Ha a Fő-térről nyugat felé indulva megkerüljük az elmúlt két évszázadban meg
épített csinos házak sorát, a Chemel utca déli végétől északra néhány tíz méterre szemünk elé tárul az utóbbi évtizedekben kiszabadított déli városfal, nyugat
66. kép - Felmérési rajz. a déli Várkör északi oldaláról felől pedig a robosztus Öreg
bástya vagy Öregtorony, ame
lyet a lakosság szívesen nevez Zwingemek. Kétségtelenül egy kicsit megtévesztő az Öregbás
tya elnevezés, mivel első hal
lásra a lakótornyot idézi fel, de tudnivaló, hogy régen az öreg jelző elsősorban nagy, terjedel
mes, régi jelentésű volt. Az útikönyvek és a városimertetők gyakran azt állítják, hogy az
67. kép - Az Öregbástya alaprajza
Oregbástya állt a XIV. században, mert itt - úgymond - már XIII. századi cse
répdarabok is előkerültek, amelyek ,jól érzékeltetik az Öregtorony építésének korát”. Egyetlen egy, a szájperem belső oldalán hullámvonallal díszített, szór
ványként lelt kerámia-töredékről van szó, amely valójában nem bizonyít sem
mit. Vannak, akik úgy vélik, hogy „a bástya az Anjou-kori nagy építkezések alatt kapta meg ma is látható formáját.” Sajnos, igazi régészeti ásatást itt soha senki nem vég
zett. 1962-ben egy rövidke kutató árkot húztak mindössze. 1963/64-ben műemléki helyreállí
tást végeztek, de kutatás ekkor sem történt.
A legfontosabb jellemzője az Öregbástyá
nak az, hogy minden vonatkozásban eltér a töb
bi toronytól és védműtől. Az Öregbástya sem nem négyzetes, sem nem kerek, sem nem öt- szögletű, hanem egy szabálytalan alaprajzú, ki
lenc oldalas erődítmény. Az északi oldal (a je
lenlegi főbejárat) hossza 900 cm, kelet felé hal
adva az oldalak méretei: 1050 cm, 660 cm, 700 cm, 680 cm (itt a dél felé néző ék 145°-os), a nyugatra néző hegyes (105°) ék hossza: 650 és 600 cm, majd 700 cm és végül a kisudvarba ve
zető (380 cm széles, újkori) ajtónál a falszakasz hossza 870 cm. Ke
(összesen kilenc) később
leszkedik hozzá, azaz nincs kötésben. A nyugati, külső városfallal viszont szer
ves egységet alkot, tehát egyidőben épült azzal. Elterjedt vélekedés szerint a mai főbejárat nem azonos a középkorival, amely a nyugati oldalon lehetett. En
nek a kérdésnek az eldöntése csakis ásatással volna lehetséges. Feltűnő az Öreg
bástya helyzete és lőrés-rendszere. A 15-25 m széles és - becslésünk szerint - átlagosan 3-5 m mély városárok ezen a szakaszon legalább 6 m mélységű kel
lett legyen. Ezt a mélységet a városárokba mesterségesen terelt víz mozgása kí
vánta meg, mivel a Gyöngyös utcai egykori patakmedert 270 Afm-re becsülhet
jük. A jelenlegi utcaszint 278,0 m, a XIV-XV. századi szint tehát maximum 276,5 m lehetett. Az Öregbástya azonban kelet, dél és nyugat felé benne áll a városárokban. Ez a bástya tehát csakis akkor épülhetett meg, amikor a városár
69. kép - Az Öregbástya körülépítése a XX. század első felében
kokat már kiásták. A legalsó (mai pince)szint eredetinek látszik. A fiókos, don
gaboltozatos legalsó terem, amelynek mennyezetén barokk stukkó keretben XVIII-XIX. századi „boros” felirat olvasható, feletti szintek sem sokat változ
hattak, kivéve a fedélszéket. Feltűnő, hogy a nyugati és az északi belső szárny
falakon nem láthatók sem lőrések, sem ágyúlőpadok.
A városfal folytatásaként megépített északi zárófal (a mai bejárat) nyugati sarkánál húzódik egy 150 cm széles észak-déli irányú fal. Ettől nyugatra 9 m-re magasodik a 200 cm széles külső városfal, amely a bástya nyugati ékfalának északi szögleténél illeszkedik a bástyához, de kötés nélkül! Vagyis ezt a nyugati erős városfalat, amely észak (a vár) felé ma is nyomon követhető 106,5 m hosz- szúságban, egyidőben építhették meg az 1532-ben felhúzott Eckturm (Neut- hum, Új bástya) saroktoronnyal. A keleti, tehát belső falnak akkor kapjuk meg az értelmét, ha arra gondolunk, hogy a várost a dombos, nyugati oldal felől le
hetett a legkönnyebben támadni, amint ez 1532. augusztusában is történt. Ezt a kettős falat már joggal nevezhették falszorosnak, azaz Zwinger-nek.
Az Öregbástya építési idejét a fentiek alapján legkorábban Mátyás király ko
rára tehetjük, bár - valószínűleg - egy korábbi és más alakzatú bástyára fognak rátalálni a kutató régészek a későbbi falak alatt és mellett. így reálisabb annak feltételezése, hogy 1531 és 1549 között készült el, amikor a kőszegi vár, város és uradalom zálogbirtokosa, Nikola Jurisics 2800 rajnai aranyforintot költött a város öt erős bástyájának a megépítésére. 1564-ben a mosonmagyaróvári felső- harmincad-hivatal 600 forintott kifizetett Kőszegnek a városfalak építésére.
XVI. századi megépítését erősíti az a tény is, hogy elsősorban a tűzfegyverek számára készült, amelyek a XV. század vége előtt nem játszottak komoly szere
pet a városvédelemben. Mátyás király hadseregében 1475-ben 3000 szakállassal és 2000 kézi puskával rendelkező csapattest is harcolt, de ez nagy újdonság volt. A források sem említik a XVI. század utolsó harmada előtt. A városfal déli szakasza sértetlenül állt 1777-ig, amikor is Szvetics Jakab királyi személynök a régi 12-es Mollik-házat megvásárolván, elérte, hogy a városfalat az Úri utca szélességében elbontották és a város sánc árkán boltozatos hidat csináltattak.
Az Öregbástya kereken 120 m távolságra esik az Alsókaputoronytól, vagyis éppen olyan távolságra, ameddig a korabeli szakállasok elhordták. így hatékony védelmet nyújtott az Öregbástya a déli kapu számára, pontosabban az ugyan
csak a XVI. században megépített barbakán számára. Ezen kívül mindkettő a városárokban helyezkedik el.
Az 1575. évi sorozó lajstrom (mustra) szerint Kőszeg város legerősebb őrsé
ge a Pastein-ben volt: négy fertálymester, öt tizedmester és 49 legény, tehát összesen 54 fő, valamint egy kerekes ágyú és 26 szakállas puska.