Sok szent hely fekszik homályban ismeretle-nül a két m a g y a r hazának történeti nevezetességű földén. — Gyakran ott j á r u n k az összedőlt falak közt s nem t u d j u k , mi szent emlékezet van kötve az ős romokhoz ! Ott tapodjuk a földet, melyen elszór-va hevernek apáink hitének jelei — a nélkül, hogy ráismernénk őseink keresztény szellemére, mely e hantok közt lakik az enyészet fölött!
Valahányszor ily helyre jövék, önkénytelen is megálltam. . . Soká néztem a kőhalmot, a szétszórt romdarabokat . . . minden effves kövecset — ott o %/
minden, minden . . . még a fűszál is oly érdekes vala ! — Hiszen e romok templom romai, hol Isten-nek áldoztak jámbor elődök. Ott meg kolostor volt, az önmegtagadás és lelki küzdelem legbiztosabb helye — a dicső szerzetes élet harcztere. . . .
Nyergesujfalun túl a Bécsnek vezető országút, mely e vidéken a Duna partján húzódik, a lábat-lani völgy nyílásnál, egy kert mellett vezet el, mely a nép a j k á n klastromkert nevet visel. A ker-tet szakadozó s itt-ott eleven sövénynyel koszorúzott kőfal keríti. Benn gyümölcsfák vannak s alatta om-ladozó pinczék. — Mondják, h o g y itt egykoron a pálosok temploma és zárdája lett volna; de az 1786-ki év kiűzte belőle a remetéket ; — azóta az épület el-hanyagoltatok, mig ugyanazon század utolsó nap-jaiban a templom harangját, kőoltárt s nagyrészt
a köveket is az országúton fölebb vitték, o d a , hol most aDuna partján regényes hegységtövébenPiszke helység fekszik.—Ezekből épült 1792-ben a piszkei szentegyház, — ebbe hozták el az oltárt, melyen maiglan is a vérnélküli áldozat fóláldoztatik, — ide hozták a harangot, s most az oltár köré g y ű j t i a hivők seregét. És azóta odalenn a kolostor eltűnt csak a kőfal maradt meg és a pinczék. Építkeztek
köveiből mások is, s azért veszhetett el oly hamar a tán különben sem n a g y épület.*)
Most nagyrészt piszkei urak birják a klastrom-kertet — s néha sóvár kincskeresők turkálják föld-jét, vizsgálják pinczéit:**) m i g a nép bő képzelete túlvilági jelenetek szinterévé tette a földúlt remete lakást, mely különben naponkint hasonlóbb lesz a föld színéhez.
Nos quoque floruimus, sed flos fuit ille caducus ! A klastromkerttől nem messze a hegyeken túl valami három óra járásnyira egy más zárda va-gyon. Nem oly romdüledék ez nem oly élettelen, minő a klastromkert. Csak egykori lakói haltak ki belőle, maga az épület — bár roncsoltan — most is fönnáll.—E zárda Szent-Kereszt Péliföldön, a vidék lSgregényesebb helyén-^ a magyarországi l«gfőbb búcsuhelyek e g y i k e , hová a D u n a , Tisza, Y á g , Maros és Rába mellől n a g y csoportokban járnak el a hivek ezrei.
A zárda épülete földszinti négyszögalaku, há-rom szárnyát apró szobák teszik, a negyediket a templom vágja ketté. E szentegyház nem nagy, sőt a számos búcsujárót tekintve valóban kicsiny, — különben meglehetős karban van,—legszebb éke a szabadalmazott márvány - főoltár számos adomá-nyokkal miket jámbor kezek függesztettek oda Tornya a bennlevő kis harangoknak épen megfelel.
Roszabb állapotban van a templommal összekötött zárda. Itt minden roskadozik s alig van lakható szoba., az idő nagyon megviselte ez épületet, a mindenfelé látható hasadás, a szűk folyosók rosz padlózata, ron-csolt ajtók és szobák vénebbé teszik, mint az valóban.
Az egész, a templom és zárda, egy nagyrészt erdőborított magaslat szélén fekszik. Mögötte, ugyanazon, mindig fölebb nyúló magaslaton van a
*) Maiglan is élnek Piszkén öregek, kik e munkánál segítettek.
**) Ennek következtében néhol a pinczék torkolata fölötti föld leomlott s életveszélylyel jár a pinczék kutatása
1 7
—m 130 «
gyönyörű kálvária ritka erdőben, mely azonban a kálvárián t ú l sűrűbb lesz. Ezekhez járul a he-gyekkel s völhe-gyekkel változó gyönyörű vidék.
E zárda története az Árpádok korszakában kezdődik, azon időben, midőn keleten a keresztény-ség és izlam harczai közt a lovagrendek támadtak-A vitézség és imádság szelleme viszhangra talált vitéz és istenes őseinkben, s a lovagrendeknek la-kaik és zárdáik lőnek a m a g y a r f ö l d legregényesebb tájain.—E rendek közt a keresztes lovagokénak volt legtöbb zárdája honunkban, legjobban tetszvén az eszme, h o g y ugyanazon rend, m e l y egyik kezével v í , csatáz, a másikkal g y ó g y írt r a k a beteg sebé-re. Il-ik Geyza királyunk alatt Martirius esztergo-mi érsek kezdé Fehérvárott a keresztes lovagok számára az első kolostort építeni. Halála után Il-ik Geyza özvegye íölytatá és be is végezte a munkát.
Azóta kolostoraik elszaporodtak hazánk minden vidékén.
I l y kolostor volt Péliföldön is két órányira Esztergomtól a környék legszebb helyén. Ez ama szent-kereszti kolostor, melyről P á z m á n y Péter mondja, h o g y esztergommegyében birták a keresz-tes lovagok.*) Mikor jöttek ők ide és meddig bir-t á k ? . . . az bizonybir-talan. Midőn a bir-törökök Rhodusbir-t megtámadták, Magy arországból is oda siettek a ke-resztes lovagok és a sziget oltalmában elvérzettek.
Azért nem voltak 1526-ban Mohács alatt. És azóta idők folytán hazánkból a rend kiveszett egész az utolsó emberig és vele az épületek is romlásnak in-dultak v a g y más kezekre jutottak. Péliföldön is összeomlott a szent-kereszti kolostor s csak emléke maradt fönn utána, mint lakói után azoknak híre, s a czim, mit maiglan is viselnek.
Ezen zárdáról mondja a Monasteriologia irója:
„ . . . existunt amplissima rudera ad duarum circi-ter horaruin distantiam Strigonio, quae adhuc S.
Crux adpellantur. — Fidedigne mihi de loco isto narratum est, quod inter isthaec rudera sibi pii qui-dam eremitae domicilium praepararint, aediculam-que sacram sub titulo S. Crucis excitarint. Ad hanc in binis S. Crucis Solemnitatibus crebrae fiunt Chri-sticolarum processiones et una praecationes. (Fuxhoffer. Mon. II. r. 2031.) Eromok közt gr. E s z t e r
-*) Syn. Tyrn 178. 1. Másutt Pázmány Péter mondja rólok : „Conventus permultos numerarunt, quos ipsi Prae-ceptoratus nomina" ant." Append. II. ad Syn Strig. 278 1.
h á z y Imre esztergomi érsek*) templomot épített 1735-ben — ugyanazt, mely most is fönnáll, s az időt, mikor lett, homlokán viseli a zsoltár e szavai-ban : CoLLoCaVIt ILLIC esYrlentes et ConstltVe-rVnt CIVItateM h a b i t a t i o n ^ . . . . Később 1763-ban a templom körül ú j zárda kelt B a r k ó c z y Ferencz érsek költségén. S a hivő főpap azt akarta, h o g y a zárdában nazarenok lakjanak s a környék népét, a búcsujárók seregeit szóval és tettel ú j és szentebb életre vezessék.
De ismét szomorú idők jöttek s a szigorú éle-tű barátoknak cl kellett hagyniok a regényes ma-g á n y t , csak ema-gy maradhata ott ő r ü l , a templom-és zárdában a tömérdek nép kedveért, melyet a ke-gyelt helytől nem bírtak elszakasztani József csá-szár minden törvényei.
A szent-kereszti levéltár legrégibb könyve szerint V e i s k i r c h e r Lőrincznek hítták a szerze-test, ki ott maradt az ősi tűzhelynél aztán is, midőn Maria Theresia eltörlötte a nazarenok szerzetét. — E kézirat 1779-ben mint szent-kereszti administra-tort említi Lőrincz papot; s egyúttal följegyzi 1779-től minden évre minő volt az áldozók száma a búcsunapokban ; fölemlíti évről évre egész maig-lan, kik hirdették illető búcsunapokon az Isten igé-jét a környék papjai közöl, és más egyebet is, mi-ből keveset nem á r t ide kiírni. Többi közt 1779-ben a búcsúi áldozók száma 3845 volt. 1780 — 83. A bajnai vidék u r a báró S á n d o r Antal itt végzé a húsvéti sz. gyakorlatokat. 1781-ben 5200-nál több áldozott. 1803-ban hallatlan sokaság g y ű l t össze, volt 30-nál több pap s 40-nél számosb processio az ország minden részéről. 1813-ban József főherczeg Baj náról meglátogatta Szent-keresztet. — Itt tartott sz. gyakorlatokat R u d n a y bibornok. 1824-ben májusi búcsúkor 4000 járult az Ur asztalához.
*) Eszterházyról mondja Schmidt: „. . . Incredibile enim dictu, quam vigil, quam intentus foret in omnem oc-casionem ortbodoxam religionem, decorem Domus Dei promovendi: quam largus in Ecclesias et loca Sacra, quod cum inito principatu facere instituisset, per omne tempus sanctissime tenuit. Hoc certe anno (1729-ről szól) in fun-dis Archi-Episcopalibus plurima templa, Sacella aut re-stitui aut e fundamentis educi sunt coepta Emerici opibus ; plerisque fere Paroecias meliori formae redditas adjecit, quo animarum Pastores ad obeunda munia majorem in mo-dum excitaret. . . ." E férfiú pap volt s Isten szive szerinti pap. (Archi-Episcopi Strigonien^e, etc. 151. 1.)
131 —.»
1851-ik évre irja a k ö n y v : „Celsissimus Princeps Primas Archi-Episcopus Strigoniensis Joannes B.
S c i t o v s z k y ad renovationem mille et amplius fl orenorum e propria poenu dedit ) Ennek követ-keztében az akkori administrator Graál Tadé — mint ügyes festő — a kálvária képeit is ú j r a fest-heté. A kálvária tetején közel a Megváltó kőfeszü-letéhez egy kép v a g y o n , mit Gr a a 1 keze festett, Krisztus urunk koporsóban; ezen képet az érintett jóltévőés a félegyházi hivek készíttették, mint a föl-irás is mutatja: „HonorI patlentls serVatorls les Y PrlnCeps PrIMas ArChl-EpIsCopVs Strlgonlensls Ioannes Baptista SCItoYszky, a Longe peregrlnl Félegyházlenses et aLII saCrashas IGones pia Lar-gltate posVerVnt—Festő exaltationis S. Crucis, mint az évszám 1853-ban. — 0 eminentiája különös ke-gyelettel és bőkezűséggel viseltetik Szent-kereszt irányában s ugyancsak ő íomagasságának köszön-hető , h o g y az épület annyira, mennyire lakható ; meg is látogatá a szent vidéket, pápai áldással áld-ván meg az egybegyűlt zarándokokat, kik most is számosan járnak ide valamint a közel lefolyt 1855-ik évben szent-kereszt föltalálása ünnepén 5,800 és a fölmagasztaltatási búcsún ötezer kilencz-százon fölül vették itt magokhoz Urunk imádandó szent testét.
A kálvária és képek díszesítésében különös ér-deme van Gaálnak, az elhunyt administratornak. Ö azon kegyelemben részesült, h o g y épen búcsú nap-ján f e k ü t t a ravatalon, s teste tömérdek zarándok jelenlétében tétetett le a nyugalomra a kálvária ál-lomások mögé, hol pihenése helyét egyszerű már-ványkő jeleli, — melyen aranyos betűkkel e fölirás olvasható : „Gaál Tadé lelkipásztornak baráti."
Szent-kereszt valóban zarándokaink kedvencz-helye. Különösen a sz.-kereszt föltalálása-s fölma-gasztaltatásakor t a r t a t n i szokott búcsúkra jönnek ők, s a naphosszant zúgó harangok alig bírják üd-vözölni a számos jövevényt. Képviselve van itt min-den nép és nyelv ; m a g y a r , német, tót stb. — A he-gyek és erdők közt kanyargó utakon egymás után tűnnek elő a liosszu csoportokban közelgő proces-siók, lobogókkal és énekszóval, mitől százszorosan viszhangzanak a hegyek és rengeteg.
Szép látvány, midőn esténkint a regényes völgyben tüzeilc körül magas fák alatt letelepül-nek , s életelepül-nekelletelepül-nek a sokféle vándorok. Itt magyarok Duna, Tisza, Maros vidékeiről,—mellettek tótok,
amott németek közel és messzeíoldről ; és a sokféle ének, mely az éji csendben a levegőt megrezgeti, e g y g y é olvad, h o g y fölhasson, t ú l a ragyogó csilla-gok íolé a népek urához !
V a g y ismét fáklyákkal és lámpákkal kezeik-ben hosszú csapatok járnak föl a kálváriára egész éjtszaka, egyik sereg a másik után, ifjak és öregek, nők és férfiak, szülők és g y e r m e k e k , testvérek és rokonok, gazdagok és koldusok vezeklő éneket zengedezve, oda a magas fák alá, hol a legfelsőbb statió után a Megváltó kőfeszülete áll a két latoré között.
Elragadtató a vezeklés n a g y szelleme itt, hol mindnyájan sírnak.
Sokat megmentett már e hely az örök kárho-zattól,— a három nap alatt, mig a búcsú tart, kora hajnaltól késő estig környezi a gyóntató-széket a bűnbánók sokasága, hogy újjá szülessen szívben és lélekben; itt állanak, kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, kik sirnak és keseregnek, a szegé-nyek és nyomorultak, az árvák és özvegyek, és várják a papot, h o g y megvigasztalja őket; itt a szüzek és tiszták, h o g y ú j erőt vegyenek a vezek-lés szellemétől.
H a valahol, itt vannak búcsúkor az üdv nap-jai. . . . S mivel e h e l y állandó asceterium, hová a két főbúcsun kivül advent- és böjtben különösen seregesen eljár a környék népe — e munkára keve-sek az e g y administrator vállai : azért igen szeren-csés gondolat, hogy ő eminentiája valamely szerzet kezére akará juttatni e búcsuhelyet. . . . Innét mint valami központról először a környék és ide sereg-lett zarándokok, s aztán ezek által mások regene-ratiójának kellene k i h a t n i , e n a g y munkát ke-vés vállak meg nem birják ; ide jól rendezett testü-let k e l l , mely kezébe vegye a sziveket és Istenhez visszavezesse. Ezt nem csak itt, hanem honunk más ilyen helyein is. S akkor e helyek, az élő hit tár-házai, hasonlók lesznek a kőhöz, mely a tó hideg képébe vettetik s azt mozgásba, hullámzásba hozza, legnagyobb mozgást maga körül idéz elő o t t , hol leesett : de azért, h a b á r gyöngébben is, közöltetik a mozgás a tó legszélsőbb partjáig. . . .
Oly búcsuhelyek jól rendezett szerzetekre bizva először ugyan a környéket átalakítanák, mely naponkint velők érintkezik, naponkint látja rajtok az önmegtagadás szellemét; — aztán pedig a távolból ide g y ű l t zarándokokból megannyi
mis-1 7 *
i 132 «
sionariust teremtenének, kik magok erősek levén a hitben, otthonn övéik közt kezdenék meg az áta-lakítás n a g y müvét, — mint egykoron a keresz-ténység legelső hajnalán az idegen és jövevény po-g á n y o k , kik Jeruzsálemben és Júdeában mepo-gke- megke-resztelkedvén hazatérve hirdették az Üdvözítő szent hitét.
í g y közöltetnék a hitélet mozgása a hazának legszélsőbb határáig. Ez indíthatta B a r k ó c z y t is, h o g y itt a szigorú nazarenokat megtelepítse kik :
— — — — Szeges örvbe kötözték Ártatlan testök' s hosszas böjtökkel aszalták.
A sanyarúságban lelték föl kedvöket ; éles Szikla adott nékik nyoszolyát ; fejek alja kesergés
Volt — - _ _ — — — —
A kegyelemtermő forrásnál itten az oltár-Zsámoly előtt, éjtnap harsogták ájtatos ének Szóval bőségét az egek fölséges Urának,
S izzó szívökről küldöttek mennybe zsolozsmát. . . . Sem heve a nyárnak, sem rázó téli szeleknek Mérge az éneklőt nem volt meggátlani képes.
Önmaga a tájnak kiesebb fekvése is őket Titkos erőszakkal majdnem levegőbe emelte.
A futosó javakat mint horgait emberi szívnek Hagyván a külső hártyát kedvelte világnak, A mulhatlanokat vizsgálták lelki szemekkel*).
Szent-keresztről a zarándok emlék nélkül nem távozik, visz magával képet, olvasót, imádságot, h o g y azt otthonn elimádkozza.
És lelkiismeretlen nyomdászok nyerészkedni t u d n a k az ember legszentebb érzelmein is,—ők, kik a fólvilágosulást lármázzák, nem átallanak babonát szórni a nép közé, hogy nekik dúsan kamatozzon.
— S az e g y ü g y ü ember jó szándékkal megveszi a
„Hét mennyei zárokat" a „Szent Mihály Archan-g y a l levelét" stb. <
Meddig fog még a gonosz eljárni oda is, hová az emberek üdvösség miatt jönnek ? . . .
Fölmérhellen lenne a haszon, ha ily búcsuhe-lyeken a zarándok könyvet vehetne magának, a lelki életre alkalmas müvet, mely a jó magot tovább nevelné benne 5 könyvet, minő Salesius Philotheája, v a g y Scupuli kis könyve stb. de a néphez, annak fölfogása-, élete-, viszonyai-, körülményeihez mérve.
— Szíves-örömest odaadja azon ember, ki messze földről vándorlott ide, a n é h á n y garast, és szent
emlék gyanánt viendi el magával.
De nemcsak a búcsujáróknak, a többi
hivek-*) Horváth F;idre. Zircz emléke 4. 5. 1.
nek is szükséges az ily lelki kalauz, mely nem i m á k a t , nem egykét sornyi utmutatást; hanem a lelki élet f o l y a m á t , segédszereit stb. tartalmazná.
—Minő hiány ez, azt mi papok, kik a néppel köz-vetlen érintkezünk, legjobban érezzük.
Attól ne tartsunk, h o g y népünk e könyveket nem fogja megérteni,—dehogy nem; megvan ben-ne az élő h i t , és a hit szemeivel sokat lát és hall a különben e g y ü g y ü földmivelő is. Mindnyájunk-n a k Mindnyájunk-napoMindnyájunk-nkiMindnyájunk-nt szeMindnyájunk-ntebbekMindnyájunk-nek kell l e Mindnyájunk-n Mindnyájunk-n ü Mindnyájunk-n k , Mindnyájunk-nékik is,—s azért mértvonnók m e g e segédszert tőlök ?—
Nemcsak tőlök de magunktól is. A prédikáczió, a catechesis, a gyóntatószék nem szorul-e ezen segéd-szerekre? . . . Nem fogja-e táplálni a szó- és gyón-tatószékről hintett magot? . . .
De már nagyon is eltértem a történet fonalá-tól s a föladatfonalá-tól, hogy főllebbentsem a fátyolt, mely hazánknak nem egy szent helyét fedezi ; hogy ki-keressem a romok közöl apáink hitét, melynek élet-ereje hozta létre azokat a n a g y épületeket Isten di-csőségére s a lelkek üdvére ; hogy lássuk, bámul-j u k a hitet,mely ily eleven, ily tettekben nyilvá-nult , és ha még lehetséges, kövessük az apák pél-d á j á t , buzpél-duljunk föl e müveken; oly tettek ezek, melyek méltók arra, h o g y világítson fölöttök a történelem szövétneke. H. P.
—
-EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
I?fl «1 ç y a r o r s z à ç .
I l o s i i y ó . Febr. 17-én. Igen ritkán olvasható e lap hasábjain rosnyómegye fővárosa, és még ekkor sem j u t az a szerencse , hogy valami örvendeztetőt Írjunk. A szo-morúság megyénkben nagy. De hogy is ne lenne nagy, mi-dőn elég sajnosan tudja és l á t j a , hogy megyénk jó atyja s gondos főpásztoramit. K o l l á r c s i k István ur nagy nya-valyában sínlődik. Püspök ur ő méltósága f. h. 13-án lett valóban roszul, noha már előbb is voltak rövid s múlékony változásai. F. h. 17-én érezvén betegsége súlyát, ugyané napon a betegek szentségével is elláttatta magát, ft. M a r -k o v i t s József prépost ur -kezéből, a legnagyobb ajtatos-sággal vette a haldoklók útiköltségét az egész rosnyói si-ránkozó clerus jelenlétében. Szomorú, valóban szomorú látvány volt, midőn a magával tehetlen, a betegség — tüdőlob — által erejéből kivetkezett s a hatvan évhez kö-zeledő főpap betegágyából kikelve s térdre borulva vette magához Krisztus sz. testét. De ennél meghatóbb
búcsú-szava, melyet töredezett hangon, röviden, de atyai
inté-m 133
sekkel teljesen, tartott jelenlevő papjaihoz úgy, hogy mind-nyájan könyes szemekkel távozának el tőle. Adja az ég!
hogy forrón szeretett atyánk s főpásztorunk egészsége helyreállítása végett az egek hatalmas Urához röpített fo-hászaink, melyeket az egész megye felebaráti s fiúi köteles-ségből tesz, sikeretlenek ne legyenek. R. A.
SzatluiKirmegye. Február közepén. Megyénk egyházi életének kitűnőbb jelenségeit s mozzanatit ecse-telni óhajtván, eleve fogadom, hogy azt csak is méltányo-san , igaz mértékkel, minden túlzás, részrehajlás vagy hí-zelgés s az illetők szerénységének legkisebb sérelmezése nélkül iparkodandom eszközölni. — A felelős szerkesztővel együtt mi is, levelezők, felelősek vagyunk — Istennek. Me-gyénk főpásztora mintegy új évi beköszöntésül a vasárnapi iskoláknak megyeszerte behozatával lepett meg, azoknak életbeléptetését egy terjedelmes körlevélben meleg szavak-kal szivünkre kötvén s azoknak minő karbani állásáról éven-kint két izben rovatos kimutatást sürgölvén. Ekkép a főpász-tori igének okvetlenül tetté keilend válnia. Ekkép a hite-lemzés a szathmári megyében megörökösülend. S minthogy a vasárnapi iskolának kötelezett hallgatója minden nőte-len leend (legalább faluhelyütt így) s a tanítás nagyobb részt az iskolában fog tartatni ; ekkép kisebb erőfeszítés mellett, közelebb érintkezés által sok jót lehetend eszkö-zölni. Ez intézmény a szeplőtlen fogantatásról czímzett s a megyében virágzó „arany koronának" ujabb lendületet ad-hat s talán a Sz.-István-Társulat munkásságának is tágabb utat nyithat nálunk. Utóbbira u j mutatásul szolgálnak azon néhány apró könyvecskék, melyeket kegyes főpászto-runk minden plébániának a vasárnapi iskola könyvtárául szolgálandókat olvasás végett magnak küldeni méltózta-tott. Adja Isten, hogy e mag fölcsirázzék s százszoros gyü-mölcsöt teremjen. A termést azonban minden esetre mun-kának keilend megelőznie , s lesz is ekkép módja benne a lelkipásztornak szintúgy mint a néptanítónak ; mi habár terhesnek látszik i s , de nem lehetetlen Annak kegyelmé-vel , ki minket megerősít. — A vasárnapi iskola tantár-gyaiul az említett körlevélben a hitelemzés, ajtatos könyvek olvasása, különösen valamelyik kath. néplapé, népsze-rű természettan s a gazdászat rövid előadása említtetnek • ezekhez sorozhatnók bizton az egyházi éneklést is. Magá-tól értetik, hogy a nap szentségéhez képest az istenes tantárgyak természetszerűen előtért foglalandnak. — Ek-kép a Sz.-István-Társulat a megyében létező anyaszentegy-házak számához képest legalább is 85 kath. néplappéldány elkelésére számíthat, s mi fő, olvastatásuknak örvendhet.
Mondám legalább is, mert mi sem akadályozza, hogy népe-sebb fiókegyházakban is megrendeltessék egy-egy példány, terjedelmesebb anyaegyházakban pedig kettő is. Ekkép már okvetlenül életbe keilend lépnie azon korábbi főpász-tori rendeletnek is , melynél fogva minden plébániai köz.
ségben meg kellene lennie a kath. néplapok egyikének, oly-annyira, hogy ha annak megrendelésére egyéni jóltevő nem vállalkozik, az az egyház pénztárából is meghozattathatik.
Csak aztán kérni is fogjuk a lap érdemes szerkesztőjét, hogy ugyancsak kézzelfoghatólag irjon számunkra : mert mi
bi-zony nagyobbrészt olyanok vagyunk, mint kikről sz. P á l mondja: hogy tejre van szükségök és nem vastag ételre, — Már ha ez valamennyi egyházi megyéinkben így volna: mily szépen megélhetne a három néplap ; miután csupán az esztergomi főmegyéből ez uton több mint 4 7 3 , 18 egy-házi megyéből pedig egyre általán csak 100 előfizető kath.
községet téve, 1700 testületi előfizetővel szaporodnék a három néplap jelenlegi előfizetőinek száma. Ez ugyan ma-gában véve még nem volna oly sok, de mégis valami.
Az országot, megyénket, de minden egyes kath. szi-vet örömre villanyozó eseményért a Concordatum szeren-csés megkötéseért a hálaadás megyénk összes egyházaiban szinte megtartatott. Ki is ne örülne ily valóban magasztos eseménynek ! Az ország és egyház ezennel szivet cseréltek:
justitia et pax se osculata sunt. Nem is lehet a C o n c o r -d a t u m nak másként jelentősége , hanem ha úgy, hogy ne csak a birodalomfő nemes keblét, de mind a két állam ugyanazon tagjait azonegy meggyőződés, elv és szellem vezérelje és lelkesítse. Minthogy pedig e szellem
justitia et pax se osculata sunt. Nem is lehet a C o n c o r -d a t u m nak másként jelentősége , hanem ha úgy, hogy ne csak a birodalomfő nemes keblét, de mind a két állam ugyanazon tagjait azonegy meggyőződés, elv és szellem vezérelje és lelkesítse. Minthogy pedig e szellem