a szabályozás és a piac szerkezete - a közszolgáltatások és a szolgáltatások kapcsolata, valami

Bevezető

2. a közszolgáltatások és a szolgáltatások kapcsolata, valamint annak hatása a területi lefedettségre

2.1 a szabályozás és a piac szerkezete

A lezajlott liberalizációs folyamatok alapján a tagállamok három csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok az országok tartoznak, akik még 2004 előtt liberalizálták a villamosener-gia-piacot,²⁰ a második csoportba azok, ahol a liberalizáció a 2003-as irányelv hatására indult meg – többségükben 2007-ben –, és az új irányelv megszületéséig tartott,²¹ végül a harmadik csoportba azok, ahol továbbra is fennmaradt a szolgáltatói monopólium²² (ECME, 2010b).

A liberalizáció nem feltétlenül járt együtt a hatósági árszabályozás megszüntetésével, bár többségükben (leginkább az első csoportba tartozó országokban) a hatósági árszabályozás megszűnt.²³ A hatósági árszabályozást fenntartó országok²⁴ mellett arra is találunk példát, hogy bizonyos szempontok érvényesülése érdekében (tisztesség, „végső megoldás”) a sza-bályozó hatóság az árba beavatkozhat²⁵ (ECME, 2010b).

A tagállamok az energiapiac szabályozásáért való kormányzati felelősségi és hatásköri rendszert is különbözőképpen alakították ki. A fogyasztóvédő versenypiaci modell három terület – az energiapolitika, a fogyasztóvédelem és a verseny – összehangolt szabályozását teszi szükségessé. Egyes országok a három szempont teljes integrációja mellett döntöttek,²⁶ mások a versenyt kapcsolták össze az energiapolitikával²⁷ vagy a fogyasztóvédelemmel,²⁸ illetve a fogyasztóvédelmet az energiapolitikával.²⁹ Arra is találhatunk példát, hogy a három szempont három különböző minisztériumhoz tartozik³⁰ (ECME, 2010a: 433–434). Ahogy a tagállamok különböznek a piacszabályozásban és a kormányzati szintű feladatmegosztás-ban, úgy különböznek a hatósági szervezeti felépítés, valamint a feladat- és hatáskörmeg-osztás tekintetében is.³¹

Érdekes megfigyelni, hogy azokat a tagállamokat, ahol az alacsonyabb árak vannak jelen, a kormányzati struktúrát – többségüknél – a három terület integrációja jellemzi, míg

20 A legkorábban (1997) Finnország liberalizálta a villamosenergia-piacot a háztartások vonatkozásában, a szolgáltatók közötti váltás lehetőségét pedig 1998-ban tette lehetővé. További országok, akik már 2004 előtt liberalizálták az energiapiacot: Németország (1998), Svédország és Nagy-Britannia (1999), Ausztria (2001), Belgium Flandria régiója (2003), Dánia a háztartások vonatkozásában (2003).

21 Hollandia (2004), Írország és Magyarország (2005), Csehország és Portugália (2006), Belgium Vallon régi-ója, Bulgária, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Olaszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia (2007), Spanyolország (2009).

22 Ciprus, Észtország és Málta. Megjegyzendő, hogy Észtország az irányelv aláírásakor 2013. január 1-ig vállalta, hogy liberalizálja piacát.

23 Ausztria, Belgium, Finnország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Szlovénia, Svédország.

24 Bulgária, Dánia, Franciaország, Görögország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovákia.

25 Csehország, Hollandia, Spanyolország.

26 Belgium, Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Lettország, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovénia.

27 Ausztria, Németország, Svédország.

28 Dánia, Franciaország, Írország, Málta, Nagy-Britannia.

29 Csehország, Szlovákia.

30 Litvánia, Spanyolország. A felmérés alapján vannak olyan országok is, akik külön nem jelölték meg az egyes területekért felelős minisztériumot. Mivel ez vagy a versenyt vagy a fogyasztóvédelmet érintette, ezért úgy véljük, hogy ezekben az országokban (Csehország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia) a terület ahhoz a kormányzati szereplőhöz tartozik, aki egyébként a területért általában felelős.

31 Az erre vonatkozó részletes adatokat lásd: ECME, 2010a: 430–457.

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

₄₁

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

_moDelleKazenergiaszeKtorban

azokban az országokban, amelyekben a magasabb, illetve a legmagasabb ár is a tipikus vagy a fogyasztóvédelmet, vagy az energiapolitikát kötötték össze a versenypolitikával.

Ehhez hasonló eredményre jutunk akkor is, ha az árakat és a liberalizáció utáni árszabályo-zást vetjük össze. Néhány kivételtől eltekintve a hatósági árszabályozás nélküli országok árai magasabbak, illetve a legmagasabbak közé tartoznak. A hatósági árszabályozás hiánya többnyire, de nem kizárólagosan azokat az országokat jellemzi, akik 2004 előtt liberalizál-ták piacukat és köztük találjuk azokat is, ahol a legkisebb a piaci koncentráció, azaz a leg-nagyobb a verseny.

A villamosenergia-szolgáltatás többféle rendszer keretében történhet attól függően, hogy ki az, aki a szolgáltatást megszervezi. A szolgáltatás megszervezésében a közhatalom külön-böző szerepeket tölt be. A közhatalom egyik legfontosabb eszköze a az engedélyezés, melyen keresztül meghatározhatja a szolgáltatás szereplőinek tevékenységi körét mind a tevékenység jellege, mind a földrajzi elhelyezkedés szempontjából. Az egységes villamosenergia-piac kialakítása érdekében a hálózat irányítói-elosztói-kereskedői-ellátói engedélyek kiadásában (jóváhagyásában, nyomon követésében) az uniós szervek is részt vesznek.

A villamosenergia-szolgáltatás, mint közszolgáltatás két szintű: egyrészt jelenti minden-ki számára a vezetékes hálózati rendszeren keresztüli energiához való hozzáférés biztosítását, másrészt a lakosság számára az egyetemes szolgáltatás nyújtását, mely magában foglalja a villamos energia folyamatos, biztonságos, megfizethető áron való elérését. Tagállami dön-téstől függ, hogy a lakosságon kívül kik lehetnek még azok, akik az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosultak.

2. ábra A kiskereskedelemben résztvevő szolgáltatók száma

Forrás: saját szerkesztés³²

A lakosság számára az egyetemes szolgáltatás igénybevétele jogosultság, az állam által adott engedély alapján az egyetemes szolgáltatást nyújtó számára kötelezettség. Ebből adó-dik, hogy a lakosságnak lehetősége van arra, hogy az egyetemes szolgáltatás helyett a piaci

32 Az adatok forrása: ECME, 2010a: 464; ECME, 2010b.

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

ágAzATi ModelleK p^ump J^uDit

viszonyok között nyújtott szolgáltatást vegye igénybe. Piaci viszonyok között a fogyasztók szabadon dönthetik el, hogy kitől szerzik be az energiát: közvetlenül a termelőtől, a kereske-dőtől vagy a szolgáltatótól. Hogy a fogyasztók melyik megoldást választják, az sok mindentől függ (így pl. az energia, a szolgáltatás árától, annak forrásától). A fogyasztók döntési lehető-ségét azonban elsődlegesen az határozza meg, hogy a tagállamban a villamosenergia-piacon milyen a szolgáltatók jelenléte. A 2. ábra azt mutatja, hogy a kiskereskedelemben hogyan alakul azoknak a szolgáltatóknak a száma, akik csak a lakosságot, illetve azoké, akik mind a lakosságot, mind az ipari fogyasztókat ellátják.

A csak lakossági fogyasztók ellátásában résztvevő szolgáltatók között nagy különbség van abban, hogy milyen a részesedésük a lakossági piacon. Az ECME felmérés vizsgálta, hogy hány szolgáltató vesz részt meghatározó – legalább 5%-os – piaci részesedéssel (ECME, 2010a: 461) a fogyasztókért folyó versenyben. Az alábbi ábra a piacon lévő szolgáltatók és a meghatározó piaci részesedéssel rendelkező szolgáltatók számát mutatja.

3. ábra A csak lakossági szolgáltatásban résztvevő szolgáltatók száma

Forrás: saját szerkesztés³³

A fenti ábrából jól látható, hogy a meghatározó piaci részesedéssel rendelkező szol-gáltatók száma minden tagállamban nagyon alacsony (1-8). Érdemes megnézni azt is, hogy milyen a piaci részesedés a meghatározó szolgáltatók között. A piaci részesedést azonban nem minden esetben a verseny dönti el, hiszen jelentős lehet az állam beavatkozása, a szol-gáltatói monopóliumok megtartása. Az állam a monopóliumot fenntarthatja a liberalizáció

33 Az adatok forrása: ECME, 2010b.

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

₄₃

_moDelleKazenergiaszeKtorban

elutasításával, vagy olyan engedély kiadásával, mely meghatározott területekre a szolgáltató számára kizárólagos ellátási jogosultságot ad és kötelezettséget ír elő.³⁴

4. ábra A lakossági fogyasztók kiskereskedelmében

résztvevő meghatározó szolgáltatók részesedési aránya

Forrás: saját szerkesztés³⁵

A fenti ábrák alapján néhány következtetést levonhatunk a területi elrendeződésre vonat-kozóan. A tagállamok között jelentős különbség van abban, hogy a területi elrendeződésben kinek van meghatározó szerepe: a közhatalmi szereplőnek vagy a piaci versenyen keresztül a szolgáltatónak. Megjegyzendő – az adatokból látszik –, hogy önmagában a liberalizáció té-nye nem hozza létre a piaci versenyt (pl. Franciaország, Görögország). A piaci verseny több-nyire azokban az országokban van jelen, ahol még 2004 előtt megtörtént a liberalizáció.

A fenti ábrák a tagállamokon belüli versenyt is mutatják, azonban nem adnak infor-mációt arról, hogy az egyes szolgáltatók más tagállamok piacán milyen részesedést képe-sek elérni. Az uniós szabályozás miatt a szolgáltatási piacra lépés engedélyhez kötött. Az engedély adott országra vonatkozik, ugyanakkor a szolgáltatások szabad mozgása miatt

34 A 2009-es állapot szerint Lengyelország, Litvánia és Románia esetében a szolgáltatói jogosultságokat régiókhoz kötötten adták meg. Mivel az adatokból nem tudható, hogy a régiók milyen részesedést jelen-tettek, ezért az ábra erre vonatkozóan nem tartalmaz adatot. Észtország kiskereskedelmi piaca nem volt liberalizált, ennek ellenére azonban négy szolgáltató is volt a piacon, így részesedésre vonatkozó adatokat itt is találhatunk (ellentétben a többi nem liberalizált országgal). ugyanakkor a liberalizált görögországban nem találunk részesedési arányt, mert ott továbbra is csak egy szolgáltató volt.

35 Az adatok forrása: ECME, 2010b.

ágAzATi ModelleK p^ump J^uDit

a liberalizált piacok esetén nem zárható ki az, hogy a szolgáltatást más tagállambeli, illetve multinacionális cég nyújtsa.

A több tagállamban működő szolgáltatók nemcsak az egyes tagállamokbeli lakosságot szervezik fogyasztói közösséggé, hanem tagállamtól függetlenül mindazokat, akik számá-ra a szolgáltatást biztosítják. A szolgáltatók és a fogyasztói közösségek viszonyát és ezen keresztül a piacszervezést, illetve a területi lefedettséget is befolyásolja, hogy milyen típu-sú a más tagállamban megjelenő szolgáltató, milyen a saját tagállami részesedése, milyen viszonyt alakít ki a többi tagállami szolgáltatóval, milyen motivációk késztetik arra, hogy más tagállam piacán megjelenjen – különösen akkor, ha azt látjuk, hogy uniós összehason-lításban a fogyasztói elégedettséget számos tényező befolyásolja és az árak (a hatósági és a versenypiaci árak) nagysága között lényeges különbség van, melyet részben az országok eltérő adópolitikája okoz. A következő, 2010-es adatokkal operáló ábra azt szemlélteti, hogy az Unión belül milyen változatos a háztartási fogyasztási díjak nagysága és a díjak adótar-talma, a tagállamok adópolitikája.

5. ábra Háztartási fogyasztási díjak

Forrás: saját szerkesztés³⁶

In document K Horváth M. Tamás (szerk.) (Pldal 41-45)