í » y « r , febr. 1-én. Az iskolai félév végén tartatni szo-kott hittanbóli próbatétek ma fejeztettek be mélt. D e á k y Zsigmond caesaropoli fölszentelt püspök, olvasó kanonok s püspöki helynök, pápa ő szentségének házi praelatusa, mint püspöki-biztos urnák elnöklete alatt, ki hatáskörében sziv-örömmel kiván áldozni az egyháznak és a szeretett hazának.
Minthogy a 245-ből álló főgymnasiumi tanuló ifjúság között 28 győrmegyei növendékpap találtatik : ft. T a t a y János kanonok és seminariumi igazgató ur is jelen volt. A vidorképü tanuló ifjúság a hittanból kitűzött kérdésekre tiszta értelmes szóval s eleven bátorsággal felelt meg. Le-gyen is a vallás, mely földön tul ragad, embert s lelkeket Isten képe szerint alakít, őrtűz a szivben, hogy az ember rövid földi életének útjait szellemébren lejárhassa, és für-tébe , mint jó liarczot harezolt, szűz-erény virágfüzért tűz-hessen.
Ma a délelőtti tanelőadások befejezése után az egész ifjúság összegyűlt a nagy terembe a beigtatási ünne-pélyre. Ugyanis nt. S i m o n Zsigmond igazgató-tanár, ki legújabban a pannonhegyi perjeli hivatalra lőn kijelölve és megválasztva, búcsút veendő e tanintézettől föllépett az emelvényre s elérzékenyülve vett búcsút a tanítók- s tanít-ványoktól, bemutatván nekik az ú j igazgatót nt. S z a b ó Othmár urat. A tanító testület nevében az ú j igazgató, a tanítványokéban két ifjú viszonzá a köszönet és szerencse-kivánart érzelmeit.
Ezek után az ifjúság visszavonult illető osztályába, hol kiosztatott közöttök a „Búcsu-hangok" czímü versezet, melynek V i r á g ból jól alkalmazott mottojával befejezzük jelen közlésünket : „Költözésedkor ha siratnak . . . nem kis
jele, hogy sokáig s hasznosan éltél." —bi—
V á c v , Febr. 7. Ma ment végbe püspöki székesegyhá-zunkban a fokozatosan előléptetett káptalanbeliek beigtatása; nevezetesen ft. T a j t h y Ferencz olvasó, K r i s z t e r Antal éneklő, H a u 1 i k József őrkanonoknak, H e r -m a n n József szél esegyházi, gr. Z i c h y Hyppolit pesti, és M ü l l e r Mihály csongrádi főesperesnek igtattatott
be. Ugyanekkor új káptalani székébe beigtattatott ft. L e -x a Ferencz volt tápió-györgyei plébános s nagy-abonyi al-esperes, és ft. S o ó s József, ki, miután tizenöt éven át a megyei hivatalnál ernyedetlen buzgalommal , és a vésztel-jes időkben megyénket súlyos veszedelemmel fenyegetett megrázkódtatások között, az egyház szellemének fönntartá-sa- s illetőleg visszaállítására, kettőztetett hévvel közre-munkált, először is mélyen tisztelt főpásztorunk által pap-növeldéi igazgatónak, most pedig ő Fölsége kegyelméből, székesegyházi kanonoknak kineveztetett. A beigtatási ün-nepély bevett szertartás szerint a sz. Léleknek segítségül hivásával megkezdetett, és sz Ambrus énekével befejezte-tett. — A farsangi utolsó napokban , népünk vallásos fo-gékonyságának , s igazi katholikus lelkületének szép jelét adá, midőn az ezen alkalommal kitörni szokott pajzánsá-got, s féktelen kedvet a legszebb ájtatossággal t. i. az Oltári-szentségnek 40 óráig tartó imádásával ellensulyozá.
Különösen reggel és este zsúfolásig tömve volt nagy szé-kesegyházunk , és a szó teljes értelmében ezer ajak zenge dicséretet az Oltári-szentségben elrejtett véghetetlen sze-retetü Isten Krisztusnak , ki áldassék mind örökké. Amen.
S z a t h í n á r r ó l . D i c s é r t e s s é k a Jézus Krisztus! Job-ban és szebben sohasem kezdhetni a levélirást, annál ke-vésbbé ma Jézus szentséges neve ünnepén, midőn — az elmélkedő keresztény kebelét már természeténél fogva is oly édes örömmel eltöltő ünnepen — nm. főpásztorunk, ki a tél folytán köz aggodalmunkra többször gyöngélkedett, mellfájdalmai daczára mint karácsonkor s az év végnap-j á n , ugy ma is atyai szónoklatával örvendezteté meg hí-veit , s a keresztények ez egyetlen üdvözlési szokását he-lyes*, dicséretes- és hasznosnak bebizonyítá s megtartandó-nak sürgeté. Beköszöntésem után megkezdhetem, miről ez alkalommal irni kívántam; s e z a S z e g é n y e k i n t é z e t e . Erről szerkesztő ur engedelmével néhány szót mondok; nem ugyan azért, mintha valami ú j lenne, mert hiszen e lapo-kon is megemlíttetett már az évek előtt : hanem mert ez az emberiségen Isten képét oly szépen visszatükröző, s mun-kálkodásaiban oly áldásosán gyü mölcsöző intézet a szerény-ség leplével annyira van elburkolva, hogy annak alapját, czélját, belkormányzatát itteni lakosok is csak csekély rész-ben ismerik, gazdászati állapotját senki; pedig az elért jó czél csak ösztönt s buzgalmat kölcsönözne. Az intézetet alapította nm. püspökünk a ns. város hozzájárultával. Czél-Ja : az elaggott, beteg, munkatehetlen v á r o s i szegény la-kosokat hátralevő napjaikban ápolni, és a házankin-ti koldulás megszüntetését — az illetőknek hetenkint nyúj-tott pénzbeli segély által—eszközleni. Kormányozza az in-tézetet egy gyűlés, melynek elnöke a nm. püspök, tagjai a városi főpolgármester, egy tanácsos , rendőrfőnök, pénz-tárnok, főorvos és a ház gondnoka. Mindenki fizetés nélkül szolgál ; miért különösen a naponkint fáradozó városi or-vosok és gondnok, ki a ház ellátását vezeti, méltó elis-merést és a szenvedő emberiség nevében hálás köszönetet érdemelnek ! Az intézetbe fölvétetni kivánkozó folyamodik az elnökhez, az kiadja a folyamodást vizsgálattétel végett
t
—•«» 1 0 1 «i-—
a rendőrfőnöknek és főorvosnak, s ezek nyilatkozata nyo-mán veszi föl a folyamodót egész ellátásra az intézetbe ? vagy a heti segélyt nyerők sorába. Mi belügyeit illeti, annyit tudhattam meg : miként e szép intézet nincs úgy megállapítva, hogy folytonos segély nélkül fön tartsa ma-gát ; miért kormánya — nem távozva a czéltól — oda mű-ködik, hogy az alap, kamatjainak tőkésítése által növel-tessék addig, miglen önállólag elláthatja a házat, mely mellékesen mondva szinte megkívánná az atépíttetést. — Es így költségeinek fedezésére jövedelmét a nemes s ál-dozatra kész város évenkinti 3000 frtból és gyógyszerek fizetéséből álló segélyén kivül , a nm. püspök, káptalanbe-liek, s magán adakozók, czéhek és testületek adományai, s a birói ítéletek folytán begyült b ű n - s kihágásdíjak teszik.
Az alapítvány száztólija tőkésíttetik.
A mult 1855 évi beadott számadások zár összegei így állanak : alapítványi-tőke 76,318 f r t 48 kr ; évi kamatbóli jövedelem lenne 4579 frt 4 kr ; más alaponkivüli
jövede-lem 5935 frt 44 kr ; tőkésíttetett 3955 frt; a ház ellátásá-ra költetett 5123 frt 39vt% kr; hetenkinti kiosztásra ada-tott 999 frt 4 kr; összes kiadás 6122 frt 43% kr. Az év folytán teljes ápolásban részesült 106, segélyt nyert 28.
Jelenleg a házban ápoltatik 53, segélyt nyert 29. Ezt csak azért sem tartotta levelező feleslegesnek a közlésre, m e r t t ö b b o k n á l f o g v a k ü l ö n b e n i s a n y i l -v á n o s s á g e l é -v a l ó . Az intézet jótékony czélja műkö-désének szélesítésére jelenleg a már néhány év előtt félig meddig keletkezett nő-egylet rendszeresen akarja magát szervezni. Reméljü k is, miszerint az élére állott nemes hölgyek áldozat-ké szsége és buzgalma, és az in-tézet gazdászati ügyeiben magát eddigelé is igen érdeme-sített gondnok ur e tárgy körüli fáradhatlansága a leg-sikerdúsabb gyümölcsökben nyilvánuland nem sokára. Majd ha Jézus szeretete, mit jutalmul választának, megáldand-ja e nemes törekvést : szerkesztő ur engedelmével köz-örömre s épülésre meg fogunk emlékezni e tárgyról. Ad-dig engedje meg, hogy megjegyezzük. miként provinciális városokbani irányadásul igen hasznos lenne, különösen a je-len jóra ébredező korban, a fővárosi oly áldásteljesen működő nő-egyletek alakulását s alapszabályait lapok ut-ján ismét és ismét megismertetni. Az ily egyleteket alakí-tani törekvőket pedig bátrak vagyunk megkérni, hogy c z é l j a i k közöl a h á z a n k i n t i k o l d u l á s eltörlését ki ne hagyják; meglehetnek győződve, miként ha e tárgy-ban a rendőrséggel teendvén magokat érintkezésbe, a való-di szegények ápolására áldozatkész lakosokat e legtöbb-nyire méltatlan, sokszor bűnös szándokkal a házakba tola-kodó dologtalan tunyák követelő szemtelenségeitől fölmen-tik: törekvésök elérésére fél fáradságot takarítottak meg, s jövedelmöket megkettőztették. Bizonyára nálunk úgy mint másutt.
-J-I r o d a l o m .
C o n c i l i e n g e s c h i c h t e von Dr. H e f e l e . (Vége.) — Dr. H e f e l e az elvirai határozatok értel-mezésésében is k ö z é p u t a t gondolt k i , tudniillik, hogyT a communio alatt az Oltári-szentségbeni részesülést kell érteni közvetlen, k ö z v e t v e pedig a visszafogadta-tást és föloldozást is ; minthogy sohasem bocsáttattak az U r vételéhez, kik visszafogadva nem voltak. Ez végered-ményben csak azonos ama nézettel, mely az „accipere com-munionem"-et a visszafogadtatásról érti. Röviden még azt is megjegyezzük, hogy másutt, p. o. a XL-dik canon értelme-zésénél , maga a szerző is így használja e szót, s e mon-datot. „Per quinquennii spatia temporum a communione esse arcendos"igy fordítja: „Bei Strafe einer fünfjährigen Excommunication." Azután volt visszafogadás is a nélkül, hogy a visszafogadott részesülhetett volna az Oltári-szent-ségben; tudniillik a vezeklés negyedik állomásán lévők a kisebb kiengesztelés (reconciliatio minor) után jelen vol-tak magán az áldozaton is, de nem volt szabad az Ur tes-tében részesülniük. Az arlesi 314-ki zsinat harmadik törvé-nyét : „De his, qui a r m a p r o i i e i u n t i n p a c e , pia-cúit abstineri eos a communione" szerzőnk dr. München-nel a gladiatorok véres játékairól veszi Sirmond nézete ellen, ki e törvény által a békés idők alatti háborgást s fegyverhasználatot, illetőleg ennek letiltását érti.
Bevezetés a nicaeai közzsinat történetéhez. — A zsinat fő tárgyairól — az Arius-féle eretnekségről, a liusvétünneplésről, s a Melitius-féle szakadásról — részle-tesen szól a szerző. Arius tanát fölvilágosítandó , Sabellius, alexandriai szent Dénes, samosatai Pál s Lucián vértanú nézeteit, a mennyire ezek az Igére vonatkoznak, tárgyalja.
Nagyon kár, hogy a szerző igen röviden érinti ez isko-lák elütő nézeteit. Ha a szerző az állításokat egymás mel-lé helyezi s így teszi az olvasónak szeme emel-lé : annál nagyobb érdeme leendett, minél nehezebb e tanok különségét fölfogni.
Az Arius-féle tévtan nyolez pontban előadva a 237-dik la-pon sokkal világosabb s megérthetőbb. Az alexandriai nagyravágyó áldozárnak Colluthusnak, s az alexandriai zsi-natnak története úgy említtetik föl a 248 lapon, hogy le-lietlen volt rajta fönn nem akadnunk. így ír a szerző : „Ob er (Hosius Cordubensis) aber damals auch jener alexandri-nischen Synode angewohnt, auf welcher Kolluthus abge-setzt wurde, ist u n g e w i s s , und gehört v i e l l e i c h t in eine spätere Zeit." Minden okadatolás nélkül tér itt el a szerző az eddig bizonyosnak vett történeti állítástól, mely szerint az alexandriai zsinaton Hosius elnöklete alatt mon-datott ki Colluthus ellen az Ítélet. Erről sz. Athanáz így ír : „ACollutho quodam non vero, sed imaginario, Episcopo, c u i i n G e n e r a l i C o n c i l i o a b O s i o , e t a c a e -t e r i s E p i s c o p i s , qui una aderan-t, iussum f u i -t , u-t se pro Presbytero, qualis antea fuerat, haberet sat. (Apol. 2.) Nagyon fölösleges volt minden ok nélkül eltérni ez állí-tástól.
A nicaeai zsinat okmányait illetőleg bizonyosnak ál-lítja a szerző , miszerint azoknak száma a hármon tid nem
« 102 «+
megy. Ezek : a hitvallás, a 20 törvény, s a zsinati körlevél ; noha a későbbi irók tanúskodása a volt okmányok egész halmazát gyaníttatja. A zsinat történetéhez Euseb, Socra-tes, Sozomen, Theodoret, Rutin, sz. Athanáz, cyzicusi Gelasius sat. iratai szolgálnak kutfőkül ; s azon négy töre-dék, melyeket Pitra 1852-ben „Spicilegium Solismense," czi-mü gyűjteményében, kopt nyelvből fordítva, közzétett.
Ez utóbbiaknak szerző keves értéket tulajdonít. Érdekes olvasmány, mit szerző a zsinati atyák száma-, a zsinattar-tás i d e j e - , a vitatkozások módja-, a császár megérkezte- s az Eusebius-féle íelekezet ostromlásáról mond. A nicaeai zsinati hitvallás fogalmazását illetőleg a t. szerző sz. Vazul állítását pártolja, mely szerint azt Hermogenes szerpap, később caesareai püspök Cappadociában, irta s olvasta föl.
A zsinati atyák névjegyzékére nézve azon lajstromot védi, melyet Mansi (II. 692 1.) kiadott, s ezt a P i t r a által 1852-ben közzé tett töredékből kiegészítendőnek véli. Na-gvon érdekes lett volna e munkában az említett kútfő után kiegészített névjegyzéket olvashatni.
A nicaeai zsinat második tárgyát a husvétünneplést Dániel Gábor, Heumann, Mosheim s Weizel munkáik után tárgyalja s pedig oly terjedelmesen , hogy a zsinattörténet határait túlhaladja, fölvévén a naptár történetét is száza-dokon át majdnem egészen a legújabb időkig. Itt megjegy-zi , miszerint három egymástól elütő ünneplést kell meg-különböztetni : tudniillik : a nyugatit, a kis-ázsiait, és az ebionitákét, kik a húsvéti ünnep jelentésére nézve is saját fe-lekezeti véleményök nyomán zsidó tanhoz szítottak. A Vi-ctor pápa s Polycrates közötti vita végét illetőleg azon véle-ményt t a r t j a szerző, hogy Victor csak fenyegette amazt, de ki nem zárta az egyházból. Érdekes lett volna, ha t. cz.
sz. ki mondta volna nézetét a husvétünneplési szétagazó szokások kútforrása körül ; azután m e g , ha megérintette volna e kérdésnek visszahatását az egyházfönökségi jo-gokra nézve. Ismeretes dolog. miszerint a nicaeai zsinat harmadik tárgyának, a Meletius-féle szakadásnak erede-tére nézve igen elütök a történetirók állításai, a szakadás keletkeztét majd a bebörtönzött püspökök, majd sz. Atha-náz , majd Epiphanius után beszélvén el. Az elsők a szaka-dás okául azt állítják , hogy Meletius , mint hallják, míg ők börtönben hervadtak, megyTéikben papokat szentelt s dolgaikba avatkozott, s pedig az alexandriai püspök tud-ta nélkül. Sz. Athanáz szerint Meletius szinlett hithagyás s egyéb czégéres bűnök miatt tétetett le, s mégis püspökös-ködött, de sőt idegen megyékben papokat is szentelt. Epi-phanius szerint Meletius igen szigorú volt a hithagyásból visszatérők iránt, s alexandriai Péternek ugyanezek
irá-nyában gyakorlott szelíd bánásmódját becsmérelte.* A t.
szerző ugyan a bebörtönzött püspökök állítását t a r t j a : pe-dig úgy tetszik több okunk van sz. Athanázzal tartani; mert az említett püspökök inkább beszélnek a vita folytatásáról hogysem kezdetéről ; mert csak hallásból beszélnek, kényte-lenek lévén megelégedni azzal, mit nekik mások mondtak ; mert sz. Athanáz a dolog kifejlődése után kellő tudomást szerezhetett magának, habár csak hallásból is ; mert érde _ kében fekütt alapos tudomást szereznie már csak azért is ,
minthogy nyilván irt s mások által, kik az ügyet minden okai s okozataival együtt j ól ismerték, könnyen meghazud-toltatott volna. Sz. Athanáz így ir ezekről : „Petrus apud nos ante persecutionem Episcopus, et in persecutione Mar-tyr deciaratus , Meletium Episcopum Aegypti nominatum, multis convictum criminibus, et imprimis quod idolis sa-crificasset, in communi Episcoporum Synodo deposuit.
Meletius autem non ad aliam Synodum confugit; . . . . sed schisma fecit." sat. (Apol. 2. V. ö. Socrates I, 4. a De la Bigne-féle Magna Bibliotheca V. le. II. rész. 253. lapj.) Figyelemre méltó körűim ény ugyan , hogy a nicaeai zsi-nat a hibáját bevalló Meletiussal szelíden bánt, s így ta-lán nem is volt czégéres bűnös: de figyelembe kell ven-nünk azt is, hogy ez k e g y e l e m utján történt. „Conci-lium, mond cyzicusi Gelasius , clementius
—(pilav&çw-TCOTÍQOV — aliquando i n Meletium anímatum , nam summo iure nullám merebatur veniam, decrevit, ut in sua civi-tate maneat, potescivi-tatem autem nullám habeat." (Labbei Concil. Venetiis 1728. T. II. p. 262.)
A nicaeai határozatok értelmezésére nézve , mit ép oly szorgalom- mint tudománynyTal ad szerző, csak néhány észrevételt teszünk , nehogy az ismertetés untató legyen.
—Dr. Hefele a nicaeai 3-ik canont Baronius és mások el-lenében nem vonja a papi-nőtlenséget parancsoló törvények közé. Ezen s ezzel összefüggésben álló nézeteit nem oszt-juk. A hatodik canont Maasen és Phillips nézetök sze-rint nem csupán metropolitai, hanem patriarchai jogható-ságról szólónak mondja. A 18-ik canonhoz azon jó észre-vételt teszi, hogy abban három hitágozat van kimondva ; tudniillik : hogy az Oltári-szentség Krisztus teste; hogy az áldozat; hogy a szerpapoknak nincs áldozatbemutatási hatalmuk. A canon szavai ezek : „Tudtára esett a szent s nagy zsinatnak, hogy némely helyeken s városokban az áldozároknak a szerpapok adták az Oltári-szentséget (ev-/aptonccv); noha se a törvény, se a szokás nem hozza azt magával, hogy az áldozatbemutat ásra hatalommal nem birók adják Krisztus testét (ró OIU^A TOV XQMJTOV') azok-nak, kik áldozatot nyújtanak be." — A 19-ik canonhoz adott azon értelmezés, hogy a samosatai Pál-féle eretne-keket , ha katholikusok akarnak lenni, azért rendelte vol-na megkeresztelni a gyülekezet, mert noha az Atya, Fiu s Szentlélek nevében kereszteltek, ez isteni személyekről nem jól éreztek , — egyenest ellenkezésbe hozza a zsinatot önmagával; mert hisz az arianusok sem jól éreztek a Fiú-ról , mégsem rendeli a zsinat keresztségöknek ismétlését ; de ellenkeznék e tan az egyház más határozataival is. Több idevágó helyet olvashatni Natalis Alexander (Hist. S. IV.
Diss. 23.) könyvében. Csak egyet írok ide a szerző által követett értelmezési elv ellen : „Quamobrem , si evange-licis verbis In nomine Patris et Filii et spiritus saneti Mar-cion Baptismum consecrabat , integrum erat sacramen-tum : q u a m v i s e i u s f i d e s s u b e i s d e m v e r b i s a l i u d o p i n a n t i s q u a m c a t h o l i c a V e r i t a s doc e t , n o n e s s e t i n t é g r a s e d f a b u l o s i s f a l s i -t a -t i b u s i n q u i n a -t a . " (S. Augus-t, con-tra Dona-tis-tas libr. 3.) Véleményünk szerint a zsinat azért hozott oly
ha-103 e
tározatot, mert a samosatenusok vagyis paulinianusok nem az Atyának, és Fiúnak s Szentléleknek nevében ke-reszteltek , mint rólok sz. Ágoston megjegyzé : ,.Istos sane Paulinos baptizandos esse in Ecclesia Catholica, Nicaeno concilio constitutum est. Onde credendum est eo? r e g u -i a m B a p t -i s m a t -i s non tenere. (De haeres-ib. ad Quod-vult deum.) í g y értelmezi az arabs fordító is. (Conc. Co-leti. II. 78. 1.), továbbá Severinus Binius (u. o. 97. lap.).
A t. szerző ugyan sz. Athanázra hivatkozik a kérdés t ö r -t é n e -t i részé-t ille-tőleg; s sz. A-thanáz csakugyan mond-j a : ,,M a n i c h a e i , P h r y g e s , e t S a m o s a t e n s i s d i s c i p u l i q u a m v i s p r o f é r a n t n o m i n a ,
nihilo-minus sunt haeretici (Editio Maur. Parisiis 1698. 510 lap) : de nem mondja, mily i g é k e t mondanak ezek; vagy ha, mint természetes, a keresztség igéit értjük : akkor ezt m i n d e n p a u l i n i s t á r ó l ép úgy nem lehet érteni, mint nem a phrygiaiak- vagyis montanistákról, kik sz. Va-zul állítása szerint az Atyának, Fiúnak , Montanus és Pri-scillának nevében kereszteltek, s a laodiceai zsinat 8-ik törvénye következtében újra megkereszteltettek; mint nem a manichaeusokról, kik sz. Ágoston mondásaként a keresztséget megvetették. Az egyház Íróinak egymástól ütő állításai mutatják, hogy ez eretnekek nem voltak ál-landók , hanem itt és ekkor így, ott és máskor amúgy ta-nítottak.
A nicaeai zsinat után tar tott kisebb zsinatok törté-netét — a nemrég Aegyptus ban föltalált, Syrus-nyelven irt, C u r e t o n angol protestáns tudós által 1848-ban London-ban kiadott, s L a r s o w által 1852-ben Berlinben német-re fordított Athanasius-féle húsvéti levelek nyomán — iga-zítja ki ; mi azonban nagyobbadán a zsinatoknak csak esz-tendejére vonatkozik.— ARuíin, Tlieodoret s Philostor-gius által fölemlített vádat, melylye 1 Tyrusban sz. Atha-názt a parázna asszony megrohaná, benembizonyítottnak mondja szerző azért, mert sz. Athanáz ezen eseményről irataiban hallgat. — Asardicai gyűlést Socrates és
Sozo-menus 347-re teszik. Dr. Hefele az említettük húsvéti le-velek nyomán 343—344-re teszi e zsinatot. A sardicai ötö-dik törvényt — a Romába teendő fölebbezésekről—Natalis Ballerin , Roskoványi s Palma szerint méltán úgy értel-mezi , miszerint már az előtt is voltak illyetén fölebbezé-sek. A kérdésre : vájjon általános-e a sardicai zsinat ? ta-gadólag válaszol. — Liberi us pápa állítólagos tántorodását illetőleg oda nyilatkozik a t. szerző, hogy az a szeremi harmadik hitvallásformát csakugyan aláirta, de eretnek-nekségbe nem esett. Nagyon bőven tárgyalja a t. szerző e kérdést : de koránsem oly erővel, hogy meggyőződé-sünkben, miszerint Liberius semmi szeremi hitformulát alá nem i r t , minket megingatna, Leginkább franczia tör-tenetbuvárok elég világosan megmutaták, miszerint sz.
Athanáz , poitiersi Hilarius s sz. Jeromosnak amazt gya-níttató állításaik csupán az arianusoktól költött s keleten szétterjesztett álhireken alapszanak. E tárgyról nem irunk többet, minthogy egypár év előtt ugyanezen kérdés Du-mont nyomain a „Religio" hasábjain elég bőven tárgyalva volt.
A rimini s seleuciai zsinatok története után az esz-tendejükre nézve bizonytalan laodiceai s gangrai zsinatok, végre az úgy nevezett apostoli canonok adatnak elő.
Noha jelen műben őszintén elmondott igénytelen véleményünk szerint hiányok is vannak : mégis az igazság szeretete, az érdemnek becsülése, a fáradság kellő mél-tánylása s a haszon nagyvolta, melyet e könyvből minden olvasó, magunkat legkevésbbé kivéve , merítni fog, hat-hatósan ösztönöznek, hogy a köztudományosság érdekében a t. szerzőnek köszönetet mondjunk , munkáját
mindenki-nek ajánljuk, s Istentől kivánjuk, miszerint a szorgalmas s tudós szerzőnek adja szent malasztját, hogy ez mindnyá-junk hasznára jeles munkáját folytathassa s bevégezhesse.
S z e n t k e r e s z t ú t i é s m á s a j t a t o s s á g g y a k o r l á s o k K r i s z t u s J é z u s k í n s z e n v e d é -s é r ő l é -s h a l á l á r ó l . Kiadja a Szent-I-stván-Tár-sulat.
Pest, 1855. 16-rét 40 lap. Ára, kemény táblában csinosan bekötve, csak 10 kr pp. Sietünk ajánlani e könyvecskét leg-inkább azon t. cz. plébános uraknak, kiknél a szent kereszt-utjárás üdvös gyakorlata fönnáll. Kinek templomában van ilyetén ajtatosság, az tudja, mennyi lelkiörömet talál mind ő mind népe ezen ajtatosságon, s mily jól esik a keresztény léleknek az édes Jézus kínszenvedését ily élénken emléke-zetbe idéznie. Üdvös valóban a szent keresztúti ajtatosságot a papnöveldékbe is behozni, hogy a papnövendék már ott gyakorolja, mit később másokkal is megkedveltethet. — A ke-resztúti ajtatosságok vajha minél inkább fölvirágozzanak ; mire e könyvecske ily alakban is jó szolgálatot tesz, még jobbat teendő, ha az új kiadásban hozzá adatik röviden a mód is, mely szerint a keresztúti képek, ezek fölszentelése sat. elrendezendők, hogy a pápáktól engedményezett bú-csúkat az ajtatosságban részt vevők elnyerhessék. A
„Himmlische Schatzkammer" 55-dik s köv. lapjain ez
„Himmlische Schatzkammer" 55-dik s köv. lapjain ez