4. Tanulságok
4.1 A sztárkultusz hét dimenziója
Smart a vallások hét megnyilvánulási formáját különbeztette meg egymástól. Az alábbiakból kiderül, hogy az egyes dimenziók nem egyforma súllyal és nem azonos mélységben vannak jelen a sztárkultusz esetében.
1. A rituális vagy gyakorlati dimenzió meglétének bizonyítására több példát tudunk felsorakoztatni. „This is the aspect of religion which involves such activities as worship,
622 Kavanaugh, John F. 2003. 43.
623 Funkcionális értelemben tehát a jelenségek túlságosan nagy skáláját lehet vallásként meghatározni.
Ahogy Voigt Vilmos megjegyezte, funkcionális szempontok alapján akár a bélyeggyőjtés is felfogható vallásként.
mediation, pilgrimage, sacrifice, sacramental rites and healing activities.”624 Meg lehet itt említeni a világképet, gondolkodást jelentıs mértékben formáló politikai nagygyőléseket, a kulturális emlékezetet és identitást meghatározó állami ünnepségeket, a rituális küzdelemként értelmezhetı sporteseményeket, az egyben emocionális/
tapasztalati dimenzióként is mőködı koncerteket illetve „szekuláris” zarándoklatokat.
De rituális cselekedetekként foghatjuk fel a sztárok külsı/ belsı utánzására irányuló törekvéseket is. Eliade említi meg az archaikus esztétika kapcsán, hogy az emberi mővészet alkotásai valójában az isteni mővészetnek utánzásai. „Érdemes azt is megfontolni, hogy maga az üdvözültség, az eudaimonia is az isteni állapot utánzása, arról az enthusziaszmosz-ról nem is beszélve, amelyet az ember a lelkében teremt azáltal, hogy az istenek in illo tempore véghezvitt cselekedeteit ismétli meg [...]
Valóságra tehát csak az ismétlés vagy utánzás révén lehet szert tenni; mindaz, aminek nincsen példaadó mintája, »értelmetlen«, hiányzik belıle a valóság. Az ember ily módon afelé halad, hogy maga is archetipikussá és paradigmatikussá váljék.”625 Ezt a mechanizmust vélhetjük felfedezni a halott sztárok szakralizálása mögött. İk már nem
„csupán” funkcionális értelemben vallási szereplık, hanem rajongóik szemszögébıl egyes esetekben a szó valódi értelmében „szakrális lényekké” válnak, ahogy láthattuk Zámbó Jimmy rajongói esetében. Ki kell azonban emelni, hogy teljes mértékben hiányoznak a csodatételek, érintésüktıl nem gyógyulnak meg személyek, a sztárok nem közvetítenek semmiféle isten(ek) felé stb.
2. Smart dimenziói közül a doktrinális vagy filozófiai dimenzió csak korlátozott mértékig alkalmazható a sztárkultusz esetében, mivel kimondott doktrínákat nem találhatunk. Bármiféle filozófiát csak a sztárkultuszt létrehozó fogyasztói civilizációban vélhetünk felfedezni. „A fogyasztói civilizáció az élet teljességét, intenzív létélményt, az emberi személyiség kiteljesedésének és a halál legyızésének élményét, illúzióját sugározza […] A színes magazinok és TV-mősorok teremtette »istenek világa«
túlcsordul erıvel, értelemmel, élettel. A gazdagok élete úgy tele van csillogása és rejtelemmel, mintha valami igazi titok, igazi jelentıség, igazi értelem rejlenék benne. A hírességek emberfeletti öntudata, (többnyire a média által felépített) személyiségük gazdagsága azt az üzenetet sugározza, hogy nagy az ember, és nagyszerő az emberi élet.
Az események mitikussá magasztosítása azt sugallja, hogy az embernek fontos szerepe
624 Smart, Ninian 1996. 10.
625 Eliade, Mircea 2006. 56, 59.
van a világban. A szépség a maga tökéletességében és teljességében önmagában hordozza a maga értelmét. A héroszok még bukásukban is az élet nagyszerőségét, a halál feletti diadalt hirdetik.”626
3. Lényegesen nagyobb súllyal rendelkezik a mitológiai vagy narratív dimenzió. Itt a sztárok személyérıl, életérıl szóló narrációk vizsgálhatók. Ezeket a rajongók a médiumokban leegyszerősített, retusált közlések alapján tudják összeállítani.
Megkockáztatható, hogy nem ezek a történetek válnak a sztárrá válás szempontjából a legalapvetıbb szükségletekké, hiszen ezekre már csak akkor térnek ki az „elektronikus folklór” termékei, ha az adott személy már elért egy bizonyos ismertséget, hírességet. A sztárok életútja meglehetısen hasonló szerkezetet követ, nagymértékő egyezések találhatók. Ehhez természetesen az kell, hogy minden sztár személyiségérıl csak egy vázlatos szüzsével rendelkezzenek, melyekben olyan fix elemek szerepeljenek csak, amik lehetıvé teszik, hogy filozófiai dimenziókban megfogalmazott értékek mentén, ezen már meglévı pontok köré, egy új életutat kreáljanak számukra. Így figyelhetık meg a népmesei szerkezetekbıl már ismert szegény, legkisebb gyerekekbıl, rendkívüli tehetségük miatt, önerıbıl, nehéz munkával kiemelkedı sztár-történetek. Illetve itt szükséges megemlíteni a hıs motívumokat, melyeket Campbell elmélete alapján próbáltam rendszerezni. Az általam bemutatott sztárok életútja alapján kijelenthetı, hogy létezik egyfajta „legendárium”, mely felöleli a korunk legnépszerőbb hírességeinek életérıl szóló narrációkat.627 „Az új mitológia leginkább a görög mitológiához hasonlít. […] De furcsa módon ennek a mitológiának még a keresztény mártírológiával is van valami rokonsága. Legalábbis abban, hogy miként a legenda is a szentség emberfeletti magasságába emelte a mártírokat, úgy a fogyasztói civilizáció is már-már a félistenek és istenek magasságába emeli a jelenkor kiemelkedı alakjait, a
»hírességeket«. Talán csak azért nem született még meg a modern Legenda Aurea, mert túl sok a legendum, túl sok az istenformáló történet…”628 Mindezek túl azonban utalnunk kell arra, hogy egyes nemzetközi sztárok kapcsán – Elvis Presleynél – a
626 Hankiss Elemér 2005. 461-462.
627 Érdemes megemlíteni e ponton Dégh Lindát, aki a tömegmédiumok és a folklór kapcsolatát vizsgálta.
Dégh, Linda 1994.
628 Hankiss Elemér 2005. 463.
narratívák olyan gazdagok és változatosak, hogy azokra a témát kutató George Plasketes egyenesen az „Elvislore” terminust alkalmazza.629
4. A tapasztalati, vagy emocionális dimenzió magába foglalja az érzelmet, az élményt és a már megélt, transzcendens tapasztalatot. Ezekben mind-mind láthattuk, hogy a sztárra egyfajta természetfölötti személyként tekintenek, akinek jelenléte megtöri az idı homogenitását. A vele való személyes találkozás hierophániaként értelmezhetı, hiszen a
„szent” megnyilatkozásával találkozhatunk „Minthogy az alapfogalomként értelmezett
»szent« valóban a legfontosabb tényezı mindenféle vallásban, természetes, hogy sokféle és sokrétő jelenség. Van, ahol a leginkább az egyén misztikus élménye, van, ahol kollektív, szinte vallásszociológiailag jellemezhetı gyakorlat, van, ahol a világrend, a természet örök törvényeinek felismerése vagy legalábbis erre való törekvés, van, ahol etikai posztulátum.”630 Esetünkben a szent tehát az egyén misztikus élményét jelenti, melyet csakis egy „misztikus” tulajdonságokkal rendelkezı személy válthat ki. (Jimmy kézfogása olyan volt, „mintha Isten fogta volna meg”, „én egy Istennek tartottam szinte”, „ı tényleg a földön járt, ahhoz viszonyítva, hogy milyen nagy ember volt”) Akkor, amikor a rajongók arról számolnak be, hogy Rúzsa Magdolna vagy Zámbó Jimmy zenéje kapcsán egyfajta „megmagyarázhatatlan érzés” kerítette ıket hatalmába, szintén a jelenség emocionális dimenzióját tükrözi. („Akinek szíve van és lelke van, az meggyógyulhat Zámbó Jimmy dalaitól!” „Nekem Jimmy számai adtak erıt, olyan erıt adtak, hogy Szigethalom és Pásztó között 44000 km-t vezettem le ’97-ben, de ezt úgy higgye el, hogy a Jimmy dalai, beültem a kocsiba, bekapcsoltam a magnót, egyedül én száguldottam, és és újra értelmet kaptam, hogy van…és ahogy énekli az Ave Maria-ban, hogy mindbe a szövegeket, igenis azt szívbıl énekelte. És nagyon sok embernek adott erıt.”). Egy ilyen személyért a rajongók akár szélsıséges cselekedetekre is képesek (a médiumokban olvashattuk, hogy Jimmy rajongói akár a vasútállomáson is éjszakáztak illetve órákat álltak az esıben, hogy megtekinthessék az énekes sírját) mely, akár a sírjánál elkövetett öngyilkosság extrém és tragikus megnyilvánulásig is elfajulhat. Ezek a tapasztalatok individuális szinten erısíthetik a sztárhoz való viszonyulás vallási
629 Plasketes, George 1997. A szerzı megjegyzi, hogy több mint 1000 dal született már Elvisrıl, mindezek mellett az énekes születésérıl, családjáról, szabadidı eltöltésérıl, mindennapjairól, szerelmi életérıl, életének „misztikus” részeirıl, haláláról, halál utáni visszatértérıl, szellemével való találkozásokról illetve halálának állítólagos színjátékszerő megrendezésérıl folyamatosan születnek történetek.
630 Voigt Vilmos 2004. 74-75.
jellegét. Az átélt élmény eredményezheti, hogy a sztárról való narratívumokban szakrális telítettséget mutató jelzık jelenjenek meg.
5. Az etikai vagy jogi dimenzió elsısorban a politikus sztárok esetében figyelhetı meg, de jelen van az énekeseknél, sportolóknál is (a jogsértést elkövetı posztmodern betyárok, mint pl. a sztárrá vált „Whiskys rabló”, e téren nyilvánvaló kivételt képeznek).
Ez a dimenzió a hitnek azon aspektusa, mely a morális és legális értékeket testesíti meg.
Ilyen erkölcsi tant a vallási hagyományok mindegyikében felfedezhetünk, jellemzıen arra sarkallják az embereket, hogy jók és törvénytisztelık legyenek. A jóság, mint erény, az embertársaink iránti szeretet gyakorlása hangsúlyosan jelen van a sztárkultusznál is.
(„szeretetet lehetett tıle tanulni”). Törvénytisztelet alatt nem csupán az állami törvényeket lehet érteni jelen esetben, hanem a sztár vonatkozási csoportjának „etikai kódexét” is. Így jelennek meg etikai jellegő szabályok a sportklubok szurkolói körében (már a dolgozatban bemutatott Ferencvárosi Torna Club címerének jelmondata is egyfajta regulát fogalmaz meg: „erkölcs, erı, egyetértés”) valamint a különbözı „Fan Clubok” is létrehozzák saját szabályrendszerüket, mely a be nem tartókat a kiközösítéssel sújtja. (Mivel ezeknek a fan cluboknak jelentıs része már nem a közvetlen kapcsolattartáson alapul, hanem internetes közösségként, virtuális tömegként létezik, így a kommunikáció, „chatelés”, zenehallgatás is ott történik. Az ilyen honlapokon rendre találkozhatunk azzal, hogy egy-egy, a többi rajongó által elfogadott szabályt be nem tartó egyént eltávolítanak maguk közül.) Persze a törvények tiszteletétıl és az etikai szabályok elıírásától önmagában nem nevezhetı a jelenség vallásnak.
Gondoljunk arra, hogy ezek az elıírások nem egy-egy szent könyv tanításaihoz kötıdnek, hanem az állami törvényekhez illetve az egyes csoportok, szervezetek által hozott szabályokhoz!
Ide kell sorolnunk érintılegesen azokat az értékeket, melyek kifejezıdnek a sztárkultuszon keresztül és jelzik a kulturális kánon átalakulása folytán megrendülı
„értékválságot”. Ilyen az ıszinteség, mely nemcsak az ıszinte beszédet jelenti, hanem a sztár egész lényének ıszinte, („sztár-allőröktıl mentes”) viselkedését. („Nem képzelte magáról, hogy…hogy olyan »kivagyokén«”„İ nemcsak prédikálta a szeretetet, meg minden, neki szívbıl jött…”, „ma az embereknek nagyon nagy szüksége van a szeretetre és Jimmy szeretete nagy tiszteletet kivívott magának…”.) Legfontosabb érték talán a szeretet, mely a megkérdezettek jelentıs része szerint hiányzik napjaink társadalmából,