A jogi nyelv és a jogi terminusok határozatlansága

4. A jogi nyelv és a jogi terminusok határozatlansága

A komponenses elemzés nem minden azonos jogi szemantikai mezőhöz tartozó terminus közötti hasonlóság és különbözőség megállapítására alkalmazható, mivel a jog nagyon sokrétű és rendkívül bonyolult életviszonyokat szabályoz. A komponenses elemzésnek a jogi szaknyelv területén történő alkalmazását korlátozza továbbá a jogi fogalmak egy részének határozatlansága. Mindeddig azt bizonyítottuk, hogy a jogi terminusok jelentése pontosan definiálható és jól körülhatárolható. Miért jellemzi mégis a jogi fogalmak egy részét a jelentés határozatlansága?

Vegyünk példaként olyan tipikus köznyelvi szavakat és kifejezéseket, amelyek a jogi szaknyelvben is használatosak: kisebb, nagyobb, jelentős. Mindenkinek van egyfajta elképzelése arról, hogy mi a kicsi, a nagy és a jelentős tipikus példája, vagyis prototípusa. Ehhez viszonyítjuk a kevésbé tipikus, periférikus eseteket. Az ún.

megszorító szavak utalnak arra, hogy prototipikus vagy periférikus esettel van-e dolgunk, hiszen lehet valami lényegében véve jelentős, gyakorlatilag jelentős, többé-kevésbé jelentős (Heltai 2004: 28). A jog az adott kategóriára jellemző tulajdonságok definiálása mellett mennyiségi paraméterekre támaszkodva határozza meg az egyes terminusok jelentését. Különösen alkalmasak erre a jogszabályok értelmező rendelkezései:

E törvény alkalmazásában az érték, a kár, a vagyoni hátrány, a mérték összege, illetőleg az adóbevétel csökkenésének összege

a) kisebb, ha tízezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad meg, b) nagyobb, ha kétszázezer forintot meghalad, de kétmillió forintot nem halad meg, c) jelentős, ha kétmillió forintot meghalad, de ötvenmillió forintot nem halad meg,

111

d) különösen nagy, ha ötvenmillió forintot meghalad, de ötszázmillió forintot nem halad meg,

e) különösen jelentős, ha ötszázmillió forintot meghalad. (Btk. 138/A. §)

Problémát jelent azonban továbbra is azoknak a jogi terminusoknak a jelentés-meghatározása, amelyek nem definiálhatók mennyiségi mutatókkal. Az alábbiakban erre látunk néhány további példát a büntetőjog területéről: a veszélyesség csekély foka, kifogástalan magatartás, megromlott egészségi állapot, enyhe büntetés, a gondatlanság enyhébb foka, a bűnösség kisebb foka, súlyosabb jogkövetkezmény, jelentős mennyiségű termék, eshetőleges szándék, tudatos gondatlanság, elvárható figyelem, könnyelmű bizakodás, kellő gondosság, valódinak látszó riasztópisztoly, a vádlott beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága, elkövetéskor enyhe fokban korlátozó szellemi hanyatlás stb.

A Büntetőtörvénykönyv például a szándékosság és gondatlanság fogalmának definiálásakor is használ ún. határozatlan szemantikájú kifejezéseket, amelyeknek értelmezése és alkalmazása jogi szaktudást és tapasztalatot igényel:

13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Szabó Miklós A jogi nyelv határozatlansága – a jog nyelvi határozatlansága c.

tanulmányában (Szabó 2006: 134–138) az alábbi lehetséges okokra vezeti vissza a jogi nyelv határozatlanságát:

• A jogi nyelv határozatlan, mert ez áll a jogászok érdekében. A jogászok kifacsarják a jog nyelvét, szándékosan hagynak rajta kiskapukat, hogy aztán a saját hasznukra forgassák ki.

• A jogi nyelv határozatlanságának az oka a természetes nyelv „tökéletlensége”.

Feltételezhetjük, hogy az igazság e két álláspont között keresendő, s a jogi fogalmak határozottságának korlátozását nem a jogászoknak, nem is a nyelv természetének, hanem a jogi nyelv természetének köszönhetjük. A jog – funkciójából adódóan – kénytelen feloldani azt az ellentmondást, amely a bonyolult társadalmi viszonyok szabályozására alkalmas jogszabályok általánossága és az egyedi esetek konkrétsága között feszül. A jogalkotó ugyanis egy életviszony szabályozásánál mindig általánosít, elvonatkoztat az egyedi történések esetlegességétől. A jogalkotó által szabályozott életviszonyok azonban mindig konkrétak, csakis X okoz kárt Y-nak, vagy N okoz kárt Z-nek. Két egyforma eset a valóságban nem létezik. Az egyes esetek jogi elbírálásakor a laikusok, majd a jogi szakemberek narratívumaiban a konkrét eset jut kifejezésre; az

112

ügyiratok pedig a történtek taglalásakor az adott eset jogi szempontból releváns elemeit emelik ki. A jogalkalmazó tehát két megfogalmazást vet egybe, a norma általánosságát a történés egyediségével. Ez pedig a jogi nyelv, a jogi terminusok határozatlansága nélkül megvalósíthatatlan lenne, hiszen nem lehet annyi jogszabályt alkotni, ahány jogeset előfordul. A jogi szaknyelv éppen bizonyos jogi terminusok határozatlanságának köszönhetően válik alkalmassá a jogi gondolat általános és egyedi tartalmának hordozására.

Befejezés

A jogi nyelv és egyes jogi terminusok határozatlanságának ismeretében felmerül bennünk a kérdés, hogyan is tudja a jog ellátni a társadalmi viszonyok szabályozásának és a szabályok érvényre juttatásának a feladatát. Szabó Miklós fentiekben már idézett írásában (Szabó 2006: 138) válaszként – többek között – az alábbi hivatkozásokat találjuk:

° A nyelv szabályai a használat során rugalmasan alakulnak, a nyelvi szabályokat használóik saját életformájuk igényeihez igazítják. (Wittgenstein 1989)

° A jog és a rend éppen azokból a folyamatokból keletkeznek, amelyeket szabályoznak, de nem merevek, nem permanens az anyaguk. Ellenkezőleg: abból a folytonos küzdelemből emelkednek ki, amelyeket nem csak az emberi szenvedélyek vívnak a jog ellen, hanem a jogelvek is egymással. (Malinowski 1972: 296)

° „[…] s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol.” (József Attila:

Eszmélet. 1934).

Irodalom Cornu, G. 1990. Linguistique juridique. Paris: Montchrestien.

Csemáné V. E., Görgényi I., Gula J., Lévay M., Sántha F. 2006. Magyar büntetőjog. Különös rész. 2. kötet. Budapest: CompLex Kiadó.

Gósy M. 1999. Pszicholingvisztika. Budapest: Corvina.

Heltai P. Terminus és köznyelvi szó. In: Szaknyelv és szakfordítás. Gödöllő: Szent István Egyetem, 2004.

Kiefer F. Jelentéselmélet. Budapest, Corvina, 2000.

Malinowski, B. 1972. Bűn és büntetés a primitíveknél. In: Bodrogi T. (szerk.) Baloma.

Válogatott írások. Budapest: Gondolat.

Szabó M. 2003. Jogi alapfogalmak. Prudentia Iuris 18. Miskolc: Bíbor Kiadó.

Szabó M. 2006. A jogi nyelv határozatlansága – a jog nyelvi határozatlansága. In: Klaudy K., Dobos Cs. (szerk.) A világ nyelvei és a nyelvek világa. Miskolc: MANYE – Miskolci Egyetem.

Wittgenstein, L. 1989. A bizonyosságról. Budapest: Európa.

113

114

DÖMÖTÖR ADRIENNE

JEL ÉS FUNKCIÓK – AZ ÚGYMOND MAI SZEREPEINEK