Pest, marczius 4-én. A vallás és közoktatási
mini-sterium azon kérdésre nézve: vájjon az egyházijogbóli tu-doroztatás a hittani vagy jogtudományi kar köréhez tar-tozzék-e ? f. é. januar 28-án kelt rendeletében elhatározá, szerint az egyházi jogbóli fölavatások jövendőben is a jogtudományi kar által történjenek; minthogy azonban a concordatum tartalma szerint a vizsgálók fele része a me-gyés püspök által lészen kinevezendő : mind ezen intézke-dés foganatosítása mind a tudoroztatásnak módja körül részletesebb utasítások fognak adatni.
Pozsony, febr. 26. Városunk erkölcsi arczképét nagyböjt idején pár vonással ecse telni nem tartottam
fö-löslegesnek , minekutána tagadhatlan : hogy, valamint a megváltás munkájában Krisztus urunk kínszenvedése és halálának áldozata a legfőbb, úgy az egyházi évnek legne-vezetesb része az, mely ezen titkok megülésére különöseb-ben szentelve van. Pozsonyban azon rend van az illető egy-házi hatóságtól az egész böjti időszakra megállapítva, mi-szerint mindennap egyik vagy másik templomban böjti szent-beszéd vagy keresztúti ajtatosság tartatik német nyel-ven; a magyar és tót ajkúak számára szinte nem hiányoznak a böjti predikácziók a ferencziek templomában. Szóval vá-rosunk lelki szükségének kielégítéséről kellőleg gondoskod-va gondoskod-van, és a jámbor keresztény lelkeknek elég alkalom nyujtatik ez időben leikök üdvösségén kiváltkép
munkál-kodni. Ezek után legnagyobb örömünkre szolgál azt nyil-váníthatni , hogy valóban számosan, s hozzá tehetjük, szá-mosabban mint bármikor az előtt, iparkodnak szent hi-tünk titkairól elmélkedni, és az egyház nyújtotta segédsze-rekkel élni. Ezt kétségkívül teszi azon körülmény, hogy a templomok inkább mint valaha telvék. A magyar és tót szent-beszédekre pedig a közel fekvő helységekből is szá-mosan gyülekeznek.-- Lesznek, úgy hiszem e lapok t. olva-sói közöl is többen, kiket mult évben az új világba hitté-rítő minőségben költözött hazánkfiai tartózkodási s műkö-dési helyök megtudása érdekel. Ez okból mult hó végén Amerikából kelt magán levél nyomán bátorkodom közleni, hogyT gróf B e r é n y i Antal volt vágújhelyi prépost Ro-chesterben, H a t a 1 a Alajos kegyesrendi áldozár pedig Per-kinsvilleben működnek a buffalói püspöki megyében. Folyó
1856. évre Amerikában megjelent Metropolitan Catholic Al-manac sok örvendetest tartalmaz Az egymás mellé állított számok el nem vitázható bizonyossággal tüntetik szemünk elé azt, hogy a keresztény katholika egyház
Éjszak-Ameri-ka egyesült tartományaiban daczára ellenségei fondorkodá-sának, mint erős életteljes fa naponkint terepélyesebbé válik, úgy, hogy azon sok szemét, melyet a hitetlenség és tévely e fa tövénél fölhalmoz, nevelő anyaggá válik, melynek bűze ugyan kellemetlen, de maga a fa növekedésére hasznos.
Azonban szóljanak a számok: 1808 esztendőben ez egész föl-dön nem volt több, mint 1 megye, 2 püspök, 68 áldozár, 68 templom, 2 seminarium , 1 collegium és 2 nőacademia. —
1830-ik évben már volt 11 megye, 10 püspök, 232 áldozár, 230 templom , 9 seminarium, 6 collegium és 20 nőacade-mia. 1840-ben: 16 megye, 17 püspök, 482 áldozár, 454 templom 358 állomással, 13 seminarium, 9 collegium és
47 nőacademia. Folyó 1856-ik évben pedig van, 41 megye, 2 apostoli helyettesség, 40 püspök (2 püspök mult évben meghalálozott), 1761 áldozár (kik közöl mult évben 25 halt el), 1910 templom 895 állomással, 37 seminarium,
24 collegium és 130 nőacademia. —p—
A il s t r i a.
A „Wiener Kirchen-Zeitung" közli azon levelet, me-lyet fm. R a u s c h e r Othmár bibornok ő eminentiája fm.
V i a l e - P r e 1 a bibornok ő eminentiájához intézett a concor-datum pontjainak alapján. Az oklevél így hangzik:
LITTERAE a Celsissimo et Reverendissimo Princi-pe Archiepiscopo Viennensi qua Majestatis Suae Caesareae Plenipotentiary ad Eminentissimum et Reverendissimum Dominum Mich. S. R. E. Cardinalem Viale Prela quaSan-ctissimi Patris Plenipotentiarium datae.
Eminentissime ac Reverendissime Domine! Domine Colendissime !
Ecclesia catholica nunquam non est arca , ad quam confugiunt omnes, qui salvi iiunt in vitam aeternam; no-stris autens temporibus Dominus mundum promissionum Christi oblitum clarissimis argumentis edocuit, temporalis quoquevitaebonispessimam imminereruinam,nisiEcclesiae salutaris influxus societatis civilis fundamenta coniirmet.
Vicissim tempestates, quibus agitati sumus , baud obscure innuerunt, quanti pro Ecclesia Dei momenti s i t , ut pote-stas civilis effrenem cupidinum licentiam manu forti com-pescat ; quippe nostro aevo Ecclesiae res est cum factione, quae non tantum fidem divinitus infusam, sed etiam natu-ralem religionis sensum fundi tus evertere conatur, fréta commentis prava arte ita adornatis, ut animum, quae sua sunt, quaerentem vehementer commoveant.
Ubi perversitatis praeconibus liberum e s t , ad popu-los fascinandos cuncta componere , nunquam deerunt, qui sana ratione frustra reclamante in magistrorum verba ju-rent , atque renovabitur abominatio desolationis, quae an-te aliquot annos in ipso loco sancto, Principis scilicet Apo-stolorum sede, star e coepit.
His ita compositis magis quam unquam exoptandum est, ut Imperium cum sacerdotio ad tuendum Dei in terris regnum iideliter conspiret. August issimus vero Austriae Imperator avita pietate ductus nihil sanctius habuit, quam ut concordiam sacrae atque civilis potestatis in latissimis ditionibus sceptro Ejus subjectis intemeratam inconcussam-que stabiliret. Regnator omnium Deus incrementum beni-gne dedit eis, quae ad Ipsius sanctificandum nomen su-scepta s u n t , et conventum est de articulis, quos tam a
Sanctissimo P a t r e , quam a Majestate Sua ratos esse ha-bendos, addubitari vix potest. Quum autem in tantae mo-lis gravitatisque opere nonnulla supersint, quae meminisse j u v e t , Augustissimus Imperator mihi in mandatis dedit, u t , quae sequuntur, Eminentiae Vestrae Reverendissimae communicem.
I. Majestati Suae cordi omnino est, ut in studiorum Universitatibus fides floreat et pietas. Multifaria, quam
scientia humana parit , utilitas praesertim ex saeeulo XVIII. multifariis erroribus quasi nubibus odducta est, quae ut veritatis luce dissipentur, ipsius societatis huma-nae quam maxime interest. Tantae rei in studiis generali-bus ordinandis diligentissime rationem habere, Majestati Suae propositum est. Multa sunt, quae suadeant, ut sacro-rum Antistites in Universitatibus Archicaricellarii seu Cancellarii partes agant ; quatenus difficultates obstent, in facultatem tamen theologicam secluso Cancellarii, ubi adest, officio peculiarem influxum exercebunt.
II. Ad examinandos laureae theologicae sive juris nonici candidates per Austriam nullo non tempore viri ca-tholici exclusive sunt adhibiti, sed et aclhibebuntur.
III. Quodsi expediat, ut Episcopis nonnullis laureas theologicas conferendi facultas auctoritate apostolica tri-buatur , Augustissimus facile consentiet ; communicatis ta-men inter Sanctam Sedem et Gubernium Imperiale consi-liis negotium pertractetur.
IV. Liberum erit Episcopis, studiorum Universita-tem catholicam sub eorum dependentia constitutam funda-re. Quum autem necesse sit, quoad res politicas et jura ci-vilia ejusmodi institute assignanda cautiones pro rerum et locorum varietate adhibere, consilia cum Gubernio Cae-sareo praevie conferenda erunt.
V. Antequam professor facultatis juridicae ad jus canonicum tradendum deputatus constituatur, Episcopi dioecesani de ejus fide et doctrina sententia expetetur.
VI. Universitas Pestinensis originem debet fundatio-ni ecclesiasticae, quae Maria Theresia Augusta regnante bonis ecclesiasticis adaucta est. Nihilominus ex saeculi praeteriti fine rarissimis quibusdam casibus accidit, utviri acatholici ad scientias profanas in Universitate praedicta tradendas admitterentur. Augustissimus vero Imperator aequum esse agnoscit, ut in ejusdem professores catholici tantum assumantur, quin tamen derogare intendat juribus virorum ab Ecclesia catholica alienorum, qui ad docendi munus deputati jam fuerint.
VII. Theologiae studentes, quodsi ab Episcopo in se-minarii sui alumnos suscepti vel vestem religiosam induti sint, nec non monasteriorum novitii in cunctis Imperii par-tibus a servitiis militaribus praestandis immunes erunt.
VIII. Secundum leges in Austria vigentes pro Gym-nasiis mediisque scholis a potestate civili institutis religi-onis magistri ita seliguntur, ut Episcopus dioecesanus con-cursum habeat, et quem dignissimum censeat, Gubernio adjectis concursus actis significet, qui et de regula ad nia-gisterium vacans deputatur. Quando sub peculiaribus re-rum adjunctis eum declinari contigerit, nunquam non vir nominatur, quem Episcopus ad munus obeundum habilem enuntiaverit.
IX. In reprimendis libris religioni morumque hone-stati perniciosis communis est Ecclesiae civitatisque causa et Augustissimus Imperator nihil intentatum relinquet, ut quantum fieri possit, ab Imperio excludantur. Curabit igi-t u r , uigi-t ad scripigi-torum licenigi-tiam refrenandam leges,
qua-m 1 5 8 «»
rum districtae cautiones non desunt, debito vigore execu-tion! mandentur et desideriorum, quae sacrorum Antistites hoc de negotio exposuerint, ratio diligentissime habeatur.
Multa tarnen pro re nata cautione opus est, ne pejora con-tingant. In plerisque Europae partibus classes animi culti-oris et scientiae laude gloriantes morbo intimo laborant, quem medici prudentis adinstar tractare oportet. Annum usque 1848 in Austria exercebatur censura praeventiva et quidem rigore plena. Conquerebantur, qui liberales se ha-beri amabant, quod patrocinium a Gubernio Ecclesiae ca-tholicae exhibitum omnes justi et aequi tramites excede-ret. Révéra autem censura, qualis tunc obtinebat, malo praeveniendo vel reprimendo impar plane erat. Nimis late patent Austriae lines et innumerae praesto sunt artes, qui-bus inspectio a politia exercita eludatur. Igitur bibliopolis nunquam deerat copia libros prohibitos invehendi, et quo gravius essent interdicti, eo avidius quaerebantur et per-legebantur, eo majori pretio divendebantur ita, ut tali mercimonio operam dantes mulctas, quibus deprehensi pu-nirentur, facile praestare possent et exultarent exterarum partium librarii, quando opus novum sumtibus editum in Austria proscriberetur. Non eadem tamen in cunctis Imperii partibus rerum conditio est. In ditionibus Venetis et Lon-gobardicis facilius est, perversos libros excludere, quam in Germanicis, quibus tot principum protestantium dominia vicina sunt, vel in Hungaria et Transsylvania. ubi tantus habetur incolarum acatholicorum numerus. Praeterea in Italia multa, quae in Germania taedium jamjam pariunt, utpote innumeris vicibus repetita, nova adhuc sunt et ma-jorem seducendi vim exserunt.
X. Quando ecclesiasticus vir a judice saeculari in jus vocatur propter crimen seu delictum ad religionem perti-nens, quod poenalibus Imperii legibus animadvertitur, Ma-j estas Sua difficultatem non facit, ut a tribunal) civili pri-mae instantiae, antequam ad sententiam ferendam pro-cedat, Episcopo acta exhibeantur et ipse reum audiat, omniaque peragat, quae ad causam juxta canones cogno-scendam requiruntur. Postquam in foro suo sententiam tu-lerit, eandem communicabit judici saeculari, qui subinde de legis civilis violatione legis civilis ad normám judicabit.
XI. Ceterum articuli XIVti de clericorum causisdis-positiones eos respiciunt, qui a judiciis ordinariis condem-nati fuerint : exceptiones occurrant necesse est, ubi de cri-mine agatur, in quod ad tempus extraordinarius proceden-di modus, quem „Standrecht" (juproceden-dicium instantaneum) vocant, statutus est. Insuper Majestas Sua exspectat, fore, ut Episcopi ad custodiendum virum ecclesiasticum , qui a judice civili de delicto vel transgressione condemnatus fue-r i t , domum ecclesiasticam seligant, quae Gubefue-rnio haud displiceat. In quantum ad ecclesiasticam aliquam domum custodiendi remitti possint, qui criminis rei judicati fue-rint , pendebit a casus natura et gratia Imperatoris.
XII. In provincia, quae sub limitum niilitarium no-mine venit, peculiaris plane res administrandi modus sta-tutus est; quippe unus idemque et militum praefectus et judex et magistratus civilis. Igitur judices ordinarii, ad
quos clericorum causae civiles per Ordinationen! ddo. 7.
Augusti 1852 remissae fuerant, militiam simul regunt.
Quum autem in pluribus limitum militarium partibus aca-tholici frequentissimi habitent, non contingere non potest, ut hi magistratus aliquando viri ab Ecclesia catholica alieni sint. Quapropter Majestas Sua clero catholico ab ordinariis districtuum singulorum judicibus exemto Zagrabiae, ubi rerum civilium et militarium per Croatiam et Slavoniam gubernátor residet, forum speciale delegatum constituit.
Pari modo in ceteris quoque limitum militarium partibus providebitur.
Quum Majestas Sua desideret, ut disciplinae eccle-siasticae vigor conservetur, paratum semper se exhibuit et exhibebit, ad executioni mandandas sententias ab Epi-scopis in clericos eis subditos latas brachii saecularis auxi-lium praestare. Exspectat autem fore, ut Episcopi brachium saeculare imploraturi congruas alferant dilucidationes, si quas ab ipsis peti contigerit, quo quidem eveniente casu Augustissimus consilio utetur commissionis sub Episcopi cujusdam praesidio ex sacrorum Antistibus seu aliis viris ecclesiasticis compositae.
XIV. Leges Austriacae qua regulám statuunt, ut te-stes, quarum domicilium a sede judicis inquisitionem pera-gentis ultra duo milliaria distat ; coram judice districtus, in quo habitant, testimonium ferant. Praeterea et legum tenori et Majestatis Suae voluntati plane consentaneum est, ut in expetendis testimoniis sacerdotum, quantum rei natura sinat, caveatur, ne persolvendis muneris sacri offi-ciis impedimenta ponantur. Quodsi accidat, ut judex qui-dam indiscretius agat, Episcopi Augustissimum adeant, qui curabit, ut negotium secundum Ipsius voluntatem et legis ad mentem pertractetur.
XV. Quum anno 1849 militum in domibus collocan-dorum cura communitatibus politicis concrederetur, non infrequenter accidit, ut parochis, qui neque ampliori ha-bitatione neque reditibus congruam superantibus frueren-tur, milites in sua reeipiendi necessitas imponeretur. Quan-tum hoc ab aequitate alienum sit, Episcopi plus una vice exposuerunt et medelam alferri Imperatoris voluntas est , cumque hoc ipso tempore de reformando toto milites col-locandi negotio agatur, jussit, ut in dispositionibus con-dendis clero debito modo provideatur.
XVI. Quoad ratas habendas personas ad bénéficia ec-clesiastica promovendas Majestas Sua intendit, cuncta in eo, quo nunc sunt, statu relinquere et sperat, nunquam futurum, quod necessitatem inferat, ejusmodi cautionem amplius, quam hueusque factum sit, adhibendi.
XVII. Summi per Austriam Imperantes jure patro-natus coronae vel fundorum publicorum nomine exercendo constanter ita usi sunt, ut curae animarum efFicacius ge-rendae benevolam curam haberent, et Majestas Sua, quae hac de re ab Antecessoribus Ejus constituta sunt, pro pietate et sapientia Sua proprio motu confirmavit. Volun-tas Ejus est, ut haec eadem imposterum quoque sal va con-ventione articulo XXV-to inita firma maneant; quippe desiderat, ut ad parochialem animarum curam optimus
quisque deputetur ; et probe seit, quanti in seligendis sacerdotibus ceteris dignioribus Antistitis dioecesani judi-cium faciendum sit.
XVIII. Si forsan eveniat, ut corporatio quaedam ec-clesiastica legitime supprimatur , bénéficia , ad quae prae-sentaverat, liberae collationi episcopali reddentur, in quan-tum id canonum sanctiones praescribunt.
XIX. Maj estas Sua nullomodo obstacula ponere in-tendit, quin Confraternitates, sive Sodalitates, quales Ec-clesia probat et commendat, constituantur et pietatis ope-ribus unitis viope-ribus incumbant. Attamen praecavendum est periculum, ne sodalitatum piarum titulo molitiones obte-gantur in civitatis sed et Ecclesiae perniciem vertentes.
Itaque cautiones quasdam adliibere necesse est ; magni tamen Episcopi dioecesani de Sodalitate quadam constitu-enda judicium fiet
XX. Archiepiscopi et Episcopi minime impedientur, quin in institutis piis ea, quae religionem et vitae Cliri-stianae integritatem attinent, vi muneris pastoralis eis proprii dirigant. Quantum vero Majestas Sua exoptet, ut in omnibus quibuscunque institutis cuncta recte ac pie com-ponantur, ex eo patet. quod etiam , qui carceris poenam luunt, novissime magnarn partem congregationum religio-sarum curae demandati fuerint.
Ceterum mihi concessum sit, denuo exponere sensus summae venerationis, quacum permaneo Eminentiae Ve-strae Reverendissimae Viennae, die 18. Augusti 1855. hu-millimus et obsequentissimus servus J o s . O t h m a r de R a u s c h e r mp. Archiepiscopus Viennensis.
.T .-T <T c^X\^sjj fTs fl^ ftN ». MS ^
\ r o (1 a 1 o m.
Mittheilungen der k. k. Centralcommission zur Er-forschung und Erhaltung der Baudenkmale, unter der Leitung des k. k. Sectionschefs und Präses der k. k. Cen-tralcommission Karl Freiherrn von Croernig. Redacteur : Karl Weiss. Wien 1856. K. k. Hof- und Staatsdruckerei.
(Előfizetési ár egy évre 12 füzetre, postán megküldéssel 4 f r t 20 kr. pp.)
Az é p í t é s z e t i e m l é k e k e t f ö n n t a r t ó é s v i z s g á l ó cs. k. k ö z é p p o n t i b i z o t t m á n y B é c s -b e n elhatározta, az esztendőnkint kiadandó é v k ö n y v mellett, a fönnebbi czim alatti f o l y ó i r a t n a k is kia-dását , mely minden hó elsején 1 — 2 ívnyi füzetekben je-lenik meg. Tartalmát képezik I. Általánosb müvészettörté-nelmi és régiségtani értekezések ; különös tekintettel a bi-rodalom művészeti emlékeire, s ezen tudományoknak az ol-vasók tágabb körébeni terjesztésére II. A birodalom összes építészeti és műemlékeinek fölsorolása, ismertetése és míí-tani leírása. III. A középponti bizottmány jövő ujabb ar-chaeologiai fölfedezéseinek közlése. IV. Az építészeti és mű-emlékeket illető kérdések és feleletek. V. Mütörténeti mun-kák ismertetései. Minden füzet külön rézmetszetü képet s a szövegbe nyomott számos ábrákat hozand a leirt tárgyak bővebb magyarázatául.
Az első Tűzet mindjárt számos becses értekezéseket közöl. Bevezetőleg E i t e l b e r g e r Rudolf bécsi egyetemi művészettörténeti tanár ,,A r é g i s é g t a n h a z á n k -b a n i f ö l a d a t a " czimü czikkével mintegy a folyóirat irányát tűzi ki. Meglepő érdekű a második értekezés a s c h ö n g r a b e m i egyház ismeretes jeles Írójától D r . H e i d e r t ő l , mely a stájerországi n e u b e r g i c i s t e r -c i t a k o l o s t o r e g y h á z a nevezetes ókeresztény sym-bolicus domborműveit magyarázza. Sajátságos jelvényes ké-pekben találjuk itt előállítva és magyarázva szent vallá-sunknak a Megváltóra vonatkozó legrégibb symbulumait, mint a holt szülötteit fölébresztő oroszlánt, a gyermekeit vérével tápláló pelikánt, a hamvaiból föléledő phoenixet, a forráshoz ügető szarvast, a szűznek hodoló egyszarvút, s a többi az erkölcsi életre s a bűn legyőzésére vonatkozó ábrákat. Mindezen jelvényes képleteket a szerző dús tudo-mányos tárgyismerettel és a középkori egyházi symboli-sticai hagyományok egykorú adataival találólag és érde-kesen magyarázza. Valóban ez is egyik gyönyörű példá-nya a középkori keresztény művészi érzületnek s azon ma-gasztos vallási nyilatkozatnak, mely valamint az életet úgy a művészetet is áthatotta.
A többi számos értekezés és jelentés közöl itt csak a hazánkra vonatkozókat akarjuk még röviden érinteni ; minők : az ó-b u d a i római vízvezeték, a 1 ő c s e i régi gótli Ízlésű plébániai e g y h á z , és a vasvármegyei j á k i ősromán izlésü t e m p l o m fönntartására vonatkozó intéz-kedések , melyek által ezen már is romlásnak indult neve-zetes régiségek, a középponti bizottmány és a helyhatósá-goknak az illető egyházi patronatusoknáli föllépte követ-keztében, most már tökéletesen biztosítvák. Az utóbbi jáki plébániai egyházra nézve értesülünk, hogy az mint az egész birodalom egyik legkitűnőbb román izlésü építészeti emlé-ke, a középponti bizottmány különös figyelmét vonta magá-ra, minek következtében műértők által megvizsgálva, ábrá-ival együtt külön inonagraphiában a bizottmány évköny-veiben fog megismertettetni.
Erdekesb fölfedezés még hazánkból a már sz. István kofában virágzott S z a l a v á r o t t kiásott épületromok , hol azonban a romboló tudatlanság elől csak kevés volt megmenthető. A kiásott, művészileg vésett fehér márvány-darabok részletein még egyes fölirások is olvashatók s kü-lönféle ábrák láthatók. így az ajtóhomlokzati töredéken a
„ Q u a e r e n s i n v e n t o p u l s a n s " fölirat, más töre-déken keresztet tartó kezek, egy harmadikon angyal ábrák és diszítmények a fölirattal „+ A n d r e a s " és „ V i t a m,"
további töredékeken : lovon ülő alak és „E s o l u t i S."
meg „ S u b P. 0. N i t u," fölirások jönnek elő. Kétségki-vül mindezen töredékek az egykori hires szalavári apátság monostorának nevezetes maradványai.
Erdélyből — a romai régiségek ezen dús kamarájából
— szinte Udvarhelyszéken T i b o 1 d o n kiásott nevezetes romai pénztalálmányról értesülünk, összesen 755 darab találtatott Kr. U. sz. e. 43 évtől egész Kr. U. sz. u. 167-ig való korból
160
A többire nézve elég legyen csupán megemlíteni, hogy valamint hazánkból, úgy a birodalom többi tartomá-nyai köréből is a legérdekesebb tudósítások nagyobbára egyházi régiségeket tárgyalnak ; és figyelmeztetünk még egyszersmind azon költségek részletes kimutatására, me-lyek csupán 1852 — 1854-ig az olasz tartományokban az építészeti s mű-emlékek fönntartására és kijavítására na-gyobbára a kormány, részint pedig egyes közhatóságok által a kormány intézkedése nyomán történtek , s melyek összesen 174,740 forintra rúgnak. Ezen összegnek is teteme-sebb része a nevezeteteteme-sebb egyházak javítására fordíttatott.
Ezen rövid tartalom-ismertetésből is kitetszik : vala-mint a es. k. középponti bizottmánynak úgy ezen közlö-nyének is czél- és korszerűsége ; mely részünkről annál in-kább igényel elismerést és pártfogolást, miután , mint lát-j u k , ezen intézkedés által végre hazánknak is a gondat-lanság és közönyösség által eddig méltatlanul feledett és elhanyagolt egyházi, művészeti és történeti emlékei ki-tűnő figyelemben részesülendnek. A birodalom egyéb ré-szei ugyanis már nagyobbára megfelelő müvekben ismer-tetve lévén, a középponti bizottmány honunkban számít a legtöbb érdekes ú j fölfedezésre. A lap a kerületbeli
con-s e r v a t o r o k n a k is mintegy hivatalos közlönyéül szolgálván, melyben tudósításaik általánosb érdekű részletei közzé fog-nak tétetni, benne hazánk consevatorai számos érdekes tudósításainak nézünk elébe Minket egyháziakat e mel-lett az ügy kétszeresen érdekel, mert ezen emlékek
ha-s o n l í t h a t l a n u l nagyobb része egyházunk és magasztos val-lásunk mindannyi dicső emlékei, s mindegyik fölfedezése és fönntartása mindannyi emlékszobor, melyet buzgó és ada-kozó főpapjaink, ajtatos és munkás szerzeteseink s általá-ban virágzó vallási életünk dicső emlékeül fölállítunk.
Ezen indokok úgy hiszszük elegendők nemcsak a
Ezen indokok úgy hiszszük elegendők nemcsak a