DR. SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
Nyelvterületünk délnyugati csücskében manapság kizáróla-gos az ún. kétnyelvű oktatási és nevelési forma, amely a nemze-tiségileg vegyesen lakott területen: a Mura folyó és a magyar ha-tár közötti Muravidéken – a mai lendvai (Lendava), marácfürdői (Moravske Toplice) és hodos-sali (Hodoš-Šalovci) járásban (ott:
községben) – általános. A következőkben először vázolom a mai helyzet előzményeit, majd áttekintést adok a kétnyelvű oktatás főbb jellemzőiről az óvodától az egyetemig, végül összefoglalom az ezen tanulási forma hiányosságaira rámutató, újabb muravi-déki bírálatokat.
A trianoni békeszerződést megelőzően Vas és Zala megyék-nek a későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt telepü-lésein külön magyar és szlovén anyanyelvű egyházi, majd elemi népiskolák működtek. A kisebbségi sorba kerüléskor a magyar nemzetiség számára 16 elemi iskolában 29 anyanyelvű osztály állt rendelkezésre. Egyidejűleg az alsólendvai polgári iskolában magyar nyelvű oktatás folyt, a vend-szlovén mint idegen nyelv kötelező hallgatásával. A 30-as évekig – nem kismértékben a más vidékekről odatelepített szlovén pedagógusok nyelvi türel-metlensége és a minisztériumi rendelettel megnövelt minimális tanulólétszám okán – fokozatosan elsorvadtak ill. váltak szlovén nyelvűvé a magyar tanintézetek. 1938/39-ben a szülők tömege-sen kérvényezték magyar nyelvű iskolák megnyitását, amire azonban csak 1941-44-től, a vidéknek időlegesen az anyaor-szághoz való visszacsatolása után nyílott lehetőség.
3 Az ötéves visszatekintést Kiss Piroska, Pásztor Júlia és Keresztes Irma összegezték.
gosra mentek nyári táborba. A most kibontakozó cserkészmoz-galmat a muzslyaiak karolták fel, s Sztoján atya megígérte a to-vábbi segítséget is.
Az 1995/96-os év említésekor érdemes szólni a háború kezde-te óta itt végzett tanulókról: hat laskói fiatal nehéz körülmények között, de tisztességgel elvégezte a szerb osztályokban tanulmá-nyait. Három lány a gimnáziumban érettségizett, három fiú pedig mezőgazdasági technikumot végzett.
Tavaly óta nagy segítséget nyújt a továbbtanuló baranyai diá-koknak a Pécsi Református Gimnázium. Heten tanulnak ott.
Az 1996/97-es tanév
E tanév kezdetén a baranyai pedagógusok a békefenntartók kíséretében Eszékre látogattak.
Kilátásaink itt-ott valamelyest javultak, Karancson az idén újra magyarul tanulhatnak majd az alsósok, s várjuk, hogy ismét meg-nyíljon a laskói óvoda. Reméljük, hogy végre az újbezdániak is megoldják problémáikat.
E tanévet a szabadkai Csodaszarvas vetélkedőn való részvé-tellel kezdtük, ahol Kasza József polgármester is nekünk szur-kolt, ahogy a záróünnepségen mondta.
A nyáron a baranyai pedagógusok egy része eredményesen kapcsolódott be a politikai életbe is. Ezekben a Baranya szem-pontjából sorsdöntő napokban részt vettek azokon a rendezvé-nyeken, amelyeket a végső rendezést irányító UNTAS szervez és közvetlenül J. Klein irányít. Dékány Zsuzsanna, Keresztes Irma és Pásztor Júlia a nyáron tizedmagával Hant asszonynál járt Bécsben.
A tanévet millecentenáriumi kis előadással kezdtük, az elsős kicsinyeket és a többieket a Csodaszarvas mondával és dalokkal köszöntöttük. Kiosztottuk azt a mintegy 1000 ceruzát, füzetet is, amit a VMDK zombori vezetőitől kaptunk.3
Magyar nemzetiségi oktatás Szlovéniában
DR. SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
Nyelvterületünk délnyugati csücskében manapság kizáróla-gos az ún. kétnyelvű oktatási és nevelési forma, amely a nemze-tiségileg vegyesen lakott területen: a Mura folyó és a magyar ha-tár közötti Muravidéken – a mai lendvai (Lendava), marácfürdői (Moravske Toplice) és hodos-sali (Hodoš-Šalovci) járásban (ott:
községben) – általános. A következőkben először vázolom a mai helyzet előzményeit, majd áttekintést adok a kétnyelvű oktatás főbb jellemzőiről az óvodától az egyetemig, végül összefoglalom az ezen tanulási forma hiányosságaira rámutató, újabb muravi-déki bírálatokat.
A trianoni békeszerződést megelőzően Vas és Zala megyék-nek a későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt telepü-lésein külön magyar és szlovén anyanyelvű egyházi, majd elemi népiskolák működtek. A kisebbségi sorba kerüléskor a magyar nemzetiség számára 16 elemi iskolában 29 anyanyelvű osztály állt rendelkezésre. Egyidejűleg az alsólendvai polgári iskolában magyar nyelvű oktatás folyt, a vend-szlovén mint idegen nyelv kötelező hallgatásával. A 30-as évekig – nem kismértékben a más vidékekről odatelepített szlovén pedagógusok nyelvi türel-metlensége és a minisztériumi rendelettel megnövelt minimális tanulólétszám okán – fokozatosan elsorvadtak ill. váltak szlovén nyelvűvé a magyar tanintézetek. 1938/39-ben a szülők tömege-sen kérvényezték magyar nyelvű iskolák megnyitását, amire azonban csak 1941-44-től, a vidéknek időlegesen az anyaor-szághoz való visszacsatolása után nyílott lehetőség.
3 Az ötéves visszatekintést Kiss Piroska, Pásztor Júlia és Keresztes Irma összegezték.
1945-58 között külön szlovén és magyar tagozatok működtek.
Az 1958/59-es tanévben a magyar lakosság zömét magában fog-laló, akkori lendvai járás 3067 tanulója közül 1206 tartozott a ma-gyar nemzetiséghez, mintegy harmaduk már szlovén tagozatba járt. Miután a rosszabb szervezettség, felszerelés meg a későbbi továbbtanulás kisebb esélye miatt a szülők egyre kevésbé íratták magyar osztályba a gyermekeiket, az asszimiláció csökkentésé-re, egy jugoszláv szövetségi párthatározat nyomán, 1959/60-tól bevezették az ún. kétnyelvű oktatási formát.
A kétnyelvűség ebben az esetben kölcsönös, ugyanis a nem-zetiségileg vegyesen lakott területen valamennyi tanuló számára csak ilyen oktatási forma áll rendelkezésre, függetlenül az anya-nyelvüktől. Már az óvodában valamennyi nevelői tevékenység mindkét nyelven zajlik: az anyanyelvű kifejezőkészség fejleszté-sével egyidejűleg ismertetik meg a gyermekeket a környezet nyelvével. Az 1995/96-os tanévben a Muravidék 22 óvodai cso-portjában 41 nevelő foglalkozott 398 gyermekkel, akiknek mint-egy négytizede tartozott a magyar nemzeti közösséghez. Ugyan-ezen adatok az általános iskolákban: 78, 127 és 1248. Mindkét intézménytípus esetében egy évtized alatt a növendékek száma 22-26 %-kal csökkent, a mi meghaladja a lakosságszámnak a két legközelebbi népszámlálás között mintegy 10 %-os fogyását.
A kétnyelvű általános iskola alsó tagozatán, minden tantárgy esetében teljes a kétnyelvűség, kizárólag az anyanyelv és a má-sik nyelv órái egynyelvűek. 5–8. osztályig a tárgyak zömét már szlovénül tanítják, de az elmélyítés, összefoglalás, begyakorlás, a szakkifejezések lejegyzésével magyar nyelven is folytatódik.
Feleléskor a diák a két nyelv bármelyikét használhatja. Akik ta-nulmányaik kezdetén a magyar nyelv hangsúlyos fejlesztése mellett döntenek, azok számára az ún. magyar nemzeti program-mal bővül a tananyag. Ilyen, az identitást közvetlenül befolyásoló tárgyak az anyanyelven kívül a természet- és társadalomismeret, a történelem, a földrajz, a képzőművészeti és zenei nevelés, va-lamint a testnevelés.
A kétnyelvű oktatás előzmények nélkülisége az első évtizedet gyakorlatilag a kísérletezés időszakává tette, folyamatosan csi-szolódott az oktatás-nevelés módszertana, álltak át a
pedagógu-sok az új tanítási formára. A sajátos taneszközök, az adekvát fel-készültséggel rendelkező, megfelelő számú tanerő hiánya, a me-todikai kidolgozatlanság, a szülők kezdeti bizalmatlansága 1969-ben alkotmánybírósági perhez is vezetett: a területen élő 691 szlovén nemzetiségű polgár keresetet nyújtott be a kétnyelvű is-kolaforma ellen. Az egy évig tartó eljárást követően a magyar nemzetiség győztesen került ki a perből: magasabb szintre emel-ték a kétnyelvű oktatást, javaslatokat tettek az intézmények ká-der- és pénzügyi gondjainak az enyhítésére, sőt indítványozták az iskolatípus középfokú megfelelőjének a megteremtését is.
Szlovénia magyarlakta területein az elcsatolástól a 80-as évek elejéig – az 1941-44-es időszaktól eltekintve – nem műkö-dött magyar nyelvű középiskola. 1945 után a bányászat, a vegyé-szet és a fémipar számára képeztek Lendván szakmunkásokat ill. technikusokat, szlovén és rövid ideig szerbhorvát nyelven.
1981/82-ben létesült a lendvai kétnyelvű középiskolai központ, amely pedagógiai-társadalomtudományi, közgazdasági-pénz-ügyi, gépésztechnikusi szakokon kétnyelvű, a fémformáló szak-munkásképző részlegén pedig nyelvoktató típusú. Az intézmény 19 osztályát 1995/96-ban 310 tanuló látogatta, az őket tanító 45 pedagógus mellett. A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területen kívüli településein 6 középiskolában 1976 óta heti 3 órás fakultatív magyar anyanyelvápolásra nyílik lehetőség.
A két világháború között nem folyt magyar pedagógusképzés Szlovéniában. 1949-51 között a háború után fellépett tanárhiá-nyon „gyorstalpaló” tanfolyamokkal igyekeztek enyhíteni. Az 50-es, 60-as években számos muravidéki magyar hallgató szerzett oklevelet a szabadkai tanítóképzőn, 1959 után a kétnyelvű okta-tás számára a muraszombati képző is bocsátott ki pedagóguso-kat. Szerepüket a maribori egyetem (1985-ig pedagógiai akadé-mia) pedagógiai karán 1966-tól a magyar lektorátus vette át, ahol folyamatosan anyaországi szakember dolgozik. 1980 óta magyar nyelv és irodalom tanszék (utóbb intézet) is kiépült az intézmény-ben, amelynek feladata a kétnyelvű óvodák, általános és közép-iskolák számára tanerők képzése, továbbá fordítók, tolmácsok magyar nyelvű felkészítése. A lektori órákat, a nyelvünk iránt ér-deklődők mellett, más szakos magyar nemzetiségű hallgatók is
1945-58 között külön szlovén és magyar tagozatok működtek.
Az 1958/59-es tanévben a magyar lakosság zömét magában fog-laló, akkori lendvai járás 3067 tanulója közül 1206 tartozott a ma-gyar nemzetiséghez, mintegy harmaduk már szlovén tagozatba járt. Miután a rosszabb szervezettség, felszerelés meg a későbbi továbbtanulás kisebb esélye miatt a szülők egyre kevésbé íratták magyar osztályba a gyermekeiket, az asszimiláció csökkentésé-re, egy jugoszláv szövetségi párthatározat nyomán, 1959/60-tól bevezették az ún. kétnyelvű oktatási formát.
A kétnyelvűség ebben az esetben kölcsönös, ugyanis a nem-zetiségileg vegyesen lakott területen valamennyi tanuló számára csak ilyen oktatási forma áll rendelkezésre, függetlenül az anya-nyelvüktől. Már az óvodában valamennyi nevelői tevékenység mindkét nyelven zajlik: az anyanyelvű kifejezőkészség fejleszté-sével egyidejűleg ismertetik meg a gyermekeket a környezet nyelvével. Az 1995/96-os tanévben a Muravidék 22 óvodai cso-portjában 41 nevelő foglalkozott 398 gyermekkel, akiknek mint-egy négytizede tartozott a magyar nemzeti közösséghez. Ugyan-ezen adatok az általános iskolákban: 78, 127 és 1248. Mindkét intézménytípus esetében egy évtized alatt a növendékek száma 22-26 %-kal csökkent, a mi meghaladja a lakosságszámnak a két legközelebbi népszámlálás között mintegy 10 %-os fogyását.
A kétnyelvű általános iskola alsó tagozatán, minden tantárgy esetében teljes a kétnyelvűség, kizárólag az anyanyelv és a má-sik nyelv órái egynyelvűek. 5–8. osztályig a tárgyak zömét már szlovénül tanítják, de az elmélyítés, összefoglalás, begyakorlás, a szakkifejezések lejegyzésével magyar nyelven is folytatódik.
Feleléskor a diák a két nyelv bármelyikét használhatja. Akik ta-nulmányaik kezdetén a magyar nyelv hangsúlyos fejlesztése mellett döntenek, azok számára az ún. magyar nemzeti program-mal bővül a tananyag. Ilyen, az identitást közvetlenül befolyásoló tárgyak az anyanyelven kívül a természet- és társadalomismeret, a történelem, a földrajz, a képzőművészeti és zenei nevelés, va-lamint a testnevelés.
A kétnyelvű oktatás előzmények nélkülisége az első évtizedet gyakorlatilag a kísérletezés időszakává tette, folyamatosan csi-szolódott az oktatás-nevelés módszertana, álltak át a
pedagógu-sok az új tanítási formára. A sajátos taneszközök, az adekvát fel-készültséggel rendelkező, megfelelő számú tanerő hiánya, a me-todikai kidolgozatlanság, a szülők kezdeti bizalmatlansága 1969-ben alkotmánybírósági perhez is vezetett: a területen élő 691 szlovén nemzetiségű polgár keresetet nyújtott be a kétnyelvű is-kolaforma ellen. Az egy évig tartó eljárást követően a magyar nemzetiség győztesen került ki a perből: magasabb szintre emel-ték a kétnyelvű oktatást, javaslatokat tettek az intézmények ká-der- és pénzügyi gondjainak az enyhítésére, sőt indítványozták az iskolatípus középfokú megfelelőjének a megteremtését is.
Szlovénia magyarlakta területein az elcsatolástól a 80-as évek elejéig – az 1941-44-es időszaktól eltekintve – nem műkö-dött magyar nyelvű középiskola. 1945 után a bányászat, a vegyé-szet és a fémipar számára képeztek Lendván szakmunkásokat ill. technikusokat, szlovén és rövid ideig szerbhorvát nyelven.
1981/82-ben létesült a lendvai kétnyelvű középiskolai központ, amely pedagógiai-társadalomtudományi, közgazdasági-pénz-ügyi, gépésztechnikusi szakokon kétnyelvű, a fémformáló szak-munkásképző részlegén pedig nyelvoktató típusú. Az intézmény 19 osztályát 1995/96-ban 310 tanuló látogatta, az őket tanító 45 pedagógus mellett. A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területen kívüli településein 6 középiskolában 1976 óta heti 3 órás fakultatív magyar anyanyelvápolásra nyílik lehetőség.
A két világháború között nem folyt magyar pedagógusképzés Szlovéniában. 1949-51 között a háború után fellépett tanárhiá-nyon „gyorstalpaló” tanfolyamokkal igyekeztek enyhíteni. Az 50-es, 60-as években számos muravidéki magyar hallgató szerzett oklevelet a szabadkai tanítóképzőn, 1959 után a kétnyelvű okta-tás számára a muraszombati képző is bocsátott ki pedagóguso-kat. Szerepüket a maribori egyetem (1985-ig pedagógiai akadé-mia) pedagógiai karán 1966-tól a magyar lektorátus vette át, ahol folyamatosan anyaországi szakember dolgozik. 1980 óta magyar nyelv és irodalom tanszék (utóbb intézet) is kiépült az intézmény-ben, amelynek feladata a kétnyelvű óvodák, általános és közép-iskolák számára tanerők képzése, továbbá fordítók, tolmácsok magyar nyelvű felkészítése. A lektori órákat, a nyelvünk iránt ér-deklődők mellett, más szakos magyar nemzetiségű hallgatók is
látogatják. A magyar szakra járók száma évfolyamonként néhány fő, munkájukat 1971 óta a szombathelyi tanárképző főiskoláról érkezett vendégtanár segíti.
A szlovén főváros, Ljubljana tudományegyetemének orienta-lisztikai tanszékén is dolgozik magyarországi lektor. Az utóbbi másfél évtizedben – államközi megállapodás alapján – mód nyílik muravidéki fiatalok magyarországi felsőoktatási intézményekben való továbbtanulására. A közösség szükségleteivel összhangban, évente 5–10 hallgatójuk nem csupán bölcsészettudományi, ha-nem a legkülönbözőbb művészeti, természettudományos, orvosi, műszaki és agrár szakokon szerez oklevelet.
A Szlovéniában meghonosodott kétnyelvű oktatási formát – a kétségtelenül meglévő pozitívumai mellett – többségi és kisebb-ségi oldalról számos bírálat érte az elmúlt időszakban. A szlovén szülők egy része az 1969. évi, említett alkotmánybírósági pert megelőzőhöz hasonló kérvénnyel fordult a parlamenthez, az egy-nyelvű oktatás visszaállításáért. A hiányos didaktikai, módszerta-ni eszköztár, a mindkét nyelvet egyforma felkészültséggel beszé-lő pedagógusok kis hányada következtében, a harmonikus kétnyelvűség egyensúlya helyett, erősödtek a magyart a köz-nyelvtől a konyhanyelv felé taszító, diglossziás jelenségek, így az oktatás a beolvadást sem tudta kellőképpen fékezni. Miután ezt a vonatkozó jogszabály is lehetővé teszi, nem kizárt, hogy a jövő-ben ismét szétválasztják a szlovén és magyar tagozatokat. A kö-zösség kis létszámából adódóan megoszlanak azonban a tanári és szülői vélemények az esetleges önálló magyar tagozatok élet-képességét illetően.
A kétnyelvű oktatás a rendszerváltozásig a Muravidéken affé-le tabutéma volt: a testvériség-egység kirakatpolitikája nevében csak dicsérni szabadott. A valóságban viszont nem biztosította maradéktalanul az oktatás és a nyelvmegtartás kölcsönössége elvének – amelyet annak idején lefektettek – a megvalósulását.
Van, aki egyenesen katasztrófahelyzetet emleget, a maribori tan-székvezető, Varga József pedig így fogalmaz: „a magyar gyerme-kek anyanyelvi tudása rohamosan szegényül, az anyanyelvükön történő szakmai gondolkodásra szinte képtelenek, a nemzeti azonosságjegyeik külső és belső alkalmazás-igényeinek a
szint-je egyre kopik, az anyanemzetükhöz szellemileg, lelkileg és ér-zelmileg kötődő magatartás-értékrendszerük tisztázatlan, gyö-kértelen s a tudatos magyarság- és történelemvállalásuk szoron-gásos, bizonytalan és közömbös”. Bokor József, aki szintén Mariborban tanít, burkolt nyelvi megfélemlítésről ír, aminek követ-keztében a szülők a többségi nyelvű kommunikáció felé irányítják gyermekeiket, a vélt nagyobb érvényesülési esély érdekében.
Leszögezi azt a jogos elvárást is, miszerint a kétnyelvű oktatás reformja során első lépésként, a többség nyelvének favorizálása helyett, ki kell mondani az anyanyelv dominanciájának alapelvét.
Szorgalmazza azt is, hogy a jövőben strukturálandó tananyag zö-mét, a törzsanyagot a kétnyelvű iskolában mindkét nyelven, a ki-egészítő anyagot pedig kinek-kinek csak az anyanyelvén kellene elsajátítania. Göncz László, a lendvai Magyar Nemzetiségi Műve-lődési Intézet igazgazója kevesebbel is beérné: egy-két tantárgy magyarul tanulásával emelné a nyelvi készség szintjét, így azt senki sem tekinthetné hátráltató tényezőnek az esetleges szlo-vén nyelvű továbbtanulásnál. Amennyiben a Bokor által javasolt változtatás megbukna a szlovén ajkú szülők ellenállásán, Göncz a tengermelléken már működő modellt ajánlaná: szlovén iskolát a magyar nyelv kötelező tanulásával. Hogy ez a nyelvoktató típu-sú iskolaforma mit jelent az identitásőrzés szempontjából, azt a magyarországi kisebbségi intézmények tapasztalatából tudjuk...
Az asszimiláció lassítására Zágorec-Csuka Judit az egynyelvű magyar iskolahálózat visszaállítása mellett érvel, amely nem zár-ná ki a szlovén iskolákban továbbra is megtartható, fakultatív ma-gyar nyelvoktatást. Az anyanyelvű mama-gyar általános iskolára, vé-leménye szerint, szilárd alappal épülhetnének rá a szlovén, illetve a választható magyarországi középiskolák. Mások mellett ő is ér-zékeli a felvetés kétkimenetelűségét: a szülők és a pedagógusok várható ellenkezését, a közel négy évtizede nem gyakorolt önál-lóságtól való ódzkodást, a politikai manipuláció lehetőségét. A beolvadás fő okát a legtöbb elemző abban látja, hogy – a pozitív jogi környezet ellenére – a magyar nyelv társadalmi státusa Szlo-véniában nem vált a gyakorlatban egyenrangúvá a szlovénnal.
Történelmi, társadalmi, lélektani okokból nem alakult ki olyan helyzet, mint a szlovén tengermelléken, ahol az olasz nyelv, az
látogatják. A magyar szakra járók száma évfolyamonként néhány fő, munkájukat 1971 óta a szombathelyi tanárképző főiskoláról érkezett vendégtanár segíti.
A szlovén főváros, Ljubljana tudományegyetemének orienta-lisztikai tanszékén is dolgozik magyarországi lektor. Az utóbbi másfél évtizedben – államközi megállapodás alapján – mód nyílik muravidéki fiatalok magyarországi felsőoktatási intézményekben való továbbtanulására. A közösség szükségleteivel összhangban, évente 5–10 hallgatójuk nem csupán bölcsészettudományi, ha-nem a legkülönbözőbb művészeti, természettudományos, orvosi, műszaki és agrár szakokon szerez oklevelet.
A Szlovéniában meghonosodott kétnyelvű oktatási formát – a kétségtelenül meglévő pozitívumai mellett – többségi és kisebb-ségi oldalról számos bírálat érte az elmúlt időszakban. A szlovén szülők egy része az 1969. évi, említett alkotmánybírósági pert megelőzőhöz hasonló kérvénnyel fordult a parlamenthez, az egy-nyelvű oktatás visszaállításáért. A hiányos didaktikai, módszerta-ni eszköztár, a mindkét nyelvet egyforma felkészültséggel beszé-lő pedagógusok kis hányada következtében, a harmonikus kétnyelvűség egyensúlya helyett, erősödtek a magyart a köz-nyelvtől a konyhanyelv felé taszító, diglossziás jelenségek, így az oktatás a beolvadást sem tudta kellőképpen fékezni. Miután ezt a vonatkozó jogszabály is lehetővé teszi, nem kizárt, hogy a jövő-ben ismét szétválasztják a szlovén és magyar tagozatokat. A kö-zösség kis létszámából adódóan megoszlanak azonban a tanári és szülői vélemények az esetleges önálló magyar tagozatok élet-képességét illetően.
A kétnyelvű oktatás a rendszerváltozásig a Muravidéken affé-le tabutéma volt: a testvériség-egység kirakatpolitikája nevében csak dicsérni szabadott. A valóságban viszont nem biztosította maradéktalanul az oktatás és a nyelvmegtartás kölcsönössége elvének – amelyet annak idején lefektettek – a megvalósulását.
Van, aki egyenesen katasztrófahelyzetet emleget, a maribori tan-székvezető, Varga József pedig így fogalmaz: „a magyar gyerme-kek anyanyelvi tudása rohamosan szegényül, az anyanyelvükön történő szakmai gondolkodásra szinte képtelenek, a nemzeti azonosságjegyeik külső és belső alkalmazás-igényeinek a
szint-je egyre kopik, az anyanemzetükhöz szellemileg, lelkileg és ér-zelmileg kötődő magatartás-értékrendszerük tisztázatlan, gyö-kértelen s a tudatos magyarság- és történelemvállalásuk szoron-gásos, bizonytalan és közömbös”. Bokor József, aki szintén Mariborban tanít, burkolt nyelvi megfélemlítésről ír, aminek követ-keztében a szülők a többségi nyelvű kommunikáció felé irányítják gyermekeiket, a vélt nagyobb érvényesülési esély érdekében.
Leszögezi azt a jogos elvárást is, miszerint a kétnyelvű oktatás reformja során első lépésként, a többség nyelvének favorizálása helyett, ki kell mondani az anyanyelv dominanciájának alapelvét.
Szorgalmazza azt is, hogy a jövőben strukturálandó tananyag zö-mét, a törzsanyagot a kétnyelvű iskolában mindkét nyelven, a ki-egészítő anyagot pedig kinek-kinek csak az anyanyelvén kellene elsajátítania. Göncz László, a lendvai Magyar Nemzetiségi Műve-lődési Intézet igazgazója kevesebbel is beérné: egy-két tantárgy magyarul tanulásával emelné a nyelvi készség szintjét, így azt senki sem tekinthetné hátráltató tényezőnek az esetleges szlo-vén nyelvű továbbtanulásnál. Amennyiben a Bokor által javasolt változtatás megbukna a szlovén ajkú szülők ellenállásán, Göncz a tengermelléken már működő modellt ajánlaná: szlovén iskolát a magyar nyelv kötelező tanulásával. Hogy ez a nyelvoktató típu-sú iskolaforma mit jelent az identitásőrzés szempontjából, azt a magyarországi kisebbségi intézmények tapasztalatából tudjuk...
Az asszimiláció lassítására Zágorec-Csuka Judit az egynyelvű magyar iskolahálózat visszaállítása mellett érvel, amely nem zár-ná ki a szlovén iskolákban továbbra is megtartható, fakultatív ma-gyar nyelvoktatást. Az anyanyelvű mama-gyar általános iskolára,
Az asszimiláció lassítására Zágorec-Csuka Judit az egynyelvű magyar iskolahálózat visszaállítása mellett érvel, amely nem zár-ná ki a szlovén iskolákban továbbra is megtartható, fakultatív ma-gyar nyelvoktatást. Az anyanyelvű mama-gyar általános iskolára,