A történet

A film Carl Maria von Weber Der Freischütz(1821) romantikus ope-rájának zenéjével indít, amely népies karakterével, erdõillatú természet-közelségével, babonáival és a csodába vetett hitével nagy visszhangra ta-lál korában. A vászon több mint egy percig teljesen sötét, csak Samielt, a

„fekete vadászt” segítségül hívó Kaspar recitativóját halljuk a Farkassza-kadék-jelenetbõl (II.6.): „Schütze, der im dunkeln wacht, / Samiel!

Samiel! hab acht! / Steh mir bei in dieser Nacht!, / bis der Zauber ist vollbracht! / Salbe mir so Kraut als Blei, / Segn es sieben, neun und drei, / daß die Kugel tüchtig sei! / Samiel! Samiel! herbei!”.²Majd egy kislány-nak mesélõ nõt látunk, aki a háború idején egy pincében az ördögrõl és a bûvös golyókról mesél. A hetedik golyónál a nõ nyakában lévõ nyak-lánc elszakad és a szerteguruló gyöngyökkel együtt a film cselekménye is útra kel az imaginárius szövedékében.³

1.1. Az opera története

Az opera szövegkönyve Apel és Laun Gespenster-Buchcímû gyûjte-ményének egyik meséjére épül (vö. Gál 1962. 83–84.). A történet cseh föl-dön, a harmincéves háború után történik. Az elsõ felvonásban Kiliant lö-vészkirállyá választja a falu népe. Mindenki együtt örül a gyõztessel, csak Max szomorkodik, mivel egyetlen lövése sem talált. Maxnak nem a hiúságát bántja, hanem az, hogy másnap Csehország hercege, Ottokár elõtt vizsgázik a fiatalság, és ha nem gyõz, akkor nem lehet az övé Kuno lánya, Agathe, akibe szerelmes, és a õvele járó erdészi tisztség.

Kaspart, a másik vadászt sötétebb indulatok vezérlik: szintén Agathe kezére pályázik, de Max sikeresebb vetélytársnak bizonyul. Féltékeny-ségbõl ördögi bosszúra készül. Varázsfegyverét Maxra tukmálja, aki már elsõ lövésével egy, a felhõk között szálló sast talál el. Ezek után már könnyen rábírja a gyanútlan Maxot, hogy éjfélkor menjen el vele a

Far-kas-szakadékba, ahol olyan bûvös erejû puskagolyókat önthetnek, ame-lyekkel sohasem lehet célt téveszteni. Ezzel Kaspar, az ördög cimborája, új áldozatot szerzett Belzebubnak, amelynek fejében élete és az ördöggel kötött szerzõdése hároméves hosszabbítást nyer.

A második felvonás azzal indít, hogy Agathét barátnõje, Anna pró-bálja felvidítani, de mindhiába. Megérkezik Max is, és a beszélgetés so-rán kiderül, hogy ugyanabban a pillanatban, midõn a varázsgolyó átjárta a sas szívét, egy õsi arckép levált a falról és zuhantában megsebezte a lányt. Max zavartan távozik, indul a Farkas-szakadék felé, ahol Kasparral együtt megöntik a hét golyót. Az utolsó golyó pokoli mágiát rejteget, amelyrõl sejtelme sincs az ifjú vadásznak: ugyan Max lövi ki, de az ör-dög fogja irányítani, ráadásul egyenesen Agathe szívébe.

A harmadik felvonás a szakadékban folytatódik. Kaspar és Max már öt golyót ellõtt a hétbõl, így mindkettõjüknek csak egy-egy maradt. Kaspar az õ utolsó golyóját is elpuskázza. Marad csak a végzetes hetedik golyó Max puskájában. A következõ képben Agathe felölti menyasszonyi ruhá-ját, de menyasszonyi koszorú helyett csak halotti koszorút talál holmija közt. Max a mesterlövésre készül a herceg színe elõtt. A célpont a fejük fölött körözõ hófehér galamb. Agathe hiába igyekszik megakadályozni a végzetes lövést, a puska eldördül. De csodával határos módon nem a le-ányt öli meg, hanem Kaspart, az ördög cimboráját. Egy szent életû remete lép elõ: az õ imája mentette meg Maxot a gyilkosságtól, Agathét a haláltól.

Max bevallja bûnét. A herceg megbocsát neki, de egy esztendei próbaidõt rendel el. Max csak annak lejárta után veheti feleségül szerelmét.

1.2. A film története

Egy sikertelen lövészet után Maxnak, a titkosrendõrként megjelenõ vadásznak kollégája, Kaspar felajánlja, hogy szerezhet magának olyan go-lyókat, amelyekkel csukott szemmel is célba talál. A mesterlövész persze nem tudja, hogy mi az ára a bûvös golyóknak, és szó nélkül elfogadja az ajánlatot. Csak finom utalásokon keresztül sejthetõ, hogy tettével Belze-bub szolgálatába állt, úgymond lepaktált az ördöggel. Közben új felada-tot kap, egy orosz sakkmestert kell titokban védelmeznie az esetleges me-rénylet ellen. Idõközben Max felesége, Eva (lányuk közvetítésével) kapcsolatba kerül az egy hétre érkezett sakkmesterrel, Maximmal, és egy szerelmi háromszög csírája bontakozik ki. Lányuk, Lili, mint valami kis bajkeverõ vagy varázsló állandóan új helyzetek elé állítja a felnõttek ru-tinosan rögzült világát: anyját összehozza Maximmal, majd késõbb, úgy

tûnik minden ok nélkül, elcseni apja utolsó golyóját. Lili mindkét „mû-ve” olyan, mintha az ördög mesterkedése ellenében történne, hiszen ezek nem szerepelnek a tervében. Érdekes, hogy neve az eredetileg sémi ter-mékenység-istennõre, Lilithre utal, aki az Ószövetségben és a varázs-könyvekben is gyakran szereplõ nõi démon. A kabalisztikus hagyomány-ban viszont az a nõ, akit Isten Éva elõtt, Ádámmal együtt a földbõl teremtett. Mint helyérõl kiszorított és elhagyott asszony a családellenes gyûlölet megszemélyesítõjeként jelentkezik, és a törvényen kívüli kap-csolatok kezdeményezõjévé válik (vö. Pál–Újvári 1997. 308.).

A film párhuzamosan futtatja az opera cselekményének mesélését az óvóhelyen, az erre rímelõ Max családjának történetét az ördög játszmájá-val és egy középkori misztériumjáték elemeit, hogy végül egy kitüntetett pontban találkozzanak. Az egész film a befejezõ képsort, az orosz sakkmes-ter ellen elkövetett merényletet célozza meg. Györffy Miklós szerint a ma-gyar titkosszolgálat le akarja lõni a kémnek tartott sakkmestert, aki egy presszó teraszán a megfigyelésére kirendelt Max társaságában üldögél (Györffy M. 2001. 284.). Valójában nem tudni, hogy a titkosrendõrség a me-rénylõ oldalán áll-e vagy sem, azt viszont igen, hogy komoly kapcsolatai vannak az ördöggel, Kasparral, aki egyébként úgy tûnik Max felettese is.

Max felesége közvetlenül az akció végrehajtása elõtt egy telefonhívás mi-att gyanút fog, és rohan a megadott helyszínre. A férje „segítségére” sieté-se azonban az ördög kezére játszik. Éppen akkor érkezik, mikor Max az asz-talt felborítva pisztolyt ránt, hogy lelõje az oroszra célzó mesterlövészt, és belerohan a golyó útjába. A kétségbeesett arckifejezések lassított képeibõl következtetve úgy tûnik, hogy a golyó egyenesen a nõ szívébe fúródik. A jelenet vészjósló jellege abból is fakad, hogy a film elején Max már elvétett egy lövést: egy bevetésen a túszszedõ helyett magát a túszt találja el, egy fi-atal (Max tetszését felkeltõ) nõt. A lassított felvételek a tett színhelyére si-etõ Szûz Máriára váltanak, aki szintén a telefon becsöngésére elevenedett meg és lépett ki a szentképbõl. A film váltakozva mutatja a golyó repülését és a mezõn, az autópálya mentén, majd Pest utcáin szaladó Szüzet. Közben az operából párhuzamosan szól annak a jelenetnek a zenéje, amely ironi-kusan rímel a helyzetre. Kaspar vészjóslóan számol, és ha a hetes számhoz érkezik, akkor megtörténik az elkerülhetetlen tragikum. A szóban forgó operát nézi a házaspár, köztük Lilivel, mikor bombariadó miatt félbemarad az elõadás és a közönség letódul az óvóhelyre. Ugyanahhoz a képsorhoz érkezünk, mint a film elején, ahol az anya A bûvös vadásztörténetét mesé-li lányának. A következõ beállításban Szûz Mária ruhájában már Limesé-li sza-lad anyja megmentésére, és még idejében elkapja az apja által kilõtt golyót.

Megfigyelhetõ, hogy a történet csak néhány alapvetõ motívum men-tén kapcsolódik az eredeti opera meséjéhez: (1) a sikertelen lövészet, amely lényegesen módosul: ami az operában a szeretett lány kegyeiért fo-lyik, az a filmben a szakmai tekintély kivívásáért; (2) a Belzebubnak szer-zett lélekért cserébe felajánlott bûvös golyók; (3) az idõbeli egybeesések a bûvös golyók és rossz elõérzetek között: a portré leesése az operában és Eva rossz álma a filmben; (4) a hét golyóból csak egy marad, amelyrõl a vadász nem tudja, hogy azt az ördög irányítja; (5) a lány/nõ szeretné meg-menteni a szituációt; (6) az isteni beavatkozás, amely szintén módosul:

az operában egy szerzetes imája menti meg a helyzetet, itt pedig a kislány Szûz Mária képében.

Ezenkívül a történet idejével párhuzamosan futó középkori részek kisebb történeteket mesélnek el, amelyek felfoghatók a templomban ta-lálható szentkép (a védelmezõ Szûz Mária képe a nyuszival) elõtörténe-teként. A különálló történetek utólag egységes egésszé formálhatók, kezdve attól, hogy a nyúl – a pogányokat megtérítõ Szt. Bonifác történe-tében – kiszalad a tölgyfából, a szentkép „vándorlásán” keresztül egészen addig, mikor a vadászkutyák elõl menekülõ nyuszi menedéket talál a Szûz megnyíló festményében. Természetesen itt is felfedezhetõ egy dra-maturgiai csavar, amely megbontja ezt a diegetikus egységet: megtudjuk, hogy a nyuszi hogyan kerül a képre (aminek a diegézis szempontjából nincs különösebb jelentõsége, hacsak az nem, hogy Máriát különféle ké-pességekkel ruházza fel, mint pl. a gyorsfutás), azt viszont nem, hogy a kép hogyan került a templomba. Ha a középkori eseményeket – egy fel-tételezett rendezõi intenció mentén – a szentkép elõtörténetének bemu-tatásával hozzuk összefüggésbe, akkor a fenti „kontextusváltás”, esetleg, fontos diegetikus funkcióval bírhatna.