Mindenekelőtt idézni szeretném a Szlovák Köztársaság 1992.
szeptember 1-jén elfogadott alkotmányának az Alapvető emberi jogok és szabadságjogok c. fejezete 12. cikkelye 3. bekezdését, amely így szól: „Mindenkinek jogában áll szabadon határozni sa-ját nemzetiségéről. Tilos ennek a döntésnek bármiféle befolyáso-lása és az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás minden módo-zata.” A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogairól szóló 34. cikkely 2. bekezdése a következőket mondja ki: „A nemzeti-ségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampol-gároknak a törvény által megállapított feltételek mellett az állam-nyelv elsajátításához való jogon kívül joguk van:
a) az anyanyelvű művelődéshez;
b) anyanyelvük hivatalos érintkezésben való használatához;
c) részt venni a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csopor-tokat érintő ügyek megoldásában.”
Mivel az ország legmagasabb szintű jogi normája az alkot-mány, ennek betartása nemcsak az állampolgárok kötelessége, hanem a mindenkori törvényhozó és végrehajtó államhatalmi szerveké is. Ahhoz, hogy az állampolgár élhessen alkotmány ad-ta jogával, az államnak kötelesség megteremteni azt a feltétel-rendszert, melynek létezése elengedhetetlen ezen jogok gyakor-lásához.
1 A tanulmány teljes szövege Pozsonyban az MKDM-FÜZETEK 3.
számában jelent meg Oktatásügyünk helyzete címmel 1996 januárjában (szerk. megjegy.)
A magyar oktatásügy helyzete Szlovákiában
1SZIGETI LÁSZLÓ
Iskolahálózatunk
Mindenekelőtt idézni szeretném a Szlovák Köztársaság 1992.
szeptember 1-jén elfogadott alkotmányának az Alapvető emberi jogok és szabadságjogok c. fejezete 12. cikkelye 3. bekezdését, amely így szól: „Mindenkinek jogában áll szabadon határozni sa-ját nemzetiségéről. Tilos ennek a döntésnek bármiféle befolyáso-lása és az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás minden módo-zata.” A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogairól szóló 34. cikkely 2. bekezdése a következőket mondja ki: „A nemzeti-ségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampol-gároknak a törvény által megállapított feltételek mellett az állam-nyelv elsajátításához való jogon kívül joguk van:
a) az anyanyelvű művelődéshez;
b) anyanyelvük hivatalos érintkezésben való használatához;
c) részt venni a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csopor-tokat érintő ügyek megoldásában.”
Mivel az ország legmagasabb szintű jogi normája az alkot-mány, ennek betartása nemcsak az állampolgárok kötelessége, hanem a mindenkori törvényhozó és végrehajtó államhatalmi szerveké is. Ahhoz, hogy az állampolgár élhessen alkotmány ad-ta jogával, az államnak kötelesség megteremteni azt a feltétel-rendszert, melynek létezése elengedhetetlen ezen jogok gyakor-lásához.
1 A tanulmány teljes szövege Pozsonyban az MKDM-FÜZETEK 3.
számában jelent meg Oktatásügyünk helyzete címmel 1996 januárjában (szerk. megjegy.)
Hogy milyen mértékben sikerült a SZK magyar nemzetiségű állampolgárai számára biztosítani az alkotmányban foglaltakat, s hogy az oktatásügy és művelődés terén mennyire élünk alkot-mány adta lehetőségeinkkel – erről szeretnék a következőkben értekezni.
Az oktatásügyre vonatkozó összes számadat, statisztikai ki-mutatás a SzK Oktatásügyi Minisztériuma által kiadott anyagok alapján készült. A demográfiai mutatók az 1991-es népszámlálás adatai. A szlovákiai magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét a szá-mok tükrében iskolahálózatunk szerkezeti felépítése, alap-2 kö-zép- és szakiskoláink, szakmunkásképzőink, főiskoláink, egyete-meink száma, a tanulók száma és az oktató-nevelő munka színvonala minősítheti legjobban – természetesen mindez viszo-nyítva a többségi iskolahálózathoz annak megfelelő százalék-arányos függvényében.
Az 1991-es népszámlálási adatok szerint Szlovákia 5 274 335 lakosa közül 14,31 százalék nem szlovák nemzetiségű. A ma-gyar nemzetiségűek száma 567,296, azaz az összlakosság 10,76 százaléka. Az OM által fenntartott 6266 iskolából 639, az-az 10,19 százalék nem szlovák, 177 pedig vegyes tannyelvű is-kola. A 41 533 osztályból 7,72 százalék, azaz 3206 osztály ma-gyar, ukrán illetve német tannyelvű. A tanulók 8,8 százaléka magyar nemzetiségű, de csak 6,8 százalék jár anyanyelvű isko-lába. Az 1 035 255 tanulóból 71 535, azaz 6,9 százalék látogat nem szlovák tannyelvű iskolát. A magyar nemzetiségű tanulók száma 91 164, azaz 8,8 százalék.
Az iskolatípusok szerinti megoszlás a magyar lakosság rész-arányát tekintve nagyon kedvezőtlen. Az óvodák és az alapisko-lák száma viszonylag elfogadható, a szakközépiskoalapisko-lák és szak-munkásképzők száma azonban nagyon alacsony, s ez komoly problémát okoz nemcsak a magyar oktatásügyben, de kedvezőt-len hatással lehet a szlovákiai magyar közösség fennmaradásá-ra is – hasonlóképpen, mint az önálló magyar felsőoktatási intéz-mény hiánya.
Ha abból indulunk ki, hogy Szlovákiában a magyarság rész-aránya 10,76 százalék, akkor a magyar iskolába járó 8,8 száza-lék tanuló igencsak kevés. Hol van a hiányzó két százaszáza-lék? A magyarázatot elsősorban a magyarság rossz korösszetétele ad-hatja. A szlovák lakossághoz képest rendkívül alacsony a termé-szetes szaporulata, s a születések száma jóval elmarad a szlo-vák átlag mögött. Ha összehasonlítjuk a szloszlo-vák és a magyar lakosság korpiramisát, azt tapasztalhatjuk, hogy a 20 éves korig terjedő ötévenkénti korcsoportban a szlovákok aránya mindenütt nagyobb 1,5—2 százalékkal. Tehát kevés magyar nemzetiségű gyermek születik, s ennek következménye, hogy tanulóifjúsá-gunk százalékarányban sem éri el a magyar összlakosságnak megfelelő arányt. Ez a probléma a szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából a következő években kulcsfontosságú lesz. Ha ezen az állapoton nem sikerül változtatni, tragikus kö-vetkezményekkel számolhatunk. A legelszomorítóbb az, hogy sokan megtagadják gyermekük nemzetiségét.
Számomra sokkal elgondolkodtatóbb az a számadat, hogy a szlovákiai magyar tanulóifjúságnak (beleértve az óvodásokat is) csak mintegy 6,8 százaléka tanul magyar tannyelvű iskolában.
Ez 4 százalékkal kevesebb, mint a magyarság részaránya Szlo-vákiában. Számokban kifejezve: a 101 741 magyar nemzetiségű tanuló közül csak 75 174 jár magyar tannyelvű iskolába (beleért-ve az ágazati-, magán- és az egyházi iskolákat is), ami 73,8 szá-zalék. Vagyis tanulóink 26,2 százaléka, azaz minden negyedik gyerek szlovák iskolában tanul. Természetesen ez az arány vala-mivel jobb az óvodák és az alapiskolák esetében, a szakközépis-kolák és a szakmunkásképzők esetében azonban az arány drasztikusan csökken. Ezek a számadatok többféleképpen is ma-gyarázhatók: elsősorban a magyar tannyelvű oktatási intézmé-nyek hiányával, amikor is a szülő kénytelen gyermekét szlovák iskolába adni. Több községben nincs magyar iskola, ezért egy-részt kényelemből, másegy-részt az utóbbi időben egyre gyakrabban anyagi megfontolásból, a szülő a helyi szlovák iskolába íratja gyermekét. Egyre rosszabb a helyzet a szakközépiskolák és szakmunkásképzők esetében. A magyarlakta régiókban hiányoz-nak a magyar tannyelvű ún. „ipariskolák”, a kereskedelmi
akadé-2Általános iskola (szerk. megjegy.)
Hogy milyen mértékben sikerült a SZK magyar nemzetiségű állampolgárai számára biztosítani az alkotmányban foglaltakat, s hogy az oktatásügy és művelődés terén mennyire élünk alkot-mány adta lehetőségeinkkel – erről szeretnék a következőkben értekezni.
Az oktatásügyre vonatkozó összes számadat, statisztikai ki-mutatás a SzK Oktatásügyi Minisztériuma által kiadott anyagok alapján készült. A demográfiai mutatók az 1991-es népszámlálás adatai. A szlovákiai magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét a szá-mok tükrében iskolahálózatunk szerkezeti felépítése, alap-2 kö-zép- és szakiskoláink, szakmunkásképzőink, főiskoláink, egyete-meink száma, a tanulók száma és az oktató-nevelő munka színvonala minősítheti legjobban – természetesen mindez viszo-nyítva a többségi iskolahálózathoz annak megfelelő százalék-arányos függvényében.
Az 1991-es népszámlálási adatok szerint Szlovákia 5 274 335 lakosa közül 14,31 százalék nem szlovák nemzetiségű. A ma-gyar nemzetiségűek száma 567,296, azaz az összlakosság 10,76 százaléka. Az OM által fenntartott 6266 iskolából 639, az-az 10,19 százalék nem szlovák, 177 pedig vegyes tannyelvű is-kola. A 41 533 osztályból 7,72 százalék, azaz 3206 osztály ma-gyar, ukrán illetve német tannyelvű. A tanulók 8,8 százaléka magyar nemzetiségű, de csak 6,8 százalék jár anyanyelvű isko-lába. Az 1 035 255 tanulóból 71 535, azaz 6,9 százalék látogat nem szlovák tannyelvű iskolát. A magyar nemzetiségű tanulók száma 91 164, azaz 8,8 százalék.
Az iskolatípusok szerinti megoszlás a magyar lakosság rész-arányát tekintve nagyon kedvezőtlen. Az óvodák és az alapisko-lák száma viszonylag elfogadható, a szakközépiskoalapisko-lák és szak-munkásképzők száma azonban nagyon alacsony, s ez komoly problémát okoz nemcsak a magyar oktatásügyben, de kedvezőt-len hatással lehet a szlovákiai magyar közösség fennmaradásá-ra is – hasonlóképpen, mint az önálló magyar felsőoktatási intéz-mény hiánya.
Ha abból indulunk ki, hogy Szlovákiában a magyarság rész-aránya 10,76 százalék, akkor a magyar iskolába járó 8,8 száza-lék tanuló igencsak kevés. Hol van a hiányzó két százaszáza-lék? A magyarázatot elsősorban a magyarság rossz korösszetétele ad-hatja. A szlovák lakossághoz képest rendkívül alacsony a termé-szetes szaporulata, s a születések száma jóval elmarad a szlo-vák átlag mögött. Ha összehasonlítjuk a szloszlo-vák és a magyar lakosság korpiramisát, azt tapasztalhatjuk, hogy a 20 éves korig terjedő ötévenkénti korcsoportban a szlovákok aránya mindenütt nagyobb 1,5—2 százalékkal. Tehát kevés magyar nemzetiségű gyermek születik, s ennek következménye, hogy tanulóifjúsá-gunk százalékarányban sem éri el a magyar összlakosságnak megfelelő arányt. Ez a probléma a szlovákiai magyarság jelene és jövője szempontjából a következő években kulcsfontosságú lesz. Ha ezen az állapoton nem sikerül változtatni, tragikus kö-vetkezményekkel számolhatunk. A legelszomorítóbb az, hogy sokan megtagadják gyermekük nemzetiségét.
Számomra sokkal elgondolkodtatóbb az a számadat, hogy a szlovákiai magyar tanulóifjúságnak (beleértve az óvodásokat is) csak mintegy 6,8 százaléka tanul magyar tannyelvű iskolában.
Ez 4 százalékkal kevesebb, mint a magyarság részaránya Szlo-vákiában. Számokban kifejezve: a 101 741 magyar nemzetiségű tanuló közül csak 75 174 jár magyar tannyelvű iskolába (beleért-ve az ágazati-, magán- és az egyházi iskolákat is), ami 73,8 szá-zalék. Vagyis tanulóink 26,2 százaléka, azaz minden negyedik gyerek szlovák iskolában tanul. Természetesen ez az arány vala-mivel jobb az óvodák és az alapiskolák esetében, a szakközépis-kolák és a szakmunkásképzők esetében azonban az arány drasztikusan csökken. Ezek a számadatok többféleképpen is ma-gyarázhatók: elsősorban a magyar tannyelvű oktatási intézmé-nyek hiányával, amikor is a szülő kénytelen gyermekét szlovák iskolába adni. Több községben nincs magyar iskola, ezért egy-részt kényelemből, másegy-részt az utóbbi időben egyre gyakrabban anyagi megfontolásból, a szülő a helyi szlovák iskolába íratja gyermekét. Egyre rosszabb a helyzet a szakközépiskolák és szakmunkásképzők esetében. A magyarlakta régiókban hiányoz-nak a magyar tannyelvű ún. „ipariskolák”, a kereskedelmi
akadé-2Általános iskola (szerk. megjegy.)
miák, s a tudatos leépítés következtében egyre kevesebb a ma-gyar tannyelvű szakmunkásképző. Egyre kevesebb mama-gyar osz-tály nyílik a vegyes tannyelvű szakmunkásképzőkben, ezért a szü-lő az utaztatás, a kollégiumi költségek radikális megnövekedése miatt – anyagi megfontolásból – kénytelen gyermekét szlovák osz-tályba, iskolába adni.
A fentiekben kényszerhelyzetről beszéltem, mindamellett be kell vallanunk, hogy kényszer nélkül is nagyon sok magyar gyer-mek kerül szlovák iskolába. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk belát-ható időn belül megfékezni vagy visszafordítani, saját magunk ás-suk meg sírunkat. Számomra érthetetlen, ha a magyar anya és magyar apa gyermekét szlovák iskolába íratja olyan esetben, ami-kor van lehetőség magyar iskolába járatnia. Sokan az érvényesü-lés, a karrier, a szlovák nyelv jobb elsajátítása érdekében teszik ezt. Némelyek a szomszéd vagy az ismerős példáját követik, s van egy réteg, amelyik maga sem tudja, miért adja gyermekét szlovák iskolába. Úgy látszik, ezek az emberek nem ismerik Comenius vagy Kazinczy bölcs érvelését, mely szerint mindenki saját anya-nyelvén képes az új ismereteket a legtökéletesebben elsajátítani, az új információkat magában feldolgozni. S ugyancsak nem isme-rik Gyurcsó Istvánnak az unokákról és a nagyszülőkről írt versét, mely előrevetíti azokat a problémákat, gondokat, amelyek az ilyen rossz döntéssel járhatnak. Minden magyar szülőnek szem előtt kellene tartania azt a mondást, hogy „magyar gyerek magyar isko-lába való”.
Az 1994. szeptember 30-ai adatok szerint a 3343 szlovákiai óvoda közül 297 (8,88 százalék) volt magyar, 106 (3,17 százalék) pedig vegyes, szlovák és magyar tannyelvű. Az 586 (7,93 száza-lék) magyar osztályba 12 350 (7,08 százaszáza-lék) magyar nemzetisé-gű óvodás járt. (A százalékarányt mindig a 10,76 százalék, azaz a szlovákiai magyarság részarányának tükrében kell vizsgálni).
A 2394 szlovákiai alapiskola közül 268 magyar tannyelvű, 31 pedig vegyes. A magyar alapiskolák 2081 osztályába (7,65 száza-lék) 45 467 (7 százaszáza-lék) tanköteles diák járt. Örömmel nyugtázhat-juk, hogy a pluralizmus érvényesülésének köszönhetően 9 egyhá-zi alapiskolánk működik több mint 50 osztállyal és mintegy ezer tanulóval. Sajnos magán-alapiskola még nincs.
A 150 állami gimnázium közül 11 (7,3 százalék) magyar tan-nyelvű, 8 pedig (5,3 százalék) vegyes tannyelvű intézményként működik. A 156 (7,5 százalék) magyar osztályban 4622 (7,1 szá-zalék) magyar diák tanul. Büszkélkedhetünk egy-egy magyar egyházi- és magángimnáziummal is, de tekintve, hogy a szlovák egyházi iskolák száma már 30 körül van, szlovák magániskola pedig 10 is van, nem lehetünk elégedettek.
Nagyon kedvezőtlen a helyzet a szakközépiskolák (népiesen:
ipariskolák) terén. A 308 állami szakközépiskola közül 4 (1,3 szá-zalék) magyar tannyelvű és 18 (5,8 szászá-zalék) vegyes tannyelvű.
A 3315 osztály közül 148 (4,46 százalék) magyar tannyelvű. Az országosan 101 944 számú ipari tanuló közül 4186 (4,1 százalék) tanul a magyar osztályokban.
Még ennél is aggasztóbb a helyzet a szakmunkásképző isko-lák esetében. Ezen intézmények zömét nem az OM igazgatja, hanem az egyes ágazati minisztériumok. A 342 szakmunkáskép-ző közül mindössze 2 (0,6 százalék) magyar tannyelvű és 22 (6,43 százalék) vegyes. Egy előző évi statisztika szerint 11 643 magyar nemzetiségű diák jár szakmunkásképzőbe, s közülük 5595 tanul magyar nyelven. Tehát a magyar nemzetiségű szak-munkástanulók mintegy 53 százaléka szlovák tannyelvű iskolába jár. A magyar tannyelvű szakmunkásképzők hiányát enyhíti az a 7 magyar tannyelvű magán szakmunkásképző, melynek többsé-ge a galántai és dunaszerdahelyi járásokban található. Termé-szetesen ezek nem tudják átvállalni magukra és nem is vehetik át az állam feladatát, és nem változtathatnak az állam mostoha bánásmódján, már ami a magyar szakmunkásképzést illeti.