Izsa. Febr. 22 -en. A ,,Religio" 15-ik számában a tu-dós vadkerti levelező ur azt mondja S z a b ó Imre úrról : h o g y a z ő l e l k é b ő l i r t , én pedig ő rá alkalmazom, s mondom : hogy szivemből szól : midőn egy a katholikus nézpontból szemlélő politikai lap megindítását szükséges-nek állítja.
En e lap subsistentiájáról semmi tekintetben, se költség- se tartalomra nézve , nem aggódom ; annyi katho-likus — csak pap — mennyi most politikai lapot járat s levelezéssel is gyámol, már magában el bir tartani egy értelmes, tudós, jótapintatú világi katholikus által szer-kesztett lapot. Többször gondolkodtam én erről, kivált mi-kor a praenumeratio ideje elérkezett ; többször kérdeztem is competens uraktól : ugyan melyik lap képviseli a katho-likus érdekeket ? Egyik sem, lőn a felelet. Bizony szégyen zsellérkedni, ha az ember háziúr lehet.
Minek is kuntyorogjunk mi más ajtajánál, hol, ha néha locsantanak is egy kis levet, azzal szemünk szánk te-le te-lesz ?
Ebben legtöbbet tehetne a Szent-István-Társulat ; át-változtatván a Családi lapot és Katholikus néplapokat, vagy legalább egyikét. Régóta készülök írni a katholikus nép-lapokról , nem mintha igen érdemes és tudós szerkesztőit akarnám megszólni, nem , hisz ők programmjokhoz híven és ügyesen vezetik a lapot ; de én más alakban szeretném látni. Én e lapnak talán czimét is rövidítve — felét a szel-lemi czikkeknek megtartanám, másik felét : politikai, ke-reskedelmi , gazdászati hirdetési quodlibetté alakítanám ; ama mondat szerint; I. Imádkozzál, II. dolgozzál.
így biztosabb jövedelmezőbb l é t e t , nagyobb terje-dést és sikert reméllenék. A nép is szeret egyet- mást tud-ni ; de hall is, még pedig furcsábbnál furcsábbakat ; miért nem volna neki jó ebben is egy ügyes kalauz? azután a katho-likus politika kivánná, hogy népünket kereskedelmi de leginkább mezőgazdászati tekintetben is oktassuk, neveljük, emeljük.
Még egyet ez alkalommal. A nép között élvén, isme-rem gondolkozásmódját. Szeret az már olvasni, kivált ha az ember ád neki kölcsön vagy ingyen könyveket. A Szent-István-Társulatot a nagy közönséggel hamar megismertet-ni, s a népnél az olvasásvágyat ébresztemegismertet-ni, nevelmegismertet-ni, nem volna hatályosabb mód : mint évenkint egy-egy könyvet, több százezer példányban kiosztani, vagy igen olcsón el-adni; igy minden évben tízzel leszünk elébbre, minek meg-kezdésére legszebb alkalom lenne az esztergomi basilika fölszentelése, hova a mi vidékünkről is tömérdeken készül-nek ; hogy ezen a magyar katholikusság családi nagy ün-nepélyéről minden hív egy emléket vihessen haza magá-val.*) Gyermekkoromban a bold, emlékezetű Rudnay cardinal osztott könyveket, s még most is elevenen emlékezem, mily örömmel vittük haza testvér-nénémmel a szent Anna tisz-teletét tárgyazó nagyobb alakú imádságos könyvet.
*) I l y emlékkönyvecskéről már van rendelés téve. S z e r k.
141 m—
Nagy várad. Febr. 15. Mi oly hathatós a lelkiis-meret sebeinek gyógyítására és értelmünk megtisztítására, mint a Krisztus sebeiről való szorgalmas elmélkedés ? (S.
Bernárd sup. Cant. serm. 62.) Azért a keresztény katholi-ka anyaszentegyház, híveinek lelki megújulására, mint buzdító eszközt hozá be a szent keresztutat : miszerint azok, kik a szenvedett Krisztus szentséges vére által meg-szentelt helyekre nem zarándokolhatnak, lelkiképen szent elmélkedés és imádság által jelen lehessenek, hogy így tö-redelmes bűnbánatra fölindíttatván, a húsvéti szentjLinne-peknek méltó megülésére lelki föltámadás által előkészíttes-senek. Nálunk is a latinszertartású székesegyházban főpász-torunk ő nagyméltósága, szokása szerint ez idén is maga vezeti a szent keresztúti ajtatosságot, a ft. káptalan, pap-ság s számos ajtatoskodó hívek környezetében. Hogy pe-dig a buzgólkodók a szivből emelkedett élőszóval előelmél-kedő s imádkozó főpapot lélekben is követhessék : a szent keresztúti könyvecskéket 2000 példányban ezidén is saját költségén kinyomatta s köztök kiosztatja. Lelki vezetőnk egyszerűen öltözködve, minden fényes segédlet nélkül csu-pán négy növendékpap által vezettetve végzi a szivet lel-ket megindító ajtatosságot, mintegy figyelmeztetésül, mi-szerint minden méltóságról elfeledkezve, minden külfényt távolítva, a szív bánkódó s egyszerű alázatos érzelmei ömledezése által kelletik megjelennünk és elmélkednünk ott, hol Isten fia magát egészen lealázta, ruháitól meg-fosztatott s érettünk föláldoztatott. A szent keresztú-ti ajtatosságot buzgó főpásztorunk a szokott vasárnap dél-utáni vesperák u t á n , a szenvedett Krisztusnak feszülete előtt megkezdi, s a statiók eljárása után ugyanott bevé-gezvén , annak közelében álló szent József oltáránál az 01-tári-szentséggel áldást ad. — A nagyböjti délutáni közaj-tatosság is szent beszédekkel kétszer minden héten : pén-teken a nagyváradi-, kedden a váradolaszi plébániai tem-plomban tartatik , melyben a főpásztor példáját követve a hivek szép számmal vesznek részt. — Városunkban a volt megyeház — jelenleg a cs. kir. helytartósági osztály hi-vatali épülete terén , Biharmegye a magyarok nagyasszo-nyának a mennyekbe fölvitetett Boldogasszonynak tisztele-tére 1735. egy diszes kőszobrot állított ; de ez az idő viszon-tagsága által megrongáltatott állapotban találtatván, mult 1855ik év Őszi hónapjaiban nagyméltóságú S z a -n i s z 1 ó Fere-ncz püspök ur 750 pe-ngő fori-nt-nyi saját
költségén azt díszesen kijavíttatá , megujíttatá, ú j kőosz-lopzat közé illeszteté s vas korláttal körülvéteté.A fölállítási évet s jelentőséget a fölirások , melyeket ideirtunk, kimu-tatják : Nyugatról : M a r i a. Délről : E X s l n C e r o I>eVo-t l o n l s sVae I n H V n g a r l a e paI>eVo-tronaM afFeCI>eVo-tV. KeleI>eVo-t- Kelet-ről : A e V I t e r n ï s honorlbVs g l o r i o s e I n CJoelos as-s V M t a e D e l parae V l r g l n l as-s p o as-s V I t . Éjas-szakról: Co-M l t a t V s B l h a r l e n s l s I L l , V s t r I s V n l V e r s I t a s , V a r a D I n l .
Egyúttal fölsoroljuk azon jótevők neveit, kik — tudomásunk szerint — közelebbről különféle jótékony czé-lokra megyénkben jelentékeny alapítványokat tettek pengő pénzben számítva : S z a n i s z 1 ó Ferencz püspök ő
nagy-méltósága a megyei lelkészkedő és nem lelkészkedő papok, elemi tanítók és éneklők tőkealapjának növelésére, föld-te-herkármentesítési kötelezvényekben adott 5000 — ezen fölül kamat gyanánt ugyanazon czélra ez idén is kiosztan-dó 500 pengő forintot készpénzben — ; kármentesítési kö-telezvényekben a váradolaszi irgalmas barátoknak egy be-tegágy fölállítására 1200 —, koldusápoló intézetnek 500—, bölcsődének 500 — , vármegyei betegápoldának 5000 — , apáczáknak 500—, capucinus atyák kolostorának 500 pfrtot;
plébániákra templomi készületeikért 640 pengő forintot készpénzben. — A nm. főpásztor példáját követték a káp-talan tagjai is: ft. G y ő r f f y László nagyprépost kármen-tesítési kötelezvényekben a fönnemlített egyházmegyei alapítványba 2000 —, sz. Orsola-rendi szüzeknek egyapá-cza ellátására, ki a megye védszentéről szent László ma-gyar királyról Ladislaa nevet viselend 4000 — , a görhedi plébánosnak jobb ellátására alapítványi mise dijául 500—, váradolaszi koldusápoló intézetnek 500 — , vármegyei be-tegápoldának 600 — ; S c h w a r c z l Ferencz olvasókano-nok az egyházmegyei alapítványba 300 ; M o l n á r Péter éneklőkanonok 500; mélt. F o g a r a s y Mihály vál. püsp.
s őrkanonok 500 ; J u n á k István kanonok s székesegy-házi főesperes 500 —; K ö r m ö c z y Imre krasznai főespe-res 400 pfrtot magány kötelezvényben; mélt. gróf H al 1 e r Ferencz középszolnoki főesperes kármentesítési kötelezvé-nyekben 500—, a váradolaszi plébánosnak alapítványi szent misékre 300 — , irgalmas barátoknak 200 — , apáczáknak 200 —, capucinus atyáknak 2 0 0 — , a vármegyei beteg-ápoldának 500 — , bárándi iskolásgyermekek számára könyv- és csizmák beszerzésére 200 — ; H u z 1 y Károly kis-prépost s debreczeni plébános az egyházmegyei alapítvány-ba 500 —, R a c s e k János 250 — ; S z i 1 a s y János 250 pfrtot adakoztak. Jótékony adakozásaik az élet könyvébe bejegyezvék, s valamint a mostani, úgy az utókor is hálás kebellel fog mindig a jótevőkről imáiban megemlékezni.
Mi pedig azon forró óhajtással zárjuk be tudósításunkat:
hogy Isten a bőkezű adakozókat továbbra is segítse, misze-rint még számos ily jótékony alapítványokat tehessenek.
a—.
B o d r o g - K e r e s z t u r , febr. 14-én. A vegyes há-zassági térítvények ügyében. A térítvények fölött, melyek olykor a vegyes házasságok alkalmával adatni szoktak, el-mélkedvén, úgy találtam,hogy azok úgy, a mint eddig kezel-tettek, a czélnak még mindig nem felelnek meg tökéletesen.
E tekintetben háromféle eset vonhatja magára fi-gyelmünket: ugyanis gyakran megtörténik, miként a pro-testáns férj nejét, kivel térítvény mellett kelt egybe,
elvi-VÍSZH más plébánia körébe, más kerületbe, vagy épen más
püspöki megyébe, sőt talán az osztrák birodalom valame-lyik távolabb részébe ; — majd viszont hozatik a katholika mennyasszony a birodalom távol eső plébániája köréből; — de megtörténik az is , hogy ugyanegy plébániában össze-kelt pár idővel sorsa javítása tekintetéből más helyre te-szi át lakását. '
Ezen elősorolt mindhárom eset olyan, melyben a té-rítvények életbe léptetése merőben veszélyeztetve van.
Ugyanis lássuk, miként áll a dolog az első esetben. — El-viszi messze földr e nejét a protestáns férj , — idővel meg-születik a figyermek is. — Nem történhető-e, hogy a férj szeretettel, Ígéretekkel s Isten tudja minő okoskodásokkal kicsikarja neje beleegyezését, miszerint a gyermek atyja lelkésze által kereszteltessék meg, s annak vallásában nö-veltessék ? . . Az illető plébános ezen törvény ellenes egyes-ségnek gátot nem vethet — a keresztelést nem követelhe-ti, annál kevésbbé azon gyermeknek a katholika hitbeni ne-veltetését ; nincs kezeinél okirat, melynél fogva jogait kö-vetelhesse — sőt azt sem tudja: vájjon a kérdésben levő protestáns félnek neje katholika-e avagy protestáns ? De megtörténhető ez is, hogy a vegyes házasságban lévők most említett egyezésüket a nőgyermekekre is kiterjeszszék.
E szerint a protestáns fél által adott térítvény mi egyéb mint g ú n y , mint az egyházi ünnepélyes szertartásnak ki-csikarása, mint az egyháznak kijátszása ?
Igy áll a dolog a második, igy a harmadik esetben is.
Igaz, hogy ezen esetekre az volna a rövid válasz :
„Pastor debet nosse oves suas", — és ez kisebb községek-ben talán eszközölhető is, ámbár a gyakori költözések ilyen helyeken is megakadályozzák a jó akaratot : de a nagy vá-rosokban megközelíthetetlen ; mivel sokszor azt sem tud-hatja — mivel köréhez nem is tartozik — a katholikus lel-kész, vájjon ez, vagy amaz protestáns megházasodott-e — annál kevésbbé, vájjon neje katholika-e avagy protestáns?
Ezen okoknál fogva a vegyes házasságokban adott térítvények pontos életbe léptetése, és szilárdítása ügyében jónak látnám, ha az osztrák birodalom mélyen tisztelt főpász-torai gondoskodnának kellő módról, mely e bajnak elejét venné. Csekély véleményem szerint némileg segítve volna a bajon, ha a mélyen tisztelt főpásztorok köz megegyezés-sel megyéikben szigorún meghagynák : miszerint minden eskető plébános a mennyasszony elvitele esetében, ha nem magát az eredeti térítvényt — mi mégis jobb, ha helybe marad — legalább annak hiteles mását hivatalos utonazon lelkésznek küldje meg , kinek köteles őrködése alá költöz-nek a vegyes házasságra lépett párok. Ugyanez lenne te-endője azon lelkésznek, kinek köréből letelepült vegyes párok sorsuk javítása végett lakásukat más helyre teszik át. (Ha tudniillik erről tudomást vehet ám a nagy községek plébánosa.) G ő c z e Imre.
I j e n ç y e l o r s z à ç .
A lengyelországi s az orosz birodalom egyéb tartomá-nyaiban lakó katholikus testvérek vallási ügye minden ka-tholikust érdekelt s érdekel jelenleg is. írtak már erről többen ; de legavatottabb tollal azok , kik a sanyarú hely-zetet saját tapasztalásukból legjobban ismerik. Nem rég a
„Deutschland" egyik lengyel levelezője a vallási ügyek szabályozását s ennek állandóságát illetőleg két czikket i r t , melyeket olvasóink számára ide átültetünk :
Austria és Francziaország természetes szövetségesek azon veszély ellenében, mely Oroszország részéről Európát fenyegeti, s ha a világtörténeteket intéző Gondviselésben s a kath. egyház életadó erejében való hit nem üres ábránd,
ezen államoknak mindaddig szövetségeseknek kell marad-niok, míg maga a veszély létezik. A veszély , mely Orosz-hon felől fenyeget, kétféle ; egy részről a föld, más részről az ég—a vallás—van megtámadtatásnak kitéve. Az utóbbi szempontból a veszély, mely az oros zok részéről Európát fe-nyegeti , legközelebb a kath. egyházat illeti hanem nem mintha valamely földi hatalom elnyomhatná az egyhá-zat : a veszély abban v a n , hogy a nagykiterjedésű orszá-gokban az egyház a czárpápa uralkodása alá igáztatnék, mely állapot sulyosb leendne, mint a nyilt üldözés;
noha e téren is otthonos Oroszország, miként az „orthodox"
hitvallásra erőszakoltatások alkalmával néhány évtized előtt ezt eléggé bebizonyította. Bizonyára nagyfontosságú, a ka-tholikusokat ismételve figyelmeztetni : vájjon mily állást foglalt légyen el Oroszország elvileg és tettei által; — nagy-fontosságú , ismételve emlékezetbe hozni azon többé vagy kevésbbé iszonyatos s kegyetlen üldözéseket, melyeket 8 millió katholikusnak a czárpápaság alatt kevéssel ezelőtt szenvednie kellett, olynemü üldözéseket, melyek nem vol-tak sokkal gyöngébbek, mint azok, melyekkel a romai csá-szárok egykor az egyház ellen dühöngtek. Még mindig van-nak katholikusok, kik így okoskodvan-nak: „még is jobban sze-retem az oroszt, semmint a törököt ; mert hisz az orosz legalább keresztény." S ezen állításukhoz makacsul ragasz-kodnak. Igaz ugyan, a törökök is kegyetlenek voltak a ke-reszténység üldözésében : azonban a mai török birodalom-ban már szelidebb kormányelv íogadtatott el s érvényesít-tetett; csupán egyesek korlátlan vakbuzgósága szerez még az egyháznak üldözést, s ezek legtöbbnyire olyanok, kik-nek ellenében a kormány maga is tehetetlen, vagy néhá-nyan a tisztviselők közöl, a szükséges erélytki nem fejtve, rosz akaratot mutatnak. Mindazáltal tény az, hogy az egy-ház az osmanok földjén sokkal inkább tiiretík s kifejlődésé-ben sokkal szabadabb , mint Oroszországban , s a haladás, mely ez érdemben Törökhonban napjainkban történt, a leg-szebb reményekre jogosítnak föl arra nézve , hogy közel az idő, a midőn nem az leend a főkérdés : vájjon osman vagy moscovita uralogjon-e Törökország fölött, hanem a kér-dés ekként változandik á t : vájjon a katholika egyház vagy pedig a schisma uralkodjék-e nem csak Törökhon hanem általában egész kelet fölött? Kétségkivül ez képezi már most is a keleti kérdés vallási oldalának főpontját ; mely nézpont még most ugyan a mohamedanismus hüvelye alatt rejte-zik , mindazáltal azt abból hovaelőbb ki kell fejteni.
Ámde Oroszország felől az egyházat sokkal nagyobb veszély fenyegeti ; Oroszországnak főtörekvése a schismát az egész világon elterjeszteni, a czárpápának világuralmát megállapítani. E czél elérésére, miután kevesebb mint 100 év lefolyása alatt fegyveres és diplomatiai hódítások által birodalmát figyelemre méltó kiterjedésben nagyobbította, mindenek előtt a birodalom határain belül kezdette alatt-valóira az „orthodox" vallást ráerőszakolni, mely módon rövid idő alatt az egyháztól több lelket vont el, semmint a török kard még valaha elvonni képes volna. Ha pedig va-laki ezen állítást a lengyel királyságban közelebb új raszer-vezendő püspöki hierarchiára hivatkozva megdönthetőnek
véli, annak szolgáljon válaszul: hogy az érdeklett egyezmény m é g n e m h a j t a t o t t v é g r e , nem vévén tekintetbe, hogy az, mit Oroszország ezen egyezményben igért, csak
igen csekély része azon omladványoknak, melyekbe a szaka-dár czárpápa a kath. egyház gyönyörű épületét az orosz tar-tományokban döntötte. A ,,kék könyv," nem különben más, nyilvánosságra jött orosz történetek napvilágosan bebizo-nyították , hogy Oroszország csak azért köt szerződéseket, hogy, midőn az idő elérkezettnek látszik, hűtelenül meg-szegje. Tehát az Oroszországgal kötött egyezmény a leg-csekélyebb biztosítékot sem nyújtja. Csupán akkor, lia a vi-lágnak két legnagyobb kath. hatalmassága, Austria és Francziaország , az ily egyezményrőli garantiát és kezessé-get elvállalná, lehetne Oroszhonban a kath. egyházat kül-ső jogaira nézve eléggé biztosítottnak gondolni. Minélfog-va jelen körülmények közt a lengyelhoni katholikusoknak legfőbb óhajtásuk, hogy az Oroszhonnal kötendő békében egyik legfontosabb pont gyanánt vétessék föl a reménylen-dő egyezmény, mely Austria- és Francziaországnakvilágosan kijelelt kezessége alatt a pápai szentszék és Oroszország között jöjjön létre. Oroszhonnak nem lészen oka panaszol-kodni, hogy fölségjogai ez által csorbulást szenvednek, hisz a fölségjog a vallásra ki nem terjeszkedik.
Egy másik veszedelem, mely Európát Oroszország fe-lől fenyegeti, közelebb a polgárosodást illeti ; s a többször hallott állítás, hogy a jelen háború nem más mint a nyu-gati polgárosodás háborúja éjszak barbársága ellen, bi-zonyára több üres szónál. Ha azonban a háború által elői-dézett károk , melyeket a nyugatiaktól Oroszhonnak szen-vednie kell, bizonyos részről a nyugoti polgárosodás ellen mint kiáltó bizonyságok fölhozatnak, e gondolkozásmód az illetőknek kevés dicséretére szolgál. Bizonyos czélok csak bizonyos eszközökkel — s ezen eszközök nélkül teljes-séggel el nem érhetők. Az Oroszhon vétke által fölidézett háború összes következményeivel együtt vétetett azon egyetlen eszköz gyanánt, melynek szigorú alkalmazása s keresztülvitele az Oroszhon részéről az európai polgároso-dást fenyegető veszélyt elhárítani képes. Már pedig a há-ború magában véve épen nem olyannyira rosz és elvetendő eszköz (ezt azért hozzuk föl, nehogy valaki minket ezen elvvel gyanúsítson: a czél megszentesíti az eszközöket), sőt in-kább a háborút veszszük azon eszköz gyanánt, melyet Isten maga különféle alkalmakkor fönsőbb közremüködésévelszem-látomást támogat és jóváhagy, a midőn megengedi, hogy sz.
nevének tisztelői az ellenségen fényesen győzedelmesked-jenek. Ennek bebizonyítására véd-adatokat találunk a Bírák
könyvében, valamint nagy Constantin császár történetében.
Nem a nyugatiak kezdették el a háborút, ők Austriával egyesülten hihetetlen erőmegfeszítéssel odatörekedtek, hogy a béke föntartassék. IIa pedig a háború czélját elérni s az ellenség túlsúlyát megtörni akarák, kárt kelle neki szerez-niök, a hol csak lehetett. E tekintetben Oroszország épen nem lelkiismeretesebb, mint a nyugatiak. A sinopei ese-mény mutatja, hogy az orosz hajóhad, lia a középtengeren akadálytalanul mozoghatandott, a védtelen parti városokat épen meg nem kimélte volna. (Folyt, köv.)
I r o d a l o m .
A k e r e s z t é n y h i t i g a z s á g o k ö s s z e f ü g -g é s e a k e r e s z t é n y é l e t t e l VázoltaOcsovszky Fe-rencz Ágoston a primási világi levéltár őre, s esztergom főegyházi alkönyvtárnok. Jutalmat nyert pályadolgozat.
Kiadá a Sz.-István-Társulat. Pesten 1856, nagy nyolczad-rétben 315 lapon. Hartlebennél Ara 1 ft.
A keresztény kath. hitágazatoknak élő szóvali előa-dása vagy iratokkali tanítása, magyarázata, ajánlása éle-tünkre s kivált erényességünkre gyakorlott befolyásának alapos kimutatása, vajmi szükséges vala mindig,napjaink-ban pedig elkerülhetlen; mivel ki nem tudja azt, hogy a keresztény erkölcstan szabályait csak úgy lehet elméletileg hatályosan előadnunk, hahogy azok mint Isten szent aka-ratának kifolyTásai, épen a hittannak elméleti igazságaival a legszorosabban köttetnek össze? — Ki józaneszü és a hittanban csak valamennyire jártas, tudja, hogy szent val-lásunk dogmaticai része a mi gyarló akaratunkra legsike-resebben hat, a jónak szeretetére és teljesítésére legerősebb indító okokat szolgáltatván. Valóban leginkább innét ma-gyarázhatjuk és fejthetjük meg ama szomorú tüneményt, hogy, a hol a dogmatica soha elegendőképen meg nem si-ratható merénynyel szent beszédeinkből és templomi szó-székeinkből kifelejtetni kezdett: ott isteni tiszteletünk hűl-ni s egyszersmind egyházaink üresedhűl-ni kezdettek ; mint-ha a „Jöjj el Szentlélek" szivremint-ható zenéje annyit jelen-tene mint : „menjetek haza , mert most következik a pre-dikáczio !" Olvassuk csak Pázmány, Bossuet, Bourdaloue Massillon, Gretsch, Frayssinous , Somogyi, Szepessy püs-pökök predikáczióit, meg fogunk győződni arról, hogy azok-ban a legvelősebb védokok ép az erény szeretetére és gya-korlatára a dogmaticából vétetvék.
Úgyde azt modják a dogmaticától irtózok, elszokot-tak : „Hogy tegyük ezt, és hogy hirdessük a dogmákat a rendes leczkékből és evangeliomi szakaszokból, melyek-ből teljes lehetetlen, dogmákat szörnyű ugrás nélkül kihoz-n i ? — és ha mikihoz-ndig dogmatizálkihoz-nak, mirevaló a morál és józanész, mely szintúgy az Isten adománya? — és mit csináljunk a hit-titkokkal (mysteriumokkal),melyek annyira értetlenek s meddők az erényesség és gyakorlatiság te-r é n ? " Ezek köte-rülbelül a hideg dogmaticusok ellenvetései, sőt mondhatom néha néha buzgó és jó papok észrevételei i s , csak hogy a dogmatica és hit-titkok mezején járatlan-ságuk miatt bukdosnak rajta. — Es im hol itt a transitio ideje s helye ; nehogy pedig valaki mondja, hogy csekély kútnak nagy feneket kerítettem , szükséges volt e kis elő-beszéd, hogyannál inkább becsüljük meg a t. szerző ur müvét, a ki fáklyát és igen szépen világító fáklyát gyúj-tott nekünk az eddig majd nem parlagon fekvő hitbeli me-zőnek terén, és vezér gyanánt oly szépen vezet minket dog-mától dogmáig , mysteriumtól mysteriumig, és világosan, értelmesen megmutatja, miképen Jézus Krisztus szent hi-tének minden dogmái, minden mysteriumai a legszentebb erkölcstanra vezetnek minket, és mindezt korán sem figye-lemnélküli parancsszavakkal adá á t ; hanem a legszebb
144 h—
modorral fejenkintés egyenkint fejtegeti, mily erényi befo-lyása és hatása van gyakorlati sőt mindennapi gyarló éle-tünkre , mert a ker. hittan úgymond könyvének I. szaka-szában, szükséges igazságokkal deríti föl elménket ; üdvös
modorral fejenkintés egyenkint fejtegeti, mily erényi befo-lyása és hatása van gyakorlati sőt mindennapi gyarló éle-tünkre , mert a ker. hittan úgymond könyvének I. szaka-szában, szükséges igazságokkal deríti föl elménket ; üdvös