A puszta kivirágzik, avagy a száműzöttek szolgálatában

Władysław Bukowińskit (1904-1974),⁸⁹⁸ akit ma Kazahsztán apostolaként és immár boldogként tisztelnek,⁸⁹⁹ az 1954. augusztus 10-e utáni szabadulását követően szintén Karagandába száműzték. Így ő lett az első ott szolgáló katolikus pap, akit volt kiknek befogadniuk, hiszen az újkori kutatások szerint 1953-tól Karagandában már létező katolikus közösség volt, illetve szerény hitélet is folyt.⁹⁰⁰ Ennek hatására, amikor egy évvel később, 1955. június 30-án a hazatérésre jogosult lengyeleket vették jegyzékbe, Władysław Bukowiński atya tudatosan döntött a karagandai maradás mellett, és önként fölvette a szovjet állampolgárságot.⁹⁰¹ „Én már 1954 szeptemberében tudtam, hogy engem hatalmas lelkipásztori munka vár”– írta később emlékiratában.⁹⁰² A nagy lelki kiéhezettség láttán, több, a Karlagból szabadult pap is Karagandában maradt.

Az 1957 januárjában érkező Сhira Sándor már mindenképp működő lelkipásztori munkába kapcsolódhatott be. A titkos püspöknek lágeri ismeretsége is akadt az ukrán görög katolikus hívek között, ahogyan azt a szemtanúk második generációja tanúsítja. „Amint megérkezett ide, mindjárt Fabulyákhoz ment [...] Valahol a Kemerovói megyében, vagy Omszkban [...] ültek együtt, és nagyon jóban voltak. Fabulyák úgy félévvel előbb szabadult, és leveleztek.[...] De ott nem maradhatott, mert ők is albérletben laktak.”⁹⁰³

A német katolikusok azonban azonnal befogadták. A tanúvallomások alapján bizonyos, hogy Chira püspököt Karaganda külső kerületében, a 8-10 utcából álló Majkodukban, a népiesen csak „német Berlinnek” nevezett és zömében német telepesek lakta

897 Лиценбергер О.А. Римско-католическая Церковь в России. c.294, 302.

898 Władysław Bukowiński 1940-ben a szovjet megszállás alá került Łuckban, a székesegyház plébánosaként, illetve az egyházmegyei szeminárium szociológiai tanáraként, letartóztattak, elítéltek, egy évig börtönben volt, majd a náci megszállással kiszabadulva, ismét a székesegyház plébánosaként tekintélyes mentőakciókat hajtott végre a rejtegetve a deportálástól a zsidó gyerekeket, illetve a szökött lengyel hadifoglyokat. 1945 januárjában a szovjet hadsereg újra letartóztatta, és 1954. augusztus 10-ig Cseljabinszk, majd a kazahsztáni Dzsezkazgan gulág-táboraiban töltötte a kiszabott büntetését. Воспоминания священника Владислава Буковинского.

Москва. Апостольская Адинистратура для католиков латинского обряда западной части Азиатской России. 2000. с. 19.; http://www.magyarkurir.hu/hirek/boldogga-avattak-wladyslaw-bukowinskit-kazahsztan-apostolat

899 Władysław Bukowiński Karagandában, 2016. szeptember 11-én Angelo Amato, a Szentek Ügyeinek Kongregációjának prefektusa a boldogok sorába iktatta. http://www.magyarkurir.hu/hirek/boldogga-avattak-wladyslaw-bukowinskit-kazahsztan-apostolat

900 Лиценбергер О.А. Римско-католическая Церковь в России. c. 313.

901 «Я еще хочу послужить вам...» Кредо. ноябрь. 2003.г. № 99. с. 28.

902 Воспоминания священника Владислава Буковинского. с. 19.

903 Okuny Volodimirrel Karaganda, 2013. július 13-án készült interjú. Mellékletek. 177.o.

176 községben, Hermann Andreas és felesége Barbara fogadta be.⁹⁰⁴ Ők a száműzöttek első hullámával kerültek Karagandában, és az azóta eltelt 25 évben már sikerült felépítkezniük. „A környék valamennyi hívője rögvest ruházatot, cipőt és ennivalót adományozott neki, és továbbra is gondoskodott róla.”⁹⁰⁵

Megérkezése után mindjárt munkába kellett állnia. Pekár szerint szénbányában dolgozott 1962-ig, miután nyugdíjba mehetett.⁹⁰⁶A püspököt befogadó család bizonytalan tanúsága szerint a városi színház építkezésén dolgozott.⁹⁰⁷ Ez esetben Pekár tanúsága tűnik elfogadhatóbbnak, aki levelezésben állt a püspökkel és ezeket még Chira Sándor életében állítja.

A ma tanúságot tevő Hermann Elfrida családja már csak nyugdíjasként ismerte a

„páter Alexandert”, és csak hat évvel Karagandába érkezése után, 1964-ben vette magához, azt követően, hogy férje nagybátyjáéknál, akik Chira püspököt a kezdetektől befogadták, a Barbara asszony rákos beteg lett, és többé nem tudja ellátni az atyát.⁹⁰⁸ Chira Sándor így élete hátralevő két évtizedét már a fiatalabb Hermann családban töltötte, amelyben végül családtaggá vált ”akár egy nagyapa. Ő tanított mindenre – vallja a család elsőszülöttje – a kultúrára.[...] mi semmit nem tudtunk, hogyan kell helyesen késsel, villával enni, [...]a virágok iránti szeretetet is ő plántálta belénk. Vele együtt ültettük az ágyásokat [...] egész házunk tája virágban úszott [...] oldalt pedig a zöldséges. ”⁹⁰⁹ „Apám helyett apám volt – erősít rá hálásan Frida asszony is, a száműzött püspök befogadója és gondozója - Nagyon örültem, hogy hozzánk költözött […] a gyerekeket meg is etette, ha én nem érkeztem, meg is főzött, sütött is, de fel is mosott.”⁹¹⁰ Mindezt a Szent Eucharisztia Rend-béli Flóra nővér is alátámasztja: „Egyszer úgy jöttem el hozzá, hogy beteghez hívjam, és ő, amolyan nagyapaként, kályhát fűtött, ebédet főzött.”⁹¹¹

Hogy Chira püspök maga hogyan látta száműzetése helyszínét, arról 1,5 évvel megérkezése után így ír: „Élő virág itten kevés. Nálunk csak por és sár, szél és hófergeteg terem, mintha csak a számtalan ezer honfosztott sorstársam és jeltelen halottjaink könnyei

904 Hermann Elfridával és Lilia Malkovával Painten (Németország), 2012. október 20-án készült interjú;

Hermann Armella 2016. július 15-én kelt tanúvallomása. Mellékletek. 111.; 201.o.

905 Hermann Armella, Aulendorf-Zollenreute, 2016. július 15-én kelt tanúvallomása. Mellékletek. 202.o.

906 Атаназій Пекар, ЧСВВ. Ісповідники віри нашої сучасности. Причинок до мартиролога української католицької церкви під совітами. Видавництво ОО. Василіян. Торонто-1982-Рим. с.218.

907 Hermann Elfridával Painten , 2012. október 20-án készült interjúból. Mellékletek. 115.o.

908 Hermann Armella tanúvallomása. Mellékletek. 202.o.

909 Lilia Malkovával készített interjúból. Mellékletek. 113.o.

910 Hermann Elfridával készült interjú. Mellékletek.115.o.

911 Pодом из Караганды. a szibériai KÁNA katolikus televízió „Karagandából származók”c.

dokumentumfilmből. II. 9.perc. Mellékletek. 211.o.

177 perzselték volna ki az erdőket, mezőket, virágos réteket s az elvesztett szabadság gyászlepedőjén a csúf fekete kőszenet termik.”⁹¹²

Száműzetésének hosszú éveiből jellemzően ezzel az ékes magyarsággal íródott levelei maradtak ránk, és nemcsak levelezése. Személyes lelkigyakorlatairól vezetett több éves jegyzetei szintén arról tanuskodnak, hogy gazdag „lelki nyelvezete” is magyar volt.⁹¹³ Az a

„páter Alexander”, aki kifogástalanul beszélt németül, latinul, illetve az orosz és ukrán nyelveket a ruszin népnyelvvel vegyitve beszélte haláláig, soha nem feledhette, hogy magyar anyanyelvű. Hogy édesanyjával, az őt nevelő piarista atyákkal, illetve teológiai tanáraival is ezen a nyelven sajátította el mindazt, amit elveszíthetetlen kincsként hordozott végig lelkében hosszú élete során. Nem véletlen, hogy a karagandai német, lengyel, ukrán híveinek egyaránt lelkére kötötte az anyanyelv őrzésének fontosságát, ahogyan a vallási identitásét is.

Bendász István barátja tanúságát arról, hogy a Gulag utáni hosszú életkorszakában Chira püspöknél mennyire felerősödött a magyar öntudata, ma fia, Bendász Dániel adja tovább, aki jómaga is ismerte, édesapja otthonában nem egyszer találkozott a hazalátogató püspökkel.

Karagandai kényszerlakhelyén a száműzött Chira Sándor jól látta, hogy a hatalmas antiklerikális támadások következtében sorstársai, a terror áldozatai között mekkora a lelki kiéhezettség. Missziós szellemiségével ezért kapcsolódott be mindjárt intenzíven a birituális illegális pasztorációba. A római katolikus német telepesek házainál éppúgy, mint az ukrán görög katolikusok földkunyhóiban,⁹¹⁴ amire rendszerint késő éjjel került sor. A kipróbált hitű,

„Te Deum-os” szellemiségű német deportáltaknak valóban óriási igényük volt a lelkipásztori ellátásra. Mindenki keresztelkedni, esküdni, gyónni akart, és nemcsak Karagandában. A karagandai katolikus papok léte és titkos működésének hírére Karaganda több száz kilométeres körzetéből, sőt „az 1950-es évek második felében az egész Szovjetunió területéről, legalább is egész Szibériából, embertömegek zarándokoltak Karagandába. Szibériában nem volt ilyen hely, de Karagandában igen, ezt mindenki tudta – és ez éveken át folytatódott.

Legalább is, 1955 és 1959 között szinte nyíltan.”⁹¹⁵ – magyarázza Werth püspök, de mindjárt hozzá is teszi, hogy ez a rövid hruscsovi olvadás csupán 1955-59-ben volt tapasztalható.

Ez időben, 1957.május 22-én érkezett Karagandába Bendász István is, aki az odahaza Beregszászban várható újabb letartóztatása helyett inkább vállalta, hogy bekapcsolódik

912 Chira Sándor Stec Andreához Karagandában, 1958. szept. 5-én kelt leveléből. Mellékletek. 88-89.o.

913 Részlet Chira püspök 1965-ből származó személyes lelkigyakorlatos jegyzetéből. Mellékletek. 206-207.o.

914 Ilona Kvitcsuk, Karaganda, 2013. július 9-én készült interjú. Mellékletek. 190.o.

915 Jozeph Werth püspökkel készült interjú. Mellékletek. 141o.

178 barátja karagandai lelkipásztori munkájába. Ugyanabba a családba kapva befogadást, ahol Murányi Miklós is élt, István atya 1959. április 1-ig maradt a „száműzöttek városában”,⁹¹⁶ miután a vallásügyi hivatalban értésére adták, ha el akarja kerülni az újabb letartóztatást, jobban teszi, ha hazamegy. Ezúttal szót fogadott. Az utókor azonban neki lehet hálás azért, hogy Sándor barátját rá tudta beszélni emlékirata megírására.

Az említett időszak azonban a KGB számára sem telt tétlenséggel. A vallásügyi hivatal 1960. évi jelentésében több, más felekezetű lelkipásztor mellett Władysław Bukowiński és Chira Sándor nevei is úgy szerepelnek, mint akik titokban folytatnak lelkipásztori tevékenységet, előbbi 150, utóbbi 120 főt pasztorálva magánházaknál, de akiket a „helyi hatóságok figyelmeztettek, hogy szüntessék be a szervezett istentiszteleteket.”⁹¹⁷ Amíg egy-egy családi ház titkos imaházzá alakult,⁹¹⁸ és a német telepesek különszobákat is felhúztak, vagy tettek szabaddá⁹¹⁹ a titkos misék számára, addig a karagandai vallásügyi hivatalban napirenden voltak a zaklatások, papi beidézések, órák hosszan tartó kihallgatások.

Ezek ellenére a titkos püspök rendületlenül folytatta a többnyire éjszakai lelkiszolgálatát.

Azon túl, hogy az első öt évben rendszeresen jelentkeznie kellett a komendatúrán,⁹²⁰ 1958. január 25-én a KGB újabb megfigyelését rendelte el, együtt a Gulág lágerekből hazatért ukrajnai püspökökkel, néhány vikáriussal, illetve szerzetessel. A RIFI fedőnevű akciót elrendelő titkos KGB-határozat indoklásában az szerepelt, hogy a nevezett személyek kiszabadulásuk óta kapcsolatba léptek egymással, és a megszüntetett görög katolikus egyház feltámasztására készülnek. A határozatban az „egykori görög katolikus egyház illegálisan és püspöki vikáriusi jogkörrel felruházott” Chira Alexander neve mellett ez áll: „[...] büntetett, büntetésének letöltése után Karagandába száműzött, speciális letelepítésre.”⁹²¹

Száműzetésének helyén nemcsak őt, hanem az őt befogadó családot is gyakran kihallgatták.⁹²² A már idősödő püspököt nemcsak éjjeli ellenőrzésekkel, hanem váratlan utcai támadásokkal, verésekkel is igyekeztek sakkban tartani.⁹²³ Idővel már „mindenki tudta, hogy

916 Bendász István Beregszász, 1991. február 4-án Hetényi Varga Károlyhoz intézett levelének melléklete.

Kézirat. Bendász-gyűjtemény.

917 Agyikov Sz., a karagandai vallásügyi megbízott 1960. május 1-én kelt jelentése a nem regisztrált és engedély nélkül Karagandában működő vallási csoportokról, azok vezetőiről. Karagandai Területi Levéltár. [tovább. KTL]

Fond 1364, op. 1a., gyelo 44. szvjazka 7. c. 177.

918 Родом из Караганды. c. dokumentumfilm I.rész,8. perc.; Werth püspökkel készül interjú. Mellékletek. 141o.

919 Jozeph Werth püspökkel készült interjú. Melléklet. 141o.

920 Hermann Armella 2016. július 15-én kelt tanúvallomása. Mellékletek. 201.o.

921 Az Ukrajnai KDB 2. sz. Ügyosztályának titkos rendelete a RIFI akció kezdetéről. Az Ukrajnai Belügyi Szolgálat Állami Levéltára. 65 fond, C-9113 iratsz. I. k. 1. rész. 30-35.o. Közli: Патріарх Йосип Сліпий у документах радянських органів державної безпеки 1939-1987. т.ІІ. Сергійчук М.І. 2012 Київ. 409.

922 Hermann Armella tanúvallomása. Mellékletek. 201.o.

923 llona Kvitcsukkal,Feiszt testvérekkel készült készült interjú; Hermann Armella tanúvallomása.

179 figyelik, és hogy egyedül nem engedhető el, mert veszélyes, megverhetik, ezért igyekeztek kísérgetni”⁹²⁴ – vallják a tanúságtevők.

Mégis mit ír haza száműzetéséből? „Boldoggá tesz az a tudat, hogy Jézussal több vagyok, erősebb – azoknál, akik megalázni, elnyomni akarnak.”⁹²⁵

Pedig a személyes gyász is utolérte, és hatványozottan hatott, ugyanis nem léphette túl az ötezer kilométeres távolságot. Karagandában volt kényszerülve megsiratni az Irhócon, 1959. március 20-án meghalt⁹²⁶ Chira Kornélné, született Tabakovics Berta édesanyát: „[…]

Százakat kísértem utolsó útjukra – írja haza - csak az Édes jó Anyám sírjára nem szabad ráborulnom és forró könnyzáporral megköszönni azt a sok jót, amit Isten után Tőle kaptam…”⁹²⁷

Missziós lelkülete azonban két évtizeden keresztül átsegítette minden személyes megpróbáltatáson, folyton tovább vitte, így szolgálata köreit is egyre tágította, „mondhatni, folyton utazott, különböző városokban és falvakban misézett.”⁹²⁸ Idősödő korát meghazudtolva még a nyugat-Szibériai német hívek időnkénti pasztorálását is felvállalta. A mintegy ezer kilométerre fekvő Omszk megye kis falvait, Hoffnungstal és Marginau-ba is évente legalább egyszer eljárt.⁹²⁹ Nincs kizárva, hogy még az omszki munkatáborban szerezhetett értesüléseket a térségben létező német telepekről, majd ezek megerősítését kapta karagandai híveitől is, akik távoli rokonaik meglátogatására kérték, kísérték. Így járt többször pasztorálni az Omszk megyei, Isik-kuli járásban lévő Ivanovkában, első ízben 1958-ban, illetve a többi szomszédos községben, valamint bizonyítottan járt Scholimbet-Zelinogradban is.⁹³⁰ A fiatalkori dél-franciországi ruszin és más nemzetiségű bányászok nagyböjti pasztorálása így kapott folytatást idősebb, sőt nyolcvan feletti korában, amikor nem kevesebb buzgalommal járta missziós útjait.⁹³¹

De maradjunk még száműzetése kezdeteinél. A szülőföldjéről való kitiltás öt éve 1962-ben járt – volna – le. Elhúzódott szembetegsége miatt azonban, amelyről azt írja „úgy

924 Feiszt testvérekkel Oberkotzau, 2014. október 24-én készült interjú.

925 Chira Sándor Stec Andreához 1961. augusztus 4-én intézett leveléből. Mellékletek. 92.o.

926 Fedinec Lászlóné, született Chira Magdolna közlése. Dr. Fedinec Sándor magángyűjteménye.

927 Chira Sándor Stec Andreához 1959. március 23-án intézett leveléből. Mellékletek. 90.o.

928 Jozef Smidtlein atyával Pavlodárban /Kazahsztán/, 2013. július 11-én készített interjú. Mellékletek. 137.o.

929 Jozeph Werth püspökkel készített interjúból. Mellékletek. 145.o.

930 Hermann Armella 2016. július 15-én kelt tanúvallomása. Mellékletek. 200.o.

931 Utoljára 1981-82-ben járt ott, bíztatva a híveket, hogy nemsokára saját német papjuk lesz, utalva ezzel kedves tanítványára, Joseph Wertre, akinek papszentelését már nem érhette meg. De aki számára életre szóló példaképp maradt, ma novoszibirszki püspök, s az általa létrehozott lelkipásztori központ Chira Sándor nevét viseli. Melléklet. 145.o.

180 látszik, még a fogságból hoztam emlékül e bajt,”⁹³² csak 1963 nyarán tudott hazaindulni.⁹³³ A KGB 1963. április 25-vel lezárta ugyan a titkos RIFI-akciót, amelynek az lett volna a valódi célkitűzése, hogy újra és újra megpróbálják rávenni az aposztáziára, az eredménytelenség láttán azonban Chira Alexandert, többedmagával, meghagyták az „operativ nyilvántartásban”, vagyis megfigyelése folytatódott.⁹³⁴

Chira püspök hosszú hónapok át a napokat számolva várta hazautazását, hogy viszontlássa rajongva szeretett szülőföldjét, szülei sírját,⁹³⁵ illetve főként az otthoni föld alá kényszerült egyházmegyés paptársait. Utolsó leveleiben kifejtett legrosszabb sejtelmei azonban beigazolódtak: a KGB ügynökei már az ungvári reptéren várták, mindjárt nekiszegezve: vagy azonnal visszafordul, és végleg elhagyja Kárpátalját, vagy újra bebörtönzik.⁹³⁶ A megfigyelés és nyomon követés ügynöki gépezete tehát hibátlanul működött. 1963. augusztus 13-án a moszkvai reptérről feladott postai lap árulkodik arról, mikor kísérelte meg a hazatérést. A sebtében megírt, és minden bizonnyal a nyílt postalap miatt, orosz nyelven értesíti lelki gyermekét és annak családját a meghíusult találkozás miértjéről: „Drágáim! Előérzetem beteljesedett. Kedves szülőföldemet kénytelen vagyok elhagyni. Nem utazhattam el Szüleim sírjához sem. Fogadjátok szívélyes köszönetemet mindenért, és, úgy tűnik, utolsó istenhozzádomat. Sándorotok.”⁹³⁷

Karagandába visszatérve a nemrég elköszönt háziaknak tömören így összegzi sikertelen hazatérési kísérletét: „Olyan jól fogadtak, hogy a küszöbig sem engedtek.”⁹³⁸ Később mégis a mély hit sztoicizmusával írja haza: „Ez az újabb otrombaság nem hoz ki a sodromból. Hisz nem az első és nem is az utolsó! Ki tudja, mit forralnak még ellenem gonosz terveikben?! – és a belső béke magyarázata - Mi a jövőben reménykedő emberek vagyunk.

Számunkra még maga a halál is Istennek egy angyala, aki Ahhoz kísér, Akitől nem kell már soha többé elszakadni, s egyesít azokkal, akiktől elszakadtunk. Én már most is Nála, Ő meg nálam van. Nálunk találkája van mindazoknak, akiket szeretünk, és akik reánk gondolnak.”⁹³⁹

Így válik Karaganda végső otthonává. Többnyire német hívei körében teljesít szolgálatot, naponta misézve házigazdái szomszédságban élő rokonainál, de amint hívják az

932 Chira Sándor Stec Andreához, Karaganda, 1961.december 25-én kelt levele.Stec-hagyaték.Mellékletek. 92.o.

933 Uo. Mellékletek.93.o.

934 Az Ukrajnai KDB 2. sz. Ügyosztályának 1963. április 25-én kelt titkos rendelete a RIFI akció lezárásáról. Az Ukrajnai Belügyi Szolgálat Állami Levéltára. 65 fond, C-9113 iratsz. I. k. 1. rész. 335-337. Közli: Патріарх Йосип Сліпий у документах радянських органів державної безпеки 1939-1987. т.ІІ. 410.o.

935 Chira Sándor 1962-63-ban Stec Andreához intézett levelei. Mellékletek. 92-93.o.

936 Stec Andrea tanúvallomása. Munkács. 2013. február 1-én.

937 Chira Sándor Stec Andreához Karagandában, 1963. augusztus 13-án kelt postalap. Mellékletek. 93.

938 Lilia Malkovával Paintenben, 2012. október 20-án készített interjúból. Mellékletek. 112.o.

939 Chira Sándor Stec Andreához Karagandában, 1963. szeptember 16-án kelt leveléből. Mellékletek. 94.o.

181 ukrán görög katolikus hívek, földkunyhóikba siet, lehetőleg az éjszaka leple alatt misézve, gyóntatva, esketve, keresztelve, temetve.⁹⁴⁰ Ugyanakkor igen körültekintő, óvatos az ukrán hívekkel való kapcsolattartásában, szolgálatában, miután ukrán kollégáját, Zarickij Alekszij atyát (1912-1963),⁹⁴¹ akit ma a boldogok sorában tisztelnek, saját híveiből toborzott KGB besúgók – ami nem volt egyedi eset⁹⁴² – juttatták újra börtönbe, és ezzel a halálba.⁹⁴³

A Karagandában illegálisan működő lelkipásztorok a várost feltételes kerületekre osztották fel egymás között. Władysław Bukowiński Karaganda Melkombinátnak nevezett kerületében működött, Zarickij Alekszij a 17-es,19-es, 47-es, 49-es, 20-as bányák környékét látta el,⁹⁴⁴ Chira Sándor zömében a Majkoduk-i kerületben szolgált. Mindhárman nagyobb távolságra fekvő vidékeket is beutaztak, de amíg két társának nagy intenzitású szolgálata nem maradt rejtve a titkosszolgálat előtt, ami újabb bebörtönzésükkel végződött, addig Chira püspök óvatosabban folytatta a nem kevésbé szerteágazó, Karaganda vonzáskörébe tartozó községek, illetve a nyugat-szibériai alföld, Omszk megyei németek közötti működését.⁹⁴⁵ Valószínűsíthető, hogy óvatossága a munkácsi egyházmegyéje iránti felelősségéből adódott – legalább is, amíg ő volt annak egyetlen püspöke. Ez az óvatosság jellemezte abban is, ahogyan a háttérből, hívein keresztül mozgatta karagandai római katolikus hívei templomépítésének engedélyeztetését, de azt szívósan.⁹⁴⁶

A mintegy húszévi kérelmezést végül siker koronázta, és 1977. január 28-án Moszkvában a SZU Minisztertanácsa mellett működő Vallásügyi Hivatal engedélyezte a karagandai római katolikus egyházközség regisztrálását.⁹⁴⁷ A karagandai vallásügyi hivatal bár húzta-halasztgatta a templomépítés engedélyezését, Chira Sándor kápláni szolgálatát 1977. április 8-án engedélyezte. A plébánossá kinevezett jezsuita Dumbliauskas Albinas 1977. március 19-én megtartotta az első legális misét az egyházközség által megvett

940 Okuny Vladimir Karaganda, 2013. július 8-án készített interjú; llona Kvitcsuk Karaganda, 2013. július 9-én készült interjú. Mellékletek.176-177.o.; 190-191.o.

941 Zarickij Alekszij, a Lembergi Teológiai Akadémián végzett, 1947-ben tartóztatták le, 1948-ban 8 évi kényszermunkára ítélték. Kemerovói, omszki, karagandai táborokban letöltött büntetését követően 1954-ben szabadult, de ne engedték hazatérni, karagandai száműzetésre ítélték. Birituális papként tevékenykedett tovább az ukrán és német hívek között. 1962 áprilisában beárulták illegális működését, letartóztatták, bebörtönözték, ott súlyosan megbetegedett, meg is műtötték, de azt már nem élte túl. 1963. október 30-án halt meg Dolinkán.

Мученики – джерело чудотвороної сили. с. 36-38.; Fedorkó Szófiával készült interjú. Mellékletek. 182-183.o.

942 Okuny Volodimirrel készült interjú. Mellékletek. 178.o.

943 Fedorkó Szofiával Karaganda, 2013. július 3-án készült interjú. Mellékletek. 182.o.

944 Uo.

945 Joseph Werth, Hermann Armela, Okuny Volodimir, Fedorkó Szófia tanúságtételei.

946 Feiszt Mária, Róza, Viktor testvérekkel,Oberkotzau,2013. október 24-én készített interjú. Mellékletek. 167.o.

947 A Karagandai Vallásügyi Hivatal igazolása. A Karagandai Római Katolikus Egyházmegyei Levéltár.

[rendezés alatt]

182 földkunyhóban.⁹⁴⁸ Ehhez nem sokkal később egy másikat is megvettek, hogy ezek helyén megindulhasson a templomépítés. Félévvel később, 1977. november 20-án Chira Sándor már megáldhatta a Majkoduki Szt. József templom alapkövét. A karagandai nővérek máig őrzik az ünnepi homiliájában elhangzott „ezt a templomot nem a szenteltvíz, hanem az emberi könnyek szentelik meg”⁹⁴⁹ gondolatát.

A templomépítés nagy intenzitással és lelkesedéssel, a német-lengyel-ukrán hívek közös összefogásával, mégis zömében a németek részvállalásával folyt, amiért később „a német templom” jelzőt kapta. Az Isten háza „kívülről a szabványos házak formáját kell, hogy viselje. Semmi jelnek nem szabad templom voltát mutatni,-”⁹⁵⁰panaszolta Chira püspök Bendász István barátjának. Miután azonban 1978. végére felépült a Szent József templom, amelynek engedélyeztetését szorgalmazta, és amelynek híveit két évtizeden át titokban pasztorálta, kezdetben, úgy tűnik, mégis féltette őket a nyilvános templomi látogatástól.

Megpróbálta lebeszélni, mondván, jobb lenne titokban folytatni: „Lám, hányakat megáldoztatok ezeken a titkos miséken,– mondta – azonban, ha elindultok a templomba, mindannyitokat letartóztatnak, és börtönbe csuknak.”⁹⁵¹ Hajlott, 81 éves korára hivatkozva csupán kisegítő lelkészi feladatot vállalt a teplomnál. Mégis, a hivatalosan bejegyzett majkoduki egyházközség plébánosa hiába lett a jezsuita Dumbliauskas Albinas, „ő [Chira S.]

megmaradt Majkoduk papjának, atyjának”– vallja ma Katalin Etzel, a Szent Eucharisztia Rend karagandai közösségének apátnője.⁹⁵²Chira püspök félelmei fokozatosan örömre

megmaradt Majkoduk papjának, atyjának”– vallja ma Katalin Etzel, a Szent Eucharisztia Rend karagandai közösségének apátnője.⁹⁵²Chira püspök félelmei fokozatosan örömre

In document Riskó Marianna Chira Sándor (1897-1983), a Munkácsi Görög katolikus Egyházmegye püspökének élete és vértanúsága (Pldal 176-186)