a munkavállalók ösztönző rendszere, bérezés

A folyamatos továbbképzés jelenleg 24 európai országban, illetve régióban jelenik meg szak-mai kötelezettségként a tanárok számára. Léteznek országok, amelyekben a továbbképzések elvégzése az előmenetel feltételrendszerébe tartozik (Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Románia, Szlovénia). Néhány országban kifejezetten nem köteleznek a továbbképzésre, de feltételét képezheti a karrierfejlődésnek (Lengyelország, Szlovákia), illetve az értékelésnél negatívumként tüntetik fel, ha valaki elmulasztja a részvételt (Portugália). Ha oktatási re-form kerül bevezetésre, és ehhez kapcsolódóan továbbképzéseket szerveznek, ezek minden pedagógus számára kötelezőek.

A pedagógusok bérére fordítandó személyi kiadások tekintetében általában centrali-záltan, központi vagy regionális kormányzati szinten születnek meg a döntések, hiszen az oktatás finanszírozása egészében ezen szintek hatáskörébe tartozik. Léteznek azonban olyan országok is, amelyekben a tanárok bérére fordítandó kiadásokról a központi és a helyi szint közösen dönt. Így történik ez Csehországban, Franciaországban, Lettországban, Szlovéniá-ban, AngliáSzlovéniá-ban, Walesben és Lichtensteinben. A helyi szint az egyedüli felelős ÉsztországSzlovéniá-ban, Romániában, Finnországban, Svédországban, Skóciában és Norvégiában. 13 országban a nem tanári státuszban lévő személyi állományra vonatkozó döntéseket centralizáltan (or-szágos vagy regionális szinten) hozzák meg (OECD, 2012).

A pálya megválasztása kapcsán két tényező emelhető ki, amelyek az amúgy elhivatott pedagógusokat jelentős mértékben motiválhatják, és vonzerőt jelenthetnek pályájuk irányá-ban. Az egyik a bér, amelynek kiegészítésére különböző pótlékok állnak – változó formában és mértékben – rendelkezésre, a másik – sokhelyütt talán első helyen szereplő tényező – a jó munkakörülmények és -feltételek.

Manapság a pedagógusokkal szemben nem az a kizárólagos elvárás, hogy át tudják adni tudásukat és jól tudjanak bánni a diákokkal. Egy sor olyan követelménynek kell meg-felelniük, amely járulékos feladat a korábbi időkhöz képest. Így szakmailag folyamatosan képezni kell magukat, újabb és újabb ismereteket kell elsajátítaniuk, magukévá kell tenniük a modern pedagógiai módszertanokat. Támogatniuk kell és meg kell kísérelniük integrálni a speciális tanulási igényekkel rendelkező tanulókat, érteniük kell az informatikához, ad-minisztrálniuk kell. Team-munkára kell alkalmasnak lenniük, ki kell venniük a részüket az iskola működtetésének feladataiból, mindezt amellett, hogy a kötelező óraszámok is – mint láttuk – emelkedtek az utóbbi időben.

124

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

ágAzATi ModelleK H^offman i^stván

Ugyanakkor – számos felmérés arról tanúskodik –, hogy a közszektor erős munka-erő-piaci versenyben áll a magánszektorral a jó képességekkel rendelkező fiatal munkaerő megszerzéséért (Demmke, 2010; Linder, 2010). Ez további tényező, amely kiemelt kor-mányzati figyelmet igényel a közoktatásban foglalkoztatottakra vonatkozó szakpolitikák tekintetében (Eurydice, 2012).

A tanári bérekre fordított költségvetési eszközök az oktatási kiadások tételei között a legmagasabbak. E bérek nagyságrendje jelentős hatással van a pedagóguspálya vonzere-jének alakulására. A 2008-ban eszkalálódó pénzügyi, gazdasági világválság szinte kivétel nélkül mindenhol a költségek redukálására kényszerítette a kormányzatokat. A politikai döntéshozókra gyakorolt hatás a kormányzati kiadások csökkentését indukálta, amely elsősorban a személyi ráfordításokat érintette. Miután a fizetések és a munkakörülmények jelentős szerepet játszanak a magas kvalitásokkal rendelkező pedagógusok pályára vonzá-sában, fejlődésük előmozdításában és megtartásukban, a szakpolitika alkotóknak óvatosan kell bánniuk a pedagógusbérekkel. A cél ugyanis kettős: a minőségi oktatás és a fenntartható oktatási kiadások biztosítása (OECD, 2012).

Az OECD országok többségében a pedagógusok bére az oktatási rendszer szintjének megfelelőek növekszik: minél magasabb szinten dolgozik a tanár, annál jobban keres. Így az illetmény az általános iskolai oktatásra felkészítő intézményekben a legalacsonyabb, majd fokozatosan nő az alsó, a felső tagozatban, illetve a középiskolában oktató tanárok bére.

A pedagógusbérek nagyságának reálértékét tekintve az oeCd-országokban összessé-gében növekvő tendencia figyelhető meg a 2000–2010 közötti időszakban.¹⁹ A pedagógusi pálya vonzerejének és a tanárok vásárlóerejének egyik meghatározó tényezője, hogy az utóbbi évtizedben a törvény által garantált illetmény reálértéken általában nőtt. A törvényi rendelkezésen alapuló illetmény növekedése elsősorban a következő tényezőknek köszön-hető (Eurydice, 2012):

az oktatási szektor illetményreformjai,

• a tanárok lakhatási költségeihez való hozzájárulás növekedése,

• a közszektorbeli illetmények általános kiegészítése.

•

Mindazonáltal megjegyzésre szorul, hogy bár az elmúlt évtizedben szinte minden európai országban nominál értékben emelték a pedagógusbéreket (néhol előfordult, hogy 40% felett), de a megélhetési költségek gyorsabb emelkedése okán a reálbér-növekedés nem mindenhol válik ténylegesen érzékelhetővé.

A pedagógusbérek – a nemzetközi megoldásokat áttekintve – az alapilletményből, a különböző juttatásokból, kiegészítésekből, pótlékokból épülnek fel. Bértábla határozza meg, hogy – az egyéb juttatásokat egyelőre figyelmen kívül hagyva – mennyi illetmény jár a pedagógusnak pályája meghatározott szakaszában. A bérnövekedés függ a szakmában vagy egy adott szervezetnél eltöltött gyakorlati időtől, illetve, az értékelés alapját képező követelmények teljesítésétől.

Az alapilletményeket meghatározó két fő tényező az oktatási tapasztalat, a tanítással eltöltött évek száma, valamint a megszerzett képzettség. A pedagógus bértáblák tekintetében szintén számos megoldással találkozhatunk az eu és oeCd tagállamokban. egyes

orszá-19 egyedül franciaországban és Japánban csökkentek a bérek.

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

₁₂₅

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

_moDelleKaszoCiálisszolgáltatásoKban

gokban a pályakezdő pedagógusok bére (a minimum képzettségi követelményt figyelembe véve) a nemzetközi (oeCd vagy eu) átlaghoz képest alacsony. ezekben az országokban azzal kell számot vetni, hogy kisebb a pálya vonzereje a fiatalok körében. Azokban az or-szágokban, ahol kedvezőtlenek a pedagógusbérek munkaerő-piaci összehasonlításban, il-letve ott, ahol a pedagógusok körében nagyobb az idősebb korosztály aránya, mindenképp a kezdőbérek viszonylag magasabb mértékére célszerű törekedni. Természetesen a vonzó karrierlehetőségek felkínálásával párhuzamosan az is várható, hogy a pályára lépőt ott lehet tartani. E megoldás ugyanakkor feszültséget teremthet a már pályán lévő, jól képzett kol-légák tekintetében, akiknél az előmeneteli lehetőségek esetlegesen más kategóriába tartozó elbírálás alá esnek.

Az alapbér mellé egyre növekvő mértékben alkalmaznak az oktatási rendszerek külön-féle kiegészítéseket. Leggyakoribb formája a pénzbeli juttatás, de óracsökkentés formájá-ban is elképzelhető.²⁰ A plusz juttatásokat általában külön, illetve többletfeladatokért vagy rendkívüli munkakörülményekért kapják a tanárok (például hátrányos helyzetűeket oktató iskolákban, jelentősen elmaradott térségekben, vagy olyan esetben, ha a diákok széles kö-rének nem az oktatási nyelv az anyanyelve). Ezekbe az iskolákba nehéz tanárokat találni, vagy csak kevésbé tapasztalt tanárok nyerhetők meg az ilyen feladatokra. Ezért éves szinten kiegészítik a fizetésüket. Az effajta pótlékokat az OECD országok fele alkalmazza. Léteznek országok, amelyek olyan területeken oktató tanárok számára fizetnek pótlékokat, amelyeken munkaerőhiány van. Szintén elterjedtek a képesítési pótlékok, a különböző továbbképzéseket jutalmazó pótlékok, valamint a teljesítmény alapú pótlékok. Az OECD tagországok, valamint a G20 országok ¾-e fizet pótlékot, ha a pályakezdő magasabb végzettséggel rendelkezik, mint a megkövetelt minimum. Sok országban díjazzák a szakmai önfejlesztést, s számos helyen ezeket a juttatásokat be is építik az alapbérbe (OECD, 2012).

A kimagasló szakmai teljesítményt sokhelyütt egyszeri jutalommal díjazzák, míg má-sutt éves illetményeltérítést alkalmaznak. A teljesítményösztönzőket alkalmazó 19 országból 16-ban ezeket a döntéseket helyi szinten, decentralizáltan hozzák meg.

Az OECD országok majdnem fele a tanár egyéni demográfiai jellemzőihez kapcsoló-dóan is biztosít járulékos jellegű, éves juttatásokat. Így például figyelembe veszik a családi állapotát, korát stb. (OECD, 2012).

A már említett 2000–2010 közötti trendeken belül, amelyek az OECD országok több-ségében a reálbérek növekedését hozták, a jellemző tendencia szerint a növekedés 2005 után kisebb mértékű volt, mint a 2000–2005 közötti időszakban. Természetesen kivételek itt is voltak: Dánia, Észtország, Izrael, Új-Zéland.

Az OECD tagországok több mint felében az előmenetel a pedagóguspályán fokozatos, míg a másik megoldásban a bértábla ugyan fokozatokat tartalmaz, de ezek nem kiegyenlí-tettek.

Az előmeneteli rendszer tekintetében általános tendencia, hogy a pályájuk csúcsán lévő pedagógusok átlagosan 60–62%-kal keresnek többet, mint a pályakezdők. Azokban az orszá-gokban, ahol 30 év vagy több szükséges ahhoz, hogy a legmagasabb alapilletményt érje el a pedagógus, átlagosan 77%-kal keres többet, mint a kezdőbér. Érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon jelenleg bevezetni szándékolt pedagógusi életpálya 30 év gyakorlati

idő-20 Görögországban és Izlandon a szenioritást csökkentéssel díjazzák.

126

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

ágAzATi ModelleK H^offman i^stván

vel, „normál” előmenetel esetén 30 év elérésével 70, illetve 85%-os növekedést garantálna a kormányzati elképzelések szerint (figyelmen kívül hagyva az életpályamodellben szereplő, ún. mesterpedagógusi vagy kutató-tanári előmeneteli lehetőségeket).

Léteznek olyan országok is, ahol a bértábla „laposnak” mondható. Ezek az országok – minthogy csekély az ösztönző erő – fokozottan szembesülhetnek nehézségekkel a jó minő-ségű munkaerő megtartása tekintetében. Ugyanakkor a „lapos” bértábláknak humánerőforrás gazdálkodási szempontból előnyei is lehetnek. Így például azokban az iskolai közössé-gekben, ahol kisebbek a bérkülönbségek, a munkatársak nyíltabb, bizalmasabb légkörben, kollegiálisabb hozzáállással viszonyulnak egymáshoz, s működnek együtt (OECD, 2012).

Ez a dolgozók motivációja szempontjából igen jelentős, és azokban az országokban még fokozottabban érvényesülő tényező, ahol a bér nagysága – az általános gazdasági helyzet és viszonyok figyelembe vételével – kevésbé „húsba vágó”; ez a tendencia egyértelműen jelentkezik a fejlett piacgazdasággal rendelkező nyugati országokban, ahol a

pedagógusbé-1. ábra Tanárok és iskolaigazgatók nettó illetményének alakulása a közszektorban

Megjegyzések:

Írország: A már szolgáló tanárok bére 2011/12-ben az előző évihez viszonyítottan változatlan maradt. A 2010. január 1. után kinevezett új belépőknek 10%-kal csökkentették az illetményét. További 3,2%-os csökkentést alkalmaztak a 2011. december 1. után belépőknél.

Franciaország: A bérek általános indexálása 0,5% volt 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben nem volt indexálás. 2011-ben a pályakezdő tanárok kaptak kiegészítést. 2012-ben szintén az alacsony fizetések emelése volt a cél.

Hollandia: Nincs adat.

Forrás: Eurydice, 2012

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

₁₂₇

4.Korrektúrapéldány / © Dialóg Campus

© Dialóg Campus

_moDelleKaszoCiálisszolgáltatásoKban

rek sokkalta versenyképesebbek a belső munkaerőpiacon, mint a kelet-közép-európai volt szocialista országokban.²¹

A pénzügyi, gazdasági világválság a már említett módon éreztette hatását a közszektor jelentős részét képező pedagógus-társadalom juttatásai tekintetében is. Néhány országban a kormányzati kiadások és az államadósság mérséklésének kényszere a pedagógusbérek és más köztisztviselői illetmények csökkentését idézte elő. A tanári pályák a munkaerőpiacon ugyanakkor vonzóbbá váltak; gyenge gazdaság mellett, amikor nő a munkanélküliség, a diplomás álláskeresők körében megnő a pedagóguspálya vonzereje.

Az Education International 2010-es jelentése szerint²² egyes európai országokban – különösen a nyugat-európaiakban – a válság nem érintette jelentős mértékben a tanári pályán a bércsökkentéseket, elbocsátásokat. A nem bérjellegű juttatásokat tekintve már vegyesebb a kép, illetve a válság következtében néhol az üres álláshelyeket nem töltöt-ték be.²³

Ezzel szemben a közép-kelet-európai régió nagy részében – és egyes, a válság által közvetlenebbül érintett nyugati országokban (Izland, Írország) – fokozottabban jelentkezett a megszorítási kényszer.

In document K Horváth M. Tamás (szerk.) (Pldal 124-128)