5 AZ OLEG KOSEVOJ SZOVJETÖSZTÖNDÍJAS ISKOLA
5.1 Megalapításának előzményei
5.1.4 Széll Jenő bukaresti követ tájékoztatója a román szovjetösztöndíjasok kiutazás előtti előképzéséről
A magyar kormány nyilván folytonosan igyekezett az ösztöndíjasokkal kapcsolatos információkat beszerezni a „baráti” országokban működő magyar követségek útján.
A Magyar Dolgozók Pártja Tudományos és Közoktatási Osztályának anyagában található két levél,222 amelyeket Magyarország romániai követe írt a Külügyminisztériumnak.
A levelekből úgy látszik, információkat kérhettek a magyar követtől arra nézve, a román oktatási szervek hogyan készítik fel a Szovjetunióba kiküldendő ösztöndíjasaikat jövendő tanulmányaik sikeres végzésére. 1949 őszén 650 román ösztöndíjas indult a Szovjetunióba Romániából. Az ösztöndíjas-jelölteket kiutazásuk előtt egy négyhónapos iskolán készítették fel jövendő tanulmányaikra. Az ide bekerült diákokat megyei párt-káderek válogatták ki, főleg középiskolát végzett, érettségizett fiatalok közül. „Az ösztöndíjasok között a munkáskáderek kisebbségben voltak és politikai érettség szempontjából elég sok kívánnivalót hagytak hátra…” A gondos válogatás ellenére is több olyan jövendő egyetemista került ki a Szovjetunióba, aki középiskolai végzettséggel nem rendelkezett, viszont rendkívül tehetséges munkáskáder volt. A diákok többsége öt évre, az egyetem elvégzésének céljával ment ki a Szovjetunióba, a teljes létszám egy tizede volt csak aspiráns. Egyes újságokban 800 kiutazó diákról írtak. Ennek oka az, hogy az említett 650 egyetemi hallgatóhoz és aspiránshoz még 155 szakmunkástanuló is csatlakozott. Ők „a villamossági minisztérium által lettek kiválogatva”, ebben nagyon körültekintően jártak el. „Gheorgiu Dej utóbbiakkal személyesen foglalkozott. Állítólag ez az első eset, hogy a Szovjetunió megengedi, hogy üzemeiben külföldiek képeztessenek ki, s azokat tanulmányozhassák. Gheorgiu Dej is tartott előadásokat ezeknek tanfolyamán…”223 A kiküldött diákok javarészt ipari szakemberek voltak, nyelvészek nem voltak közöttük.
A moszkvai Magyar Nagykövetség is igyekezett információkat szerezni a többi népi demokráciák ösztöndíjasokra vonatkozó gyakorlatával kapcsolatban. Erről tanúskodik a
222 MNL OL M-KS 276. f. 90. cs. 96. ő.e. 87-88. lapok
223 MNL OL M-KS 276. f. 90. cs. 96. ő.e. 87-88. p.
Követség 1949. szeptember 3-án kelt jelentése,224 amelyben Ferencz László ideiglenes ügyvivő leírja, hogy meghívta a népi demokráciák követségi tanácsosait és feleségeiket azzal a céllal, hogy információkat szerezzen ezen országoknak a Szovjetunióba kiküldendő szovjetösztöndíjasaikkal kapcsolatos gyakorlatára vonatkozóan. Azt sikerült megtudnia, hogy a többi népi demokrácia sokkal nagyobb számú ösztöndíjast küld ki a Szovjetunióba, a kiküldöttek számát illetően Magyarország a sor végén kullog. (Nem véletlenül akarta a magyar kormány egyfolytában a kiküldöttek számát emelni, azon az áron is, hogy az előkészítő évfolyammal együtt egy évvel hosszabb időt töltenek majd a Szovjetunióban.)
Egy valamit azért nem szabad elfelejtenünk: a többi népi demokratikus országokban szláv nyelvű nép lakott, amelyek nyelve közelebbi-távolabbi rokonságban áll az orosz nyelvvel, tehát az ezekből az országokból érkezett diákok összehasonlíthatatlanul könnyebben megértették már kezdettől fogva az orosz nyelvet, a beszélt nyelv elsajátítása is jóval egyszerűbb volt számukra, mint egy magyar diáknak.
5.1.5 Az 1949 nyarán szervezett esztergomi és kecskeméti „ösztöndíjas tábor”
Az 1949/50-es tanévre a Szovjetunió 400 magyar fiatal fogadására tett ígéretet a magyar félnek. Négyszáz rátermett, politikailag megbízható, az egyetemen eredményes tanulásra reményt adó tudással rendelkező és nem utolsó sorban megfelelő társadalmi osztályból származót ösztöndíjas-jelölt összetoborzása tavasztól a kiutazás idejéig nem kis feladat elé állította a pártot és a minisztériumot.
1949 nyarán végül nem egy, hanem két felkészítő tábor szerveződött, egy Esztergomban, egy pedig Kecskeméten.225
A május másodikán indult, és június végén befejeződött nyelvtanfolyamok végén záróvizsgán szűrték ki a nyelvileg gyengének bizonyultakat, végül 220 diák kerülhetett (a terv szerint) az esztergomi táborba. A képzés megindulásakor a diákok száma 209 volt, a sebtében kiválogatott hallgatók közül még továbbiak lemorzsolódásával lehetett számolni.
Az esztergomi tábor működéséről egy oda kiküldött ellenőrző bizottság készített feljegyzést Rákosi Mátyás számára226 július 20-i dátummal.
Az nyilvánvaló, hogy a kiküldendő diákokkal kapcsolatban a legfontosabb elvárás az volt, hogy a Szovjetunióval szövetséges Magyarországot a lehető legmegfelelőbben tudják
224 MNL OL M-KS 276. f. 90. cs. 96. ő.e. 101. p. „Ebéd a népi demokratikus nagykövetségek tanácsosaival és titkáraival”
225 MNL OL M-KS 276. f.65. cs. 344. ő.e. 22. lap „Feljegyzés a szeptemberben kiküldendő 400 szovjetösztöndíjas ügyében”
226 MNL OL M-KS 276. f. 65. cs. 344. ő.e. 18. p.
majd jövendő egyetemükön vagy főiskolájukon reprezentálni. A kiküldött ellenőrző bizottság tehát egyáltalán nem foglalkozott a nyelvi illetve szaktárgyi képzés színvonalával vagy hiányosságaival, vagy a diákok közül azok kiválasztásával, akik megütnek egy minimális alkalmassági szintet.
Ellenkezőleg, az elkészült jelentés csak a hallgatók származásbeli és politikai nézeteit illető hiányosságokról szól, tíz pontban rögzíti a hallgatók kiválogatásánál ilyen szempontból történt hibákat, és azok kijavításának lehetőségeit.
A „Feljegyzés” szerint e tekintetben a legfontosabb a kiválogatást végző szerv megválasztása. Az ellenőrzést végzők szerint ezt a feladatot ki kell venni a Tudományos Tanács kezéből, és a Magyar Dolgozók Pártja Káderosztályának munkatársaiból alakított bizottság kezébe kell adni, a Káderosztályra pedig ki kell nevezni egy munkatársat, aki csak az ösztöndíjasok ügyeivel foglalkozik. A „Feljegyzés” készítői többször is ellentmondásba keverednek saját javaslataikkal, nem világos például, hogy ha ki kell venni a kiválogatás munkáját a Tudományos Tanács kezéből, akkor viszont milyen feladatok ellátására kell oda – mint ahogy javasolják – „erősebb káderest” kinevezni.
Az ellenőrző bizottság megállapította, hogy a hallgatók szociális összetétele nem jó, mert csak a tanulók 50 %-a munkásfiatal, ennek a rossz aránynak okát abban látták, hogy a felvételi bizottságok túlságosan magas tudásbeli követelményeket állítottak a fiatalok elé
A következtetés: a jövőben többségében nagyüzemi munkásfiatalok közül kell kiválasztani az előkészítő táborokba kerülőket.
Mivel az 1949-ben már a Szovjetunióban tanulmányaikat végző egyetemistákat még nem a Magyar Dolgozók Pártja ezzel megbízott munkatársai „válogatták ki”, ezért a feljegyzés készítői fontosnak tartották, hogy őket és a jövőben kiküldendőket is ellenőriztetni kell az ÁVH-val, és a nem megfelelőnek találtakat vissza kell hívni.
A legfontosabb javaslat azonban az irat legutolsó (10.) pontjában fogalmazódott meg:
„Ennek tanulságaként a jövő évi ösztöndíjasokat már most ősszel fogjuk kiválasztani, és egy évig fognak oroszul tanulni előre, hogy ilyen bajok ne következzenek be.”227
A másik, a kecskeméti tábor megszervezésére azért került sor, mert az elképzelések szerinti 400 Szovjetunióba küldendő fiatalból az esztergomi tábor kezdetére, júniusra csak 208-at sikerült összeszedni, így a válogatás még tovább folyt. Július 27-re fejeződött be a második csoport tagjainak összegyűjtése, őket egy másik táborban helyezték el,
227 MNL OL M-KS 276. f. 65. cs. 344. ő.e. 18. p.
Kecskeméten.228 Ebben a táborban már sokkal szervezettebben és magasabb színvonalon folyt az oktatás (legalábbis a táborról szóló „Feljegyzés” készítői szerint…).
Ez a Feljegyzés nagyon érdekes képet rajzol a két tábor diákjainak szociális összetételéről: „Az esztergomiak nagy százaléka már itthon is járt egyetemre vagy pedig most érettségizett, a kecskemétieknek kb. 80 vagy még nagyobb százaléka ifjúmunkás vagy parasztfiatal, akiknek 6 elemijük vagy legfeljebb 4 középiskolai végzettségük van.” Az esztergomi táborról készült feljegyzésben foglaltak, valamint az utána foganatosított intézkedések megtették hatásukat: a kecskeméti táborba került fiatalok származás szempontjából már kellőképpen megfeleltek a Párt által támasztott követelményeknek.
1949. augusztus 12-én újabb feljegyzés készült Rákosi Mátyás számára a szovjetösztöndíjasok kiválasztásáról, az esztergomi és a kecskeméti táborok tapasztalatairól229. „A mostani kiválogatás tapasztalatai azt mutatják, hogy hosszabb időre van szükség a toborzáshoz és a tanításhoz is. A tanfolyamok ideje alatt tűnik ki, mennyire fejlődőképesek a hallgatók. Az 1950-51-s tanévre az idén szeptemberben meg kell állapítani az ösztöndíjasok létszámát és szakonkénti megoszlását. Októberben a kiválasztást nagy ifjúsági propaganda-előkészítés alapján kell lefolytatni. Egész évben külön szakmai, politikai és nyelvtanfolyamon vegyenek részt a hallgatók, így minimális lesz a lemorzsolódás és a szovjet egyetemeken nem lesz nehézségük.”