A szovjet Gulág fogságában

Az ítélet értelmében a szibériai Irkutszk megyei Tajset környékére, a 7.sz. Ozernij táborba, avagy rövidített nevén „Ozerlag-”ba, a legveszélyesebb politikai foglyoknak kijáró

„Különleges Táborok” egyikébe szállították.⁸³⁸ Ezeket a szigorított kényszermunkatáborokat 1949 tavaszán létesítették a szovjet Belügyminisztérium titkos utasítására, és – Bendász István tollából – egyetlen előnyük az átlag kényszermunkatáborokkal szemben az volt, hogy ezekben nem voltak bűnözők.⁸³⁹

Az „Ozerlag”, ahová Chira Sándor is került, több tucatnyi lágerrészleget foglalt magába, egy-egy részleg barakkjaiban mintegy 800-1200 közötti politikai foglyot tartottak számon. A háború előtt a vasút-, a vízi erőművek építésére, illetve erdőirtásra, fakitermelésre szánt terület volt, melyet a sztálini államgépezet szintén a nagytömegű ingyenes rabmunka által kívánt hasznosítani.

A különleges rendszerű szigorított táborok rabéletére jellemző volt, hogy munka után éjjelre zár alá kerültek a barakkok, a foglyok nem voltak látogathatók, évente csak egy levelet

835 Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 54§a 4. cikkelye („a nemzetközi burzsoázia támogatása, amely […] a kommunista rendszer megdöntésére törekszik”) és a 10. cikkelye („ellenforradalmi propaganda és agitáció […] a tömegek vallási előítéletei felhasználásával”] értelmében mondták ki a papok esetében szokványos ítéletet.

836 Kivonat a SZU Állambiztonsági Minisztérium Különleges Bizottságának 1949.augusztus 6-án kelt 43.sz.

jegyzőkönyvéből. KTÁL. fond 2558., opisz 1., od.zb. 5392., str.152. Mellékletek. 85.o.

837 Chira Sándor Stec Andreához Karagandában, 1964. jan.30-án kelt leveléből. Mellékletek. 95.o.

838 Kivonat a SZU Állambiztonsági Minisztérium Különleges Bizottságának 1949. augusztus 6-án kelt 43.sz.

jegyzőkönyvéből. KTÁL. fond 2558., opisz 1., od.zb. 5392., str. 153.

839 Bendász István. Öt év a szöges drót mögött. 167.o.

162 írhattak, amely szigorú cenzúrának volt alávetve. ⁸⁴⁰ A barakkok fűtésére a bejáratnál felállított egyetlen vaskályha azonban – ha egyáltalán volt mivel fűteni –, nyilvánvalóan nem fűthette be a barakkot, amely 90-120 fő befogadására készült. A 9-10 órás munka alól igen ritkán, a már csak -38C fok alatti fagyok esetén mentették fel a foglyokat. A munkába jövet-menet konvoj kísérte a jövet-menetet. A legkisebb vétségért magánzárka büntetés járt. ⁸⁴¹ „A bánásmód vadállati” volt – írja Bendász István e táborokról, ahol tanúsága szerint a munkácsi egyházmegyés elítélt papság 99%-a sínylődött, és akár naponta halhatta: a táborok célja, hogy

„minél hamarabb és minél nagyobb tömegben elpusztuljanak.⁸⁴² „A konvoj parancsba kapta, hogy felszólítás nélkül lőhet, -”⁸⁴³ igazolja egy másik szigorított tábor foglya.

Chira püspök lágeri múltjának leírását Visszaemlékezései folytatásaként ígérte Bendász István barátjának.⁸⁴⁴ A titkos püspök esetében, aki kemény hét évi rabságát a vele született derűvel csak „Keleti Akadémiának” titulálta, a titkos rendőröket pedig

„mókusokként” emlegette, talán nem állja meg helyét, hogy a súlyos lágeri emlékekkel szembeni lélektani védekezés miatt nem tett eleget ígéretének. Sokkal valószínűbb, hogy a karagandai kimerítően sűrű papi tevékenység mellett erőhiány miatt nem került sor az emlékirat folytatására.

Így, a nagyon szófukar oroszországi levéltári visszaigazolások mellett jobbára az a néhány szemtanú tanúsága áll rendelkezésre, akik vagy a táborok valamelyikében találkoztak Chira püspökkel, vagy akikkel majd a száműzetés éveiben osztotta meg némely lágeri emlékét.

Oroszország Belügyminisztériumának Irkutszk Megyei Igazgatósága visszaigazolta, hogy levéltári adatbázisuk szerint Chira Alexander a Kijevi 7. sz. börtönből 1949. október 2-án érkezett meg az Irkutszk megyei 7. számú „különleges táborba”, ahonnan majd 1951.

augusztus 19-én távozott az Omszk megyei Kamisevszkij munkatáborba,⁸⁴⁵ avagy a

„Kamislagba.” Az Ozerlagban tehát két hónap híján 2 kemény évet töltött el.

840 A későbbi lágerlázadások miatt 1953-54-ig működtek, a hatóságok enyhíteni kényszerültek azok szigorán, ami egyenértékű volt azok megszüntetésével. Селезнев Е.С., Селезнева Т.А. Лагерное прошлое Тайшета.

http://taishet.ru/history/sel4.html ; Bendász István. Öt év a szöges drót mögött. 164-165.o.

841 Селезнев Е.С., Селезнева Т.А. Лагерное прошлое Тайшета.

842 Bendász István. Öt év a szöges drót mögött. 167.o.

843 Vaszilij Dassal Irholc, 2005. augusztus 6-án készült interjú. LEIL, П-1 Szem. fond. П-1-1-1784.5 irat.szám.

844 Bendász István Beregszász, 1991. február 4-án Hetényi Varga Károlyhoz intézett levelének melléklete.

Kézirat. Bendász-gyűjtemény.

845 Az Irkutszki belügyi szolgálat Információs központjának vezetője, Vodolázová ezredes 2014. április 21-én Josef Werth püspökhöz intézett hivatalos levele. Novoszibirszki Püspöki iroda.

163 Pekár értesülései szerint Chira püspök első kényszermunka színhelye az Irkutszk melletti szénbányák voltak.⁸⁴⁶ Ezen állítása azonban igencsak megkérdőjelezhető a fentebb ismertetett Irkutszk megyei területek hasznosítása ismeretében. Ebben sokkal megbízhatóbbnak tűnik Bendász István tanúsága, akit püspökéhez szoros barátság fűzött, aki nemcsak hosszú hónapokat töltött mellette karagandai száműzetésében, hanem akit a püspök is állandóan felkeresett Beregszászban minden hazalátogatása során. Bendász szerint Chira Sándort különböző építkezéseken dolgoztatták.

Az Omszk megyei „Камышлаг”-ot [Kamislag], avagy más néven a 10. sz.

„Особлаг”-ot [Különleges tábor] odaérkezése előtt alig pár hónappal korábban, 1951. április 30-án hozták létre, de akkor még Kemerovo megyei tábornak számított, a megye területén hozták létre, Olzserasz község központtal.⁸⁴⁷ Közben 1953. év második felétől a tábor irányítását átadták Omszknak.⁸⁴⁸ Innen adódik, hogy a most kiadott igazolás a nevezett tábort Omszk megyében jelzi, de ugyanarról a Kamislagról van szó, amely végül 1954. október 4-ig működött.

Chira püspökre egyik irhóci falubelije, Das Vaszilij, miután a Kemerovo megye több táborát végigjáratták vele, 1953. második felében nagy valószínűséggel a Kamislag-ban találkozott egykori jótevőjével.

Közelebbi ismeretségük még 1945 szeptemberében kezdődött, amikor az ifjú Vaszilij a kanonok segítségével, nemcsak hogy felvételt nyert az ungvári tanárképzőbe – mivel lekéste a felvételi időt –, hanem kanonoki házában meleg befogadást is kapott. „A számomra oly kritikus helyzetben lakást adott, enni adott. Hiszen, valami szörnyűség volt abban az időben élni a városban, amikor átjött a front [...] Egyetlen fillér nélkül 7 hónapon át éltem ott [...]

egy asztalnál, egy családként [...] Egyetlen alkalom nem volt, hogy külön evett volna, hogy vendégei lettek volna, a többi kanonok, és hogy én külön lettem volna. Mintha csak fia, vagy közeli rokona lettem volna.”⁸⁴⁹ Das Vaszilijt 1947. április 21-én letartóztatták Ungváron. Hat évvel később, 1953-ban a Kemerovói megye egyik, általa meg nem nevezett, de leírása alapján vélhetően a Komislag táborba szállították át, ahol felismerte Chira Sándort – betegen.

„Ott feküdt, már időskorúan a kórházban. Megérkezésem utáni harmadnapon tudtunk találkozni, régi ismerősökként, könnyes szemmel. Felajánlottam neki, hogy jöjjön át az én brigádomba [...] Építő brigád brigadérosa voltam és magamhoz vettem őt… Beleegyezett [...]

846 Пекар А. Епископ Александр Хира. Раб божий. c.7.

847 Ma Mezsdurecsenszk város a Kemerovói megyében.

https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9A%D0%B0%D0%BC%D1%8B%D1%88%D0%BB%D0%B0%D0%B3

848 Камышовый лагерь http://www.memo.ru/history/NKVD/GULAG/r3/r3-187.htm

849 Vaszilij Dassal Irholc, 2005. augusztus 6-án készült interjú. LEIL, П-1 Szem. fond. П-1-1-1784.5 irat.szám.

164 Másnap, munka után már ott találtam Alexander atyát, kis bőröndjével a brigádunk barakkjában. Mindjárt naposnak osztottam be, de mindig hagytam mellette még egy embert, hogy ne kelljen neki padlót súrolnia, és hogy segítsen rendbe tenni az ágyakat.

Brigadérosként ehhez volt jogom. Így éltünk 4 hónapon át. – Ennyi ideig mentesült hát a kemény fizikai munkától. Esténként pedig a 10 tagú brigád köréje gyűlt – Ő beszédet tartott, és az emberek jöttek, hallgatták. Nem volt ott szó semmilyen politikáról, csak Isten szava volt… és mi elégedettek voltunk. - tanúsítja földije és rabtársa - Éjjel voltak a szentmisék, amikor alkalom adódott, de az is többnyire lámpaoltás után, éjszakai időben. Honnan vette a bort, a proszkúrát, nem tudni, de végezte.” Mindez addig tartott, míg Chira püspököt le nem buktatták. „A táborban spiclik is voltak. – folytatja Das – […] Miután már ötödik hónapja voltunk így együtt, egyik este kulcscsörgetés, barakknyitás. Mondtam Alexander atyának, az én lelkemért jönnek.[...]Bejöttek, zseblámpával körbe pásztázták a névcédulákat […] – Neve?

- Chira. - Kelj fel, pap, szedelőzködj! – Ekkor láttam őt utoljára a táborban. A bűntető táborba küldték, onnan úgy nyolc kilométerre.”⁸⁵⁰A besúgók megtették a maguk szolgálatát.

Hogyan viselte mindezeket maga a püspök néhány évvel később keltezett leveléből derül ki: „Mikor bilincsre verve, mint disztrofikus beteget gyalogosan, vasúti slippereken bandukolva, éjjel, vérebekkel körülvéve kísértek, én a bűneim bilincseiért ajánlottam föl elégtételül s a csillagtalan sötét éjszakában édesebb érzelmek telítettek, mint egy pompás bálteremben!”⁸⁵¹

1953 nyarán Joachim Wolf, a kijevi börtönbéli egykori cellatárs szintén a Komislagban találkozott újra a „lefogyott, megőszült, kissé meggörnyedt” Chira püspökkel, akit akkor már a szomszédos táborból és orvosi vizsgálatra hoztak át, és aki nagyon örült a találkozásnak, és mellesleg megemlítette, hogy beteg a tüdeje.⁸⁵² Egy másik tanúvallomás szerint a már száműzetését töltő püspök megbízható hívei körében azt is elárulta, hogy a táborokban öt ízben volt tüdőgyulladása,⁸⁵³ illetve bő tíz ével később, egy 1965-ben kelt levelében bizalmasan közölte, hogy „a jobb tüdőmbe tbc-góc fészkelődött bele.”⁸⁵⁴ Addig azonban még hosszú utat tesz meg.

850 Uo.

851 Chira Sándor Stec Andreához, Karaganda, 1964. január 30-án kelt leveléből. MGKPL. Mellékletek. 95.o.

852 Joachim Wolf zsidó tanár ötévi szovjet börtönökben, lágerekben való raboskodása alatt kétszer is találkozott Chira püspökkel, amiről az 1970-es évek második felében, izraeli kitelepülése után megjelentetett visszaemlékezésében ír. Спогад про єпископа Олександра Хіру. Мартирологія українських церков у чотирьох томах. т. II. с. 446-447.

853 Emilia Kosztyuk, Karaganda, 2013. július 9-én készült interjú. Melléklet. 201.o.

854 Chira Sándor Stec Andreához, Karaganda, 1965. április 16-án kelt leveléből. MGKPL. Melléklet. 96.o.

165 Még mindig Dast idézve „Sztálin halála után, már némi fizetést is felszámoltak. Így már reménykedtünk, hogy nemsokára haza mehetünk. Ez volt mindannyink reménye: minél előbb kiszabadulni. Bár tudtuk, hogy láger után még 5 évig „farkas bilétánk” lesz, ami azt jelentette, hogy nincs jogunk megválasztani a lakhelyünket. De azért az már szabadság volt, nem láger. Már nem mondták: „lépés jobbra, lépés balra, a konvoj számolja a menekülést.”⁸⁵⁵

Hasonló megkönnyebbülésről ír Csurgovics Sándor⁸⁵⁶ is: „1953-ban meghalt Sztálin és mi kicsit fellélegezhettünk. Ősszel, úgy szeptember körül engem átvittek más lágerbe – Omszk melletti építkezésre. Előre persze nem mondták meg, hová visznek. Mily nagy volt az öröm a sok szomorúság mellett, amikor a lágerben felismertem Chira Sanyi bácsit. Ő munkába már nem járt – idős kora és rossz egészségi állapota miatt. [...] Először a lágeri kórházban, majd pedig egy barakkban ügyeletesként (dnyeválnij) dolgozott, takarított, stb.

Titokban minden nap misézett, vasár- és ünnepnapokon több hívő jelenlétében. A bort mazsolából készítette. Én, ha tehettem, ministráltam neki. Nagyobb ünnepeken sokan összejöttek – egy közülünk figyelte az őröket, nem jönnek-e a barakk felé. – majd azzal folytatja – Chira Sándor p. atya nagyon szilárd, kitartó, erős hitű ember volt. A lágerben sokakban tartotta a hitet, s mindamellett alázatos ember volt. Bölcsességével a hitet tartotta bennünk.” ⁸⁵⁷

A minden fontos eseményt gondosan feljegyző Bendász István, aki egyetlen alkalommal, röviden találkozhatott Sándor barátjával, valószínűleg nem feledékenységből nem jegyezte le, konkrétan melyik táborban történt a találkozás. Naplója megírásakor, sőt azt követően is rendkívül veszélyes volt bármi konkrét utalást tenni a rabság helyszínére, mert az, lebukás esetén, újabb börtönsüllyesztéssel járhatott. Nagy valószínűséggel ezért említi csak érintőlegesen, hogy „amikor engem Omszkból 1953-ban a rézbányákba toloncoltak [...] az etáp (fegyencszállítmány) létszámát a környező lágerekből állították össze, s abban a lágerben, amelyben Sándor raboskodott. A láger parancsnoka egy napon köztünk is megjelent, s én gondoltam egy merészet, elébe álltam és engedélyt kértem tőle a

855 Vaszilij Dassal Irholc, 2005. augusztus 6-án készült interjú. LEIL, П-1 Szem. fond. П-1-1-1784.5 irat.szám.

856 Csurgovics Sándor nyugalmazott erdész, a Gulágot szintén megjárt Csurgovics György görög katolikus paptanár, az Ungvári Görög Katolikus Leány Tanítóképző igazgatójának fia, akit, tanúvallomása szerint, 1950.

február 2-án 17 évesen tartóztattak le először, és azzal, hogy vegye rá az apját a pravoszláv hitre való áttérésre.

Utóbbi válasza az volt: Akkor megyünk mindketten a börtönbe.” Ez rövidesen be is következett: Csurgovics Sándort másodszorra március 15-én tartóztatták le és ítélték el 25 évi kényszermunkára, apját, aki ennek nyomására sem aposztatált, augusztus 22-én tartóztatták le, és kapta meg ugyanazt az ítéletet. Csurgovics Sándor Ungvár. 2010. február 12-én kelt írásos tanúvallomása. Kézirat. Puskás-gyűjtemény; Bendász István- Bendász Dániel. 2014. Helytállás és tanúságtétel. 104-105.o.

857 Csurgovics Sándor Ungvár, 2010. február 12-én kelt írásos tanúvallomása.

166

„mostohabátyámmal” való, netán utolsó találkozásra. Engedélyezte, így félórán át örvendezhettünk egymásnak,”⁸⁵⁸ – írja már időskorban, személyes levelében. A jóval korábban készült feljegyzéseiben azonban egy másik, későbbi és konkrét dátumot, 1954.

március 19-ét tünteti fel ezen örömteli találkozás napjaként, és inkább ez utóbbi fogadható el hitelesnek. Lévén, hogy a Kamislagot 1954. október 4-én számolták fel, feltételezhető, hogy még annak területén találkozott a két jó barát, de ekkor a tábor már Omszknak volt alárendelve.

Valamelyik omszki táborban kereste fel Chira püspököt két öccse, Vidor és András is, amint az kiderül a két unokaöcs, egymástól független, mégis egybehangzó tanúvallomásából.

Mégpedig a kárpátaljai Bedőházáról származó alma révén, amit magukkal vittek – egyik unokaöcs szerint egy vagon, másik szerint hátizsáknyi mennyiséget, inkább az utóbbi áll közelebb a valósághoz –, aminek Szibériában nagyon jó ára volt, így megtérült az utazási költségük.⁸⁵⁹ A látogatás dátuma nem maradt fenn, de az almaszezon alapján ítélve kora ősz lehetett, így 1953-55-re szűkíthető le az időpont. A látogatás létrejöttének lehetőségét Chira Sándor unokaöccse azzal magyarázza, hogy bevállalva a lágerfelügyelők esketését és gyermekeik keresztelését, Chira püspök így érte el azok engedékenységét.⁸⁶⁰ Nem lehet tagadni, hogy mindez nyilvánvalóan megtette a maga hatását, az általánosan szelídülni látszó tábori szigor azonban sokkal inkább az 1953 nyarától beköszöntött hruscsovi rövidéletű olvadásnak tudható be.

1954-55-ben a szovjet kormányintézkedések megnyirbálták az állambiztonsági szervezet mindenhatóságát, Berija félreállítása után azt mélyrehatóan átalakították, feloszlatva a hírhedt trojkáknak nevezett különleges bíróságokat, és önálló szervezetté alakítva a politikai rendőrséget, amelynek KGB lett az új neve.⁸⁶¹

Talán a Sztálin halála utáni két év enyhülésével magyarázható az is, hogy a többszörös tüdőgyulladáson átesett Chira püspököt már könnyebb munkákra feljogosító kategóriába sorolták, ami végső soron életmentőnek bizonyult. Ezért dönthetett úgy, hogy mély titkát felfedve bíztató üzenetet juttat el az otthon maradt, mély illegalitásban, elkülönülten működő papjainak, mondván, az egyházmegye helyzete nem reménytelen, mert hisz püspöke még él...

Üzenetvivőnek Csurgovics György paptársának a már említett Sándor fiát választotta, akivel

858 Bendász István Beregszász, 1991. február 4-án Hetényi Varga Károlyhoz intézett levelének melléklete.

Kézirat. Bendász-gyűjtemény.

859 Chira Tivadarral a Beregszász járási Gáton, 2014. július 8-án; dr. Chira Magdolnával és dr. Chira Péterrel Budapest, 2014. július 29-én készült interjú. Mellékletek. 157, 162.o.

860 Uo.

861 Stéphane Courtois. A kommunizmus vétkei. In: Stéphane Courtois, Nicolas Werth, Jean-Louis Panné, Karel Bartosek, Jen-Louis Margolin, Andrzej Paczkowski. A kommunizmus fekete könyve. 262.o.

167 egy táborban voltak, és akinek letöltendő büntetését 10 évre csökkentették, majd váratlanul hazaengedték. Csurgovics Sándor hosszú évtizedekkel később, már súlyos betegen papírra vetett visszaemlékezése, minden töredékessége és pontatlansága ellenére is a püspök nyilvánvaló szándékát bizonyítja. „Úgy nézett ki, hogy hamarosan szabadulok.– írja – Ekkor Sándor p.atya magához hívott és az alábbiakat mondta el nekem eskü alatt: „Én felszentelt püspök vagyok. 1944-ben szenteltek püspökké Magyarországon – a tanúságtévő közbeveti, hogy – nem emlékszem, Hajdúdorogon vagy Máriapócson! – Velem együtt szenteltek fel még egy papot. – ismét beszúrja, hogy – (nevére már nem emlékszem, én azóta egy agyvérzésen estem át, emlékező tehetségem nagyon megromlott). – Külön-külön utaztak haza Ungvárra, hogy ne legyen feltűnő a hatóságoknak.”⁸⁶² Azóta ismert tény, hogy a titokban történt püspökszentelésre nem 1944-ben, hanem 1945. december 30-án került sor, és az egyházi hagyomány a szentelés helyeként is az akkori körülmények között legreálisabbnak látszó püspöki palota kápolnáját tartja számon.

Az Oroszországi Föderáció Belügyminisztériumának Omszk megyei Igazgatóságától – ezen értekezés szerzőjének kérésére és a Novoszibirszki Római Katolikus Püspökség beadványára – az a válasz érkezett ugyan, hogy információs központjuk adatbázisában nem találhatók Chira Alexander adatai.⁸⁶³ Ennek ellenére nemcsak a fent említett tanúvallomások, hanem a püspök peranyagának aktája is a püspök Omszk környéki tábori tartózkodását bizonyítják. Ugyanis 1956. szeptember 4-én a SZU Belügyminisztériumának Omszk Megyei Javító Munkatáborok Igazgatósága hozta meg azt a felmentő határozatot, amely megszüntette Chira Alexander további büntetését.⁸⁶⁴ Látszólag.

In document Riskó Marianna Chira Sándor (1897-1983), a Munkácsi Görög katolikus Egyházmegye püspökének élete és vértanúsága (Pldal 162-168)