Szent-Háromság* oszlopa Buda várában.
Középkori ősatyáink vallásos érzelmöket szá-mos templomok építése által bizonyították, melye-ket azonfőlül drága ajándékokkal bőkezűen ellát-tak s gazdagítotellát-tak. Innét az annyira elhíresztelt
— . » 1 1 5 e *
középkor templomainak és ékszereinek, hol még fönnmaradtak, ritka szépsége. Később, midőn ez ér-zelem csökkenni kezdett, az áhitat. jobbára már csak kisebbszerü emlékekben, szent oszlopok- és szob-rokban nyilatkozott. Különösen a 17-ik század vé-gén és a 18-ik kezdetén emelkedett hazánkszerte több szent szobor. Ekkor jöttek létre Szent-Három-ságnak városaink terein díszlő oszlopai is, melyek háladásul a többször dühöngő döghalál megszűn-téért a fönnmaradtak által emeltettek ; hogy, vala-mint Noe a vizüzün után csudálatos meneküléseért hálaáldozatot mutatott be az Urnák : ú g y ők is Is-tennek e sz. szobrok emelése által áldozatkészségö-ket és hálájokat bemutatnák. És h o g y igazságosak legyünk, ámbár a 18-ik század vallásosságamár nem mérkőzhetik a korábbi, például, 13-vagy 14-ik száza-doknak buzgalmával : mégis mult századbeli atyáink a ker. érzelemnek, mely jóban és roszban, örömben és fájdalomban Istenhez emeli szemeit, tisztelet- s utánzásra méltó példáját adták n e k ü n k , hogy mi is a teljes Szent-Háromság egy Isten oltalma alatt kívánjunk élni és halni, megemlékezvén a zsoltár szavairól : „Ha az Ur nem őrzi a várost, hasztalan virraszt, ki azt őrzi." Ha továbbá meggondoljuk, hogy atyáink a török járomból alig megszabadítva, ú j , s pedig belföldi háború bajainak estek martalé-k u l : valóban csudálnunmartalé-k martalé-kell, hogy ily nehéz időmartalé-k- idők-ben és szegénységökidők-ben még csak ennyit is tudá-nak létrehozni. Különösen ki kell emelnünk Buda városát, mely az 1686-ki ostrom által a török ke-gyetlen kezéből kiragadtatott u g y a n , de egyszers-mind a makacs védelem közt annyit szenvedett, hogy, midőn ismét ker. város lett, e g y n a g y gyá-szos kőhalomhoz hasonlított inkább, mint Magyar-ország fővárosához. Ámbár annyira elpusztulva, el-szegényedve, mégis nemcsak keresztény, de, mond-hatni, apostoli buzgósággal fogott templomainak fölépítéséhez ú g y , hogy Buda mostani templomai valamennyien (a várbeli pleb. templomot csak rész-ben kivéve) a 18-ik században támadtak ú j Phoe-nixként a régiek hamvaiból.
A 17-ik század utolja hozta létre a Szent-Há-romság oszlopát Buda várában is. Az .1692. Budán dühöngő mirigy alatt a lakosok fogadást tőnek a j á r v á n y szüntével Szent-Háromság tiszteletére a templom előtti téren oszlopot állítani, melynek be-váltása azonban leginkább a szükséges költség hiá-n y a miatt lG98-ig halasztatott. Ekkor a lakosok
tetemes pénzbeli áldozata, különösen I. L e o p o l d császár, neje E l e o n o r a , J ó z s e f és K á r o l y fiainak bőkezű adakozása lehetővé tette a tervet kivinni, az építést megkezdeni, és julius 8án S z é -c h é n y i Pál kalo-csai érsek jelenlétében az alapkő letétetett. Ez oszlopnak magassága mintegy három ö l n y i , melynek tetején a három isteni személy szobra trónol, alsóbb részeit pedig sz. István király, sz. Imre és sz. József szobrai környezik.
De midőn 1710. a döghalál újra számos áldo-zatot ragadott a temető országába, a városi tanács elhatárzá egy nagyobbszerü mű építését. Az eddig 12 évig itt álló oszlop Buda neustifti piaczára át-helyeztetett, hol jelenleg is á l l , helyébe pedig és alapjára e g y óriási 10 öl magasságú faragvány ál-líttatott, melyet idő folytával több ájtatos érzelmű lakos saját költségükön csináltatott szobrokkal eke-sített. Nevezetesen Z e n n e g Kristóf: sz. Ferencz és sz. Kristóf; neje: sz. József és sz. Rókus; Z e n o k János polgármester : ker. sz. János ; — W a p p 1 e r Ferencz tanácsos és neje : a szeplőtlenül fogantatott b. sz. Mária szobrait készíttették.
I g y jutott 1715. tökéletes létre a gyönyörű mű, melyen később még némely ujabb ízlésű mó-dosítások tétettek. A körüle levő lánczkerítés is 15 oszlopaival elvétetett és ujabbmodoru vasrostély-zattal pótoltatott. Jelenleg az oszlop alsóbb részét 3 czimer díszíti, ú g y m i n t : az osztrák császárság, Magyarország és Buda városának czimere; vala-mint 3 aranyozott basrelief m u n k a , kettő az építés okára czélozván, egyik az öldöklő angyalt ábrázol-j a , midőn Dávid király ideábrázol-jében 3 nap alatt a nép-ből 70,000-et elpusztított és vészes vesszejét épen Jeruzsálem felé fordítani készül ; a fölirás: Q u i a D o m i n u s d i x i t : s u f f i c i t. A másik Dávid ki-r á l y t , mint kéki-ri leboki-rulva az Uki-rat iki-rgaloméki-rt; a fölirás: P r o p t e r p o e n i t e n t i a m . A harmadik végre a budaiak munkásságát m u t a t j a az oszlop építésénél. A fölirás : C o m m u n i s t u d i o e x s u r-g i t . És: S a n c t u s D e u s , S a n e t u s f o r t i s , S a n c t u s i m m o r t a l i s , m i s e r e r e B u d e n -s i u m.
Ez oszlophoz évenkint Szent-Háromság vasár-napján körmenetben járulnak a h í v e k , hol sz. Mise és egyházi beszéd, egész nyolezad alatt pedig dél-esti ájtatosság tartatik. 1855. october havában az egész oszlop ájtatos hagyományból megujíttatva jelenleg teljes díszében ragyog. Az irgalmas Isten,
" 15«
« 116 «+
kinek kezében vannak életünk h a t á r a i , a minden-ható A t y a , Fiu és Szentlélek segítse, őrizze, oltal-mazza e várost, fordítsa el tőle haragjának vessze-jét, kivált pedig mentse meg a vészes nyavalyáktól.
G - u n s z t József.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M a g y a r o r s z á g .
Vadkert, jan. 28-án. Mióta a sajtó a világ folyá-sának hatalmasb tényezői közt szerepel, működése s iránya felől tudomással birni nemcsak érdekes, de tanulságos, sőt kötelesség is. Ép azért a hirlapok könyvészeti rovatát nem lehet üres térpótléknak tekinteni ; a „Pesti Napló" f. évi 3-ik számában megkezdett „Irodalmunk és a magyar köny-vészet" czikk pedig, melyben a magyar sajtó 1854-és 1855-ik évi terményei szakonkint s szám szerint lehetőleg teljesen
bemutattatnak, ránk nézve különösen figyelemreméltó és, lehet mondani, vigasztaló is. Legyen szabad némi észrevé-teleket belőle ide jegyeznünk. „Az irodalmi tér hazánkban 1854- és 1855-ben igen élénk volt . . . E rendkivüli tevé-kenység nemcsak az új tanrendszer és az ú j jogviszonyok által előidézett müvekben és úgynevezett egyházi iroda-lomban ismerhető föl, hanem az irodalom minden ágában is mutatkozott e két év a l a t t . . . A polgárzat legalsóbb osz-tályáig mindenütt ébredez és terjed bizonyos olvasási vágy . . . Azon osztályokból, melyek a forradalom előtt az irodalmat pártolták, most aránylag kevesebb olvasónk van, és szellemi termékeink leginkább az úgynevezett középosz-tályokban találnak részvétre. Ennek fölismerése az irót, ki
müvének kelendőséget óhajt, kényszeríteni fogja, hogy oly müvet teremtsen, mely a népies osztályokból kike-rülő olvasó közönség kizáró pártolás mellett is hasznot hajtó lehessen . . . E viszonyok természetes következése, hogy, mig szépirodalmi lapjaink s tudományos folyóira-taink alig birnak annyi előfizetővel, mennyi a kiállítási költségeket fedezi, addig naponkint ujabb és ujabb
nép-szerű vállalatok (ide tartoznak a naptárak is) keletkeznek, melyek pártolást az alsó osztályokban találnak. Könyvésze-ti rovatunk 1854-ben 571 nyomtatványt jegyezhetett föl. E számból ez évben is a legnagyobb rész az egyház-irodalom részére jut. Rendkivüli tevékenységet fejtettek ki az utóbbi két év alatt az egyház férfiai. Nevezetes egy-házirodalmi vállalatok indíttattak meg, melyek közöl egye-dül
a Sz.-István-Társulatnak kiadásait említjük föl. Szin-tén ez évben indíttattak meg a prot. egyházirók által ter-jedelmesb müvek. Az egyházirodalmi müvek után az ifjú-sági iratok, a tankönyvek, a jogtudományi munkák s com-mentárok következnek számarányban."—Az 1855-ik évben megjelent müvek kimutatásában részletesb a czikksorozat-Különösen kiemeltetik, hogy „ez évben szólalt meg ismét
az itészet . . . komolysággal, pártatlansággal . . . s ügysze-rető hévvel . . . Az itészetnek ha valaha, most van legin-kább helye. . . főkép oly irodalomban, mint a mienk, mely-nek közönsége jelenleg nagy részben, mint kifejtettük, ú j elemekből áll s ez új közönség izlés dolgában még nem bir visszatetszéssel minden iránt, mi frivol, mi fölszínes." „Ez évben is, valamint 1854-ben a megjelent (680) müvek szá-mából a legnagyobb öszlet az egyházirodalmi müvek részé-re jut. Ugyanis ily mű 143 jelent meg." Pedig a többi sza-kokban is működtek az egyház férfiai s jó részben nem épen siker nélkül. Vajmi érdekes volna még tudni azt is, mely könyvből, hir- és néplapból, hány példány kelt el ! Ez az olvasó közönség egészséges vagy beteg Ízlésének fölis-merésére vezetne. Annyi bizonyos, hogy, mig a napisajtó a kath. egyházi s a vele legbensőbb rokon iskolai élet és irodalom jelenetei felől kevéssel ezelőtt tudomást is alig v e t t , most már, ha nem is mindig elég tárgyavatottság-gal, gyakrabban szól, hihetőleg, mert czélszerűnek tartja.
S ha egy részről elismerőleg megvalljuk is, hogy az egy-ház férfiai a napisajtó ezen irányát közremunkálásukkal elősegítni iparkodnak, mindamellett, látván, hogy Német-ország, Anglia-, Franczia-, Spanyol-, OlaszNémet-ország, sőt Ame-rika is bir kath. napisajtóval, el nem nyomhatjuk a szivünk-re nehezkedő fájdalmat, hogy n a p i sajtónk , mely a po-litikai eseményeket h a t á r o z o t t a n kath. szempontból tekintené s az önföntartás ösztönének s az ébredező kath.
önérzetnek postulatuma , mindeddig sincs. „A nagy kath.
közönségben sok szép tehetség van," mintegy lelkünkből irta ki S z a b ó Imre (Kath. népi. 4 sz.), kár volna, ha a magokét elhanyagolva idegen oltárokat ékesítnének . . . . Legyen köztünk több lelkesedés saját ügyünk iránt, aztán minél kevesebb dicsvágy és épen semmi kaczérkodás azok-kal , kik ügyünknek nem barátjai," . . . és lesz kath. napi-sajtónk is. Korunknak előszeretetét a napisajtó iránt az egyház érdekében föl nem használni vétkes mulasztás len-ne. Csak akarnunk kell, és szilárd egyházi és politikai elve-ket valló napilapunk lesz. A jobb érzésű világiak , kiknek hitéletet tanúsító tényeikről mind e, mind a „Kath. Nép-lap-' hasábjai gyakrabban hoznak örvendetes tudósítást, bizonyosan gyámolítni fognák az ügyet. Az „Oesterreichi-scher Volksfreund" legújabban változott politikai napi l a p-p á és, hiszem, a magyarok között számos olvasója van. Es mi még haboznánk ?
Nem kevésbbé tanulságos, a magyarral nálunk csak-nem egyenlőleg itthonos német, mondhatnók, világiroda-lom jelenkori állásával is megismerkednünk. A protestáns M e n z e l Farkas xijévi elmélkedésében ezeket mondja:
„Az utolsó lipcsei vásárra megjelent könyvlajstromban az önálló eredeti elmemüvek irányában rendkivül túlnyomó sokaságát találjuk a gyárilag készített mulatva oktató könyveknek ; mi világosan oda mutat, hogy a sajtó még egyre-inkább a nyerészkedő üzéreknek, mintsem a szellem-nek szolgálatában áll és termékeiben mindinkább oly jelle-met venni észre, mintha Guttenberg a könyvnyomtatást egyedül a kiadók számára, a könyvek eladásából háromló pénznyereség végett találta volna föl, s mintha azon
gon-1 gon-1 7 gon-1+
dolat, hogy magasztosb czélokra is kell törekedni, csak a hajdankor ártatlan s már rég megczáfolt hóbortja volna.
Azonban vigasztaló tapasztalni más részről, hogy a h i t t a n i és é p ü l e t e s i r á n y ú irodalom terjedelem-ben álmélkodtató mértékterjedelem-ben nyert. A nyerészkedő irány föltűnik ugyan itt is és pedig igen mindennapi durva
alak-ban a katholikusoknál épen úgy mint a protestánsoknál. A könyvvásárban hemzsegnek a mindenfelé fölébredt vallási szükségek kielégítésére szintúgy mint a vallástalan irányé-ra gyárszerüleg készített müvek, s mint középszerű irók által mondva csinált kontárkészítmények semmi belbecs-csel sem birnak. De hogy az üzérkedés e z e n szakban is lábrakapott, mindenesetre oda mutat, hogy a vallásos elem, miután a müveit osztálytól oly sokáig el volt hanya-golva , ismét hatalomra vergődött. Bizonyítja ezt a b ö 1-c s é s z e t i irodalom föltűnő 1-csökkenése is. Ebből kiki ész-reveheti , hogy az úgynevezett bölcsészeti századból már kiléptünk.
De a p o l i t i k a i irodalom is szegény volt a mult évben. Azonban ez csak pillanatnyi. Lehet, hogy legelső alkalommal ismét elárasztja a lapokat.
A k ö l t é s z e t talán sohasem mutatott föl kevesb ujat és figyelemre méltót. A világ, különösen a politikai, dalok és világfájdalom zengésében már elrekedett. Itt a szünet igen helyén van. A német Musa e szünet nélkül1
szapulásban kifáradt, elálmosodott. Jó éjszakát kivánunk neki, hogy egykor ismét reggeli friseségben s az új ártat-lanság kellemes piros színében ébredjen föl.
Az egyházi irodalom mellett a történelmi, tapasz-talati t e r m é s z e t - t u d o m á n y o k é , az anyagi érde-keké, a képműtané foglal helyet az előtérben. Bármily sok is ezen irodalmi ágakban a kontárkodás, de egészben véve nyeremény és előrehaladás az , hogy az elmélettől a gya-korlathoz, a színdarabok, regények és a tévelyek özöné-től el- s a valódisághoz fordulunk.
A kor legörvendetesb tüneményeül üdvözöljük a B o r r o m ä u s - e g y 1 e t j ó k ö n y v e k e t t e r j e s z t ő m ű k ö d é s é t . A másik (prot.) egyház miért nem terem-tett már ehhez némileg hasonlót? valószinüleg, mert igen meg van szakadozva. A roszirányu sajtó rakonczátlansá-gának lassankint csak társulati úton s az egyház áldása mel-lett vethetni gátat. Az állami censura merőn tagadó ter-mészetű volt, a Borromäus-egylet positiv irányban hat.
A censura gyomláló eljárása nem sokat használandott, még ha lelkiismeretesben és bölcsebben vezettetett volna is ; jó magot kellett volna vetni, s ez a konkolyt önerejével nyo-mandá el.
Ha az irodalom a kor- és nemzetnek tükre , úgy an-nak jelen állásában azt l á t j u k , hogy Németország általá-ban véve jámborabb és gyakorlatiasb lett ; és ezen ered-mény megnyugtató. Mert az istentelenség és gyakorlatiat-lanság igen kitűnő alapjelleme volt irodalmunk azon kor-szakának , mely a bölcsészi században kezdődött s most már vége felé jár, s melyet bizonyos arany időkörben clas-sikainak neveztek , mely pedig igazán Németország és a nemzet legmélyebb sülyedésével esik egy korba.
Azon fordulat, melyben irodalmunk most van, az egészséges ösztön fölébredése-, izmosodása- életrekapásá-nak , a hosszú szellemi betegség, botrányos kóros iszony és igazi őrültség szégyenlésének jellemét viseli. A pogány classicitas ködfátyolán áttört keresztény nap szembetűnő jótékony hatására a nép alsó rétegeiben egészségben ma-radt csontok mind megelevenednek s az úgynevezett mi-veltek eszelősségének fajzatait nem hagyják hatalomra kapni. Az üdv onnét fölülről a világosságból és alulról az ős-erős gyökökből jön. A régi fába, melyet a classical is-kola oly nyomorulttá nyesett és mérges festékkel mázolt be s mindenkép meggyalázott de ki nem emésztett, fris nedvek emelkednek föl.
Amiveit osztályban még ugyan teljes érvénynyel bir-nak a bölcsészi időszakbir-nak több elvei és irányai; de se a ra-tionalismus kényelmeinek megszokása az úgynevezett mi-velt pórnépben, vagyis azon beszámítás alá nem tartozó em-berekben , kik örökre abban maradnak, a mit fiatal koruk-ban vagy legközelebb szomszédságukkoruk-ban fülökbe lármáz-tak , — se a kétségbeesés dühössége az antichristiani-smus szellemi előharczosaiban nem képes többé az idő kere-keit megakasztani. Ezek rohanása magával ragadja s szét-zúzza őket. Az ú j keresztény aerát, mely most kezdődik, senki sem fogja visszatartani. Hogy ez az eddigi bölcsészi és aesthetikai ocsmányságok kerülésével s a tapasztalati, egészséges, józan gyakorlatiassághoz visszatéréssel egy-időben történik, legyőzhetlen erejének ujabb bizonyítéka...
Hogy a hitetlenségnek fölülrőli pártfogása hová ve-zet , H e g e l bölcsésve-zete terjedésének, uralkodása- és meg-bukásának történelme, mi mind alig 30 év alatt végző-dött , eléggé megmutatta. Altenstein cultusminister párt-fogása nélkül a fölsőbb és alsóbb iskolákban s a sajtóban sohasem jutott volna szellemi uralkodásra. De mig maga ily magas pártfogásban részesült, tanainak erélyesb hivei az államhatalomtól nagyrészint elpártoltak s a forradalom karjaiba veték magokat. Áskálódása az 1848- és 1849-ki vulcanismust nagyban elősegíté. De saját és a forradalom hitelét megbuktatta s a berlini cultusministeriumnak hi-hető mindenkorra jótékony intést adott arra, hogy ke-resztényellenes irányokat többé ne gyámolítson, ne ápoljon.
A bölcsészi iskola, mely az egyház ellen intézett ti-tanszerű rohamában nyakát szegte, lassankint ismét össze kezdi magát szedni és t e r m é s z e t t u d o m á n y i ok-t a ok-t á s o k s z i n e a l a ok-t ok-t , a maok-terialismus alakjában új-ra érvényt iparkodik szerezni a régi istentagadásnak, Krisz-tusgyülölésnek. De tönkrejutottságának öntudatát már eléggé elárulja azzal, hogy a természettudományokhoz fordul. Saját bölcsészi alakjában nem mer többé föllépni, hanem a természet-, vegytan stb. köpönyege alá bújik De így sem igen fog boldogulni. . . .
Isten szemlátomást megkönyörült a német népen, midőn azt ismét vallásos öntudatra ébreszté, s ebben neki oly vezért ada, ki nem tévedez , hanem egyenest a czél-nak tart. E népet, a benne uralkodott keresztény szellem már egyszer világtörténeti nagyságra s a föld népei közt kétségkívül első rangúvá emelte s mi több e g y s é g r e is
— M 118 t , vezérelte. A háborgó hullámok fölött ismét Isten ezen
lel-ke lebeg Ne kétellel-kedjünk, hogy az újjáteremtés szép
reggele is bekövetkezik." — A si * I r i a .
Bées. Febr. 8. „Az aratás nagy, de a munkások kevesek." E nagyjelentőségű szavakat mennyire szivén hordja a katholika egyháznak látható feje szentséges atyánk, ismét élethűn láthattuk február 2-án, midőn két lembergi gör. kath. ifjú nuncius ő eminentiájának lelki és anyagi áldásával ellátottan indult az örök város felé. Ismét, mert kevés idő alatt ez már a harmadik küldés. 1854-ben három przemyslei és egy nagyváradi, a mult nyáron há-rom chelmi növendék küldetett. A most küldötteket bi-bornok V i a l e - P r e l a ő eminentiája, költségeiket is fö-clözvén, a Claudius-kolostorba helyezteté, amazokat pedig rendes házukba a sz. Athanáz-féle görög növeldébe kül-dé föl, kik a tavali előhaladásbani kimutatás szerint már-is a legjelesbek között foglalnak helyet.
A román baziliták, kik már az unió kezdetekor a püs-pök oldalához kanonokok gyanánt rendelve voltak, minden növendékeiket Romába küldék,s így már voltak ott növendé-kek : e küldés azonban más alapú ; ez a romai szikla kifogy-hatlan ereink új kifolyása ; ez a theatini jeles rend nagy szerzőivel, thienei sz.Cajetán és CarafFaPéter theatei püspök később IV. Pál név alatti pápával találkozik. E két csillag mint a Jézus-társasága világhírű rendének előfényei, az egy-háziak élete szabályozására fölállított rendöket Olaszorszá-gon kivül, hol máig is léteznek, Lengyelhonba is, az egyházi egység eszközlése reményében átplántálták, hol a ruthenek két ily intézetben neveltettek, s honnét közönségesen thea-tini nevezettel léptek ki. Az idő hozta változásokkal ez megszűnvén, főmagasságu hg. Altieri bibornoks előbbi nun-cius pótolandó a hiányt kieszközlötte, hogy azok helyett 6 galicziai ifjú küldessék Romába, kik 1845-ben csakugyan
föl is mentek, s közölök egy már két év előtt haza térvén mint hittudor a bécsi gör. egyesült papnöveldében] mint ta-nulmány-fölügyelő alkalmaztatott. Mult augusztusban kettő tért haza, az idén váratik ismét egy.
É szent eszme, az ismert kegydús utódban, jelenlegi nuncius ő eminentiájában nagy pártfogóra talált, ki a
kül-dendők számát szaporítandó, utat nyitott, és a fölküldésre a főpásztorokat fölszólítá; minek következtében E r d é l y i Vazul ő excellentiája nem csak sietett fölküldeni egyet : ha-nem még más kettőre, tulajdon költségén tartandókra is kért helyet, mi legott a kitett föltétel mellett megadatván, tavai egy első évi theologust és végzett jogászt küldött föl; ez noha végzett tanulmányai daczára a bölcsészeti szakba vétetett föl : a rendszer eme szigora mellett is va-lamint ő , úgy említett tanulótársai leveléből eddig csak a latnok szavait olvashattuk ki: „Nem éheznek, se nem .szomjúhoznak, mert a rajtok könyörülő igazgatja őket és vezeti a vizek forrásához." „Emeld föl szemeidet és
l á s d- " N a g y Miklós.
—« •» « <t<fr<fr<3j —
I r o (1 a 1 o ni.
(Méltóságos s főtisztelendő G i r k György pécsi püs-pök ur főpásztori levele.)
G e o r g i u s Dei miseratione, et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque-Ecclesiensis VenerabiliClero, Al-máé Dioecesis nostrae Seculari, et Regulari, Dilectis iii Christo Fratribus, et Filiis Salutem in Domino Sempi-ternam !
Persvasum quidem habeo, Vos cum sitis ministri Christi, dispensa to res mysteriorum Dei, et pastores an i-marum, in ministerium missi propter eos, qui haeredita-tem capiunt salutis, vocati/ni et muneri vestro pro viri-bus respondere ; quia tarnen pro conditione humana novis semper incitamcntis opus est, ne in cursu nostro deficiamus:
consultum duxi vos iterum cum ingressu novi hujus anni ad strenue laborandum, salutem fidelium procurandam, atque ad Cultum Religionis firmandum augendumque ex-citare et animare.
Quo quidem in opere acriores stimulos nobis addit multum exoptata, et cum bonorum omnium adplausu exce-pta , inter Sanctissimum Dominum P i u m IX. Summum Pontificem, et Augustissimum Imperatorem et Regem no-strum Apostolicum F r a n c i s c u m J o s e p h u m inita , ac nuper solemniter publicata Conventio, seu Concordatum, cujus omnes sanetiones, et décréta ex u t r i u s q u e summa po-testatis mente aeque ad provehendum, et augendum bo-num Religionis et Ecclesiae Catholicae, quam ad felicita-tem populorum spirituálém et felicita-temporalem directa sunt, ad quem proin finem consequenchim omnia nostra studia, cu-rasque convertere debemus. Quamobrem etiam Summus Pontifex in Allocutione sua, in Consistorio Secreto die 3-a Novcmbris anni 1855 habita, cunctos in Imperio Austriaco
Quo quidem in opere acriores stimulos nobis addit multum exoptata, et cum bonorum omnium adplausu exce-pta , inter Sanctissimum Dominum P i u m IX. Summum Pontificem, et Augustissimum Imperatorem et Regem no-strum Apostolicum F r a n c i s c u m J o s e p h u m inita , ac nuper solemniter publicata Conventio, seu Concordatum, cujus omnes sanetiones, et décréta ex u t r i u s q u e summa po-testatis mente aeque ad provehendum, et augendum bo-num Religionis et Ecclesiae Catholicae, quam ad felicita-tem populorum spirituálém et felicita-temporalem directa sunt, ad quem proin finem consequenchim omnia nostra studia, cu-rasque convertere debemus. Quamobrem etiam Summus Pontifex in Allocutione sua, in Consistorio Secreto die 3-a Novcmbris anni 1855 habita, cunctos in Imperio Austriaco