„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." L u k . 22. 19. Üdvözítőnk eme szavait, melyeket a szere-tet titka elrendelésekor kimondott, ú g y veszi sz.
P á l , a mint mondva voltak : Akarom, hogy azon áldozat, melyet Atyám iránti tiszteletből bemuta-t o k , naponkinbemuta-t megujíbemuta-tbemuta-tassék a papok álbemuta-tal; azérbemuta-t ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, mert, vala-hányszor e kenyeret eenditek, v a g y kelyhet iand-iátok, az Ur halálát hirdetitek, m í g eljő.
E titkosértelmü szavakban alapszik oltáraink áldozatának kitűnő n a g y volta, s annak legfőbb érté-ke is kijelentetik. A szent mise ugyanis hódoló áldozat az Isten iránti köteles legfőbb tisztelet nyilvánítása és tőle-függésünk kijelentése végett; hálaadó áldozat, az Isten mint legnagyobb jótévőtől vett vagy nye-rendő jótéteményekért ; engesztelő áldozat, a vét-kek- s érdemlett büntetésekért ; mert mindazokra, kikért bemutattatik, a kereszt-áldozat ereje kiter-jesztetik, s lényegileg ugyanazon áldozat; s az ezen áldozat által megengesztelt U r kegyelmet s penitenczia-ajándokot ad az akadályt nem gördítő bűnösöknek, s megenyhíti a bűnökért érdemlett büntetéseket ; mert általa alkalmazásba vétetik Krisztus áldozata, ki a világ bűneiért eleget tett a
kereszt oltárán ; a tisztítótűzben szenvedők bünteté-seinek elengedését is eszközli annyival is inkább, mert ezek részökről meg sem gátolják.
Az ur Jézus papsága örökös, és önmaga áldozik az őt képviselő pap által: azért szükségkép megkívántatik az áldozárban az illedelem, buzga-lom és a lehető legnagyobb szívbeli tisztaság. S ez legyen elmélkedésünk első pontja ; a másikban az áldozópap méltatlansága szülte szentségtörés
*)' Egyike azon sz. elmélkedéseknek, melyek egy szer-zetes testület előtt lelki S2. gyakorlatok alkalmával latinul tartattak.
nagy voltát értelmezendem. J é z u s , élő Isten fia, örökös p a p , könyörülj rajtunk !
A sz. mise, mint melyben az áldozatra meg-kívántató jegyek föltaláltatnak, az ú j törvényben egyedüli áldozat, mely a törvényszerű áldozatok k ü -lönbségét annál tökéletesben magában foglalja, mi-nél fönségesebb s kedvesb áldozat Isten előtt, k i abban föláldoztatik, tudniillik maga az Isten fia, ki itt is, mint hajdan a Golgothán, áldozatot mu-tat be. „Una eademque est hostia, idem nunc offe-rens sacerdotum ministerio, qui se ipsum in cruce tunc obtulit." Conc. Trid. sess. 22. Az ur Jézus pap-sága, a megtestesülés czélja; Isten fia emberré lett, hogy működjék, mint az Atya papja s az igaz re-ligio főpapja ; s papsága végczélja az áldozat. „Min-den főpap, ki az emberek közöl választatott, az emberekert rendeltetik azokban, a mik az Istenhez tartozók, bogy ajándékokat s áldozatokat mutas-son be a bűnökért." Zsid. 5. 1. E végből mint a Kálváriahegyen, ú g y az oltárokon is nemcsak tisz-ta áldozat igényeltetik, hanem h o g y az szennynél-küli kezekkel kezeltessék. „Ugyanaz mutat be ál-dozatot most is a papok segédlete mellett." Mit az ur Jézus az utolsó vacsorán végbevitt, most is azt cselekszi, csak a segédeket helyettesítjük, „ ő a z , úgymond aranyszájú sz. János, a ki megszentel, a ki változtat." Sz. Pál megjegyzi: „Illett, hogy ilyen főpapunk legyen, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztatott, a ki magasb lőn az egeknél, kinek nem szükség naponkint, mint a pa-poknak , előbb a maga bűneiért áldozatot mutatni, aztán a népéért. (Zsid. 7. 26.)
Az áldozópapnak a mennyei pappali eme ben-ső összeköttetését nyilvánossá teszik a sz. miseszer-tartások is. Amise-ing s egyéb ékítmények jelképe-zik a főpap kitűnő szentségét, melyet az oltárnál megjelenő s a Megváltó személyét képviselő pap iparkodjék elsajátítni. A sz. mise kezdetén a pap meghajtja magát; ezzel kijelenti azAtyjáhozi
imád-5
> 3 4 c .
kozásában megalázódott, bűneink sulyja alatt gör-nyedező Jézust; midőn a pap az imákat mondja, ezt Jézus nevében, mint helyettese végzi ; midőn helyét változtatja az oltárnál, a profetiákat v a g y evangéliumot olvasva, jelképezi Krisztus urunkat, k i elleneinek átadatott s a törvényszékekhez hur-czoltaték. Az áldozópap nem s a j á t , hanem ÜdvÖ-zitőnk szavaival él, melyek által a kenyér és bor Krisztus igazi testévé és vérévé csudálatosan átvál-tozik , s fölmutatván azt, arra int bennünket, hogy Jézus gyöngéd szeretetből nemcsak a keresztet vál-lalá föl, hanem fölméne mennyekbe, hogy közben-járónk legyen ott, hová mindnyájunkat óhajt,
fölvinni. A pap magához véve a bemutatott nagy-érték ii ajándékokat, figyelmesekké kiván minket tenni az Isten fia kinos kereszthalálára, ki életét a d á , hogy mi éljünk.
Az isteni szeretet eme titkában mily nagy kin-cse rejlik az útmutatásoknak a papokra nézve! E fönséges áldozatban maga az Isten a megszentelő s egyszersmind áldozat. Más áldozatokban az Isten-nek csak silány ajándékokat mutatnak be, s az ál-dozattevők csak mint büntetésre méltó halandók te-kintetnek; de ezen csudálatos áldozatban az ő egy-szülött fia mutattatik b e , az Atyát imádó s éret-t ü n k elegeéret-t éret-teendő. Juséret-tinian sz. Lőrincz megjegy-zi: „Világosan láthatod, hogy kedvesebb áldozat nem mutathatik be Istennek, a dicséretek végzé-séül." Oh mily isteni méltóság, isteni fönség azért a mi szolgálatunk, kik e működésben az Isten fiát helyettesítjük ; e szolgálattétel által lelkünk föle-meltetik a Magasságbeli trónja elé, hogy Isten s az emberi nem között közbenjárjon. Az ily fönséges hivatalt u g y a n ki merné vétkes hanyagsággal ke-zelni ? Melyik pap nem érzi magát lekötelezve, h o g y ezt mint legfőbb kötelességet mindenkor teljesítse, melylyel fönséges módon tiszteltetik az Isten, s a hivek üdve előmozdíttatik. Ezt sz. Bonaventura a n a g y méltóság fölhagyott szolgálatának, s illő szolgálatunk kötelességének nevezi. Merő henye tes-pedésből ily n a g y szolgálatot elhanyagolni ellen-keznék rendelése czéljával, s a n n y i t tenne, mint az egyházirend szentsége fönséges jellegét megve-tőleg tapodni, kegyelmét mibe sem venni. „A pap, úgymond tiszt. Béda, ki a misézést nem elegendő okból elmulasztja, megfosztja a teljes Szenthárom-ságot a dicséret-és dicsőítéstől, az angyalokat a vi-gadozástól, a bűnösöket a megbocsátástól ; az
iga-zakat a segély- és malaszttól, a tisztítótűzben levőket az enyhüléstől, az anyaszentegyházat Krisztus szellemi jótéteményétől, s önmagát a gyógyszer- s enyhülettől."
E fönséges áldozat becséről í g y szól sz. Ta-más : „Az U r szenvedéseinek eredménye, ezen áldo-zat haszna.'11 Ezt az anyaszentegyház is megerősít-ni látszik , í g y imádkozván : „Valahányszor ujíttatik ezen áldozat emléke, mindannyiszor meg-váltásunk műve gyakoroltatik." A sok kegyelem fölfogásunkat túlhaladó kincsének tekintetéből elha-tározták a tridenti sz. zsinaton,hogy az alehető legna-gyobb kül- és benső buzgalom- s ájtatossággal vé-geztessék. Mert ha az mondatik az ó törvény szol-gáinak : „Rettegjetek az én szent helyemnél," Lev.
26. 2 : h á t minő félelem-s rettegéssel kell az evan-géliumi szolgáknak járulniok az oltárhoz, mely-nek csak jelképe vala a frigyszekrény ? Oltáraink-nál a pap látszólag végzi azt, mit láthatatlanul ma-ga az ur Jézus végez; ehhez alkalmazkodjék tehát az áldozópap s alázza meg magát Isten keze alatt, mint a mennyei áldozat, melyet kezében tart, ma-gát megalázza; mutassa be mama-gát önmegtagadás-sal Istennek áldozatul, a mint Jézus az volt a keresztfán. „Buzgalom nélküli mindazon pap, ú g y -mond bloisi Péter, a ki nem mutat töredelmességet ott, hol a Magasságbeli fia áldoztatik föl az Atyá-nak szeme láttára." A tridenti atyák í g y szóláAtyá-nak :
„Valljuk meg szükségkép, hogy nincs más oly szent működés, melyben hasonló buzgalommal kel-lene e l j á r n u n k , mint eme titok, melylyel napon-kint föláldoztatik a papok által az oltáron azon él-tető áldozat, mely kiengesztelt bennünket az Atya Istennel."—Azért, ker. pap, tudd m e g , hogy a sz.
atyák és főpapok, u. m. aranyszájú sz. János, Ger-g e l y , Bernárd, Lőrincz és mások iratai szerint, a te szavadra az áldozat idején megnyílnak az egek, a földiek egyesülnek az égiekkel, körülövez az angyali k a r dics-éneket zengedezve, és te az Atya, Fiu és Szentlélek körében létezel. E pillanatnál gondolhatni-e szentebb- és fönségesebbet? Krisztus a mennyei Atyának ekkor vérnélküli módon be-m u t a t t a t i k , üdvünk be-müve gyakoroltatik; gyászol a pokol, bámulnak az angyalok, dicséretet mondnak a szentek, örülnek az igazak, és szellemileg örvend az anyaszentegyház. A Krisztus áldozatával megengesz-telődött Isten ekkor megbocsátja a bűnöket, meg-hallgatja a híveknek élők- és holtakérti imáit,
kö-m 3 5 c
nyörgéseit. „A sz. mise ú g y tele van titokkal, úgymond sz. Bonaventura, mint a tenger cseppek-kel , a fold porszemekcseppek-kel, az égiboltozat csillagok-kal." Mily kitűnő n a g y buzgalommal kell tehát és illik e legszentebb áldozatot végezni!
Halljátok, szeretett tagtársak, e g y jólelkű pap szavait, k i fölemlíti Krisztus urunkat, a lomha és rendetlen papokhoz í g y szólva : Oh emberek fiai ! meddig oly konok megátalkodottsággal; miért ked-velitek a hiúságokat ; miért becsülitek oly kevésre az én jóságomat? Lelketek engem, mint silány ét-ket , megunt ? Oh ti balgatagok, k i rontott meg titeket ? Oh ti langyosak, alig tűrhetlek már tite-ket , és ki kezdelek vetni számból ! — Kelj föl azért, fiu ! kelj föl szaporán, és jöjj elém sietve, jer Za-chaeussal égve szeretettől, s fogadj engem örven-dezve hajlékodba, légy meggyőződve, h o g y üdvöd-re válik látogatásom ; j e r az igaz Ábellel, legjobb szándékból végezd áldozatodat, s í g y áldozatod kö-vér leend." Memoriale vitae sacerdotalis.
Seneca a pogány istenekről szólva : „Helyes, ú g y m o n d , Aristotelesnek azon észrevétele, hogy sohasem kell szemérmetesebbnek l e n n ü n k , mint az isteniek tárgyalásakor. Bemenvén a templomba, rendbeszedjük m a g u n k a t , az oltárhoz j á r u l v a , le-sütjük szemeinket, a tógát folhuzzuk és szerények-ké alakulunk." S lia ezt tevék a pogányok, meny-nyivel inkább nekünk papoknak; „meg kell magun-kat jobbítanunk, úgymond sz. Chrysostom, csön-desen és illő szerénységgel, mint hívőknek kell a mennyei k i r á l y elé járulnunk." Jusson eszünkbe azon csudálatos áldozat, melyet Illés h a j d a n bemu-tatott, s abból tanuljuk meg, mit kell e vérnélküli áldozatkor cselekednünk.— ítéljétek magatok, tag-társak , minő hibát követnek el azon áldozópapok, kik e legszentebb cselekvényben sietnek. A nagyon sietve miséző pap közönségesen olyanoknak tetszik, kik sem hidegek, sem melegek, s keveset gondol-ván az épülés-, ima és szívbeli törödelemmel, majd-nem csak szokásból j á r n a k el a templomba, hogy az egyházi törvénynek személyes megjelentökkel eleget tegyenek. A kissé buzgóbb hívek megbo-tránkoznak az elhamarkodott misézésen, s könnyen azt következtethetik, h o g y az olyan papban hiány-zik az igazi élő h i t , a benső buzgalom, tán még könnyelmű is ! S ha ez még a világi emberben is n a g y hiba, mennyivel inkább megvetendő s utá-landó az áldozópapban!—Nemde hiszed, pap társam,
hogy nincs szentebb, méltóságosabb és fönségesebb cselekvény annál, melyet az oltárnál végbeviszesz;
nemde hiszed, hogy m a g a Krisztus mutattatik be kezed által a mennybeli Atyának, s vérnélküli mó-don az ő véres keresztáldozata ujíttatik meg az oltá-ron; miért nem hatja át azért szent borzalom egész valódat, miért nem hevülsz kellő tiszteletére, s miért nem állsz olvadozva az imádkozásban? Mit sietsz ú g y , mint mikor silány dologgal egykedvü-leg bibelődöl? Hiányzik cselekedetedben és szavaid-ban, mi a jelenlevő híveket a titok nagyszerűségé-re , az Isten jelenléténagyszerűségé-re figyelmeztetné. Pedig ú g y illik, hogy, midőn a pap kezében vagyon Krisztus, az élő Isten fia, féljen az egész emberiség, retteg-jen az egész világ, örvendezzenek a mennybeliek.
A papiszolgálat szentsége, a hívek lelkiépülé-se, saját lelkünk üdve tekintetéből kettőztetett iparral törekedjünk a lehető legnagyobb tisztelet-és illedelem-, szent buzgalom- tisztelet-és szívtisztasággal vé-gezni a sz. miseáldozatot. Az egyházi öltözet, ke-resztvetés és a többi mind ú g y van elrendezve, hogy az áldozópap szivében képes a buzgalom he-vét föléleszteni, megtartani s öregbíteni.
(Folytatása és vége következik.)
n é z a l á t á s a . Hol a honti bérczgerinczek alján Iszter és Gom együvé olvadnak ; Ellenében az Istenhegyének S a kalászdús ősnevü Kakathnak ;1) S hol ma a hon főegyháza fénylik Szendebüszkén nézve a Dunára : Ormi partján a királyfolyamnak Álla hajdan I s z t e r e g o mJ) vára. — Innen osztá Géza, ős-hatalmas Fejedelme a húnszittya népnek Bölcs parancsit szerte, itt fogá fel Üdvsugárit a Jézus hitének : Boldogabb lét alkotó jövője — Itt fogamzék meg a hit kegyelme, S félvilágtól rettegett apáink Ég kegyében égő gerjedelme.
*
* *
Érczszoborként álla a hegy ormán Hunniának bajnok fejedelme,
' ) Most P á r k á n y . — 2) Az Érdy-Codexben í g y olvassuk Esz-tergomot.
5*
3 6 «
Szerte nézve a szép lion vidéken, Melyet oly hőn véd s ölel szerelme.
Könnyű felhők szállnak el fölötte , Ing a langyos alkonyat fuvalma, Lenn az Iszter halk hullámi lejtnek S zeng a lombok árnyölelt sugalma.
A hanyatló nap bibor sugára Búcsuzólag int a vároromra, S Géza lelkét titkos szellem inti Fénylakába szállni nyugalomra.
Síri csend iil a kies vidéken Bétakartan éji köntösében;
Csak a hulló csillagok czikája Ég koronkint a folyam tükrében.
S míg a félföld mély álmát aluszsza Illataj kán hüs lehét lehelve,
S míg a fáradt nép nyugalmat élvez És megifjul új erőre kelve ;
Két magasztos lény nem tud pihenni A nagy éjnek titkos árnyölében;
Egy se földi, egy se porhatag mű : G é z a l e l k e , és az é g i s z e l l e m . S bár magasló tervek önsúlyától Földi része nyugszik nehezülten, Száll a l é l e k , s szabadon repülve Üdvsugárok fényhonába lebben.
Majd a hajdan századin keresztül Visszalejt a dédelők helyére,
Hol vak éjfél, s gyász haláli árny ült Ázsiának szittyanemzetére ;
S hol a telj hold rezgeteg sugára Az Araltó gyöngyeit mutatja, S titkain az ősi áldozatnak A pogány jós a jövőt kutatja. — Majd idébb , a két tenger vidékin , Majd a Volga, Don, Deneper partján, Most az osztyák és vogul mezőkön, Majd a Kaukaz- s vén Uralnak alján : Látja népét az erős apáknak,
Látja döntő kardját Etelének, A hatalmas, Isten ostorának ; Látja sírját a nagy húnvezérnek ! L á t j a , mint küzd a visszavonások Lobogója a testvérfelekkel ;
Cselszövényit mint sodorja Ármány,
Hintve gyászt, vészt gyilkoló kezekkel. — Mégis mily jól bánt az ég kegyelme
A hatalmas, pártos , büszke néppel ! A jó szellem őrködött fölötte, S összeolvasztá üldött felével.
Nagy nevét irá arany betűkkel Szent könyvébe égi végzetének, És vezette új s dicsőbb hazába Hős kezén az ősi hét vezérnek.
S lőn a bűnben élt Pannoniának
Urküldötte büntető birája, Kárpátoktól a nagy Adriáig Terjedett ki rettegett hazája.
D e , miként az ó frigy vándor népe, — Nem eléglé jobb sorsát, határin Túl keresve kincseket, rabolva A szomszédok védtlen tartományin. — Látja mindezt fájva Géza lelke ! S száll remegve völgyeken, tetőkön ; Látja , mint ül pallosát mutatva H i t s Igazság haragos felhőkön ; Mint sivít elpusztított vidékek Téréin a jogtipró Enyészet, Hol előbb a hit világa fénylett, Házi béke, üdvöröm tenyészett ! — Látja mindezt fájva Géza lelke — És remegve visszaszáll magába :
„Ah ! bocsáss meg Isten a magasban, Bő kegyelmed ne legyen hiába !"—
Szóla ajka a fölrettenőnek, Meghajolnak a hős-izmu térdek, Összefonja két kezét felöltve, Lángszeméből hév könyűk erednek,
F á j ó lelkén üdvhozó remények, Égi vágyak szent sugári lengnek, Jóratermett, érczszilárd szivében Tettre-gyuló lángerők derengnek : A hatalmas hon hadedzte népét Bévezetni a hit édenébe,
S lobogóját, Jézus szent keresztjét Tűzni vérrel áztatott terére;
Rakni roppant, fényes imolyákat Az öröklő üdvök Istenének ; H ű n kegyelni a hittérítőket,
S nyitni tért az égi szent igének. — De nem ember képes e csudákat Oly erődús népen elkövetni ! Látta mindezt fájva Géza lelke, S bús agályi nem liagyák pihenni ! Most a s z e l l e m újra könnyű szendert Hinte a megrendített erekre ;
S égi kéjek tengerén, virányin Úszva, lejtve szállá Géza lelke.
Nem zavarták szenderét a gondok, Messzetért az izgalom hatalma, Égi szellem lágy ölén oly édes A kifáradt enyhelő nyugalma ! Száll az éj a hallga némaságban, Tart az álom , Géza boldog álma ! Boldogítóbb az , mi megszakasztja, Fényt árasztva az alvó lakába ; Rózsafelhő fejledez belőle ; És a lenge , égi rózsafelhő Szemvakító fényözönköréből Szende arczczal e g y i f j ú előjő.
— « 3 7 w —
43
Gyenge vállán könnyű rózsafátyol ; Bájsugári ragyogó szemének, Merre i n t , a merre kilövelli, Boldogító üdvözönt teremtnek.
Most az égi fényre ébredőnek Néz mosolygva elbűvölt szemébe, Ajka nyílik; Géza egyre bámul, Egi hangok csengnek át fülébe :
„Üdv és béke néked, Krisztus választottja ! Bizzál, teljesedni fog, mit óhajt szived ; Nem rád bizatott, a miről gondoskodol, Mert emberi vérrel van fertőzve kezed.
Születendő fiad van választva arra, Hogy beteljesítse az Ur akaratát, 0 leszen az Urnák választott királya, S földi után nyerend mennyei koronát.
Fogadd tisztességgel az egyház követét, S tettetlen hűségű szívvel intelmeit,
Rettegve (ha máskép tenni merészelnél)"
A végkárhozatnak örök gyötrelmeit."1) S tűn az i f j ú , fény s a rózsafelhő, Géza álmát újra éj takarja;
De szivében lángerők derengnek, S szent imára nyul remegve karja. —
Elvonult az égi titkok éje ; Jött a hajnal rezgeteg sugára, S a világ hős szittyanemzetére Üdvkorányt vet a hit uj világa. — Bajnok Géza ősi fénylakában Ül tanácsot, a dicső apákkal ; Ajkiról az U r szent lelke szólal, Tele hévvel, tele égi lánggal.
Minden szó egy uj világot alkot,
Minden hang egyegy hős szivbe mélyed ; Küzd a nemzet régi balhitével,
S romjain uj hit koránya ébred.
N y u l a s s y Antal.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
I?I agyarország.
Pest, január 14-én. Ez életben különféle keserítheti a szülői sziveket ; de alig lehet ezeknek nagyobb bánatuk és keserűségök annál, mint midőn egyetlen gyermeköktől véletlen megfosztatnak. Ily bánat s fájdalom érte 1843 év junius 17-én a pest-ferenczvárosi lakosokat H a j n o l t Ja-kab és F
ü h r e r Gertrud szerény házasokat, midőn egyet-len kis 4 éves fíucskájok rögtön eltűnt. Az anya a haldok-ló szomszédnál alig egy óráig imádkozott : az alatt a
sza-1) Az isteni követ szavai majdnem szórólszóra H a r t v i k szerint.
badban játszó kis gyermek elveszett. A bánatos szülék min-dent elkövettek gyermekök visszanyerésére, keresték szün-telen , a kutakat az egész környékben, valamint egyéb rej-tekhelyeket is megvizsgálták, a közel fekvő falukat megjár-t á k , még hírlapok umegjár-tján is megjár-tudakozódmegjár-tak, de gyermekök-nek semmi nyomára se jöhettek. Végre egyedül Istenben helyezve minden bizalmukat e keresztény szülők, megnyu-godtak Annak szent s bölcs végzésén ; de mind e mellett meg nem szűntek elveszett gyermekökért a mennyei atyát buzgó fohászaikkal tovább is kérni, és az anyai szerető szív-ből a viszonlátás édes reménye soha ki nem alutt. Imád-kozott az anya és pedig még buzgóbban, miután férjét 1847-ben el veszté ; 12 évig könyörgött és sírt a jó anya, és végre elveszett gyermekét visszanyerte. — Az alig mult év véghavában Aradon M a y e r Susanna, M a y e r Fe-rencz aradi molnármester anyja súlyos nyavalyába esett ; a beteg érezvén élete vége közeledését fiát inté, miszerint Pesten lakó testvérét és fiát tudósítaná helyzetéről, és őket híná meg, ha még egyszer őt látni akarják. Ez megtör-t é n megtör-t , és a hivamegtör-talosak mégis jelenmegtör-tek Aradon , de már ek-kor a testvért és anyát el is temették. Itt a rokonok gyá-szos beszélgetéseik közt a boldogultnak különféle észrevé-telei fordultak elő, és nem kis bámulásukra fölemlíték, hogy a haldokló beteg bizonyos, itt levő pesti gyermekről is szólott, és hogy azt egy koldus lopta volna el onnét szü-lei egyetlen fiát, kit igen óhajtana anyjának visszaadni.
Erre a megholt testvére figyelmes lőn, emlékezvén Pesten bizonyos anyára, ki elveszett gyermekét már rég siratja, és ez iránt neki is nem egyszer fájdalmasan panaszkodott;
miért kéré az aradiakat, hivatnák elő az említett fiút, hogy ő láthassa, és Írnának Pestre a bánkódó anyának ; mi ezen nő közbenjárására mégis történt. Miután az anya ezen hírt hallá , és arra, hogy gyermekét két jelről megismerné , mely a bal szeme fölötti sebhely, és jobb lába nagy ujján található fekete köröm, válaszában az aradiakat figyelmez-teté, ezek pedig erre a fiút megvizsgálván, ugyan azon je-leket találták : tökéletesen meggyőződvén mindenekről anyját biztositák, ki alig vevé ezen biztosítást, örömtől ára-dó szívvel azonnal, nem tekintve az ut nehézségeit, a hely távolságát, a kellemetlen évszakot, mult év december 30-án kellő bizonyítványokkal ellátva elindult, és negyednap már 12 évig nem látott fiát anyai karjai közé szorítá, e hó 6-án pedig vele együtt Pestre megérkezett. A már 16 éves iíju a szó teljes értelmében el van hanyagolva, egészen vad, testalkotására nézve törpe és gyenge, beszél oláh és német nyelven, ott nevét nem tudván, Franczi-nak nevezték. — Mit tőle és az aradiaktól megtudni lehetett következő : őt egy koldus a ház elől elcsalta, kocsira tette és erőszakkal magával elvitte, hol és merre jártak, az ifjú erről mitsem tud mondani. 1844 év farsangján Aradra jutottak, ott a gyermek koldult, e közben megbetegedvén, az öreg koldus által V i l i i Ferencz ácslegényhez adatott, kinek neje bár ő is 6 gyermekkel terhelve volt, mégis elfogadta ápolásra.
A koldus néhány nap múlva ismét megjelent és a már egy-kevessé lábadozó gyermeket magával elvitte ; de őt nem használhatván, se ápolni nem akarván, ismét visszahozta a
3 8 «
szegény ácscsaládhoz, épen oly időben, midőn senki a gyer-mekeken kivül honn nem volt. s azoknak körében hagyta,
szegény ácscsaládhoz, épen oly időben, midőn senki a gyer-mekeken kivül honn nem volt. s azoknak körében hagyta,