Újabban bevezették, hogy Kőszeg legjelentősebb városi ünnepe az 1648. no
vember 6.-i szabad királyi várossá nyilvánítás évfordulóján, azaz minden év no
vember 6.-án legyen, az ún. „király-nap” megnevezéssel. Nem könnyen tud azo
nosulni ezzel a határozattal az, aki tudja, hogy városunk az első kiváltságlevelét 1328. június 3-án I. Károly Róbert (1308-1342) magyar királytól kapta, aki Kő
szeget 320 évvel korábban szabad királyi városnak nyilvánította. A Kőszeg és Vidéke c. helyi újság az 1944. augusztus 20.-i számában megsejtette és nehez
ményezte azt, ami majd félévszázaddal később be is következett.
Az sem kevésbé meghökkentő, hogy ezt a kiváltságlevelet mindmostanáig so
ha senki nem tette közzé magyarul. Ele
mezték szöveget a város történetével fog
lalkozó szakemberek néhányszor, de sen
ki nem érezte szükségét annak, hogy szó szerint bemutassa ezt a városunk életében legfontosabb oklevelet.
Karolus dei gracia Hungarie, Dalma- tie, Croatie, Rame, Servie, Gallicie, Lo- domerie, Cumanie, Bulgareque rex, prin
ceps Salernitanus, et honoris ac montis S.
Angeli dominus omnibus Christi fideli
bus presentibus pariter et futuris presen- cium noticiam habituris salutem in omni
um salvatore. Károly, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodomeria, Ku- mánia, Bulgária királya, Salerno herce
ge, Szent Angyalhegy hűbérura küldjük üdvözletünket a mindenek Megváltójában valamennyi mostani és jövőbeni Krisztus-hívőnek, akik ezen levélről tudomást szereznek. Favorabilis suplicanci- um petíció plenum debet consequi effectum, ut dum ea, que postulant prome
rentur ad fidelitatis opera exercenda magis eorum devocio accendatur. Teljesül
jön az esedezők kedves kérése, hogy általa buzgalmuk növekedjék hűséges cse
lekedetek véghezvitelére. Proinde ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod accedentes ad nostram presenciam fideles hospites seu cives
164. kép - Károly Róbert magyar király
nostri de Kwzeg nostro culmini humiliter supplicarunt, ut ipsis easdem liber
tates, sub quibus ipsam civitatem olim Herricus banus et Iohannes palatinus fili
us suus construxerunt et fundaverunt sive statuerunt, concedere et nostro privi
legio confirmare de benignitate regia dignaremur. Ezért jelen levelünkkel min
denkinek tudomására akarjuk hozni, hogy a mi hű kőszegi telepeseink és polgá
raink, előttünk megjelenvén, felségünkhöz fordultak alázatosan, hogy mi nekik ugyanazon szabadságokat adjuk meg, mint amelyekkel egykor a várost Henrik bán és János nádor, az ő fia azt megalapították, megtervezték és megépítették s hogy privilégiumunkkal királyi kegyünkből megerősítsük azt.
Nos itaque, qui ex debito regi
minis nostri condignas subditorum preces admittere et exaudire debe
mus, tanquam divina favente gracia omnibus superexcellentes et nichillo indigentes, ea semper conferimus et intendimus, que nostris sunt subditis utilia, non que nobis, precibus eo
rundem civium nostrorum benignius inclinati premissas libertates, prout ex litteris Nycolai filii Gregory ne
potis dicti Iohannis palatini collegi
mus, eis duximus annuendum et concedendum presenti nostro privi- 166. kép — A kiváltságlevél legio confirmantes: Mi tehát, kik ki
pecsétjének előoldala ró/yz kötelességünknél fogva alattva
lóink méltányos kéréseit magunk elé bocsájtani és meghallgatni tartozunk s minthogy az isteni kegyelem mindenki fölé emel bennünket és szükséget semmi
ben sem szenvedünk, azt tesszük és akarjuk mindig, ami nem nekünk, hanem az alattvalóinknak hasznos és szükséges, polgáraink kérésének tehát kegyesen en
gedve úgy gondoljuk, hogy az említett szabadságokat, aképpen, amint azokat János nádor unokája, Gergely fia Miklós levelében olvastuk, nekik megadhatjuk és kiváltságlevelünkkel megerősíthetjük.
Quod videlicet ab omni dono seu censu statuo, qui vulgariter ruga vocatur, liberi sint nec ab ipsis aliquid postuletur, nisi quantum eorum voluntas voluerit, poterit eciam et facultas. Hogy tudniillik minden ajándékozástól vagy kivetetett adótól (cenzustól), amelyet közönségsen rugának mondanak, mentesek legyenek és ne követeljenek tőlük mást, mint amennyit a maguk akaratából és önként adni képesek.
Item concedimus predictis nostris civibus de Kwzek, ut omnes causas, tam maiores quam minores, tam super effusione sanguinis quam homicidii inter ip
sos emergentes ipsorum pro tempore constitutus iudex, quem i idem cives con- muniter singulis annis eligere decreverint, iudicet et decernat. Továbbá megen
gedjük az említett kőszegi polgárainknak, hogy minden nagyobb és kisebb per
ben, a vérontás ügyében éppenúgy, mint a köztük támadt gyilkosság ügyében, a polgárok által évente a maguk közül választott bíró ítélkezzen.
Item, si aliquis ipsorum a civitate nostra antedicta recedere voluerit, salvis rebus omnibus et persona, iusto terragio persoluto, venditis domibus recedere poterit de eadem. Továbbá, ha valaki a mi említett városunkból távozni akar, minden javának épségben hagyása mellett és személyének sérelme nélkül, a ter- ragium (telekadó) lefizetésével, házait eladván, eltávozhat.
Item volumus, ut cives nostri memorati de qualibet capecia frugum decem denarios tantummodo solvere teneantur. Akarjuk továbbá, hogy polgáraink min
den kepe (1 kepe = 2 kalangya = 8 kereszt = 52-80 kéve) gabona után csak tíz dénárt tartozzanak fizetni.
Concedimus eciam et volumus, ut decime vini de torculari tempore vindemie cum musto exigantur, vel denarii pro ipsis decimis vini persolvantur eodem modo, sicut mustum tempore vindemie conparatur vel fundatur dicta decima vini in dolium cum musto ibique stari permittatur, quosque decimatores recipi
ant et hoc si ipsi decimatores primo in recipiendo fuerint négligentes. Azt is megengedjük és akarjuk, hogy a bordézsmát szüret idején a présből mustban adják, vagy a bordézsma helyett dénárt fizessenek ugyanazon a módon, amint a mustot készítik szüret idején, a mondott bordézsmát mustként öntsék a hordóba s abban állhasson, amíg a tizedszedők átveszik, ha a tizedszedők először az átvé
telnél restek lennének.
Adiungimus eciam, quod quicumque nobiles de provincia circumquaque nostram civitatem intrare voluerint ibique actualiter permanere eo iure, quo nos
tri cives utuntur, frui debeant et gaudere necnon possessiones ipsorum, si quas habuerint, proventus et utilitates ad civitatem nostram ipsis poterunt libere quo voluerint deportare. Hozzátesszük, hogy ha bármely tartományunkból nemesek akarnak jönni a városunkba, hogy ott letelepedjenek, ugyanazokat a jogokat él
vezzék, mint a mi polgáraink, javaikat bírhassák és élvezhessék, jövedelmeiket a városunkba szabadon bevihessék.
Insuper volumus et admittimus, ut quandocumque inter nostros cives lis in sententia aliqua in ordine iudicii oriatur, si duodecim iurati inter se pro eadem sentencia non valeant concordare, extunc ipsa sententia deferri debet in Soproni- um et cives ibidem eam decernere poterunt secundum quod iuris fuerit et expe
diens ac honestum. Azonfelül azt akarjuk és megengedjük, hogy ha a polgáraink közötti perben a bírói ítéletben nem tudnak megnyugodni, ha a tizenkét esküdt ugyanazon ítéletben nem tud egyezségre jutni, akkor az ítéletüket Sopronba kell átteni, hogy azt az ottani polgárok ítélhessék meg a jog és méltányosság szerint.
Preterea promittimus fide nostra debita firmiter et constanter, quod universos nostros cives de Kwzek in omni eo iure, quo cives utuntur in Sopronio, volumus conservare augmentando ea iura pocius et nullatenus minuendo. Ezenkívül hite
lünk megtartásával, erősen és állhatatosan elrendeljük, hogy a kőszegi polgára
ink összességét mindazon jog megilleti, amelyeket a soproniak használnak (él
veznek), s inkább növelni kívánjuk azokat semmint csökkenteni.
Pre hiis omnibus volumus, ut siqui civium nostrorum a civitate nostra ut sup
ra diximus recedere voluerint, salvis rebus et personis, venditis domibus, solutis duodecim denariis tantummodo de domo integra, recedere poterunt ab eadem, vinee eciam cum venduntur, de integra videlicet duodecim eciam denarii persol
ventur et hii denarii tam de domibus, quam vineis debent ad usus iudicis perti
nere. Mindenek előtt azt akarjuk, hogy ha a polgáraink közül valaki a városunk
ból távozni akar, amint fentebb mondottuk, javaiban és személyében bántatlan maradjon, az eladott egész háza után tizenkét dénárt fizessen és az eladott egész szőlő után is tizenkét dénárt adjon, a házak és a szőlők után befizetett dénárok (pedig) a bíró rendelkezésére álljanak.
Item volumus, ne ab aliquo nostrorum civium aliquo tempore tributum ali
quod exigatur, nisi secundum antiquam consuetudinem. Akarjuk továbbá, hogy a polgárainkra soha ne vessenek ki más adót, csak ősi szokás szerint.
Item volumus, ut quandocumque litis sentencia inter nostros cives ventilatur et si ex duodecim iuratis septem concordaverint vel plures, quinque alii non consenserint, extunc maiori parti consenciendum illis septem videlicet et non hiis quinque, et tunc sentencia eadem non debet alias, sed secundum arbitrium septem iuratorum finaliter terminari. Akarjuk továbbá, hogy ha a perekben ho
zott ítélet polgáraink között ingadozik, és ha a tizenkét esküdt közül heten egyet
értenek, a többi öttel azonban nem, akkor a nagyobb résznek, tehát a hétnek és nem az ötnek az ítélete legyen (érvényes), s végül a hét esküdt szabad ítélete sze
rint határoztassék meg.
Volumus eciam, ut nostri predicti cives exempti sint in decimis porcorum, ne unquam decime porcorum decentur super ipsos. Akarjuk továbbá, hogy az emlí
tett polgáraink mentesek legyenek a sertéstizedtől s azt sohase vessék ki rájuk.
Statuimus eciam, ut quod cives dicte civitatis collectam eis pro tempore in- positam vel emergentem, sic conmuniter persolvant iuxta uniuscuiusque exigen
dam facultatis, quod nullus habitatorum dicte civitatis a solucione huiusmodi
collecte pretextu cuiuscumque libertatis vel exempcionis retrahere se possit. Azt is elrendeljük, hogy az említett város polgárai az időközönként kivetett vagy fe l
merülő collectât (városi adót) közösen fizessék be, kinek-kinek a vagyoni álla
pota szerint, de a mondott város egyetlen lakója se legyen mentes ennek az adó
nak a fizetése alól, bármilyen szabadsággal vagy mentességgel rendelkezik is.
Item statuimus plebanum sive sacerdotem aut eciam iudicem cives de con- muni voluntate et consensu eligant nec volumus, quod aliquis castellanus vel nobilis in preiudicium conmunitatis civium in eleccionem plebani vel iudicis aliquatenus se intromittat. Elrendeljük továbbá, hogy a plébánost vagy a lel
készt és a bírót a polgárok közös akarattal és megegyezéssel válasszák meg és nem akarjuk, hogy valamely várnagy vagy nemes, a polgárok közösségének plé
bános vagy bíró-választásába alaptalanul beleavatkozzon.
Ceterum cognoscentes ipsos cives nostros ad nos pure devocionis affectum habere, promisimus eis, quod delatoribus sive accusatoribus quibuslibet, siqui vellent ex eisdem civibus aliquem vel aliquos erga nostram maiestatem de aliquo facto vel crimine accusare, si accusatus vel delatus per conmunitatem dicte civitatis super delato crimine excusabitur, minime prebemus faciles aures nostras. Tudván egyébként, hogy polgáraink alázatos hűséggel ragaszkodnak hozzánk, megígértük nekik, hogy a vádaskodókat vagy a feljelentőket, akik a polgárok közül egyeseket felségünk elleni cselekménnyel vagy súlyos vétséggel vádolnak, a legkevésbé sem engedjük a füleinkhez, ha a mondott város közössé
ge a feljelentőt vagy vádaskodót a vádbéli vétség alól mentesíti.
Item eisdem civibus nostris a nobis instanter postulantibus promisimus et promittimus firmiter tenore presencium assecurantes, quod civitatem eandem seu ipsos et ipsorum posteritates semper inmediate ad nos nostrosque heredes et successores spectare volumus nec eos ex quavis causa cuiquam subicimus vel per nostros successores subici atque ab inmediato regio dominio nusquam volu
mus separari. Továbbá ugyanezen polgárainknak, akik ezt tőlünk kitartóan kér
ték, erős szóval megígértük és megígérjük, hogy ugyanezt a várost, a polgárait és azok utódait, mindig hozzánk, utódainkhoz és örököseinkhez tartozónak kí
vánjuk tekinteni és őket semmilyen okból senkinek nem vetjük alá és soha nem engedjük kivenni utódaink és magunk közvetlen királyi hatalma alól.
Item prohibemus, ne ab omnibus rebus quecumque ad ipsam civitatem tam in die fori quam aliis diebus vendicioni exponende deferuntur vel inibi conpa- rantur, prout ab antiquo consuetum est, tributum aliquod exigatur. Megtiltjuk továbbá, hogy mindazon dolgok után, amelyeket a városba visznek eladásra a vásár napján vagy más napokon, vagy ugyanott vesznek, ősi szokás szerint, bár
minemű adót szedjenek.
Item eisdem civibus fecimus gráciám, ut per tres annos a data presencium nullam collectam vel exaccionem solvere teneantur, elapsis autem ipsis tribus annis ipsa civitas Kwzek eo modo collectas pro tempore inpositas persolvant, quo civitas persolvet Supriniensis. Ugyanazon polgárainknak még azt a kegyet is megadjuk, hogy jelen levelünk keltétől számított három éven át sem collectât, sem más adót nem kell fizetniük, a három esztendő elmúltával azonban Kőszeg városa ugyanazon módon és időben tartozik a collectât befizetni, mint Sopron.
Ut igitur huius libertatis per nos facta concessio et confïrmacio rata semper firma et inconcussa perseveret nec ullo unquam tempore possit per quempiam in irritum retractari vel revocari, presentes concessimus litteras nostras privilegia- les novi et autentici sigilli nostri munimine roboratas. Azért, hogy ezek az álta
lunk adott szabadságok engedélyezé
se és megerősítése mindig érvényes és megmásíthatatlan legyen, és senki soha ne érvénytelenítse vagy vissza ne vonja, megerősítettük jelen kivált
ságlevelünket új és hiteles pecsé
tünkkel.
Datum per manus magistri End
ree prepositi ecclesie Albensis et au- le nostre vicecancellarii dilecti et fi
delis nostri. Anno dominice incama- cionis millesimo trecentesimo vices
imo octavo, tercio nonas iuny, regni nostri anno similiter XX mo octavo.
Nicolaus episcopus Iauriensis, Paulus iudex curie. Kelt Urunk meg
testesülésének 1328-dik esztendejében, június 3-án, uralkodásunk 28. évében, Endre fehérvári prépost, királyi udvarunk alkancellárja kezétől. Miklós győri püspök, Pál országbíró.
Károly Róbert király korában, a fentiek szerint, Kőszegnek volt várnagya, (1320: Dorozsmai Pál castellanus noster de Kewzeg, 1328. júniusában Dezső mester: magister Deseu castellanus de Kwzig, 1342-ben Besenyő Mihály: co
mes Michael dictus Bescheneu castellanus de Geussig, 1360: Lengyel Péter, Pe
ter Lengei purgaf dez natorspan, 1374: Frank: magister Frank castellanus, 1386- ban Tluxa Hinkó: Hinko Tluxa hawbtman), volt tehát vára, illetve várai (felső
vár és alsóvár: Kethkuseg, Kethkwzegh, Kethkeuzegh, 1327, castra regia
Ku-zeg, 1335, Obern Guns, 1360, Kewzeg superius et inferius, 1432), volt a város
nak 12 fos tanácsa, bírája és nem falunagya /villicus/, (1336-ban Miklós: Nico
laus iudex, 1343-ban Miklós: Nicolaus iudex, 1353: János: Iohannes iudex, 1360-ban Pulai Miklós fia János: Johannes filii Nicolai de Pula, iudex, 1366:
Miklós: Nicolaus iudex, 1374: Sas Miklós, 1378: Pál: Paulus iudex, 1381-ben Rayher fia János: Iohannes filius Rayher iudex, 1382: János: Jans Richter, 1385- ben János: Iohannes iudex), voltak házai, volt plébánosa, tehát egyháza, (1336- ban Hipolit volt a plébános neve), volt vására, tehát piactere, voltak hatalmas er
dei, szántóföldjei, szőlőhegyei és sertéstartása. Mégpedig régtől fogva, hiszen a kiváltságok megerősítéséről van szó.
Különösen fontos volt a szőlő és a bor. A kőszegi szőlőhegyek régi német nevei is magukért beszélnek: König, Burger, Puknar, Stayger, Purglaithner, Laythar, Eger, Puldi, Kotlaler, Chalchgrabenn, etc. s ezek közül a König lankáin (ma: Királyvölgy) állt évszázadokon át a híres „hatszáz éves” Óriásgesztenyefa, amelyet - a helyi legenda szerint - az Anjou-királyok korában ültettek. A város
nak nyilván volt már ekkor is borpincéje (a XVI. századtól sok adatunk van rá) és a bordézsma sem volt kicsi, például 1609-ben 4622 vödör volt a dézsma
168. kép - A királyvölgyi óriásgesztenyefa a XX. század elején
169. kép - A király völgyi óriásgesztenyefa 1910 őszén
(1 eimer, azaz egy vödör Kőszegen a XVII. században 10,15 liter volt, tehát 46 913 liter borról van szó.) A collecta mértéke az Anjou-korban elég magas volt:
Eperjes városa 54 márka ezüstöt, Sáros 53-at, Szeben 43 márkát fizetett 1347- ben. Bártfa városa 1387-ben 500 arany forintot fizetett. (1 márka = 245 gram, tehát 54 márka ezüst több, mint 13 kg)
Csak néhány héttel korábban, 1328. május 10-én kapott Sárvár (Insula Saar) kiváltságokat s ez természetesen nem véletlen, hiszen Köcski Sándor országbíró 1327-ben foglalta el a király számára a Kőszegiektől Kőszeget is, Sárvárt is. Ér
demes összevetni a két kiváltságlevelet.
Sárvárnak nem volt plébánosválasztási joga, a bíróválasztásnak azonban a napja is meg volt határozva: Szent György napja, (április 24., in die sancti Geor- gii martyris), ami Kőszegen is azonos volt. Ugyanakkor a sári bíró esetében az is szerepel, hogy, ha visszaélne a hatalmával, az egy év letelte előtt (ante tem
pus) is leválthatja a közösség. Sársziget városában az oklevél megkülönböztet domos és edificia, ez utóbbi épület-megjelölések Kőszeg okiratában nem szere
pelnek. Úgyszintén nincs szó Kőszeg esetében az idegenek (alienare) ingatlan- vásárlásáról. Sárvárnak kell gabonatizedet (decimas frugum) fizetnie, Kőszeg
nek nem. Sársziget esetében viszont nem említik a collectât, sőt vámot sem kell fizetniük. Sár városa bárkit védelmébe fogadhatott, még a gyilkos is 15 napig (quindecim dies) oltalmat nyert. Lényegében mindkét város Sopron jogait kapta meg, de nem egyformán.
Igazán különös, hogy Kőszeg legfontosabb okiratával a régiek (a XIX. szá
zadban) szinte egyáltalán nem foglalkoztak, a közelmúlt kutatói pedig felettébb elnagyoltan taglalták csak, kivéve talán Kőszeg város egykori polgármesterét, aki a Kőszeg és Vidéke 1932. május 29-i számában (igénybe véve Barcza Lean
der bencéstanár hathatós segítségét) szépen felsorolta a kiváltságlevél 17 pont
ját, míg például a Vas megyei Levéltár egykori igazgatója 1973-ban csak hét privilégiumot említ, de igen elnagyoltan, több hibával (pl.a Kőszeg földesuráról beszél, valamint Zapfenmass-t említ bordézsmaként, holott az oklevél latin nyelvű, capatia-t ír capecia = kepe helyett!). A kőszegi levéltár igazgatója 1979- ben végre közzétette az oklevél (olvashatatlan) fotóját, ámde mindössze a vásár
ra vonatkozó egyetlen sort idézi belőle. Több újságcikk egészen téves megálla
pításokat tulajdonít az 1328. évi okiratnak, például, hogy a király megengedte a németek szabad betelepülését, holott németekről egyetlen szó sem esik. Más kérdés az, hogy a Gyöngyös-parti hospesek nyilvánvalóan németek voltak s ezért hívták Kőszeget már 1331-ben Németh Kutzig-nek, megkülönböztetendő az óházi magyar Kőszegtől.
De nincsen szó az oklevélben Kőszeg város védműveiről, a városfalakról,
holott, mint láttuk, mind a várnak, mind a városnak voltak falai már a XIII. szá
zadban. Ez azért nagyon feltűnő, mert az 1336. évi királyi oklevél kifejezetten arról beszél, hogy Hipolit plébános, Miklós városbíró, Hestul Miklós, János és Ulrik polgárok és telepesek kérelmére, tekintettel a város szegénységére, enge
délyezi a király, hogy a királyi adót (collecta regalis) az oklevél keltétől számí
tott tíz évig ne fizessék, hanem ezt a pénzt Kőszeg város falainak megépítésére, jó sáncfalakkal való megerősítésére tartozza
nak fordítani: ut a die datarum eisdem per de
cem annorum spacia nullum censum regalis collecte nomine solvere teneantur, sed muros dicte civitatis nostre Kewzegh construere et munimentis bonis solidare deberent et tene
rentur.
Amennyiben a munimentum szó valóban sáncot, sövény-palánkot jelent az oklevélben, akkor igazolást nyer, hogy a lakótornyok kö
rüli kőfalak csak a mai vár területét övezték, a későbbi városfalak helyén ekkoriban még pa
lánkfal húzódott, amelyet részben meg kellett erősíteni, részben hozzá kellett volna kezdeni a kőből rakott városfalak megépítéséhez. Ez a munka nemigen haladhatott, hiszen I. Lajos király ugyanezt írta elő 1343-ban. S a kőszegi városfalakról 1392-ig többé nem esik szó, pe
dig eléggé gyakran rendelkeznek az Anjou ki
rályok a kőszegi polgárok érdekében és védelmében. A XIV. században számos magyar város kapott még falépítési jogot, például Szécsény, Szakolca, Rima
szombat, Kismarton, Eperjes, de ez csak engedély volt, hiszen például Eper
jesen is csak 1378 körül építik a falakat, Bártfán viszont 1376-ban készen volt a teljes városfal. Nyilván ez az oka annak, hogy Kőszegen, az Árpád-kori várfal környékén kívül, sehol sem találtunk XIV. századi leletanyagot. Ennek ellenére, feltételezhető, hogy a város kőfala - egyszerűbb kivitelben - elkészülhetett (ci
vitas murata, 1392).
Kőszeg városa a középkorban elsősorban a borkereskedelemből élt, ezért küzdött évszázadokon át a borkiviteli tilalom ellen, mert bár súlyos volt a bor- dézsma, a bormérési adó, a hegyvám, a bor-rekvirálás, de a legnagyobb veszte
ség akkor érte a várost, ha borkiviteli tilalmat léptettek életbe, elsősorban Auszt
ria és Németország felé.
170. kép - /. (Nagy) Lajos magyar király
Már 1341-ben I. Károly Róbert megparancsolja Sopron és Pozsony városá
nak, hogy a területükön (a belvároson és a külvároson: per civitatem...per sub
urbium vulgariter Houstat dictum) bort és más portékát (vina et alias rés) szál
urbium vulgariter Houstat dictum) bort és más portékát (vina et alias rés) szál