A sztárok tipológiája

b. A kultusz idıbeli kiterjedtsége

Az idıbeli kiterjedtség lényegesen fontosabb jellemzı, mint az ismertség, mivel az idıbeli kiterjedtség változása hatással van a kultusz intenzitására, gazdagságára is. A sztárok palettáján a kultusz idıbeli életben maradása alapján az „egynyári” vagy

„pillanatsztároktól” kezdve a több évtizeden át, akár a sztár halála után is tartó (sıt azután még inkább felerısödı) kultusszal rendelkezı szakrális jellemzıkkel bíró sztárokig lehet skálát felállítani.

„Egynyári sztárokkal” jórészt a szórakoztatóiparban találkozhatunk. Közéjük elsısorban zenészek, együttesek tartoznak, illetve olyan személyiségek – elsısorban médiumokban szereplıket – akik akár néhány éven keresztül is a köztudatban forognak, ám azon kívül, hogy ismertek, híresek, jelen vannak a hírekben – mivel az emberek egy része kíváncsi életükre, tetteikre – mélyebb hatást nem fejtenek ki. Lehet, hogy egy-egy zeneszámuk, filmjük emlékezetes marad, ám ahogy a divat a helyükre újabb „pillanatsztárt” állít, nevüket elfelejtik.

Értekezésem számára, kutatási szempontból, elsısorban nem ık érdekesek, hanem azok a sztárok, akik hosszan tartó jelenlétükkel a rajongóik életének részeseivé válnak. İk már nem csupán divatot kreálnak, hanem az évek során a velük szimpatizáló egyének életének részeivé, követendı példákká válnak, gyakran szakrális attribútumokkal kiegészülve. Kultuszuk intenzitása, rajongótáboruk évek, sıt évtizedek elmúltával is megmarad, kvantitatív csökkenést nem mutatnak, sıt, kvalitatív gazdagodást figyelhetünk meg. Kultuszuk megnyilvánulási formái kiterjedhetnek mind a világképre, identitásra, mind a különféle rituális cselekedetekre. Ide tartoznak többek között a késıbb bemutatandó „szekuláris” zarándoklatok vagy a sztár képének „szentképként”

való értelmezése is.

c. A kultusz intenzitása

Lényeges különbség van az egyes sztárok közt a köréjük épülı kultusz intenzitása terén.

Ebben természetesen fontos szerepe van ez elızı két kategóriának, azaz ismertségüknek és a köztudatban való jelenlétük idejének. Pusztán e kettı megléte, azonban nem vonja maga után automatikusan az intenzitás elmélyülését. Hogy mi kell még hozzá, többek között ezt próbálja jelen dolgozat is kideríteni.

1. A kultusz intenzitása alapján az elsı csoportba azokat a sztárokat soroltam, akik pusztán divatos személyiségek, hírességek, azaz rendelkeznek ugyan egy jól körülhatárolható rajongótáborral, ám a rájuk kifejtett hatása nem befolyásolja a rajongók gondolkodását, életfelfogását. A rajongók ebben az esetben szeretik azt, amit a sztár csinál, amitıl ı sztárrá vált, ám személyiségérıl nem alkotnak egyértelmő véleményt, mi több a személyisége nem feltétlen játszik szerepet a kultusz kialakulásánál, ha egyáltalán kialakul körülöttük bármiféle kultusz. Példaként hozhatunk fel – név nélkül – olyan színészeket, énekeseket, akiket sokan szeretnek, elmennek az elıadásukra ám ennél mélyebb hatást nem váltanak ki az azokon részt vevık életében.

2. A második csoportba azokat a sztárok sorolhatjuk, akik rajongóik számára elsısorban utánzásos mintaként szolgálnak. Esetükben az elızı csoporthoz képest már megfigyelhetjük, hogy az egyértelmően pozitív megítélésben részesülı cselekedeteken túl a személyiség is fontos szerepet játszik. Utánzásos mintákká válnak. Ez jelen esetben külsı jegyekben jól láthatóan nyilvánulhat meg, elsısorban öltözékben, hajstílus, ékszerek stb. hordásában. Ide fıleg zenészek, sportolók, színészek sorolhatók.

3. A következı fázisban a külsı személyiségjegyei alapján utánzásos mintaként szolgáló személynek már belsı értékei, emóciói is követendıvé válnak. A sztár itt már egyértelmően példaképként is mőködik. Nem csupán arról van már szó, hogy ránézésre olyanná akarnak válni, mint ı, hanem gondolkodásban, életfelfogásban is. A rajongók próbálnak kívül-belül hasonulni a sztárhoz. Azt tartják jónak és szépnek, amit a sztár és azt is utasítják el, amit ı. Próbálnak úgy beszélni, olyan szófordulatokat használni, úgy gesztikulálni, viselkedni, ahogy a „bálványozott” sztár. Ezt a fajta hatást használja ki a fogyasztói civilizáció gazdaságilag és politikailag is. Emiatt próbálnak a reklámokban egy-egy árut ismert sztárokkal eladatni, hiszen az ı személyük hiteles, illetve azzal, hogy azt veszik, fogyasztják, amit ı, képletesen olyanokká is válhatnak, mint ı. Emiatt jelennek meg híres színészek, énekesek, sportolók, mővészek a politikai pártok kampányrendezvényein is hivatalos szereplıkként és emiatt indultak közülük többen parlamenti választásokon is, hogy aztán népszerőségükkel elnyert mandátumukat felajánlják egy-egy politikusnak.

4. A sztárokat a negyedik csoportban már nyíltan szakrális, vallásos attribútumokkal ruházzák fel. Erre a fázisra többnyire akkor kerül sor, ha az adott sztár hosszan tartó

hatást gyakorolt rajongói közösségére és mindemellett rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyek alkalmassá teszik arra, hogy a hagyományos értelemben vett hıs szerep kívánalmainak is megfeleljen. Az esetek döntı többségében a szakrális szférába való emelést az adott sztár halála generálja.³⁰⁶

Tekintetbe kell venni a sztárok kultuszának haláluk után megnövekedı intenzitása kapcsán, hogy elhalálozásukkal belépnek a mitikus szintre. Innentıl kezdve kultuszukat az emlékezés tartja össze, ez pedig – mivel alanya már nem létezik földi valójában, hiányzik az élık sorából – a hiányra épül. Nem csak arra gondolunk ez esetben, hogy a rajongó számára hiányzik „bálványa”, hanem arra is, hogy a sztár élettörténete, cselekedetei nem minden részletükben igazolhatók, mivel az a személy, akihez elsıdlegesen kötıdnek, már nem létezik, csak emlék. Ilyen formán a vele kapcsolatos

„tudás” már nem támasztható alá tényekkel tökéletesen, megjelenik a bizonytalanság, azaz az információk hiánya. A hiány pedig elengedhetetlen feltétele a hiedelmek, mítoszok, mondák keletkezésének.³⁰⁷ Az emlékezés ugyanis csak korlátozottan képes tárolni az emlékeket. Ahogy Maurice Halbwachs kimutatta, az emlékezetelmélet, egyben felejtéselmélet is.³⁰⁸ Mindezek mellett tekintetbe kell venni azt is, hogy a rajongó emberek mindegyike fejében él egyfajta kép, egyfajta interpretáció az elhunyt sztárról. Ezt a fajta differenciáltságot, sokszínőséget nyilvánvalóan nem lehet megjeleníteni, szükségszerően létre kell hozni tehát egyfajta „kánont”,³⁰⁹ mely ennek következtében olyan elemeket foglal magába a sztárral kapcsolatban, melyek elfogadhatók, kívánatosak mindenki számára. Egy ilyen „kánon” viszont kénytelen egyszerősíteni, egyértelmősíteni, sematizálni s így egyes elemeket elhagyni, azaz

„hiányt kreálni”. Ebbıl a hiányból tud többek között megindulni a mítoszok keletkezése.³¹⁰ A mítosz „kontrasztot vet” a jelennek. A jelen hiányosságainak

306 Természetesen akadnak kivételek is, – és itt nem a vallási vezetıként fellépı személyekrıl van szó – akiket már életükben vallásos tisztelet vett körül pl. Elvis Presley, Jim Morrison.

307 Voigt Vilmos 1980.

308 Ismerteti Assmann, Jan 2004. 64.

309 A kánon fogalma alatt a tradíciónak azt a formáját értem, amely tartalmazza a sztár életére vonatkozó hiteles és hivatalos adatokat. Napjainkban a sztárok életére vonatkozó kánont egyértelmően a különbözı elektronikus médiumok teremtik.

310 Kapitány Ágnes és Gábor a mítoszok alábbi funkcióit sorolja fel: a) adó illetve világkép-közvetítı, b) világkép-megerısítı, -visszaigazoló, illetve -megújító; c) társadalom-összetartó; d) csoport-összetartó; e) hatalom-legitimáló; f) individuálpszichológiai megerısítı funkció. A napjainkban jelen lévı

„modern mítoszok” tanulmányozása kapcsán a következı tulajdonságlistát adták meg a mítoszok definiálásához: „a mítosz mindenképpen az adott valóság világától különbözı, abból kiemelı Másik világot (másvilágot) teremt, de olymódon, hogy azt az adott valóság világára hatónak feltételezi.” In.

Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Modern mitológiák.

tapasztalatából kiindulva idéz vissza egy olyan múltat, mely az emlékezetben többnyire az aranykor vonásait ölti, amikor a sztár jelenléte aranyozta be az akkori jelent.³¹¹

A „tökéletesség”, az istenihez való hasonlatosság legvégsı fázisa, amikor felruházzák csakis Isten privilégiumával, azaz az örökléttel. Ennek megnyilvánulásaival találkoztunk az örök és visszatérı hısök esetében és ennek lényege, szimbolikája (még ha nem is tudatosan alakul ki az emberek bensıjében) jelenik meg olyan globális viszonyok keretében ismert sztároknál, mint Elvis Presley, Tupac Shakur. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azoknak a sztároknak a kultusza, mely nem jut el ebbe a fázisba, bármivel is kevesebb lenne. Gondoljunk pl. az olyan sztárokra, akiknek halála természetes úton történt, például idıs kora miatt, vagy akiknek halála egyértelmő, azaz bizonyítható, hogy meghaltak (Lady Diana, Puskás Ferenc).

d. specialitás

Lehet differenciálni mindemellett a sztárokat „specialitásuk” alapján is.³¹² Természetesen alapvetı tényezı a kultusz egyes megnyilvánulásainál, hogy milyen területen vált híressé az adott személy, hiszen egy zenész, színész kultuszánál fontos jellemzı például külsejének utánzása, míg ilyet nem igazán találhatunk a politikus sztároknál,³¹³ akik viszont lényegesen nagyobb mértékben formálják a világképet, a kulturális emlékezetet az elıbbieknél. A „specialitás” formái roppant változatosak – fıleg napjainkban, amikor válogatás nélkül használják a médiumok a sztár jelzıt mindenkire (sztárügyvéd, sztárbróker, sztárfodrász, sztárszakács stb.) – így felsorolásuknak nincs értelme. A dolgozatban terjedelmi okokból a zenészek, sportolók, politikusok kerülnek bemutatásra. Mindezek mellett szólni kell róla, hogy a sztárjelenség ennél lényegesen szerteágazóbb megnyilvánulási formákkal és csoportokkal rendelkezik. Ezek a csoportok azonban eltérı mélységő és megnyilvánulási formáiban is nagyfokú divergenciát mutató jellemzıkkel bírnak. A

http://www.socio.mta.hu/site/fileadmin/documents/Kapitany_Modern_mitologiak.pdf Utolsó letöltés dátuma 2009. április 14.

311 Assmann, Jan 2004. 79.

312 David Marshall a sztárokat alapvetıen három fı csoportba sorolta: a filmsztárok, tv-sztárok és pop-sztárok, melyek a sztár által eljátszott filmszerepek, az ıt népszerővé tevı film jellege, a sztár attraktív külseje stb. alapján tovább divergálódik. Dolgozatomban Marshall felosztását nem alkalmazom, mivel a sztárokat az általa megjelölteknél lényegesen több csoportba és teljes mértékben eltérı elvek alapján láttam célszerőnek klasszifikálni. Marshall elméletérıl lásd Kiss Balázs 2005. 12-14.

313 Bár itt érdemes megjegyezni, hogy vezetı politikusok öltözködését, beszédstílusát, szófordulatait igen gyakran utánozzák pártjának alacsonyabb rangú tisztségviselıi. Ez jól megfigyelhetı a jelen disszertációban is szereplı Orbán Viktor esetében.

tanulmányban bemutatásra kerülık mellett lehetne említeni többek közt színészeket, korunk banditáit, gyógyítóit, ám az egyes specialitások eltérı mélységő és jellegő kultuszt indikálnak. Posztmodern korunk banditáinak kultusza egyértelmően a betyárok kultuszának leszármazottjaként tekinthetı, bár lényeges eltéréseket is tapasztalhatunk például Rúzsa Sándor, Angyal Bandi illetve a „Whiskys rabló” vagy a „miskolci Bonnie és Clyde” között. Ez a csoport meglehetısen távol van a vallási dimenzióktól, míg az esetenként személyük köré kisegyházat létrehozó „gyógyítók” (pl. Gyurcsok József, Kovács Magyar András) egyértelmően vallási szereplık.

Az eddigi osztályozási kísérletek közt meg kell említeni a sztárkultusz mára már klasszikus kutatóját, Leo Braudy-t, aki alapvetıen két kategóriát különböztetett meg történelmi elızményeik alapján. Véleménye szerint a sztárok közt megtalálhatók egyrészt a korábbi korok arisztokratikus hısideáljainak leszármazottai, valamint a népi, illetve „demokratikus rendszerek” – pl. kereszténység – hısideáljainak posztmodern örökösei is.³¹⁴

A sztárok típusokba sorolásánál nem lehet elhanyagolni azt a tényezıt sem, hogy valaki kreált sztár, azaz személyiségét tudatosan alakították a fogyasztói civilizáció törvényei alapján olyan személyek, akik a „sztárgyártásban” dolgoznak vagy spontán, önerıbıl emelkednek fel. A sztárkultusz intenzitását azonban ez nem befolyásolja döntı mértékben, mivel napjainkban egy bizonyos idı eltelte után egyetlen sztár sem vonhatja ki magát a tömegtermelés, tömegkultúra hatása, jellemzıi alól.³¹⁵ Törvényszerő, hogy bizonyos népszerőség megszerzése után a spontán felemelkedett sztároknál is beindul a médiagépezet, függetlenül attól, hogy ez a sztár nézeteivel elutasítja vagy elfogadja a tömegkultúra fı mőködési elveit. Hasonlóképpen válhat a tömegmédiumok által népszerővé tett, felemelt sztár késıbb ennek az egész rendszernek az ellenzıjévé.

Disszertációm következı fejezetében olyan sztárokat mutatok be, akiket körülvesz egy jól behatárolható rajongói csoport, mely számára a legfıbb összetartó erıt a központi személy és az ı teljesítménye jelenti. A személyük köré felépülı kultusz bizonyos megnyilvánulási formái, mint a késıbbiekben reményeim szerint kiderül, nem újkelető jelenségek, hanem azok egy részével már találkozhattunk az elızı fejezetben bemutatott

314 Braudy, Leo 1986. 8. ill. 121.

315 Lásd a dolgozatban Zámbó Jimmy példáját.

történeti hısök esetében, illetve a népi kultúra hıseinél (pl. betyárok) valamint a szentkultusz kapcsán. A sztárkultusz elemzése közben a specialitás alapján végzem a sztárok bemutatását. Az elemzés közben az egyéniségekre összpontosítottam, mivel véleményem szerint a sztár személyén, életútján, tulajdonságain keresztül lényegesen jobban megragadhatók a sztárkultusz keletkezésének folyamata, mozgatórugói.