A magyarban ismert családnévként:

Tanka csn. ← magy. Tanka, Tonka becézőnév, Tankó csn. ← magy. Tankó becézőnév, Tenke csn. ← magy. Tenke világi személynév, Tinka, Timka ← magy. Tinka, Timka

16 Hely hiányában eltekintek a bemutatásától.

17 Hely hiányában másutt közlöm a földrajzi neveket.

89

becézőnév, Döngő csn. ← magy. döngő, dengő ’tompa, mély hangon beszélő’ (Kázmér 1993).

2.3.2. Közszók

A magyarban és a három nyelvcsalád (uráli, altáji, indoeurópai) nyelveiben egyaránt használatos olyan jelentésekben, amelyek valamilyen szálon összetartoznak, és az eredeti komplex jelentéstartalom valamelyik részjelentését őrzik¹⁸. Ilyen pl.: a magyar teng ’szűkös viszonyok között él, tengődik’, ismeretlen eredetű (TESz.), döng ’tompa, mély hangon szól, valaki vagy valami körül sürgölődik, énekel’, hangutánzó eredetű, hangalakja a tompa, tartósan zúgó hangot érzékelteti (TESz.), döngő, dengő ’tompa, mély hangon beszélő’ (Kázmér 1993), dong ’tompa, mély hangon szól, zümmög, zúg, valaki vagy valami körül sürgölődik, sugdos, mormog’, hangutánzó eredetű … legközelebbi rokona a döng (TESz.), donga ’deszka, mely több hasonlóval együtt hordó stb. oldalát alkotja, hordó’, szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű, vö.: blg. dъgá ’ív, körív, donga’, mac. daga ’donga, (talaj)réteg)’, szb.-hv. duga

’donga’, duga ’szivárvány’, szln. doga ’donga, szivárvány’, cseh duha ’szivárvány, donga’, szlk. duha ’ua.’ … or. duga ’ív, körív, ív alakú hámiga, áramszedő’ (TESz.).

Egyértelmű, hogy a tVnk(V) típusba tartozó földrajzi nevek korábbi állapotot őriznek a Tok és Don nevekhez képest. Eredeti jelentése mindhárom – a -k-, -n-, -nk- szó belseji, ill. szó végi helyzetben lévő mássalhangzókat, valamint azok kapcsolatát tartalmazó – változatnak ’víz’ lehetett a maga komplex jelentéstartalmával. A fenti példák közül bármelyiket nézzük – tVk, tVn, tVnk, tVnkV –, eredetileg valamennyi egyszerre tartalmazhatott névszói és igei tulajdonságot, pl.: víz, folyik stb., amelyeket megőriztek a nyelvek közszavai.

A Tok mint tulajdonnév az adataink között ma egyetlen folyónak a neve, azonban valamikor olyan szómondat vagy mondatszó lehetett, amely egyaránt rendelkezett igei és névszói tulajdonsággal. Ezek a jelentéstartalmak kezdetben a víz, a folyó összes tulajdonságát magukban hordozták, amelyeket képviselve volt alkalmas a Tok a folyó megnevezésére. Idővel a jelentéstartalmak külön-külön útra terelődtek. Az egyik esetben hangutánzó szóként ismert (pl. or. tok-tok, tat. tuk-tuk), a másik esetben főnévi (vö.: magy. tok ’hüvely’), a harmadik esetben igei (vö.: or. tok ’áramlani’), a negyedik esetben pedig melléknévi jelentésben (vö.: tat. tuk ’jóllakott, tele, teljes’) stb.

Figyelemre méltó, hogy a Duna, Don, Tun névváltozatok szó belseji magánhangzójának lehetett hosszú változata is, hiszen azt őrzik a közszók (vö.: av.

dānu), s ez arra utal, hogy mind a rövid, mind a hosszú magánhangzó fejlemény, vagyis az előzmény diftongus, még korábban triftongus lehetett, amelyre a földrajzi nevekben is találunk példát. (Vö.: Czeglédi 2006.)

A földrajzi nevek nyelvi használatának és nyelvi eredetének vizsgálata elvezet bennünket számos megállapítás között ahhoz is, hogy a legelső kommunikációs egység olyan szómondat vagy mondatszó volt a komplex jelentéstartalommal (névszói és igei

18 A három nyelvcsalád nyelveinek az adatait másutt mutatom be.

90

tulajdonságok), amelynek a ma ismert utódai a tőszavak vagy gyökszavak, amelyeket alaktani oldalról megközelítve abszolút szótőnek, gyöknek nevezünk. A mondatszó egyszerre tartalmazta a későbbi mondat alanyát, állítmányát és a bővítményeket. Ennek a következménye, hogy ugyanaz a szó jelentheti pl. a vizet, a víz által végrehajtott cselekvést, pl.: folyik (megy, mozog, hengerül stb.), a víz színét, ízét stb. (egy sor tulajdonságát), amely ma a mondatban jelzői mondatrész, sőt mennyiségre is utalhat.

Az egytagú, egyszerű szóból álló földrajzi neveknek egy másik csoportja – főleg a nem víznevek és a későbbi keletkezésűek – már nem tartalmazzák a későbbi mondat csíráit, ezért azok nem lehetnek mondatszó értékűek. Következésképp, tanulmányozásuk az alaktan körébe tartozik. A nyelvhasználat és a nyelvi eredet szempontjából történő vizsgálatuk azonban olyan további eredményekhez is vezet, amelyek segítik az egytagú, toldalékolatlan egyszerű szóból álló nevek tanulmányozását. A nyelvi eredet kutatásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek párhuzamai vannak Eurázsia szerte, a neveknek feltehetően alapul szolgált közszó olyan hatalmas szócsalád tagja, amelynek további tagjai ismertek és használatosak a három nyelvcsalád – uráli, altáji és indoeurópai – nyelveiben. Az összefüggések okát, kronológiai, helyi és egyéb körülményeit azonban a nyelvtudomány művelői egyedül nem, csak más tudományágak segítségével képesek felismerni, rendezni.

3. Összegzés

A fentiekben arra kívántam ráirányítani a figyelmet, hogy a nyelv kutatásának valamennyi területén (hangtan, alaktan, mondattan, jelentéstan), így a földrajzi nevek megfejtésében nemcsak fontos szerepet játszik a nyelvhasználat, de számos területen, pl. az eredet és a közszói jelentés megállapításához nélkülözhetetlen. A párhuzamos tulajdonnévi és minél több nyelv közszói adatainak a bevonása a kutatásba közelebb visz bennünket nyelvünk titkainak a jobb megismeréséhez. Az eredményeknek pedig leíró nyelvészeti, nyelvtörténeti és őstörténeti tanulságai egyaránt vannak.

Rövidítések

alt. – altáji mar. – mari

av. – aveszta Mečetl. – Mecsetlinszkij rajon

azerb. – azerbajdzsán mong. – mongol

Bajm. – Bajmakszkij rajon ném. – német

bask. – baskír nog. – nogaj

blg. – bolgár ol. – olasz

Blagovar. – Blagovarszkij rajon ojr. – ojrot

burj.mong. – burját-mongol or. – orosz

csn. – családnév osz. – oszét

csuv. – csuvas oszm. – oszmán

d. – domb óe. – óegyházi szláv

91

f. – folyó óind. – óind

h. – hely ószerb. – ószerb

hn. – helynév ÓT. – ótörök

ie. – indoeurópai pl. – például

jak. – jakut Šaran. – Saranszkij rajon

kalm. – kalmük szlk. – szlovák

karacs. – karacsáj szln. – szlovén

kirg. – kirgiz szn. – személynév

k.kalp. – karakalpak tat. – tatár

ko. – komi tuv. – tuvai

kum. – kumük türkm. – türkmén

lat. – latin ua. – ugyanaz

l. – lásd ujg. – ujgur

litv. – litván üzb. – üzbég

m. – mocsár vog. – vogul

mac. – macedón votj. – votják

magy. – magyar vö. – vesd össze

Zil. – Zilairszkij rajon

Források Ar. = Archív anyag; l. Nikitin.

Asmarin, N. I. 1928-50. Thesaurus linguae Tschuvaschorum I-XVII. Csuvasszkoje. Goszu-darsztvennoje Izdatyelsztvo. Kazan-Csebokszari.

BRS 1958 = Baskirszko-russzkij szlovar. Goszudarsztvennoje izdatelsztvo inosztrannüh i nacionalnüh szlovarej. Moszkva, 1958.

Györkösy A. 1958. Latin-magyar szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Hadrovics L., Gáldi L. 1951. Orosz-magyar szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Jegorov, V. G. 1964. Etimologicseszkij szlovar csuvasszkovo jazyka. Csuvasszkoje Knyizsnoje Izdatelsztvo. Csebokszari.

Kázmér M. 1993. Régi magyar családnevek szótára. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság.

Kiss L. 1980. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Lytkin, V. I., Guljajev, J. Sz. 1999. Kratkij etimologicseszkij szlovar komi jazyka. Komi Knyizsnoje Izdatyelsztvo. Szyktyvkar.

Munkácsi B. 1990. A votják nyelv szótára. Pécs: Uralisztikai Tanszék Kiadványa.

NAP = Naszeljonnyje punkty Csuvasszkoj ASzSzR. Csuvasszkoje Knyizsnoje Izdatelsztvo.

Csebokszari, 1974.

Nikitin, I. D. Toponimika (nazvanija urocsis, ovragov, leszov i drugih punktov szelenij) Csuvasszkoj ASzSzR. Naucsnyj arhiv CsNII, knizsnoje posztuplenije N. 72. Kézirat.

Országh L. 1981. Angol-magyar szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó.

SIS = Sanszkij, N. M., Ivanov, V. V., Sanszkaja T. B. 1975. Kratkij etimologicseszkij szlovar russzkovo jazyka. Moszkva.

Szinnyei J. 1884. Finn-magyar szótár. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása.

92

SW = Fokos-Fuchs, D. R. 1959. Syrjänisches Wörterbuch I-II. Budapest.

TB = Szlovar toponyimov Baskirszkoj ASzSzR. Baskirszkoje Knyizsnoje Izdatyelsztvo. Baskort ASzSzR-nin toponimdar hüδlege. Ufa. 1980.

TESz. = Benkő L. (főszerk.) 1976. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I-III. Budapest:

Akadémiai Kiadó.

Irodalom

Czeglédi K. 2001. A szekér szavunk és a népnevek c. előadás. Elhangzott prof. Erdélyi István 70. születésnapja alkalmából az Őstörténeti Egyesület szervezésében a Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezett konferencián.

Czeglédi K. 2004. A magyar csűnik szó és a földrajzi nevek. In: Hungarian Studies.

International Journal for Central European and Hungarian Studies Volume I. Kyoto, Japán.

Czeglédi K. 2006. A földrajzi nevek hangtana. www.Hunscience.com CD.

93

CS.JÓNÁS ERZSÉBET

JEL A JELBEN. A STILISZTIKAI ALAKZATOK JELENTÉSE A

In document Jel és jelentés (Pldal 88-93)