Összegzés: Explicit és implicit reprezentáció

A nem és az arra referáló lexéma közötti viszony azonban sokszor egyáltalán nem egyértelmű. A magyar vén szatyor kifejezés például egyformán vonatkozhat férfira és nőre, a nemi specifikációt is kifejező használatában megmutatkozó különbség egyrészt individuális, másrészt regionális is lehet. A magyar nyelvben is találkozhatunk már – vélhetően más nyelvek és kultúrák hatására – bizonyos, korábban férfira referáló kifejezések nőre vonatkoztatott használatával. Például angolból, amerikai angolból fordított filmszövegekben figyelhető meg ez a jelenség gyakrabban: az egyik amerikai vígjáték főszereplője kijelentette, hogy ő nem olyan fazon, aki hamar szerelembe esik. A fazon szó a magyarban tradicionálisan férfire referál, az idézett példában azonban nő volt a film főszereplője. A filmszöveg fordítójának a foucault-i megközelítésen alapuló ún. interpretatív jellegű fordítást kellett volna alkalmaznia, s nem egyszerűen átvennie egy angol kifejezést.

A példaként idézett filmszöveg mélyebb struktúrákat magában rejtő és azokat a felszínre is hozó folyamatokat rejt, mint egy egyszerű lexéma-csere. A Biblia szövegében gyakran fordul elő például az öregek kifejezés, amely eredetileg a sekenim alakban és ’szakállasok’

jelentésben áll. A szakállas jelző elsősorban férfiakra vonatkozik, a bölcs öregre asszociál.

A szakállasok kifejezés a Genezis könyvében (Gen18, 11) bukkan fel először, Ábrahámra és Sárára egyaránt vonatkoztatva. A Bibliát különböző nyelvekre fordítók ennek a kontextusnak explicit férfi konnotációt tulajdonítottak, eltérve a szöveg eredeti reprezentációs szintjétől, amelyben a saken szó idős és bölcs asszonyokra („szakállas asszonyokra”) vonatkozott (Gen18, 13), a sekenim pedig általánosan bölcs asszonyokra és férfiakra egyaránt.

A magyar nyelv az idézett bibliai metaforát helyes értelmezésben fogadta be, hiszen nyelvünkben tájnyelvi változatban ismert a szakállas asszony szókapcsolat, mégpedig

’öreg, bölcs asszony’ jelentésben. Más tájnyelvi változatban és az erdélyi magyar nyelvben a szakállas asszony ’férfias viselkedésű asszony’-t jelent. Ez a példa azt mutatja, hogy az alapvető szexust megjelölő funkcióval bíró reprezentációs kategórián túl számolnunk kell a szemantikai, ill. szimbolikus reprezentáció lehetőségével is.

Ezekben az esetekben is a férfira referáló szexust megjelölő kifejezések alkotják gyakrabban a nőre vonatkozó szimbolikus jelentésű referencia alapját.

Ha maga a szó explicit módon utal a nemre, akkor valószínűbb, hogy a biológiai nemre teszünk utalást, míg más szavak konnotatív jelentésmezőjükben a nemek attribútumait veszik számba. A nemre utaló szavak esetében az explicit referencia általában összhangban áll a mögöttes, a társadalmi jelentéssel. Ez Derrida (1988) megfogalmazásában úgy hangzik, hogy a nemre történő utalás és a jelentés között minimális transzparencia figyelhető meg, s az egyes konnotatív jelentések közötti távolság sem nagy. Ez utóbbit nevezi Derrida jelentéskülönbségnek (fr.

193

différance/elkülönböződés). Azt az elemet, amely a mostani vagy a korábbi, esetleg későbbi jelentéseket befolyásolni tudja, Derrida a jelentésnyom terminussal (fr. trace) jelöli. Ahhoz, hogy pontosabban megértsük a nem és nemi reprezentáció nyelvi megjelenítődési formáit, Derrida végül is két módszert javasol: 1. A szavak különböző temporalitásokban és kontextusokban történő ismétlődéseit összefüggésükben kell vizsgálni. (A német nyelvterületen például a Frau (’nő, asszony’) szót vizsgálták meg ilyen szempontból, s pontosan nyomon tudták követni a jelentésváltozásokat, a jelentésfejlődését, a derrida-i jelentésnyomok feltérképezésével.) 2. Az aktuális jelentést, jelentéseket dekonstruálni kell, vagyis szerinte a jelölteknek szabad játékteret kell biztosítanunk, hogy megismerjük a jelölés valódi okait, közelebb jutván ezzel a jelentéshez. A jelentés megismerése hozzásegíthet bennünket a csak feketét és fehéret, világosat és sötétet, férfit és nőt megkülönböztető ún. bináris nyelvi rendszer feloldásához.

Irodalom

Banaji, M. R., Hardin, C. D. 1996. Automatic stereotyping. Psychological Science, 7 (3), 136–141.

Bem, S. L. 1981. Gender schema theory: A cognitive account of sex typing. Psychological Review 88, 354–364.

Braun, F. 2002. Geschlecht im Türkischen? Untersuchungen zum sprachlichen Umgang mit einer sozialen Kategorie. Wiesbaden: Harrassowitz.

Derrida, J. 1988. Geschlecht. Sexuelle Differenz, ontologische Differenz. Wien: Passagen.

Eisenberg, P. 1986. (3. Aufl., 1994.) Grundriss der deutschen Grammatik. Stuttgart: Metzler.

Engelberg, M. 2002. The communication of gender in Finnish. In: Hellinger, M., Bussmann, H.

(eds.) Gender Across Languages. The linguistic representation of women and men. Volume 2. University of Frankfurt/University of Munich.

Hellinger, M. 1985. Sprachwandel und feministische Sprachpolitik. Internationale Perspektive.

Opladen: Leske+Budrich.

Huszár Á. 2001. A nyelvtani nem a mentális lexikonban. Modern Nyelvoktatás VII. 4, 31–38.

Irmen, L., Köhncke, A. 1996. Zur Psychologie des generischen Maskulinums. Sprache und Kognition. 15, 152–166.

Kegyesné Szekeres E. 2007. A nő és asszony lexémáink fogalomtörténeti vizsgálata. In: Barát E., Sándor K. (szerk.): A nő helye a magyar nyelvhasználatban. Szeged: Egyetemi Kiadó. 219–234.

Klann-Delius, G. 2005. Sprache und Geschlecht. Stuttgart: Metzler.

Konishi, T. 1993. The semantics of grammatical gender: A cross-cultural study. Journal of Psycholinguisic Research. 22 (5). 519–534.

Köpcke, K.-M., Zubin, D. A. 1995. Prinzipien für die Genuszuweisung im Deutschen. In: Lang, E., Zifonun, G. (Hg.) Deutsch typologisch. Berlin: de Gruyter. 473–491.

Kubaszczyk, J. 2006. Movierung und andere Wortbildungsmöglichkeiten sexusmarkierter Personenbezeichnungen im Polnischen und im Deutschen. Deutsche Sprache, 3/06, 221–231.

Laasko, J. Finnugor genderkutatás. Elhangzott: Szeged, Szegedi Egyetem, 2007. 9. 10, az előadás anyaga letölthető: www.univie.ac.at/Johanna.Laakso/Szeged/2007.

Lambdin, J. R. et al. 2003. The animal = male hypothesis: Children’s and adults’ beliefs about the sex of non-sex-specific stuffed animals. Sex Roles, 48, 471–482.

194

Leiss, E. 1994. Genus und Sexus. Kritische Bemerkungen zur Sexualisierung von Grammatik.

www.uni-bamberg.de/ba4ds1/genus.htm

Schmidt, A. 1998. Kommunikatives Verhalten und Geschlecht. Opladen: Westdeutscher Verlag.

Tóth E. 2007. A társadalmi nem megjelenési formái a magyar nyelvben. Elhangzott: Szeged, Szegedi Egyetem, 2007. 09. 7–8. Az előadás összefoglalója letölthető:

www.orig.sandorklara.hu/genderkonf.htm.

195 ZOLTÁN KISS

DIE SPRACHLICHEN UNTERSCHIEDE ZWISCHEN DER BRD UND