tási, illetve az innovációs és kutatás-fejlesztési politikák megvalósítása során nem kezdemé-nyező, hanem sokkal inkább a központi kormányzat programjának/döntésének végrehajtója.
Regionális elkötelezettségének megnyilvánulásaként jellemzően hálózatos jellegű együtt-működéseket hozott létre a térség fejlesztésének stakeholdereivel: kereskedelmi kamarákkal, vállalkozási ügynökségekkel, illetve a Joensuu és a Kuopio tudományos parkokkal.
A kezdeményező, önjáró szerep inkább a nemzetközi hálózatos kapcsolataiban jele-nik meg. A nemzeti szinten – akár földrajzilag, akár oktatási/kutatási profil tekintetében – perifériára szorult egyetemekre sokkal inkább jellemző, hogy a nemzetközi elismertség megszerzésében, intenzív internacionális kapcsolati háló kiépítésében látják a „kiugrási”
lehetőséget. (Erre példaként szolgál a hollandiai Twente-i Egyetem is.) A Kelet-Finnországi Egyetem jelenleg számos olyan nemzetközi kutatási, oktatási, mobilitási hálózatot épített ki más európai országok egyetemeivel, kutatóintézetével, nemzetközi ügynökségekkel, amelyek innovatív missziójának megvalósítását segítik.
delljét (ez a helyzet az Utrechti és a Joensuu Egyetemnél), mind pedig az „alulról induló”
átalakulást (a Warwick egyetem esetében).
Azokban az országokban, ahol kisebb mértékű az egyetemi autonómia, az egyetemek innovációs szerepét és közpolitikai misszióját jelentősen befolyásolja az állam által meg-határozott szerep; vagyis e körben gyakoribbak a felülről kezdeményezett innovatív átalaku-lások. Ezt az összefüggést felfedezhetjük mind az országok vezető intézményei, mind pedig a periférián lévő egyetemek esetében. Ennek példáját szolgálja a holland Utrechti Egyetem, illetve a finn Joensuu Egyetem.
A felülről történő kezdeményezésre innovatív szerepet felvállaló egyetem az elméleti modellek közül inkább a regionális elkötelezettségű egyetem modelljének feleltethető meg.
Ahogyan azt az Utrechti és a Joensuu Egyetem példája is mutatta, az állam általában egy-egy térség, régió fejlesztése érdekében kezdeményezi az egyetemek újfajta szerepvállalását, és ennek érdekében a kormányzás különböző szintjein elhelyezkedő szereplőkkel való intenzív együttműködést. A kooperációt (kormányzást) azonban ténylegesen már az állami szint alatt elhelyezkedő (mind a köz-, mind a magánszektorba tartozó) szereplők valósítják meg.
Az „alulról jövő” innovációs átalakulás azokra az egyetemekre jellemző, amelyek valamilyen okból perifériális helyzetben vannak vagy abba kerülnek (leginkább megszo-rító kormányzati intézkedés, válság hatására). A szerepváltás tehát kitörési eszközt jelent számukra. Úgy véljük, ezek az egyetemek jobban rákényszerülnek klasszikus funkcióik felülvizsgálatára, és ennek következtében könnyebben megtalálják az – egyetem érdekei-nek megfelelő – „input” szolgáltató lehetőségeket, illetve együttműködés színtereit a helyi, a regionális és a központi kormányzás aktoraival, civil szervezetekkel, szakmai kamarákkal.
E megállapítást különösen a Warwick egyetem példája igazolja.
A nemzeti szinten – akár földrajzilag, akár oktatási/kutatási profil tekintetében – perifé-riára szorult egyetemekre különösképpen jellemző, hogy a nemzetközi elismertség megszer-zésében, intenzív internacionális kapcsolati háló kiépítésében látják a kitörési lehetőséget.
Az egyetemeket a helyi, regionális kormányzás tradicionális aktoraival való együttmű-ködésre ösztönző tényezők – mind a „felülről”, mind az „alulról” kezdeményezett innová-ciós átalakulás esetében – alapvetően kétfélék lehetnek. Egyrészt – ahogyan ez az Utrechti Egyetem kutatásával kapcsolatosan elvégzett interjúkból is kiderült – az egyetem ambíci-óinak megvalósítása sokszor erős függésben lehet a helyi, illetve a regionális kormányzat hatáskörébe tartozó területfejlesztési döntésektől. Másrészt – amint ezt a Joensuu egyetem példáján keresztül láthatjuk – az együttműködést a kormányzás felsőbb szintjén meghatáro-zott program, prioritások, adott esetben konkrét jogi normák ösztönözhetik.
Láthattuk azt is, hogy a köz-, illetve a magánszektor szereplői, valamint az egyetem közötti kormányzási kapcsolatok nem feltétlenül az egyetem (kar, egyetemen belüli egység) szervezett képviseletén keresztül jönnek létre, hanem az egyetem egy vagy néhány oktatója, munkatársa vesz részt az együttműködésben (ezt tapasztalhattuk például az Utrechti Egyetem esetében). Sőt, adott esetben – ahogyan ezt a Warwicknál is láthattuk – az egyetem az alumni kapcsolatokat is kiaknázza a közszíntéren való megjelenése és befolyásoló erejének növelése érdekében. Ugyanakkor ezek a formák is hatékony eszközei lehetnek annak, hogy az adott személy az egyetemi érdekeket érvényesítse, illetve hozzájáruljon egy adott közszolgáltatás minőségének és hatékonyságának javításához, valamint az egyetem, illetve más intézmények, szervezetek közötti hatékonyabb információáramláshoz, aktívabb együttműködéshez.
158
4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus
© Dialóg Campus
4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus
© Dialóg Campus
uniós PoliTiKáK bartHa ilDiKó
Mind a Warwick, mind a Jounsuu egyetemeknek – ha különböző okokból is – az állam által biztosított források csökkentésével vagy legalábbis szűkös, elégtelen voltával kellett szembenéznie. A tanulmányban ismertetett példákon kívül azonban számos más esetben is megfigyelhető, hogy e kihívásra az érintettek hasonló lépésekkel reagálnak.12 A hasonlóság az állam szerepének átértékelésében és a megoldáshoz vezető új utak keresésében, az in-novációs technológiai kutatások mint potenciális gazdaság-élénkítő eszköz megtalálásában ragadható meg. e szemléletváltás hatással van a kormányzási folyamatokra is: a tradicionális kormányzati aktorok együttműködőbbek lesznek, nyitottabbá válnak a nem hagyományos, új szereplők felé; számos új, kreatív – sokszor informális, de mindemellett igen hatékony – együttműködési forma jön létre.
Felhasznált irodalom
Clark, Burton R. (1998): Creating entrepreneurial universities: organizational pathways of transfor-mation. Bingley: JAi Press
Clark, Burton R. (2000): Collegial Entrepreneurialism in Proactive Universities: Lessons Europe. In:
Change, Vol. 32. no. 1. pp. 10–19.
Clark, Burton R. (1996): Substantive Growth and Innovative Organization: New Categories for Hig-her education Research. in: HigHig-her Education (The state of Comparative Research in HigHig-her Education), Vol. 32. No. 4. pp. 417–430.
Clark, Burton R. (2004): Sustaining Change in Universities – Continuities in case studies and concepts.
New York: Open University Press
Dzisah, James–Etzkowitz, Henry (2008): Triple Helix Circulation: the Heart of Innovation and Deve-lopment. in: International Journal of Technology Management and Sustainable DeveDeve-lopment.
Vol. 7. No. 2. pp. 101–115.
Gál Zoltán (2014): A felsőoktatás területi szerkezetének változásai. In: Educatio. 26. évf. 1. sz.
108–120. old.
Goddard, John (2008): The role of the University in the development of its City and Region. university of newcastle Public lecture.
http://www.ncl.ac.uk/curds/assets/documents/roleoftheuniversity.pdf
Goldstein, Harvey–Glaser, Karin (2009): Research universities as actors in the governance of local and regional development. in: Journal of Technology Transfer. Vol. 37. Issue 2. pp. 158–174.
Hrubos Ildikó (2006): A felsőoktatás rendszerének átalakulása: válogatott tanulmányok. Budapest:
Hrubos ildikó (2012): Elefántcsonttoronyból világítótorony. A felsőoktatási intézmények missziójának Aula bővülése, alakulása. Budapest: Aula
Horváth M. Tamás (2005): Közmenedzsment. Budapest–Pécs: dialóg–Campus
lengyel Balázs (2008): Tudásteremtés és ko-evolúció: az egyetem–gazdaság–kormányzatkapcsolatok globális és lokális vetületei. in: lengyel i.–lukovics M. (szerk.): Kérdőjelek a régiók gazdasági fejlődésében. Szeged: JATEPress, 47–61. old.
12 lásd többek között a holland Twente-i egyetem esetét.
4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus
© Dialóg Campus
1594.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus
© Dialóg Campus
AzegyeTemekminTHelyiésregionálisszereplőkMezei Katalin (2008): Az egyetemek szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben. doktori értekezés.
Győr–Pécs
OECD: Analytical Report on High Tech Spin-Offs. Official OECD document for the Directorate of Science, Technology and Industry’s Working Group on Innovation and Technology Policy. DSTI/
STP/TIP(2000) 7. June, 2000
Plöger, Jörg (2008): Case Study 3: Bremen’s Innovation Policy. Report to the Academy for sustainable Communities. CASEreport 52
http://sticerd.lse.ac.uk/dps/case/cr/CASEreport52.pdf
Rechnitzer János (2009): A felsőoktatás térszerkezetének változása és kapcsolata a regionális szerke-zettel. in: Educatio, 18. évf. 1. szám 50–63. old.
Varju Viktor (2010): Az egyetemek által közvetített társadalmi és szervezeti innováció. A Magyar-ország-Horvátország IPA határokon átnyúló együttműködési program (2007–2013) „Regional universities as generators of Transnational knowledge region in south Pannonia („uniReg IMPULSE”)” c. projektjének keretében elkészült tanulmány.
http://unireg-ipa.rkk.hu/egyetemek/wg4study-hu.pdf
Felhasznált jogszabályok, dokumentumok
A university of the future. strategy of the university of eastern finland.
•
http://www.uef.fi/documents/10437/118935/UEF_strategia_ENG_net.pdf/cd68ba-• ac-e159-4193-8eb4-6668422c7318
Utrecht University: Curiosity-driven, relevant to society. Utrecht University Strategic Plan
•
for 2012–2016.
http://www.uu.nl/university/utrecht/EN/profile/profileandmissionstatement/Documents/
•
SP_EN_def.pdf?refer=/university/utrecht/e
university of Warwick: university Corporate Planning statement 2010.
•
http://www2.warwick.ac.uk/services/gov/corporateplan/cps_2010.pd
• f
Charter for the european urban Research Association (21.09.2012)
•
http://www.eura.org/wp-content/uploads/CHARTER-FOR-THE-EUROPEAN-URBAN-RE-•
seARCH-AssoCiATion-Version-2012.pdf 160
4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus
© Dialóg Campus
uniós PoliTiKáK bartHa ilDiKó