Ellenőrzés és vizsgálat az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskolában 1950-ben

melynek során 1950-ben két bizottság látogatott az Iskolába. Ezek feladata a szaktárgyak oktatásának és a nevelőmunka minőségének és eredményességének ellenőrzése volt.

A bizottságok munkájáról készült, a VKM Vezető Kollégiuma által 1951 elején meghallgatott jelentés²⁸⁴ az iskola működésében számtalan hiányosságra világított rá, amelyek nagyon megnehezítették a Szovjetunióba kiérkező diákok hétköznapi életét és tanulmányait.

A két bizottság egyike az oktató, másik a nevelő munkát vizsgálta meg, a bizottságokat igyekeztek hozzáértő szakemberekből összeállítani.²⁸⁵ Az elkészült jelentés ennek megfelelően két részre oszlik: az oktató- és a nevelőmunka hiányosságait taglaló fejezetekre.

A jelentés bevezető része egy, a Szovjetunióban tanuló diáktól (Aradi Pál elsőéves közgazdász-hallgató, szakérettségis csoportban tanult az Oleg Kosevojban, 1950 és 1955 között járt Moszkvában a Közlekedési Gazdasági Főiskolára) 1950 október 24-ei dátummal érkezett levelet idéz, amely szerint a kiérkezett magyar diákoknak a Szovjetunióban egyetemi tanulmányaik megkezdéséhez felvételi vizsgát kellett tenniük, amely után az 1950 nyarán az Iskolában végzett tanulók egy részét előkészítő tanfolyamra utasították. Voltak, akiknek először intenzíven orosz nyelvet kellett tanulniuk, felvételi vizsgát is csak azután tehettek. (Ez egy évvel hosszabbította meg az ilyen diákok tanulmányait a Szovjetunióban, annak minden pénzügyi következményével – a magyar állam egy évvel több tandíjat fizetett az illető diák

282 Uo.

283 Uo.

284 MNL OL XIX-I-1-r VKM Vezető Kollégiuma 1951. II. 1. (4. doboz)

285 MNL OL XIX-i-1-r VKM Vezető Kollégiuma 1951.II. 1. (4. doboz) Az egyik bizottság munkájában a Maxim Gorkij Iskola igazgatója és az Orosz Intézet egy szovjet professzora is részt vett, a nevelőmunkát ellenőrző hattagú bizottságot a VKM dolgozóiból állították össze.

oktatásáért.) A nyelvtudás gyatraságán kívül a matematika-tudás súlyos hiányosságai okozták a másik legnagyobb problémát: az Oleg Kosevojból érkezett diákok matematikai alapjai egyáltalán nem ütötték meg a szovjet felsőoktatási intézményekben elvárt szintet.

„Az iskolai fiataljairól meg kell állapítania a bizottságnak, hogy túlnyomó többségükben látják feladataik komolyságát, tudnak és akarnak tanulni. Hogy erőfeszítéseik nem hozzák meg a kellő eredményt, annak oka az iskola oktató-nevelő munkájának, végső fokon a vezetésnek számos hiányossága.²⁸⁶”

Az Iskola tantervei ekkorra (1950-re) kétszer kerültek átdolgozásra, azonban az elérendő oktatási célok megvalósításához még mindig nem nyújtott kellő alapot.

A tanterveket évről évre egyre inkább a szovjet egyetemek követelményeihez igyekeztek igazítani, a tantervek 1950-es állapota azonban az eredményes szovjetunióbeli egyetemkezdéshez még mindig kevés volt. A vizsgálat a tantervekről megállapította, hogy azok csak részben felelnek meg a szovjet felvételi követelményeknek.

Az ellenőrzés során feltárták az oktatás módszereinek hiányosságait, amelyek az ösztöndíjasok kezdeti szovjetunióbeli sikertelenségéhez vezettek. „A tanárok szakmai felkészültsége közepes, nem megfelelő módszeres eljárása. (…) Az orosz nyelvet tanítók egy része nem is képzett pedagógus. …rendszeres szakfelügyelet nem segíti a tanárokat munkájukban. (…) Az órákra általában nem készülnek, óravázlatokat nem készítenek.”²⁸⁷

Az Iskolában az orosz nyelvet többnyire orosz anyanyelvű tanárok tanították, akik viszont nem rendelkeztek orosz nyelvtanári képesítéssel, ennek folytán az egyes tanárok módszerei és a leadott tananyag javarészt attól függtek, az illető oktató egyáltalán mire volt képes és hajlandó. Nem készültek az órákra, mert úgy gondolták, bőven elég, ha ők maguk oroszul beszélnek.

A tanárok többsége nem tartotta be az órája tanrendben megjelölt időtartamát, az órákat a rögzített időkereten túllépve is folytatták, ami egyben azt jelentette, hogy a következő órából vettek el időt.

A diákokat a legsúlyosabb nehézségek elé állító tárgy, a matematika oktatásának vizsgálata során a bizottság megállapította, hogy az Iskola matematika tanterve csak a szovjet egyetemi felvételi követelményekben szereplő tananyag mintegy harmadát tartalmazza, nem véletlen tehát a sikertelenség. A tanárok oktatási módszerei pedig nem teszik lehetővé az irdatlan tananyag egy év alatt történő elsajátítását.

286 MNL OL XIX-i-1-r VKM Vezető Kollégiuma 1950. II. 1. (4.doboz)

287 MNL OL XIX-i-1-r VKM Vezető Kollégiuma 1950. II. 1. (4.doboz)

A vizsgálatot végzők a rendszeresen óralátogatásokat követően megállapították, hogy az Iskola tanárainak szakmai felkészültsége gyakran hiányos, hogy az órákra nem készülnek, nem írnak óravázlatokat.

A Jelentés „Nevelőmunka” című fejezete szerint az iskolában dolgozó kétféle tanár (szaktanárok és nevelőtanárok) éles ellentétben állt egymással. „A szaktanárok lebecsülik a nevelőtanárok tudását, a nevelők pedig politikai vonalon félemlítik meg a szaktanárokat.” „Az egyik nevelő, … kijelentette, hogy az ő feladata … a szaktanárok munkájának ellenőrzése.”

Ezt a véleményét teljes öntudatossággal hangoztathatta, mivel a szaktanárok az iskola vezetésében nem is voltak képviselve

A nevelőtanárok munkáját senki sem fogta össze, nem dolgoztak egységes terv szerint, a diákoknak nem nyújtottak segítséget: „több közülük nem is képes segítséget nyújtani, mert nincs meg a szükséges szakképzettsége”, „a tanulókkal csak alkalomszerűen foglalkoztak”. . A diákokkal igazán nem is foglalkoztak, akik problémáikkal a párt-alapszervezetet keresték fel, nem pedig nevelőtanáraikat. Tevékenységüket az ellenőrzést végző bizottság egyik tagja így jellemezte: „Véleményem szerint kilenc ember reggeltől estig ténfereg minden komoly munka nélkül.”²⁸⁸ Ráadásul a nevelőtanárok között élesen szembenálló csoportok alakultak ki, amelyek nem is beszéltek egymással.

A bizottság a mozgalmi munkában is súlyos hibákat talált: „A mozgalmi munka túlméretezett. … A széles tagság ebédszünetét kitöltik a különféle, rendkívül komplikált szervezésű röpgyűlések, értekezletek,…” „A funkcionáriusok még ezen túl is igénybe vannak véve, nem egyszer az egyéni tanulás ideje alatt, vagy este, egészen az éjszakai órákig.”„A kollégiumi élet teljesen befelé fordult, a valóságtól elszakadt.” Az egyik nevelőtanár elárulta, hogy ”még az Országos Pártközpont Káderosztálya előtt sem tárták fel teljesen a nehézségeket.”

A jelentés szerint az igazgatónő, Kovács Margit, alkalmatlannak bizonyult az iskola vezetésére, mert nem tudta irányítani a nevelőtanárokat, továbbá, mivel „nem tartja magát elég erősnek” az oktatás területén sem, ezért a szaktanárokkal sem törődött.

A felsorolt súlyos szakszerűtlenségek és hiányosságok miatt a bizottságok javasolták a

„vezetésre alkalmatlan igazgatónő” felmentését, és, hogy a jövőben kinevezendő új igazgatót

288 Ez a helyzet az iskola megindulásától kezdve ilyen volt, a nevelőtanárok nem vettek részt az oktató-nevelő munka végzésében, még az óvatosan megfogalmazott jelentések szerint sem. „még mindig nem sikerült elég szoros kapcsolatot teremteni a nevelői és az oktatói kar között, ennek következtében nem tudtuk az egyes tanárok különböző módszereit összehangolni. Nem hajtottuk végre a nevelőtanárok önképzési tervét” – írja az Iskola igazgatóhelyettese 1950. március 2-i jelentésében, tehát öt hónappal az Iskola megalapítása után. MNL OL XXVI-I-69 4. dosszié

segíteni kell az egyszemélyi vezetés megvalósításában. A javaslat szerint a szakmailag alkalmatlan tanárokat az iskolából el kell távolítani, és gondoskodni kell megfelelő tanárok felvételéről. Sürgősen el kell érni, hogy a tanárok szakmai munkaközösségeket alkossanak.

A tananyagot a szovjet vizsgakövetelményekhez kell igazítani – szögezte le a jelentés, és ennek megfelelően a tantervet át kell dolgozni.

Mivel a nevelőtanárok nem vettek részt az oktatásban, a főállásban alkalmazott tanárokon kívül óraadó szaktanárok is tanítottak az iskolában, ami az egységes koncepció szerinti nevelés és tanítás lehetőségét még inkább csökkentette. Meg kell szüntetni a nevelés és oktatás kettősségét, és az Iskola számára saját tanári kart kell kialakítani, óraadó tanárokat csak szükség esetén alkalmazni. Minden, az Iskolában alkalmazott tanár délelőtt tanítson, délután pedig végezzen nevelői munkát.

Az ellenőrzést végző bizottság javasolta, hogy a mozgalmi munka lényeges csökkentésével több pihenőidőt kell biztosítani az Iskola diákjainak.