IV. Szovjet impérium- és rendszerváltás. A mártírium kezdete
4. A rejtélyes egyháztörténelmi jegyzet üzenete
A szovjet titkosszolgálat 1947 őszén nemcsak Romzsa Tódor püspök meggyilkolásának tervét szövögette, hanem célba vette a püspök főtanácsadóját, vikáriusát is.
Akkor is, ha az immár lefejezett egyházmegye élére, káptalani vikáriusnak a mindössze háromtagú székeskáptalan,758Chira Sándor, Kohutics Tódor és Choma Viktor személyében nem a rangidős Chira kanonokot, hanem Murányi János, káptalanon kívüli püspöki irodaigazgatót állította. A döntés az NKVD embereit is meglepte,759 bizonyosra vették ugyanis, hogy a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb Chira pápai prelátus veszi át az egyházmegye irányítást. Onnantól kezdve, négy évtizeden át nem tettek le róla, hogy felfedjék, ki lehet az egyházmegyének titkosan felszentelt püspöke.
A kutatás számára pedig az a kérdés, a sztálini gépezet vajon mire várt a püspök halálát követő egy évben? Miért csak 1949. elején következett be az egyházmegyére mért döntő és megsemmisítő csapás? Chira prelátus letartóztatását is hosszú hónapokig halogatták.
Nem zárható ki, hogy a szomszédos Galíciában szerzett tapasztalat alapján, látva, hogy a püspökök elhurcolása, illetve a Kosztelnyik féle bábfigura és társai mozgatása mégsem hozta
757 Szabó Ferenc SJ. A Vatikán keleti politikája közelről. 58.o.
758 A hiányzó Marina Gyula és Minya Lajos már az USA-ban tartózkodtak. Bendász István 1935. augusztus 16- án Hetényi Varga Károlyhoz intézett leveléből. Bendász-gyűjtemény.
759 Chira Sándor. Visszaemlékezés. 45.o.
144 meg az átütő sikert, Chira Sándor gyors elsüllyesztése helyett sokkal eredményesebbnek ítélték meg a további megkörnyékezését, megdolgozását. Ezért újfent bevetettek mindent, és mindenkit. „A püspök halála után a Bezpeka küldöttei egymásnak adták a kilincset Chiránál – írja a titkos püspök egyes szám harmadik személyben – és voltak köztük jó ismerősök is, akik
„kérték, ne hagyja árván a híveket, fogadja el a pravoszláviát.”760 A folytonos zaklatások láttán rokonai megpróbálták azt tanácsolni, hogy hagyja el az országot, és nyilván nem érthették, miért kapják azt a választ, hogy „pap vagyok és itt a helyem, a híveim mellett.
Legyen meg Isten akarata!” – merthogy e válasz mögött valójában az lappangott: „Püspök vagyok, és papjaim, illetve egész halálos veszélyben forgó egyházmegyém mellett a helyem.”
Ugyanakkor Csekán Tamás munkácsi ügyvéd, avagy ügynöki nevén, Iván Szmutnij,761 1947 őszén kapta feladatul, hogy férkőzzék Chira prelátus kanonok bizalmába, és vegye rá, hogy írja le a munkácsi egyházmegye rövid történetét és helyzetét,762 amelyet az ügyvéd, úgymond, segít kijuttatni külföldre.763
Az NKVD által még 1945. április 5-én beszervezett Csekán Tamás dolgát megkönnyíthette a kanonokkal még 1936-ra visszanyúló ismeretsége.764 Az ügyvéd már 1947 tavaszán is megpróbálta megkörnyékezni – akkor még Romzsa püspökkel együtt –, amikor felajánlotta közvetítését, hogy a püspökség kijuttathassa Nyugatra az egyházmegyére vonatkozó információkat. A püspök és vikáriusa látszólag elfogadták a felajánlást, és megígérték, hogy írásbeli információt állítanak össze, végül, Chira kanonok csupán szóbeli üzenet gyanánt közölte Csekánnal, hogy „a Szovjetunióban a görög katolikus egyház helyzete kritikus, a bolsevikok üldözik a vallást”, illetve tolmácsolta Romzsa püspök kérését, hogy „a katolikus világ imádkozzék a Szovjetunióban halálra ítélt katolikusokért.”765
Nem meglepő ezen óvatos magatartás, hiszen az egyházmegyei vezetés számára sem lehetett ismeretlen, hogy Csekán Tamás egyike volt azon politikailag átvedlett 17 személynek, akik 1944. november 26-án a hírhedt munkácsi kongresszus elnökségében foglalva helyet megszavazta Kárpátalja „újraegyesülését” a szovjet Ukrajnával,766 és aminek fejében a megyei tanács egyik vezető funkcionáriusává vált.
760 Chira Sándor. Visszaemlékezés. 48.o.
761 Csekán Tamás vizsgálati ügye. Az Ukrajnai Belügyi Szolgálat Kárpátaljai Hivatalának Levéltára /tovább UBSZ KHL/ C-2260. IV. k. sz.n.
762 Uo. II. k.
763 Csekán Tamás Ungvár, 1952. március 11-én kelt vallomása. UBSZ KHL. Fond C-2260. III. k. 157.o.
764 Chira Sándor Kijev, 1949. május 14-én kelt vallomása. KTÁL. 2558 fond. 1. opisz, 5392. mappa. 80.o.
Mellékletek. 67.o.
765 Csekán Tamás Ungvár, 1951. október 3-án kelt vallomása. UBSZ KHL. Fond C-2260. I. k. 96.o.
766 Chira Sándor Visszaemlékezése elé. Bendász István Beregszász, 1991. február 4-án Hetényi Varga Károlyhoz intézett levelének melléklete. Kézirat. Bendász-gyűjtemény.
145 Annál inkább elgondolkodtató, hogy félévvel később a titkos püspök miért reagált látszólag pozitívan a bevallottan „naponta nagyon rámenősen zaklató”767 Csekán újabb felajánlására, miért vállalta akár a csapdába esés veszélyét is, amikor 1947/48. tele-tavasza folyamán meg is írta a szóban forgó egyháztörténeti jegyzetet. A felvezető magyarázat szerint e jegyzet birtokában, és a Népi Tanács szociális osztályának vezetőjeként, az ügyvéd a megyei vezetés előtt sikeresebben képviselte volna a görög katolikus egyház ügyét.768 Hasonlóképpen hamisan cseng – legalább is első olvasatra – a Chira Sándor kihallgatásakor elhangzott „Csekánon keresztül szándékoztam bebizonyítani a szovjethatalmi szervek képviselőinek, mennyire nem célszerű a görög katolikus egyház likvidálása.”769
Vagy mégsem annyira elképzelhetetlen, hogy éppen a szovjet nomenklatúrának szánta volna írását? Ha kérik, akkor hát hadd ismerjék meg az oly sokat támadott egyház vívmányait, tekintélyének és hithűségének forrásait, a pravoszláviával szembeni hatalmas előnyeit? Mi lehetett a dolgozat megírásának motivációja?
A 77 oldalas, ruszin nyelvű, tömör, vázlatszerű kéziratban szerzője a több, mint kétévszázados munkácsi egyházmegye történetét igyekszik lényegre törő módon bemutatni, miközben egyes részei kifejezetten apologetikai jelleget öltenek. Különösen a katolikus, uniós kezdetek bemutatása után, ahogyan szembeállítja „Az unió nemes gyümölcsei-”t „A pravoszlávia keserű gyümölcsei”-vel. Egyértelmű, hogy megpróbálja megcáfolni az unió elleni azon korabeli támadásokat, hogy az uniót erőszakkal terjesztették, illetve, hogy az nem vallási öntudatból, hanem anyagi és politikai érdekeltségből született. Ezért fejti ki, mennyire nem állja meg helyét azon állítás, hogy az uniót „tűzzel és karddal” erőltették volna az egyházra.770Zárójelben magyar nyelvű hivatkozást szúr be Hodinkától: „(a) hazai rutének uniója ezen kívül nem csak vértelenül történt, de még csak erőszakról sem emlékeznek az adatok”,771és mindjárt tovább magyarázza, kihangsúlyozva Róma óvatos és hosszadalmas ügyintézését az egyházmegye kanonizálásakor, „hogy az erőszaknak még csak árnyéka se essék ezen igyekezetre.”772Széljegyzetében fogalmazza meg egy mondatos konklúzióját: „Az Uniót tűzzel és karddal nem terjeszteni, hanem elfojtani akarták.”773
Ezt követően bő húsz oldalon kitekintést tesz az unió előtti-utáni egyházi állapotokra, előbbit káoszként, utóbbit biztonságként összegezve. Hosszan ecseteli az egyházi uniós
767 Chira Sándor. Visszaemlékezés. 48.o.
768 Chira Sándor Kijev, 1949. május 14-én kelt vallomása. KTÁL. 2558 fond. 1. opisz, 5392. od.zb. 80-82.o.
769 Uo. 81.o. Mellékletek. 68.o.
770 Chira-jegyzet. 14.o. Mellékletek. 27.o
771 Hodinka Antal. id.m. 264.о.
772 Chira- jegyzet. 16.o. Mellékletek.27.o.
773 Uo. 13.o.
146 csatlakozás okozta anyagi biztonságot, illetve a kultúra és az oktatás terén történt komoly fejlődést. Utóbbi kifejtésében nyilvánvalóan közrejátszott az ungvári szemináriumban spirituálisként, tanárként, majd rektorként eltöltött bő húszévi ismerete és tapasztalata.
Egyik széljegyzetében hangsúlyozza azt is, hogy „az unió a nacionalizmusnak nem ártott, hanem azt tökéletesítette.” Annak ismeretében, hogy a kanonok ellen később felhozott vádak között szerepelt állítólagos ukrán nacionalizmusa, valóban figyelemreméltó, hogy a letartóztatása előtt alig félévvel korábban íródott dolgozatában azt írja. „Ha a történelem nem bizonyította volna eleget, hogy a vallásos életre mennyire káros a sovinizmus, elég lenne rámutatni arra a körülményre, hogy őseink a kulturális, politikai és gazdasági szintnek oly alacsony fokán állottak, hogy az Unió megkötésével csupán az alapokat kapták meg ahhoz, hogy kialakíthassák az emberhez méltó életet. - majd a kommunista ideológusok unió elleni támadásaira utalva, ironikusan folytatja - Nemzetiségről beszélni azok esetében, kiknek papjai írni, olvasni nem tudtak?!! ... Akikről Lippai /legnagyobb pártfogójuk/ azt írja, hogy állathoz hasonló helyzetben vannak – meg lehet-e sérteni azokat stilisztikával vagy nyelvtannal?!” 774
A „Kulturális fejlődés” kis alfejezetben az egyházi unió megkötésének és a nyugati orientációra váltás jótékony hatását fejti ki a szerző, felsorolva a papi képzés fejlődésének szakaszait a 20. századdal bezárólag, kitérve a kántorképzésre, illetve a bazilita rendi iskolák szerepére. Széljegyzete alig rejtett büszkeségére utal, hogy a Szent Bazil rendi atyák
„kitűnnek magas képzettségükkel, aszkéta életvitelükkel és apostoli buzgóságukkal. Egyeseket tanulmányaik terén elért sikereikért Rómában arany díjjal tüntettek ki.”775
Kortörténeti szempontból „A vallás mezején” című harmadik fejezet a legfontosabb, egyszersmind a legszubjektívebb része a dolgozatnak. A benne tárgyaltakat ugyanis a szerző már kortársként és 28 évi papi pályafutása tapasztalatából,776szemszögéből értelmezi és láttatja. A fejezetet a két világháború közötti Kárpátalján a csehszlovák, a második világháború alatti magyar kormány, illetve a megszálló szovjethatalom által gyakorolt egyházpolitika értékelésének szentelte, amelyből a fentebb tárgyaltak kapcsán már többször idéztünk. Ebben a részben tér ki az oroszországi gyökerű pravoszláv propaganda kezdeteire Kárpátalján, a harcos pravoszlávia támogatottságára a csehszlovák kormány részéről.
Miután felvonultatja görög katolikus egyházmegyéjének az unió által megtett hatalmas útját az írástudatlanság állapotából az európai színvonalú képzettségig, illetve tekintélyes
774 Chira-jegyzet. 18.o. Mellékletek.28.o.
775 Chira-jegyzet. 36.o. Mellékletek. 33.o.
776 Chira Sándort Ungváron 1920.december 19-én szentelte pappá Papp Antal püspök. Bendász István kanonok egyháztörténeti archivuma. Kézirat. Nagyszőlős. Bendász-gyűjtemény; Chira Sándor Karagandából Joseph Werthnek d.n. intézett leveléből. Novoszibirszki Római Katolikus Püspöki Levéltár.
147 intézményességét, amely által komoly népművelő tevékenységet fejtett ki, hangsúlyossá válik a cseh állam által erőszakosan terjesztett pravoszláv egyház hit és tudás nélküli papságának kritikán aluli alacsony műveltségi színvonala. Szemléletesen sorolva az árulkodó konkrét példákat, amelyek esetében nyilvánvalóan személyes tapasztalatokra, illetve hiteles értesülésekre támaszkodott, e kialakult helyzet magyarázatát is mellékeli. Rámutatva a bustyaházi pravoszláv papneveldére, amely a csehszlovák kormány engedélyével indult, és amelyben „kocsisokat, pásztorokat, kántorokat 3-5 hónapos kurzus elvégzése után – minél többet fizetett, annál rövidebb ideig tartották – mindjárt pappá szenteltek.”777
Az 1923. február 18-án induló papnevelő kurzussal Danilec is foglalkozik, mondván, hogy a bustyaházi papneveldébe elsőként 37 növendéket vettek föl, de abból csak 24 tette le a kibocsátó vizsgát, és bár az első kurzus hivatalosan ugyanazon év szeptember 20-ig tartott, „a tanulás időtartama a növendékek képességeitől függött: néha a tanulás harmadnapján megtörtént a felszentelés.”778 E levéltári alátámasztás ismeretében még inkább érthetők a Chira Sándor által felsorolt nemhogy papi, hanem emberi primitívizmus konkrét példái, amelyeket a püspök is úgy összegez, hogy az ember „nem akarja elhinni...– mégis! Keserű dolog az igazság!”
Meg kell hagyni, a görög katolikus és a pravoszláv egyház közötti hatalmas műveltségi különbséggel a szovjet pártállami nomenklatúra is tisztában volt.779 Ezért mondhatta Bendász István kihallgatásakor az állambiztonsági tiszt, hogy „Nekünk különösen a görög katolikus papokra van szükségünk, [mert] látjuk, hogy azokat a nép szereti, azokhoz ragaszkodik, azokhoz bizalommal van [...]” – mint ahogyan azt is hangsúlyozta, hogy – [...] a XX. században, a felvilágosodás századában már nem olyan papok kellenek, akik valamiféle Istent hirdetnek, hanem akik az államot szolgálják.”780
A titkos püspök pedig azt hangsúlyozta, hogy mit eredményezett a vallási megosztottság és a gyűlöletkeltés egyházi, politikai és társadalmi téren. A „Pravoszlávia keserű gyümölcsei” fejezetben 20 évi távlatból összegezve a vallási helyzet alakulását cseh időben, lakonikus tömörséggel, konklúzióját hét pontba foglalva, a legkisebb utalást sem téve
777 Chira-jegyzet. 49.o. Mellékletek. 37.o.
778 KTÁL. fond. 151. opisz, 7, od.zb. 1041, ark. 29. In: Данилець Ю. id.m. с. 119.
779 Már 1946-ban a hivatalos jelentésekben leírták, hogy a Kárpátalján működő 114 pravoszláv papból csupán
háromnak van felső teológiai végzettsége, 24-nek szemináriumi, és a maradék 114 papnak egyáltalán nem volt papi képesítése, sőt, 5-en közülük csupán az elemi osztályokat járták ki. Богдан Боцюрків. Українська Греко-Католицька Церква і Радянська держава (1939-1950). Видавництво Українського Католицького Університету. Львів. 2005. с. 191.
780 Bendász István. Öt év a szögesdrót mögött. 60.o.
148 a felelősökre, mégis mintegy tükröt tartva – ha úgy tetszik, a sztálini hatóságok elé – a történelmi idők figyelmeztető tanulságával.
Végül a negyedszázad politikai viharai egyházra gyakorolt hatását a Forgószél c.
alfejezetben szemlélteti.781 A csehszlovák korszakban tomboló vallási vihar, írja, tisztító hatású volt, a katolikus öntudat ezért tovább erősödött, és az egyházi élet végül bizonyos önállóságra tett szert. Ahogy ez nem szűnt meg a rövid, háború alatti magyar időszak alatt sem. Azonban 1944. október 27-e, a szovjet megszállás napja, már „a nagyszabású reményekben való csalódást vetítette elő,”– írja – és különösen Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolása „megsemmisítő viharként száguldott végig a vallási élet mezején”.782
Eddigi értekezésünk fényében nem kétséges, hogyan viszonyult az egyházmegyei vezetés, és konkrétan Chira prelátus a szovjet megszálláshoz, ezért a „nagyszabású reményekben való csalódás” megfogalmazás mindenképp meghökkentő és elgondolkodtató.
Egyedül abban az esetben érthető, ha az írás valóban a szovjet pártfunkcionáriusoknak szólt.
Ahogyan a mindössze egyoldalas Konklúzió is, amelyben a szerző nagyon tömören, szinte három bő mondatban leszögezi, hogy a munkácsi egyházmegye, sőt a Kárpátok alatt élő egész lakosság eredendően katolikus lehetett, és ezt a szellemiséget „a hegyek túloldaláról érkező pravoszláv hitű jövevények felhígították”. A kárpátaljai egyházi unió semmiben sem hasonlítható a galíciai unióhoz, mivel idehaza „békés úton, erőszak, terror és vérontás nélkül zajlott, a meggyőzés, és nem az erőszak útján.” Végül, hogy „a pravoszlávia Kárpátalján valóban kulturális és erkölcsi romlást, politikai és anyagi kárt okozott.”783
Az 1948-ban íródott jegyzet következtetése kapcsán mindjárt a kárpátaljai vallásügyi megbízott, l. Agafonov 1947-ben tett kijelentése merül fel: „Az uniót erőszakkal vezették be, és azt erőszakkal is kell likvidálni.”784A néhány hónappal később íródott dolgozat akár e kategorikus kijelentésre adott válaszként is értékelhető.
De különösen az nem hagy kétséget, hogy Chira püspök átlátott a Csekán ügyvéd-ügynök hamisságán, ami kitűnik a száműzetésben megírt Visszaemlékezésből is. A fenti
„miért íródott” kérdéshez így óhatatlanul társul a második is: akkor hát, miért adta a júdás Csekán kezére a dolgozatot?
Elképzelhető volna, hogy amolyan óceánba dobott palacküzenet példájára megkockáztatta, hogy Csekán némi maradékvallásosságból – 1936-ban Chira kanonok még
781 Bővebben lásd: Riskó Marianna. Chira Sándor (1897-1983) titkos jegyzete a KGB-levéltár rejtekében. In:
Miles Christi évkönyv. MMXIV. Miles Christi. A.D. 2014. 203-2015.o.
782 Riskó Marianna. Chira Sándor (1897-1983) titkos jegyzete a KGB-levéltár rejtekében. 209-210.o.
783 Chira-jegyzet. 74.o. Mellékletek. 43.o.
784 Стефан Бендас, Даниїл Бендас. Священники-мученики, сповідники вірності. c. 296.o.
149 hívő görög katolikusként ismerte meg az ügyvédet785 – betartja az egyébként erősen kétes ígéretét és mégis kijuttatja e dolgozatot külföldre? Ez esetben reménykednie kellett volna, hogy az egyházmegyei vezetés fizikai megsemmisülése esetén is, az üldözést elkerülő, illegalitásba vonuló, vagy a lágereket túlélő papság kezébe visszakerül e történelmi összefoglaló, és így a pásztor nélkül maradt nyájnak az egyházi tanítóhivatal tekintélyével egy olyan lelki iránytűt hagy hátra, mely kapaszkodót jelenthet a korabeli ortodoxia látszólagos győzelmével szemben.
Csakhogy 1948 tavaszán szinte kizártnak véljük, hogy Chira püspök elképzelhetőnek tartotta volna a Csekán-féle pártfunkcionáriusokkal való bárminemű együttműködés, vagy tárgyalás eredményességét, illetve, hogy az egyházmegye likvidálása elkerülhető. A galíciai egyházfelszámolás, Romzsa püspök vértanúhalála, illetve a számos pap elítélésének ismeretében a józan gondolkodású Chira püspöknek nem lehettek többé illúziói a szovjet nomenklatúra valódi tervei felől. Minden bizonnyal a számonkérés, avagy a tárgyalás idejét lejártnak, eszköztárát kimerítettnek értékelhette.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban a két papi generációt felnevelt Chira Sándor tanárt és szuggesztív prédikátort, aki bő két évtizeden át éppen a hitelességével hatott. Ő, aki annyiszor elmondta – szemináriumban és templomokban, kispapoknak és hívőknek egyaránt – a „menjetek és tegyetek rólam tanúságot”. Fiatal papkora óta mély meggyőződéssel hordozta ezen alapvető isteni útmutatást, erre a hívásra teljes és maradéktalan elköteleződéssel válaszolt. Tanúságot tenni... – ez biztosított emberi gerincességet, erkölcsi tartást élete végégig a legkeményebb megpróbáltatás közepette is. Tanúságot tenni... – nem méricskélve, mivel jár. Tanúságot tenni Istenről, egyházáról, annak egyetemességéről, és nemcsak mérhetetlen gazdagságáról, hanem mindenekelőtt legyőzhetetlenségéről, ami nem emberi, hanem isteni ígéreten nyugszik. És utána? Bármi is következzék: „Uram, követlek, bárhová is mész...”
Az egyházmegye legitimitásának várhatóan közeli megszűnése fenyegetettségében, papként és főpásztorként, tudatosan és elkötelezetten írta meg hát a kért dolgozatot, büszkén téve tanúságot egyházáról a pártállam és a pravoszláv egyház behódolt vezetői előtt, mondván, lám, ez az, amit lerombolni igyekeznek - de ami fölött még sincs hatalmuk...
Titkos püspökként azonban nemcsak az egyházmegye jelenéért, hanem jövőjéért is kész volt áldozatot vállalni. Mégpedig nemcsak a Gulág vállalása, hanem – Romzsa püspök halálával, sokkal inkább – a Gulág túlélése lett már belső célkitűzése. Ez utóbbit látszik
785 Chira Sándor Kijev, 1949. május 14-én kelt vallomása. KTÁL. 2558 fond. 1. opisz, 5392. mappa. 80.o.
150 bizonyítani egy családi személyes emlék is. 1947/48 telén, az ungvári Várhegyen álló kanonoki háza udvarán a naponta fát fűrészelő és hasító Chira kanonok a nála lakó orvostanhallgató diák unokaöccse értetlenkedésére kurta magyarázattal szolgált: „Tudom, hogy e télen már nem lesz szükségem e tüzelőre, de edzem magam, hogy kibírjam Szibériát...”786
A dolgozat további sorsához tartozik még, hogy Csekán ügyvéd a kezébe kapott dolgozat láttán, amely, véleménye szerint nem nyújtott elegendő támadási felületet Chira kanonok ellen, és az írást gyengének értékelve ahhoz, hogy NKVD megbízója pozitívan minősítse ügynöki feladatteljesítését, megtévesztő stílusú és erősen szovjetellenes hangvételű betoldást írt, mondván, hogy ezen oldalakat a püspök diktálására jegyezte le.787Ezt azonban már az NKVD sem hitte el neki, de a mai kutató számára is erősen kérdéses. Az viszont tény – ami a történelmi igazságszolgáltatásnak is egyik bizonyítéka –, hogy végül e dolgozat mégsem Chira Sándor, hanem az egykori Szmutnij ügynök elleni terjedelmes vádemelésnél szolgált terhelő tárgyi bizonyítékként.788
Chira püspökre az ügynök perénél két évvel korábban csapott le a sztálini államgépezet, ami kemény korszakot nyitott ugyan, mégis – mindenkitől rejtve – további egyházépítő munkára készítette fel, terelte a titkos főpásztort.