A szent hely eszközkészlete

Zámbó Jimmy halála után hamarosan követte ıt néhány rajongója a túlvilágra,⁴⁸⁵ akik közül kiemelkedik az a férfi, aki az énekes sírjához ment el azért, hogy ott öngyilkosságot kövessen el. A rendırség információja alapján a középkorú férfi a halál beállta elıtt elmondta, hogy azért Jimmy síremlékénél akarta kioltani az életét, mert nagy rajongója volt az énekesnek.⁴⁸⁶ Az öngyilkosság elkövetıje, vagy azt megkísérlı ember számára az énekes életének, világképének fundamentumaként mőködött, melynek elvesztésével az egész rá épült „rendszer” értelmetlennek tőnik.

„Elkezdtek potyogni a könnyeim, s azóta is hullanak egyfolytában. Most is, ahogy írom ezeket a sorokat, potyognak a könnyeim. Még 6 év után sem tudom magam túltenni, hogy elvesztettük İt. Hiányzik İ nekem nagyon. Jimmyt senki és semmi nem pótolhatja.

Hat éve csak, és kizárólag Jimmy dalai szólnak az otthonomban. Jimmyvel együtt számomra meghalt minden énekes. Jimmy pótolhatatlan, megunhatatlan, utánozhatatlan, lemásolhatatlan. Hatalmas őrt hagyott maga után, amit még az eltelt idı sem gyógyított be. Még mindig vérzik miatta a szívem, fáj érte a testem-lelkem.

Jimmy halála után 4 hónapon keresztül azt hittem utána megyek, nem érdekelt semmi és senki, csak Jimmy. Csak sírtam és sírtam, feketének láttam a világot, nem volt értelme az életemnek Jimmy nélkül. Egy éven át minden nap megsirattam, Jimmyt másfél év után tudtam csak elengedni, és pszichológiai értelemben 2 évig gyászoltam. Rengeteget sirattam İt, az elsı évben minden nap megsirattam, de még utána is gyakran, s még a mai napig is megsiratom sokszor. Jimmy elvesztésével valami megtört bennem, halálának napja életem eddigi legszomorúbb napja. Egy fekete felhı lepett be, azóta nekem nem süt a nap, azóta nem tudom, mi az, hogy nevetés”⁴⁸⁷

mécsesek, gyertyák, virágok⁴⁸⁸ – a fontosak, hiszen ezek a temetések illetve temetıi látogatások hagyományos kellékei közé tartoznak. Hasonlóan nem elıször jelenik meg plüss állatok tömkelege sem.⁴⁸⁹ Három dolgot érdemes külön megvizsgálni. Egyrészt több esetben találkoztam magyar zászlókkal, mely egy pop énekes kapcsán nem nevezhetı szokványosnak. A miértre a választ a fejezet korábbi részében már megkaptuk. A határon túli magyar rajongók számára Jimmy nem csak egy énekes volt, hanem a magyarság énekese és a magyar identitás megırzésének egy eszköze.

„İ a mi királyunk volt, a magyarok királya. Más népeknek is vannak ilyenek, mint Elvis, de ı nekünk volt király, magyaroknak… A király, az király. Összeköti a népét a zenéjével, a szeretetével, és még mindig idıszerő, amit énekelt. Szeressük egymást, mintha csak elıre látta volna, mi lesz itt velünk, magyarokkal.”⁴⁹⁰

Különösen fontos ez számukra, hiszen köztudomású, hogy a trianoni békekötés (1920.06.04) óta az országhatárokon túlra került nagyszámú magyarság folyamatosan hátrányos diszkriminációnak volt és van kitéve. A magyar identitás megırzésében élen járnak az írók, színészek, tudósok, ám napjaink tömegkultúrájában befolyásuk a szélesebb tömegekre már nem vetekedhet egy médiaszemélyiségével. Zámbó Jimmy zenéje révén minden határon túli magyar házba eljuthatott s magyarságánál fogva különös szerepet nyert az emberek szemében. Nem csupán egy sztár volt, hanem ı volt a szerencsétlen sorsú, szegény családból származó, mások által érvényesülni nem engedett magyar sztár, aki így egy személyben életpéldává is vált számukra.

488 A temetésre és a sírhoz leggyakrabban sárga rózsát vittek, mivel „úgy hallották”, hogy az volt a kedvenc virága.

489 Lásd Bowman, Marion 2001., Doss, Erika 2008.

490 57 éves férfi, 2007.01.02. Csepeli temetı. A jelenséggel kapcsolatban ki kell emelni még egy momentumot, mely a tágabb értelemben vett sztárkultusz sajátosságaival kapcsolatos. Nevezetesen arról van szó, hogy mint az elızı adatközlı esetében is látható volt, Zámbó Jimmy halálát több esetben is párhuzamba állítják a nyugati fogyasztói civilizáció mára már kanonizált sztárjaival. Ennek megnyilvánulása egyrészt, hogy Zámbó Jimmy neve mellett már az életében, 1992-ben megjelent a korona szimbóluma, mely a „pop királya” titulust jelképezi. „İ a mi királyunk volt, a magyarok királya.

Más népeknek is vannak ilyenek, mint Elvis, de ı nekünk volt király, magyaroknak…” A jelzı használata nyilván marketing szempontú újítás, amivel egyrészt valójában Elvis Presley-re, másrészt Michael Jacksonra, harmadrészt Lady Dianára, a „szívek királynıjére” utalnak. Ennek kapcsán elkezdték alkalmazni Jimmyre a „szívek királya” titulust is.

Ismét visszatérhetnék itt a média szerepére napjaink populáris kultúrájában, hiszen látható, hogy a média által sugárzott adások átkerültek a folklórba, a közgondolkodásba s ott önálló életre keltek, így befolyásolják a közgondolkodást, viselkedést, cselekedeteket. A magyar rajongók az általuk csak a sajtóhírekbıl ismert nyugati celebritikre úgy tekintenek, mint civilizációs sarkkövekre, akikhez saját kultúrájukat – mely ebben a globalizált kultúrában a centrumhoz képest a befogadó periféria szerepét tölti be – saját sztárjaikat is formálják. Ezek a sztárok ilyen értelemben nem mások, mint napjaink hıstípusainak mintapéldái.

Végül ki kell emelni azokat a kegyeleti tárgyakat, melyek az énekes „király voltára”

utalnak. Így a közeli boltokban, virágárusoknál drága pénzen lehetett kapni aranyozott miniatőr koronákat, valamint a sajtó is beszámolt arról a tatabányai családról, akik 24 karátos arannyal bevont hatalmas koronát készítettek 16 darab türkizzel és rózsakıvel kirakva, melyek Zámbó Jimmy horoszkópjának („barkácsolt vallásosság” ismét!) kövei.

Ez utóbbival érdemes szembeállítani egy másik jelenséget is, ami a temetéskor volt tapasztalható és ami a fogyasztói civilizáció elutasítását, egyben a hely szakrális mivoltát jelzi a rajongók szemében: A temetési menet útvonala mellett találkozhattunk olyan virágárusokkal, akik hasznot akartak húzni az eseménybıl, ám a gyászoló tömegbıl többen rájuk támadtak és tettlegességig fajuló összecsapás után előzték a hely szellemiségéhez szerintük méltatlan személyeket és cselekedeteket.⁴⁹¹ Látható, hogy egy olyan, a hagyományos vallások esetében meglévı jelenség „szekularizált” párjáról van szó jelen esetben, melynek lényege, hogy a szent idı, a szent tér együtt jár meghatározott tilalmakkal, tabukkal. A rajongók tette párhuzamba állítható azzal a szentírási résszel, melyben Jézus megtisztítja a templomot a kereskedıktıl.

„Jézus bement (Isten) templomába és kiőzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. „Írva van, kiáltotta:

Az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”⁴⁹²

Felmerülhet végezetül egy kérdés, mely magának a jelenségnek a mibenlétére vonatkozik. Azt láthattuk és kijelenthetjük, hogy a „szekuláris” zarándoklatok a hagyományos búcsújárás modern kori változatai. Annak mintájára jönnek létre, ám megváltozott körülmények között, megváltozott, de hasonló tartalommal és céllal. Nem világos azonban, hogy a jelenség a szekularizálódás folyamatában jött-e létre és a vallások térvesztésének újabb jeleként fogható fel, vagy pont a deszekularizációt mutatja?

491 Ugyanezt mutatja, hogy egy középkorú rajongó hölgy azon kérdésére, hogy „Tudták, hogy húszmillióba került a temetés?” a körötte állók hevesen reagáltak: „Nem szégyelli magát? Pénzrıl beszélni, amikor itten fekszik holtan a király!”

492 Máté evangéliuma 21, 12-14.

„A holtakról való megemlékezés a »közösségszerzı« emlékezet paradigmatikus esete. A közösség saját identitását igazolja a maga számára azzal, hogy emlékeiben kötıdik halottaihoz. A bizonyos nevekhez ragaszkodás mindig valamilyen társadalmi – politikai identitás megvallását takarja […] Az ereklyekultusz is a holtakról való megemlékezés közösségalapító- és szilárdító összefüggésébe tartozik.”⁴⁹³

Ha elveszítünk valakit – mint láthattuk, nem kell, hogy személyes ismerısrıl legyen szó – gyászt érzünk és a fájó hiányt szeretnénk megszüntetni az emlékhelyeihez tett zarándoklatokkal. „A csoport emlékezetében való továbbélés reménye, valamint az az elképzelés, hogy halottainkat képesek vagyunk magunkkal vinni a tovahaladó jelenbe, alkalmasint része az emberi létezés egyetemes alapszerkezetének.”⁴⁹⁴ Ilyen értelemben véve a „szekuláris” zarándoklatok nem nevezhetık sem a szekularizáció, sem a deszekularizáció jeleként. Azt azonban ki kell emelnem, hogy a „szekuláris” zarándoklat a modern kor tömegkultúrájának és a szekularizációnak köszönheti létét. Korábban is voltak ugyanis olyan személyek, akiket sokan gyászoltak, de egyrészt a korábbi századokban az egyház morális, közgondolkodást formáló szerepe olyannyira erıs volt, hogy ezek a folyamatok megmaradtak a hivatalos vallás keretei között, másrészt az ilyen halálesetek híre korántsem jutott el egyszerre olyan embertömegekhez, mint napjainkban a tömegmédiumoknak köszönhetıen. A két tényezı tehát együttesen okozza a „szekuláris” zarándoklatokat.

493 Assmann, Jan 2004. 63.

494 Fortes nézetét közli Assmann, Jan 2004. 63.