Szinonímia a frazeológiai egységek körében

A jelentésmegoszlás és a jelentéselkülönülés típusaira egyelőre nem találtam példát a frazeológiai egységek körében. Valójában mindkét jelenségre igaz, hogy nehezen is képzelhetők el többszavas kifejezésekben, bár kizárni azért nem lehet, hogy valamelyik meg ne történhessék (nagyobb esélye természetesen a jelentésmegoszlásnak volna). A szinonímia azonban meglehetősen gyakori az állandósult szókapcsolatok között.

Frazeológiai szinonimáknak az olyan állandósult szókapcsolatokat nevezzük, amelyek legfontosabb jelentésjegyeiket tekintve egyeznek. Az ilyen kifejezések között ugyanakkor a stilisztikai alkalmazhatóság, a másodlagos jelentésjegyek, esetleg a szintaktikai szerkesztésmód (pl. valenciaviszonyok) tekintetében komoly eltérések is lehetnek. Több nyelvi jel kombinációja ugyanazoknak a fogalmaknak vagy tényállásoknak igen különböző képi vagy nem idiomatikus nyelvi rögzítését teszi lehetővé. A szinonimafogalom ezért a frazeológiában olyan nyelvi egységeket is felölel, amelyeknek a képi motiváltsága egészen eltérő.

A frazeológiai szinonimák egyik fő forrása az a kommunikációs törekevés, hogy már kissé megkopott expresszivitású nyelvi konstrukciókat újabb, erősebb expresszivitású elemekkel cseréljünk ki. Ezt a folyamatot megkönnyíti a frazémák szintaktikai szerkesztésmódja, ugyanis – szemben az egyszerű lexémákkal vagy a szóalkotással létrehozott stabil felépítésű elemekkel – könnyebben változtathatók, sokkal nagyobb az affinitásuk az okkazionális, egyedi variációk iránt.⁶

A frazeologizmusok igen gyakran emberi cselekvéseket és viselkedésmódokat neveznek meg, s gyakran tartalmaznak valamilyen értékelő mozzanatot is. Emiatt különösen gazdag az olyan fogalmi körök szinonimikájának „kiépültsége”, amelyek valamilyen helytelen cselekvésmódot neveznek meg (pl. részegség, lustaság, dicsekvés, csalás) vagy amelyek valamilyen negatív emberi tulajdonságra vonatkoznak (pl.

ostobaság, butaság, indulatosság, sikertelenség, kimerültség, betegség, kövérség).

Viszonylag nagyszámú szinonimát találni az emberek közötti viselkedésmódok megnevezésére is, mint például elutasítás, feddés, korholás. A kifejezetten pozitív tartalmú kifejezések ugyanakkor viszonylag ritkák, ezek közé olyanok tartoznak, mint lelkesedés, okosság, gyorsaság stb. (vö. Fleischer 1997: 179 is).

Helyszűke miatt itt most csak egy szinonimasort mutatok be.

félrevezetés, megtévesztés:

139

{a bolondját/április bolondját} járatja vkivel; beültet a hintába vkit; bevisz az erdőbe vkit; bolonddá tesz vkit; bolondot csinál/űz vkiből; csőbe húz vkit; jégre visz vkit;

kelepcébe csal vkit; lépre csal vkit; lóvá tesz vkit; majmot csinál vkiből; palira vesz vkit; átvág vkit, mint szart a palánkon; port hint vkinek a szemébe stb.

Példáinkból látható, hogy az egyes fogalmi területekhez tartozó kifejezések nem azonos mértékben szinonimak, kisebb szemantikai különbségek éppúgy akadhatnak köztük, mint stilisztikai felhasználhatóság tekintetében megnyilvánuló eltérések.

Nyilvánvaló például, hogy {a bolondját/április bolondját} járatja vkivel, a bolonddá tesz vkit vagy a majmot csinál vkiből inkább jóindulatú beugratásra vonatkoznak, míg a beültet a hintába vkit, a jégre visz vkit vagy a csőbe húz vkit inkább alattomos, fondorlatos cselvetésre. Másrészről, míg a jégre visz vkit inkább emelkedettebb, de legalábbis semleges stílushatású kifejezés, addig az átvágja, mint szart a palánkon humoros, de durva fordulat a szleng köréből.

Noha a frazeológiai szinonímia kapcsán a szakirodalomban szinte mindig csak a szólások, szóláshasonlatok, azaz a frazeolexémák rokonértelműségéről esik szó, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a mondatértékű frazémák között is találkozunk ezzel a jelenséggel. A közmondások között is gyakori, hogy valamilyen azonos kognitív modell szerint szerveződnek különböző kifejezések, de előfordul ez a jelenség a szituációs klisék között is (vö. pl. Megtalálja (a) zsák a foltját.; Kukacos szalonna, büdös vaj egybe illenek.; A csalán és bürök jó pajtások stb. További példák és szinonim szituációs klisék olvashatók Forgács 2007: 145–146-ban.)

Jegyzetek

1 Sőt, nagyon sok esetben a kifejezések pontos jelentésének a megadása is komoly nehézségekbe ütközik. Ez elsősorban abból fakad, hogy a szólásokban foglalt képeknek a komplex szituációkra való alkalmazhatósága igen tág kereteket enged meg, nagyon sokféle relációban felhasználhatók, emiatt igen nehéz néha a pontos jelentésüket megfogalmazni. A leghelyesebben akkor járunk el, ha a jelentéseket konkrét szövegpéldák kontextusaiból próbáljuk feltárni, ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy a már dokumentálható jelentések mellett a későbbiekben semmi sem zárja ki, hogy az illető kifejezést egy az eddigiekhez csak hasonló, de mégis más szituációra is alkalmazzuk. De ez így van rendjén: a nyelvi jel – mint Saussure is megfogalmazta – önkényes, azaz puszta megállapodáson alapul a használata, s semmi nem tiltja, hogy némiképp módosult értelemben is használhassuk.

2 Stílszerűen ezekre azt is mondhatnánk: Ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes.

3 Hogy mennyire szubjektív azonban a besorolás, azt jól mutatja, hogy ugyanezt a kifejezést O.

Nagy csak egy jelentésűként tünteti fel: „értékeit, fölényét elismerve csodálattal adózik neki (biz, gúny)” (271).

4 Vö. még: Hol tüzet gyújtanak, füsti megy kívül is (O. Nagy 1976: 689), ill. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja (O. Nagy 1976: 269).

140

5 Hasonlóan a hangalakilag igen hasonló, de jelentésükben mégiscsak igen eltérő nemzetközi szavakhoz, vö. pl. ang. concrete 1. ’kézzelfogható’, 2. ’szilárd’, 3. ’beton’ ↔ m. konkrét

’kézzelfogható’ stb.

6 Akárcsak a szóalkotással létrejött elemek esetében, a frazeológiai egységek tekintetében is meg kell különböztetnünk a szinonimáktól a fentebb említett puszta frazeológiai variánsokat, amelyek esetében esetleg csak a kifejezések elemeinek apró, például számbeli különbségéről vagy eltérő morfológiai felépítéséről van szó (vö. potyog(nak) a könnye(i) vkinek). A frazeológiai szinonimafogalomba ugyanakkor Fleischer (1997: 178–180) besorolja az olyan kifejezéseket is, amelyeknek elemei részben azonosak, pl. szélesre tárja {az ajtót/a kaput} vki előtt ’kedvezményezi, hagyja akadálytalanul fejlődni’, ágynak dől/esik ’megbetegszik’.

Szerintem azonban ezek inkább csak átmenetet képeznek a variánsok és a valódi szinonimák között.

141

B.PAPP ESZTER –FÓRIS ÁGOTA

ALAPSZÍN – ALAPSZÍNNÉV. A FOGALMAK ÉS A NYELVI JELEK