell feltüntetni a könyvállomány összetételét, és ennélfogva az igényeket sem.
Az 1993-as adatok szerint Közép-Bánát községeiben a nem-zeti kisebbség nyelvén létező könyvállomány helyzete a
követke-2A magyar helységnevek mellett első előfordulásuknál feltüntettük a hivata-los szerb helységnevet is Ágoston Mihály: A földrajzi nevek írásmódja c. könyve
alapján (szerk. megjegy.) 3Zakon a bibliotečkoj delatnosti, 34/94.
resztül történhet. Az állandó gondviselés, útbaigazítás és felkaro-lás elősegíti az ember alkotóképességének fejlődését. Nem is olyan régen még kulturális intézmények nem létezhettek állami tá-mogatás nélkül: az össz-társadalmi viszonyok változásával ez is megváltozott. Mind több és több magánkönyvesbolt, képtár nyílik Vajdaság-szerte, s ezek nagymértékben hozzájárulnak a kultúra terjesztéséhez. Sok esetben ezek a magánboltok jelentik az egyet-len lehetőséget, hogy könyv jusson a szórványmagyarság kezébe.
Becskereken (Zrenjaninban)2Közép-Bánát legnagyobb városában például, ahol összesen 17 264 magyar él (az 1991-es összeírás szerint) a Forum Holding Lap-, Könyvkiadó és Nyomdaipari Köz-vállalatnak nincs könyvesboltja.
Némely kutatók azon a véleményen vannak, hogy az állami művelődési intézmények válságba jutottak, mert nem tudták elfo-gadni az új piacgazdálkodást, vagy nehezen tudtak beleilleszked-ni. Egyesek szerint az intézmények szervezési formája az első vi-lágháború előtti szinten van, mások viszont a válságba jutott intézmények tehetetlenségét, merevségét okolják. Ilyen esetek-ben a belső feszültséget politikai mércékkel próbálják lecsillapíta-ni, amelyek nem az okokat küszöbölik ki, hanem csak egy fajta tűzoltó szerepet játszanak. Majdnem minden intézményt meg le-het menteni, ha a probléma orvoslásához az intézmények keretén belül, belső erők közreműködésével, kezdeményezésével, tudásá-val fogunk hozzá; szükség van az új eszmék behatolására ahhoz, hogy változzon a kultúra helyzete.
Amilyen kultúrintézményeink helyzete, olyan a kisebbségi ok-tatásé is. A súlyos anyagi helyzet és az életszínvonal zuhanása miatt mind nehezebb lett a könyv beszerzése. Ezért a diákok, egyetemisták és a lakosság többi része is, mindjobban rászorul-nak a könyvtárak szolgáltatásaira. A kisebbségi és minőséges ok-tatás elengedhetetlen része a könyvtár. Talán Közép-Bánát terüle-te van legrosszabb helyzetben (Vajdaságban), különösen ami a magyar nemzeti kisebbséget illeti (de a többi nemzeti kisebbség sincs irigylésre méltó helyzetben).
Közép-Bánát a következő községeket foglalja magába:
Begaszentgyörgy (Žitiste), Becskerek, Sečanj, Magyarcsernye (Nova Crnja), Törökbecse (Novi Bečej). A becskereki községet, a közép-bánáti körzet legnagyobb községét a Žarko Zrenjanin Nép-könyvtár látja el könyvekkel. A többi községben jobbára falusi könyvtár működik. Mivel az utóbbi 5-6 évben a Népkönyvtár ke-vés gondot fordított ezekre a könyvtárakra, színvonaluk mind a helyiségeket és könyvállományt, mind a szakkádert illetően ha-nyatlásnak indult. Korábban a falu lélekszámától függően egy-egy könyvtárban esetenként 300-800 könyv is volt.
A hanyatlás akkor kezdődött, amikor a községi önkormányzat nem találta érdemesnek a falusi könyvtárak működtetését, illetve anyagi okokra hivatkozva és az ésszerűsítés örve alatt bezáratta a falusi könyvtárakat, vagy jobbik esetben az iskolák könyvtárá-hoz csatolta őket.
Az öt község közül csak a Becskerek községhez tartozó falusi könyvtárak könyvállományáról találtam adatokat, de azok is a 80-as években készült felmérésből származnak.
Ezek szerint:
Aradacon 1590 könyv szerb nyelvű, 650 szlovák nyelvű volt;
Erzsébetlakon (Belo Blato) 2235 szerb, 719 magyar, 641 szlo-vák nyelvű; Écskán (Ečka) 2558 szerb, 69 magyar, 1107 román nyelvű;
Lukácsfalván (Lukino Selo) 742 szerb, 1472 magyar nyelvű (is-kolakönyvtár nincs);
Muzslyán: 751 szerb nyelvű és 2286 magyar nyelvű könyv volt.
Az 1992-es adatok szerint a környező falvakba 803 könyvet juttattak ki (691 szerb nyelvűt, 112 magyar nyelvűt). Pontosabb adatokkal sajnos nem rendelkezhetek, mivel az a könyvtárakról szóló 1994-es törvény szerint3a könyvtárak bejegyzésekor nem kell feltüntetni a könyvállomány összetételét, és ennélfogva az igényeket sem.
Az 1993-as adatok szerint Közép-Bánát községeiben a nem-zeti kisebbség nyelvén létező könyvállomány helyzete a
követke-2A magyar helységnevek mellett első előfordulásuknál feltüntettük a hivata-los szerb helységnevet is Ágoston Mihály: A földrajzi nevek írásmódja c. könyve
alapján (szerk. megjegy.) 3Zakon a bibliotečkoj delatnosti, 34/94.
ző: Begaszentgyörgy – a hozzá tartozó települések: Udvarnok (Banatski Dvor), Banatsko Višnjićevo, Banatsko Karadjordjevo, Begejci, Medja, Magyarittabé (Novi Itebej), Ravni Topolac, Szerbittabé (Srpski Itebej), Torda, Hetény (Hetin), Csősztelek (Čestereg) – könyvtárában 33 484 szerb nyelvű és 7699 magyar nyelvű könyv van, szlovák nyelvű nincs.
Ugyanakkor az 1991-es összeírás szerint ebben a községben összesen 22 811 lakos él. Ebből 12 365 szerb, 5081 magyar, 2551 román, 13 szlovák (rutén nincs).
Becskerek – a hozzá tartozó települések: Aradac, Banatski Despotovac, Erzsébetlak, Bótos (Botoš), Elemér (Elemir), Écska, Jankahíd (Jankov Most), Klek, Knićanin, Lazarevo, Lukácsfalva, Lukićevo, Melence (Melenci), Szentmihály (Mihajlovo), Orlovat, Perlez, Stajićevo, Taraš, Tomaševac, Farkasd (Farkaždin) és Čenta – könyvtárában: 108 878 szerb nyelvű, 18 588 magyar nyelvű könyv van. A többi nemzeti kisebbség nyelvén nincs könyv.
A becskereki község területén összesen 136 778 lakos él. Eb-ből 93 944 szerb, 17 264 magyar, 30 rutén, 2918 szlovák és 3140 román nemzetiségű.
Magyarcsernye – Velike Livade, Vojvoda Stepa, Radojevo, Szerbcsernye (Srpska Crnja), Tóba – könyvtárában 22 608 szerb nyelvű könyv van. A nemzeti kisebbségek nyelvén nincs könyv, noha a községben összesen 14 538 lakos él, ebből 9824 szerb, 2993 magyar, 1 szlovák és 1 rutén.
Törökbecse – Kumane, Bocsár (Bočar) és Novo Miloševo – könyvtárában 44 209 szerb nyelvű és 13 965 magyar nyelvű könyv van.
Az 1991-es összeírás szerint a község lakosainak száma ösz-szesen 28 788, ebből 19 001 szerb, 6165 magyar, 165 román, 10 rutén, 28 szlovák.
Sečanj község – Banatska Dubica, Boka, Busenje, Jarkovac, Módos (Jaša Tomić), Konak, Krajišnik, Neuzina, Sutjeska és Šur-jan – könyvtárában szerb nyelvű könyv 14 751, magyar nyelvű 50, román nyelvű pedig csak 10 található. Sečanj községben összesen 18 438 lakos él. Ebből 12 212 szerb, 2468 magyar, 806 román, 78 szlovák, 1 rutén.
Meg kell azonban említeni a Becskereken működő Petőfi Mű-velődési Egyesület könyvtárát, ahol most kb. 9000 magyar nyel-vű könyv áll az olvasók rendelkezésére.
A fenti adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy könyvtáraink, különösen Közép-Bánát könyvtárai – ami a nemze-ti kisebbség nyelvén létező könyveket illenemze-ti –, igen elhanyagolt ál-lapotban vannak. Talán ez a terület a legelhanyagoltabb a Vajda-ságban, s legkevésbé érintette a művelődéspolitika (pozitív értelemben). A leépítés pedig annál jobban. Így nem sok ered-ményt várhatunk az oktatástól sem, ha az anyanyelven tanuló di-ákok rendelkezésére nem áll megfelelő szakirodalom.
Az elmúlt években a község könyvtárai áldatlan körülmények között működtek, így figyelemreméltók azok a törekvések, ame-lyeket ezek az intézmények tettek megmaradásuk érdekében.
Támogatókat, védnököket kerestek, így rövid távra megoldották problémáikat. De a társadalom, az állam, az alapító gondviselé-se nélkül minden törekvés csak egyfajta tűzoltás, nem pedig a dolgok lényeges változtatása, javulása.
Oktatási rendszerünk fejlődése sokkal gyorsabb, mint aho-gyan azt a beszerzett könyvállomány tudja kísérni.
Közép-Bánát jellegzetessége abban rejlik, hogy több nemzeti kisebbség él egy területen: igaz, hogy számbelileg kevesen van-nak, de kulturális igényeik ugyanolyanok, mint a többségi nemze-té.
Az ésszerűsítés sok esetben a nemzeti kisebbség nyelvén fo-lyó oktatás beszüntetését, a kiadóházak felszámolását eredmé-nyezte. A megoldás az önkormányzatok magatartásának meg-változtatásában és a művelődési intézmények vezetőinek olyan tevékenységében van, amely méltányolja a másságot, hogy a több nemzetiségű Vajdaság nemcsak előny, hanem kincs is.
ző: Begaszentgyörgy – a hozzá tartozó települések: Udvarnok (Banatski Dvor), Banatsko Višnjićevo, Banatsko Karadjordjevo, Begejci, Medja, Magyarittabé (Novi Itebej), Ravni Topolac, Szerbittabé (Srpski Itebej), Torda, Hetény (Hetin), Csősztelek (Čestereg) – könyvtárában 33 484 szerb nyelvű és 7699 magyar nyelvű könyv van, szlovák nyelvű nincs.
Ugyanakkor az 1991-es összeírás szerint ebben a községben összesen 22 811 lakos él. Ebből 12 365 szerb, 5081 magyar, 2551 román, 13 szlovák (rutén nincs).
Becskerek – a hozzá tartozó települések: Aradac, Banatski Despotovac, Erzsébetlak, Bótos (Botoš), Elemér (Elemir), Écska, Jankahíd (Jankov Most), Klek, Knićanin, Lazarevo, Lukácsfalva, Lukićevo, Melence (Melenci), Szentmihály (Mihajlovo), Orlovat, Perlez, Stajićevo, Taraš, Tomaševac, Farkasd (Farkaždin) és Čenta – könyvtárában: 108 878 szerb nyelvű, 18 588 magyar nyelvű könyv van. A többi nemzeti kisebbség nyelvén nincs könyv.
A becskereki község területén összesen 136 778 lakos él. Eb-ből 93 944 szerb, 17 264 magyar, 30 rutén, 2918 szlovák és 3140 román nemzetiségű.
Magyarcsernye – Velike Livade, Vojvoda Stepa, Radojevo, Szerbcsernye (Srpska Crnja), Tóba – könyvtárában 22 608 szerb nyelvű könyv van. A nemzeti kisebbségek nyelvén nincs könyv, noha a községben összesen 14 538 lakos él, ebből 9824 szerb, 2993 magyar, 1 szlovák és 1 rutén.
Törökbecse – Kumane, Bocsár (Bočar) és Novo Miloševo – könyvtárában 44 209 szerb nyelvű és 13 965 magyar nyelvű könyv van.
Az 1991-es összeírás szerint a község lakosainak száma ösz-szesen 28 788, ebből 19 001 szerb, 6165 magyar, 165 román, 10 rutén, 28 szlovák.
Sečanj község – Banatska Dubica, Boka, Busenje, Jarkovac, Módos (Jaša Tomić), Konak, Krajišnik, Neuzina, Sutjeska és Šur-jan – könyvtárában szerb nyelvű könyv 14 751, magyar nyelvű 50, román nyelvű pedig csak 10 található. Sečanj községben összesen 18 438 lakos él. Ebből 12 212 szerb, 2468 magyar, 806 román, 78 szlovák, 1 rutén.
Meg kell azonban említeni a Becskereken működő Petőfi Mű-velődési Egyesület könyvtárát, ahol most kb. 9000 magyar nyel-vű könyv áll az olvasók rendelkezésére.
A fenti adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy könyvtáraink, különösen Közép-Bánát könyvtárai – ami a nemze-ti kisebbség nyelvén létező könyveket illenemze-ti –, igen elhanyagolt ál-lapotban vannak. Talán ez a terület a legelhanyagoltabb a Vajda-ságban, s legkevésbé érintette a művelődéspolitika (pozitív értelemben). A leépítés pedig annál jobban. Így nem sok ered-ményt várhatunk az oktatástól sem, ha az anyanyelven tanuló di-ákok rendelkezésére nem áll megfelelő szakirodalom.
Az elmúlt években a község könyvtárai áldatlan körülmények között működtek, így figyelemreméltók azok a törekvések, ame-lyeket ezek az intézmények tettek megmaradásuk érdekében.
Támogatókat, védnököket kerestek, így rövid távra megoldották problémáikat. De a társadalom, az állam, az alapító gondviselé-se nélkül minden törekvés csak egyfajta tűzoltás, nem pedig a dolgok lényeges változtatása, javulása.
Oktatási rendszerünk fejlődése sokkal gyorsabb, mint aho-gyan azt a beszerzett könyvállomány tudja kísérni.
Közép-Bánát jellegzetessége abban rejlik, hogy több nemzeti kisebbség él egy területen: igaz, hogy számbelileg kevesen van-nak, de kulturális igényeik ugyanolyanok, mint a többségi nemze-té.
Az ésszerűsítés sok esetben a nemzeti kisebbség nyelvén fo-lyó oktatás beszüntetését, a kiadóházak felszámolását eredmé-nyezte. A megoldás az önkormányzatok magatartásának meg-változtatásában és a művelődési intézmények vezetőinek olyan tevékenységében van, amely méltányolja a másságot, hogy a több nemzetiségű Vajdaság nemcsak előny, hanem kincs is.
Összegezés
DR.GIDAI ERZSÉBET
Az egyes szekciókban a program szerint a magyar tannyelvű oktatás, iskolarendszer és kutatások témájában igen élénk volt a vita. Hat kitűnő előadást hallgattunk meg. Ezek az előadások olyan helyzetelemzést, és helyzetképet nyújtottak, amiből azt a következtetés vonható le, hogy demográfiai helyzetképünk a ma-gyarság lélekszámának csökkenése és rossz konstruktúrájának alakulása miatt tragikus, és ebből adódóan tragikus a magyar nyelvű oktatás helyzete és kilátása is. Mirnics Károly az általa fel-vázolt képben olyan adatszerű ismertetést és diagnózist mondott el, ami azt mutatja, hogy a magyar értelmiség lélekszámának csökkenése, a felsőfokú magyar anyanyelvű értelmiségi képzés egyetemi szinten gyakorlatilag megszűnőben van. Ebből adódó-an a vita akörül alakult ki, hogy mi is a feladatunk, milyen megol-dási módok, lehetőségek vannak, és mi az, ami ellen az értelmi-ségnek kötelessége küzdeni, felvállalni a magyar sorskérdéseket. Az egyik, ami nagyon lényeges álláspont, hogy osztatlan a magyar kultúra, osztatlan történelmi gyökeréből ere-dően. A Kárpát-medencében élő értelmiség felelőssége, hogy ezt az osztatlan magyar kultúrát hosszú távon megőrizze. A másik, nagyon lényeges fő feladatunk az asszimiláció megállítása, ez egyben a nemzeti megmaradásunk kérdése is. Nemzeti megma-radásunk, a magyarság megmaradásának a kérdése nemcsak a határon túli magyarság feladata és felelőssége, hanem igen je-lentős mértékben az anyaországé is. Hiszen az anyaországban is megjelennek más köntösben, más formában ugyanezek a ví-vódások, ugyanezek az ellentmondások. Ebből adódóan tehát a
Összegezés
DR.GIDAI ERZSÉBET
Az egyes szekciókban a program szerint a magyar tannyelvű oktatás, iskolarendszer és kutatások témájában igen élénk volt a vita. Hat kitűnő előadást hallgattunk meg. Ezek az előadások
Az egyes szekciókban a program szerint a magyar tannyelvű oktatás, iskolarendszer és kutatások témájában igen élénk volt a vita. Hat kitűnő előadást hallgattunk meg. Ezek az előadások