A középkori Főpiac (ma: Jurisics-tér) keleti oldala felől az Egyház utca (ma:
Várkör) felé vezető utcának (ma: Schneller utca) nem ismerjük a régi nevét, vi
szont az északi végében felépült bálház (ma: mozi) gépháztornyába és téglakerí
tésébe befalazva raboskodott a város északi, legerősebb védmü- vetítéseit, a Lombai torony meg
csonkított fala még csaknem öt méterre magasodott fel. A tor
nyot 1830-ban bontották le.
A fennmaradt építései jegyzé
kek a legalaposabban ezzel a to
ronnyal foglalkoznak. A terveket Anton Woler kőműves készítette, majd ő is építette fel 1546-ban a tornyot 156 tallérért, amelyhez felhasználtak 9960 liter égetett 81. kép - A Lombai-torony megmaradt
falcsonkja
83. kép - A Lombai-torony feltárása 1985-ben
tóvasalásokat Péter lakatos készítette el. A robot is jelentős volt, 1023 napszámról tu
dunk és az összköltség elérte az 594 tallért.
Az építési jegyzék (Gebau Register) hatá
rozottan utal az építkezést megelőző fa l
bontásra, ami azért lényeges, mert a Lom
bai-torony szervesen illeszkedik (kötésben van!) a 175-185 cm széles városfallal, tehát egyidejűleg épült mind a városfal, mind a rondella. Állítólag Wasserturmnak, azaz víztoronynak is hívták, sőt csörlős vízmerí- tője is volt. A nevének az eredete nem kel
lően tisztázott, a Lohn- Laubenwein talán a borral kapcsolatos becenév lehet.
Az 1575. évi mustra két fertálymester, három tizedmester és 30 legény jelenlétét írta elő, a fegyverzetet pedig 12 szakállas puskában határozta meg.
1983. májusában és októberében lehető
vé vált, hogy a Lomabi-torony belsejében 84-86. kép - A Lombai-torony feltárása
ácsmester végezte, a vas szerszámo
kat a kőszegi Kálmán kovács gyár
totta le, a torony két szintjében elhe
lyezett ajtókat Jakab asztalos, az
aj-és közvetlen környé
kén ásatásokat vé
gezzek. A mélység
szinteket itt is abszo
lút és relativ mérések révén határoztuk meg. A jelenlegi asz
faltburkolat alatt egy méternyi mélység
ben túlnyomórészt XVIII-XIX. századi törmeléket és hulla
dékot találtunk, ki
sebb számú XVII.
századi lelet kísére
tében: kengyel, ko
vácsoltvas, sarkos, hat lyukas lópatkók,
csizmapatkók, zöld- 0 . , „ , . ,,
87. kép - Kovácsoltvas patkok
89. kép - Feliratos és évszámos kályhacsempe mázas feliratos és évszámos ( 1670) kályhacsempék. Az ásatás egyértelművé tette,
^ —hogy a Lombai-torony teljes egészében a városfalon kívül állt és nem kerek, ha
nem patkóalakú rondella. Külmérete: 10,5 x 8, 5 m, belvilága: 700 x 650 cm. A műemlékesek nemrégiben találtak egy térképet, amelyen a kőszegi Carl Schubert 1826-ban helyesen rajzolta meg a Lombai-tornyot, sőt feltüntette az 1821-ben nyitott gyalogkaput is. A gyalogkapu a mai aszfaltszint alatt cca. 80 cm-nyire volt (M = 273,9 Bfm), mivel mélyebben a rondella 175-180 cm széles, erős kőfalai sértetlenek voltak. Világossá vált, hogy a Lombai-tornyon átjáró kapu 1821 előtt egyáltalán nem volt, hiszen mind nyugat, mind észak, mind pedig kelet felé, kife
lé szűkülő ágyúlőpadok voltak. Az ágyúlőállások szélessége 85 cm, magassága
90. kép - Császári sasos kályhacsempe kisebb töredéke
55 cm volt s fent téglából rakott dongaívekkel zárultak. A lőpa- dok szintje a középkori padlótól 60 cm-rel (2 láb) voltak maga
sabban. Az ágyúlöpadok felett, a felső szintekben lőrések és kém
lelő ablakok sorakoztak.
Az aszfalttól 145 cm-rel mé
lyebben (M = 272,27 Bfm) ke
rült elő a hat cm vastag, igen erős terazzo padló, amely közel két négyzetméternyi területen teljesen sértetlen volt! A terazzo padló feletti törmelékes töltés- földből a XIX. század első
évti-91. kép - A patkó-alakú rondella alaptípusa
zedeinek háztartási hulladéka keveredett az 1500-as évek derekán szemétre ve
tett anyagokkal, mégpedig azért, mert a városi közművek (szennyvízcsatorna, víznyomócsövek, elektromos kábelek) gödreinek, árkainak ásásakor a legcseké
lyebb figyelemre sem méltatták a középkori emlékeket. Ugyanakkor azt is
meg-figyelhettük, hogy magát a XVI. századi terazzo padozatot is megújították a XVII. században.
Amint a Felsőkapu-toronynál, úgy itt is gátat vetett az ásatásnak az, hogy a mai felszín alatt (Rm) 220-230 cm-re (az 55. számú falicsaphoz mért szinteknél ugyanez 280-300 cm, lásd az ábrát!) feltört a talajvíz. Erre a körülményre
ez-93-94. k é p - A Lombai-torony megmaradt
alapja igen mélyen volt, vízre találtak és így eredménytelenül ástak.” Ugyanak
kor magyarázatot kíván az a forrásközlés, hogy a törökök - ennek ellenére - ak
nákat ástak és egy helyen sikert is értek el. A korabeli kőszegi ostrom-leírásban Wolfgang Treskovics ezt jegyezte fel: „Die Dürkh sich nachmals an das Graben unndter die Stattmawr dieselb mit Pulver zersprengen, gethan. Auch also dreimal an drei Ortten das Pulver mit Grabn unndter die Stattmawr pracht. Aber wo der Dürkh graben, als oft die Günser entgegen graben, und zu Zeiten in den
96. kép - Szintek a Lombai-toronynál
Grüben auf die Dürk- az árokban a törökre mentek, kilőtték őket az árokból és a városba vitték a törö
kök ásószerszámait. ” A kőszegi helyzet ismeretében nyilvánvaló, hogy itt a Graben nem közönséges értelemben vett aknát (der Schacht) jelent, hiszen egy földalatti, robbantásra alkalmas aknát legalább
2 m mélyen kell megásni ahhoz, hogy abban harcot is lehessen vívni. Ez pedig Kőszegen 1532-ben és ma is egyszerűen lehetetlen! Mi akkor a magyarázat? Az, hogy a török időkben az aknaútnak és az aláaknázásnak más jelenté
se volt. Kemálpasazáde írja, hogy az aknaásás úgy történt, hogy a bástyák alját kivájták, alá- jok erős gerendákat fektettek s a gerendák kö
zét lőporral töltötték meg, hogy annak meg
gyújtásával a bástyákat felrobbantsák. Evlia Cselebi még szakszerűbben leírja az aknautat:
„aknaútnak nevezik, amikor a várárokban a vár falához jövés-menésre szolgáló utat készíte
nek. Azon út fölé (tehát nem a föld alatti útról van szó!) vastag ágyútalpdeszká-
vár töréseiből, bástyáiról bármennyi követ és bombát dobnak is ezen aknaútra, az aknaútban járkáló embereknek az semmi kárt nem okoz. Ha azonban a szer- dengecsdik ezt az aknautat bedöntik, néhány száz ember újra vértanú lesz. Ha valamely vár elfoglalásában nehézség merül fel, akkor százezer fáradtsággal az említett aknautat elkészítik s az aknaúton a vár falához mennek s félelem és baj nélkül a vár falát átlyukasztván, aknákkal a levegőbe röpítik azt és rohamot in
téznek ellene.” Szóról-szóra ez történthetett Kőszegen 1532 nyarán. (Lásd az V.
fejezetet.)
r