Igekötő-többlet, szokatlan igekötő-használat és a vonzatok

A lehel ige igekötős használata folytatása egy, a korábbiakban bemutatott eltérő igevonzatnak.

Szeretőd megijed, hogyha így lát S meleg szájával kutatva csókol Kereső szemedre. Emeld föl fejed és Örülj.

Neked lélegzik ő; lehelld föl őt te is!

(1932. október 6.)

A szerkezet a következő oszlopok igéinek összekapcsolódásaként értelmezhető:

a) vki lehel vkire b) vki éleszt vkit

vki életet lehel vkibe vki föléleszt vkit

Lehelj belé életet! Éleszd föl őt!

Lehelld föl őt te is!

44

A lehel igéhez járuló igekötő és a vonzat a második igétől származik. A sor mindkét oszlop értelmét hordozza.

Hasonló szerkezeti kontaminációra találunk példát a következő idézetekben is:

Ha jön a szél, késként vág és vág, mint a fájdalom majd, de kedvesed óvjad előle, mint sívó virágot rossz éjjeli fagytól óv el a téli tető.

(Fogaid ne mossa panaszszó)

a) vki/vmi óv vkit/vmit vmitől b) vki elrejt vkit vmi elől a tető (=ház) óv a fagytól a tető elrejt a fagy elől

éjjeli fagytól óv el a téli tető

Az óv ige vonzata mellé társul az elrejt ige igekötője. Itt is azt tapasztaljuk, hogy az alakok kontaminációjával együtt jár a két jelentés kontaminációja.

Hasonlóan elemezhetjük ezt az idézetet is:

…és feneketlen dühömet elvidítja már

egy pocsolyából villanó, narancsszín kacsacsőr…

(Tavaszra jósolok itt)

a) vkit felvidít vmi b) vki elűz vmit

engem felvidít vmi dühömet elűzi vmi

dühömet elvidítja

Ezúttal a ’dühömet elűzi s egyúttal felvidít’ értelem bonyolultabban bontakozik ki, a felvidító látványt pedig a sárga csőrű kacsák sora jelenti. A vidít ige vonzata megmarad, de az igekötőt a második kifejezésből meríti.

Hasonlóan lehet eljutni, két-két ige, ill. vonzatstruktúra teljes összekapcsolásával, a következő igék kettős értelméhez is:

szomorúfűz akadt utunkba és oly szomorún könnyezett ki a fekete és lázas udvarból

(Szerelmi ciklus 1927–28-ból)

A könnyezik igét az irányra utaló ki- igekötővel a kisírja magát szerkezet rokonaként értékelhető kikönnyezi magát kifejezésen kívül nemigen találjuk meg. Az udvarból kinézni, kipillantani, kilesni, kihajolni stb. szoktak. A kétféle jelentés összekapcsolásaként, s ismét kontaminációjaként értékelhetjük Radnóti megoldását.

45 Megtörünk mi is, asszonyainknak Tükrös szeme alatt feketébb lesz az Árnyék s csókunkból ránkhavaz a tél.

(Naptestü szüzek, pásztorok és nyájak – 1929)

a) hull a hó b) havazik

ránk hull a hó a tél behavaz minket

A ránkhavaz a tél félsor szerkezete a fenti 2 részből rövidül, abból tehát, hogy ránkhull a hó és behavaz minket a tél. A félsor értelmének a megfejtéséhez azonban a teljesebb szövegkörnyezet ismeretére is szükség van.

A késő őszi keletkezésű vers a télre való készülődést és a téltől való félelmet egyaránt megszólaltatja. A szerelmesek gondolataiba, sőt csókjaiba is „beköltözik” a közeledő tél.

3. Befejezés

Végül egy egészen különlegesnek érzett igealakkal szeretnék foglakozni, amellyel a költő 1937-es Hispánia, Hispánia című versében találkoztam.

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt, Rámsír az esővert korom.

Valamilyen mélyebb rokonságot érzek e verssor és Verlaine egyik, a Romances sans paroles (Szövegtelen románcok) kötet cím nélküli, csak római hármas számmal ellátott versének az indító sora között:

Il pleure dans mon coeur Comme il pleut sur la ville.

Verlaine egy tárgyatlan, hangadást kifejező, egy valenciájú igét, a sírni igét használja a természeti jelenségekre vonatkozó avalens (=zéró valenciájú) igéket kérő szerkezetben. Nem ’ő sír’, ’valaki sír’, hanem egyszerűen ’sírás van’ a szívben, vagy ahogy Szabó Lőrinc gyönyörűen fordította: „Szivemben könnyezik / s esik kint is, az utcán”…

Kettős értelemben is sikeres Szabó Lőrinc megoldása. Egyrészt azért, mert a sír és a könnyezik rokon értelmű igék, másrészt, mert a könnyezik végén ugyanaz az -ik található, mint az esik és a többi időjárás-igénk végén. Az igazi bravúr mégis az, hogy a szívemben könnyezik így, alany nélkül ugyanolyan hatású, mint a francia nyelvben lehet az, hogy az il pleure kifejezés il alanya nem valódi személy helyett áll, hanem személytelen szerkezetet vezet be.

46

Az egész verset bánat hatja át; a vers szókincsére a langueur (’levertség, bágyadtság, mélabú’), a doux (’csendes, lágy, enyhe, gyenge’), még inkább pedig a deuil (’gyász’) és a peine (’fájdalom, kín, bánat’) kifejezések jellemzőek.

A magyar nyelvben az esik, havazik hasonló időjárás-igék, mint a francia il pleut. Az eső esik rám, rám esik az eső kifejezés helyett a sír igével szerkesztett, egyetlen szóként fellépő rámsír egyéni szóalkotás. A rámsír igealak jelentéstömörítő ereje igen nagy. Hiszen, amíg az eső valóban hullhat valakire, a sírásnak nincsen igazán egy adott iránya. Ha azonban a sírást a könnycseppekkel azonosítjuk, már mondhatjuk, hogy az esőcseppek könnycseppekként hullnak alá. De nem hasonlattal él a költő, hanem olyan megszemélyesítéssel, amelyben az egész antropomorfizált természet benne van.

Irodalom

Abaffy E. 1987. A mediális igék. Magyar Nyelv. 83. évf. 2. sz. 124–167.

Bibok K. 2006. A szójelentés lexikai pragmatikai megközelítése. In: Németh T. E. – Bibok K.

(szerk.) Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX. 37–78.

Bickerton, D. 2004. Nyelv és evolúció. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Elekfi L. 1999. A magyar szókincs szófaji arányai a Magyar ragozási szótár tükrében. Magyar Nyelvőr 123. évf. 2. sz. 217–222.

Füredi M. – Kelemen J. 1989. A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára (1965–1977).

Budapest: Akadémiai Kiadó.

Gáspári L. 2003. A funkcionális alakzatelmélet vázlata. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Hadrovics L. 1992. Magyar történeti jelentéstan. Budapest: Akadémia Kiadó.

Honffy P. 1969. A határozói szintagmák néhány sajátossága Radnóti Miklós költészetében.

Magyar Nyelvőr 93. évf. 4. sz. 421–431.

Jakobson, R. 1972. Hang – Jel – Vers. Budapest: Gondolat Kiadó. 284–291.

É. Kiss K. 2004. Egy igekötőelmélet vázlata. Magyar Nyelv 100. évf. 1. sz. 15–42.

Koczogh Á. (szerk.) 1981. Az expresszionizmus. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Lotman, J. M. 1973. Szöveg, modell, típus. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

H. Molnár I. 1969. Az igei csoport, különös tekintettel a vonzatokra. Általános Nyelvészeti Tanulmányok VI. 229–270.

H. Molnár I. 1972. Az úgynevezett mélyszerkezet kategóriáinak kérdéséhez, különös tekintettel az igékre. Nyelvtudományi Közlemények 74. 91–120.

H. Molnár I. 1974. Hangutánzó igék tranzitívvá válása a magyarban. Magyar Nyelv 70. évf. 2. és 3. sz. 181–192; 298–307.

Máthé D. 2005. A költői kép szemiotikai és irányzati vizsgálata a két háború közti magyar költészetben. Kolozsvár: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása.

Papp F. 1969. Az Értelmező szótár legtöbb jelentésű szavairól. Magyar Nyelvőr 93. évf. 1. sz.

94–97.

Szili K. 1999. Valahol a passzívum és a mediálisok között. Magyar Nyelvőr 123. évf. 3. sz. 350–

357.

Tolcsvai Nagy G. 2005. A nyelvi variancia kognitív leírása és a stílus. In: Büky László (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei. Szeged: Szegedi Tudományegyetem.

47

Zsilka T. 1974. Stilisztika és statisztika. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Források

Radnóti M. 1970. Összes versei és műfordításai. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Verlaine, P. 1974. Paul Verlaine versei. Lyra Mundi-sorozat. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Verlaine, P. 1963. La bonne chanson. Romances sans paroles. Sagesse. Paris: Éditions Messein et Librairie Générale Française.

48

BORBÁS GABRIELLA DÓRA

In document Jel és jelentés (Pldal 43-48)