A sokoldalú fenyegetettség és megpróbáltatás

Kárpátalja kettészakadása egyházpolitikailag is bonyolult helyzetet teremtett, amely új egyházkormányzati rendezést igényelt. A hajdan 16 vármegyére és közel ezer parókiára kiterjedő történelmi munkácsi egyházmegye területe 1938 őszén mindössze 35 parókiára zsugorodott. Rómának komoly gondot okozott a munkácsi püspökség szétszakított helyzete, hiszen az új határmeghúzás az Ungváron székelő püspököt egyházmegyei intézményeivel együtt elvágta az egyházmegye túlnyomó többségétől, a Csehszlovákiánál maradt egyházközségektől. Végleges intézkedések mégsem történhettek, hiszen még nem voltak leszögezve az új országhatárok. XII. Pius pápa (*1876 †1958, 1939-1958) majd csak az 1939.

július 19-én kelt Dioecesium fines kezdetű bullával csatolta vissza az esztergomi főegyházmegyéhez a kassai, rozsnyói püspökségekkel együtt az egri és a munkácsi egyházmegyét is.⁵¹⁸

A Vatikán számára kérdéses volt, hogy Sztojka püspök káptalanával, illetve az Ungváron összpontosított egyházmegyei és jóléti intézményekkel együtt hogyan tudja majd a határ túloldalán maradt papságát ellátni. Míg azonban a püspök mindjárt intézkedett a Magyarország területén kívül esett parókiák kormányzásáról, és vikáriusokat nevezett ki mind a Verhovinai Kárpátoroszföldre, mind Szlovenszkóba, addig a bazilita szerzetesek feljelentése nyomán⁵¹⁹ a Szentszék Sztojka Sándor leváltását fontolgatta, azzal az indoklással, hogy

„kezdettől fáradt ember volt és a skizma elleni küzdelemben sem állotta meg helyét.”

Felmerült, hogy helyére netán Papp Antal érseket helyeznék vissza püspökségébe, és „így Sztojka távozása sem volna olyan feltűnő, mert restitucióról volna szó”.⁵²⁰

Már annak idején elgondolkodtató volt, hogy azt a Sztojka Sándort, akit a bécsi döntés előtt a Szentszék még érsekké akart kinevezni, két püspököt is alárendelve, most a bécsi döntést követően miért is nem maradhat még püspök sem? A magyar kormányzat úgy vélte, ezt mással, mint magyarellenes politikai indokkal magyarázni nem lehet. Szentszéki követsége révén az ügy hátterében működő és a Rómába begyűrözött ukrán befolyást gyanította. Az erőteljesen ukrán érzelmű Pekár, aki mindvégig megszálló hatalomként kezeli a magyar visszarendeződést, a magyar kormányt vádolja azzal, hogy Sztojka püspököt kompromittálni igyekezett a Szentszék előtt, és ezért vette pártfogásába Fenczik Istvánt, akit a püspök 1934-ben felfüggesztett papi tevékenységéből, illetve hogy szorgalmazta Papp Antal

518 A pápai bulla. KTÁL. fond. 151. opisz 18, od. zb., 1495. szt.1.

519 Felvidéki latin és görög egyházmegyék kormányzati kérdései. MOL. K-64. 1942-34.t. 96.cs. 293-296. o.

520 Uo.

100 érsek visszatérítését Ungvárra.⁵²¹ Pekár mit sem tud arról, hogy a magyar kormány előtt Sztojka püspök személye éppen magyar érzelmei, illetve ukránellenessége miatt volt kedves, és bár Papp Antal püspök ellen sem lett volna kifogása, de egyházi szempontból nem tartotta szerencsésnek, hogy a 72 éves püspök vegye át a jövőben tovább bővülő egyházmegye kormányzását.⁵²²

A kormány ezért tette meg a szükséges lépéseket, hogy Sztojka püspök meginogni látszó helyzetét megerősítse, és azt el is érte, mivel Pacelli bíboros államtitkár magatartását erősen befolyásolták az 1938. évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson szerzett benyomások, és mert a Szentszék amúgy is a legnagyobb bizalommal viseltetett a magyar kormány iránt, amelynek olyan kipróbált katolikusok álltak az élén, mint Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, illetve Teleki Pál gróf kultuszminiszter.⁵²³

A magyar királyi szentszéki követség meg volt győződve arról is, hogy pár nappal a volt ruszinszkói terület visszacsatolt részének magyar impérium alá vétele után a Vatikán a galíciai bazilita rend befolyására nevezte ki 1938. november 15-én Nyárádi Dénes kőrösi görög katolikus püspököt ideiglenes apostoli vizitátornak, hogy, úgymond a huszti püspökség felállításáról tájékozódó tárgyalásokat folytasson.⁵²⁴ Kiküldetését gróf Teleki Pál kultuszminiszter sem tartotta szerencsésnek, mivel Nyárádi erős ukrán orientációja, illetve magyarellenes magatartása közismert volt. Ugyanakkor az önálló huszti püspökség kapcsán is igen komoly aggályai voltak, mert úgy vélte, „ez a magyar érzelmű ruthének körében elősegítené az ukrán mozgalom és egy idegen hatalom befolyásának megerősödését.”⁵²⁵

A magyar kormány tisztában volt azzal is, hogy a határon túli kárpátaljai területen a nép között csekély az ukrán irányzatot követők száma, inkább a tisztviselők között van nagyobb tábora az ukrán felfogásnak, ezeknek túlnyomó része azonban nem őslakos, hanem a csehszlovák uralom idején Galíciából, illetve Szovjet-Ukrajnából átjött idegen. Mint ahogy arról is informált volt, hogy Nyárádi saját egyházmegyéjében, működése alatt, illetve éppen annak következtében, hatalmasra nőtt a skizma,⁵²⁶ ami egyházi szempontból is a legnagyobb

521 Пекар В. Атанасій. Нариси історії церкви Закарпаття. т.I. с.147.o.

522 Felvidéki latin és görög egyházmegyék kormányzati kérdései. MOL. K-64. 1939. 83.cs., 34.tétel., 293, 296.o.

523 Gergely Jenő. A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/katolikus-egyhaz-1/ch03s05.html

524 A Hajdúdorogi görög katolikus püspöki szék betöltése. MOL. K-64. 1939. 83.cs. 34. tétel. 3.o. Юрій Коссей. Творці Мукачівської єпархії. c. 387.

525 Gróf Teleki Pál Budapest, 1938.növember 29-én kelt és vitéz dr, Imrédy Béla miniszterelnökhöz intézett levele. MOL. K-105. 1938- Bizalmas iratok. 28.cs. 435.

526 „Nyárádi Dénes fanatikus ukranizmusával Felvidéken, majd Újvidéken is kirobbantotta a skizmát, mégis kitartott az ukrán orientáció mellett.” Névtelen, de minden bizonnyal Kontratovics Irén, 1938. október 30-tól őrdarmai parókus, 1939. január 2-án kelt írása. MOL. K-64. 1939. 83.cs. 34. tétel. 34.o. 31-33.o.

101 aggálykeltő volt. A magyar kormányzatot nyilvánvaló óvatosságra intette a kőrösi püspök azon rögeszméje, hogy az anyaországi ukránokat ő vezeti majd vissza a római egyház ölébe, és hogy szerinte ez a galíciai ukránok útján történik majd, ezért szükséges Kárpátalját ukranizálni.⁵²⁷Nyárádi kiküldetését tehát minden tekintetben szükségtelennek, elhamarkodottnak és károsnak ítélték meg.

Volosin közreműködésével azonban a kőrösi püspök, aki apostoli adminisztrátori joghatóságot is kapott az azonnal szükséges intézkedések megtételére, mindjárt át is vette a csonka egyházmegye irányítását, sőt erőteljes ukranizálásba fogott – volna –, azonban több helyen határozott ellenállásba ütközött.

Amikor 1938. december elején váratlanul betoppant Nagymihályra, ahol a szlovenszkói vikárius éppen értekezletet tartott 64 parókia papjaival, Nyárádi ukrán nyelvű bemutatkozására a papság tisztelettel bár, de kategorikusan reagált, tudtára adva a kőrösi püspöknek, hogy kormányzásából nem kérnek, tiltakoznak minden ukranizálási kísérlet ellen, illetve kihangsúlyozták, hogy továbbra is az Ungváron székelő munkácsi püspököt ismerik el.

A püspök idegrohamot kapva távozott, majd néhány héttel később, 1939. január 31-én újabb izgalomtól remeghetett, midőn Szolyvára rendelte a kárpátaljai görög katolikus espereseket, közölve velük az irányelveket, amelyeket egyházi működésük során követniük kellene. A közel kétszáz pap nevében itt Duliskovics szolyvai esperes adta meg az erélyes választ, mondván, hogy bár meghajlanak a Szentatya akarata előtt, amikor apostoli vizitátorként föléjük helyezte Nyárádi püspököt, azonban: „Sohasem egyezünk bele, hogy népünk nyelvét elvegyék, és idegen kultúra szolgálatába állítsák ruszin népünket. [...] kijelentjük, hogy ha ránk kényszerítik az ukrán nyelvű szertartást, inkább elhagyjuk családunkat, és paróchiánkat és önként bevonulunk a gyűjtőtáborokba, hogy ezzel is tüntessünk az egész kultúrvilág előtt a ruszinszkói egyházi életben alkalmazott ukrán terror ellen.”⁵²⁸

Nyárádi nem tehetett mást, mint megint csak Husztra húzódott vissza, amelyet főpásztori székhellyé kívánt tenni, és amire az 1937. évi szeptember 2-án kelt pápai bulla is feljogosította. Itt mindjárt maga köré vonta a magyar katonai parancsnokság által Ungvárról kiutasított bazilita szerzeteseket, akik Nagybocskón és Rahón nyitották meg újabb házaikat, a

527 Ukrán egyházpolitika Kárpátalján. MOL. K-64. 1939. 83.cs. 34.tétel. 34.o.

528 A magyar külügyminisztérium 1939. február 1-én a szentszéki követséghez intézett levél mellékletében lévő újságcikkből. MOL. K-64. 1939. 83.cs. 34. tétel. 37-38.o.; Русскій Въстник. Офиціальный органъ автономного земледъльскаго союза. Номеръ 4. Ужгород, 5 февраля 1939. In: Bendász István-Bendász Dániel. 2014. Helytállás és tanúságtétel. 122.o.

102 bazilita nővérek pedig a huszti gimnáziumban, árvaházban, illetve az Ungvárról Nagyszőlősre áthelyezett tanítóképzőben folytatták működésüket.⁵²⁹

A huszti apostoli adminisztrátor visszahívta az ungvári szemináriumból a hegyvidéki, verhovinai származású kispapokat is, és azokat inkább a mintegy ezer kilométerre lévő morvaországi Olmützbe (Olomouc) küldte, ahol 1939. február 5-én nyílt meg az új szeminárium,⁵³⁰ de ahonnan 1939 márciusában, a teljes magyar visszarendeződés után visszatérhettek, és tanulmányaikat újra Ungváron folytathatták.⁵³¹