2. Bevezetés
2.5 Történeti h ı sök a folklórban
2.5.1 A történeti h ı s mint archetípus
Amennyiben a pszichés sajátosságból indulunk ki, ez esetben kijelenthetı, hogy a hısöket az emberi igény szüli, azaz mi magunk teremtjük saját hıseinket. A jelenség magyarázatát Feuerbach elmélete adhatja, mely a vallás keletkezésérıl szól, ám jelen esetben is jól alkalmazható. Ennek lényege, hogy az ember úgy érzi, képességeit tekintve véges, lehetıségei sorsa megváltoztatására korlátozottak, ám a tökéletlen ember rendelkezik a tökéletes ember képzetével. Amit ugyanis az ember nem tud megvalósítani, azt eszmékként tudja megfogalmazni. Ezt az eszményt pedig nyilvánvalóan önmagán kívül kell helyeznie, egy Másvalakibe, akiben eszményi módon megvan mindaz a jó, amire ı vágyik, ami szeretne lenni. Feuerbachnál ez a Másvalaki Isten, esetünkben pedig napjaink hısei, sztárjai.118 Magyarázat talán az lehet, hogy az embereknek a vallások szereplıi, azaz az istenek mellett szükségük van evilági orientációs pontokra is. Olyan személyekre, akik cselekvései, életútja az alapvetı viselkedési minták, szerepek, értékek terén példát jelentenek azok számára, akik a világban való eligazodást tılük remélik. Eliade szól róla, hogy ez a fajta tulajdonképpen archetipikus szemlélet soha nem tőnt el az emberi elmébıl, fıként a népi rétegek tudatából. Ez a szemlélet teremti a történelmi személyiségekbıl a példaadó hısöket.119 Feuerbach elméletét tehát jelen esetben nem a vallási, szakrális szférára kell értelmezni, hanem Hankiss Elemér kifejezésével élve, a „profán Olümposz isteneire”.120 Azaz itt nem az istenek keletkezésének magyarázatára utalok vele, hanem a hısök létrejöttének
117 Boorstin, Daniel J. 1982. 48.
118 Feuerbach, Ludwig 1844. Hasonlóan vélekedett a kereszténység iránt meglehetısen elutasító álláspontot képviselı Holbach is a szentek kapcsán: „Az ember, aki mindig képtelennek érzi magát arra, hogy pontos fogalmat alkosson az istenségrıl, szívesebben fordul a saját természetéhez inkább hasonló lényekhez, s pártfogót, közvetítıt, vigasztalót, barátot remél lelni bennük.” P.H. Holbach 1966. 7. (Eredeti megjelenés 1770)
119 Eliade, Mircea 2006. 205.
120 A sztárokat mindazonáltal nem tekinthetjük isteneknek!
alapvetı és minden korban jelenlévı okára. „Az embereknek szükségük van a stabilitásra, keresik azt, és a kultúra kínálhat nekik ilyet bizonyos tekintetben. Az emberek veszteségeik kompenzálására alakították meg életük és kultúrájuk több intézményét. A kompenzáció nem a reakció a modernizáció folyamatára, hanem lehetıvé teszi a modernizációt, azaz a modernizáció destruktív aspektusait elviselhetıvé.” 121
Az elmélet mőködéséhez szükséges tehát egyfajta „elbizonytalanodás” az élet egyes paradigmatikus kérdései terén s ezt a helyzetet próbálják megoldani azzal, hogy a hısökhöz, mint orientációs pontokhoz fordulnak segítségért, illetve megerısítésért.
Mindezek mellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a szentek, hısök, sztárok egy-egy csoport összetartozás-tudatában is jelentıs szerepet játszanak.122 „Valóban szociológiai tényezı is egy szent (esetleg akár legendás szent), akinek a személyében egy-egy közösség vonzó és eszményi tisztaságban megvalósulva látja ezt a célt, amely tagjait összetartja, aki épp ezért ország-világ, sıt Isten elıtt is igazolja a közösség létjogosultságát, ugyanakkor védelmezi is azt.”123
Egy adott kor problémáit viszont csak egy az adott korból származó, rendkívüli képességekkel rendelkezı ember tudja megoldani. Minden kornak megvannak tehát a saját hısei, akiket egy, a korra jellemzı probléma vagy hiány keltett életre. Napjaink hısei és az elmúlt korok hısei szerves kapcsolatban állnak egymással. Tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek különbözı idıkben jelenlévı megnyilvánulási formáival van dolgunk.124
Ezt támasztja alá az a folklorisztikában jól ismert jelenség, hogy különféle hısökrıl, uralkodókról szóló történetek jelentıs része nemzetközi vándormotívum. „A folklór alkotásokban gyakran cserélıdnek fel a nevek. És így ugyanazon epikum, szövegtípus különbözı hısökhöz is kapcsolódhat.”125 Magyar Zoltán hangsúlyozta a történeti mondák kapcsán azok heterogén eredetét, minek következtében rendkívül sokrétegő történeti tudatot tükröznek. „Az európai mondahagyományban különösen fontos szerep
121 Barna Gábor 2003. 109.
122 Errıl bıvebben a sztárkultuszról szóló fejezetben szólok.
123 Jelenits István 1999. 250.
124 „Azonossági és hasonmás mítosznak nevezi Barthes azt a lélektani mechanizmust, amely szerint az új mítoszok a régiek mintájára szervezıdnek […] Franz Boas azt állította […] semmi okunk azt hinni, hogy az elmúlt tízezer év mítoszformáló folyamatai lényegesen különböztek volna a modern mítoszformáló folyamatoktól.” Nagy Olga 1999. 10.
125 Kriza Ildikó 2007. 7.
illeti meg azon vándortípusokat, vándormotívumokat, melyekbıl aztán az egyes népek, nemzetek szövegfolklórja építkezett – egy-egy internacionális elemet lokális vonássá téve.”126
Hasonló jelenségnek lehetünk szemtanúi a pszichológiai kutatásokból jól ismert sztereotipikus gondolkodásmód kapcsán. A sztereotípiák egyrészt torzítják véleményalkotásunkat, hiszen elıítéletes gondolkodásmódhoz vezetnek, ám megkönnyítik a világban való tájékozódást is, hiszen elızetesen már bevált viszonyulási, viselkedési minták alapján az emberek könnyebben találják meg, hogy egy adott szituációban hogyan viselkedjenek, gondolkodjanak.127 Ugyanezen az elven egy történelmi személyiség valódi jellemvonásai, tettei, a róla szóló híresztelések, információk egy-egy kognitív mintát hívnak elı. „A történeti monda mesélıje az általa ismert valóság mozaikjait illeszti be egy ideálképbe, a történeti személyiségeket és eseményeket egy-egy típusnak igyekszik megfeleltetni, így egyrészt különbözı korok hısei jelenhetnek meg ugyanabban a szerepben, másrészt ugyanaz a személy más-más hıstípus tulajdonságait öltheti magára, pozitív és negatív szereplıként is megjelenhet, több mondatípus és sok motívum köthetı egy-egy személyhez.”128
A hısök ebben az értelemben véve olyan archetipikus szereplık, akik az archetipális mítoszelmélet129 értelmében koroktól függetlenül léteznek. Carl Gustav Jung az archetípusok keletkezését a kollektív tudattalanhoz kötötte, míg Eliade az archetipikus képek metafizikai megalapozottsága mellett érvelt, melyeket a Szent megnyilatkozásainak tartott. Minden ilyen archetípus azonban szimbolikus jelleggel rendelkezik, ennek következtében tud szert tenni a már említett sematizmusra. A hısök
126 Magyar Zoltán 2001. 10.
127 Az elıítéletes gondolkodásról bıvebben Forgas Joseph P. 2000., Allport, Gordon W. 1999.
128 Landgraf Ildikó 2005. 127. Példaként hozható fel történelmi síkon Ferenc József alakja, akit a 20.
század elején már nem negatív ellenségként, a szabadságharc leverıjeként kezeltek (a valós történelmet megmásítván), hanem Ferenc Jóskaként, aki jó király, a nemzet atyja. Látható tehát, hogy a történelmi tényeket annulálják és helyettük a mondák igazsága válik rendszerezı elvvé. Ilyen eltérı tulajdonságot, jellemzést azonban nem csak az idıbeli változás következtében nyerhet egy-egy hıs, hanem különbözı társadalmi, politikai illetve korcsoportok, vallási csoportok is eltérıen értékelhetnek egy személyt, hıst.
Az a Nagy Imre, akit a meggyızıdéses kommunisták démonizáltak, az 56-os forradalom áldozatai, résztvevıi szemében hıssé változott. Hasonló helyzet alakul ki pl. Kossuth Lajos szerepének megítélésekor a különbözı etnikumok szempontjából is.
129 Az archetipikus szimbólumokról magyarul Tánczos Vilmos írt újabban tanulmányt. Tánczos mővét elsısorban Gilbert Durand a Képzelet antropológiai struktúrái címő könyve befolyásolta. Tánczos Vilmos 2007.
keletkezését a pszichológiai szükségletek mellett azonban még egy tényezı segíti, a kulturális kánon alapvetı megrendülése.