Értelmezés

A múlt újraértelmezésének tapasztalata globális jelenség.²⁹² „The past is not dead […] it is not even sleeping. A mass of memories and records, of relics and replicas, of monuments and memorabilia, lives at the core of our being. And as we remake it, the past remakes us. We kick over the traces of tradition to asset our autonomy and expunge our errors, but we cannot banish the past, for it is inherent in all we do and think. No one has not ‘said things, or lived a life, a memory of which is so unpleasant to him that he would gladly expunge it. And yet’ one achieves wisdom only by passing through ‘all the fatuous or unwholesome incarnations...”²⁹³

fokozatosan egyre több ifjú jelenik meg az ünnepségeken.” Persze tekintetbe kell ez esetben venni azt is, hogy a diákság létszámát intenzíven megemelheti, ha jelen vannak a cserkészcsapatok, illetve, ha az iskolák számára a városvezetés „ajánlja” a kollektív részvételt. Sajnos a médiumokban és az interneten elérhetı különféle települési megemlékezések fotóanyagát is áttanulmányozva meg kell állapítanom, hogy a fiatalok döntı többsége ezeken a rendezvényeken elenyészı arányban vesz részt.

292 György Péter 2000. 15.

293 Lowenthal, David 1985. 25.

A McLuhan által képviselt technológiai determinizmus elmélete²⁹⁴ – amely szerint a technikai fejlıdés mindig változást eredményez a kultúra jellegében – napjainkra is alkalmazható. Úgy tőnik, hogy a napjainkban felnövekvı generációk e téren határvonalra értek, amelyet átlépve az eddig uralkodó kulturális kánon felbomlásával találhatjuk szembe magunkat. „Rapid international flows of capital, money, information and culture disrupt the linear unities of time, and the established distances of geographical space. Because of the speed and scope of modern mass communications, and the relative ease and rapidity with which people and information can travel, time and space become less stable and comprehensible, and more confused and incoherent.

Postmodern popular culture is seen to express these confusions and distortions […] In short, postmodern popular culture is a culture sans frontiéres, outside history.”²⁹⁵ A folyamat azonban nem napjainkban kezdıdött.²⁹⁶ Dobos Ilona 1986-ban megjegyezte, hogy szociológiai felmérések és televíziós riportok azt bizonyítják, hogy a fiatalság a magyar történelmet, annak kiemelkedı alakjait alig ismeri.²⁹⁷ Ennek Dobos Ilona véleménye szerint nem az iskolai tananyag az okozója mivel a hısökhöz főzıdı mondák a kollektív emlékezet terményei, amelyek elsısorban nem az iskolai keretek közt hagyományozódnak.²⁹⁸ Bár ez utóbbi véleményével vitatkoznunk kell, hiszen a régebbi történeti korok kiemelkedı személyiségeit nyilvánvalóan az írott kultúra ırzi, amit

294 Marshall McLuhan 1962-ben jelentette meg „A Gutenberg-galaxis” címő mővét, melyet magyarul közel 40 év késéssel adtak ki – igaz azonban, hogy a mőben bemutatott tézisek cáfolatait összegzı munka már 1983-ban megjelent. A mcluhani technológiai determinizmusnak talán több bírálója, mint követıje akadt. Mővében McLuhan kiemelkedı jelentıséget tulajdonít a nyugati világ fejlıdésében a könyvnyomtatásnak és a betőírásnak. Véleménye szerint egyrészt Gutenbergig az ember hallása/tapintása révén érintkezett, amit ezután felváltott a vizuális értékdominancia. Ez a vizualitás a gondolkodás megváltozását eredményezte. Mindezek mellett a nyomdászat jelentette az elsı gépesített kézmőipart, amely létrehozta az elsı tömegcikket, a könyvet. McLuhan tanulmánya valójában nem új felfedezés, hiszen a „technológiai determinizmusnak” nevezett gondolat elızményeinek felidézésébıl és összefoglalásából áll. (Bıvebben lásd McLuhan, Marshall 2001. Rövid elemzést a 319-331. oldalon találhatunk.) Munkássága azonban nem áll meg a nyomtatásnál. Az „Understanding Media” címő kötetében elemzi a különféle technológiákat megtestesítı médiumokat a távírótól kezdve a televízióig.

Vizsgálatai eredményeképpen fogalmazta meg mőve elsı fejezetében (McLuhan, Marshall 1964. 23-35.) sokat idézett megállapítását („The Medium is the Message”), mely alatt azt értette, hogy a médium fajtája döntıen határozza meg az üzenet tartalmát is. „…it is sometimes a bit of a shock to be reminded that, in operational and practical fact, the medium is the message. This is merely to say that the personal and social consequences of any medium – that is, of any extension of ourselves – result grom the new scale that is introduced into our affairs by each extension of ourselves, or by any new technology...This fact, characteristic of all media, means that the ‘content’ of any medium is always another medium.”

McLuhan, Marshall 1964. 23.

295 Strinati, Dominic 1996. 226-227.

296 Voigt Vilmos hívta fel figyelmem a Luby Margit és Ortutay Gyula közt az 1950-es években zajló polémiára a nép történeti emlékezetérıl.

297 Dobos Ilona 1986. 122.

298 Dobos Ilona 1986. 127.

viszont az oktatás keretein belül sajátítunk el elsısorban. Ahogy Sárkány Mihály fogalmazta meg kérdésként: „Ne feledjük, hogy Anonymus Gestájának megtalálása elıtt vajon ki tudta az abban leírt történeteket? S tudnánk-e ha nem tanulnák gyermekeink általános iskolában Lengyel Dénes átköltésében?”²⁹⁹ Az mindenesetre kijelenthetı, hogy az azóta eltelt két évtized ezt a fajta kollektív emlékezetet alapjaiban rendítette meg. „Mindenekelıtt azért, mert miután az emlékezet átalakul történelemmé, és megszőnik hagyományként hatni, mindenki személyes, vagyis belsı feladatává lesz önnön identitásának a meghatározása és szüntelen ápolása. Amikor erejét veszti a közösségi létformába mélyen beágyazott emlékezet, az emlékezés is már csak úgy lehetséges, ha befészkeli magát az egyéni öntudatba.”³⁰⁰ A tömegmédiumok pedig a történeti hısök helyére saját sztárjaikat emelik. „In the last half century the old heroic human mold has been broken. A new mold has been made. We have actually demanded that this mold be made, so that marketable human models – modern »heroes« - could be mass-produced, to satisfy the market, and without any hitches.”³⁰¹ Sajnálatos (?) módon a generációk közti különbségek mellett ezt az az „értékrendbeli összecsapás” is szítja, melynek lényege, hogy ma is, mint minden korban egymás mellett él az „elit” és a

„népi” kultúra egymástól jelentıs mértékben eltérı hagyományırzése és kulturális emlékezete.³⁰² „A hagyomány az emlékezı közösség(ek) kollektív alkotása, és mint ilyen e közösségek mindennapi életének integráns részét alkotja; elvesztésük ezért is okozhatja a közösségek gyors felbomlását.”³⁰³ A szociális kapcsolatháló, a hagyományos közösségi szerkezet átalakulását pedig ez esetben úgy gondolom nem szükséges bizonyítanunk. A felbomló közösségekkel együtt bomlik fel azok hagyománya is, azonban a technikai fejlıdés újfajta közösségeket teremt, új hagyományokkal, újfajta kulturális emlékezettel, új hısökkel. „All older forms of greatness now survive only in the shadow of this new form. This new kind of eminence is »celebrity«.”³⁰⁴ Persze lehet, hogy ez csupán az ifjúságnak, illetve a világról és a történelemrıl alkotott tudás és felfogás hiányos voltának tudható be s elmúlik annak kiteljesedésével együtt, ám a tömegmédiumok terjedése és növekvı hatása a közgondolkodásra nem ezt sejteti. Félı,

299 Azt azonban, hogy a Dobos Ilonánál is a kollektív emlékezet terményeként feltüntetett hısökhöz főzıdı mondák, archetipikus szimbólumok mennyire függnek az oktatástól és mennyire a kollektív tudat termékei, jelen dolgozatban nem tudom megítélni.

300 Gyáni Gábor 2000. 83.

301 Boorstin, Daniel J. 1982. 48-49.

302 Jelen esetben, a napjainkban homályos értelemmel rendelkezı elit- és népi kultúra fogalma alatt az

„iskolázott” és „iskolázatlan” vagy „értelmiségi” és „nem értelmiségi” tömegek kultúráját értem.

303 Gyáni Gábor 2000. 102.

304 Boorstin, Daniel J. 1982. 57.

hogy a jelenlegi mőveltségi és kulturális folyamatok további térhódításával megfordul az a tendencia, mely a tömegkultúrának köszönhetıen a korábbi értelemben egymástól élesen elkülönülı „elit” és „népi” kultúra összemosódását eredményezte és ismét létrejön a kultúrán belül két, egymástól élesen elkülönülı alcsoport.