Kőszeg város műemlékfelújítási és kutatási programja több mint negyed évszá
zaddal ezelőtt kezdődött, mégis csak 1982-ben merült fel, hogy az alapvető fon
tosságú, legalább 1:500 léptékű geodéziai vezérszint-felmérés elkészüljön. A város területén először Palatin Gergely (1851-1927) bencés tanár végzett ma
gasság-méréseket. O a város északi részén, a Seybold-rétnél 297,6 m adriai ten
gerszint feletti magasságot mért, a déli oldalon, a kőszegfalvi malomnál pedig 260,1 m-t. A város területének szabatos szintezését 1928-ban Ruft Ferenc indí
totta el, majd 1929-ben a város magassági falicsapjainak adatait Seybold Rezső városi főmérnök összegezte. Ezek a falicsapok (Afm) zömmel ma is megvan
(Dózsa Gy. u. - Puskapormalom u.)
Kaszárnya utca: 275,3 m Szent János híd (Régi fürdő): 277,7 m
Sziget utca 27.: 277,5 m
Árpád-tér (Gyurátz Leánygimnázium): 277,8 m - 276,7 m Kelcz-Adelffy (Oskola u. 7.-Zsidó u.): 274,5 m
Kelcz-Adelffy u. 15.: 274,9 m
Egykori árvaház: 274,7 m
Gyöngyös u. (domonkos templom): 274,3 m
Tanítóképző: 275,7 m
Jurisics tér (Sz. Jakab templom) 275,1 m
Várkör 52.: 275,6 m
Sánc u. (volt Erzsébet óvoda): 269,4 m
Tüskevár u. 9.: 269,7 m
Kórház u. (volt Betegház): 271,4 m Várkör (v. Széchenyi iskola): 274,5 m Kiss János (Intézet u.-Hammer): 273,5 m Vasúti híd (szombathelyi útnál): 269,6 m
Az általam (1978 és 1990) elvégzett szintezés adatai szerint a fenti mérési adatok nagyjából helyesek. A városháza ezen kívül rendelkezik egy 1:1000 lép
tékű, pontos szintmagasság térképpel.
Kőszeg város területe, szemmel is láthatóan, lejt északról dél felé. A Kálvá
ria-hegy (393 m) lábánál mért magasság 289,0 m, a vasútállomásnál 269,6 m. A kereken 20 méteres szintkülönbség magától értetődő, azt azonban csak a részle
tes mérések mutatták meg, hogy a Gyöngyös patak és nyugati oldalága, a Ma találkozott régen a várossal, hiszen a patakvölgy itt még 10-11 m-rel mélyebben húzódik, hanem csak a régi Sopronyi utcánál (ma ismét Meskó u.), illetve a Kethelyi útnál. Az ártéri síkság alig másfél méterrel magasabb a vízpartnál. Mi
vel az egykori Frigyes laktanyánál a magasság 274,8 m, az egykori Kert (Ka
szárnya, ma Bajcsy Zsilinszky u.) és a mai Portörő (Pulver-stampf) utca találko
zási pontja ennél magasabb fekvésű (275,6 m), nyilvánvalóan a Gyöngyös mel
lékága egykor természetes módon nem folyhatott el a Fapiac (ma: Árpád tér) 2.
szám alatti ház mellett, ahol a puskaportörő malom működött. Bizonyára, ugyanúgy ahogyan Sopronban történt, ahol az Ikva és a Rák (később Bánfalvi) patak vizét nyitott vagy épített földalatti csatornákon juttatták el a malmokhoz és a városárokhoz is, Kőszegen is ástak nyitott vagy fedett csatornákat. A Ma
lom-árok (Mühlbach) vize Kőszegen régen - a szintezési adatok szerint - a Baj
csy utca nyomvonalán folyhatott kelet felé, majd délnek fordult (a mai Dózsa György utca és a Gyöngyös utca találkozásánál, ahol a felszín magassága 272,6 m) s így az 1868-ban megépített Szent Domonkos-rendi apácazárda nagy épülettömbje előtt már a Günsgasse (a jelenlegi Gyöngyös utca) képezhette a medret. Ezt igazolja a Gyöngyös utca 1. szám alatti ház pincéjében fennmaradt malomkerék csaplyuka is. És persze azt is, hogy a mai pince egykor utcai járó
szint volt, tehát a mai szintezési adatok csak viszonyítási jelzések az egykori tér
szín rekonstrukciójához! Ezzel magyarázható, hogy még a XV1I1 században is az egykori Fapiacz (Árpád-tér) területén tó vize fodrozódott, amelynek tisztán tartásáról a városi kamarásnak kellett gondoskodnia. Az Árpád-tér mai magas
sága (277,8 - 276,7 m) négy-ötszáz évvel ezelőtt azonban 276 m volt, amint ezt a Sziget utca déli végében megtalált dorongutak mélység-adatai (a mai úttest
alatt 140-160 cm) jelezték Ez azonban nem változtat azon, hogy a mai Árpád-tér az ártér peremét alkotó dombhát része, amely dombhát a középkori Lutschon (ma: Hegyalja) utcáig négy métert emelkedve simult bele nyugat felé a hegyvo
nulat lankás domboldalába. Az erődített város árkába a Gyöngyös vizét csakis csatornákkal vezethették bele, amelyet a mai (1943-ban felállított) Országzászló terénél terelhettek nyugat, tehát a város felé.
A közeli Sopronban 1959 óta jelentős ásatások történtek a régi város feltárá
sára s ennek keretében átvághatták a 23-25 m széles és 3-3,2 m mélységű régi városárkot is, Kőszegen azonban, sajnos, a kínálkozó lehetőséget sem ragadtuk meg 1998-ban, amikora Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal felkínált a városnak hatszáz millió forintot (!) a déli. városfal, a déli és keleti városárok és a városi védművek rekonstrukciójára, ám a város önkormányzati testületé eluta
sította a tervet!
A katonai térképek Kőszeg város tengerszint feletti magasságát 274. Afm- ben adják meg, ez azonban átlagérték és a régészeti kutatásoknál semmit sem ér.
A régészetben oly fontos szintek (rétegek, azaz stratigraphia) mérése kétféle módon történik. Az egyik a viszonyított (relativ) mélységmérés, amelynél a mélységadatokat valamilyen tereptárgyhoz, fix ponthoz illesztve mérjük, a má
sik mód az abszolút mélységmérés, amely kizárólag a nemzetközi és hazai ten
gerszint feletti adatokhoz kapcsolódva végezhető el. Valójában a két módszert együttesen kell alkalmazni. Ellenkező esetben olyan helyzet keletkezik, mint például Kőszegen az 1960-1962 között végzett alsóvári ásatásoknál történt, ami
kor is az ásató, különös módon, nem vette igénybe a városi falicsap-rendszert és minden mélységadatát az alsóvár északkeleti tornyának első emeleti ajtóköszöb- szintjéhez mérve vett
zett feltárások és szondázások, és az 1982-től 1996-ig tartó ásatások. Az első időszakból, a legjobb esetben is, csak relativ szintadatokról van tudomásunk, míg a második időszak minden feltárása pontosan szintezett volt.
Kőszeg város területén az első ásatást 1982-ben végezhettem, a középkori Hauptgasse (Fő utca, ma: Rajnis u.) északi végében az Oberthor, (Oberes Stadt
thor) azaz Felső vagy Ausztriai kapu helyén. A Rajnis utca 8. számú (régi száma:
22, Partzer Antal háza) épület falában elhelyezett 48-as falicsaphoz (277,5 Afm) igazodva történtek a mélységmérések (jelzése: M), ugyanakkor megadtuk min
den esetben a mai utaszinthez viszonyított relatív mélységet is (jelzése: Rm).
A Felsőkapu-tornyot 1836-ban az akkori utca
szintig bontották el s ez a lepusztított falkorona
ségben húzódott, de itt már - akárcsak Sopronban - erős talajvíz tört fel. Egyér
telmű volt már ekkor, hogy a középkori Kőszeg város járószintje megközelítően másfél-két méterrel mélyebben volt, mint manapság. Vagyis jelentős mérték
ben feltöltődtek az utcaszintek az évszázadok alatt. Természetesen ez pontosan így van más városok esetében is, például Sopronban a kultúrréteg vastagsága néhol eléri a hat métert, a talajvíz átlagban 3,1 m mélyen buzog, a későrómai város szintje 3 m-rel van a mai város alatt, az Árpád-kori építmények Sopron
ban is kb. 2 m mélységben vannak. Ezért csak nagy fenntartással fogadható el a művészettörténészeknek a soproni gótikus házakról alkotott nézete.
A Felsőkaputól keletre áll a középkori Lobnwein, azaz Lombai torony, ame
lyet 1546-ban építettek fel és 1830-ban bontottak le, a XV-XVI. századi járó
szint itt is a mai utcaszint alatt (Rm) 160-200 cm-re volt. (Itt az abszolút mély
séget /M/ a Szent Jakab templom Bezerédy-kápolnájának külső falában, a fel
színtől 90 cm magasságban elhelyezett 55-ös falicsaphoz /275,1 Afm = 274,47
32. kép - Szintek a Lombai-toronynál
Bfm, mivel a Balti ten
geri szint 67 cm-rel ke
vesebb!/ m értük). A mai aszfaltburkolattól 160 cm-rel mélyebben húzódott a XVI. száza
di, hat cm vastag, erő
sen ledöngölt terazzo padló. A torony alja 250 cm mélyen volt, itt viszont már erősen fel
jö tt a talajvíz (272,5 Afm).
A Szent Jakab templom leírói régtől hangoztatták, hogy a mai utcaszintről leve
zető lépcsők biztos jelzői annak, hogy a XV. századi utcaszint a mainál lényege
sen lejjebb volt, de azt csak az 1982-ben elvégzett ásatás derítette ki, hogy a
V. SZELVE NT ÉSZAKI FAL NY- K-i metszet
1m
33. kép - Szintek a Szent Jakab templom szentélyénél
templom eredeti járószintje valójában 145 cm-rel (Rm) van lennebb, mint az utca mai szintje. A templomba azonban a XV-XVI. században lépcsőkön mentek fel, sőt még 1673-ban is „magas lépcsőzetű templomajtókról” beszéltek a két templom kapcsán (1673. november 5.: „a német templom felől való magas gráditsos ajtó”)! A Szent Jakab templom szentélyének keleti és déli oldalán fel
tárhattuk a XV. századi rétegeket s ezeknek a Rm = 170 cm volt, (M = 273, 4 m).
Az egykori belvárosi temető kő kerítésének visszabontott falkoronája a mai fel
szín alatt 130 cm-nyire tűnt elő, a temetkezések Rm-e pedig 175-200 cm, de voltak XVII. századi sírok 90-100 cm mélységben is. Az templom szentélyének alapozása Rm = 360 cm (271,5 m) tűnt elő.
A Jurisics téren és a Rajnis utcán sétálgatva ma is láthatók az utcaszintnél sokkal mélyebben fekvő ajtók (Jurisics tér 11., Rajnis u. 5.), amelyeket régi, ódon pincékként mutogatnak, ám ezek egykor a középkori lakóházak földszinti bejáratai voltak. A Jurisics tér 14.-ben a régi földszint -140 cm-en volt, a pince további 160 cm-rel van lejjebb. A városháza jelenlegi formájában XVIII. száza
di, de jól kivehetőek a XV-XVI. századi előzmények, a mai pincék egykori szintjei alapján. A városháza északi udvari szárnyán ma 14 lépcső vezet lefelé (-224 cm), az egykori börtön padlószintje ugyanitt 120 cm (Rm) mélyen van. A Tábomokház jelenlegi földszintje (272,7 m) 90 cm-rel, a gyepes udvara pedig 120 cm-rel mélyebben fekszik a tér jelenlegi aszfaltszintjénél. A múlt században az udvaron kiásott egy méter mélységű meszesgödörben XVI. századi vas nyíl
hegyet találtak. A Tábomokház alsó szintje sem volt tehát „boltozott pince”, ám azt nem tudjuk, hogy az eredeti középkori ház milyen volt.
Amikor 1991/92-ben sikerült az Unterthor (Unteres Stadttor), azaz az Alsó
kapu torony helyén ásatásokat végezni, pontosan ugyanazt tapasztaltuk, mint a többi helyen: a városárok alja a déli oldalon 320 cm-en bukkant elő (a Városház utca 1. szám alatti ház hátsó udvarában az olajtároló tartály lesüllyesztésekor), a mai déli városárok tehát kb. 60 cm vastagságban fel van töltődve, a XVI. századi járószint a mai utcaszint alatt 175-210 cm-nyire húzódott. A déli kapubástya védműveit 1733 és 1763 között töltötték fel s csak ezután indult meg itt a házépítés.
A XIII-XIV. századi Kőszeg egykori járószintjeiről nagyon keveset tudunk, lényegében csak az alsóvár északi oldalán végzett ásatások nyújtanak támpontokat. Az 1960/62 közötti feltárások vezetője szerint
„a szintezési adatok azért nem ismertek, mert nem találták meg a fel
mérési füzetet, ahol szerepelne a kiindulási pont. így tehát csak relatív
Y
34. kép - Vas nyílcsúcs a Tábornokház udvarárólméreteket adhatok”. E szerint a XIII. századi szint Rm = 144-163 cm, amely a 274,7 Afm-nek felelne meg. A magunk 1995. évi ásatásán a relativ 0-át a gyi- lokjáró falkoronájától lefelé 4 méterre jelöltük ki, amely nagyjából megfelelhet az 1960/62. évi ásatáson használt 0 szintnek. Ettől 250 cm-nyire volt a XV. szá
zadi szint, bár a felette lévő rétegek is kevertek voltak, a leletek között ugyanis XIII. századi típusok is előfordultak. Egyértelműen XIII-XIV. századi szintként a (275-350) cm-es réteget jelölhetjük meg, amely lentebb van az alsóvár északi szárnyában 1962-ben feltüntetett rétegnél. Az alsóvár északkeleti tornyának alap
jai 4 m mélységben (Rm) még nem tűntek el.
Az alsóvár délkeleti tornyánál végzett ásatás során, 1987-ben, a Diák-közi terepszinttől (278, 2 Afm = 277,5 Bfm) 160 cm-rel mélyebben találtuk meg a XIII. századi járószintet, viszont 250 cm mélységben már mindenütt talajvíz tört fel. Az Obere gasse, Felső utca (Úri utca, ma: Chernél u.) 3. és 4. számú házai
ban, (régi számuk: 15: Fügh-ház, 16: Nitzky-ház, 17: Teumer-ház) a ma is meg
lévő régi kutakban a víz szintje ugyancsak Rm = 250-260 cm.
35. kép - A Fő tér a Jézus Szíve templommal és a Szentháromság-szoborral
Magyarhóstád
Kőszeg város nyugat felé szinte rásímul a hegyaljai dombhátakra, keletről vi
szont a jelenlegi Gyöngyös utca - Várkör - Kossuth Lajos utca vonalában régen a Gyöngyös patak vize csörgedezett. Dél felé a mai Fő-térről két utca halad a vasútállomás felé: a nyugati oldalon a régi Alte Bakengasse, később Új utca né
ven, majd Magyar utcaként, azután 1893-tól Császár illetve Király utcára ke
resztelve. 1950-től Sztálin út, majd Rákóczi út lett belőle. A keleti oldalon a kö
zépkori Schmiedgasse, azaz a Kovácsok utcája, (ma: Kossuth utca) s ennek a folytatásaként korábban Deák Ferenc, jelenleg Munkácsy Mihály utca.
(Meg-36. kép - Részlet az 1746-os festményről
fejthetetlen, hogy Deák Fe
gatlan és háncsolatlan tölgy
fagerendák, az útra merőle
ges irányban egymás mellé fektetve, tehát nagyjából észak-déli tájolásban, 10 fok eltéréssel kelet felé. A ke
resztirányú gömbfák alatt hosszirányban is leraktak gerendákat, mintegy alapo
zásként, amelyre azután két rétegben kavicsot hordtak. A kavicsrétegben szá
mos vas szög és más vastöredék hevert, valamint - hulladékként - XVII-XVIII.
századi mázas konyhai edények darabjai. A mai Gesztenyés étterem mögött 1983-ban négy méter mélységből (!) egy 50 cm átmérőjű és 110 cm hosszú ún.
egyfa tubus került napvilágra, amely egykor régen vízfogó lehetett.
A régi Szombathelyi, Csepregi és Rohonczi kapu gerendákból és sövényből készített torlaszai réges-régen elenyésztek. 1663. augusztus 21-én, a törökök várható támadása miatt „igen szükséges volna mind a Külső és a Belső várost jó őrizet alatt tartani és bekeríteni... legelsőben kint a Hostatt végében az ó Temető Sas Ispitál között a minémű utt megyen ki a kertek alatt Rohoncz felé, azt el kölletik vesztenyi s fölhányni árok ásással s a helyet a város kertje a mint va
gyon, attul foghván által egyenesen az Gyöpre egy utat csinálny, hogy az kertek alatt ne legyen az városra bejárás, mellyre nézve az eghész kertek aljának föl kölletik nagy árokkal hányatny s az Hostatt vége környül, hasonlóképpen az Szigeth vége is Hódiky molnatól fogva az víz mosásigh be az Szigeth Útzára.
Item mind a három utza végében Sorompófa legyen, az ó Temetőnél való So
rompó betéve ályon, az több külső sorompók is éjszaka betéve legyenek s azok
hoz való kulcsok állyanak azoknál, akiket azok tartására az előtt rendelt volt az Nemes Tanáts,... az ó sánczok, valamint az árok ásására az egász község köte
les, senki ki ne nyonyegálja magát, azonkívül a Szomszédságban a falubelieket is requirálni kölletik a segítségre...”
A Városi Múzeum Jurisics Miklós Vármúzeumának állandó kiállításán lát- ül:__ ható, 1746. évből származó fogadalmi festményen jól látszik a déli Magyar
vá-ros (Die Hungarische Vorstadt, Hungermarkt, Ungermarkt) két kapuja. Az egyko
ri lakóházak, vagy inkább zsuppfedeles házacskák, csaknem nyomtalanul eltűn
tek. Elporlasztotta a veres kakas, elárasztotta a víz, eltüntette a szüntelen átépítési kedv. Egészen bizonyosra vehetjük, hogy a középkorban, de még a XVIII. szá
zadban is a lakóházak nagy része, ősi hagyományként, fából készült. Bizonyság erre Jurisics levele és Paulus Iovius 1532-es ostrom-leírása: (Jurisics) „az épüle
tekről nagy mennyiségű deszkát és lécet hordatott le... sok asszony, gyerek és öreg sebesült meg naponta, akik otthonukba zárva voltak,... mert a faházakba sű
rűn csapódtak be a lövedékek s egyszercsak átfúrván a deszkákat, azokra hullot
tak, akik erre nem is számítottak.” Elképzelhető, milyen szilárdságú faházak áll
hatták az óváros falain belül is, ha a törökök kis mezei skorpió ágyúi (colubrinae sampestres) a maguk 30-50 dekás, lúdtojás nagyságú golyóbisai (pila ovo anfe- rino) könnyedén átütötték a házak oldalait. 1532-ben ugyanis nehéz ágyúkat a tö
rök sereg nem hozott magával. Dzselálzáde Musztafa leírta, hogy amint 1530- ban, úgy 1532-ben sem vittek magukkal a törökök várvívó ágyúkat. Ha a belváros faházakkal volt tele, könnyű elképzelnünk a külvárosok ház állományát. A cölö
pökből, sövényből és földből készített sáncok és árkok által körülvett elővárosok
ban zömmel fa- vagy sövényfonatos, tapasztott, szalma vagy zsupp fedelű épít
mények sorakoztak, amelyeknek a sok tűzvész után alig maradt nyoma.
A régebbi műemlékjegyzékek a mai Rákóczi utca házai közül mindössze ötöt tartottak említésre méltónak, de ezek is újkoriak.
A mai Hősök emlékművénél (Fekete kert, hajdan Vasaló sétány vagy „téglá- zó vas”) lápos vizű tavak fogták közre a sertéspiacot. Az egykori Haltergasse-n, azaz Csorda utcán (később Jenő főherceg, ma Liszt F. utca) terelték ide az álla
tokat. A mai sportpálya helyén volt a Baromvásár-tér. A magas talajvíz is arra sarkallta a lakosokat, hogy a magasabb fekvésű, északi részekre telepedjenek.
Az 1605. évből származó városábrázolás - amelyet Kőszeg városa 1894-ben egy bécsi antikváriustól vásárolt meg 4 Ft 50 krajcárért -, a Malom-árok (Mühl
bach) egykori medrének keleti és déli partján mutat lakóházakat. A mai Fő tér, az egykori Vásárpiacz térségébe torkollott a Szíjgyártó utca (ma: Győry János u.), de ez is XVIII. századi keletkezésű. Az eredetileg egyutcás Magyarhóstád utcaháló
zata csak lassan bővült: Postgasse, azaz Posta utca (ma: Szűk u.), Hofgarten, azaz Várkert utca (Kayszrál Károly, ma: Hunyadi J.u.), Flóriánpiacz (ma: Flórián tér).
Van olyan útikönyv, amely szerint a Magyar városrész északi oldalán már jelentős kőházak álltak a XVI. században, például a Strucc Szálló lenne ilyen, ámde aligha a mai formájában, hiszen a mostani Strucc-szállót Plechschmidt János építtette 1850-ben. A többi vendégfogadó sem őrzi eredeti formáját, noha XVI1-XVIII.
századi írott említéseik jól ismertek (Herpius fogadó, Fejér Ló).
A középkori Kőszeg erős kőfalakkal védett területétől délre, nyugatra és kelet
re az 1300-as évektől az 1500-as évek végéig elsősorban lakatlan területek húzód
tak, kelet felől a Gyöngyös patak árterületeivel, dél felől, közvetlenül a városárok mögött (dél felé) rétek választották el a Vásárpiac teret (ma: Fő tér) a védművek előtti széles (20-55 m széles) ároktól (Graben) s csak lassan épült ki a Magyar- hóstád egyutcás házsora. 1526 táján a Magyarhóstádban félszáz ház szerényke
dett, 1575-ben a magyar külvárosban 140 ház állott és a városrész 16 tizedre volt osztva. A mai Fekete-kert térségében még a XVIII. században is téglaégető ke
mencék sorakoztak, téglavetőkről azonban már sokkal korábbról is vannak adata
ink, ilyen például Herbst Bálint számadása 1608-ból. Ugyancsak viszonylag korai adatok szólnak (XV1-XV1I. század) a városon kívüli sütőkemencékről, amelyek működtetésére még az alsóausztriai kormányzat is gondot viselt. A XVII. század derekáig még a halottakat sem vitték ki a városfalakon kívülre, és egyetlen temp
lom vagy kápolna sem épült a külvárosokban a XVIII. század előtt! Ez jelentős különbség más városokkal szemben (Győr, Sopron, etc.).
Sziget
A belvárostól északra terült el a Némethóstád (Die Deutsche Vorstadt oder Sigeth), amelynek emlékét mindmáig őrzi a Sziget utca. Azt tartják, hogy való
jában a Gyöngyös főága (Feldbach) és az ún. Malom-árok (Mühlbach) közötti területre vonatkozott egykor a Sziget elnevezés. Ez lehetséges, ám a sziget-sze
rű megtelepedés emléke is lehet, hiszen számos városunkban volt (s nevében ilyen neveket viseltek két
száz évvel ezelőtt: Hajden,
Meixner, Wagner, Plejner, Burgstaller, Donászi, Paál, Reichhütter, Palkó, Baum- stingl, Pieller, Stegmüller, Rath, Tipka, Érti, Karcher, Paszner, Gyurácz, Frech, Steltzer, Balikó, Stahl, Saffenzetter, Márton, Taschner, Hofer, Unger, Klein, Bern
hard, Deutsch, Rátz, Hohensinger, Maitz, Scher, Laasz, Kindler, Paintner, Kol- man, Vukovits, Arthofer, Fleischhacker, Süpper, Kuntze, Bernhofer, Kappel, Ofenbeck, Rumpler, Ecker, Engelhard, Lakner, Krug, Wáigl, Huiber, Schwertner, Schey, Bleseh, Tratner, Bayer, Freyler, Zwailer, Polster, Halvas, Purth, Scheck, Schumichrászt, Scherman, Käppi, Plech, Gutman, Gruber, Kellner, Martony, Dobler, Platkoitz, Bierbauer, Hochecker, Deckelman, Hamerschmidt, Glatz, Lamp, Adelman, Edler, Rumpler, Knar, Hainder, Baumgarten, Matzon, Hauer, Preisz, Pauer, Grolich, Fleck, László, Dumler, Oszwald, Khem, Gerhauser, Tur- csányi, Karner, Bartány, Wölfl, Dómján, Wurtzer, Tompek, Mühlhauser, Erhard, Gregorits, Schmatzl, Schifer, Müller, Schock, Rodler, Frühwirth, Wuhovits, Rasz- ner, Rauszhofer, Huszár, Frint, Töpfer, Waldmayer, Hammerschmid, Flögel, Schwahofer, Nawratill, Zechmeister, Pfiefing, Lamp, Fuchs, Preiszner, Schrantz, Fügh, Kurtz, Wilfinger, Eitner, Ludvig, Szép, Seybold, Pálovits, Gemeiner, Nagy, Koczor, Gamauf, Pötzlberger, Tompeck, Kelemen, Wehofer, Fály, Zettl, Petsinka, Steiner, Feigl, Katzdopler, Pártzer, Batthyány, Heiland, Waschowszky, Murman, Donássy, Balla, Ringhofer, Klementis, Öller, Ballischisches, Ráby, Roscher, Zwiefel, Mérny, Vehaupt, Schaitl, Halper, Pfeiferman, Győrfalvay, Haidenreich, Garáb, Schönbauer, Groszinger,Frölich, Ramvalter, Schöpf, Nikits, Wotitzer, Waldeck, Beckman, Schwarz, Menyhárt, Metséry, Zerfuchs, Gróf, Pauly, Berger, Kohl, Schlapfer, Braun, Haberling, Mayrath, Kneisz, Bigner, Osterman, Feucht, Pass, Ritter, Kästner, Hohensinger, Hatner, Csánits, Hönigschnabel, Scharf, Tip
ka, Pártzer, Szovják, Stetner, Orlovits, Weber, Ernst, Barabás, Löffler, Spitzer, Raljevich, Grunner, Doll, Giffing, Scholdhauer.
Az északi külváros középkori topográfiáját nehéz megrajzolni, akárcsak hoz
závetőlegesen is, mivel az utcahálózat végleges kialakulásának idejétől (a XVI.
század) kevés adattal rendelkezünk. A kialakulás idejében megvolt a Günsgasse (Gyöngyös utca), a Graben, azaz a Városkor, ma: Várkör), az Anjou-kori Váruta később Backengasse, azaz a Pék utca (később Pallisch u. ma: ismét Rózsa utca), Tyúk utca, (ma: Zrínyi u.), a Portörő utca, a Fapiac (ma: Árpád-tér), a Ober Lut
lajdonost jelent. Sopronban a XVI. században egy-egy tizedes (Rottmeister)
11-36 ház felett gyakorolt felügyeletet. A Némethóstád alapján a németeknél di
vatos tizenkettedes rendszert várná az ember Sopronban is, Kőszegen is, mégis a magyar tizedekkel találkozunk, élén a Rottmeisterekkel. A Német külváros (Exterioris Civitatis) tehát tizenöt részre volt osztva, élén a fertálymesterekkel (Vierthlmeyster). A belváros (civitas antiqua), a tulajdonképpeni város területe hat (vagy tizennégy?) tizedre oszlott. A Magyarhóstádnak 16 tizede volt, azaz együtt összesen 37 (vagy 45 ?) tizede volt a városnak. (Korábban negyedeknek /Viertheil/ vélték a tized-beosztást, ám az 1575-ös musterregiszter csak 18 fer
tálymestert sorol fel! Valószínűleg igazi fertály-rendszer nem volt Kőszegen, mert ennek nem maradt semmiféle nyoma.) Sopron külvárosának 1424-ben négy fertálya (virtaile) volt s ennek mintájára Kőszegen 4 + 4 + 2 fertályt képzelhet
nénk el, hiszen a Rottmeisterek (tizedesek) száma a XVI. században 48 volt.
A telekformák a külvárosokban is nagyjából megmaradtak, a ma álló házak azonban kivétel nélkül XVIII-XIX-XX. századiak. Kőszeg szab. királyi város -1838/39-ben Kovatsits Zsigmond vasi mérnökkel a város térképét, Király Lajos
A telekformák a külvárosokban is nagyjából megmaradtak, a ma álló házak azonban kivétel nélkül XVIII-XIX-XX. századiak. Kőszeg szab. királyi város -1838/39-ben Kovatsits Zsigmond vasi mérnökkel a város térképét, Király Lajos